Budapesti Hírlap, 1856. augusztus (178-202. szám)
1856-08-07 / 183. szám
Pest. Csütörtök, 183. Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, minden nap reggel.E 15 fizeth at dij. Vidékre: f ál á v r e: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: f él á vr e: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4kr számíttatik.— Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. Kiadó hivatal van : Egyetem*utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP Előfizethetni helyben: a lap kiadóhivatalában. Egyetem-utcza, 2-dik szám , földszint; ▼ d . ken minden es. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellette pénzzel együtt bérjmentesitve egyenesen a kiadó hivatalhos utasítandók. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, aug. 6. . N. (Politikai szemle.) A politikai színpad legutolsó szemlénk óta alig mutat valami változást. Spanyolország csendes, s a magukat az egész meghódoló országban egyedül és elszigetelve látó saragossaiak sem tehettek okosabbat, mint felhagyni az ellenállási hiú kísérletekkel. Részletek e fontos eseményről még ma is csak szűken érkeznek s a franczia lapoknak elég idejök marad a név fölött vitázni, melyet O'Donnell legújabb művének adni akarnak. A „Journal des Débats” után, mely azt bizonyítgatá, hogy O’Donnellnek nem volt más czélja , mint az alkotmányos monarchia ügyét a demagógia tulságaitól megóri, mely czikk a „Moniteur“de átvétetés szerencséjében részesült, ma a „Constitutionnel“ foglalkozik ugyan a themával , kifejtvén, mikép a mi Madridban történt, nem volt államcsíny, hanem teljesen törvényes miniszerváltozás, s mikép bármi legyen a jelen kicsis kimenetele, nem lehet azt mondani, hogy a helyesen fölfogott alkotmányos elvek megsértettek volna. Mindenesetre azt sajnálni lehet , hogy e legális ministerváltozás több ezer emberélet föláldozását vonta maga után, valamint a fennálló törvények oly ezőnkívül tételét, mikép még ma sem tudni, vájjon minő kormányforma fog mindez események következtében létrejöni. Egyébiránt az új állapotot , még a fönnemlített áldozatok árán sem drágán vásároknak mernék mondani, ha az végre Spanyolországot az aztörvény szélére vitt bősz pártviszályoktól megszabadítván, eljuttatja végre a tartós belső béke, rend és nyugalom révébe, hol e jobb sorsra érdemes félsziget egy csak a nemzet javát szem előtt tartó, de szilárd kormány és intézmények mellett az anyagi s szellemi jóllét ösvényén háboríthatlanul haladhatand. Az újabb tudósításokból az tűnik ki, hogy az új kormány a szigorral mérsékletet igyekszik párosítni a jegvőévi fogságra voltak ítélve, szabadon bocsáttattak, s a nemzetőrparancsnokok nem fognak üldöztetni. Barcelonában Zapatéronok parancsot kapott, hogy a felkelők elleni kíméletlen eljárással hagyjon föl s a kivégzéseket szüntesse meg stb. Mindez mutatja, hogy az uj kormány az országnak nemcsak külső pacificatióját, de bizalma megnyerését is feladatául tűzé.Ezt óhajtva örömest tartjuk alaptalannak azon hirt, mely Madridot elégületlenebbnek s a ministeriumra nézve a helyzetet súlyosabbnak mondja mint valaha, egyszersmind újabb szigorú rendszabályok alkalmazásáról, s újabb befogatásokról értesít. E hír egy uj felkelésnek alattomban készülését bizonyosnak mondja. Hogy Francziaországban mily szempontból tekintik O’ Donne 11 eljárását, mutatja azon legújabb tény, miszerint őt Napóleon császár a becsületrend nagykeresztjével diszíti föl. Sokat kezdenek foglalkodni a lapok azon kérdéssel, vajjon mi az oka, hogy Espartéro oly határozottan vonakodott a