Budapesti Hírlap, 1856. október (227-253. szám)
1856-10-18 / 242. szám
mutatja, hogy a felkelők észak felé előnyomulnak; szól továbbá egy jun. 19-ei győzelemről Hanannál, eredménytelen harczokról Nganhvai tartomány déli részében, diadalmas csatákról Kiangszuban, s a császáriak megveretéséről Vuhu közelében. Ha ehhez adjuk, hogy Hupi és Kiangsziban szintén ellenséges hadak állnak szemben , a felkelés a hakkák közt Kvangtung tartományban növekedik,, mindez adatokból láthatni , hogy a birodalom nincs csend és nyugalom állapotában. A magyar biztosítóintézetek átalakításáról, il. A biztosítások elterjedését tehát főleg azon körülmény akadályozza, hogy ezekről nincsenek helyes ismeretei a nagyközönségnek, vagy inkább teljességgel nincsenek a birtokosok ezekről felvilágosítva. E fő akadályon kívül azonban vannak még igen számos körülmények, melyek a biztosítás terjedését, igénybevételét hátráltatják, s melyek részint némely szabályok czélszerűtlenségében, részint a kezelésben éseljárásban keresendők. Ezeket vesztük most sorban szemle alá. Köztudomású dolog, hogy a jég- s tűzkármentő intézetek eddigelé kétfélék, úgymint vagy részvényes társulatok, vagy kölcsönösen biztosító egyletek. A részvényes társulatoknál bizonyos számú részvényesek egyesülnek , s az általuk összetett tőke teszi az intézet alapját, melyre a tűz és jég által okozott károkra a biztosítások elfogadtatnak, s a károk megtéríttetnek. Az ilynemű társulatok valamint a hasznot maguk kirekesztőleg húzzák, úgy a kárt is kirekesztőleg maguk viselik. E tekintetben tehát a részvényes biztosító társulatok ellen helyes kifogás nem lehet, ha szinte nyerészkedés is céljuk , mert ha valaki saját javát úgy mozdtja elő , hogy az által másokon is segít, az mindig megérdemli a pártolást, annyival inkább a részvényes biztosító-társulatok, melyek szintúgy veszíthetnek, mint nyerhetnek. A kölcsönösen biztosító társulatoknál ellenben maguk a biztosítók lépnek társaságba, s a biztosított vagyonok értéke szerint bizonyos évi járulékot fizetvén , egymást a szenvedhető károkért kölcsönösen biztosítják. Az ily egyleteknél már minden nyerekedés ki van zárva, mert itt csak a valóságos károk téríttetnek meg, s azok a biztosítókra aránylag feloszlatván, a nagy szerencsétlenségek annyira elviselhetőkké tétetnek , hogy ezek által egyesek nem jutnak koldusbotra. A mondottakból úgy látszik, mintha a kölcsönösen biztosító társulatoknak nagyobb előnyük lenne a részvényes egyesületek előtt, s ezek a közönség pártfogására inkább igényt tarthatnának , a dolog velejére hatva azonban egyik biztosítótársulatnak sem lehet adni elsőséget , uív . .................- —-o - —■-----0 is , maga árnyoldala. A részvényes társulatoknál például nyereség lévén a főczél, ők nem arra ügyelnek, hogy a tűz és jég által okozott szerencsétlenségek lehetőleg enyhíttessenek , mindenütt és minden kivétel nélkül, hanem csak arra törekesznek, hogy egy részvényre minél több osztalék jusson. Ez okból a veszteséget lehetőleg kerülni kívánván , épen nem biztosítják azon épületeket, melyek a tűzveszélynek jobban kitétetvék, minek a kovácsműhelyek, pálinka-főzőházak, sőt még a színházakat is a legtöbb biztosító társulat kiveszi a biztosítás alól , s e tekintetben csak a tiszamelléki kölcsönösen biztosító egylet tesz kivételt. Úgy nem örömest biztosítják a szegényebb emberek házait, melyek náddal vagy gyékénynyel fedvék, vagy hol a házak sűrűen vannak építve. Jégkároknál nem fogadják el a biztosítást oly vidékeken, hol a jégviharok gyakoriak; a szőlők biztosítását is nem örömest teszik, vagy ha teszik, nagy s csaknem elviselhetlen biztosítási járulék mellett. Ugyanez okból némely részvényes biztosító társulatok elvül tűzték ki maguknak, hogy a különféle koronaországokban csak annyi kártérítenek meg, mennyi az illető koronaországban a biztosítási summákból bejött, s így nagyobb szerensétlenségek esetében egyik pénztár nem segíti a ...ásikat, mi mindenesetre nagy hiba. TÁRCZA. Bortermesztés az Egyesült államokban. (Vége.) A catanbának érdeme nemcsak az, hogy a kemény hideget is kiállja, hanem az is, hogy a termékéből készített bort nem szükséges megczukrözni, mint a többi fajokét. Longworth ötszáz dollár jutalmat ígért annak, ki a catawbánál nevelésre alkalmas fajt lesz képes fölfedezni, de még eddig a catawba versenytárs nélkül áll. Ennek borából igen jó pezsgő készül, mely a legjobb champagne-ival versenyez,borát pedig a rajnaihoz hasonlítják.A catawbának,melyet Californiában „sweet-water“-nek neveznek, hosszúkás szemei vannak, melyek színe vöröses vagy világos barna és muskotály ízű. Héja oly finom, mikép nehéz úgy venni egy szemet