Budapesti Hírlap, 1856. október (227-253. szám)

1856-10-18 / 242. szám

mutatja, hogy a felkelők é­s­z­a­k felé előnyomulnak; szól továbbá egy jun. 19-ei­ győzelemről Hanannál, eredménytelen harczokról Nganhvai tartomány déli részében, diadalmas csatákról Kiangszuban, s a csá­száriak megveretéséről Vuhu közelében. Ha ehhez adjuk, hogy Hupi és Kiangsziban szintén ellenséges hadak állnak szemben , a felkelés a hakkák közt Kvangtung tartományban növekedik,, mindez ada­tokból láthatni , hogy a birodalom nincs csend és nyugalom állapotában. A magyar biztosító­­­intézetek átalakításáról, il. A biztosítások elterjedését tehát főleg azon kö­rülmény akadályozza, hogy ezekről nincsenek he­lyes ismeretei a nagy­közönségnek, vagy inkább teljességgel nincsenek a birtokosok ezekről felvi­lágosítva. E fő akadályon kívül azonban vannak még igen számos körülmények, melyek a biztosítás terjedését, igénybevételét hátráltatják, s melyek részint némely szabályok czélszerűtlenségében, részint a kezelésben és­­eljárásban keresendők. Ezeket vesztük most sorban szemle alá. Köztudomású dolog, hogy a jég- s tűzkármentő intézetek eddigelé kétfélék, úgymint vagy részvé­nyes társulatok, vagy kölcsönösen biztosító egyle­tek. A részvényes társulatoknál bizonyos számú részvényesek egyesülnek , s az általuk összetett tőke teszi az intézet alapját, melyre a tűz és jég által okozott károkra a biztosítások elfogadtatnak, s a károk megtéríttetnek. Az ilynemű társulatok valamint a hasznot maguk kirekesztőleg húzzák, úgy a kárt is kirekesztőleg maguk viselik. E te­kintetben tehát a részvényes biztosító­ társulatok ellen helyes kifogás nem lehet, ha szinte nyerész­kedés is c­éljuk , mert ha valaki saját javát úgy m­ozd­­tja elő , hogy az által másokon is segít, az mindig megérdemli a pártolást, annyival inkább a részvényes biztosító-társulatok, melyek szintúgy veszíthetnek, mint nyerhetnek. A kölcsönösen biztosító társulatoknál ellenben maguk a biztosítók lépnek társaságba, s a biztosí­tott vagyonok értéke szerint bizonyos évi járulékot fizetvén , egymást a szenvedhető károkért kölcsö­nösen biztosítják. Az ily egyleteknél már minden nyerekedés ki van zárva, mert itt csak a valóságos károk téríttetnek meg, s azok a biztosítókra arány­lag feloszlatván, a nagy szerencsétlenségek annyira elviselhetőkké tétetnek , hogy ezek által egyesek nem jutnak koldusbotra. A mondottakból úgy lát­szik, mintha a kölcsönösen biztosító társulatoknak nagyobb előnyük lenne a részvényes egyesületek előtt, s ezek a közönség pártfogására inkább igényt tarthatnának , a dolog velejére hatva azonban egyik biztosító­társulatnak sem lehet adni elsősé­get , uív . .................- —-o - —■-----0 i­s , maga árnyoldala. A részvényes társulatoknál például nyereség lé­vén a főczél, ők nem arra ügyelnek, hogy a tűz és jég által okozott szerencsétlenségek lehetőleg eny­­híttessenek , mindenütt és minden kivétel nélkül, hanem csak arra törekesznek, hogy egy részvényre minél több osztalék jusson. Ez okból a veszteséget lehetőleg kerülni kívánván , épen nem biztosítják azon épületeket, melyek a tűzveszélynek jobban kitétetvék, minek a kovácsműhelyek, pálinka-főző­­házak, sőt még a színházakat is a legtöbb bizto­sító társulat kiveszi a biztosítás alól , s e tekintet­ben csak a tiszamelléki kölcsönösen biztosító egy­let tesz kivételt. Úgy nem örömest biztosítják a szegényebb emberek házait, melyek náddal vagy gyékénynyel fedvék, vagy hol a házak sűrűen van­nak építve. Jégkároknál nem fogadják el a bizto­sítást oly vidékeken, hol a jégviharok gyakoriak; a szőlők biztosítását is nem örömest teszik, vagy ha teszik, nagy s csaknem elviselhetlen biztosítási já­rulék mellett. Ugyanez okból némely részvényes biztosító társulatok elvül tűzték ki maguknak, hogy a különféle koronaországokban csak annyi kárt­érítenek meg, mennyi az illető koronaországban a biztosítási summákból bejött, s így nagyobb szeren­­sétlenségek esetében egyik pénztár nem segíti a ...