Budapesti Hírlap, 1856. október (227-253. szám)
1856-10-10 / 235. szám
hogyha túlbuzgó barátja egyáltalán hallgatott volna róla. Ilyformán vagyunk most a nemzeti bank legújabb kimutatásával szemközt. Túlbuzgó hívei valamennyi lapban már 100 millióra tevék érczkészletét, s ez oka, melynél fogva 81 milliónyi összeg, mint annak valódi állása, csak kevés hatást teszen. Elég helytelenül, mert azon összeg szép haladást tanúsít, s elég kezességet nyújt a jövő iránt. Az igaz, hogy ha a jelen európai ezüstszükség nem enyhül, a bank nem lesz képes hasonló arányban (három hó alatt 20 milliót vásárolni, de e folytonos javulása a bankjegyek és ezüstkészlet közti súlyegyennek már magában pénzhelyzetünk lényeges javulását vonandja maga után, amennyiben a bizalmat ezen intézet jegyei iránt emelendi, pedig tudjuk, hogy bizalom az, mi a papírpénz értékének egyedüli alapja , ésannyira hogy egy garasnyi érezfedezet nélkül is alpári fogadtatik el a papírpénz a forgalomban, mig a közbizalom rajta tapad, de pari alá kell sülyednie, s az intézetet zavarba hoznia, mihelyt e bizalom megrendül, ha mindjárt a jegyek és fedezetük arányában cabbalisticus , de főlég ma is általánosan tisztizzelt 1 : 3 féle maxima lehető leghűségesebben megtartatott is. Ha tehát fölteszszük is, hogy egy két hónap alatt nem négy ugrást teend a bank ez örvendetes pályán , az annál kevesbbé sajnálatos, minthogy az átmenetnek, a készfizetés fölvételének úgy sem szabadna rögtöninek lenni, s az azt előkészít lépések által igényelt idő egyszersmind az öszves termelési, s különösen az ipari kereskedelmi viszonyok kellő módosulhatásának is javára szolgáland. " Egy bizonyos oldalról élénken sürgetik , hogy a hitelbank kiirott részvénybefizetéseit halaszsza el; ezen eszköz által fogván egyedül hitelét a közönség "előtt "rehabilitálhatni. Ezen javaslat szerint a hitelbank egy sajátságos dilemmában lenne: a részvénybefizetések kiíratása ártott hitelének; ha ellenben most a befizetést elhalasztaná, még nagyobb csorbát fogna azon ütni, mert a közönségnek azt kellene gondolnia, miszerint vagy meggyőződött igazgatósága arról, hogy a befizetések nem fognak új zavar nélkül megtörténhetni, vagy igazgatósága a mostani válság közben teljesen elvesztette fejét, s azt sem tudva mit miért teszen, mit egy nap elhatároz másnap megsemmisíti, azon örült szabólegényhez hasonlón, ki mit nappal varrt, évente ismét felfejtette. “ E javaslat indoka azonban egyszerű: azok kik a sokat szidalmazott hitelbank részvényeit most sülyedt áron bevásárlák, szeretnék minden módon azokat egy pár napra fölerőszakolni, hogy ismét magasabb keretáron túladhassanak rajta; történjék aztán bármi; s vannak közlönyök, a közvélemény irányadói, melyek a közvagyon, közhitel, közérdek s efféle üres szók feletti felséges blassztsággal, s még azon túllévő cinismussal e manoeuvrekre fölhasználtatnak, illető— javaslat eneneven szükségesnek vette az igazgatóság dementival föllépni, s újólag kimondani, miszerint a részvénybefizetések el nem fognak ha- lasztatni'.gának nagyobb része ez által tönkre jutott, nem menthetvén meg egyebet életénél. E szomorú eset azonban nem maradhatott részvét nélkül, noha már több önkénytes adakozások is segítettek némikép a szerencsétleneken Ugyanis a kassai cs. b. nmélt. helytartósági osztály rendelete következtében az ország minden részeiben kegyes adakozások gyűjtése rendeltetett meg, és reméljük, hogy a szerencsétlenek jajkiáltása nem marad eredménytelenül, és vagyonosjaink részvéte s könyörülte ezúttal sem fogja magát megtagadni. E tekintetben mostanáig leginkább kitüntető magát Rozsnyó városának lelkes s a közjóért