Budapesti Hírlap, 1856. október (227-253. szám)
1856-10-23 / 246. szám
nem hagyandunk fel. A nápolyi udvar balul magyarázta késlekedésünket, s azt hivé, hogy azt, mit nem lettünk elsietve, általában nem szándékozunk megtenni. Azonban Angol-s Francziaország semmi tekintetben sem változtatták meg terveiket. Kétségkívül már átnyújtatott egy igen mérsékleti s békülékeny szellemben szerkesztett jegyzék. Ha az elvettetik — mit azonban nem várunk — mindkét követség eltávozandik, s az akkor Máltában lévő egyesült hajóraj az olasz part közelébe, de nem ahoz menend.. . Hogy ebből csendháborítás fogna eredni, attól nem félünk. Azonban mégis valószínű, hogy fi felsége, mindkét Szicilia királya, nem részesítendi hű alattvalóit a szövetséges hajóhadak látványában, hanem megadandja azon engedményeket, melyek e látvány elhárítására megkívántatnak. Egy a „Times“-hoz Bombay-ból sept. 12-ről intézett levél szerint, a Persia elleni expeditióban Sir Leeke ellenadmírál alatt részt veendnek : 5,050 matrózs tengerész katona, mely hadjutalék 1000 emberrel fog szaporíttatni, 14 gőzös, lágymnaszád stb. Először Kamek sziget fog elfoglaltatni, hogy ott a hajók fris vizzel lássák el magukat. Hihetőleg Sir H. Leeke személyesen viendi a parancsnokságot. Ez esetben az „Aassar“, vagy a ,,Punjob“ fregatra tűzendi föl lobogóját. Igen szorgalmasan dolgoznak oly czélból, hogy az expeditio idejekorán készen legyen. A „Globe“-nak Párisból tegnapról Írják: Nápoly részéről nem várnak tüsténti engedményt s a hajóhadnak Nápoly előtt legközelebbi megjelenését, valamint minden nápolyi kikötők zárlatát kikerülhetlennek tekintik. A „Times“-nak Nápolyból oct. 18-ról Írják, mikép a király még Gaetaban volt, s nyilván el van lökésve az ellenállásra Nagy mennyiségű hadiszerek szállíttatnak St.- Elinóba, s naponkint hadikészületek jeleit lehet látni, Ischiában a közmunkálatok felfüggesztettek. Néhány nap előtt elővigyázatból 200 fogoly Procidából Portréi be szállíttatott. Francziaország, Paris, oct. 18. A „Moniilteur“ ma következő jegyzéket közöl: „Az 4855 iltalános műtárlat következtében iparunk haladása oly föltűnővé lett, hogy a perez alkalmasnak látszott arra nézve, mikép a vámtörvényeinkbel beirt tilalmak védvámok által helyettesíttessenek. Ez nagy lépés volt ama czél felé, melyre minden népnek törekednie kell. Valóban a kereskedelmi tevékenység , a nemzetközi viszonyok kifejtése előkészíti a polgárosodás haladását. A kormány ezen igazságról bensőleg meg lévén győződve, a törvényhozó testület felé oly törvényjavaslatot terjesztett, mely minden tilalmat megszüntetett. Ezen törvényt a legutóbbi ülésszakban nem lehetett megszavazni s a kormány további felvilágosítás szerzése végett elhatározó, hogy ezen kérdések iránt vizsgálat nyittassák meg. Ekközben azonban túlzott aggodalmak terjedtek el az országban, s a pártok által kizsákmányoltattak. A császár azt akarta, hogy a hozzá intézett reclamatiók legnagyobb gondossággal tanulmányoztassanak, s a földmívelési, kereskedelmi s közmunkaügyi ministériumnak megparancsolt, hogy azok bírálatát eszközölje. A minister jelentése által iparunk valódi helyzete iránt felvilágosíttatván, a császár elhatározó, hogy a törvényhozó testület elé terjesztett törvényjavaslat oda módosíttassák, miszerint a tilalmak eltörlése csak 1861. júl. 1 -től fogva lépjen életbe. Tüstént egy ennek megfelelő törvényjavaslat küldetett az államtanácshoz. A franczia iparnak, a kormány megállapított szándékairól értesíttetvén, elegendő ideje leend előké-szítni magát egy új kereskedelmi rendszerre.