Budapesti Hírlap, 1856. október (227-253. szám)

1856-10-10 / 235. szám

hogyha túlbuzgó barátja egyáltalán hallgatott volna róla. Ilyformán vagyunk most a nemzeti bank legújabb kimutatásával szemközt. Túlbuzgó hívei valamennyi lapban már 100 millióra tevék ércz­­készletét, s ez oka, melynél fogva 81 milliónyi összeg, mint annak valódi állása, csak kevés ha­tást teszen. Elég helytelenül, mert azon összeg szép haladást tanúsít, s elég kezességet nyújt a jövő iránt. Az igaz, hogy ha a jelen európai ezüst­­szü­kség nem enyhül, a bank nem lesz képes ha­sonló arányban (három hó alatt 20 m­illiót vásá­rolni, de e folytonos javulása a bankjegyek és ezüstkészlet közti súlyegyennek már magában pénz­helyzetünk lényeges javulását vonandja maga után, a­mennyiben a bizalmat ezen intézet jegyei iránt emelendi, pedig tudjuk, hogy bizalom az, mi a papírpénz értékének egyedüli alapja , ésannyira hogy egy garasnyi érezfedezet nélkül is alpári fo­­gadtatik el a papírpénz a forgalomban, mig a köz­bizalom rajta tapad, de pari alá kell sülyednie, s az intézetet zavarba hoznia, mihelyt e bizalom meg­rendül, ha mindjárt a jegyek és fedezetük arányá­ban­ cabbalisticus , de főlég ma is általánosan tisz­­tizz­elt 1 : 3 féle maxima lehető leghűségesebben megtartatott­ is. Ha tehát fölteszszük is, hogy egy két hónap alatt nem négy ugrást teend a bank ez örvendetes pályán , az annál kevesbbé sajnálatos, minthogy az átmenetnek, a készfizetés fölvételének úgy­ sem szabadna rögtöninek lenni, s az azt elő­készít lépések által igényelt idő egyszersmind az­ öszves termelési, s különösen az ipar­i keres­kedelmi viszonyok kellő módosulhatásának is ja­vára szolgáland. " Egy bizonyos oldalról élénken sürgetik , hogy a hitelbank kiirott részvénybefizetéseit halaszsza el; ezen eszköz által fogván egyedül hitelét a közön­ség "előtt "­rehabilitálhatni. Ezen javaslat szerint a hitelbank egy sajátságos dilemmában lenne­­: a részvénybefizetések kiíratása ártott hitelének; ha ellenben most a befizetést elhalasztaná, még na­gyobb csorbát fogna azon ütni, mert a közönségnek azt kellene gondolnia, miszerint vagy meggyőződött igazgatósága arról, hogy a befizetések nem fognak új zavar nélkül megtörténhetni, vagy igazgatósága a mostani válság közben teljesen elvesztette fejét, s­ azt sem tudva mit miért teszen, mit egy nap elha­­tároz másnap megsemmisíti, azon örült szabóle­gényhez hasonlón, ki mit nappal varrt, évente is­mét felfejtette. “­ E javaslat indoka azonban egy­szerű: azok kik a sokat szidalmazott hitelbank részvényeit most sülyedt áron bevásárlák, szeret­nék minden módon azokat egy pár napra fölerő­­szakolni, hogy ismét magasabb keretáron túladhas­sanak rajta; történjék­ aztán bármi; s vannak köz­lönyök, a közvélemény irányadói, melyek a köz­vagyon, közhitel, közérdek s efféle üres szók fe­letti felséges blassztsággal, s még azon túllévő ci­nismussal e manoeuvrekre fölhasználtatnak, illető— javaslat eneneven szükségesnek vette az igazgató­ság dementival föllépni, s újólag kimondani, misze­rint a részvénybefizetések el nem fognak ha- lasztatni'.