nemzetőrség , illetőleg a mozgalom élére állani. A „Revista militare“ adata eddig a legvalószínűbb, vagy legalább olyan, mely e kérdés kiderítésére alkalmul szolgálhat. E szerint a dolog így állana : „Tudva van, mikép kedden reggel a cortes-gyűlés asztalára egy oly indítvány tétetett le, miszerint Espartéro a korona védőjének nyilváníttassék,az ennek védelmével megbizatott haderő parancsnokságával együtt; s most hozzáteszik, mikép Espartéro egyetértett az indítvány szerzőivel, s annak helyeseltetése esetére hajlandó volt, a reá ruházott működést gyakorolni, azonban Infante tábornok nem akarta az indítványt a kamra elé terjeszteni.“ Parisban e perezben legfontosb esemény Péissiernagynak herczegi rangra emeltetése. Ez az első nemesi czim, melyet az uj császárság adott, nagy érdemek megjutalmazására. Hogy Pesistier tábornagy e nagy érdemekkel valóban bírt, nem fogja kétségbe vonni, ki tudja, hogy ő volt az kit —orleanista létére — Napóleon császár Afrikából a krími sereg élére meghiván, Szebasztopol bevételével első tévé le a győzelmi diadaljeleket az új trón zsámolyához. Ez érdem még nagyobbnak tűnik föl, ha azon következésekre gondolunk, melyeket egy megbukott krimi expeditio magában Francziaországban maga után vonhatott volna. Schweizban a többször emlegetett Mari 11 es püspöknek a freiburgi egyházkerületbe visszahívására vonatkozó alkudozások határozatlan időre elhalasztottak, a kiküldöttek nem lévén képesek megegyezni. Az „Ind.beige“ szerint az egyesség azon szenvedett hajótörést, miszerint a száműzött főpap az értekezlet által megállapított eredeti tervezetet nem találá elfogadhatónak, s annak 33 czikkéből csak tizenkettőt fogadhatván el, a többiekben oly módosításukat lön, mikre nézve a másik rész megegyezése nem volt megnyerhető. A kigyószigetnek (Szulinánál) az oroszok általi megszállása élénken foglalkoztatja a diplománál, mely mindent elkerültetni óhajt, miáltal a Duna szabadsága illusoriussá válhatnék. Egyelőre ugyan Oroszország beérte azzal, hogy egy őrhajót állított fel a szigetnél, azonban igen természetesnek kell találnunk, ha az ezen kérdésben legközelebb érdekelt cs. k. austriai kormány idejekorán erélyesen nyilatkoznék e szigetnek az oroszok részéről minden megerősítése ellen. Nápolyból egy a franczia kormányhoz állítólag érkezett sürgöny azt tartalmazza, mikép báró Brenier franczia követnek újabb kísérlete, a nápolyi királyt engedményekre bírni, a kívánt eredmény nélkül maradt. Miután egy közelebbi sürgöny Nápolyból egy terjedelmesb politikai amnestiát mint tényt jelentett, a fönnemlített engedmények s azok megtagadása valószínűleg egyéb belső reformokra lesz értendő. Czélezerű-e a föld feldarabolása ellen •w il »■ -g ■— -M.-wafc.« törvényt hozni. 1. Most, midőn az úrbéri rendezések, arányosítások, legelőelkülönzések, tagosítások napirenden vannak, egy egy fontosabb kérdés alig merül fel mint az, hogy a magyarországi birtokviszonyok végleges rendezésével tanácsos e valami határvonalt húzni, melyen alul a birtokok fel nem daraboltathatnak, avagy szükséges-e egy minimum-törvény vagy nem ? E kérdést a napi sajtó legújabban egész erélylyel karolta fel. A „Pesti Napló“ a minimum ellen lép fel, s 5 vagy 6 czikkben azt igyekszik megmutatni, hogy a minimum nálunk nem csak nem cwfilrc/vAc lifliiam inhábh vp57.p!vpcanno Allonhon vedélylyel, s nyomós okokkal védi a minimum- törvényt, s azt hazánk s mezőgazdaságunk felvirágzására nélkülözhetlen kelléknek tartja. Miképen történhetik az, hogy ugyanegy tárgyat egyik veszélyesnek, másik igen jótékonynak