“ A „Constitutionnel“ ma egy hivatalos eredetű czikket közöl a belgrádi ügyről. Egy sajnos esemény— úgymond — megszünteti ama bizottmány munkálatait, mely a besszarábiai határok kijelölésével foglalkodik. Oroszország a párisi szerződés szövegére támaszkodva, Belgrád városát kívánta, mely csekély távolságra esik a Dunával összeköttetésben álló Vaspu U tótól. Több hatalmasság osztozik Oroszország nézetében. Mások azonban azt állítják, hogy a szerződés T o b o c k-ot, mely hajdan Belgrádnak neveztetett és 3 mérd földdel távolabb esik — akarta kijelölni. Ebből oly viszály támadt, mely még nincs elintézve, s melynek következményei igen sajnosatt. Austria arra támaszkodván, hogy a besszarábiai határ még nincs kijelölve, fenntartja a fejedelemségek megszállását, s Törökország e tekintetben egyetértvén a többi hatalmasságokkal , még nem hívta öszsze ama divánokat ,amiknek Moldva é s Oláhország lakosainak szervezetük tárgyábani óhajtásait kellene megtudniok. E szerint ezen valósággal kevésbbé fontos kérdésből oly helyzet eredt, mely ellenkezésben áll formaszerinti kikötésekkel, s melynek továbbtartása komoly nehézségeket idézne elő. Az, hogy váljon Belgrád Oroszországé -e vagy nem, a „Times“ s némely más külföldi lapok túlzásai daczára, szerintünk csak alárendelt érdekkel bír. Ellenben sokkal komolyabbnak tartjuk a megszállás továbbtartását s a fejedelemségek szervezésének elhalasztását. A Dunatorkolatokat szabadokká tenni, ezen czélt tüzeli maga elé a párisi congressus. Ezért ha a Va- puk-tó a Dunával összeköttetésben áll, s ha partjainak birtoka az oroszoknak megengedi, hogy ott telepeket alapíthassanak, Belgrád, a bolgár gyarmatok főhelye, több kilométrenyire esik annak partjaitól, s ha szinte ezen város az orosz területnek részét képezné is, semmi sem gátolná meg a határt akkér jelölni ki, hogy ezen tó vizei fenntartva maradnának. A franczia kormány épen a jelen pérezben újabb bizonyítványait adja saját érzületeinek, a mennyiben azon erkölcsi tekintélyre támaszkodván, mit föllépése jogossága s részrehajlatlanságának köszönhet, erélyesen kívánja a párisi szerződés összes pontjainak határozott létesítését.“ A mai börzén azon hír szárnyalt, mikép az orosz császár a nápolyi királyt egy sajátkezű levélben arra szólítá fel, hogy a Francziaország által kívánt engedményeket adja meg. — Itt még nem tudják, ha várjon Brenier már hajóra ült-e. A marseillei Semaphore megerősíti azon közlést mikép az angol hajóraj 13-án Ajaccioból kiindult, azonban nem tudják, hogy minő irányt vett. A „Constitutionnel“ genikai levelezője szerint a szardinia-toskanai viszály ki van egyenlítve . Cavour s Baldasseroni kölcsönös felvilágosításokat adtak egymásnak. Spanyolország, Madrid. Egy rajnai lap levelezője a miniszerváltozás folyamáról pótlólag még következő érdekes adatokat közöl : O’D O t n e 11, még mielőtt az elnöklete alatti kabinet lemondott volna, a királynőhöz hivatott, s ez utóbbi oly észrevételeket tett, melyek a tervnek lényegére célzást tettek, a nélkül hogy azt lelepleznék. O’Do n n ell így válaszolt: „Lenora! Én tudom, hogy mi forog kérdésben, s kérem felségedet, fontolja meg jól a lépést. Higye el felséged, hogy nem magamért szólok, én mindennel bírok, mire szükségem van, én gazdag, gróf vagyok, s a legmagasabb fokon állok a katonai hierarchiában. Működésemről a história itérend, melynek meg kellend vallania, hogy a trónt megmentettem. Ha igy beszélek, s ha tartózkodást tanácsiok, ez felségedért történik. Felséged oly lejtőn áll, mely kikerülhetlenül forradalomra vezet.