­gának nagyobb része ez által tönkre jutott, nem menthetvén meg egyebet életénél. E szomorú eset azonban nem maradhatott rész­vét nélkül, noha már több önkénytes adakozások is segítettek némikép a szerencsétleneken Ugyanis a kassai cs. b. nmélt. helytartósági osztály rendelete következtében az ország minden részeiben kegyes adakozások gyűjtése rendeltetett meg, és reméljük, hogy a szerencsétlenek jajkiáltása nem marad ered­ménytelenül, és vagyonos­jaink részvéte s könyö­rülte ezúttal sem fogja magát megtagadni. E tekintetben mostanáig leginkább kitüntető ma­gát Rozsnyó városának lelkes s a közjóért már töbször fáradozott fiatalsága; ott a szomorú esemény után azonnal műkedvelő társulat alakult, melynek nemes feladata lön a szerencsétleneken némiképen segíteni. E társulat f. hó 28-kán egy szinielőadást rendezett, mely a kis városi igényekhez képest eléggé sikerülten ment véghez, s a megjelenése által jótékonyságot gyakorolt, nagyszámban össze­gyűlt közönség kettős megelégedéssel hagya el a színhelyet Fogadják hálás köszönetünket a nemes­­keblü műkedvelők a szerencsétlenek nevében. A fennebbihez hasonló szerencsétlenség érte V­e­r­­kenye, G. Panyits vidékünk több községeit is. Ezen előzmények után lehetetlen el nem ismer­nünk magas kormányunk bölcs czélját, midőn a házak cserépzsindelyezésát elrendelte, m­ert az ál­tal mind a véletlen szerencsétlenségek történte, mind a gonosz szándék kivitele megnehezíttetik. Társaséletünk mozzanatai nem birnak különös érdekkel, miután a múlt évben Tornallyán alakult sajóvölgyi olvasó-egylet is részvétlenség miatt fel­oszlásnak indult. Székes-Fehérvár, oct. 4-én, Mai napon, a cs. k. Apostoli Felsége név± ünnepén mélt. Far­k­a­s Imre­­ püspök ur, teljes egyházi segédlettel mutatá be az egek mindenható Urának a vérnélküli szent áldozatot, a katonai s hivatalnoki kar, tanárok s a tanuló ifjúság jelenlété­ben, Ő Felsége boldoff-s­ hosszas uralkodásáért. Tegnap igen kedves meglepetésben részesült vá­rosunk. Még­ föl sem pirkadt a nap,­ midőn híre fu­­tamodott, hogy ő cs. Fensége_ Ernő cs. k. főher­­czeg hozzánk érkezendikt. Ő cs. Fensége kilencz­ óra tájban csakugyan megérkezett, s a püspöki lakba szállott." Jövetele­s ittléte incognito történt. Az ittlevő gyalogságot, laktanyát, katonai kórházat, Valamint a cs.­métilovak nagyszerű épületét megte­­­kinté. Mélt. F­a­r­k­a­s Imre püspök ur volt szeren­csés Főherczeg ő cs. Fenségét, néhány vendéggel együtt, délben megvendégelhetni. Ma reggeli őt 1­­órakor ő cs­. Fensége Adonyba s onnan gőzösön­ Pécs felé vette útját. Tornallya, sept. 30. Oly ritkán merül föl völgyünkről egy kis tudó­sítás e becses lapokban, mintha bizony mindnyájan kihaltunk volna. Pedig­ mi is élünk még, habár a sors olykor keményen bánik is velünk. Múlt hónap 25­-dikén a népes B e r z é t e helység­ajdnem egészen lángok martaléka jön; lakossá-; m TÁR­CZ A. _»é«/Jijs­ u u vi­­g iltjrítséint­ő/O Magyar Akadémia. — Természettudományi ülés October 6-én. — Lehetnek, kik azt hiszik, mikép Bugát Pál ur. etymologiai értekezése nem tartozik a természet-­­tudományi szakba. Sőt volt is, tán e lap egy régebbi, Tdferense, ki ily véleményt nyilvánított. Ha e sorok írójának véleményére szükség volna,­ az is előde­­mellett