Budapesti Hírlap, 1856. szeptember (203-226. szám)
1856-09-19 / 217. szám
vetkezők: 1. Gr. Festetics György alapítványa 1 4000 pfrt. Ezenkívül évenkiril 24 ól fa, 14 mérő húza. 2. Sárközi János alapítványa 2000 pfrt. 3. Nagy-Váthi Jánosé 600 pfrt. 4. Vitéz Józsefé 400 pfrt. 5. Varga Károlyé 200 pfrt. 6. Vajda Katalin kisbajom párnőé 52 pfrt. 7. Kis András esperesé 160 pfrt. 8- Karczag Dánielé 46 pfrt 43 sekt. 9. Kovács Józsefé 40 pfrt. 10. Gr. Butt-er Jánosé 1000 pfrt. 11. Somogyi ref. egyházak aláírása 3000 pfrt. 12. Sarkadi Károly iskolai felügyelő 500 pfrt. 13. Besevári Ferencz viszlói lelkész 400 pfrt. 14. Mécsi alapítvány 140 pfrt. 15. Nagy János korpádi lelkész 100 pfrt. 16. Körmendi Sándor kisasszondi lelkész 100 pfrt. 17. Kovács Zsigmond dobszai iskolatanító 100 pfrt. 18. Odor József tanár 100 pfrt. 19. Verbai István isk.tanító 40 pfrt. 20. Ismét a somogyi ref. egyházak aláírása 1852/3 évben 2508 pfrt. A gymnasium évenkinti jövedelme 2358 pfrt. Említésre méltó a gymnasiumbeli tápintézet, melyben évenkint 20 pfrtért minden szegény tanuló részt vehet. A tápintézetbéli ifjak kapnak délben húslevest, húst s kenyeret, estve levest , kenyeret. Kik a tápintézetben élnek, bent a gymnasiumban alkalmas száraz szobákban ingyen lakást nyernek. A lápintézetbelek számára évenkint az egyházmegye 62 anyaegyháza 90 mérő gabonát s néhány mérő főzeléket ad. A szükséges zöldséget a gymnasium szép belső telkén lévő kert szolgáltatja. Az iskola udvara, melyen egy igen hires vizű kút is van, s mely csak nem rég bojtorjánbarlang volt, Csire István kezelése alatt, ki már is több nemes gyümölcsfákat plántált, kellemes kertté alakuland. Most közelebb gr. Festetics György ügyvivői az iskolai igazgatóságot fölhívták, hogy a fönnemlített, évenkint kegyesen adományozni szokott 24 öl fa s 14 mérő gabona helyett e méltósága, ezen köteleztetéstőli felszabadulása feltétele alatt, bizonyos mennyiségű földet kész adni. Sarkadi Károly iskolai felügyelő s Hegedűs József egyházmegyei világi tanácsbiró kineveztetett az alapítványnyal fölérhető föld mennyisége és minősége fölött az ügyvivőkkel értekezni. Végül örömmel említem meg, hogy az egyházmegyei tanács közelebb a szabálygyűlés jegyzőkönyve 4. §-a alatt, Csurgón a következő 1857-dik évben a praeparandiát életbe léptetni elhatározta. Reméljük, hogy a határozat az egyházak, lelkészek, iskolatanítók, s birtokos uraink nemes szívből származandó adakozása folytán meg nem szégyenülend s a papirosról a való életbe fog lépni. A kaposvári gymnasiumban, július utolsó napjain mentek végbe a vizsgálatok. A 4 osztályú gymnasiumban 6 tanár működik. Korponai Ferencz igazgató-tanár s lelkész tanítja a hittant, hetenkint 8 órán. Német Ignácz latint a 2-ik, földrajzos történettant, mind a 4 osztályban, hetenkint 18 órán. Döbrösi Károly latint, a 2-ik, magyar nyelvtani Mátyás latint a 3-ik, számtant mind a 4 osztályban hetenkint 18 órán. Hartberger Mátyás görög nyelvet 3- 4-ik, német nyelvet mind a 4 osztályban hetenkint 18 órán. Rádi Mihály latint az 1-ső, természettant mind a 4 osztályban hetenkint 18 órán. Ezenkívül Péczei Lajos, mint önkénytes tanár mind a 4 osztályban a rajzot minden díj nélkül tanítani szíveskedett. A tanulók száma az első osztályban 33, második osztályban 20, harmadik osztályban 8, negyedik osztályban 8 , összesen 69. Ki e közvizsgálaton jelen volt, teljesen meggyőződhetett e jeles kis gymnasium növendékei kitűnő szorgalmáról. Különösen feltűnt előttünk a növendékek értelmes felelete mellett a kellő felfogás, ügyes taglejtés s bátorság, melyet a szavalat válogatott darabok előadásában