— Hiszi-e felséged, hogy ha eljövend azon perez ,a melyben legnagyobb szüksége lesz barátokra , találandó oly barátokra,minek azon férfiak, kik ministeriumát képezik?“ — „Hiszem“ — válaszold a királynő — „hogy nem fogok oly barátokra találni; azonban mégis ekkép kell tennem; szükséges, hogy ekkép cselekedjem.“ S midőn Narvaez a királynő kezébe letéve a szokásos esküt, ez utóbbi az új ministerhez következő nevezetes szavakat intézett, melyek a legutóbbi eseményekhez kulcsot nyújthatnak : „Én sokkal tartozom O’Donnell titoknak, mivel kétségtelenül ő mente meg a treilt. Azonban csak most, midőn te vagy oldatomon, hiszem valóban, hogy én Spanyolország királynője vagyok.“ Noha a jelen ministerek, bizonyos pontig alkotmányos érzület hírében állanak, s noha Narvaez már tettleg bebizonyítá, hogy nagyon ért kamrai többségnek fenyegetések általi kierőszakolásához, mégis azok, kik a viszonyokat ismerik, kételkednek a cortes-gyűlés összehiválásán.. A királynő—mint mondják — egyedül akar királynő lenni, s Narvaeznek sem engedene oly nagy hatalmat, mint hajdan. Az O’Donnell-ministerium bukását, noha az váratlanul rögtön történt, mindenki előre látta, mivel egyrészről nem lehetett tőle azt várni, hogy az absolutizmus behozatalába beleegyezzék, s másrészről attól lehetett félni, hogy ő a cortes-gyűlésben nem nyerhetend többséget, s ennek következtében vagy a kamrát szét kellett volna oszlatni, vagy pedig megengedni, hogy az új ministeriumot erőszakoljon a koronára. Addig várni, amíg az O’Donnell-ministerium vonakodott volna az absolutismust behozni, s azt ezen vonakodás következtében hagyni megbukni, azért nem látszott tanácsosnak, mivel ez által a vicalvaristák népszerűséget szereztek volna. Ezenkívül még azon okból is siettek annyira a minister változással, mivel azt hiszik, hogy Narvaez kormánya alatt biztosabban számíthatnak a katonaságra. Az „Indep beige“ levelezője szerint a katonai kérdés ekkép oldatott meg: Dulce tinek a lovasság, Ros de Olano a tüzérség, s MicCrohom, a csendőrség igazgatói beadták lemondásukat Az első helyébe Pezuela móst neveztetett ki, ugyanaz, ki Cuba szigetében mint kormányzó igen szomorú emléket hagyott maga után, s kinek tisztán absolutistikus véleményei ismeretesek; MacCrohom utódává Ahumada herczeg lett; Ros de Olano helye még nincs betöltve. Echaguelnok, madridi főkapitány, Sanz tábornoknak engedi át állomását. Föltűnő tény, mikép a progressista Hoyos, a gyalogság igazgatója, meghagyatott állomásán. Ez ugyanazon személy, ki 1834-ben Narvaezt Santanderben agyon akarta lövetni. Az új hadügyministert, ki hajdan a carlisták egyik főnöke volt, minden perezben várják Sevillából, hol főkapitány volt. Alfonzo Martinéz, ki oly gyászos szerepet játszott, mint madridi polgári kormányzó, Zaragozának, a miniszerelnök meghitt barátjának adja át hivatalát. A ministérium tagjai közt csak 3 notabilitás van, Narvaez, Pidal s Nocedal. A többieknek még ezután kell hírnevet szerezniük. Azonban azt hiszik, hogy legfolebb egy hónap múlva részbeli módosítás leend, mivel lehetetlennek látszik, hogy Narvaez, Lersandis Moyano sokáig jó egyetértésben lehessenek egymással. A „Náción“ megcáfolja azon hírt, mintha O’Donnell spanyol grand-i czímmel fogna felruháztala. Szerinte, ő semmire sem vágyik , és semmit sem fogadand el, meg van elégedve helyzetével, s nyugodtan óhajt élni