szavazna. Azonban ezt nem szükség fejte­getni — maga az előadás élő bizonyság lesz. Az­­olvasó egyébiránt ne törődjék a czímmel: ha a tartalom elég tanulságos, mit nekünk a czim. Bugát úr egészen új téren, töretlen utakon jár, midőn a phonológia és az eszmék közötti létezhető összefüggést keresi. Semmi sem egyezik meg annyira akadémiánk hivatásával, mint a tudományban ed­­dig élő rajzért, ismeretlen igazságokat kutatni, me­lyek előbbmozdítják a művelődés leghatalmasabb emeltjűig az ismereteket. Minden kutatás érdekes, s ha gyakran, sötétben tapogatódzván, tévutakra jut is, figyelmet érdemel. Mindamellett a kutatások közt némi különbséget kell tenni. Azok becsét és érdekét leginkább két kritérium szokta elhatározni. Először: minél erősebb alapokon nyugszik az új tan, vagy az új állítmány, annál becsesebb a vizsgálódás eredménye; másik, hogy nőnél világosabban áll előttünk a kutatás czélja, (nem utilitárius, hanem tudományos czélja) annál érdekesebb, fontosabb a vizsgálat eredménye. Azonban a fősúly mindenesetre az első kritériumon van, mely szerint a tudomány­ban mindig erős, szilárd alapokat kívánunk, s a vizsgálótól azt várjuk, mikép minden erejét oda fordítsa, hogy állítmányai ne viseljék magukon a ténylegesség és üres elmélkedés színét. Ámbár csak egyszerű jelentéssel tartoznám olvasómnak, nem annyira jelentést akarok írni, mint Bugár úr némely állítmányait kritika alá vonni. Mi joggal te­­­szem ezt ? Lehetnek, kik e kérdést fogják tenni magukban.­ Épen azon joggal szólhatok én, vagy bárki más akármelyik lapban, a­mely joggal a tu­dóstársaság akármelyik tagja szól az akadémiában, s nem gondolom, hogy valaki azért kétségbe vonná e testület vagy tagjai i­ránti tiszteletemet. Nekem állítmányokról kell szólanom, s azokra nézve nem hallgathatom el kétségeimet. Bugár úr egyfelől a magán- és mássalhangzók szóló műszerünk módosulatai szerint valódi képző­dését mutogatta, másfelől azt, mennyiben találók, kifejezők a nyelvek különböző hangjai azon tár­­­­gyakra nézve, melyeket jelzenek. Az első szem­pontnak van némi köze a természettudományokkal, az utóbbinak nincs. A­mi az elsőt illeti, azt, a­mennyire tudjuk, egy berlini híres boneztudós nem csak alaposan fejtegette, hanem galvanizált hullákon mesterségesen előidézett hangok által kísérleti utón mutogatta is. A­mi a másik szempontot illeti, az egészen új tér, de az a kérdés, mit nyerünk vele, ha valaki azt mondja, mikép az ajki betűkön kezdődő szavak kényelmesebbek a kiejtésben, mint a torki betűkön kezdődők? Hiában dől fel bennünk azon óhajtás, vajha minden szavunk ajki hangon kezdődnék. A nyelv bevégzett tény, s egyes ősidőktől fogva di­vatozó szavait megváltoztatni nem lehet. Értekező ar a magánhangzók számát, melyeket az emberi szóló műszer kiadhat, 144-re teszi. Van ugyanis szerinte a magánhangzóknak egy soro­zata, melyet rendesnek, normálisnak nevezhetünk. E sorozat nyolcz hangot számlál. E nyolez hang, mint a zenebeli, nyolcz egyenlő távolságra fekszik egymástól. Ez egyenlő távolság mibenléte se determinálva, se bebizonyítva nem volt, — de erről hallgatunk. Azonban legkülönösebb az, hogy értekező úr csak 8 magánhangzót