sőt nélkülözhetlennek tartson , az midenesetre furcsa dolog, mégis nagyon természetes, mert nincsen a világon oly tárgy,mely fölött minden ember egyenlő nézetben lenne, miután az egyének műveltsége, belátása, észtehetsége, higgadt megfontolása száz meg száz fokon megy keresztül, s egymástól igen igen különbözik.Hozzájárul ehhez néha az ellenmondási és vitatkozói viszketeg is, mely esetben a vitatkozó az igazsággal nem sokat törődve, a dolognak csak árnyékoldalait tünteti ki éles színekkel, jó oldalát pedig elhallgatja, miáltal a közönséget nem hogy felvilágosítaná, hanem inkább tévútra vezeti. Mint minden dolognak, úgy a minimum-törvénynek is megvannak a maga jó és árnyékoldalai. Nem tagadhatjuk, miszerint a minimum összeütközésben látszik lenni a nemzetgazdászat legelső elvével, mely azt tanítja, hogy az állam ne avatkozzék ok nélkül az egyes polgárok életkeresetébe, s ne korlátolja azokat vagyonuk szabad használatában. Nem tagadhatjuk, hogy e miatt sok ellenszenv van a tömegben a minimum-törvény ellen, mert az emberek nem igen szeretik saját érdekeiket a közérdeknek alárendelni. Ez az emberi önzésből természetesen folyik, így például minden felvilágosodott, józan ítéletű s igazságszerető honpolgár bensőleg meg van arról győződve, hogy az állam czéljainak elérésére elmúlhatlanul szükséges a közadó, s azért ezt örömmel és készséggel teljesiti. — De kik önző érdekeik színvonalánál feljebb emelkedni nem tudnak, nyommasztó tehernek tekintik azt, s alóla kibűni, vagy különféle fogásokkal a közteherviselést kijátszani, véteknek sem igen tartják. A tagosítás jótékonyságáról s többféle hasznairól minden józan ember meg van győződve, és mégis mennyi ellenszenvet találunk e tárgyban a köznépnél ? És miért ? Mert azok, kik eddig a közlegelőt, ugarakat és tarlókat marháikkal aránytalanul bitangolták, nem örömöst mondanak le bitangolt jogaikról, saját érdekeiket nem örömest áldozzák fel a közérdeknek, s azért süket füleknek beszélünk. A közadó,tagosítás,s más köszhasznú dolgok ellen tehát nem mesterség agitálni; ez után igen könnyű népszerűségre vergődni. De annyival szorosabb kötelessége a hivatását betölteni akaró sajtónak, hogy az ily tárgyakban lélekismeretesen járjon el. Igyekezzék a közvéleményt minden oldalról felvilágosítani ; az elfogultságot s előítéleteket eloszlatni ; a makacsokat és önzőket pedig az észnek minden fegyvereivel kíméletlenül ostorozni még azon esetben is, ha ez által népszerűtlenségnek tenné ki magát, így vagyunk a minimum-törvénynyel is. Erről sokan nem szívesen hallanak, mert nem akarják, hogy valaki őket a birtokaikkal szabad rendelkezésben korlátolja. Mint fentebb mondok, tökéletes igaz s egyik nemzetgazdászati alapelv az, hogy a honpolgárok tehetségig ne gátoltassanak abban, hogy sajátjaikkal szabadon cselekedjenek. Ugye nincs oly általános szabály, mely alól kivétel ne lenne. Mert ha megengedtetnék, hogy minden körülményben, mindenkor, mindenki szabadon használhassa birtoklási jogát , ez gyakran a közjót hozná legnagyobb veszélybe, s ily esetekben a tulajdonjog korlátolása épen az állam által biztosított közjó érdekében van indokolva. E nézetből keletkeztek az erdőpusztítás elleni, vízszabályozási, vízhasználati törvények, s több rendbeli politikkis intézkedések, melyek a közbátorságot s a közegészséget magántulajdonok korlátozásával is védeni törekszenek. Az erdőket szintén a magántulajdonokhoz sorozhatjuk, s mégis, hol ezek szabad használata, mely gyakran erdőpusztítássá fajult, korlát nélkül megengedtetett , ottan a legszomorubb