Budapesti Hírlap, 1856. augusztus (178-202. szám)

1856-08-07 / 183. szám

Pest. Csütörtök, 183. Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, minden nap reggel.E 15 fizeth at dij. Vidékre: f ál á v r e: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: f é­l á vr e: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri be­iktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4kr számíttatik.— Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. Kiadó hivatal van : Egyetem*utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP Előfizethetni helyben: a lap kiadóhivatalában. Egyetem-utcza, 2-dik szám , földszint; ▼­­ d . ke­n minden es. kir. postahivatalnál. — Előfize­tést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellette pénzzel együtt b­é­rjm­entesitve egyenesen a kiadó hivatalhos utasítandók. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, aug. 6. . N. (Politikai szemle.) A politikai színpad legutolsó szemlénk óta alig mutat valami változást. Spanyolország csendes, s a magukat az egész meghódoló országban egyedül és elszigetelve látó saragossaiak sem tehettek okosabbat, mint fel­hagyni az ellenállási hiú kísérletekkel. Részletek e fontos eseményről még ma is csak szűken érkeznek s a franczia lapoknak elég idejök ma­rad a név fölött vitázni, melyet O'Donnell leg­újabb művének adni akarnak. A „Journal des Débats” után, mely azt bizonyítgatá, hogy O’Don­­nellnek nem volt más czélja , mint az alkot­mányos monarchia ügyét a demagógia tulsá­­gaitól megóri, mely czikk a „Moniteur“de át­­vétetés szerencséjében részesült, ma a „Con­­stitutionnel“ foglalkozik ugyan a themával , ki­fejtvén, mikép a mi Madridban történt, nem volt államcsíny, hanem teljesen törvényes miniszervál­­tozás, s mikép bármi legyen a jelen kicsis kimene­tele, nem lehet azt mondani, hogy a helyesen föl­fogott alkotmányos elvek megsértettek volna. Min­denesetre azt sajnálni lehet , hogy e legális mi­­nisterváltozás több ezer emberélet föláldozá­sát vonta maga után, valamint a fennálló törvények oly ezőnkívül tételét, mikép még ma sem tudni, váj­jon minő kormányforma fog mindez események következtében létrejöni. Egyébiránt az új ál­lapotot , még a fönnemlített áldozatok árán sem drágán vásároknak mernék mondani, ha az végre Spanyolországot az azt­örvény szé­lére vitt bősz pártviszályoktól megszabadítván, eljuttatja végre a tartós belső béke, rend és nyuga­lom révébe, hol e jobb sorsra érdemes félsziget egy csak a nemzet javát szem előtt tartó, de szilárd kormány és intézmények mellett az anyagi s szel­lemi jóllét ösvényén háboríthatlanul haladh­atand. Az újabb tudósításokból az tűnik ki, hogy az új kormány a szigorral mérsékletet igyekszik párosítni a jegvő­évi fogságra voltak ítélve, szabadon bocsáttattak, s a nemzetőrparancsnokok nem fognak üldöztetni. Barcelonában Zapatéro­­nok parancsot kapott, hogy a felkelők elleni kíméletlen eljárással hagyjon föl s a kivégzéseket szüntesse meg stb. Mindez mutatja, hogy az uj kormány az országnak nemcsak külső pacificatióját, de bizalma megnyerését is feladatául tűzé.Ezt óhajtva örömest tartjuk alaptalannak azon hirt, mely Madridot elégületlenebbnek s a ministe­­riumra nézve a helyzetet súlyosabbnak mondja mint valaha, egyszersmind újabb szigorú rendszabá­lyok alkalmazásáról, s újabb befogatásokról érte­sít. E hír egy uj felkelésnek alattomban készülé­sét bizonyosnak mondja. Hogy Francziaországban mily szempontból te­kintik O’ D­o­n­n­e 11 eljárását, mutatja azon legú­jabb tény, miszerint őt Napóleon császár a be­csületrend nagykeresztjével diszíti föl. Sokat kezdenek foglalkodni a lapok