Budapesti Hírlap, 1856. szeptember (203-226. szám)

1856-09-11 / 210. szám

Tizedik szakasz. Az esperes választásáról, jogairól, és kötelességeiről. 176. §. Az esperes helye megürül: a) a négyévi hivatalidő lefolyásával; b) ha az esperes hivatalát önkényt leteszi; c) ha öt vétség elkövetése miatt, az egy külön tör­vény által megállapítandó közelebbi határozmányok­­hoz képest a főegyháztanács hivataláról ideiglenesen vagy végkép elmozdítja; d) ha egy más egyházmegye területén fekvő lel­­készi állomásra hivatik meg; e) ha meghal. 177. §. A megürült esperesi állomás szabad vá­lasztás által töltetik be. Az eljárás következő : a) Mihelyt az­ esperes helye megürült, erről az esperestárs az egyházmegye összes presbyteriumait egy körlevélben értesíti, s azokat kellő zárhatáridő alatti esperesválasztásra felszólítja. b) Mindenik gyülekezet presbyteriuma egy va­sárnap isteni tisztelet után összegyűl, és titkos sza­vazás útján általános szavazattöbbséggel az egyház­megyének egy feddhetlen, példás keresztyén élet és tudományossága által kitűnő lelkészét esperesi választási jelöltül kitűzi. c) A gyülekezeti jegyző (30 §.) a választásról jegyzőkönyvet tesz föl, abból kivonatot készít, mely­nek­ külső oldalán e feliratnak kell lenni: „Az N. N.-i gyülekezet. Esperes-választásrai kijelölés.“ A jegyző, a presbyterium világi alelnöke (19. §) s a lelkész a jegyzőkönyvi kivonatot aláírják. A lelkész a lelké­szi hivatal pecsétjét rányomja, s a választási felelős­ség terhe alatt az esperestársnak, a zárhatáridő le­telte előtt beküldi. d) Ha a zárhatáridő letelt, a beadott szavazatokat az esperestárs által e czélra egybehívott egyházme­gyei consistorium felnyitja és megszámlálja. Ha a be­küldött szavazatokból valamely lelkész számára már most általános többség létesül, akkor ez megválasz­tott esperesnek tekintendő, mint ilyen a superinten­­dens utján a főegyháztanácsnak megerősítés végett följelentendő, s megerősítés után az egyházmegyében kihirdetendő. e) Ha egy lelkész számára általános többség nem létesül, akkor a legtöbb szavazatot nyert három egyén, mint esperesi jelölt, minden egyes gyülekezet­nek bemutattatik, melyek presbytériumai meghatáro­zott idő alatt egybegyülnek, s a három jelölt közöl egyet titkos szavazással szavazattöbbség által espe­resnek megválasztanak, mire a többiben a c) és d) pont alattihoz hasonló módon kell eljárni. f) Ha a presbyteriumok általi második szavazás sem vezet általános többségre, akkor azon két jelöl­tek, kik legtöbb vagy egyenlő szavazatot nyertek, az egyházkerületi consistoriumnak följelentetnek, mely azok egyikét kinevezi, és a főegyháztanácsnak meg­erősítés végett följelenti. g) A főegyháztanács a választást a 154. §. 2. pontja következtében csupán tudomásul veszi : * 1) Ha nincs bizonyíték arra, hogy az ezen törvény által kiszabott választási módtól eltérés történt. 2} Ha tilos választási fondorlatok és a szavazási szabadság elnyomása miatti bebizonyított panasz nem létezik. 178. §. Az esperes jogai és kötelességeire nézve következő határozmányok állanak : 1} Lelkészi minőségében az esperes mindazon jogok és kötelességekkel bír , melyek e törvény 174. §-a szerint a többi lelkészeket illetik és köte­lezik. 