Budapesti Hírlap, 1856. augusztus (178-202. szám)

1856-08-02 / 179. szám

könnyen eszközölhető lenne­­— hogy pedig szüksé­ges is, ezt alig kell fejtegetnem. Társas életünk is javult, bárha még mindig sok a kívánnivaló , a közönség nagyobb része még most sem használja fel az alkalmat a társas körök neme­sítő érzelem- és eszmecseréjét fölkeresni. Kerületi főkapitány úr múlt évi rendeleténél fog­va ültetett 600 akáczfa piaczunkon már­is csinos sétánynyá nőtte volna ki magát, ha azoknak egy részét az idő viszontagságai el nem rontják; e fő­­utczai sétány bizonyosan igen diszítendi a várost, ha majd oly árnyékos s kellemetes leend, mint a barátok tere; ennek ren­dben tartásáért a tiszt atyák valóban dicséretet érdemelnek. A már közel 200.000 forintba került katonai lak­tanya teteje is készül, és ez épület nagy csinoso­­dására lesz a városnak. Valahára olvasótársulat is alakuland nálunk, az alapszabályok már felsőbb helyre megerősítés vé­gett felküldettek. Kívánatos lenne, hogy ily népes város lakosai egy kis,dedovó intézet felállításáról is hova előbb­­gondoskodnának, akkor nem kellene a magzato­kat több órányi távolságú tanyákra a mezei munka ideje alatt hurczolgatni, vagy egész napokon át gondatlan kezekre bízni. Továbbá hogy ne szomo­rodnánk meg, ha tudjuk, hogy a húszezer lélekből álló s nagyobb részt mezei gazdászattal foglalkozó Jászberény város lakosai közöl öszvesen csak 10-én biztosították ez évben termésüket! Alapi hírek és események. Budapest, augustus 2 * A pesti v­e f. t­h c­o­l­o­g­i­a­i intézetben m. hó 28, 29 és 30-n tarlottak a közvizsgálatok, mind a közönség részérőli figyelem és részvét, mind a kiví­vott siker tekintetében fényes eredménynyel. Első nap a zsidó és görög nyelvből, s a bibliai földrajzból tar­talék próbatétel. Amazokat Ballagi Mór rendes tanár, emezt Törö­kiél ur­ai intézet igazgatója ta­nította. Azon ritka e lehaladás, melyet az intézet egy évi fennállásának rövid ideje alatt a­ tanítványok ta­núsítanak, s mely legszebb világot vet a tanárok er­­nyedetlen lelkes ügybuzgóságára, minden hallgatót meglepett, s a legkövetelőbb szakértő méltánylását is kiérdemelte. A második napon a philosophiai ta­nulmányok kerültek sorba, a paedagogiával, s a methodikával. A bölcseimet Ballagi, a neveléstan elméleti részét S­z­é­k­á­c­s József, gyakorlati részét a methodikát pedig G­ö­n­c­z­y Pál úr adták elő az inté­zetben. A tanárok és hallgatóság által a növendékek­hez szabadon intézett kérdések, s a reá következett biztos készültséget tanúsító feleletek mutatták, hogy a tanár urak itt a legéletrevalóbb tanítási rendszerrel jártak el, melynek eredménye nem ideig óráig tündöklik, hanem tartós hatással lesz mind a növendékek jövendőjére, mind azon újabb nemzedékre , melynek oktatását egykor elvál­­lalandják; ők nem csak a tudományok sza­vát, hanem értelm­ét is elsajátították maguknak, s nem annyira az előadottak merev betanulásához vol­tak kötve, mint a­zok tiszta fölfogásához, értelméhez­­ és szelleméhez, mi által nem csak átvett tudomá­nyuk, hanem továbbfejlesztő gondolkozás­ tehetségük is gyarapodott. Ugyane napon az ifjak az éneklés­ és zenéből is megvizsgáltattak. Ezekben B­og­n­árula nemzeti színház énekkarának tanítója oktatta