Budapesti Hírlap, 1856. június (126-150. szám)
1856-06-03 / 127. szám
levelezője azt állítja, mikép az elnök már el is fogadó, mégpedig igen nagy szívélyességgel, Vizit atyát, mint nicaraguai követet. Egy Nicaraguából Aspinwallba érkezett tudósítás szerint Schlesinger ezredes, kinek az agyonlövetés elöl sikerült megszöknie, hajdani ellenségeinek kezébe került, kiket ugyanazon sorsban részesítendik, mit főnöke, Walker szánt számára. Az ellenségeskedések folyvást tartanak az amerikaiak s az oregoni indiánok közt. A legnagyobb kegyellenségek kisérik ezen valódi iló harczot. Távirati tudósítások. F1 o r e n c z, máj. 28. A nagyherczeg ö k. fens, és családja Romából Civitavecchiába utazott, a„Corriere Siciliano“ fedélzetén Livornóba ment s onnan ide visszatért. Triest, máj. 31. János Ifőherczeg ő cs. k. fens, tegnap estre ide érkezett s ma az insbrucki után elutazott. Turin, máj. 29. Az „Armonia“ szerkesztője az alkotmányünnepről hozott czikk miatt 18 havi fogságra és 2000 frank pénzbírságra ítéltetett. » Túrin. máj. 30. 116 követ egy törvényjavaslat iránti indítványt írt alá, mely szerint Lamarmora Alfonz töb nemzeti jutalmat, egy koronajószágot kapna. Jun. 2-ára várják őt Gomnába, hol az és a csapatoknak tiszteletére, melyek Szebasztopol ostromában részt vettek, különféle ünnepélyek készíttetnek elő. Nápoly, máj. 28. Bonaparte József hg ideérkezett. F. hó 23 - ai kir. rendelvény által az olaj kiviteli vámja a királyság szárazföldön 2 aranyra, 20 granit (39/10 font) egy cantárra számítva , belföldiek közt 3. 50,idegen lobogó alatt szicilia szigetén 1. 10 és 1. 60-ra szállíttatott le. Sz. Pétervár, máj. 29. A közoktatási ügyeknek új szabályozását illetőleg Oroszországban e részletek hallatszanak. Az összes tanintézetek állásáról a császár elé tökéletesen biztos kimutatások terjesztendők fel; a fötanodaigazgatóság eredeti jegyzőkönyvei az erre vonatkozó reformokat illetőleg már fel vannak terjesztve; a fötanodaigazgatóságon kívül még egy külön „tudósok bizottmánya“ fog felállíttatni. Napi hírek és események. Budapest, junius 3. ■ * Pár nap előtt a fagylaltevők kissé megijedtek. Egy pár betegségi eset adta magát elő, melyet az illetők a fagylaltevésnek tulajdonítottak, s miután úgy történt, hogy épen egy czukrásznál adatták a fagylaltot maguknak, e hiedelem némileg a valószínűség színével birt. Rögtönvizsgálat rendeltetett tehát el; vizsgálat annyival inkább, mivel az utczai fáma már csaknem a mérgezésig nagyítá a dolgot, s Palmerport csinált belőle; azonban a dolog körülbelül oly szebden bonyolódott ki, mint „Lucrezia Borgia“-nak egy paródiájában, ahol az egész társaság azt hiszi, hogy mérget evett, pedig csak jól lakott. A városi főorvos úr azonnal kiment a másik kiküldött vizsgálóval együtt a helyszínére, s miután az edényeket s készleteket ártalmatlanoknak találta, azonnal a legmeggyőzőbb s leggyakorlatibb utón látott hozzá a valóság kiderítéséhez,t.i. az elkészített összes, fagylaltnemekbül hozatott két nagy vegyes adagot,s azt szép csendesen elköltötték, s hál Istennek a főorvos úr s a másik kiküldött mai napig is ép egésségben vannak. A fagylalt — főkép a gyümölcsfajta, kihűlt vérrel, módjával éve nem csak ártatlan portéka, sőt igen egésséges is az emberi gyomornak, hanem természetesen vannak oly ártatlan dolgok, melyek vagy menynyiségük túlsága, vagy vegyületük természetlensége által károsan hatnak, például ugorka-salátára tejfagylaltot senkinek sem ajánlunk. váltó mostoha atyjának, Steevens urnak, megvizsgálás végett átadaték. Steevens : Ezen váltó hátirata nem Cooktól származik. Én soha nevét másként aláírva nem láttam, mint „J. Parsons Cook“, míg e váltón „J. P. Cook“ olvasható. Strawbridge urnák különféle elfogadmányok mutathatnak elő , melyek állítólag Palmer Sára aszszonytól származnak. Kijelenti, hogy azok egyikében sem ismeri fel vádlott anyjának írását. Wright Herbert:Én ügynök vagyok Birminghamben s vádlottal 1851 julius óta ismerem. 