kimutattak. Azon meleg baráti nyájas beszélgetés, mely Rádi Mihály tanár és két nagyobb — a padokon kívül álló— tanítványa közt keletkezett, levelezőnek a legörvendetebb látványul szolgált. Meghaló volt azon jelenet is, midőn a déli harangszó megindulásakor, az igazgató tanár mély ihletett hangon felkiáltott : „Imádkozzunk“, mire a teremben azonnal néma csend jön s a jelenlévők az ifjúsággal halk buzgó imát bocsátanak az egek Urához ! Végbemenvén a közvizsgálat, Korponai Ferencz igazgató tanár úr szívreható szavakat intézett az ifjúsághoz, mint bölcs atya, majd megköszönte tanártársainak a növendékek körüli fáradozását s azon növendékeknek, kik pályájuk folytatása végett más felsőbb iskolába szándékoznak, kijelenté, hogy mielőtt iskolai bizonyítványaikat kezeikhez vennék, az úri szent vacsorával fognak élni, melyre készítsék el magukat. Tanító és tanítvány válhat-e el szebb módon egymástól?! r. I. TARCZA: Nemzeti színház. Judith és Holofernes. Tragoedia e felvonásban. Irta Hebbel. Fordította Tóth József. (Komlóssy Ida javára először September 15-án). „Mondjátok meg, minek egy színmű főszemélyei, s azonnal fogalmam lesz az egész műről.“ Ha Judith és Holofernes alakjaival tisztában leszünk, ez egész mű és szerző érdemeivel s főbikáival együtt előttünk áll. Holofernes, Nebudhadnezar hadvezére, nem ember, nem egyén , hanem allegóriás megtestesítője minden vérengzésnek, minden emberi önkényes hatalomnak. Gyilkol, hódít, városokat, országokat dönt romba, csak azért, hogy e leltes hatalmát hirdessék. Ez emberfeletti, ez ördögi dicsvágy, e vad nagyra vágyás már nem csiper másfezért, mint azt, hogy romboló hatalmáért e földön mint boszuálló és mindenható Isten imádtassék. A költő a Cyclopsok és Titánok korába helyez vissza, s Holophernese inkább a hitrege symbolicus szörnyeire emlékeztet, semmint a valóság világában élő emberre. Lénye hatalmas, óriási vonásokban tűnik föl, s valamint pusztítást szomja, úgy emberi gerjedelmei nem ismernek lehetlenséget, és illeni vagy emberi törvényeket. Midőn embert vélünk benne látni, többnyire állat. Még kegyelme sem nemes indulatból származik. Kegyelme nem egyéb szeszélynél, melyet megvetésének gunykáczója követ. Saját személyén kívül senkiben sem lát bátorságot. Sohasem látott oly bátor férfiul, ki előtte vissza ne rettenjen. Egyszer, mint mondja, orgyilkost talált hálóteremében, s midőn ez végre akarta hajtani rajta vakmerő szándékát, visszarettent előtte. Holofernes megkegyelmezett neki, s hogy megmutassa, mennyire bizton érzi magát, saját testőrének nevezte ki. Ki előbb gyilkosa akart lenni, most legutobb testőrei közé tartozik! Nagylelkűség volt-e ett ? Mély lélektani ismeret és combinatio kifolyása volt-e? nem fejtegetjük; annyi bizonyos, mikép lolofernes testőrének ez esetéből annál jobban taulá megvetni az embereket, s annál mélyebb gyöeret vert benne a fatalismus azon neme, melyet z ujabbkori nagy hadvezér e szavakkal fejezett : „még nem öntötték meg azon golyót, mely e nem találhatna.“ S valóban azon roppant földi halom, mely e nem embert, hanem a költő által megszelített dúló erőt oly borzasztó fényben tüntette s az emberek képzeletében, önkénytelen halommal bírt lelkeit fölött is. Egy zsidó ifjú apán Janatban, midőn a hazáját végpusztulással fenyető szörnyre rántja ki gyilkát, nem annyira a közbelépő kamarás, mint saját megdöbbenése miatt tartja vissza a halálos döfést. Holofernes jószat nevet a fiatalon, s tréfából, megszökött kedvencz majmának kalitkájába záratja. A meghiúsult gyilkolást merényeli, s az, hogy mindenki önkénytelenül rezzen vissza csupán szemétől s jelenlététől