az ifja­kat, s a gyakorlaton kívül a zene alapos ismere­tébe is bevezette őket. Harimadik nap a természeti tudományok, állattani physiologia, növénytan és geo­lógia voltak a vizsgálat tárgyai. Az állattani physio­­logiából tett érdekes vizsgálatot követte a Cs­en­ge­ry Antal tanár úr által előadott növénytan , s a földtan, melyet G­ö­n­c­z­y Pál úr tanított. Mindkét tu­dományból az ifjak saját fogalmazásuk szerint bizto­san és könnyen feleltek; a nevezett tanár urak ugyanis nem adtak kézikönyvet tanítványaiknak , hanem a fenebb méltányolt értelemfejlesztő rendszert követte, magukra bízták, hogy előadásaik figyelmes hallga­tása nyomán stúdiumot készítsenek. A folyvást nagy­számú hallgatóság figyelme és elismerése, de főleg a fáradozásuk szép sikeréből merített alapos önérzet legyen a derék tanárok jutalma, és lelkesítő ösztö­nük, hogy ezen egy éve megnyitott s a legszebb re­ményekre jogosító intézetet a hazai nevelés érdeké­ben virágzásának legmagasabb fokára eljuttassák. * Mily gazdag fővárosunk nevelő intézetekben, a közönség már magából azon körülményből meggyő­ződhetik, hogy most alig van nap, melyben lapjaink egy egy ily intézet programmját ne említenék, s az ajánlatok és kiemelő dicséretek, mik ezen program­­mokhoz kapcsoltatnak, nem stereotyp kifejezések csupán; tartozunk velők, mert fővárosunk valóban nemcsak számra, hanem életrevalóságra és kitűnő­ségre is gazdag ily intézetekben. Ma a már közlöttek után Szentes József úr katholikus fi­ tan- és ne­velőintézetének programmját kaptuk kézhez, s ezt is azon neveldéink közé sorozhatjuk , mely méltán örvend a szülők pártolásának. Szállása van a papnövelde utczában gróf Széchenyi házban 4. szám alatt. E fensőbb helyen szabadalmazott finövelde az 1855/6-ki iskolai év kezdetével nyitta­tott meg, s az iránta nyilatkozó részvét alapján azt most tulajdonosa tökélyesiteni és nagyobbítni igye­­kezett. Minélfogva a jövő iskolai évben oly növen­dékeket is fölfogad, kik csupán tanulás végett kíván­nak abba járni, élelmezésüket pedig szüleiknél kap­ják ; valamint azok is, kiket szüleik nyilván­os isko­lákba kívánnak járatni; itt biztos elhelyezésben, kellő ápolás, felügyelet és a tanulmányokban­ szükséges Útmutatásban részesülnek. Azon növendékek, kik testi s szellemi képezésüket az intézetben veszik, s e kör­be eső minden a programmban tüzetesen kijelölt ta­nulmányokban oktatást vesznek, fizetnek egy isko­lai évre azaz 10 hóra 6—9 éves korukig 500, 9—12 éves korukig 550, a 12 évesnél idősbek pedig 600 pftot. Azok, kik nyilvános iskolákba járnak, fizetnek tartásaikért 12 éves korukig 350, a 12 évesnél idős­bek 400 pfrtot. A föltételek, melyek alatt a csupán tanulás végett bejáró növendékeknek oktatás adatik, a növendékek életkora s a szülök igényei szerint ha­tároztalak meg. Az intézetben nem szállásoló nö­vendékekre nézve a tanulmányok rendesek és rend­kívüliekre osztatnak. Minden osztályba fölvétetik ok­tatás végett a szegényebb, de jó erkölcsű és tanulni szerető gyermek minden fizetés nélkül. Az oktatás szakértő segédnevelők által, a tulajdonos saját felü­gyelete alatt történik. Az előadási nyelv magyar, né­mely tárgyakra nézve azonban német is leend, tár­salgásul pedig német és franczia is fog divatozni. A tanév kezdődik i. é. october 1-je napján. * Megjelentek „Vahot Sándor összes költemé­nyei.