említ, holott nyelvünkben kilencz van. Tán azért, hogy az analógia a magánhangzók és zenehangok közt meglegyen. Azonban legyen nyolcz magánhangzó — a kilenczedik maradjon magnak, melyből a többi származik. E nyolcz hang tehát a rendes sorozatba tar­tozik. De van egy másik sorozat is. Ez a nyögő­sorozat. Ilyféle magánhangzók az oláh, török, lengyel, lithvániai nyelvben fordulnak elő. E nyögő magánhangzók, a lélekző műszer legalsó részében képződnek. A gégében levő kétrendbeli hangképző szalagok közöl az alsók megfeszülnek, s azok­ közt mintegy erőszakosan löketik ki a hang. Ez erő­szakos kilökésnél a tüdő nagyobb szerepet ját­szik, mint más hangoknál. E nyögő hangok ismét nyolcz magánhangzót adnak értekező úr szerint. E sorok írója teljesen otthonos lévén az oláh ki­ejtésben, — mit épen nem dicsekedésképen említ — mondhatja, mikép az oláh nyelvben két oly ma­gánhangzót­­ismer, melyek épen annyira különböz­nek a mi magánhangzóinktól, mint pl. az u és az e. E magánhangzók, mindketteje előfordul azon szó­ban, melylyel az oláh a ku­tyát nevezi.,E magán­hangzókat itt nem tudom se leírni se­­megmagya­rázni, — annyi bizonyos, hogy ha a magyar nem gyermekkorában tanulja az oláh nyelvet, igy mondja: kinye. E magánhangzók egyike se nem i...se pedig nem .. ..Nem is lehet mondani, hogy pl. az első az i-vel rokonos volna. Mert pl. az első , mit Napihírek és események. Budapest,October 9. * A közelebb meghatározott Karner Antal megyéspüspök, udvari tanácsos és hittudornok ünne­pélyes temetése f. hó 3-n ment végbe Győrben. A köztisztelet, melynek életében oly nagy mértékben részese volt, megmagyarázza azon mély fájdalmat, melyet e derék főpásztor halála minden körökben előidézett. A boldogult által egykor püspökké föl­szentelt mélt. S­z­e­n­c­z­y Ferencz, szombathelyi me­gyéspüspök ur vezeté a nagyszerű temetési menetet, melyet a végtisztelet megadása végett nagy számmal összegyűlt papság, egyenruhás polgári és katonai hatóságok, tanuló ifjúság, ezédek és tömérdek nép kisért. Miután e nagyszerű menet a püspökvárból ki­indulván, a karmelita-utczán a főtérre s a Puna­­utczán át fölért a székesegyházba, itt a hideg tetem­nek szokásos letétele után a sírboltba, e méltósága fényes segédlet mellett ünnepélyes gyászmisét mon­dott, s utána az absolutiót Prybilla József és Jaross Vincze esztergomi kanonok s apát urak, Sárkány Zsált Urdu ’veg­ibáti­anát, és Putz Ferencz győri kano­­­­nnékt, Rimely Mihály szentmártoni főapát ur­­artá. Az engesztelő áldozat alatt ezer alak fohászkodék az * Urban elhunyt szeretve tisztelt főpásztornak üdvéért.­­ Hűlt tetemének bonczolásakor szembetűnt a szive hártyájába tolult tömérdek viz. Végrendelete már maga egy maradandó emlék, melyet a hála geniusai­­ nagy időkig meg fognak őrzeni. A „Religio“ követ­­­­kező pontokat emel ki belőle: „Szerzett vagyonomból hagyok a székesegyháznak 5000, a megyei alapít­ványnak 2000, a papnöveldének 12,000, az elaggott papok alapítványának 10,000, a váczi siketnémák intézetének 100, a pesti vakok intézetének 100, az újvárosi templomnak 400, a karmelita­ atyáknak egy évenkint tartandó sz. misére 400, és ugyanannyit a soproni belvárosban rokoni