már töbször fáradozott fiatalsága; ott a szomorú esemény után azonnal műkedvelő társulat alakult, melynek nemes feladata lön a szerencsétleneken némiképen segíteni. E társulat f. hó 28-kán egy szinielőadást rendezett, mely a kis városi igényekhez képest eléggé sikerülten ment véghez, s a megjelenése által jótékonyságot gyakorolt, nagyszámban összegyűlt közönség kettős megelégedéssel hagya el a színhelyet Fogadják hálás köszönetünket a nemeskeblü műkedvelők a szerencsétlenek nevében. A fennebbihez hasonló szerencsétlenség érte Verkenye, G. Panyits vidékünk több községeit is. Ezen előzmények után lehetetlen el nem ismernünk magas kormányunk bölcs czélját, midőn a házak cserépzsindelyezésát elrendelte, mert az által mind a véletlen szerencsétlenségek történte, mind a gonosz szándék kivitele megnehezíttetik. Társaséletünk mozzanatai nem birnak különös érdekkel, miután a múlt évben Tornallyán alakult sajóvölgyi olvasó-egylet is részvétlenség miatt feloszlásnak indult. Székes-Fehérvár, oct. 4-én, Mai napon, a cs. k. Apostoli Felsége név± ünnepén mélt. Farkas Imre püspök ur, teljes egyházi segédlettel mutatá be az egek mindenható Urának a vérnélküli szent áldozatot, a katonai s hivatalnoki kar, tanárok s a tanuló ifjúság jelenlétében, Ő Felsége boldoff-s hosszas uralkodásáért. Tegnap igen kedves meglepetésben részesült városunk. Még föl sem pirkadt a nap, midőn híre futamodott, hogy ő cs. Fensége_ Ernő cs. k. főherczeg hozzánk érkezendikt. Ő cs. Fensége kilencz óra tájban csakugyan megérkezett, s a püspöki lakba szállott." Jöveteles ittléte incognito történt. Az ittlevő gyalogságot, laktanyát, katonai kórházat, Valamint a cs.métilovak nagyszerű épületét megtekinté. Mélt. Farkas Imre püspök ur volt szerencsés Főherczeg ő cs. Fenségét, néhány vendéggel együtt, délben megvendégelhetni. Ma reggeli őt 1órakor ő cs. Fensége Adonyba s onnan gőzösön Pécs felé vette útját. Tornallya, sept. 30. Oly ritkán merül föl völgyünkről egy kis tudósítás e becses lapokban, mintha bizony mindnyájan kihaltunk volna. Pedig mi is élünk még, habár a sors olykor keményen bánik is velünk. Múlt hónap 25-dikén a népes B e r z é t e helységajdnem egészen lángok martaléka jön; lakossá-; m TÁRCZ A. _»é«/Jijs u u vig iltjrítséintő/O Magyar Akadémia. — Természettudományi ülés October 6-én. — Lehetnek, kik azt hiszik, mikép Bugát Pál ur. etymologiai értekezése nem tartozik a természet-tudományi szakba. Sőt volt is, tán e lap egy régebbi, Tdferense, ki ily véleményt nyilvánított. Ha e sorok írójának véleményére szükség volna, az is elődemellett szavazna. Azonban ezt nem szükség fejtegetni — maga az előadás élő bizonyság lesz. Azolvasó egyébiránt ne törődjék a czímmel: ha a tartalom elég tanulságos, mit nekünk a czim. Bugát úr egészen új téren, töretlen utakon jár, midőn a phonológia és az eszmék közötti létezhető összefüggést keresi. Semmi sem egyezik meg annyira akadémiánk hivatásával, mint a tudományban eddig élő rajzért, ismeretlen igazságokat kutatni, melyek előbbmozdítják a művelődés leghatalmasabb emeltjűig az ismereteket. Minden kutatás érdekes, s ha gyakran, sötétben tapogatódzván, tévutakra jut is, figyelmet érdemel. Mindamellett a kutatások közt némi különbséget kell tenni. Azok becsét és érdekét leginkább két kritérium szokta elhatározni. Először: minél erősebb alapokon nyugszik az új tan, vagy az új állítmány, annál becsesebb a vizsgálódás eredménye; másik, hogy nőnél világosabban áll előttünk a kutatás czélja, (nem utilitárius, hanem tudományos czélja) annál érdekesebb, fontosabb a vizsgálat eredménye. Azonban a fősúly mindenesetre az első kritériumon van, mely