­ásikat, mi mindenesetre nagy hiba. TÁRCZA. Bortermesztés az Egyesült­ ál­lamokban. (Vége.) A catanbának érdeme nemcsak az, hogy a ke­mény hideget is kiállja, hanem az is, hogy a ter­mékéből készített bort nem­ szükséges megczuk­­rözni, mint a többi fajokét. Longworth ötszáz dollár jutalmat ígért an­nak, ki a catawbánál nevelésre alkalmas­ fajt lesz képes fölfedezni, de még eddig a catawba verseny­társ nélkül áll. Ennek borából igen jó pezsgő készül, mely a legjobb champagne-ival versenyez,borát pe­dig a rajnaihoz hasonlítják.A catawbának,melyet Ca­­liforniában „sweet-water“-nek neveznek, hosszúkás szemei vannak, melyek színe vöröses vagy világos barna és muskotály ízű. Héja oly finom, mikép nehéz úgy venni egy szemet az ujjak közé, hogy ki ne fakadjon. Más fajokat is, melyek közöl egynek a neve Izabella, szintén sikerrel termesztenek. Ezen Izabella faj, mely még az Erie mellékén is megte­rem, igen nagy becsben tartazik az Egyesült­ álla­mok éjszaki vidékein, mert mindamellett, hogy déli származási, éjszakán jobban tenyészik, mint a dé­libb és nyugatibb vidékeken. Egy kis czukor hozzátételével kora olyan forma, mint a világos madeira.. Minden éjszakamerikai, vadon tenyésző szőlő­tök a „vitis“ nemhez tartoznak ugyan, de nem a „vitis vinifera“ fajhoz, mint az európaiak, hanem a „vitis labrusca“-hoz. Cincinnati fekvése, mely kevéssé mutatkozott al­kalmasnak az európai szőlők növelésére, igen al­kalmasnak bizonyult be az amerikaiak termeszté­sére. Később az Ohio völgye látszott kitűnő fekvésűnek s onnan nyert a szőlőtermesztés Kentucky és Tennessee felé, sőt a Missisippi­­től nyugatra Missouriban és Alabamában is újabb kiterjedést. Az amerikai szőlőfajok termékenysége igen nagy. Buchanan az amerikai szőlőtermelésről írott könyvében mondja, mikop a suppernong nevű faj egy aére­n 2—3 ezer gallon bort termett. Fran­­cziaországban ugyanennyi téren legfölebb 200 gal­lon terem meg. Nevezetes az, mikép addig, míg az európai szőlő­fajoknál a szőlőkór annyira pusztít, az amerikai szőlőknél e kór ismeretlen. Vájjon nem lehetne-e ezt az ültetés módjának tulajdonítni? A­mint a burgonya a tovább ültetés által 3 század alatt kimerült, nem tehetnők-e fel, miszerint a szőlő­tő ugyancsak az által, hogy soha sem jön felfrisítve vad fajok által, 20 század alatt kimerülhetett. Az amerikai iratok e tárgyban azt állítják, mikép az oidium ellen legbiztosabb szer volna e vad fajok általi felfrisítés. Az amerikaiak nagyon sokat tartanak boraikról, s főleg a cincinnatiakról. Azonban itt is, mint egyébben, az unió népei­ igen hajlandók a túlhají­tásra. Az amerikai borok többnyire fehérek, de mint említők, vannak vörösek is. Jóságuk termé­szetesen különböző, az égalj, fekvés, föld minősége, kezelés és az évi időjáráshoz képest. A catanba finom aromája s tarthatósága által különbözteti meg magát, és harmincz év óta a mivelés sokat javít­. Általán e borok nem nagyon szeszesek, mert egy 1846-ban tett vizsgálat szerint 7—11 százalék szeszt tartalmaznak. Buchanan hozzáteszi, mikép az ohioi borok csaknem ugyanazon arányban tartal­mazzák a szeszt, mint a bordeaux-i fehér bor, mi tán nem áll, mert a franczia borok 12-14 százalék szeszt tartalmaznak, miből látjuk, hogy az amerikai borok még nem versenyezhetnek jóságban az euró­paiakkal A helyszínen is aránylag igen drágák az amerikai borok. 