a honának s a királynőnek tett szolgálatok után. Az „Epoca“ ehhez hozzáteszi, mikép O’Donnell két-három hónapi kirándulást szándékozik tenni külföldre, s erre visszatérem, számot adni eljárásáról a cortes-gyűlésnek azon esetre, ha szerencséje lenne valamelyik törvényhozó-testületnek tagja lehetni. Guert 13-a fogságából kibocsáttatott árváérzel ügye még nincs elintézve. Egy oct. 18-ról kelt sürgöny szerint a hivatalos lap egy oly kir. rendeletet tett közzé, melynélfogva az 1845-ki helyhatósági s tartományküldöttségi törvény helyreállíttatik. A valladolid-burgosi északi vaspályaága crédit-mobilsiertársulatnak adatott át. Schweiz, Bernből írják a „Frankl. Postr.“- nak, miszerint a nápolyi szolgálatban levő, szabadsággal hazájokban mulató schweizi tisztek párán-ésőt kaptak tüstént visszatérni ezredeikhez. Ugyane levelező jelenti, miszerint a vasútizgalom Waadtban enyészőfélben van. Törökország. .Ruscsuk, oct. 7. Korábbi konstantinápolyi rendelet következtében több csapatok vonultak ide Sulidéból, néhány hadszakasz már át is kelt a Dunán s útban volt Bukarest felé, midőn Konstantinápolyból egyszerre ellenparancs mint különben , gazdája előtt a lábszíjjat is siratja, melylyel őt az megfenyítette olykor olykor. Az első felvonás a kötelezvény ügyével végződik — mint látjuk a „Kísérletiről szó sincs. A csizmadiának mindenét el akarják árverezni a második felvonásban. Ekkor neje is rátámad, kit igen szeret, miért nem adja Zsuzsit a gazdag molnárhoz. Sőt a rosz feleség még átkot is mond férjére, ki koldusbotra juttató. A csizmadia kútba ugrik bújában! — Ez a második felvonás — a kísértet még sincs. Mi csek két felvonáson keresztül ismerjük Sass István uramat, az előtt soha sem láttuk, — de elég volt e két felvonás arra, mikép róla föl ne tehessük, hogy e családi szerencsétlenség miatt egyenesen a kútnak menjen. Az a csizmadia, ki neje minden sziláimét oly türelemmel hallgatja, s ki már az első felvonásban oly heves vita után bírt rögtön kibékülni eleségével, hogyan tesz ily esztelenséget ? — Ez egalább a darabban nincs kimentve. Már azon szenvedélyes pörben, melyet feleségével folytat, a csiznádi íiénlett ember többé a ki addig volt. Azt mondja „mindjárt megreped a szive,“ midőn neje ,verjen meg az Isten“ féle kifejezéseket használ. — E vita nincs jól kivive, s a szerző nagy gyengeséget árult el az indulatok festésében — hogy ne mondjuk ismeretében. A tele torokkal kiásott prózai átkozódások, s „a megreped a szivem“,éle általános kifejezések se nem jellemeznek, se a szenvedélyek kifejezésében nem tesznek haást. Van a költészet legalsóbb nemének is bizonyos tatára, melyen túl nem hogy valami hatást tenne, hanem visszataszít. — Habár megtudjuk, mikép a csizmadiána nem akarta annyira vinni a dolgot, hogy férje kútba ugorjék, habár szitkozódása czélja csak az volt, hogy férjét az utolsó perezben is, milőn a dobraverés már megkezdődött, rávegye arra, hogy Zsuzsit a molnárnak adja, azt a csizmadiánát, s a hozzá hasonló nyers személyeket, kik csak a legvadabb prózában beszélnek, sohasem látjuk örömest még az életben sem — nem hogy a költészetben, habár némely írók azt látszanak hinni, mikép a színmű valami alábbvaló neme a költészetnek, mint annak más fajai. Akarja-e szerző festeni az érzelmeket, vagy pedig a sentimentalismustól tartván, nem is akarja kifejezni ? E kérdésre nem felelek, habár szerző eddigi művei meglehetős határozott véleményre jogosulnak fel. Megengedjük ugyan, hogy az indulatok, érzelmek