azon kér­déssel, vajjon mi az oka, hogy Espartéro oly határozottan vonakodott a nemzetőrség , illetőleg a mozgalom élére állani. A „Revista militare“ adata eddig a legvalószínűbb, vagy legalább olyan, mely e kérdés kiderítésére alkalmul szolgálhat. E sze­rint a dolog így állana : „Tudva van, mikép kedden reggel a cortes-gyűlés asztalára egy oly indítvány tétetett le, miszerint Espartéro a korona védőjének nyil­váníttassék,az ennek védelmével meg­­bizatott haderő parancsnokságával együtt; s most hozzáteszik, mikép Espartéro egyetértett az indít­vány szerzőivel, s annak helyeseltetése esetére haj­landó volt, a reá ruházott működést gyakorolni, azonban Infan­te tábornok nem akarta az indít­ványt a kamra elé terjeszteni.“ Parisban e perezben legfontosb esemény Pé­­­­i­s­s­i­e­r­­nagynak herczegi rangra emeltetése. Ez az első nemesi czim, melyet az uj császárság adott, nagy érdemek megjutalmazására. Hogy Pesis­ti­­­e­r tábornagy e nagy érdemekkel valóban bírt, nem fogja kétségbe vonni, ki tudja, hogy ő volt az kit —orleanista létére — Napóleon császár Afri­kából a krími sereg élére meghiván, Szebasztopol bevételével első tévé le a győzelmi diadaljeleket az új trón zsámolyához. Ez érdem még nagyobb­nak tűnik föl, ha azon következésekre gondolunk, melyeket egy megbukott krimi expeditio magában Francziaországban maga után vonhatott volna. Schweizban a többször emlegetett M­a­r­i 11 e­s püspöknek a freiburgi egyházkerületbe visszahí­vására vonatkozó alkudozások határozatlan időre el­­halasztottak, a kiküldöttek nem lévén képesek meg­egyezni. Az „Ind.­beige“ szerint az egyesség azon szenvedett hajótörést, miszerint a száműzött főpap az értekezlet által megállapított eredeti tervezetet nem találá elfogadhatónak, s annak 33 czikkéből csak tizenkettőt fogadhatván el, a többiekben oly módosításukat lön, mikre nézve a másik rész megegyezése nem volt megnyerhető. A kigyószigetnek (Szulinánál) az oroszok általi megszállása élénken foglalkoztatja a diplomá­nál, mely mindent elkerültetni óhajt, miáltal a Duna szabadsága illusoriussá válhatnék. Egyelőre ugyan Oroszország beérte azzal, hogy egy őrhajót állított fel a szigetnél, azonban igen természetesnek kell találnunk, ha az ezen kérdésben legközelebb érde­kelt cs. k. austriai kormány idejekorán erélyesen nyilatkoznék e szigetnek az oroszok részéről­ min­den megerősítése ellen. N­á­p­o­l­y­ból egy a franczia kormányhoz állító­lag érkezett sürgöny azt tartalmazza, mikép báró B­r­e­n­i­e­r franczia követnek újabb kísérlete, a ná­polyi királyt engedményekre bírni, a kívánt ered­mény nélkül maradt. Miután egy közelebbi sürgöny Nápolyból egy terjedelmesb politikai amnestiát mint tényt jelentett, a fönnemlített engedmények s azok megtagadása valószínűleg egyéb belső reformokra lesz értendő. Czélezerű-e a föld feldarabolása ellen •w il »■ -g ■— -M.-wafc.« törvényt hozni. 1. Most, midőn az úrbéri rendezések, arányosítások, legelőelkülönzések, tagosítások napirenden vannak, egy egy fontosabb kérdés alig merül fel mint az, hogy a magyarországi birtokviszonyok végleges rendezésével tanácsos e valami határvonalt húzni, melyen alul a birtokok fel nem daraboltathat­­nak, avagy szükséges-e egy minimum-törvény vagy nem ? E kérdést a napi sajtó legújabban egész erély­lyel karolta fel. A „Pesti Napló“ a minimum ellen lép fel, s 5 vagy 6 czikkben azt igyekszik meg­mutatni, hogy a minimum nálunk nem csak nem cwfilrc­/vAc lifliiam inh­ábh vp57.p!vpc­­anno Allonhon vedélylyel, s nyomós okokkal védi a minimum- tör­vényt, s azt hazánk s mezőgazdaságunk felvirágzá­sára nélkülözhetlen kelléknek tartja. Miképen