1854-ben 10 —12 palac­kot 5—8 dolláron adtak el s ugyanennyi mennyiségű pezsgő 12 dol­lárba került. Az amerikai szőlőnek legkedvezőbb föld a meszes, mely porhanyó réteg fölött áll s kö­vér humussal van vegyülve. A szölőte mintegy 30 évig tart. Ez idő lefolyása után terméke gyengébb lesz, ha meg nem nyíttatik. A virágzás ugyanazon időben történik , mint Francziaországban, de a szüret sokkal korábban van. Legjobb trágyájának a hamut tapasztalták, melyet tavasz közeledtével a föld közé vegyítnek. Ez eljárás igen ajánlatos volna az európai szőlőkre nézve is, melyek kevés alkali­t tartalmaznak. Az amerikaiak nyilván csalatkoznak, midőn a hamutrá­gya jóságát onnan magyarázzák ki, hogy a hamu a földben feloszlott savanyokat neutrálisává. Sok­kal valószínűbb, mikép a hamu égvényeket (alca­­lica) kölcsönöz a földnek, s oly növényekre, me­lyek sok égvényt tartalmaznak, azért jótékony befo­lyású. Azt is, hogy a vulcanicus hegyeken oly rendkívül jól tenyészik a szőlő, innen magyaráz­hatjuk ki, s még Strabo jegyezte meg, mikép az Etna, Vesuv s Kis-ázsia vulkános hegyein a leg­jobb bor terem­ A számítni szerető amerikaiak már előre kiszá­mították, mennyi hasznot fog hajtani nemzeti gaz­­dászatukban a bortermesztés é s mily befolyással lesz a jóllétre sőt közerkölcsiségre is. Ők nemcsak bort remélnek szőlőikből, hanem hasznát akarják venni a venyigéknek is, melyekből igen jó olajat lehet készítni, a­mint Lombardiában szokásban is van. A szőlőleveleket takarmányul akarják használ­ni, a szárakból nyomtató­ tintát, a seprőből tisztított borkövet akarnak készítni sőt. Remélik, hogy a szőlőtermesztés kevesbítni fog­ja az iszákosságot, mert általános tapasztalat, hogy bortermesztő vidékeken sokkal kevesebb az iszákos s egy hzó komolyan kérdi, vájjon a bortermesztés az Egyesült­ államokban nem lesz-e époly jótékony ha­tású, mint a vasutak. „Oly országnak, mond, melyben bor terem­, a népe legboldogabb. A szüret! Minő kedves emlékek vannak hozzákötve ! Mily szép na­pok, mily élénk jelenetek, víg dalok és tánczok!“ Lehet, hogy az amerikaiak túlzásba mennek sző­lőtermesztésük magasztalásában, valamint azon re­ményekben, melyeket az iszákosság kevesbülése iránt táplálnak, de azt nem­ lehet tagadni, hogy mindezekről a legszebb költői kifejezésekkel írnak! Azonban annyi áll, mikép a szőlőtermesztés náluk sikerül , folytonos haladásban van. Ellenben a részvényes biztosító­társulatok sza­bályaiknál fogva egész kárpótlást ígérnek, s a fize­tést mindjárt vagy legalább rövid időközökben tel­jesítik ,mely két körülmény nagy előnyt adna a kölcsönösen biztosító egyletek felett, ha a szabá­lyokkal az eljárás és gyakorlati végrehajtás is min­denkor megegyeznék. Ugyanis a kölcsönösen biz­tosító társulatok már szerkezetüknél fogva nem ígérhetnek teljes kárpótlást, mert ezeknél a bizto­sított vagyonok után osztályok szerint csak egy előre meghatározott százalék fizettetvén be , e summa néha a történt károknak teljes pótlására elégséges, de néha felényire vagy harmadára se­m elég; egy szóval itt minden a szerencse koc­kájá­­tól függ. Ha némely években kevés a tűzveszély vagy jégkár , úgy a kölcsönös társulatok egész azaz 100°/o kárpótlást adhatnak, mint ez évben a magyarországi kölcsönös jégkármentő egyesület; de ha történetből a tűz- és jégkárok tetemesek vol­tak, a kárpótlás akkor 50°/6 vagy ennél is kevesebb százalékra olvad le. E körülmény nem nyugtathatja meg azokat, kik valamely kölcsönös társulatnál biztosítanak , mert azt látják , hogy a fizetés minden esetre bizonyos részükről, de hogy ezért a szenvedett károk meny­nyiben téríttetnek meg, már