Budapesti Hírlap, 1856. május (102-125. szám)

1856-05-30 / 124. szám

Pest, Péntek, 124. Május 30.183 Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. Kiadó hivatal van : Egyetem­ utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Megjelenik e lap, vasárnap ás ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj: Vidékre : rá 1 é­v­r­e : 10 frt, évnegyedre: Sírt. Helyben: f­é 1 é­vr­e: 8 frt, évnegyedre : 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri be­iktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4kr számittatik.— Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni helyben: a lap ki­a­d­ó hi­v­a­t­al­áb­a­n , Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint, vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Előfize­tést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. A „Budapesti Hírlap előfizetési ár­a : Budapesten évnegyedre 4 pft. félévre ... 8 — Vidéken évnegyedre ... 5 — félévre............10 — Pesten előfizethetni a 1 u 1 i r­t kiadóhiva­talában. (Egyetemi utcza 2-ik­ sz. a takarék­pénztár-épületben), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmente­sen beküldetése kéretik. Emich Gusztáv, a „Budapesti Hírlap“ kiadója. ír HIVATALOS RÉSZ. A magas cs. k. belügyministerium által a csá­szári állam összes koronaországaiban az 1855. évi tiszai áradás látogatta magyarországi lakosok javára megengedtetett gyűjtés folytán, a magyarországi cs. k fakormánytól s több hatóságoktól, a pest-bu­dai közigazgatási terület számára a cs. k. helytartó­sági osztályhoz 1856. márt. 15-től máj. 20-dikáig utólagosan még következő részadalékok folytak be: Krakói országos kormány 15 f. 26 kr.; gratzi hely­­tartóság 15 f. 47 kr. alsóaustriai helytartóság 7 f. 49 kr. velenczei helyt. 4 ft. 47 kr. zágrábi helyt. 50 ft a krakói orsz. kormány 4 ft 39 kr., erdélyi helyt. 10 ft. gratzi helyt. 7 ft. 492/1; ehhez számítandó, az első hirdetmény szerint az 1856. márt. 15-ig bekül­dött adalékok kiosztása után maradt 314 ft. 62/4 rész és a már hirdetett 100 ftos földtehermentesitési kö­­rezvénynek 81 ft. váltsága. Ezen 511 ft. 24 kvnyi egész öszvegből az egyes megyékben kimutatott kár arányához képest a csa­k megyei hatóságoknak az egyes községek közt le­endő kiosztás végett következő öszvegek adattak át A szolnoki cs. k. megyei hatóságnak 143 f. 20 kr. A csongrádi „ „ „ 143 f. 20 kr A hevesi „ „ „ 143 f. 20 kr A jász és kun kapitányságnak 81 f. 24 kr. Összesen 511 f. 24 kr E szerint az eddig befolyt öszvegek mind rendel­tetésükre fordíttattak. Buda máj. 20 1856. Ugyane parlament továbbá a német szövetség reformjával is foglalkodik még. A tanácselnök közlé a kamarával az utasításokat, melyek ez értelemben a bajor képviselőnek Frankfurtban adattak. Egyéb­iránt mi e reformoknak azon horderejét illeti, mely souverainitások mediatisatiójáig terjedne, erre nézve a „Dresdn. J.“ egy czáfoló nyilatkozatot hoz, mely alább olvasható. Hannoverában a jun.3-n összeülő kamrák és a kor­mány közti differentia folyvást tart, mióta az utóbbi a frankfurti szövetséggyűlés akaratának engedve a nemességnek 1848-ban eltörlött szabadalmait, visz­­szaállítá. Sőt nem tartják lehetlennek a jelen K­­­e­­­­mansegge kabinet visszalépését, vagy legalább annak jelentékeny módosulását. Egy rajnai lap, s utána a bécsi lapok is Jassyból azon hírt köztik, miszerint május 24-én a moldvai diván, az ülés berekesztése előtt a hospodárhoz intézendő feliratot szavazott meg, melyben a feje­delemségek egyesítése kimondatik. E hírt a „Jour­nal des Débats" is hozza, de azon valószínűbb módosítással, miszerint ama feliratban a diván kö­szönetét fejezé ki a hospodárnak, hogy a párisi