2. Mint esperes, aj A felsőbb egyházi rendeletek végrehajtását esz­közli, a megyéjebeli gyülekezetekre, segédlelkészek és lelkészekre az egyházszolgálat és egyházfegyelem minden viszonyaiban felügyel, annálfogva a lelkészek, az időközönkénti jelentéseken kívül is mindig, vala­hányszor az esperes kívánja, neki jelentést tenni tar­toznak. b) két év lefolyása alatt megyéje minden gyüleke- s­zeteit és népiskoláit az egyházlátogatási rend értel­mében, mely külön törvény által megállapítandó, meglátogatja, a mibenlétet jegyzőkönyvbe foglalja, s ezt a superintendensnek az egyházkerületi consisto­rium elé terjesztés végett megküldi, mely azt intéz­kedései s észrevételeinek följegyzésével megtekintés végett a főegyháztanács elé terjeszti. Az egyházlátogatás fáradságáért az esperes kár­pótlást nem kap, hanem csak szállítást, szállást és élelmet. Ezen egyházlátogatásnál az esperest az egyház­megyei gondnok (58. §.) kiséri. el Mindazon kötelességeket teljesíti , s mindazon jogokat gyakorolja, melyek e törvény egyes czikkei­­ben az esperesre mint ilyenre kiszabvák és ru­­házvák. 179. §. Az esperesek hivatali időkörük tartamára a 191. §. bj pontjához képest évi díjpótlékot kapnak. Tizenegyedik szakasz. A superintendens és superintendensi helyettes választásáról, azok jogai­ról és kötelességeiről. 180. §. A superintendens helye üres , aj ha a superintendens hivatalát önkényt leteszi, és ha vétség miatt a különtörvény által zsinati után megállapítandó ide vonatkozó utasítás értelmé­ben a főegyháztanács által a Császár helybenhagyá­sával hivatalától elmozdíttatik, és ha más egyházkerületbe költözik, dj ha meghal. 181. §. A 180. §. bj pontja alatt említett eset ki­vételével, a superintendensi hely megürülését a fő­­egyháztanácsnak csupán tudomás végett mindig a világi alelnök (79. §. bj pontj vagy a superinten­densi helyettes haladék nélkül jelenti. 182. §. A superintendensi megürült hely csupán az egyházkerület összes gyülekezeteinek szabad vá­lasztása által töltethetik be. 183. §. A superintendens választásánál követendő eljárás e következő: aj Mihelyt a superintendens helye megürült, az egyházkerületi consistoriumnak a 79. §. b) pontja szerint választandó világi alelnöke, vagy ennek aka­dályoztatása esetében a superintendensi helyettes azt az egyházkerület összes presbyteriumainak, azokhoz közvetlenül intézett iratban tudtukra adja, az egy­házkerületi irattárt s a hivatalhoz tartozó minden ira­tokat és okmányokat két legközelebb lakó lelkész jelenlétében lepecsétel, egyszersmind a tett intézke­dések kimentő közlése mellett a főegyháztanácsnak jelentést tesz ugyan, de a nélkül hogy annak intéz­kedését bevárná, a presbyteriumokat felszólítja, hogy harminc­napi zárhatáridő alatt superintendenst vá­­laszszanak. bj Mindenik gyülekezet presbyteriuma egy vasár­nap isteni tisztelet után összegyűl, és a lelkész a tárgy nagy fontosságához alkalmazott beszédet tart, mire a presbyterium titkos szavazással, feddhetlen, példás keresztyéni élete valamint tudományossága által ki­tűnő két férfiút — tekintet nélkül az egyházkerületre és koronaországra, melynek azok tagjai — a su­perintendensi hivatalra jelölteket megválaszt. c) A gyülekezeti jegyző (tollvivőj a választásról jegyzőkönyvet tesz föl; abból kivonatot készít, mely­nek küloldalán ezen föliratnak kell állani : „Az n. n -i gyülekezet. A superintendens választásáral kijelölés“. — A jegyzőkönyvi kivonatot a jegyző, a presbyteri­um világi alelnöke és a lelkész aláírják. A lelkész a lelkészhivatali pecsétet rányomja és a választási ok­mányt a maga esperese utján az egyházkerületi con­sistorium alelnökének a zárhatáridő eltelte előtt sú­lyos felelősség terhe alatt megküldi. A mely lelkész a választási ajánlatnak a kitűzött határidőig felküldé­sét elmulasztja, ötven conv. forint pénzbírságra bün­tetetik, mely öszveg a lelkészi özvegyek és árvák gyámolítópénztárába (58. §. 