szerint a tudományban mindig erős, szilárd alapokat kívánunk, s a vizsgálótól azt várjuk, mikép minden erejét oda fordítsa, hogy állítmányai ne viseljék magukon a ténylegesség és üres elmélkedés színét. Ámbár csak egyszerű jelentéssel tartoznám olvasómnak, nem annyira jelentést akarok írni, mint Bugár úr némely állítmányait kritika alá vonni. Mi joggal teszem ezt ? Lehetnek, kik e kérdést fogják tenni magukban. Épen azon joggal szólhatok én, vagy bárki más akármelyik lapban, amely joggal a tudóstársaság akármelyik tagja szól az akadémiában, s nem gondolom, hogy valaki azért kétségbe vonná e testület vagy tagjai iránti tiszteletemet. Nekem állítmányokról kell szólanom, s azokra nézve nem hallgathatom el kétségeimet. Bugár úr egyfelől a magán- és mássalhangzók szóló műszerünk módosulatai szerint valódi képződését mutogatta, másfelől azt, mennyiben találók, kifejezők a nyelvek különböző hangjai azon tárgyakra nézve, melyeket jelzenek. Az első szempontnak van némi köze a természettudományokkal, az utóbbinak nincs. Ami az elsőt illeti, azt, amennyire tudjuk, egy berlini híres boneztudós nem csak alaposan fejtegette, hanem galvanizált hullákon mesterségesen előidézett hangok által kísérleti utón mutogatta is. Ami a másik szempontot illeti, az egészen új tér, de az a kérdés, mit nyerünk vele, ha valaki azt mondja, mikép az ajki betűkön kezdődő szavak kényelmesebbek a kiejtésben, mint a torki betűkön kezdődők? Hiában dől fel bennünk azon óhajtás, vajha minden szavunk ajki hangon kezdődnék. A nyelv bevégzett tény, s egyes ősidőktől fogva divatozó szavait megváltoztatni nem lehet. Értekező ar a magánhangzók számát, melyeket az emberi szóló műszer kiadhat, 144-re teszi. Van ugyanis szerinte a magánhangzóknak egy sorozata, melyet rendesnek, normálisnak nevezhetünk. E sorozat nyolcz hangot számlál. E nyolez hang, mint a zenebeli, nyolcz egyenlő távolságra fekszik egymástól. Ez egyenlő távolság mibenléte se determinálva, se bebizonyítva nem volt, — de erről hallgatunk. Azonban legkülönösebb az, hogy értekező úr csak 8 magánhangzót említ, holott nyelvünkben kilencz van. Tán azért, hogy az analógia a magánhangzók és zenehangok közt meglegyen. Azonban legyen nyolcz magánhangzó — a kilenczedik maradjon magnak, melyből a többi származik. E nyolcz hang tehát a rendes sorozatba tartozik. De van egy másik sorozat is. Ez a nyögősorozat. Ilyféle magánhangzók az oláh, török, lengyel, lithvániai nyelvben fordulnak elő. E nyögő magánhangzók, a lélekző műszer legalsó részében képződnek. A gégében levő kétrendbeli hangképző szalagok közöl az alsók megfeszülnek, s azok közt mintegy erőszakosan löketik ki a hang. Ez erőszakos kilökésnél a tüdő nagyobb szerepet játszik, mint más hangoknál. E nyögő hangok ismét nyolcz magánhangzót adnak értekező úr szerint. E sorok írója teljesen otthonos lévén az oláh kiejtésben, — mit épen nem dicsekedésképen említ — mondhatja, mikép az oláh nyelvben két oly magánhangzótismer, melyek épen annyira különböznek a mi magánhangzóinktól, mint pl. az u és az e. E magánhangzók, mindketteje előfordul azon szóban, melylyel az oláh a kutyát nevezi.,E magánhangzókat itt nem tudom se leírni semegmagyarázni, — annyi bizonyos, hogy ha a magyar nem gyermekkorában tanulja az oláh nyelvet, igy mondja: kinye. E magánhangzók egyike se nem i...se pedig nem .. ..Nem is lehet mondani, hogy pl. az első az i-vel rokonos volna. Mert pl. az első , mit Napihírek és események. Budapest,October 9. * A közelebb meghatározott Karner Antal megyéspüspök, udvari tanácsos és hittudornok ünnepélyes temetése f. hó 3-n ment végbe Győrben. A köztisztelet, melynek életében