“ Kiadta Vahot Imre, Pesten 1856. Nyomatott Gyurián Józsefnél. A díszes kiadású füzet a költőnek régibb dalait, epigrammokat, románczokat, költői be­szédeket, s újabb költeményeit tartalmazza, számra mintegy 84 darabot. A kiadó, a költőnek testvére, előszavában többi közt ezeket mondja : „Az első 1844-ki kiadás végkép elfogyván, e körülmény kívá­natossá tette e második bővitett kiadást. Nemeskeblü de szerencsétlen testvérem már több idő óta kedély­beteg lévén, mint feldúlt lelkű költő megérdemli azt, hogy a megrendült kedélye ápolására fordíttathassék a munkának jövedelme , melyet még ép, egéssé­­ges elméjének árva szülöttei úgyszólván gyermeki háládatossággal nyújtanak most neki. Ez azonban mellékes dolog, fő az, hogy a jó magyar költő jó és rész napjaiban egyaránt méltó a pártolásra. Szétküld­­vén az aláírási íveket, annyi előfizető jött be, hogy a kiadási költségek nagyrészint fedezve vannak. Most már a tiszta jövedelem az ezentúl elkelendő példá­nyokból várható.“ Vahot Sándor jóhangzású neve a múlt évtizedből, még most is él a költészet barátai emlékében s az irodalom iránt nyilatkozó részvét je­lenlegi álláspontján remélem­ lehet, hogy a közön­ség a kettős érdekből méltányos pártolást nem fogja a kedvelt költőtől megtagadni s így a testvéri óhajtás nem lesz pusztában elhangzó szó. E költeményfüzet gr. Károlyi István és b. E­ö­t­v­ö­s József uraknak mint a beteg költő leglelkesebb pártfogóinak van ajánlva. TÁRCZA. NEMZETI SZÍNHÁZ. „Özvegy és proletár“ vígjáték 1 felvonásban. Irta Beöthy László. (Először adatott f. hó 27-n, Szerdahelyi bohózatát megelőzőleg.) Beöthy’urnak e műve egy korábbi beszélyéből van véve, melynek czíme „Saint-Pierre“ testvérek, megjelent a „Divatcsarnok“ban. Hogy szerző a mese szövésétől, a váratlan külső meglepetésektől s nem a lélektani mozzanatok hű festésétől várta a színpadi hatást, nem tartjuk főhibának. Szerző a külesemények összeszövésében már jártassággal bír, s e tekintetben Szerdahelyi K­­ar fölött határozott előnye van, ki még a műszervezés e gépies részében is teljesen járatlan. Előnye továbbá Beöthynek az, Hogy —­ habár igen mindennapias, s néha a jobb ízlést sértő — de mindenesetre elmés ötletei vannak,­ s végre hogy párbeszédei gördülékenyek, fenn nem akadók, szóval az írásban gyakorlottságot szerzett magának, mely tekintetekben Szerdahelyi urat még kezdőnek sem ismerhetjük el. De két pontban a két említett szerző­­ egymással megegyez. Egyik az, hogy Beöthy úr sem tartja a közönség műveltebb részét tiszteletben. Róla sem mondhatjuk, hogy fesztelenség mindig mulattató otthonosság volna, mert gyakran válik sértővé. Az elmésség túlcsap a bohóczkodásba, rakonczátlan­­ságba, a comicum túlmegy a burleszken és torzí­tássá lesz­ Másik, miben a két szerző megegyez, hogy az er­ő kötési elemet terhelő s fölösleges nyűgnek tartják. Beöthy művében a hazudás, a lopás, a gyávaság, tolakodás akarja magát szeretetreméltóvá tenni, mi természetesen nem sikerülhet. Az erkölcsi alap ezen megvetéséből magyarázhatjuk ki nagy rész­ben azt, miszerint a műben szereplő három személy közt egyik sincs egyénítve, egyiket sem