3. pont) foly; ha ellen­ben az esperes a hozzáérkezett szavazatok beküldé­sét halogatja vagy elmulasztja, száz forint pénzbünte­tésbe esik, mely öszveg az említett gyámolítópénza­­laphoz adatik, azonkívül esperesi hivatalát örökre el­veszíti. dj Ha a zárhatáridő lefolyt, a beküldött, lepecsé­telt szavazatokat az e czélra egybehívott egyházke­rületi consistorium felbontja és megszámlálja, s az egész eljárásról a szavazó gyülekezetek névszerinti följegyzésével pontos jegyzőkönyv készíttetik. Ha már most általános többség alakul, akkor az, kiben a szavazatok többsége öszpontosult, megválasztottnak tekintendő, és az egyházkerületi consistorium által a főegyháztanácsnak a választási jegyzőkönyv fölter­jesztése mellett azon czélból följelentendő, hogy a 155. §. értelmében a legfelsőbb megerősítés kiesz­közöltessék. e. Ha ellenben általános többség nem alakul, ak­kor a legtöbb szavazatot nyert két ajánlottak mint a superintendensi hivatalra jelöltek minden egyes gyü­lekezetnek bemutattatnak , melyek presbyteriumai azonnal összegyűlnek, s a két jelölt egyikét titkos szavazással superintendensnek megválasztják, miután a többiben a Hj pont alatti eljárás követendő.­­­­ Ha a presbytériumok általi második szavazás eredménye is szavazategyenlőség, akkor a választási jegyzőkönyv a főegyháztanács elé terjesztetik, hogy ez a két jelölt egyikét kinevezze, és annak legfelsőbb megerősíttetése végett a 155. § értelmében lépést tegyen. 184. §. Legfelsőbb megerősítés után az új super­­intendens minden templomokban kihirdettetik, és egy vagy két ugyanazon hitvallású superintendens jelen­létében a főegyháztanács elnöke által a zsinati után megállapítandó mód szerint egy e czélra egybehívott egyházkerületi gyűlésen az eskü letétele után hivata­lába ünnepélyesen beiktattatik. Az esküformákat mind a superintendensek,mind az egyház többi szolgái és hivatalnokai számára egyházi törvényhozás útján a zsinat állapítja meg. 185. §. Mindkét hitvallású superintendensek a 191. § értelmében illendő évi díjpótlékot húznak. 186. §. A superintendens jogait és kötelességeit illetőleg, addig is, míg hatáskörük egy a zsinattól eredő törvény által pontosabban meghatároztatnék, következő határozmányok állanak : 1. A superintendens a maga hivatalhelyén, mint az egész egyházkerület főpapja, rendszerint csak predi­­kácziót tart. A lelkészeket a 174 §. szerint illető egyéb eljárások a többi lelkészek és segédlelkészekre bi­­zandók. 2. A superintendens mint ilyen új a felsőbb rendeleteknek, melyek az egyházke­rülethez bocsáttatnak, végrehajtását eszközli, s a kerületbeli lelkészek, segédlelkészek, gyülekezetek és egyházmegyékre az egyházi szolgálat és egyházi kormány minden irányaiban kellőleg fölvigyáz,minél­fogva a lelkészek és esperesek az időközönkénti je­lentéseken kívül is mindig, valahányszor a super­intendens kívánja, ennek jelentést tenni tartoznak. bj Négy év lefolyása alatt egyházkerülete minden gyülekezeteit és népiskoláit meglátogatja, a miben­létet netáni észrevételeivel és intézkedéseivel együtt jegyzőkönyvbe foglalja, s ezt az egyházkerületi con­sistorium utján a főegyháztanács elé terjeszti. Az egyházlátogatási fáradságért a superintendenst csak szállítás, szállás és élelem illeti. E látogatáskor a superintendenst az egyházkerü­leti gondnok (79 §. b pontj kiséri. el Az egyházkerületi consistoriummal egyetértő­­leg gondoskodik , hogy az egyházkerületi irattár, melynek a superintendens hivatal helyén kell őriztet­nie, kellőleg lajstromozva legyen , mindig jó rendben tartassák, időről időre átvizsgáltassék , s az idősze­­rnti egyházkerületi irattárnaknak csak pontos leltár mellett adassék át. dj Mindazon kötelességeket teljesíti, s mindazon jogokat gyakorolja, melyek e törvény egyes §-aiban a superintendensre mint ilyenre kiszabvák és ru­­házvák. 