oly nagy mértékben részese volt, megmagyarázza azon mély fájdalmat, melyet e derék főpásztor halála minden körökben előidézett. A boldogult által egykor püspökké fölszentelt mélt. Szenczy Ferencz, szombathelyi megyéspüspök ur vezeté a nagyszerű temetési menetet, melyet a végtisztelet megadása végett nagy számmal összegyűlt papság, egyenruhás polgári és katonai hatóságok, tanuló ifjúság, ezédek és tömérdek nép kisért. Miután e nagyszerű menet a püspökvárból kiindulván, a karmelita-utczán a főtérre s a Punautczán át fölért a székesegyházba, itt a hideg tetemnek szokásos letétele után a sírboltba, e méltósága fényes segédlet mellett ünnepélyes gyászmisét mondott, s utána az absolutiót Prybilla József és Jaross Vincze esztergomi kanonok s apát urak, Sárkány Zsált Urdu ’vegibátianát, és Putz Ferencz győri kanonnékt, Rimely Mihály szentmártoni főapát urartá. Az engesztelő áldozat alatt ezer alak fohászkodék az * Urban elhunyt szeretve tisztelt főpásztornak üdvéért. Hűlt tetemének bonczolásakor szembetűnt a szive hártyájába tolult tömérdek viz. Végrendelete már maga egy maradandó emlék, melyet a hála geniusai nagy időkig meg fognak őrzeni. A „Religio“ következő pontokat emel ki belőle: „Szerzett vagyonomból hagyok a székesegyháznak 5000, a megyei alapítványnak 2000, a papnöveldének 12,000, az elaggott papok alapítványának 10,000, a váczi siketnémák intézetének 100, a pesti vakok intézetének 100, az újvárosi templomnak 400, a karmelita atyáknak egy évenkint tartandó sz. misére 400, és ugyanannyit a soproni belvárosban rokoni mért évenkint tartandó szentmisére, a győri apácza zárdának 1000, ugyanannyit a soproninak is, a győri magyar aggodának 300, a németnek is 300, a győri külvárosi korodának 500, a soproni árvaháznak 1000, az ottani betegek ápolására való társulatnak 400, egy 1855-ben kelt utalvány által a sz. Domonkos szerzetes harmadrendüeknek 1000 forintot, összesen tehát 35.900 pftot. Az elhunytnak 90 éves édesanyján kívül nőtestvére és egyéb rokonai is vannak, s vagyonának több mint felét az elősorolt szent és üdvös czélokra fordítá. ** Sok elhalasztás után Verdi 5 felvonásos új dalműve, ,,Gutmann Johanna“ tegnapelőtt estve előadatott. A színlap a művet „opera-ballet“nek nevezi, ép úgy, sőt több joggal lehetne opera-festészetnek is nevezni, mert a közbejött hallétnek a cselekvénynyel legkisebb okbeli összeköttetése sincs. A mű meséjére nézve a nyomtatott librettóra utalván az olvasót, magát a zenét illetőleg csak azt lehet röviden mondanunk, hogy annak több valóban szép és meglepő számai vannak, s mellőzve az újkor zeneszerzőivel közös divathibáját,miszerint az énekesek torkának mindig a hetedik ég magasságában kell járniok, s hogy ittott az ember-énekest Verdi valódi marha-munkára kényszeríti, a compositiónak nem annyira melódiái mint harmóniai része, szerzőnek egyéb műveit fölülmúló gonddal és eredetiséggel van dolgozva, különösen pedig a hangszerezés több helyütt igen kedves és a hallgatót megnyerő. Általában a mű tagadhatlan saját belső becscsel és vonzerővel bír, mely színünkön meghonosítását igazolja. Nem kis részben biztosítja pedig számára a tartós kedvességet mind az előadás, mind pedig és kivált a kiállítás. Előadva a mű erőinkhez képest igen jól volt, és pedig nem csak mivel mindenik főszereplő (csekély kivétellel), ahogy mondani szokták, helyén volt, hanem mert az egész előadás oly pontos, összevágó, egységes , minőt — megváltjuk — már ritkaságnak kezdünk színpadunkon tartani, s mit annál inkább ki kell dicsérőleg emelnünk. Egyes működök úgy mint a karok ez estre egyenlő mértékben kiérdemlők az elismerést. Kaiser Ernstné