nevezhet­jük alaknak- Főszemély a proletár, kinek kö­vetkezetlen magaviselete kim­agyarázhatlan, s ki tolakodó magaviseletét, gyávaságát, lopását és hazugságát nem menti ki azon féteszthez méltó hóbortos jókedv, melylyel szerző e­setét oldalakat megaranyozni igyekszik. A proletár oly szobában lakik, melyben egy gya­lult asztalon és szalmaszéken kívül egyebet nem látni. Még e szállást sem győzi fizetni. Téli est van, s neki éjjelre ki kell hurczolkodnia a szállásból. Szomszédjában egy özvegy lakik,kivel az elválasztó ajtón át beszédbe ereszkedik , s elpanaszolja szomorú helyzetét. A proletár többek közt a­­zon nem menthető kívánságát nyilvánítja, hogy az özvegy oszsza meg vele éji szállását. Az özvegy ebbe nem egyezhetik, s a fiú eltávozik. Az özvegy azonban megbánja tagadó válaszát, s a proletár el­távozása után vissza akarja híni. Kikiált az ablakon s a proletár visszajön; őt az özvegy szobájában lát­juk föllépni. Az özvegy egy mellékajtón távozik theát készítni. A proletár meglát a nő asztalán egy naplót s elég vakmerő azt felnyitni és olvasni. E naplóból látja, hogy a hölgy szerette őt. A proletár e tette mutatja, hogy a becsületről és illemről leg­csekélyebb fogalma sincs. Ily ember soha sem nyer­heti meg a néző részvétét, bármily bohóczosan el­mésnek és könnyelműnek mutatkozik is, s mi több nemcsak hogy elolvassa a naplót, hanem el is lopja, kabátja alá rejti. (Úgy halljuk, hogy ez nem volt az u. n. instructióban). A proletár e tettei menthet­­lenek, nemcsak mint jellemfestészi hibák, hanem egyszersmind írásbeli leleményesség hiányára mu­tatnak. A „Szép marquisné“ból tanulhatta szerző e naplóeltulajdonítást, melyet ez utóbbi darabban is mindenki hibának fog látni. Beöthy úr azonban e vígjátékba helytelenül vette át ez elsajátítást. Azt, hogy a proletár a nő szerelmét megtudja, drámaibb uton érhető vala el, s az özvegy és fiatal között oly párbeszédet írhat, mely a mű fénypontja lett volna, hol lélektani mozzanatok , naiv érzelemnyilat­kozat mind a hatást emelik, mind az indokolást erősítik vala. E naplósikkasztás, s a proletár egész magavise­lete után senki sem fogja indokoltnak találni az öz­vegy szerelmét, senki sincs tisztában e nő jelleme felől. A proletár jellemtelensége mindazokat, kik e darabban vele bizalmas lábon állhatnának, ha még annyian volnának is, jellemtelenekké tenné. A nőhöz azonban és idején (!) egy hivatalnok lép be azon örvendetes hírrel, hogy 200 ezer dol­lárt örökölt egy amerikai meghalt nagybátyjától. Az özvegynek e kincset testvérbátyjával kellene meg­osztania, de tengerész bátyja, egy tudósítás szerint, a tengerbe veszett.­­ A hivatalnoknak a nő úgy mutatja be a proletárt, mint testvérét, Saint Pierre Viktort. Nem is tehetett máskint, mert mit mondana a hivatalnok, hogy idegen férfiút talált az özvegy szobájában éjnek idején ?