1855. novemberben testvéremnek 10,400 fonttal tartozott. A váltók, melyeket tőle bírok, részben anyjának elfogadmányával vannak ellátva.Novemberben sürgettem a fizetést s a következő hóban vagyonának lezárulásához fogtam. Minthogy az utolsó terhelő tanú,Weatherby úr épen nincs jelen a törvényszéki teremben, ennél fogva a főállamügyész javaslatára elhatároztatik, hogy ő közelebbi reggel hallgattassák ki, s a törvényszék *,‘24 órakor másnapra napolta el magát, miután I. Campbell azon reményét fejezte ki, hogy az esküdteknek alkalmat nyújtanának, egy kis frisséget szívni. (Folyt. köv.) A kaukázusi fogoly nők. (Folytatás. Lásd „B. H.“ 119. sz.) A hegylakók, miután Csinondalét odahagyták, Samyl tábora felé siettek, mely ekkor a Pokhalszki torony közelében tanyázott. Ez utazás alatt, mely körülbelül három napig tartott, a legtragikusabb események adták elő magukat. Az orosz herczegnő, habár mint láttuk, a csecsenezek öszvesen huszonkét női foglyot vittek magukkal, sokáig egyet sem bírt fölfedezni családja tagjai közöl. Csacsavadze herczegnő elveszítette egyik czipőjét s lába fölé sebződött. Nehéz volt haladnia kis leányával karján; de a mürid, kinek rabja volt, teljes közönynyel látta a hölgy kinos erőlködéseit, sőt gyorsabb meneteire ösztönzendő, ostorával is ütögette. A csapat két folyamon ment át — a Kisiskevén és az Alazánon. Midőn az előbbi folyón gázolnának át, a herczegnő nem érte a víz fenekét s már a gyors folyó sodorni kezdte; de egy hatalmas csecsenéz megmenté az életveszélytől. Ez esemény arra ösztönözte a müridet, hogy a herczegnőt nyerge mögé emelje, s hogy le ne essék, annak karját a maga övébe öltötte. A kis Lídiát nyerge elé vette s igy haladtak át a fölgyujtott Khandó nevű falun. E falun áthaladtában fedezé föl a herczegné egyik nő cselédét, ki a herczegné egy éves fiát emelte karján. Távolabb egy lengyel cseléde ölében másik, 3 éves gyermekét pillantotta meg. Végre elérték az Alazan vizét, melyen midőn áthaladtak, sűrű zápor szakadt. A mürid szelídebb kezdett lenni s megengedte a herczegnőnek, hogy legkisebb gyermekét szoptassa. Alig lehet valami csodásabb látványt képzelni , mint a csecsenezek csoportja, mely egy elpusztított vidéken vonult keresztül. A csecsenezek némelyike női , más része gyermekruhákat vett hátára. Voltak , kik övükben ezüst terítékeket vittek. A herczegnő e sajátságos csoportot nézegetve, abban végre fölfedezte nővére Barbara alakját. A két fogolynő összekerült s fogadást tettek, hogy egymástól meg nem válnak többé. Tudjuk, hogy a kastély kizsákmányolásakor Varvara herczegnő a terrasse bejárata felé állt, hogy a halál őt érje először. De kard helyett egy vad hegylakó kíméletlen érintését érezte, ki goromba érintésére a herczegné félre lépett s kevély magatartása kétségkívül megalázta a hegylakót; az rész georgiai nyelven bocsánatot hebegett. Ennek fölügyelete alatt utazott Varvaragné és gondoskodott egy lóról is számára, mely gazdagon vala fölkantározva és nyergeivé. Az útjában őt környező hegylakók jól ismerték férjét, midőn az Samyl fogságában volt s nagy lelkesedéssel beszéltek felőle. Midőn az Alazan vizén átgázoltak, gyermeke dajkáját is fölfedezte, azt kell hinnie, mikép a gyermek is nála van. A Csinondaléból elhozott fogolynők