is, elbizakodottá tették a hadvezért— s e biztosság az, mi elvégre megbuktatja. Hogy tenné föl egy gyönge nőről, hogy meg fogja gyilkolni, midőn még férfiú sem akadt, kitől tarthatott volna ? — Judith, egy izraelita hölgy, kit mint foglyot hoztak eléje, bármily csodálatos egyénnek lássák is, s bár nyíltan bevalló, mikép őt, Holofernest, gyűlöli, nem látszik veszélyesnek ránézve, — sőt egész megvető biztossággal nyújtja át neki fegyverét, hogy őrködjék álma felett. E fatasisticus elvakultságában, Holofernes nyugodtan alszik — s Judith őt az alvót gyilkolja meg. Ideje lesz mégt Judith-tal ismerkedni meg. Judith hasonlókép merőben eszményi alak. Mint alvajárót szüntelen az égre emelt szemekkel magasabb sugallatok és ember feletti ösztön vezeti. A földi veszélyeket nem látja- Sohasem fordul meg eszében az, mit tehet, hanem mindig az áll előtte, mit kell tennie. Holofarnesnek meg kell hallja, hogy Izrael pépe s vele együtt a Jehova imádása meg ne szűnjék létezni. — Nem gondol a veszélyekkel, csupán csak a ezért látja teljess égi fényben. — Benne is pigg van a fatalistikus hit. De Judith és Holofernes fatalismusa közt az a különbség, hogy mig emez a földi események által fölbátorítva vakon hiszen a csalékony tapasztalásnak, és saját fénye miatt nem fáj, amaz csillagában hiszen erős hitének csillaga az, mely után mintegy delejes vonzásra megy. Holofernes a földi hatalom, a nyers erő képviselője, ki magánál nagyobbat nem ismer. Judith azon szellemi erő képviselőjét ki csak gyönge szolgának ismeri magát az eszme, a szellem dolgában. A szellem, az eszme, adja neki az erőt —n s meg van győződve, mikép az Isten a szent ügyért csodákat tesz. -7- E csodahölgy,akinek gyakran inkább csak lelkesülését, mint szavait értjük) meg van győződve arról, hogy Isten őt ipagash nemű hivatásra szánta. Ő nem leány, hanem szűz özvegy. Meghalt férját, Manassest, midőn egyetlen egyszer érinteni akarta, hirtelen valamely titkos borzalom fogta el, —s azután mindig úgy viselte magát neje iránt, mint ki ember fölötti lény. Egy Ephraim nevű fiatal üldözi őt szerelmével, de a hölgy gyűlöli a férfiakat. Egy sem elég bátor és elszánt arra, hogy becsülésére, nem hogy szerelmére méltó volna. — Midőn Ephraim elmondja, hogy Holofernes Bethulia város alá érkezett, Judith ihlett naivsággal kiált föl: „Obi! mint szeretném őt látni !“ — Ez önkénytelen fölkiáltást emberileg a múltból nem magyarázhatjuk. E fölkiáltás mysticus sejtelem — s maga Judith is csak később elmélkedik e kiszalasztott szó fölött. — Tetteinek indokai mind ily sejtelem és jóslatszerü gondolatok, melyeket az önkénytelen ihletiség támaszt lelkében. — Az erős hit az, mely minden tettét magyarázza, s mely az egyedüli indok. — Judith hite épen oly erélyes vonásokban van rajzolva, mint Holofernes vad férfiassága. Midőn Bethulia lakossága már föl akarja adni a várat, midőn a kétségbeesés, a nyomor tetőpontot ért,• Judith fölnyittatja a kaput, s kimegy a várból azon fogadással, hogy öt nap alatt a várat fölszabadítandja egymaga az ostrom alól. Itt következik a cselekvényben a valódi küzdés. Judith, kinek szépsége annyi meghiúsult vágyat támasztott hazája fiai közt, s ki a város gyásznapjaiban megszakgatott ruhában, hamuval behintett fejjel jár -ti most ünnepi ruhát vesz föl. Teljes szépségében akar Holofernes előtt megjelenni. — Női ártatlanságával akarja megváltani hazáját a vad ellenségtől- „Holofernesnek meg kell halnia !