­Az özvegy eltávozik s a proletár maga marad. Nemsokára új vendég érkezik, egy izmos testű, ha­talmas fekete szakálú ember nyittatja föl az ajtót. Ez volt az igazi Saint-Pierre Viktor a tengerész, ki nem veszett tengerbe. Ez megütődik azon, hogy nővére szobájában éjjel egy idegen fiatalt talál. De ő fiatal a proletár, makacsul állítja , hogy ő az öz­vegynek testvére Saint -Pierre Viktor a tengerész. Hogyan kínozza a valódi tengerész a proletárt rhamivással, hogyan bántja meg ez a valódi Viktort, nem szükség­elmondanom. De ki kell emelnem a párbajt, mely kettőjük közt áll elő. A tengerész úr meg új párbaj nemeket ajánl, s a proletár gyávasá­ga hosszú jelenetben van előtüntetve. Egy asztal mellett állnak meg szemközt. A tengerész kioltja a gyertyát. Először a proletár lő a töltött pisztolylyal a levegőbe. Mire a tengerészre kerülne a sor, a proletár az asztal alá bújik s a tengerész szintén nem talál. A proletár ezt azzal igyekszik tréfássá tenni, mikép tagadja, hogy az asztal alá bujt volna s a közönséget híja föl erre bizonyságul. Megjegyzendő, hogy a tengerész megvolt bántva s komolyan haragszik. De e tréfák után kiengesz­­telődik a következő esemény által. A rendőrség belép s Saint Pierre Viktor iránt tudakozódik. A proletár adván ki magát annak, befogják, elveze­tik. A tengerész így menekül meg attól, hogy csem­pészet miatt befogassék. A honmaradt tengerész elégeti az irományt, mely csempészetéről­­ta­núskodott volna , s mire a rendőrök az dl Vik­tort kibocsátják , már maga is mentve­ van. Az özvegy is visszatér, s a tengerész örömét nyilvá­nítja, hogy nővére oly haszontalan emberhez megy nőül, minőnek e proletárt ismerte. Mondok fenebb, hogy a fő személy jelleme m­indenikét megrontja, — ez áll mint látjuk a tengerészre nézve is. Itt is se­gíthet vala szerző a darabon. Ha először a tenge­részt nem teszi komolyan haragossá, hanem csak úgy tünteti föl, mint ki folyvást csak tréfál a prole­tárral, másfelől emezt nem aláztatja meg annyira, mind az alakok­­valószínűbbekké, mind a darab ért­hetővé lesz vala. A titkosan szavazó drámabíráló választmány most annyival van roszabbul szervezve, mint eze­lőtt, hogy nem teszi magát érintkezésbe az íróval, s nem kívánja, hogy a szerző némely helye­ket darabjában kiigazítson. Tudjuk, hogy e művet egyes javítások nem tették volna jó vigjátékká, mert általán az alakító tehetség hiánya tűnik ki e darabból, de sokat nyert volna az néhány kihagyás ás az átdolgozás által. Úgy a mint van, e darab sem tartozik az elfogadhatók közé, s elfogadása mu­tatja, mikép a t. ez. választmány ép oly kevés . Az illetőket, figyelmeztetjük Balásházy Já­nos magyar tudós társasági rendes tagnak közelebb megjelent munkájára .A„pinczegazdászat­ról, borkereskedés­ről“ vagyis a magyar s erdélyor­­szági boroknak sajátságaihoz alkalmazott kezelésé­ről, a magyarországi borkereskedés hajdan és jelen­kori viszonyairól, miket szerző kilencz évi több ezer hordó különbféle borokra való felügyeleti tapaszta­lataiból merített, s egyszersmind az ide vonatkozó irodalmi termékek figyelembe vételével bocsátott közre. A munka 1 frt 30 kr. p. p. * A zenede növendékeinek próbatételei a nem­zeti muzeum teremében m. hó 30-án számos hallga­tóság előtt folytak le.