con­­gressusnál a fejedelemségek egyesítése végett fel­szólalt. A „Constitutionnel“ a diván e határozatá­ból azt következteti,hogy Párisban még nem mond­tak le az egyesítés eszméjéről. Várjon jól követ­keztet-e, az idő megmutatja. A görög kamrák helybenhagyták a Törökország­gal kötött szerződést, a rablógarázdaságok meg­szüntetése tárgyában, melyek a két ország határait pusztítják. A szerződés szerint, mely legközelebb életbe lép, kölcsönösen fölhatalmazvák a török és görög csapatok a határon átmenésre a rablók üldö­zésében, s ez üldözés addig folytatására, míg nem­zeti csapatra nem akadnak, melyre a további ézést bízhatják. Azt hisszük, hogy Görögországban most ez volt a legkorszerűbb szerződés. F. hó 21-n 8525 sz. a. kelt igazságügyminiszeri bocsátvány által az ügyvédség ideiglenes gyakorlá­sára a pesti orsz. törvényszéki kerületben, Székes­fehérvárott Kovács József kineveztetett. A kassai cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály a bástyaházai sómázsáló mesteri állomásra az ottani cs. k. sószállító hivatalnál K­r­a­c­z József sómázsálót ideiglenesen kinevezte. A kassai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osz­tály pénzügyi fogalmazókká saját igazgatási terüle­tén Grossschmidt Antal szlatinaisóbánya-szám­adót és kinevezett ellenőrt az eperjesi gyűjtőpénz­­tárnál, továbbá M­e­n­c­­­k Eduard fogalmazói gyakor­nokot a zombori pénzügyi kerületi igazgatóságnál, és Fortinszky Sándor fogalmazó gyakornokot, és pedig az elsőt végleges, a két utolsót ideiglenes mi­nőségben kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, máj. 29. I. (Politikai szemle.) A hirlapok vitatkozá­sai ma is folyvást ugyanazon théma körül forognak t. i. az olasz ügy s az ápril­i5-diki szerződésnek ez ügygyel közvetett összefüggése körül. Az „Oest Corr.“ és „Wien. Zrg“ ép oly határozott mint eré­lyes nyilatkozatai után,teljesen fölmentve véljük ma­gunkat ma e vitatkozások közlésétől, m­ég ha több józan logika s a valódi tényállás ismeretére mu­tató okoskodás foglaltatnék is azokban, mint azt ezúttal találni lehet. Különben az uj posta alig ho­zott valami érdekest. Németországban a keresk.­szabadság ügye el­ha­­ladást látszik tenni. Míg Berlinben az idegen vas vámjának leszállítása van szóban, hogy a vámegy­letbe bebocsátása könnyíttessék, mely engedményt Poroszország a vámvonal egy részét képző déli államoktól megnyerni remél. Bajorországban a gab­­naneműek szabad bebocsátása fölött foly a vita. A tárgyban a törvényhozás két ága közt nézetmeg hasonlás történt. A képviselő kamra a kormányra akarja bízni azon jogot, hogy a tervezett rendsza­bályok kiterjedését királyi rendelet által szabá­lyozza; a felső kamra ellenben annak rendi szerint megszavazott törvényt sürget. A KENYÉR ÉS HUSKÉRDÉS. (Vége. Lásd B. H. 120. sz.) IV. Földbirtokosaink és haszonbérlőink azon ré­szével, kik a vásárokat csak a naptárakból ismerik, nem fog ártani azon magyar és erdélyországi vásá­rokat megismertetni, hol a sovány ökrök nagyobb számban árultatnak. Ez alkalommal azonban csak az őszi vásárokról, vagy arról van szó, hogy ezen helyeken mennyi ökör van az eladásra kiállítva : Pest 3000 darab, Debreczen 3000, Nagy-Várad 12,000, Arad 3000, Gyula 3000, Makó 2000, Bé­kés 1000, Radnót 2000, Lugos 500, Ruma 1000, Szász-Sebes Erdélyben 1500, Kolozsvár Érd. 1000, Bánffy-Hunyad Érd. 1000, Feketetó Érd. 1000, Vi­lágos 1000, Kézdi­vásárhely (székelyföldön) 1000, Zaránd 1000, Belényes 1000, N.-Halmágy 1000, Margita 2500, Tasnád 2000, N.-Becskerek 4500, Futak 1000, Somlyó 2000, Déva Érd. 1000, Nagy- Enyed Érd. 2000, Hátszeg Érd. 1000, Vajda-Hu­­nyad Érd. 1000, Nagyfalu 1000, Temesvár 2000, Csákvár 2000, Versecz 2500, Pancsova 1000, Per­lesz 1000, Szász-Régen Érd. 3000, Maros-Vásár­­hely Érd. 2500, Besztercze Érd. 2000, Szászváros Érd. 1000, Szerdahely Érd. 1000, N.