az a véletlentől, a sze­rencsétől függ. E,bajt az erdélyi egyesült s kölcsö­nösen biztosító tűz- és jégkármentő társulat avval akarja kikerülni, hogy nagyobb szerencsétlenségek esetére a biztosítók újabb summával megravalhat­­nak utólagosan, csak hogy a történt károk minden­kor teljesen megtéríttessenek. De ez is csiklandós dolog. Mert ez utóbbi esetben a biztosítói akaró soha sem tudja, hogy egy évben mennyit kell neki fizetni, s így hajlandó inkább a részvényes bizto­sító-társulatokhoz folyamodni, hol bizonyos fize­tésért szintén teljes kárpótlás ígértetik, s ez ígéret, ha jól megy a dolog, pontosan meg is futtatik. Más oldalról ily utólagos fizetés által a társulatnak is meggyűl a baja, mert az emberek sehol sem fizet­nek örömest , Magyarországon pedig kétszeresen nehéz a pénzbehajtás , s így csak a sok restantia növekedik. A kölcsönösen biztosító társulatok abban is na­gyobb hátrányban állanak a részvényes biztosító egyletek irányában, hogy náluk a károk csak az év végén számadásuk befejezésével fizettetnek ki, mi igen természetes, mert csak a történt összes károk felszámítása után lehet megtudni, hogy a befizetett biztosítási járulékból mennyi kárpótlási százalék kerül ki. De ez is bajos dolog a kárvallott szeren­csétlenekre, mert azon latin mondat: „bis dat qni cito dat“ (kétszer ad ki hamar ad) sehol sem al­kalmazható annyira, mint épen a leégettekre, kik hajlék nélkül maradtak, vagy a jég által sújtottakra, kiknek kenyérre és vetőmagra van szükségük. Más oldalról a részvényes biztosító társulatok­nál igen czélszerűtlen szabály az, hogy ők kisebb tratusai meg sem lennének, s uuor síow...iu soknál a földnek még ugyanazon évben vehető hasznát a kárpótlási summából levonják, s meg nem térítik. Ez igazságtalan szabály, mert a kár min­den esetre megtörtént és így megtérítendő. Akarja­­e a kárvallott földjének még azon évben hasznát venni vagy nem, már ez a biztosító társulatra nem tartozik , s ha a kárvallott újra beveti is jég által összepaskolt földjét,­­az minden esetre újabb mun­kával , újabb költséggel történhetik meg, melynek leend­ő valami haszna,senki sem tudja, s annál ke­­vésbbé számíthatja fel. Elvileg tehát nem határozhatjuk meg, hogy biz­tosításoknál kinek adjunk elsőséget, a részvényes vagy kölcsönös társulatoknak-e? Mindeniknél for­dulnak elő oly szabályok, melyek nem czélszerűek, melyek az embereket a biztosításoktól elriasztják, bár megismerjük, hogy több szabályoknál bajos a dolgon segíteni, s valami okosabbat kigondolni. Azonban a szabályok lehetnek jók , lehetnek czélszerűek, hanem a kivitel, a végrehajtás, a ke­zelés lehet rész. Ezek lehetnek gyakran olyanok,­ hogy a legszebb szabályokat megsemmisítik, vagy fillétetlenül papiroson maradnak. És itt fordulnak elő panaszok, melyek a biztosí­tás megkedvelését fölötte gátolják, s melyeknek orvoslása első teendője lenne úgy a részvényes Sim­ontornya s környéke sept. végén. G. E ho folytán vidékünket a megyei föpásztor mit. Girk György pécsi püspök ur szerencsét téte atyai látogatásával, a bérmálás szentségét adván fel. Az esztergomi ünnepélyről visszatérve a duna­földvári és simontornyai esperesi kerületek részesültek a szerencsében, és míg egyrészről a kath. hívek lelki öröme a főpap ünnepélyes fogadásában nyilvánult, hitbuzgósága a kegyszerek fölvétele által gyarapult, másrészről a főpásztor leereszkedő nyájassága, szelídsége által elbájoltatván, mindinkább csatlakoz­nak lelki vezéreikhez, tudván, hogy ezek örökbol­dogságuknak hű őrei s gondos eszközzől. Dicsére­tesen részt vett e körútban a világi hatóság. Járá­­sonkint­i méltóságához csatlakoztak az illető cs. k. szolgabirák