­­ E napon az énekszak négy osztálya mutatta be szorgalma gyümölcseit, melyeket Engesser és Menner tanár urak vezetése alatt szerzett. A gyakorlati énekben a finövendékek közöl többen tüntették ki magukat. Korukhoz képest hangjuk még gyenge ugyan, de kitartó, szorgalmas képezés mellett szép reményekre jogosítanak. Különösen tet­szést vívott ki a fiatal Hirsch Salamon, kinek tiszta csengésű közép-mély hangja van. * A jeles német színművész Döring­er, ki nagy alakító erejénél fogva már hosszú évek során a leg­első rendű művészek sorába tartozik, s ki többi közt a „Krumm Illések“ prototypon-ja, az itteni német színpadon jutalomjátékául Brachvogel „Nárcisz“ czímű szomorujátékát választá, mely ma fog először színre kerülni. A darab XV. Lajos korában játszik, s a franczia udvarnak­ akkori mély erkölcsi sülyedtsé­­get, pazarlást, vallástalanságot, mely az egoismus és szabadság utáni vágy előidézésével az első franczia forradalomnak cratere volt, epigrammás éllel raj­zolja. E mű nem tisztán történeti szomorujáték, a mennyiben költött alakok is szerepelnek benne, mindazáltal az akkori kor szellemét híven visszatük­röző és így történeti érdekességgel bír. Figyelmez­tetjük a színházbarátokat ezen érdekes estvére, mely egyszersmind a derék művész itteni jeles működésé­nek jutalma leend. * A művészetnek arany földje van. Tre­umann úr öt heti szabadságideje alatt, melyet Pesten töl­tött, az itteni német színpadokon 32 föllépésével hét­ezer p.forintot szerzett magának. Miután másokat annyiszor megnevettetett, most már maga legjob­ban nevet. A magyar művésznek legalább öt év kell arra, hogy ily jókedvet szerezzen magának. * Tegnapelőtt jul. 31-ről aug. 1-re menő éjjel az 5 pacsirta utczában borzasztó gyilkosság követtetett el. A meggyilkolt S. nevű ezüstműves, 37 éves, ki egy középen eső kis szobácskában magánosan lakott, s otthon dolgozott. Reggel a tejárus asszony, ki reg­gelire tejet vitt neki, az ajtót zárva találván, az ab­lakon tekintett be, hol őt egy vértócsától körülvéve a földön feküdni látta.. Nem volt egészen levetkőzve, csak kabátja és a csizma nem volt rajta. Feje egé­szen össze volt zúzva, egyéb sérülések a kórházban,a­hová a hullát szállították , elrendelt törvényszéki bonczolásból fognak kitűnni. A tett nyomait vizs­gálva, az ágyon egy kést találtak , továbbá egy 6 fontos golyót, egy a meggyilkoltnak mesterségéhez tartozó kopácsoló eszközt, melyek egészen véresek voltak, úgy szintén a fal is, továbbá egy pohár, s a konyhában megtalált vízkorsón is vér­nyomai látszottak, ezeket valószínűleg mosdásra hasz­nálta a gyilkos. A tettes még nincs fölfedezve. Egy egyénre azonban erős gyanú van, a­kit a meggyilkolt­nál többször láttak, s közte és a meggyilkolt közt az elsőt terhelő adóssági viszony forgott fenn. A szo­bából több a meggyilkoltnál munkában volt értéke­sebb tárgy elraboltatott, mi szintén könnyíteni fogja a tettes kézre kerítését. * Szabó úr aradi magyar színtársulata , mely egy idő óta a wiedeni színházban játszik, mintegy magánlevélből értesülünk, ott kisebb pártolásban ré­szesül. Aug. 1-jén és 2-kán a társulat Badenben fog föllépni, hol a „Vén bakancsos“ és „Csikós“ adatnak. A rég várt operai előadások valószínűleg a jövő hét elején fognak megkezdetni. AUSTRIAI BIRODALOM, Bécs,júl. 31. Prágából érkezett tudósítások szerint Ő cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i F­e­l­s­é­g­e ma reggeli 5 óra 10 perczkor a legjobb egésségben Teplitzből Aussigon át Leitmeritzbe elutazott. Porosz ki­rály ö fels. ma 10 órakor Bodenbachon át Pille­nitzbe utazott. — Szász király és királynő ö felségeik tegnap d. u. 5 órakor magas család­­jukkal Pillnitzbe visszatértek. — Ö cs. k. Apostoli Felsége mai óra 30 perczkor Th­eresienstadtból Prágába érkezett s ne­gyedórás tartózkodás után útját tovább folytatta.