“ — s ha e gyilkolás mint égi sugallat előtte nem borzasztó, annál borzasztóbb az, hogy e gyilkolásig még meggyaláztatáson kell keresztülmennie. Tisztán fog- e akkor állhatni Isten előtt? E gondolat az, mely a nő szivét kínozza — se lelki harczban áll a küzdés. Továbbá Judíthban, miután Holofernest látta, némi becsülés támad ennek hatalma iránt. Oly férfiút lát maga előtt, minőt hazája fiai közt sohasem látott. Zavarba hozza őt is pillanatilag a földi nagyság, s midőn Holofernes könnyelmű bizalommal adja át neki kardját, hogy alma fölött őrködjék, a hölgy önmaga előtt kénytelen pirulni. Haboz: végrehajtsa-e a tettet ? Egy alvót gyilkolni meg, nem természetelleni bűn, nem gyávaság-e? Mosolyogni látja Holofernest álmában. „így mosolygott akkor is“, mond, „midőn átkarolt . . . midőn . . . öld meg őt Judith ! Ő másodszor álmában gyaláz meg tégedet! Jól ismerem e pokoli mosolyt!“ Ekkor Holofernes megmozdul nyugágyán, s Judith a felébredéstől is tartván, meggyilkolja Holofernest. Judithot e test végrehajtása után a lelkismeret furdalásai nyugtalanítják. Önmaga hiába akarja vigasztalni magát azzal, hogy hősi tettet követel el, sőt annál is nagyobbat, mert akármely férfiú hősnek e tett százszora kevesebbe került volna mint neki . Mint hazája megmentőjét őt hősnek fogják tartani, s mindezen magasztalás hazug lesz! Mert hiszen midőn Holofernest leölte, nem hazája megmentésének szent gondolata vezette, őt, hanem a személyes bősz.u. Önmaga megfertőztetését s nem hazája fiainak nyomorát boszulta meg! Már a fönnebbiekből láthatjuk, mikben a tragaedia lényegében el van mondva, mikép e darabban a motívumok egysége uralkodik. A motívumok ellen csak az a kifogásunk, mikép azok közöl a fő, már természeténél fogva sokkal transcendensebb, titokteljesebb, semhogy egy néző, nagy közönség mindenütt fölfoghatná. Az egész darab maga mutatja, mikép költő írta. A motívumok egysége, az egész mű szerkezetbeli egyszerűsége lehellenné teszi azt, hogy a kritika az indokolásban gyengeséget találjon. A mű nem külsőleg van összerakva, hogy a toldozásokat észrevehetnék, hanem belülről fejtik ki s egyöntetű. A mű külső compositióját s mintegy elrendezését illetőleg, hiba,hogy a két első felvonást egészen az expositio foglalja el, hogy a harmadikban a városi nép nyomorának s csüggedésének festésére a szerző igen hosszan terjeszkedett ki. A néma csodás megszólalása e jelenetben sokkal csábítóbb volt a fiatal szerzőre nézve,semhogy ennek a darab gyors menetéből örömest ne áldozott volna valamit. Szerzőnek „Judith“ első műve volt. Irta 1839-ben, 21 éves korában. Először adatott Hamburgban 1840-ben Július 6-án. — Bécsben nagy tetszéssel adta Judith szerepét a szerző neje. S mivel a pesti német színpadon is Löwe 1851 körül, nagy tetszéssel adta Holofernes szerepét ■— Tóth József úr — mint tőle értesülünk, még 1851-ben fordította le Hebbel e művét, melynek előadása idősb Lendvai lelépése miatt maradt el mostanig. Bármily lelkesedéssel s túlzott méltánylással fogadta is a német közönség e művet, reperloire-unk keveset nyert általa. Színpadunkon nem fogja soha azt a hatást tenni ilyen, mint szomszédainknál. Azon transcendens eszményiség, s azon csaknem allegóriás megtérítés, melyet a darabban látunk, nem tesz egyebet, mint a költő és saját népe némely szellemi tulajdonait s részben hiányait. Azon nép gyönyörködhetik az idealismusban, mert maga is hasonló hajlamokkal bir; — de más műveltségű s más természetű nép nem fogja izlelhetni. Szóval úgy vagyok meggyőződve , Hebbel ezen müve csupán Németországon részesülhetett nagy tetszésben. Szerző maga is, későbbi műveiben más útra tér,mint minőt„Judith“ban követett s későbbi egy két müvében sokkal élethűbb alakokat állítván színre, s így a drámai művészet kellékeinek jobban megfelelvén, ezen utolsó