-Szeben Érd. 1000, Brassó Érd. 2000, Torda Érd. 3500 darab. Összesen tehát 82,500 darab. A nem érintett vásá­rokkal e szám legalább is 95,000 dbra rúgna. Az eddig hizlalásra felállíttatni szokott ökrök e szám­nak felénél valamivel többre mehetnek, a többi és az eladatlan minden használat­ nélkül rendesen a jövő évre marad hátra. Sovány ökör tehát van elég, csak hizlalni kell. Ezen kívül Arad megyében Sz. Annán, Eleken és Sz.-Mártonban évenkint 5000 ; Becske­rek, Versecz, Fehértemplom, Csákvártt szintén 5000; szerémmegyei egy darabból álló, de 39 részre osztott Pejácsevich gr. féle pusztán 7000, és Deb­­reczen táján 4000 db tehén állíttatik a legelőküni meghizásra.­­ A fennérintett 48,000 db első hús­­minőségü ökrök mind Bécsbe hajtatnak, azokból maga Arad megye évenkint 14,800 dbot szállít; a tehenek nagyobb része Pesten és a nagyobb ma­gyar városokban fogy el; a fennérintett kövér ökrök minden százából 20 darab kivételével. Mint czikkeim elején említem, a pesti kereske­delmi kamra bizonyos meg nem nevezett helyeket hozott fel hasonlításul, hol a húsárulás felszabadí­tását a legjobb siker kísérte. Sajnáljuk, hogy a kamra azon helyeket meg nem nevezte, mert mi tanulni vagy bizonyos javításokkal megismerkedni nem szégyelvén, igen óhajtottuk volna tudni, a bi­rodalomban hol léteznek azon városok, hol a hús szabadon vágatása jobb húst és olcsóbb árt esz­közölt. Falukat azonban nem lehet hasonlításul elfogadni, hol sokszor az évenkinti 50—250 darab vágómarha­szükséglet mellett 20—300 olcsó hold föld van ezen üzlettel összekötve, így például Mezőhegyesen mindig olcsóbb a húsnak fontja 1—2 porral mint péld. Aradon, csakhogy Mezőhegyesen annyi in­gyen és jó legelőt kap a mészáros, a mennyi neki is­ csak szükséges, és míg Mezőhegyesen a mészáros marhája térdig jár az ingyen jó legelőkön, addig a pesti, pozsoni stb. husárus vágómarhája naponkint 6 pkr. fizetés mellett a kopár legelőkön tetemesen romlik. A „P. Lt.“ ez évi február 29-ki, mart. 1-je és 2-diki számában már említem, hogy 1848-tól egész 1853-ig Pesten, 1853-ban Bécsben, 1855-ben Szombathelyen, N. Váradon, Debreczenben és Pécsett a szabad husvágás csak drágább husárt esz­­közlött. Ha e városok közöl csak Bécset veszszü­k is hasonlításul, hol 40 év óta bajlódik egy bizott­mány ezen ügygyel, mely husbizottmány tökéletes gyakorlattal bir, én részemről inkább azt ajánlanám a pesti kereskedelmi kamrának, hogy Pesten is a bécsi minta szerinti húskezelési szokást sürgesse, a szabad verseny helyett, mely az elhanyagolt mar­hatenyésztés mellett a hús minőségének javulása nélkül fontonkinti—sokrral drágábbért eszközölne. Ezt, ki a gyakorlatot ismeri, természetesnek fogja találni, ugyanis a húsárusok általában 7 százlék­­a dolgoznak; e hasznot annál olcsóbb ár mellett elé­rik , minél kevesebb költséggel minél több húst adhatnak el. Már­pedig minél több a húsárus, annál több a költség s kevesebb a szükséglet, tehát drá­gább a hús; minél kevesebb az eladás, annál inkább kevesbül a költség is, s kevesbbé oszlik meg, il­letőleg növekedik a bevétel, tehát olcsóbb lehet a hús. Sok husárus mellett sokszoros a kiadás, míg a bevétel megoszlik; kevesebb husárus mellett egy­­szerűsíttetik a kiadás és sokszorozódik a bevétel. Természetes tehát, hogy a 7 száztéli haszon állan­dósága mellett az eredménynek olcsóbb húsnak kell lenni. A húsrendezés és javítás első feladata tehát, gyakorlatilag kifejezve abban áll, hogy egy húsárus Budapesten, naponkint két darab marhát adjon el, ne pedig két