közöl csak még a franczia gouvernante-ot nem fedezhették föl. Azon csecsenez csapat,melynek nyomait kísérjük mindjobban közeledett a Khoncski hegy felé, melytől nem messze, mint fennebb említettük, egy kapitány parancsnoksága alatt egy orosz csapat állott lesben. A fogoly nővér, kiket kíséretük vett körül, egymás közelében lovagolt.Egyszerre iszonyú lárma üti meg füleiket. Puska, ágyulövések dördülnek meg, s közöttük gránátok pattognak szét. A hegylakók egyszerre megfordítják lovaik zablását s az erdő felé rohannak. Azon marnd, ki Anna herczegnőt ennek kisdedével együtt nyergébe vette volt, szélgyorsasággal kezd vágtatni, s a hölgy, kinek jobb karja még mindig a múrid övébe volt öltve, azt ki igyekszik szabadítni- Egy karjával már nem bírta tovább tartani kis gyermekét. Minden erőlködése hasztalan s egy erős zökkenésre a kisdedet messze lódítja magától. A mürid siker marad az anya szív- s szaggató kiáltásaira: a kartács rettentő pusztításokat tett a csapat szélső részeiben, de a hegylakók jó lovai nem sokára túl ragadták őket az orosz ágyak lőtávolán, s a nagyon leolvadt csapat tovább folytatta útját, anélkül, hogy csak számba is venné a sebesülteket, kik az után maradoztak el. E futás alatt a két herczegnő ismét elszakadt egymástól, s csak a rendkívül fáradalmas két napi utazás végén került ismét észre. A Khoncski hegytől a pokhalszkij táborig az út sokkal fáradságosabb volt mint az előbbi. Az orosz herczegné elbeszélésének érdeke itt több fogoly sorsa közt oszlik meg, mint a fiatal Baraoff herczegné és a franczia gouvernante Drancoy-né között, ki egy külön csoport kísérete alatt utazott. Mi előadásunkban főként Anna herczegnét kísérendjük, Varvara herczegné, a legnagyobb aggodalmat kivéve, kevesebbet szenvedett, mint nővére. A szép Baratoff Nina herczegné dicsérettel szólhatott kíséretének iránta tanúsított figyelme felől. Drancegné ellenben a leggorombább bánásnak volt kitéve. Egy mürid, ingén és mellszorítóin kivül minden öltönyétől megfosztotta, s gyalog menvén, valahányszor lépteit lassította, ostorral nógatták a sietésre. De mi volt mindez ama lelki fájdalmakhoz képest, melyeket Anna herczegnő mint anya és nő állott ki ? A megmaradt négy gyermek sorsa felől nagy aggodalomban volt; a kis Lidia szeme láttára veszett el. A herczegnőnek a muridhoz kötve és vágtatva kellett áthaladnia erdőn, meredeken és lejtőn. Egyszer leesett a lóról, más lóra ültették, s a rendetlen utazás egész éjszakáig tartott a legjáratlanabb erdei vidéken. Ekkor egy fensíkon megállapodának. „ A hegylakók, mind az orosz jelentés szerzőnője, egy nyeregtakarót terítettek egy fa tövébe a herczegnő számára, s körébe feküdtek le, lovaikat el nem bocsátva maguktól. Némelyek közölük kenyeret és húst kezdettek enni, melylyel a herczegnőt is megkinálák. Ez inni kért; egy oly kulacsban hoztak neki vizet, melynek száját egy töltény borítéka képezte. Nemsokára elaludtak a hegylakók is, őket is elbágyasztották a fáradalmak. A herczegnőnek szabad ideje maradt magába szállani. Most a szerencsétlensége egész nagyszerűségében tűnt föl előtte; még csak férje halálának híre volt hátra, hogy egészen egyedül érezze magát; — gyermekei sorsa vad ellenség kezei közt volt s igy nem csoda, ha az nagyon aggasztotta. De az éjő csendében egyszerre egy dajka énekének hangjai üték meg füleit - e dallal szokták elaltatni hazájában a dajkák a gyermeket. A hangról ráismert nővére gyermekének dajkájára : „Hála Istennek , s monda , hogy legalább ez életben maradt. — Néhány percz múlva más hang is üté meg füleit, a fák közöl. „Nincs-e itt, mond e hang, egy keresz tény? Feleljen, hadd keressem föl, én szerencsétlen elhagyott!