assz., mindamellett hogy ereje a zeneszerző kívánaténak nem mindenütt felelhetett meg, Ellinger, Füredi urak méltán részesültek többszöri zajos tapsok s kihívásokban, valamint Kőszeghi úr is kitüntető tetszésnyilatkozatokban. De hasonló méltánylás és elismerés illeti az igazgatóságot, nem épen csak azért, hogy az operát nemzeti színházhoz illő fénynyel állítá ki, hanem, hogy azt oly kiváló, az egészen elömlő öszhangzatos ízléssel téve, minőt az estre a díszítmények és jelmezek föltüntettek. A 3-ik felvonásban előforduló ballet, mely az év 4 részét jelképező, C a m p i 11 i ur ügyessége és műizlésének egyformán becsületére válik.Általában ez opera úgy van kiállítva,mikép bármily válogatós ízlést kielégíthet, s mind belső műbecse, mind színpadi fénye egyformán élvezetessé s méltóvá teszik azt a gyakori megtekintésre. A színház a fölemelt ár daczára tömve volt, s bizonyosan még sokszor telve leend. * A „Presb. Ztg“ jelenti: Miután a nyilvános gyermekszínházi előadások iránt tett tapasztalatok elegendőkép kimutatták, hogy az ifjúságnak ilyszerű nyilvános színi látványoknál alkalmaztatásuk hátránynyal jár vallás-erkölcsi nevelésükre nézve, a cs. k. oktatásügyi ministérium czélszerűnek találta iskolakötelezett gyermekeknek hasonló előadásoknak alkalmazását, amennyiben ezek a nyilvánosság és sajátképein gyermek-színielőadások jellemével bírnak, eltiltani. * A „Kolozsvári közlöny“ politikai, tudományos és szépirodalmi lap Berde Áron úr szerkesztése mellett megjelent, így tehát Erdély egyszerre két politikai és vegyes tartalmú lap birtokában van. Vajha a kis haza szép szellemi erőinek e megkettőztetett fáradozása kivívná méltó jutalmát: a részvétet. Korunkban, hol annyi kérdés, annyi teendő, annyi Erdélyre nézve nem sok, s mindegyiknek jutand tárgyalni , előmozdítani és serkenteni való elég, anélkül hogy viszálkodással töltse hasábjait. Versenyezzenek egymással, minden jó és nemes előmozdításában, legyenek szigorú ellenőrei egymásnak az igazság érdekében, de feledjék a viszályt, gyűlölséget, mely mellett mindig az ügy szenved. Nemes vetélytársak soha sem személyes ellenségek! Az új lap rendes munkaerői következők : Dózsa , Fekete Mihály, Gyergyay, Halmágyi, Kocsi, Kriza és Vass. Mint programjában kimondja, főtörekvése oda hatni: „hogy a hazát a szellemi és anyagi téren elővihessük, magunkat azon erkölcsi súlylyal, melyre akár szellemi, akár anyagi erőnknél fogva igényünk lehet, nemzetileg fölruházhassuk, a trón jogait és nép érdekeit öszhangzásba hozzuk, nemzetközi viszonyainkat kedvesekké, vagy legalább szívesen tűrhetőkké, nemzeti s társadalmi életünket a lehetőségig szívünk szerintivé tegyük.“ A második számból ítélve, mely kezünkhöz jutott, az új lap teljes szorgalmat fejt ki,hogy hivatásának lehetőleg megfeleljen. A főlapban, valamint tárcsájában czikkeit változatosság és tartalmasság jellemzik, s mint említék nincs egyéb hátra, mint hogy Erdély elég nagyszámú intelligentiája az ügy érdekében közlönyeit tiszta pártfogással támogassa. * Hazai készítményű zongoráinknak eddig egy nagy hiányuk az volt, hogy nem voló viszhangjuk. Úgy látszik e baj is enyészni kezd, miután hir szerint Beregszászi többször dicsérettel említett zongorái Párisban is viszhangra találtak, készítőjök az ottani zongorakészítő társulat által tiszteletbeli taggá neveztetvén ki. Ezen elismerést valószínűleg lassankint készítményeinek elismerése is követni fogja. * Egerből egy szép katonai ünnepélyről tudósítják a Pest-Ofner Zigot. A fegyvergyakorlatok folytán az ott állomásozó Vasa Gusztáv hg nevét viselő gyalogezred f. hó 3-kán reggel a várostól egy mértföldre fekvő érseki