nap egy darabot. Pestnek­­76 husárszék fölösleges, elég lenne 60 és ha, mint már egy idő óta hallani, felsőbb helyről is megengedtetett a székjeiket úgy sem ke­zelhető özvegyek és egészen vagyontalan mesterek husárszékeinek oly módon bezárása, hogy a haszon­bért, ha e székek bezáratnak, a pesti húsárus ezél köteles megtéríteni; még ekkor is bizonyos, hogy a hús valamivel olcsóbb de sokkal jobb lesz, a na­gyobb fogyasztás, vagy napontai nagyobb szükség­let mellett a húsvásárló azon előnyben részesülvén, miszerint fris és jobb húst kap; a kereskedő és hiz­laló biztosan számíthat a pesti husárusra; ez­által hetivásáraink tetemesen megjavulnának, és a hús­­vevő közönség előnye mellett a husárus is megta­lálná hasznát. A husárszabályozás fentartása minden érdekektnek tökéletesen megfelel; csak hogy akkor nem lehet mindenkinek megengedni a szabad kivá­gást, mert ha a kötelezett vagy kiszabott 7 százlék­ mellett 60 egyén helyett például 100 osztja meg a hasznot, ekkor természetesen a húsnak tetemesen drágulni kell, míg ellenkező esetben annyival lejebb szállhat az; az árszabály nélküli szabad verseny azonban a húsügynél a legmagasabb árt előidéző eszköz. Hús tekintetében a birodalom összes városai közt egy hely sem bír annyi előnynyel mint Zágráb; itt majdnem naponkint van a város területén Boszniá­ból hajtott, és e városnál tovább soha nem menő elégséges és hitelre is adott vágómarha; e város­ban egy félszázad óta mindenkinek szabad a kápta­lan részén naponkint 5 pár fizetés mellett marha­húst vágni. A városrészen azonban megvannak a kötelezett húsárus mesterek. Az idő azt bizonyí­totta be, hogy a kontárok csak nyáron és őszszel vágnak ki húst egyforma áron a mesterekkel, télen és tavaszszal azonban, mikor a marha drágább, a kontárok nyári, és 30-ra is terjedő száma rende­sen 3—4 egyénre leszáll, és ez az oka, hogy azok­tól csakis az vesz húst, ki a helyszínéhez közel esik. A hús jobb minőségénél fogva pedig a városrészen lakó 8 húsárusmester általában kétannyi és jobb húst ad el, mint a káptalan részen időnkint 30-ra szaporodott kontárok öszvesen. A tapasztalat tehát azt bizonyította, hogy a húseladás szabadon bocsá­tása mindenhol drágább és roszabb húst idézett elő. Ha a jártas bécsi húsbizottmány jónak látta volna az 1853-ban szabadon engedett húsvágás fenntar­tását, bizonyosan nem állította volna ismét vissza a régi rendszert. De egy félév elegendő volt a re­­mélttel ellenkező hatás bebizonyítására. Egy oly budapesti húsrendezésre, melynek a nagy­közönség által érzett jótékony hatása nem csak az egész Magyarországra, hanem Bécsre is ki­terjedne, s kívánt húsár-leszállást eszközölne, tel­jes meggyőződésem szerint a következők kiván­­tatnak: Először egy 120 ezer pengő főnyi épen elégsé­ges öszvegből álló húspénztár létesítése, melynél a minden héten kölcsönzött pénzöszvegtőli­­ kamat járandóságot, mint Bécsben, a kereskedő fizeti; ez által megszűnik a 24 kamatos hitel és helyette beáll a bizodalmas üzlet, és tetemesen erősödik a hetivásár. Másodszor : e húspénztár jövedelm fizetett 5—9 tagból álló országos húsbizott, mely Budapestről a körülmények szerint havon vagy negyedévekre az egész országra megszi a husárt, ez­által Budapest nem utána, ha a hús minősége tekintetében eléje tétetnék Ten­vár, Arad, N.