mért évenkint tartandó szent­misére, a győri apácza­ zárdának 1000, ugyan­annyit a soproninak is, a győri magyar aggodának 300, a németnek is 300, a győri külvárosi korodának 500, a soproni árvaháznak 1000, az ottani betegek ápolására való társulatnak 400, egy 1855-ben kelt utalvány által a sz. Domonkos szerzetes harmadren­­­düeknek 1000 forintot,­ összesen tehát 35.900 pftot. Az elhunytnak 90 éves édesanyján kívül nőtestvére és egyéb rokonai is vannak, s vagyonának több mint felét az elősorolt szent és üdvös czélokra fordítá. ** Sok elhalasztás után Verdi 5 felvonásos új dalműve, ,,Gutmann Johanna“ tegnapelőtt estve előadatott. A színlap a művet „opera-ballet“nek ne­vezi, ép úgy, sőt több joggal lehetne opera-festé­szetnek is nevezni, mert a közbejött hallétnek a cse­­lekvénynyel legkisebb okbeli összeköttetése sincs. A mű meséjére nézve a nyomtatott librettóra utalván az olvasót, magát a zenét illetőleg csak azt lehet röviden mondanunk, hogy annak több valóban szép és meglepő számai vannak, s mellőzve az újkor zeneszerzőivel kö­zös divathibáját,miszerint az énekesek torkának mindig a hetedik ég magasságában kell járniok, s hogy itt­­ott az ember-énekest Verdi valódi marha-mun­kára kényszeríti, a compositiónak nem annyira meló­diái mint harmóniai része, szerzőnek egyéb műveit fölülmúló gonddal és eredetiséggel van dolgozva, különösen pedig a hangszerezés több helyütt igen kedves és a hallgatót megnyerő. Általában a mű ta­­gadhatlan saját belső becscsel és vonzerővel bír, mely színünkön meghonosítását igazolja. Nem kis részben biztosítja pedig számára a tartós­ kedves­séget mind az előadás, mind pedig és kivált a kiállí­tás. Előadva a mű erőinkhez képest igen jól volt, és pedig nem csak mivel mindenik főszereplő (csekély kivétellel), a­hogy mondani szokták, helyén volt, ha­nem mert az egész előadás oly pontos, összevágó, egységes , minőt — megváltjuk — már ritkaság­nak kezdünk színpadunkon tartani, s mit annál inkább ki kell dicsérőleg emelnünk. Egyes működök úgy mint a karok ez estre egyenlő mértékben kiérdemlők az elismerést. Kaiser­ Ernstné assz., mindamellett hogy ereje a zeneszerző kívánaténak nem mindenütt felelhetett meg, Ellinger, Füredi urak méltán része­sültek többszöri zajos tapsok s kihívásokban, valamint Kőszeghi úr is kitüntető tetszésnyilatkozatokban. De hasonló méltánylás és elismerés illeti az igaz­gatóságot, nem épen csak azért, hogy az operát nemzeti színházhoz illő fénynyel állítá ki, hanem, hogy azt oly kiváló, az egészen elömlő öszhangzatos ízléssel téve, minőt az estre a díszítmények és jelme­zek föltüntettek. A 3-ik felvonásban előforduló ballet, mely az év 4 részét jelképező, C a m p i 11 i ur ügyessé­ge és műizlésének egyformán becsületére válik.