187. §. Mindenik egyházkerületben, annak összes gyülekezeteinek presbyteriumai által szabadon egy superintendensi helyettes választandó , ki a superin­tendenst azon esetben aj ha annak helye megürült, vagy ki ha a superintendens akadályozva van, mind­annyiszor helyettesíti, s az arra ruházott minden tisz­teket különbség nélkül teljesít, csupán azok kivétele-1 TÁRCZA. ARANY JÁNOS KISEBB KÖLTEMÉNYEI. I. Katalin. (Vége.­ Noha csak akkor lesz helye „Katalin“t párhuzamba tenni Arany más műveivel, midőn az elöttünk fekvő két kötet más elbeszélő müvein egyenkint átmenen­­dünk, nem árt előlegesen is néhány szót szólanunk a lyrai s tisztán eposzi elbeszélésekről. A szenve­délyek és érzelmek hosszas elemzése, s a lírai és szónoklati elemek túlnyomósága mindig elvontsá­gokra vezet a költészetben. Magában az, miszerint külön elmélkedünk vagy ábrándozunk egy előfor­duló érzelem vagy lélektani igazság fölött, nem egyéb abstractionál. A költő vagy egészen feledi, habár csak ideiglenesen, az egyénítést, a cselekvény továbbvitelét, vagy az egész művet magasabb, lyrai hangon tartván, az egyéneket annyira eszményíti, mikép igen közel járnak ahhoz, hogy csupán elvont fogalmak vagy alig valami személyességgel bíró érzelmek és szenvedélyek képviselői legyenek. A költő így is tehet hatást, képei, leírásai ragyo­­­ása, a nyelv és a vers zenéje által; de nemcsak h­ogy az ilynemű com­positiót nem ismerjük el epo­szinak, hanem oly hatásúnak, oly meghatónak sem tapasztaljuk, mint a minő a költészet azon neme, melyben maga a költő közvetlen,s a szereplő egyé­nek közvetlenül szólalnak meg, melyben a költő élre vonulván, hogy saját tehetségének bámultatása által ne rontsa illusiónkat, magát a fölvett tárgyat beszélteti ezen tárgynak egész naivságával. A költő itt nem ömlekezteti érzelmeit, nem ára­­doz ki patheticus mondatokban, s maga az, hogy tárgyát illően beszélteti, nem engedi meg, hogy az abstractiók költeményében helyet foglaljanak. A költészet ezen neme véletlenül egyszerűbb lesz nyelv és az érzelemnyilatkozatok tekintetében; de a hatás sokkal nagyobb, mert mintegy magát az emberi természetet érezzük nyilatkozni a szavak és tettekben. Az egész költészet, sőt a művészet min­den ága az emberi szivet festi, de mindenik bizon­­nyos általánosan­­érthető jelvényeket, úgyszólva hyeroglyphokat használ az érzelmek kifejezésére. Mindezen művészetek közt nincs egy is, mely oly hatást tenne az emberi szívre, mint az eposz és a dráma. Ezekben a jelvények az emberi cselekvények és az előállított egyének szavai. Mindezekben a költő csaknem oly tárgylagos, mint a festészetben, de ennél sokkal elevenebb, mert a mozgást, életet és a szavakat is festheti és visszaadhatja. Minél jobban képes a költő magát a tárgyat, magát a ter­mészetet beszéltetni, a­helyett hogy a zenével ro­kon lyrát közbeszólaltatná, annál bizonyosabb lehet a hatásról, mert művészete törvényeihez hű maradt. Az egészen objectiv elbeszélő sokkal nehezebb­­ föladattal küzd, midőn nem közvetlenül, hanem egy­­ tárgy által közvetítve fejezi ki eszméit s az emberi lélek indulatait, érzelmeit; — de egyszersmind sokkal érthetőbb, s csaknem kézzel foghatóvá vá­lik minden értelme a m­­e­g­t­es­t­e­s­ít­é­s és — ne feledjük — az illusio által, melyet az alakok és az elbeszélés valószínűvé tétele idéz elő épen a megtestesítés segedelmével. Nem nyilván­való-e