történhetik az, hogy ugyanegy tárgyat egyik veszélyesnek, másik igen jótékonynak sőt nélkülözhetlennek tartson , az midenesetre furcsa dolog, mégis nagyon természetes, mert nincsen a világon oly tárgy,mely fölött minden ember egyenlő nézetben lenne, miután az egyének műveltsége, belátása, észtehetsége, higgadt megfontolása száz meg száz fokon megy keresztül, s egymástól igen igen különbözik.Hozzájárul ehhez néha az ellenmon­­dási és vitatkozó­i viszketeg is, mely esetben a vitat­kozó az igazsággal nem sokat törődve, a dolognak csak árnyékoldalait tünteti ki éles színekkel, jó ol­dalát pedig elhallgatja, mi­által a közönséget nem hogy felvilágosítaná, hanem inkább tévútra vezeti. Mint minden dolognak, úgy a minimum-törvény­nek is megvannak a maga jó és árnyékoldalai. Nem tagadhatjuk, miszerint a minimum összeütközésben látszik lenni a nemzetgazdászat legelső elvével, mely azt tanítja, hogy az állam ne avatkozzék ok nélkül az egyes polgárok életkeresetébe, s ne kor­látolja azokat vagyonuk szabad használatában. Nem tagadhatjuk, hogy e miatt sok ellenszenv van a tö­megben a minimum-törvény ellen, mert az emberek nem igen szeretik saját érdekeiket a közérdeknek alárendelni. Ez az emberi önzésből természetesen folyik, így például minden felvilágosodott, józan ítéletű s igazságszerető honpolgár bensőleg meg van arról győződve, hogy az állam czéljai­­nak elérésére elmúlhatlanul szükséges a közadó, s azért ezt örömmel és készséggel teljesiti. — De kik önző érdekeik színvonalánál feljebb emelkedni nem tudnak, nyommasztó tehernek tekintik azt, s alóla kibűni, vagy különféle fogásokkal a köztehervi­selést kijátszani, véteknek sem igen tartják. A tagosítás jótékonyságáról s többféle haszna­iról minden józan ember meg van győződve, és mégis mennyi ellenszenvet találunk e tárgyban a köznépnél ? És miért ? Mert azok, kik eddig a köz­­legelőt, ugarakat és tarlókat marháikkal arányta­lanul bitangolták, nem örömöst mondanak le bitan­golt jogaikról, saját érdekeiket nem örömest ál­dozzák fel a közérdeknek, s azért süket füleknek beszélünk. A közadó,tagosítás,s más köszhasznú dolgok ellen tehát nem mesterség agitálni; ez után igen könnyű népszerűségre vergődni. De annyival szorosabb kötelessége a hivatását betölteni akaró sajtónak, hogy az ily tárgyakban lélekismeretesen járjon el. Igyekezzék a közvéleményt minden oldalról felvi­lágosítani ; az elfogultságot s előítéleteket elosz­latni ; a makacsokat és önzőket pedig az észnek minden fegyvereivel kíméletlenül ostorozni még azon esetben is, ha ez által népszerűtlenségnek tenné ki magát, így vagyunk a minimum-törvénynyel is. Erről sokan nem szívesen hallanak, mert nem akarják, hogy valaki őket a birtokaikkal­ szabad rendelkezés­ben korlátolja. Mint fentebb mondok, tökéletes igaz s egyik nemzetgazdászati alapelv az, hogy a hon­polgárok tehetségig ne gátoltassanak abban, hogy sajátjaikkal szabadon cselekedjenek. Ugy­e nincs oly általános szabály, mely alól kivétel ne lenne. Mert ha megengedtetnék, hogy minden körülmény­ben, mindenkor, mindenki szabadon használhassa birtoklási jogát , ez gyakran a közjót hozná legnagyobb veszélybe, s ily esetekben a tulajdon­jog korlátolása épen az állam által biztosított közjó érdekében van indokolva. E nézetből keletkeztek az erdőpusztítás elleni, vízszabályozási, vízhasználati törvények, s több rendbeli politikkis intézkedések, melyek a közbátor­­ságot s a közegészséget magántulajdonok korláto­zásával is védeni törekszenek. Az erdőket szintén a magántulajdonokhoz sorozhatjuk, s mégis, hol ezek szabad használata, mely gyakran erdőpusztítássá fajult, korlát nélkül