és minden lehetőt elkövettek, mi a tiszteletet a főpásztor irányában tanúsíthatja. Előlovagokban sem volt hiány; habár a főpásztor az ünnepélyes fogadtatást a néptől nem követeli is, de az önként buzdul és mindent elkövet, hogy szív­örömét kijelenthesse. Úgyszintén az elöljárók hely­ségenként a templom falain belül égő fáklyákkal lisztelkedtek. Összesen 16 plébániában adá fel a bérmálás szentségét és tízezeret avatott fel a hit állhatatos bajnokaivá. Annyit jólélekkel elmondha­tok, hogy e­ jelenség sokat lendített a kath. hitélet ügyében. A hitéletről áttérek a mindennapi kenyérhez , a gazdászathoz, és pedig azon ágához, mely a föld­mi­velést illeti, mert a marhatenyésztésre kevés a kilátás. Megszűnvén a tágas közlegelők, a telkes gazda alig képes azon egy pár holdon, mely neki legelőül fenm­aradt, egykét pár igását tengetni s ezek számára tartatván fenn a legelő java, a tenyész­tő tehenek a szó teljes értelmében sanyarognak, így jövőre nem a legszebb remények kecsegtetnek, ha a vidékü­nkbeli nép ezután is úgy vonako­dik a tagosítástól , mint eddig.­­ A tagosítás- és istállózásnak e nép folyvást ellensége, mert a különlegeltetés még mindig vérében van, ugyannyira, hogy még a vasár- és ünnepnapok sem mentek tőle; nem egyszer botránkozhatik meg az ember e visszaélésen, habár a felsőbb rendeletek a legszigorúbban tilalmazzák is, és e tilalmak éven­­kint megujittatnak s a helységelöljárók által közzé­tételnek. Legújabban a főpásztorok is felkarolták ez ügyet és a lelkész uraknak szivükre kötik, hogy attól a népet elszoktatni s a­hol kell, elriasztani törekedjenek. Ez mind üdvös dolog, de valószínű­leg sikeresb hatása lenne oly intézkedésnek, mit közelebb a „Kath. Néplap“ ajánlott. „Segítve lenne a dolgon — mond e lap — ha a magánlegeltetés, átkos következményei miatt világi büntetés alá eső­­ bűnnek bélyegeztetnék és hasonlóvá tétetnék a luivajiassal , minek elkövetőjei után útfelén szabad elfogni és az igazságnak átszolgáltatni.“ Ez aztán megszüntetné a különlegeltetést és másrészt a népet kényszerítené, hogy istálózza marháját, mert ha igazán fölveszszük a dolgot, különféle pásztoroknak annyi eleséget fizet évenkint marhái­tól, hogy ezen eleség árán bizony szép kazal szénát vagy egyéb takarmányt szerezhetne ! A gazdászat érdekében múltkori tudósításomban érintem , miszerint a drága eleség a gazda hombá­réból különféle utón szivárog ki. — Lássunk néme­lyeket ezek közöl. A legelső s legveszélyesebb al­kalom a csere. Alig van a háztartáshoz szüksé­ges tárgy, mit nem ezen az utón szerez be magának a házi­asszony. S mi természetesebb, hogy ez mind nagy veszteséggel történik. Valóban lélekháboro­­dást okoz annak látása, mikép tölt meg egy öblös Cserépfazekat tisztabuzával a háziasszony, hogy az­tán érette a törékeny darabot fogasára tehesse, me­lyet egy pár garason az első legközelebbi vásáron beszerezhetett volna, mig így forintokat érő drága élelmet adott érette. A cseréhez legközelebb áll a hitelezés és pénzkölcsönzés g­a­b­o­n­a fejében. Az első esetben évhosszat kap a zsidóboltostól áru­­czikkeket, hogy aztán nyomtatás után gabonával fizessen meg neki. Természetes, hogy az árus úgy számítja az áruczikkeket, de a beszedendő gabonát is, mint neki épen tetszik. Ellenőrködés nem is lehet. A második esetben a hatos váltókamat fejében egy kiló búza jár, így pazarolják a drága istenál­dást! Ide járul, hogy a férfinép egész éven a korcs­mát is csak akkér látogatja, hogy majd évi szomját búzával fogja oltani, bor- és pálinkaadósságát azzal törlesztendő. Íme három fő oka a szegény­ember anyagi rengése sőt végpusztulásának, me­lyeket röviden említni elégnek