“ Nina volt, ki e szavakat kiáltotta. Ez a herczegnő szolgálatában állt, s most minden ruháit le akarta vetni, hogy a herczegnőt takarja be. A csecsenezek mély álomba voltak merülve. A hit cseléd asszonya mellé ült- Az éj hideg volt, s a tűz kialudt, majd mi ruha sem volt rajta s az utazás közben egészen átázott. Nina saját testével fél sokáig, a gondosság fölösleges volt: a herenőlás miatt reszketett.“ (Folytattatik) *A műegyesület szombaton május 31-dikén délután közgyűlést tartott, melyre a helyben lévő részvényesek közel számosan jelentek meg. A közgyűlést az 1850-ik év számadásainak és ügyletének jelentése nyitá meg, melyből a részletes adatokat majdan akkor fogjuk pontosan és kimerítőleg közölni, midőn e nyomtatásban megjelent jelendés (évkönyv) a tagok közt kiosztatik. A második tárgyat az egyesület elnöke, titkára s választmánya tagjainak új választása képezte; elnök egyhangúlag gr. A n -d rássy Manó, s titkár szavazattöbbséggel Ritter I Sándor maradt. A választmány, mely az elnökkel együtt 40 tagból áll, újból alakult. A tagok névsora közelebb az egyesület által hivatalosan fog közöltetni. Ezenkívül a közgyűlés fő- és egyedüli vitatárgya az 1857.-ik évi műlap mikénti megszerzése volt. Hosszabb ide-oda véleményezés után végre meg lön állapítva, hogy az 1858-iki egyesületi műlap a hazai történelem bármely szakából választandó kép lehet. A hazai festészek pályázatra hivatnak fel. A művek elkészülésének véghatárideje 1857- ápril 14-dike. A műbírák által legsikerültebbnek s egyleti műlapnak ítélendő történeti kép eredetije ezer pengő forinton vásároltatik meg az egyesület által, s tulajdona marad. Ez más czím alatt ugyanaz, amit mi már évek előtt emlegettünk, t. i. pályázat hazai tárgyú történeti képre. Csak az lenne óhajtandó, hogy a pályázók bátorítása végett a legjobb képhez legközelebb álló festvény is némileg biztosítva lenne; például hogy az egylet azt sorsolásra megvenné, mert félni lehet, hogy a küzdövény ily egyedjutalom mellett nem lesz elég élénk. Egy sas fog találkozni, s a sólymok otthon maradnak, pedig épen az volna a czél, hogy ezek is edzék szárnyaikat magasabb röpülésben. * Heller hegedűművész úr hangversenyét május utolsó napján Beregszászi úr zongoratermében , oly formán képzeltük, mint a cyanei sziklát, melyről a rege azt tartja, hogy valahányszor arról a szél szép zenét hozott, akkor mindenki elkerülte, mert féltek, hogy a csábító syrenek hajótörést készítenek az arra evezők számára. Ezúttal e cyanei szikla a Beregszászi-terem volt. A közönség nagyon kerülte , de azért mégis volt aki hajótörést szenvedjen, s ez maga a hangversenyző volt. Heller úr ma távol a lámpaláztól elég csinosan játszott, mint azonban tapasztalható, az oktatására fordított tőke még nem akarja kamatait behozni. Nagyobb tőkével kell kezdeni. A többi közreműködők közt Ferenczika. erőteljes hanggal énekelt. Dunkl és Deutsch urak művészileg játszottak Beregszászi bájos hangú zongoráján. *A milyen roszul jár a víz a hangversenyek malmára, fűszerészeink malmára épen oly jól folynak ez évszakban az ásványvizek. Ezek közt megemlitendőnek véljük, hogy az ivándai kút bérlője folyvást Nagy Mihály ur maradt s ezen közkedvességü hajtó és zsongító vízből már bőven szállított Pestre is fris töltéseket. * Az „Éjszaka s i 11 a g á.