művei idegen színpadokon is sokkal nagyobb tetszéssel fogadtatnának. Ilyen főként „Bernauer Agnes“, melyet lefordítni sokkal halasabb munka lesz vala, mint „Judith és Holofernes“. Ámaz utóbbi műben szerző a német történetet és életet vette festése tárgyául s az eszményítésben nem ment túl a korlátokon. Salamon Ferencz: Napi hirek és események. Budapest, September 19. *Bibornok hgprimási eminentiája I. hó 25-kén Pozsonba érkezik, hogy az ő császári királyi Apostoli Felsége számára a primási palotában készített szállás berendezését megtekintse, és Ő Felségét ott sept. 26-kán tiszteletteljesen elfogadja. A Treinhlinger műárusnál megjelent Károly Lajos föherczeg öcs. fensége magas arájának Margit szász herczegnönek arczképe kőnyomatban, mely a herczegnő vonzó bájos arczának igen jó hasonmása mondatik lenni. — Közelebbről megjelent: Protestantische Jahrbücher für Oesterreich, unter Mitwirkung mehrerer protest. Theologen und Schulmänner, herausgegeben von Victor Hornyánszky. Dritter Jahrgang 1856. Sechstes Heft.“ (Kiadatott f. é. sept 10-n.) A közhasznú s kivált a jelen viszonyok közt kétszeresen érdekes folyóirat tartalmát teszik I. Értekezések. Ezek közöl különösen figyelmet érdehel a 3-dik „az oldenburgi herczegségben az evangel.lutheran egyház alkotmánytörvénye“ (Verfassungsgesetz der evangelisch-lutherischen Kirche des Herzogtums Oldenburg), mely uralkodó nagyherczeg Péter , kir. fenségétől ápril 11-n 1853-ban íratott alá. Ez alkotmány 3-dik czikke e következő alapszaselbststandig, unbeschadet der Rechte des Staates.“ Nem kevésbbé a 4-dik értekezés is méltán magára vonja az illetők figyelmét. Ebben pesti ref. lelkész és esperes főt. Török Pál ur előadja a pesti evang. reform, theologiai tanintézet állását. (Die evangelisch-reformirte theologische Lehranstalt in Pest.) Ez értekezést még érdekesebbé teendi, ha azzal párhuzamba tétetik azon „Tudósítvány“, mely legközelebbről a kecskeméti reform, egyházban lévő iskolákról nyomtatásban közzététetett s mindenfelé szétszóratott, ismétlésére a koronkint ez ügyben támasztott, nem igen épületes nagy zajnak. II. Irodalom. III. Hivatalos közlés. „A magyarországi, szerb vajdasági s temesi bánsági evangelicus hitfelekezet egyházi ügyeinek képviseletét és igazgatását tárgyszó törvényterv" — a cultusminister ur ő excjának erre vonatkozó s a superintendensekhez intézett iratával. * A bécsi természetvizsgálók folyamatban levő gyűlésére a magyarországi földtani társulat elnökét s múzeumi igazgató Kubinyi Ágoston urat küldé, továbbá Kovács Gyulát, kik Fridvalszky János úrral együtt egyszersmind a museum képviselői; a természettudományi társulat pedig alelnökét Kovács Endrét s első titkárát Szabó József urat. * A múlt számban más lapok hibás tudósításai után közlött, újonnan felfedezett keserűvízforrásról hiteles kézből a következő bővebb adatokat s illetőleg fölvilágosítást kaptuk: „Az érintett keserűviz, mely vegyészileg megvizsgáltatván, az eddig ismeretes magyarországi elsőrendű keserű gyógyvizekhez valósággal hasonlónak találtatott, nem Füzes-Gyarmaton, hanem Békés megyebeli Füzes-Gyarmat és Szeghalom közt fekvő Csépány pusztának azon részén fedeztetett föl, mely egy szeghalmiakból álló társaság által az Almásy József úr csődtömegétől örök áron megszereztetett, s a keserű forrás nem magától bugygyant fel, hanem akképpen felfedezve, hogy egyik birtokos Simay János, ez idő szerint szeghalmi bíró, és nem báró mint hibásan közöltetett, ideiglenes birtokán (mivel a birtokosok csak a Berettyószabályozás megtörténtével akarják az 1745 holdból álló pusztarészt egymás között végkép felosztani