erőteljes kifejezése nehezebb, felsőbb rendű, mint egy embert nyugodt állapotban elénk állítni; de az írótól legalább azt követelhetnék , hogy ide fordítsa minden tehetségét. S várjon feljogosít-e minket valami, hogy kimondjuk, mikép Szigeti a szenvedélyesebb helyekre nem fordít elég ügyeimet , munkát és időt? Láttuk-e hány óra vagy percz alatt irta meg műve ezen részeit ? — Nem, mi nem láttuk a szerzőt műve fölött izzadni , nem tudjuk , várjon két hét , vagy , mint egy közelebbi tragoediát, hat esztendő alatt gondolta ki és irta-e megszerző a „kisértelmet; de a művön csalhatóan jelei vannak az elsietésnek, és e jelek a styl rendkívüli pongyolasága , melyet szerzőnek minden művében, s a „Vén bakancsos“nak is épen azon részeiben tapasztalunk , melyekben erősebb érzelmeket kellene kifejezni. Mint más alkalommal s más vígjátékírónk működésére megjegyeztük, a styl pongyolasága a világért sem természetesség — a természetességet legtöbbször a műgond állja meg. Hogyan is kívánjunk műgondot, midőn látjuk , hogy azon népszínmű- és vígjáték— íróink, kiknek egy két darabjukat tetszéssel fogadta a közönség, versenyezve igyekeznek minél többet írni, hogy az újságokban nevük mellett e banális epitheton álljon „szorgalmas színműírónk.“ Térjünk azonban vissza a darabra és menjünk át a 3-dik felvonásra, melyben többek közt a kisértetnek okvetlenül meg kell már jelennie, minthogy a harmadik az utolsó felvonás. Csakugyan meg is jelen az. A kisérlet nem más, mint maga a csizmadia. A helybeli földesur nagy pártfogója Sass Istvánnak, s épen a harmadik felvonásra érkezik a faluba. Ennek házához viszik a kutból kivont csizmadiát, hol kisül, hogy még életben van. Nemsokára talpra áll a maiszter — s a földesurral szemben erősíti, mikép a molnárnak becsületesen megfizetett, de az nem adta vissza a kötelezvényt. Hogyan vallassák ki a molnárral magával az igazat! — Ez most a kérdés. A földesur egy szomszéd szobába bujtatja el a csizmadiát. Éjszakának idején magához hivatja a molnárt, s az megjelenik. Az uraság bort parancsol számára, s hárman, a földesur, orvos és a molnár leülnek tarakozni (a molnár, mint látjuk, a máriáson és fillión túl van —a honoratiorokhoz tartozik !) Midőn legjobban mulatnak, kártyáznak és isznak, megjelen a csizmadia tetőtől talpig fehér lepedőben. A molnár csaknem szörnyet hal ijedtében. A többiek erősítik, hogy mit sem láttak. A kísértet kimegy,a kártyázás tovább foly, de a kísérlet újra megjelen. Másodszori, vagy harmadszori megjelenésére a molnár térdre esve vallja ki, mikép a csizmadia csakugyan kifizette az adósságot, s ő most kétszeresen adja vissza azon öszszeget, melylyel a molnár tartozott. Zsuzsi pedig a csizmadiainasé lett , ki igen keveset lendített az egész darabon. E harmadik felvonásban tán még kevesebb a valószínűség, mint a másodikban. A földes urnak a molnárral való bánása egészen valószínűtlen — mi oly írónál, ki az élet prózájával akar hatni, igen nagy hiány, miután más nemű érdeket nem adhat a jelenetnek. Az egész mű szerkezetén ugyanazon pongyolaság látszik, mit az irályban tapasztaltunk. Mindenik felvonásban más más hang, anélkül, hogy a közbejövő események találékonyságra mutatnának. Az írónak két alakja meg volt agyában, s tán az első felvonásra is nagyobb gondot fordított, — a két utolsó felvonás, akár a motívumokat, akár a kivitelt, akár az inventiót tekintjük, mintha folyvást haldokolnék a gyengeség miatt. E haldoklás főleg az utolsó felvonásban látszik, hol pedig az