következményeket tapasztaljuk, melyek nemcsak egész vidékeket, hanem egész országokat orvosolhatlanul sújtottak. Példa rá Dalmátország, hol az erdők pusztítása következtében az égalj megváltozott, az esőzések kimaradtak, s a termékeny földréteg eltűnvén, helyette kopár szikla és kavics maradt fen.Magyarországban csaknem hasonló szomorú képeket mutatnak a zempléni és trencsényi felső erdéllen vidékek. Itt tehát a minimum-törvénynél is azon kérdés merül fel: igaz-e az, hogy a föld szerfölötti feldaraboltatása által, a közjó veszélyeztetik? S ha igen, van-e a minimumon kívül más mód, mely által a földfeldarabolást akadályozni lehet? Hogy a minimum mellett és ellen már annyi meddő vita keletkezett, annak tulajdonítom, mert a fentebb kitűzött kérdés, vagyis a minimum-törvény szükségessége nem minden oldalról, nem minden szempontból jön felfogva a vitatkozók által; továbbá a kérdős minőm. Távirati (magán)sürgömyök. (Érkeztek a „Budapesti Hírlap" szerkesztőségéhez tegnap szerdán d. u. 3 óra 38 perczkor.) Sz. Pétervár, aug. 5. Jur a wiefi kaukázusi főparancsnok és helytartó saját kivonatára ezen állomásáról elbocsáttatott, s a birodalmi tanács tagjává neveztetett ki. Helyetteséül hg Baryatinsky osztálytábornok van kinevezve. Páris, aug. 5. Pélissier herczeg magy f. hó 12-én tartandja bevonulását Párisba. HIVATALOS RÉSZ. Öcs. k. Apostoli Felsége tegnap, f. hó 5-én estve Laxenburgból néhány napra Ischlbe utazott. Öcs.k.Apostoli Felsége f.é.jul. 18-ki legfelsőbb határozata által b. Mensshengen Ferdinand eddigi rendkívüli követet és meghatalmazott ministert a mecklenburgi nhgi udvaroknál s Hamburg, Lübeck és Bréma szabad hanzavárosoknál, hasonló minőségben Schweiczba áttenni, és b. Testa Henrik volt cs. főconsult és ügynököt Moldvában, ministerresidenssé a nevezett szabad városoknál kinevezni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. jul. 26-ki legfelsőbb határozata által a velenczei patriarchal káptalannál megüresedett három kanonoki állásra Andreotta Jánost, a patriarchal papnövelde rectorát és tanárát, Ciconi Antalt, is. apostoli lelkészt Velenczében, és Lacchini János caorlei főáldozárt legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. budai pénzügyigazgatósági osztály Móra Mátyás sómázsálót és Vergles Mátyás cs. k.pénzügyőrségi sőfelvigyázót a cs. k. szegedi sóhivatalnál sómázsálóknak ideiglenesen kinevezte. A pénzügyministerium Michelis Kornél ideiglenes adófelügyelőt, és Macenaor Ferencz ideiglenes adófelügyelőt a legmagasabb korengedély elnyerése után jelen minőségben véglegesen megerősítette. Augustas 7.1850I szeténél fogva csak egyes országok viszonyaiból lehet megmutatni, mit ha szem elől tévesztünk, könnyen hamis eredményre jutunk s hiábavaló szól fecsérlésekbe elegyedünk. Állításunkat bővebben fogjuk indokolni. FÉNYES ELEK, Pozson, aug. 3. □ + Az egyes erőknek az államintézmények általi szabadon hagyott körben bizonyos czél elérésére szabad alakulás utján okszerűen végbevitt öszpontositása s kellő használata mily bámulandó dolgokat képes eredményezni, bizonyítják a számtalan tudományos-, művészeti-, gazdasági- és iparegyletek. A természetvizsgálat és azzal rokon tudományok iránt kitűnő szeretet s azokkali foglalkozás,amit a számos reáltanodák is bizonyítnak, korunk egyik schibdlethjének mutatkozik, s ezért nem csodálhatjuk, ha nagy azok száma, kik a természettu-dományok ismeretének azon összegével, melyet tananodában nyertek, meg nem elégedve, ez irányban, ha lehet, egyesült erővel, egymás igyekezetét kölcsönösen segítve,tovább