egy emelkedettebb székes helyen, ez év tavaszán kutat ásatván, midőn a kút készen volt, vize keserűnek és ihatatlannak találtatott, s mivel azok, a kik belőle ittak, hasmenést kaptak tőle, e viz a szeghalmi gyógyszerész figyelmét magára voná,ki azt vegyészileg megvizsgálván, a leghathatósabb gyógyerejűnek találta, s megvizsgálás végett Pestre is küldött fel belőle. Az érintett keserűviz ott helyben oly erős, hogy az üveget, ha mindjárt be nem dugják, széjjel rúgja, s különösen jótékony gyógyerejűnek találtatott sz azon vidéken gyakori hideglelés orvoslására. * Hegedűs Lajos „Nagy Lajos és kora“ czímű történeti szomorújítéka veterán színművészünk Szentpétery javára, jövő hétfőn fog adatni. 4 A photographia körében tett javításaiért Páriában érmet kivívott S i m 0 n y i ur, kinek műterme a váczi utczai Keglevich-féle házban van, közelebb Lisztnek egy sikerült photograph-képét készítette el. n A „MP..iX_tr Ln_ ^.1 oniiMIV 1 A tramvav4ri, és sz. Somlyói kerület conservatorához, Kővári Lászlóhoz érkezett helytartósági rendelet szerint az építészeti emlékek kutatása s fenntartása érdekében működő bizottmány Rössler cs. k. központi bizottmánymérnököt Erdélybe indítá, hogy az Itten emlékeket, különösen pedig az egyháziakat átvizsgálja s azokról a bizottmánynak jegyzeteket és rajzokat szerezzen. Bate úr a Kolozsvár és Torda közti vidéket megutazván, azon meggyőződést hozta vissza, hogy a vasutat minden nagy nehézség nélkül Tordára lehet bevinni. # Szigethvárottf. hó 8 és 9-én hét év lefolyta után ismét megünnepelték magyar Leonidásunk Zrínyi Miklós halálát, ( 1566. sept. 7.) 8-kán estve Zrínyi arczképe egy a városháza előtt felállított s fényiratokkal feldíszített fényoszlopon emlékezteté a körötte egybegyült nagyszámú néptömeget az ünnepély tárgyára. 9-kén a város templomában a kivilágított ravatal felett főtiszt. G. J. tanár ur tartott az egybegyűltek seregének az alkalomra vonatkozó remek szónoklatot. A történetünkben feledhetlen évnap általában tiszteletteljes kegyelettel ünnepelteték meg. ■— Selmecz, sept. 14. 1856. A helybeli buzgó evang. egyház az itt fennálló kerületi lyceumnál , a magas kormány kívánalmához közeledőleg, több uj tanárok behozásával s az egyes osztályok elkülönözésével, a tanítási szakrendszert alapította meg. A szervezetben, egyéb tudományok, valamint a zenei ének mellett , nem csak az a classica literaturára, hanem a magyar , német és tót nyelvekre is kellő figyelem fordíttatott. Az előadások, mint eddig, od. elsejével mind a nyolcz osztályban kezdődvén, ez főképen azon t.szülék figyelmébe ajánltatik , kik fiaikat a lap- és zeneintézeti jótékonyságban részesíteni kívánják. A bécsi cs. k. mezőgazdászati társulat 1850 májusban tartandó félszázados évünnepének programmja. (Vége.) II. Gépek és eszközökre. 1. A legszebb és legjobb gépek és készülékekre, melyek a szerkezet újdonsága, szilárd munka és olcsóság által tűnnek ki három arany érem. 2 Az alább nevezett eszközök és gépekre : a) a legjobb ekékre két nagy ezüst érem, b) vetőgépek, szecskavágó gépek, hengerekre két nagy ezüst- érem, c) cséplőgépek, alagcső sajtók, gőzgépek, gyökérvágók és daráló malmokra két nagy ezüst-érem, d) tüzelő készülékek, malmok, czukor-gyári készülékek és borsajtókra két nagy ezüst-érem,1 3. A fölebbi 4 osztályú legközelebb következő legjobb és legczélszerűbb tárgyakra *) * i i 1 ■ i *) A gépükre kitűnőtt arany és nagy ezüst érmek csak oly kiállítóknak fognak kiosztatni , kik egyszersmind azok termelői, a kis ezüst és bronzérmek azonban a kiállítónak is oda ítélhetők, habár a kiállított tárgyat nem maga lel ■ melte is.