érdekeltséget legmagasbra kellene csigázni. Szerző szokott körülményessége s a kivitelben nála tapasztalt kényelmes nyújtózkodás itt igen hosszadalmas. A Zsuzsi és Miska közt történő szerelmi vallomás rendkívül hosszú párbeszéddé nyúlik ki, mely párbeszédnek ügyes szövéséről semmi dicséretest nem mondhatunk. Heti szemlénkben még egy-két előadásról kellene szólaltunk, de a szűk tér miatt csak a csütörtöki előadásról egy pár szót: A párisi naplopóban Fáncsy Ilka k. a. egy 17 éves fiút játszott. Nem vonjuk kétségbe se tehetségét,se jövendőjét, ha azt mondjuk, hogy ő szerepet adni nem bír se elég ügyességgel se elég tehetséggel. A rendezőség azt épen úgy tudja, mint akárki e világon , de személyek iránti kedvezésből egy egy estvét gyakrabban áldoz föl mint kellene. Az egész előadás igen gyenge volt, a legroszabb játszók közt kell megemlítnünk Lendvayt. Salamon F. jött , hogy az összes csapatok tüstént vonuljanak vissza s Bulgária belsejében helyeztessenek el. — Az ujan szervezendő tartományi törvényszékhez a külön vallásfelekezetű küldöttek minden kerületből megérkeztek Rugósukba, s az említett törvényszék rövid időn megnyittatik-Amerika, New-York, oct. 4. A legközebbi elnökválasztásra vonatkozó viták igen élénken folynak. Fremont ezredes párthívei erősen remélik, hogy ő fog győzelmet venni versenytársai fölött. Louis v 11-ben sept. 29-én három nagy raktár lángok martalékává lett. A veszteség 100 ezer dollárra megy föl, ezen összegnek 3/4-e biztosítva volt. Taber, a „Charleston MSVcury“ kiadója September 29 dikén párbajban megöletett M’ Grath által, miután két pisztolylövést eredmény nélkül váltottak. Egy halifaxi sürgöny szerint, a „Britannia“ hajó sept. 24-n a Bretonfok közelében hajótörést szenvedett. Cushing államügyész véleményadásra kéretett fel azon kérdés iránt, ha vájjon Francziaország a szökevénykiadási szerződés értelmében követelheti azon 3 francziának kiadatását, kik az éjszaki vaspályát meglopták s kik legközelebb New-Yorkban befogattak. Hirszerint Nicaraguában Waker helyzete tetemesen javult s Rivas mindegyik párt által visszautasíttatik. Azonban mégis a lakosok bizonyos köreiben ellenzék mutatkozott Walker ellen, s ennek következtében San Jacents közelében zavarok ütöttek ki. Costa-Ricában a cholera dühöngött, s hírszerint azon állam serege határozottan vonakodott újólag beülni Nicaraguába. Távirati tudósítások. Páris, oct. 20. Az udvar Compiégnebe elutazott. Verona, oct. 19. Mária Anna császárné ő felsége háromnapi mulatós után innen Prágába visszatért. Turin, oct. 11. Capranában némi csendzavarások töréntek, de a rendet a nemzetőrség, azOrmeából oda rendelt karabélyosok, néhány elfogadás után helyreállították. Színházi előadások. A nemzeti színpadon: „Guzman Johanna“ Opera ballett 5 felv. A pesti német színpadon: Monhaupt Hermann bűvész úr föllépte. || Azt megelőzi : „Eine Part die Piquet“ Lustspiel in 4 Aufz. .00 GO Duna vízállás, oct. 21. 11 11' 30 fölött. Bécsi börze, oct. 21. (Távirati közlés.) Bankrészvény . | ! . . . . 1063 Államkötelezvény 5% jp, .* — dto 4% ........................ -Nemzeti kölcsön 5% . i 83 110 1835-diki sorsjegy ! ! . . — 1839-diki -----. t--t. j — 124 1854-diki 5% . . . . . . 106 Földtehermentesítési köt. . * 743/4 Államvasutrészvény. . . 311 Éjszaki vaspálya . . 2645 Dunagőzhajózás . 1578 Hamburg . ..... Augsburg................... . 1063/4 London ...... . . 10—18 Cs. kir. arany• Felelős szerkesztő SZILÁGYI FERENCZ. Szerkesztő-társ NÁDASKAY LAJOS, itt