megengedtetett , ottan a leg­­szomorubb következményeket tapasztaljuk, melyek nemcsak egész vidékeket, hanem egész országokat orvosolhatlanul sújtottak. Példa rá Dalmátország, hol az erdők pusztítása következtében az égalj megváltozott, az esőzések kimaradtak, s a termé­keny földréteg eltűnvén, helyette kopár szikla és kavics maradt fen.Magyarországban csaknem hasonló szomorú képeket mutatnak a zempléni és trencsényi felső erdéllen vidékek. Itt tehát a minimum-törvénynél is azon kérdés merül fel: igaz-e az, hogy a föld szerfölötti felda­­raboltatása által, a közjó veszélyeztetik? S ha igen, van-e a minimumon kívül más mód, mely által a földfeldarabolást akadályozni lehet? Hogy a minimum mellett és ellen már annyi meddő vita keletkezett, annak tulajdonítom, mert a fentebb kitűzött kérdés, vagyis a minimum-törvény szükségessége nem minden oldalról, nem minden szempontból jön felfogva a vitatkozók által; to­vábbá a kérdős minőm­. Távirati (magán)sürgömyök. (Érkeztek a „Budapesti Hírlap" szerkesztőségé­hez tegnap szerdán d. u. 3 óra 38 perczkor.) Sz. Pét­er­vár, aug. 5. Ju­r a wie­fi kaukázusi főparancs­nok és helytartó saját kivona­­tára ezen állomásáról elbo­csáttatott, s a birodalmi tanács tagjává neveztetett ki. Helyet­teséül hg Baryatinsky osz­tálytábornok van kinevezve. Páris, aug. 5. Pélissier herczeg m­agy f. hó 12-én tar­­tandja bevonulását Párisba. HIVATALOS RÉSZ. Öcs. k. Apostoli Felsége tegnap, f. hó 5-én estve Laxenburgból néhány napra Ischlbe utazott. Öcs.k.Apostoli Felsége f.é.jul. 18-ki leg­felsőbb határozata által b. Menssh­engen Fer­dinand eddigi rendkívüli követet és meghatalma­zott ministert a mecklenburgi nhgi udvaroknál s Hamburg, Lübeck és Bréma szabad hanzavárosok­­nál, hasonló minőségben Schweiczba áttenni, és b. Testa Henrik volt cs. főconsult és ügynököt Mold­vában, ministerresidenssé a nevezett szabad váro­soknál kinevezni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. jul. 26-ki legfelsőbb határozata által a velenczei patriarchal káptalannál megüresedett három kanonoki állásra A­n­d­r­e­o­tt­a Jánost, a patriarchal papnövelde rectorát és tanárát, Ciconi Antalt, is. apostoli lelkészt Velenczében, és L­a­c­c­h­i­n­i János caorlei főáldozárt legkegyelmesebben kinevezni méltóz­tatott. A cs. k. budai pénzügyigazgatósági osztály Móra Mátyás sómázsálót és V­ergles Mátyás cs. k.pénz­ügyőrségi sőfelvigyázót a cs. k. szegedi sóhivatalnál sómázsálóknak ideiglenesen kinevezte. A pénzügyministerium M­i­c­h­e­l­i­s Kornél ideigle­nes adófelügyelőt, és Macenaor Ferencz ideiglenes adófelügyelőt a legmagasabb korengedély elnyerése után jelen minőségben véglegesen megerősítette. Augustas 7.1850I szeténél fogva csak egyes országok viszonyaiból lehet megmutatni, mit ha szem elől tévesztünk, könnyen hamis eredményre jutunk s hiábavaló szól fecsérlésekbe elegyedünk. Állításunkat bővebben fogjuk indokolni. FÉNYES ELEK, Pozson, aug. 3. □ + Az egyes erőknek az államintézmények általi szabadon hagyott körben bizonyos czél elérésére­ szabad alakulás utján okszerűen végbevitt öszpon­­tositása s kellő használata mily bámulandó dolgo­kat képes eredményezni, bizonyítják a számtalan­ tudományos-, művészeti-, gazdasági- és iparegy­l­­etek. A természetvizsgálat és azzal rokon tudo­mányok iránt kitűnő szeretet s azokkali foglalkozás,a­mit a számos reáltanodák is bizonyítnak, korunk­ egyik schibdlethjének mutatkozik, s ezért nem cso­dálhatjuk, ha nagy azok száma, kik a természet­tu-­­dományok ismeretének azon összegével, melyet tan­a­nodában nyertek, meg nem elégedve, ez irányban, ha lehet, egyesült erővel, egymás igyekezetét