Általá­ban ez opera úgy van kiállítva,mikép bármily válogatós ízlést kielégíthet, s mind belső műbecse, mind szín­padi fénye egyformán élvezetessé s méltóvá teszik azt a gyakori megtekintésre. A színház a fölemelt ár daczára tömve volt, s bizonyosan még sokszor telve leend. * A „Presb. Ztg“ jelenti: Miután a nyilvános gyer­­mekszínházi előadások iránt tett tapasztalatok ele­­gendőkép kimutatták, hogy az ifjúságnak ilyszerű nyilvános színi látványoknál­ alkalmaztatásuk hát­ránynyal jár vallás-erkölcsi nevelésükre nézve, a cs. k. oktatásügyi ministérium czélszerűnek találta iskolakötelezett gyermekeknek hasonló előadásoknak­ alkalmazását, a­mennyiben ezek a nyilvánosság és sajátképein gyermek-színielőadások jellemével bírnak, eltiltani. * A „Kolozsvári közlöny“ politikai, tudo­mányos és szépirodalmi lap Berde Áron úr szerkesz­tése mellett megjelent, így tehát Erdély egyszerre két politikai és vegyes tartalmú lap birtokában van. Vajha a kis haza szép szellemi erőinek e megkettőz­­tetett fáradozása kivívná méltó jutalmát: a részvétet. Korunkban, hol annyi kérdés, annyi teendő, annyi Erdélyre nézve nem sok, s mindegyiknek jutand tár­gyalni , előmozdítani és serkenteni való elég, a­nél­kül hogy viszálkodással töltse hasábjait. Versenyez­zenek egymással, minden jó és nemes előmozdításá­ban, legyenek szigorú ellenőrei egymásnak az igaz­ság érdekében, de feledjék a viszályt, gyűlölséget, mely mellett mindig az ügy szenved. Nemes vetély­tár­sak soha sem személyes ellenségek! Az új lap ren­des munkaerői következők : Dózsa , Fekete Mihály, Gyergyay, Halmágyi, Kocsi, Kriza és Vass. Mint prog­ram­jában kimondja, főtörekvése oda hatni: „hogy a hazát a szellemi és anyagi téren elővihessük, ma­gunkat azon erkölcsi súlylyal, melyre akár szellemi, akár anyagi erőnknél fogva igényünk lehet, nemze­­tileg fölruházhassuk, a trón jogait és nép érdekeit öszhangzásba hozzuk, nemzetközi viszonyainkat ked­vesekké, vagy legalább szívesen tűrhetőkké, nemzeti s társadalmi életünket a lehetőségig szívünk szerin­tivé tegyük.“ A második számból ítélve, mely ke­zünkhöz jutott, az új lap teljes szorgalmat fejt ki,hogy hivatásának lehetőleg megfeleljen. A főlapban, vala­mint tárcsájában czikkeit változatosság és tartalmas­ság jellemzik, s mint említék nincs egyéb hátra, mint hogy Erdély elég nagyszámú intelligentiája az ügy érdekében közlönyeit tiszta pártfogással támogassa. * Hazai készítményű zongoráinknak eddig egy nagy hiányuk az volt, hogy nem voló viszhang­­j­u­k. Úgy látszik e baj is enyészni kezd, miután hir szerint Beregszászi többször dicsérettel említett zon­gorái Párisban is viszhangra találtak, készítőjök az ottani zongorakészítő társulat által tiszteletbeli tag­gá neveztetvén ki. Ezen elismerést valószínűleg lassankint készítményeinek el­ismerése is követni fogja. * Egerből egy szép katonai ünnepélyről tudó­sítják a Pest-Ofner Zigot. A fegyvergyakorlatok foly­tán az ott állomásozó Vasa Gusztáv hg nevét vi­selő gyalogezred f. hó 3-kán reggel a várostól egy mértföldre fekvő érseki helység Felső-Tárkány alá vonult nyílt táborozásra. A kedélyes magyar legény­ség zászlóalji derék parancsnok Csicsa Lázár ezredes úr vezérlete alatt tábort ütött az erdőkoszo­­rúzott tárkányi völgyben. E katonai ünnepély csak­hamar polgári ünnepélylyé is lett. Bartakovics érsek ur ő excja, ki egy alkalmat sem mulaszt el jó­indulatát és tiszteletét Austria derék harczosai iránt tettel is bebizonyítani, ezúttal szintén tanusítani akará irántuk hő rokonszenvét, s az első volt, ki a csapa­toknak e nyilt táborozásbani felüdítésükhöz