haladni törekesznek. Hogy Pozsonban annyi országos hivatalok és sokféle tanodák székhelyén nagy számmal vannak, kik a természet vizsgálatában gyönyörködnek, s azt mint szak- vagy kedvencztudományt űzik, előre is bizonyosnak volt tekinthető. Csak központra volt tehát szükség, hogy annyi becses egy czélra irányzott erő egyesüljön, mi a magas kormány engedelmével ez évben meg is történt, s f. évi martiusban az előkészítő gyűlés megtartatván, „Verein für Naturkunde zu Pressburg“czim alatt megalakult. Ezen egyletnek életkora még csak néhány hónapos, s máris be kell vallani, hogy Pozsonra nézve érezhető szükség kielégítésének mutatkozik, mit bizonyít az egyleti tagok naponként növekedő száma, azoknak az egylet czéljainak előmozdítására irányzott mindinkább előtérbe lépő munkássága, a minden 14 nap előforduló s esti 7—9 óráig tartó ülésekbeni részvét, melyekben eddig se felolvasásra érdemes előadás, se figyelmes hallgató nem hiányzott. Az egylet alapszabályainak és ügykezelési rendének megismertetését máskorra tartjuk fenn. Hogy hazánk olynemű könyvtáraiban is, melyek közhasználhatásuk miatt némileg nyilvánosaknak tekinthetők, vannak kéziratok, melyek minden szembetünésük, s hozzá tehetjük, kézenforgásuk mellett is ismeretlen kincsek : ennek bizonyíványát tapasztaljuk az itteni ferencziek figyelemreméltó könyvtárában, Terenlius Afernek 1464-dik évi kéziratban dr. Pauly Ferencz helybeli cs. k. kath. gyminasiumi tanár általi fölfedeztetésében. E kézirat Terenlius szövegének megigazítására hihetőleg befolyással leend, s meglepő különösen azon körülmény, hogy a hires Bentleynek Terentius több helyes iránti véleménye határozottan igazoltatik. Említett tanár úr e kézirat fölötti tanulmányait, mint értettem, nemsokára a gymnasiumok számára szerkesztett német folyóiratban fogja közrebocsátani. — Városunkba éjjel érkező utasok nem győznek elég dicsérőleg nyilatkozni a légszeszvilígításról, mely mart. 14-dike óta létezik, s rövid idomúlva, Blumenthal és Zuckermantel városrészeket kivéve, hol a csővezetés költséges volta és boltok hiánya miatt jövedelemre épen nem számíthatni, annak előnyeit az egész város élvezni fogja. A légszeszlámpa fénye minden tekintetben, még takarékossági szempontból is az olajlámpáé fölött áll, mennyiben egy légszeszlámpa két-három olajlámpa világosságát meghaladó fényt kövei; nálunk azonban az utczai lámpák száma szaporodott tetemesen, anélkül hogy ez okból a városi pénztárra legkisebb új teher nehezedett volna. Az utczai kivilágítás ezentúl is 18,000 pftba kerülend , mint eddig került; a különbség csak egyes tételeknél tűnik fel; ezelőtt egy olajlámpa esztendőn át 74 pft, jelenleg egész légszeszlámpa 60 ft, fél pedig 30 pftba kerül. A légszeszvilágításból nem csak azon előny háramlik a városra, hogy most való igazán illuminálva van, hanem hogy az olaj és tüzelőszer árának mérséklésére is nevezetes tényezőül szolgál, a gazometer t. i. nem csak nagymennyiségű olaj elégetését fölöslegessé teszi, hanem a kőszénből kedvelt cokkot is termel. A társulat az utczai kivilágításon kívül magánházakban, boltokban, jelenleg mintegy harmadfélezer lángot táplál; a tisztaság, nagyobb fény, főleg pedig a tagadhatlan olcsóság kétségkívül nem sokára négyezerre fogják emelni a lángnyelvek számát. Egy köbláb légszeszért a társaság szerződésileg 33 kr. maximumnál többet nem vehet, a városháznál létező hivatalok 24 krt, egyéb magánházakban 26—33 krt fizetnek egy köblábért. Vág vidék, júliusban. ^ + A tagosítás, az okszerű váltógazdaságnak ezen mellőzhetlen föltőtt.