-Várad és több alföldi városnak, néhány év óta az aránytalan magas árak Buda­­tét harmadik szerepre szoríták, minek nyár Bécsre is kihat. Ha a vágóhidak mielőbb elkés­tetnek, és az országos névvel s tevékenység biró bizottmány kineveztetik, a bizottmány nem szabhat husárt, mert akkor hetenkint mindig száz darab marhát vágathat próbának. Ha a húspénztár évenkénti 31,200 pforint kamatjával­ hasznának egy negyedrészét, a 7,800 pforintot a bizottmány fizetésére és köl­teire számítjuk is, a városnak még akkor is a vett pénznél,­mit 6 kamat mellett kaphat, 13 s táli tiszta haszna lenne, miután a negyedrészen vúl a tőke 19 kamatot hoz, a mellett hogy igen kár könnyítne a húsevő közönségen. E nélkül minden változtatás ismét visszahoz régi panaszokat, és csak bonyodalmasabbá tesz ügyet. ArbauerLipp Becs, május 24. A Még egyszer tiszai vasút. A­kik tartják örvendetesnek, hogy külföldi vállalat külföldről behozott pénzzel létesítik az austriai rodalomban azon közlekedési eszközöket, a nálunk se magán associatio se a kormány­­ nem hozhat, mert a pénzöszpontosítás mind e módja sikeretlen ott hol pénz nincs elég, azok több súlyt fektetnek arra, hogy e szerint e vál­tok egész nyeresége, tömérdek öszvegek, a földre szivárognak. De e nyereség, bármi nag­­gyen is, nem absorbeálja azon gazdasági fejl, melyet a vállalat előidézett, s csak egy részét, matját képezi azon tőkéknek, miket úgy szó semmiből teremtett. Már pedig könnyen s­öre fizethetünk kamatot annak, ki uj magpénz birto juttatott, s nem szegényedik meg az, ki tiz főt ad midőn százat részén. Ez áll a magán és a­­­zetgazdászatban is. — Ha pedig a mindennapi fel­fogható tapasztalással ellenkezőleg csak­ van annyi rendelkezésre való tőke a birodalon mennyi ily vállalatokra szükséges, mi sem al­­yozza a honpolgárt megszerezni lassankint az gén kezekben levő részvényeket — habár a b­éelet-áron is. Ez utóbbin talán nyer az er vállalkozó, de nyereséget mindig érdemel az b­i­zonytalan uj vállalatba fog. — Mind­ezen affi aggodalmak, s minden komolyság nélküli nép azonban világos ellentétben vannak — pénzt­ségünk kiáltó tényével. Nem csak hiányzói nagy tőkék, hanem félő, hogy az idegen töke­­gélye is elégtelennek fog bebizonyulni azon üt töltésére, mit a pénzforgalomban e nagyszerű falatok okoznak, ha valamely határ vagy­­ nem állíttatik a vállalkozási szellem elé. Ilyen tott pénzhajhász-időben­ egymást érik a te mindenik aranyhegyeket igér, s elkerülhetlen a sok csalódás. De ne menjünk túl a vasúté ennyi s ily nagyszerű vonalok, mint a már ed kivitelre várók, oly tömérdek tőkék beruházást szik igénybe, hogy mind az ipar mind a feleim hiányát érzendi; a földmivelés, mi hazánkban iparág, gazdaságunk sarkköve, még egy ma is érzett baj növekedése által van fenyegető munkás kezek hiánya, mely a magas munka­ eléggé nyilatkozik, a vasutak építése által ke­zett verseny által erősebben fog éreztetni mit­­aha. Azon sok ezer munkás kéz, melyet a vt építése magasabb munkabér mellett lefoglalt a földbirtokos által egyedül földmivelői gépek­nél kiterjedtebb alkalmazása által teend pótol de e gépek alkalmazásának vannak határai, s jebb gazdák kevesbbé férhetnek hozzájok. Egy itt van helye, és nem részvényekben a hazai investitiójának, miket a földbirtokos osztály s béri kárpótlási kötelezvényekben még vár, a­n­nyiben t. i. hitelezők ezeket is le nem foglalj. Ezen körülményekben úgy hiszszük kimerítő nyugtatás rejlik az idegen tőkék netáni tulás ellenében... Lapjaink naponkint a tiszai vasút vak jövedelmezőségét számítgatják, honnan vés adatokat, nem tudjuk, hogy a debreczeni és iparkamarák jelentéseiben ilyek lelhetők, alig egynek is eszébe. Az egyik nagy lap őszintén vallja, hogy adatok híjával nem számíthatja­k főleg se e vasút leendő forgalmát, hanem ő küldött a helyszínére egy tudósítót, ki kellő adatokra szert teend! hol van az a helyi a Tisza partján föl és le ? a másik szintén na úgy vélekedik ,hogy a széles néptelen puszi kevés személyközlekedés várható ? Ha a tisza it megnyilalik Debreczenig, a szerkesztős

Next