— Ugyancsak P­r­á­g­á­ból távirják, mikép porosz király és királynő ő­k, fenségeik Pillnitz és Berlinbe visszautaztukban ma tizenkét óra negyvenöt perczkor átkeltek a határon, hol ő felségeiket Lajos föherczeg ő cs. fensége Bo­­denbachban várta, ki d. u. 2 óra 30 perczkor útját Reichstadtba folytatta. Továbbá Luitpold bajor herczegasszony ő k. fensége szintén ma regg. 7 órakor hagyta el Marienbadot. — Császárné ŐFelsége és Gizela fő­­herczegnő ö cs. fens. állapotáról Laxenburgból folyvást a legjobb tudósítások érkeznek, Ő Felsége 15—20 nap múlva hagyandja el lakosztályát. — Albert föherczeg ő cs. Fensége am­ster­­dami tudósítások szerint, a tengeri fürdők befolyása alatt a legjobb egésségnek örvend. — Aurich mérnök és kormánytanácsos e na­pokban Magyarországba elutazott. Ő a magdeburg­­berlini pálya építője, valószínűleg a technikai fői­gazgatóságot a Ferencz József császár keleti pályá­nál vállalandja el, s jelenleg a tervezett vonalakat veszi szemle alá. — A f. évi jul. 31-ki bankkimutatás sze­rint az ezüst készlet 66,999,906 frt,a jegybankforga­lom 337,714,373 forint, a beszámítolt hitelpapírok 78,452,805 ft, tőkésített államadósság 58,517,412 forint, államjószágadósság 154,000,000­­forint; az állam­papíradósság 13,613,377 forint. Jú­nius hóban ellenben ki jön mutatva : ezüst készlet 61,096,992 forint; a b­a­n­k­j­e­gy - f­o­r­g­a­l­o­m 368,222,837 forint; a beszámítolt hitelpapírok 78,291,481 frt; a tőkésített államadósság 58,793,902 frt; az állampapíradósság 15,506,686 pfrt; az ál­lamjószágadósság 154,000,000 frt. A két hónap alatt e szerint az ezüstkészlet gyarapodása és a bankjegyforgalom apadása tűnik ki. — Gratzból júl. 29-ről érkezett tudósítás sze­­­rint K. Bach belügyminiszer úr ő exc. 28-án a reggeli vonattal oda érkezett, gr. Strassoldo helytartó az ő exc. által a pályaudvarban fogadta­tott s onnan Lankowitzba a női fegyenczek szá­mára szolgáló ottani büntető s javítóház meg­szemlélésére indult. Ma reggel ő exc. meg­szemlélte a Schlossberget , azután néhány ho­­noratiort s az ország fővárosa polgármesterét a községtanácscsal elfogadta, meglátogatta a cs. k. helytartóság, kerületi- és járási hivatal irodáit, a rendekházát és Joanneumot, az ápoldákat stb. Mi­nister ur ő exc. a helytartó ur ő excjánál elköltött ebéd után a gyorsvonattal Laibachba tovább foly­tatta útját, hová az nap estre megérkezett s 29-én esti 6 órakor Adelsbergen keresztül Fiuméba in­dult. KÜLFÖLD. Anglia, London, 29. A „Times“ tegnapi szá­mában közlé a Sundvom tárgyában kinevezett alsóházi bizottmány jelentésének részleteit. E sze­rint a bizottmány nem tarta szükségesnek vizsgálat alá vetni Dánországnak a vám­ behajtására a jogát, hanem inkább históriai tényül állítá fel, mikép An­golország néhány század óta megnyugodott ezen vámok fizetésében, s m­ikép most azok behajtása külön szerződés által van szabályoztatva. Azonban a jelentés szerint a balti­ kereskedésben érdeklett összes személyek vallomásaiból kitűnik, hogy a Sund-vám igen sok bajjal van összekötve. A bizott-

Next