helység Felső-Tárkány alá vonult nyílt táborozásra. A kedélyes magyar legénység zászlóalji derék parancsnok Csicsa Lázár ezredes úr vezérlete alatt tábort ütött az erdőkoszorúzott tárkányi völgyben. E katonai ünnepély csakhamar polgári ünnepélylyé is lett. Bartakovics érsek ur ő excja, ki egy alkalmat sem mulaszt el jóindulatát és tiszteletét Austria derék harczosai iránt tettel is bebizonyítani, ezúttal szintén tanusítani akará irántuk hő rokonszenvét, s az első volt, ki a csapatoknak e nyilt táborozásbani felüdítésükhöz tetemes pénzadománynyal járult. A szép példát azonnal követte Lévai Sándor székeskanonok, e czélra hasonlóképpénzt és három akó egri bort adományozván, továbbá szintén háromhárom akóval járult a katonák megvendégeléséhez Bernet Ferencz polgármester ur s az érseki jószágok igazgatója Naidhart Antal. Eger városa közönsége tömegesen sereglett ki az említett völgybe, hogy tanúja legyen e vidám ünnepnek, hol szabad ég alatt a katonák és polgárok vegyesen részt vettek a szívélyes lakomában s egybeforrt szívvel viszhangozták az a császári királyi Apostoli Felsége jólétéért emelt pohárköszöntőket. Lakoma után czigányzene mellett vigánezok következtek, s a hadcsapatok csak késő estre vonultak vissza laktanyájukba. * A kolozsvári vasúti választmány bizottsága, mely két angol mérnök, sgr. Toldalagi és Nemes mérnök urakból áll, közelebb néhány napig Brassóban tartózkodott s f. hó 1-jén az ojtozi szoroson keresztül Galaczba utazott. AUSTRIAI BIRODALOM, Bécs, oct. 7. Cs. k. austriai követ Hübner báró ur még a jelen hét folytában Ischl- és Münchenen át vasúton visszautazandik Párisba. — A nemzeti bank igazgatósága a hitelzálogi üzletekre vonatkozó munkálkodásokat tegnapi ülésében megkezdte. — A hitelintézet igazgató tanácsának tegnapi ülése az ipar és kereskedelem ügyeiben igazgatási intézkedéseket tett. Brassó , sept. 30. Hg Schwarzenberg Károly tsza . főmést, vasárnap délben Brassó melletti Tartlauba érkezett, 6 főmést, az utat Bécsből Erdélybe a Dunán lévé, Braila és Galacz kikötőket meglátogatá, s az Ojtozi szoroson át tért vissza Erdélybe. Tartlau község a herczeg számára szives elfogadást készített. — Szczakowa, oct. 4. Az orosz anyacsászárné öelsége ma 9 ór. d. e. ide érkezett és tiszt "»'»Hott a cs. k. országfőnök és cs. k. ideiglenes hadtestparancsnok áltat Tiszteletteljesen fogadtatott. Ő felsége 10 percznyi időzés után útját Boroszlóba folytatta. KÜLFÖLD. Anglia, London, oct. 4. A „Chronicle“ szerint jólértesült körökben bizonyosnak tartják, hogy a Nápoly elleni expeditióval egészen felhagytak, mégpedig az orosz körlevél által előidézett benyomás következtében. Ellenkezőleg a „Times“ ma a nápolyi királyságra vonatkozólag egy czikket , hozván a benemavatkozás elvéről, kissé határozottabban nyilatkozik a beavatkozás mellett, mint azt rendesen szokta tenni. „Soha“ — úgymond — „egyetlen állam sem tarta meg a más országok ügyeibe föltétlen benemavatkozás elvét. Nem csak az emberiség, hanem az önfenntartás érdekei is megtiltják az ily eljárást. E szerint egészen rendén volt, hogy az európai nagyhatalmasságok, midőn nemrég elhatározák magukban, a beavatkozás egy nemének véget vetni, épen ezáltal másnemű beavatkozást, mégpedig igen nagy mértékben engedtek meg maguknak. Ha ők Törökországot egy oly rendszeres megtámadás ellen védelmezték, melynek czélja volt attól alattvalóinak nagy részét elidegenítni, mindemellett is Törökországtól szabad jogot, vallási türelmet, sőt némely tartományai számára alkotmányos kormányformát is kívántak s nyertek ki. A jelen perekben Oroszországnak az általa elfogadott feltételeknél fogva szintúgy szá