az előadottakból , miszerint „Katalin“ és Arany számos más költeményei közt a különbség az, mikép „Katalin“ba a költő több lyrai és szónoki elemet vegyített, s nem maradt azon objectivitás terén, melyen — s ez legnagyobb dicsősége — teljesen otthonos. Ez objectivitásra mondták aztán, mikép Arany költeményei egy ré­szét naiv fölfogással irta, míg „Katalin“­ a maga saját nem-naiv fölfogása szerint. Ez objecti­vitásra mondatott, mikép az népiesség. A fenebbiek után nem tartom szükségesnek bő­vebben fejtegetni ez eszmét, s kimutatni, misze­rint az elbeszélésbeli teljes objectivitásban ha a „naiv fölfogás,“ mind a mellett, hogy egy kissé öszvezavarja a fogalmakat, m­ég közel rokonságá­nál fogva a naiv nyilatkozási modorral, megenged­hető is, teljesen „n­é­p­i­e­s“nek nem nevezhető, „Katalin“ igen sok egyes szép helyeit idézni nem volna a maga helyén. Itt csak néhány általános esz­mét akartam elmondani,melyet közvetlenül e mü ol­vasása költött fel. — Meg vagyok győződve, mikép másokban számos igen szép eszméket fejthet ki e mü figyelmes olvasása. Az ítéletnek, a véleménynek e mü , mint minden más mü fölött tett bírá­latnak czélja az, hogy az olvasó a müvek fölötti gondolkodásra ébresztessék, s ebből folyólag kizá­­lataink többnyire csak akkor lehetnek teljes érde­­kűek az olvasó előtt, ha azon tárgyat, melyet a bí­rálat elemez, maga is ismeri. Hogyan szerezhes­sünk helyes fogalmat magunknak valamely kivált művészi tárgy felől, ha azt saját szemeinkkel színről színre nem látjuk.Ha bírálatunk czélja az volna, mi­kép az olvasónak kellő és teljes fogalmat adjunk pl. „Katalin“ ról, akkor az egész művet utolsó be­tűig kell vala közölnünk. A bírálat csak mintegy magyarázata­ lehet a már l­á­t­o 11 tárgynak, — de azért szükséges az minden irodalomban, hogy a könnyen romolható ízlésnek Útmutatójául,őréül szol­gáljon, mert alig van a világon valami oly könnyen megvesztegethető, mint az ízlés. Magának az erköl­csiségnek meg vannak hajthatlan, positív törvényei, melyektől eltérni a „bűn“ szó magában is elég bün­tetés; mig az ízlés tárgyai csupán mulatság, fény­­űzési czikkeknek tekintetvén, a szeszély és divatesz­mék örökös ostromának vannak kitéve, melyektől eltérvén sem esztelenséggel sem bűnnel nem vádol­hat a világ. S e szabadság ellen senki sem szólhat józan észszel. De épen e korlátlan szabadság en­gedi meg másfelől azt, miszerint a kritika e tár­gyakban háborút szenjen a szeszélynek, helytelen divateszm­éknek s komolyan véve hivatását, figyel­met igyekezzék kelteni a jelesebb művek iránt, s a szeszély helyett a gondolkodást törekedjék meghonosítni. Lehetnek és vannak is, kik bálványimádással vá­dolják azon egy-két ítészt, kik oly bőven értekez­nek Arany művei fölött. —Ez is arra mutat, hogy irodalmunk még ifjú. — Miért nem nevelték ki az angolok csaknem kétszáz évvel ezelőtt Addison­t, ki a Spectatorban 17 czikket irt az akkori legújabb műről, Milton „Elve­szett paradicsom“-áról ? Miért nem nevetjük ki a mostani angol ítészeket, kik közelebbről egyetlen költemény fölött minden lapban, „Revue“­­ben, minden irodalmi közlönyben értekeztek — úgy hogy az három hónapig minden lapban ismertetve, elemezve és bírálva jön ?*) Ha Francziaországban egy jelesebb mű jelen meg, szégyen volna az iro­dalmi rovattal bíró közlönyöknek, azt tüzetesen nem ismertetniük. Ez, uraim, az irodalmi normális állapot, s a­helyett, hogy az új tüneményt kritikánk körül nevetségesnek tartanak, — inkább óhajtsuk, mikép vajha minden nagyobb műről tüzetesen érte- A „The Maud“ cziusü költemény, mely a háború erkölcsi előnyeit énekli meg a béke fölött.Ml­ vei, melyek ezen törvény szerint világosan a világi alelnök (79. §. b. ponti hatáskörének vannak fenn­tartva. 