tartok, mint a köz­séghatósági felügyelet , ellenőrködés, tilalmi és büntetési szigor legsürgetőbb tárgyait, a közvagyo­­nosodás érdekében, mely minden egyes községtag vagyonosságából képeződik. Vajha az e bűnöktől ment, a keresetet összetartani tudó földmívesek folytonosan gyarapodó jólléte ösztönző például szolgálna általában a munkásságnak takarékosság­gal párosítására. Érdekes kérdésen törik most sokan fej őket. A simontornyai uradalomban a legelőelkülönzés meg­történt ugyan évek előtt, de hátra van még az er­dőrész. Például Kis-Székelynek 3000 hold erdeje van; a nép eddigelé faizással élt és elláthatá ma­gát tűzifával, mi nem csekély előny vola ; ez ter­mészetesen az erdőelkülönzéssel megszűnik. Mint hitelesen tudom, egy egész telek után három hold szántóföld ig értetik. A nép jobbadán idegen­kedik az erdőrészletektől, azt hívén, miszerint az erdő neki sohasem fog jövedelmezni, holott mint mondja, a szántóföldet évenként használhatja, mi­ből aztán a szükségelt faár is kikerül. Ha netán lehet is valami a dologban, mi mégis jól fontolóra véve ez ügyet, az erdőrész választását inkább ajánl­­hatónak tartjuk. Mindenféle egyezkedések híréről hallani e részben és nem egy helyütt ámítások is fordulnak elő, pedig ettől őrizkedni kellene. Mi az erkölcsi életet illeti: a vidék alig pályáz­hatna erénykoszorúért. A lopás még nagyon divat­ban. Még sok eset fordul elő, hogy egyik másik gazdát lovai vagy ökreitől fosztják meg- S mi leg­­szomorítóbb, a hatóság dicséretes erélye­s utánku­­tatása daczára, nagy ritkán jöhetni a tolvajlás nyo­mára. Ennek egyik fő oka a közeli erdőség és a számos puszták, majorságok, miken áthatva csak­hamar a Dunát éri a tolvaj, itt aztán a nyomozással felakadnak. A szőlő­­s gyümölcslopást nem is tart­ják bűnnek. S mindezt nagyrészben a k­ü­l­ö­n­le­ge­lt­e­t­é­s okozza. A kártevés a lopásnak előg postája, mint a kölcsönösen biztositó társulatoknak. Melyek ezen panaszok, később elő fogjuk sorolni. FÉNYES ELEK: Napih­irek és események. Budapest, October 17. * A „Pest-Ofner Zig“nak írják Pozsonból, miként a Pozson közelében eső Oroszvárt gr. Zichy Bó­dog ur birtokán Főherczeg Albert ö cs. Fensége vá­sárolta meg; továbbá hogy Walterskirchen báró ur­nak sikerült volna a Farkasvölgyön a dunagőzhajó­­zási társaság részére téli kikötőt előállítani; végre hogy Pozson városa érdemes polgármestere Kampf­­mü­ller úr Bécsbe utazott, hogy ott, mint bizton hír­lik, a hypotheka banktól egy millió ft.kölcsönt kérjen a város részére. Egri érsek Bartakovics Béla­­ exoja, kö­zelebb születése helyét Nyitra egyházmegyét meg­látogatván, 15.000 pilot ajándékozott két, Nagyszom­batban az Orsolya apáczáknál vallásos nevelésben részesülendő leánygyermek alapítványául, mely ösz­­szeget a kegyes főpásztor a nyitrai káptalan kezelé­se alá rendelt. Alapítvány levelében e nemes jótéte­ményét azon arany igazságra fekteti, „hogy az egy­kor leendő anyák csak akkor, ha ők is jó vallásos keresztény nevelésben részesülnek, nevelhetik viszont jó vallásos polgárokká magzataikat s ez által nem csak saját gyermekeik, de a polgári társaság köz­boldogságát is előmozdítják.“ * A tevékeny Szt-István-társulat közelebb bibor­­nok-hg-primás­­ eminentiája jóváhagyása folytán egy képes bibliát adott ki e czímmel: „Biblische Ge­schichte für die Jugend. Verfasst von Aloys Roder“ (a cs. k. egyetem hittanára). Ajánljuk a kisebb gyer­mekiskolák és nevelők figyelmébe. * A „Tanodai lapok“ által hirdetett népnevelési­­ pályázat eredménye. Ezen kérdésre : „Mulattassanak ki a néptanodák nyári látogatásának vidékek szerinti s összes akadályai s az eszközök, melyekkel azon aka­

Next