--nak a nemz. színházban újra feltűnése jövő pénteken, annál érdekesebb teend, miután ezen operai üstököshöz mint érdekes jóslatokat csatolják,hogy ezen esetre egypár bujdosó csillag is látható lesz, L. Hollósyi Kornélia szabadságideje után, s a Doppler testvérek külföldi műutjok után hirszerint ez előadásban fogván először föllépni. Ily vonzerők mellett kiváncsiak vagyunk, hogy a nagy meleg daczára a pénztár jó csillaga feltünend-e ? * Gr. Károlyi György ur uradalmai számára két Hornsby-féle nyolcz-nyolcz lóerejű görcséplőgép érkezik a napokban Angliából, s itt fog keresztül vitetni; a gazdasági gépek s azok terjedése érdekében czélszerű volna e szállítmányt pár napig Pesten megpihentetni, hogy itt mulató gazdáink megszemlélhessék. * A „Gazdasági lapok“ Heffler Pál pécsi szitás kitűnő tartóssága gabnatisztító rostáira hívja fel a gazdaközönség figyelmét. Legközelebb Höffler Pál rostáira cs. k. szabadalmat nyert. Czindery László cs. k. kamarás ur a m. gazdasági egyesület ideigi. bizottmányához írt ajánló soraiban a mesternek jeles rostáin kivül azon ügyességét is kitünőleg dicséri, miszerint ablakrostélyzatokba a legszebb rajzokat képes beleszőni. Egy ily munkája a bellyei urődalomban épített templom számára 0 cs. Fensége A brect Főherczeg Főkormányzó ur magas megelégedését annyira megnyerte, hogy Ő cs. Fensége saját költségén volt kegyes neki a kiváltságot megszerezni. * A csk. austriai állam vasúttársaság részvényesei vn. hó 31-n tartott gyűlésükben, az igazgató tanács által tett ügyleti jelentés meghallgatása után következő határozatokban állapodtak meg. Az alapszabályok illető czikkelye szerint az alapító tagokat illető jogok ezektől a társaság által megváltaznak, amennyiben azokért nekik 44,444 újonnan kibocsátandó részvények adatnak, melyekre mindjárt az átvételnél 225 frank fizetendő, az 1856 január 1-től a valódi fizetési határnapig ez után járó 5 kamattal együtt ; egyébiránt ezen igények mind a második, mind a további befizetésekre nézve eső kamatok és osztalék tekintetében tökéletesen egyenlők legyenek a régi részvényekhez. E részvények az alapítók teljhatalmazottainak fognak kiadatni, kik a szétosztást és kiegyenlítést maguk közt elintézendik. A közgyűlés az alapszabályok 34-ik czikkje értelmében az igazgatótanácsot felhatalmazza, hogy az említett alapszabályi változtatásokat kieszközölje. Az igazgató tanácsosok részére határzott jelenléteki jegyek a vállalat tiszta nyereségéből nekik engedendő rész megadásával egybeolvasztandók. Ezen rész az évi tiszta bevételből 2Y2°/é~re határoztatott. — Igazgató tanácsosokká a kilépett b Walterskirchen helyett Rousseau de Happoncourt lovag s cs. k. alán. s a meghalálozott báró Sina György helyébe fia Sina Simon választattak és egyhangúlag jóváhagyattak. — 1855-re az évi osztalék 24 frank s 40 centimesben jön megállapítva egy egy részvény után fizetendő 1856 jul. 1-jén; ezzel az 1855-re eső összes jövedelem kamat és osztalékban 31 frank 90 centim, úgy hogy a jul. 1-jén lejárandó kamatszelvény belefoglalásával összesen egy részvényre esik 30 frank. A számadások megvizsgálására Popp H. C. Murmann és Kendler urak neveztettek ki. — A közgyűlés végül az igazgató tanácsnak köszönetet szavazott ügyvezetéséért** Szeberényi Lajos az jelenti, hogy a „Néptanítók könyve“ második füzetének szétküldése néhány heti késleltetést fog szenvedni; azon esetre pedig, ha e vállalatot tovább nem folytathatná, ígéri, hogy az illetőket egy különálló művel, mindenesetre a nevelésügyre vonatkozóval fogja kártalanítani. *Ettén Esztergom megyében máj. 5-n a falujegyzője házában tűz ütött ki, (támadásának oka nem tudatik) mely a minden oldalról alkalmazott segély daczára a nagy szél következtében 64 házat égetett hamuvá. * Szurdokon Mármarosmegyében a községhez tartozó szállásra máj. 4-kén éjjel több farkas tört be, s 106 darab