köl­­­csönösen segítve,tovább haladni törekesznek. Hogy­ Pozsonban annyi országos hivatalok és sokféle ta­nodák székhelyén nagy számmal vannak, kik a ter­mészet vizsgálatában gyönyörködnek, s azt mint­ szak- vagy kedvencztudományt űzik, előre is bi­zonyosnak volt tekinthető. Csak központra volt tehát szükség, hogy annyi becses egy czélra irány­zott erő egyesüljön, mi a magas kormány engedel­­mével ez évben meg is történt, s f. évi martiusban az előkészítő gyűlés megtartatván, „Verein für Naturkunde zu Pressburg“czim alatt meg­alakult. Ezen egyletnek életkora még csak néhány hónapos, s már­is be kell vallani, hogy Pozsonra nézve érezhető szükség kielégítésének mutatkozik, mit bizonyít az egyleti tagok naponként növekedő száma, azoknak az egylet czéljainak előmozdítására irányzott mindinkább előtérbe lépő munkássága, a minden 14 nap előforduló s esti 7—9 óráig tartó ülésekbeni részvét, melyekben eddig se felolvasásra érdemes előadás, se figyelmes hallgató nem hiány­zott. Az egylet alapszabályainak és ügykezelési ren­dének megismertetését máskorra tartjuk fenn. Hogy hazánk olynemű könyvtáraiban is, melyek közhasználhatásuk miatt némileg nyilvánosaknak tekinthetők, vannak kéziratok, melyek minden szem­­betünésük, s hozzá tehetjük, kézenforgásuk mellett is ismeretlen kincsek : ennek bizonyíványát tapasz­taljuk az itteni ferencziek figyelemreméltó könyv­tárában, Terenlius Afernek 1464-dik évi kéziratban dr. Pauly Ferencz helybeli cs. k. kath­. gymina­­siumi tanár általi fölfedeztetésében. E kézirat Te­renlius szövegének megigazítására hihetőleg be­folyással leend, s meglepő különösen azon körül­mény, hogy a hires Bentleynek Terentius több he­lyes iránti véleménye határozottan igazoltatik. Em­lített tanár úr e kézirat fölötti tanulmányait, mint értettem, nemsokára a gymnasiumok számára szer­kesztett német folyóiratban fogja közrebocsátani. — Városunkba éjjel érkező utasok nem győznek elég dicsérőleg nyilatkozni a légszeszvilígításról, mely mart. 14-dike óta létezik, s rövid idomúlva, Blumen­­thal és Zuckermantel városrészeket kivéve, hol a csővezetés költséges volta és boltok hiánya miatt jövedelemre épen nem számíthatni, annak előnyeit az egész város élvezni fogja. A légszeszlám­pa fé­nye minden tekintetben, még takarékossági szem­pontból is az olajlámpáé fölött áll, mennyiben egy légszeszlám­pa két-három olajlámpa világosságát meghaladó fényt kövei; nálunk azonban az utczai lámpák száma szaporodott tetemesen, a­nélkül hogy ez okból a városi pénztárra legkisebb új teher nehezedett volna. Az utczai kivilágítás ezentúl is 18,000 pftba kerülend , mint eddig került; a kü­lönbség csak egyes tételeknél tűnik fel; ezelőtt egy olajlámpa esztendőn át 74 pft, jelenleg egész légszeszlám­pa 60 ft, fél pedig 30 pftba kerül. A légszeszvilágításból nem csak azon előny háramlik a városra, hogy most való igazán illuminálva van, hanem hogy az olaj és tüzelőszer árának mérséklé­sére is nevezetes tényezőül szolgál, a gazometer t. i. nem csak nagymennyiségű olaj elégetését fö­löslegessé teszi, hanem a kőszénből kedvelt cokkot is termel. A társulat az utczai kivilágításon kívül magánházakban, boltokban, jelenleg mintegy har­­madfélezer lángot táplál; a tisztaság, nagyobb fény, főleg pedig a tagadhatlan olcsóság kétségkívül nem sokára négyezerre fogják emelni a lángnyelvek számát. Egy köbláb légszeszért a társaság szerző­désileg 33 kr. maximumnál többet nem vehet, a vá­rosháznál létező hivatalok 24 krt, egyéb magán­­házakban 26—33 krt fizetnek egy köblábért. Vág vidék, júliusban. ^ + A tagosítás, az okszerű váltógazdaságnak ezen mellőzhetlen föltőtt.

Next