tetemes pénzadománynyal járult. A szép példát azonnal kö­vette Lévai Sándor székeskanonok, e czélra ha­sonlókép­pénzt és három akó egri bort adományoz­ván, továbbá szintén háromhárom akóval járult a ka­tonák megvendégeléséhez B­er­n­e­t Ferencz polgár­­mester ur s az érseki jószágok igazgatója N­a­i­d­h­a­r­t Antal. Eger városa közönsége tömegesen sereglett ki az említett völgybe, hogy tanúja legyen e vidám ün­nepnek, hol szabad ég alatt a katonák és polgárok vegyesen részt vettek a szívélyes lakomában s egybe­forrt szívvel viszhangozták az a császári kirá­lyi Apostoli Felsége jólétéért emelt pohár­­köszöntőket. Lakoma után czigányzene mellett vig­­ánezok következtek, s a hadcsapatok csak késő estre vonultak vissza laktanyájukba. * A kolozsvári vasúti választmány bizottsága, mely két angol mérnök, sgr. Toldalagi és Nemes mér­nök urakból áll, közelebb néhány napig Brassóban tartózkodott s f. hó 1-jén az ojtozi szoroson keresz­tül Galaczba utazott. AUSTRIAI BIRODALOM, B­é­c­s, oct. 7. Cs. k. austriai követ Hübner báró ur még a jelen hét folytában Ischl- és Mün­chenen át vasúton visszautazandik Párisba. — A nemzeti bank igazgatósága a hitelzálogi üzletekre vonatkozó munkálkodásokat tegnapi ülé­sében megkezdte. — A hitelintézet igazgató tanácsának tegnapi ülése az ipar és kereskedelem ügyeiben igazga­tási intézkedéseket tett. Brassó , sept. 30. Hg Schwarzenberg Károly tsza . főmést, vasárnap délben Brassó mel­letti Tartlauba érkezett, 6 főmést, az utat Bécsből Erdélybe a Dunán lévé, Braila és Galacz kikötőket meglátogatá, s az Ojtozi szoroson át tért vissza Erdélybe. Tartlau község a herczeg számára szives elfogadást készített. — Szczakowa, oct. 4. Az orosz anyacsá­szárné ö­elsége ma 9 ór. d. e. ide érkezett és tisz­t "»'»Ho­tt a cs. k. országfőnök és cs. k. ideiglenes hadtestparancsnok áltat Tiszte­letteljesen fogadtatott. Ő felsége 10 percznyi idő­­zés után útját Boroszlóba folytatta. KÜLFÖLD. Anglia, London, oct. 4. A „Chronicle“ sze­rint jólértesült körökben bizonyosnak tartják, hogy a N­á­p­o­l­y elleni expeditióval egészen felhagytak, még­pedig az orosz körlevél által előidézett be­nyomás következtében. Ellenkezőleg a „Times“ ma a nápolyi királyságra vonatkozólag egy czikket , hozván a benemavatkozás elvéről, kissé határozot­tabban nyilatkozik a beavatkozás mellett, mint azt rendesen szokta tenni. „Soha“ — úgymond — „egyetlen állam sem tarta meg a más országok ügyeibe föltétlen benemavatkozás elvét. Nem csak az emberiség, hanem az önfenntartás érdekei is megtiltják az ily eljárást. E szerint egészen rendén volt, hogy az európai nagyhatalmasságok, midőn nemrég elhatározák magukban, a beavatkozás egy nemének véget vetni, épen ez­által másnemű be­avatkozást, még­pedig igen nagy mértékben en­gedtek meg maguknak. Ha ők Törökországot egy oly rendszeres megtámadás ellen védelmezték, melynek czélja volt attól alattvalóinak nagy részét elidegenítni, mindemellett is Törökországtól szabad jogot, vallási türelmet, sőt némely tartományai szá­mára alkotmányos kormányformát is kívántak s nyertek ki. A jelen perekben Oroszországnak az általa elfogadott feltételeknél fogva szintúgy szá­

Next