birkát és 40 darab bárányt egészen széjjel szaggatott. Uj bizonysága ez annak, mily szükséges, hogy a lakosság vállvetve működjék közre a ragadozó állatok kipusztítására. * A Rajó ezen Trencsin megyében április 28- és 29-ke közti éjjel támadt tűzvész alkalmával, a lánghullámok oly pusztítólag özönlöttek szét, hogy a lakosság legerélyesebb tevékenysége s különösen a cs. k. csendőrség hathatós segélye daczára 315 ház lett a lángok martaléka. KülönöMB kft vitette Mfát ez alkalommal a csendőrség, melynek emberbarát áldozatkészsége két nőt mentett ki a bizonyos tfszkalálból. Mindamellett, fájdalom, ezúttal 5 emberélet esett áldozatul. IJ** Eliku Burrit mint statistical. Elíku Burritot a continens eddig csak mint a világbéke kifáradhatlan védelmezőjét ismerte. Pedig e békeapostol nemcsak az eszményi érzelempolitikának hódol, hanem — s talán nem összefüggés nélkül — oly tanulmányokkal is foglalkozik, melyek igen tiszta szellemet és alapos tudományt követelnek. Ezt a cs. k. austriai főconsatságnak Londonból beküldött jelentéséből látjuk, melyben megemlíttetik, hogy Elihu Bornt számos statistikai tanulmányai közt a cs. k. főconsulsághoz fordult, hogy Austria hivatalos statistikai nyomtatványaiba betekinthessen. A cs. k. keresk. ministerium közigazg. statistikai igazgatóságának kitűnő munkálatai által lelkesedésre ragadtatva annak „Az austriai kereskedelem kimutatása“ cz. munkája használása után egy levelet intézett a cs. k. főconsulsághoz Londonban azon kéréssel, hogy. fa' a nevezett cs. k. közig. statistikai igazgatóság számára küldje el az általa múlt évben Londonban kiadott kis statistikai évkönyv egy példányát, mint csekély bizonyságát, mennyire bámulja azon rendkívüli ízlést és világosságot, melylyel az austriai birodalom kereskedelmi statistikája beosztva és előadva van. „Egy nyelven s egy országban sem ismerek munkát“—így szól Elihn Burnt,—„mely becsületrevalóbb lehetne mindazon jellemző tulajdonokra nézve, melyek egy statistikai munkát becsessé és érdekessé tesznek.“ Egy ily külföldi, bizonyára nem kicsinylendő szózat általi elismerés egy császári intézet munkálatairól megérdemli, hogy minél szélesb körben elterjesztessék. Színházi előadások. A nemzeti színpadon: Egressi G. javára először: „Brankovics György.“ Eredeti történeti dráma 5 felv. irta Obernyik Károly. , A pesti német szinpadon: Kurz k.a. és a Iorus utolsó vendégfelléptéül: „Des Dikhlers Traumbild “ Tanzdivertissement in 2 Akten. Ezt megelőzi: „Versprechen hinterm Ilerd.“ Alpenszene mit Nationalgesängen. Értesítvény. A magyarhoni földtani társulat csütörtökön folyó év június 5-n délután 4 órakor a magyar nemzeti múzeum földtani termében közgyűlést tartana, melynek tárgyai lesznek: 1. A hivatalnokok jelentése a társulat állásáról. 2. A felsőbb helyre megerősítés végett felterjesztendő alapszabályok elfogadása. 3. Tisztújítás. 4. A tagoknak az alapszabályok értelmében netalán teendő ajánlatai tárgyalása. Pesten 1856. május 31. Kovács Gyula társulati titkár. Duna vízállás, június 2. 6‘ 7" 3'" 0 fölött. Bécsi börze, junius 2. (Távirati közlés.) ‘ ‘ Bankrészvény ................................. .. Nemzeti kölcsön 5°/«............................ 1854-diki — 1839-diki —............................ . . Földtehermentesítési köt........................... Éjszaki vaspálya . . . I . . . . . Dunagőzhajózás . . . . Augsburg. Hamburg.................................................. London .... ....................... Cs. kir. arany ....... 1132 84% 108*4 121, 76*4 3012% 605 102*8 747. 102% Felelős szerkesztő SZILÁGYI FERENCI. Szerkesztőtárs NÁDASKAY LAJOS. *