188. §. A superintendensi helyettes választásánál pontosan egészen ugyanazon eljárás követendő, mely a 183­­8-ban a superintendensválasztásra nézve ki van szabva. A választási jegyzőkönyv csupán megtekintés vé­gett a főegyháztanács elé terjesztendő. Annak visszaküldetése után, minek hat hét alatt meg kell történni, a superintendensi helyettes a leg­közelebbi egyházkerületi gyűlés első ülésében föl­­eskeztetik. 189. §. A mindkétrendű (80. §.11 pont) egyház­­kerületi­ jegyző segítsége és helyettesítésére, kik a Superintendens hivatalhelyén nem mindig vannak je­len, mindenik superintendens egy titkárt nyer, ki ál­landóan alkalmaztatik s szabott évi fizetést húz. A titkárt a superintendens nevezi ki három jelölt közöl, kiket az egyházkerületi consistorium relativ szótöbbséggel, az egyházkerületrel tekintet nélkül oly egyházszolgálati jelöltek közöt ajánl, kik a né­met szövetségi államok valamelyik evangelico-theo­­logiai tanintézetében legalább három évig tanultak, s visszatértük után az egyházi vizsgálatokat kitűnő sikerrel kiállották. Tizenkettedik szakasz. Az esperességek és egyházkerületek­nek az államkincstárból évenkinti g­y­á­­m­o­lításáról. 190. §. Mindkét hitfelekezet egyházkerületei az államkincstárból évi gyáraolítási általányokat kapnak. Ezen általányok minden év január másodikán, legki­sebb levonás nélkül az egyházkerületi pénztárba adatnak be. 191. E gyámolítási általányok : a) a superintendensek évi díjpótlékának fizetésére, b) minden egyes esperes évi dijpótlékának fizeté­sére, es a főegyháztanács intézkedése folytán, melynek a superintendens a gyáraolítási folyamodványokat föl­terjeszti, szegény egyházak és népiskolák gyámolítá­­sára fordíttatnak, 192. §. A kivitel közelebbi módját külön rende­let fogja megállapítani, valamint, tekintettel a létező pénzalapok és helyviszonyokra, a számszerinti észle­­tet is, mely a 191 §-ban fölsorolt kiadási tételek fe­dezésére, a főegyháztanács rendszeres főfelügyelete alatt, melynek ezen gyámolítási általányok kezelésé­ről minden év bezártával számadás teendő, egyenkint megkivántatik. Thun s. k. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, se­pt. 10. II. (Politikai szemle.­­ A politikai láthatáron, mely a párisi béke minden örökre szóló ígére­tei daczára sem bír teljesen felhőtlenné derülni, szemléiről tollunk pár heti pihenése alatt mint egy sebes nyári zápor vonult át a neuchateli roya­listák megbukott kísérlete: e cantont mostani kor­mánykötelékéből kiszakítva, a porosz kir. korona alá egy csapással visszajuttatni. A kísérlet szo­morú véget ért, a mennyiben több százak fogságba kerülését s hazaárulása perbefogatását eredmé­nyező. És ennél egyéb következése az egész kísér­letnek nem is igen lesz. Az u. n. „putsch“ terve­zői úgy látszik a „fait accompli“ azon varázsára támaszkodtak, mely az európai diplomatiában oly nagy érvényű, s arra számítottak, hogy ha a kísérlet sikerül, az Európa ügyét intéző hatalmak a hata­­­­lom változást bevégzett lényül elismerendik, s így ez ügynek rövid úton vége szakad. Vájjon a nem sikerült kísérlet nem arra szolgáland­ó, hogy a „fait accompli“ elvét, mint régibbet épen a köztársa­ság javára érvényesítse ? Legalább Párisban a Neu­­chatellel porosz igények nem látszanak nagy pártolás­ra számolhatni, s a félhivatalos,, Constitutionnel “nyíl­tan a szövetség pártjára áll. Mennyiben alapos azon állítás, mintha a kísérlet rendezői gazda nélkül

Next