az ujjak közé, hogy ki ne fakadjon. Más fajokat is, melyek közöl egynek a neve Izabella, szintén sikerrel termesztenek. Ezen Izabella faj, mely még az Erie mellékén is megterem, igen nagy becsben tartazik az Egyesült államok éjszaki vidékein, mert mindamellett, hogy déli származási, éjszakán jobban tenyészik, mint a délibb és nyugatibb vidékeken. Egy kis czukor hozzátételével kora olyan forma, mint a világos madeira.. Minden éjszakamerikai, vadon tenyésző szőlőtök a „vitis“ nemhez tartoznak ugyan, de nem a „vitis vinifera“ fajhoz, mint az európaiak, hanem a „vitis labrusca“-hoz. Cincinnati fekvése, mely kevéssé mutatkozott alkalmasnak az európai szőlők növelésére, igen alkalmasnak bizonyult be az amerikaiak termesztésére. Később az Ohio völgye látszott kitűnő fekvésűnek s onnan nyert a szőlőtermesztés Kentucky és Tennessee felé, sőt a Missisippitől nyugatra Missouriban és Alabamában is újabb kiterjedést. Az amerikai szőlőfajok termékenysége igen nagy. Buchanan az amerikai szőlőtermelésről írott könyvében mondja, mikop a suppernong nevű faj egy aéren 2—3 ezer gallon bort termett. Francziaországban ugyanennyi téren legfölebb 200 gallon terem meg. Nevezetes az, mikép addig, míg az európai szőlőfajoknál a szőlőkór annyira pusztít, az amerikai szőlőknél e kór ismeretlen. Vájjon nem lehetne-e ezt az ültetés módjának tulajdonítni? Amint a burgonya a tovább ültetés által 3 század alatt kimerült, nem tehetnők-e fel, miszerint a szőlőtő ugyancsak az által, hogy soha sem jön felfrisítve vad fajok által, 20 század alatt kimerülhetett. Az amerikai iratok e tárgyban azt állítják, mikép az oidium ellen legbiztosabb szer volna e vad fajok általi felfrisítés. Az amerikaiak nagyon sokat tartanak boraikról, s főleg a cincinnatiakról. Azonban itt is, mint egyébben, az unió népei igen hajlandók a túlhajításra. Az amerikai borok többnyire fehérek, de mint említők, vannak vörösek is. Jóságuk természetesen különböző, az égalj, fekvés, föld minősége, kezelés és az évi időjáráshoz képest. A catanba finom aromája s tarthatósága által különbözteti meg magát, és harmincz év óta a mivelés sokat javít. Általán e borok nem nagyon szeszesek, mert egy 1846-ban tett vizsgálat szerint 7—11 százalék szeszt tartalmaznak. Buchanan hozzáteszi, mikép az ohioi borok csaknem ugyanazon arányban tartalmazzák a szeszt, mint a bordeaux-i fehér bor, mi tán nem áll, mert a franczia borok 12-14 százalék szeszt tartalmaznak, miből látjuk, hogy az amerikai borok még nem versenyezhetnek jóságban az európaiakkal A helyszínen is aránylag igen drágák az amerikai borok. 1854-ben 10 —12 palackot 5—8 dolláron adtak el s ugyanennyi mennyiségű pezsgő 12 dollárba került. Az amerikai szőlőnek legkedvezőbb föld a meszes, mely porhanyó réteg fölött áll s kövér humussal van vegyülve. A szölőte mintegy 30 évig tart. Ez idő lefolyása után terméke gyengébb lesz, ha meg nem nyíttatik. A virágzás ugyanazon időben történik , mint Francziaországban, de a szüret sokkal korábban van. Legjobb trágyájának a hamut tapasztalták, melyet tavasz közeledtével a föld közé vegyítnek. Ez eljárás igen ajánlatos volna az európai szőlőkre nézve is, melyek kevés alkalit tartalmaznak. Az amerikaiak nyilván csalatkoznak, midőn a hamutrágya jóságát onnan magyarázzák ki, hogy a hamu a földben feloszlott savanyokat neutrálisává. Sokkal valószínűbb, mikép a hamu égvényeket (alcalica) kölcsönöz a földnek, s oly növényekre, melyek sok égvényt tartalmaznak, azért jótékony befolyású. Azt is, hogy a vulcanicus hegyeken oly rendkívül jól tenyészik a szőlő, innen magyarázhatjuk ki, s még Strabo jegyezte meg, mikép az Etna, Vesuv s Kis-ázsia vulkános hegyein a legjobb bor terem A számítni szerető amerikaiak már előre kiszámították, mennyi hasznot fog hajtani nemzeti gazdászatukban a bortermesztés é s mily befolyással lesz a jóllétre sőt közerkölcsiségre is. Ők nemcsak bort remélnek szőlőikből, hanem hasznát akarják venni a venyigéknek is, melyekből igen jó olajat lehet készítni, amint Lombardiában szokásban is van. A szőlőleveleket takarmányul akarják használni, a szárakból nyomtató tintát, a seprőből tisztított borkövet akarnak készítni sőt. Remélik, hogy a szőlőtermesztés kevesbítni fogja az iszákosságot, mert általános tapasztalat, hogy bortermesztő vidékeken sokkal kevesebb az iszákos s egy hzó komolyan kérdi, vájjon a bortermesztés az Egyesült államokban nem lesz-e époly jótékony hatású, mint a vasutak. „Oly országnak, mond, melyben bor terem, a népe legboldogabb. A szüret! Minő kedves emlékek vannak hozzákötve ! Mily szép napok, mily élénk jelenetek, víg dalok és tánczok!“ Lehet, hogy az amerikaiak túlzásba mennek szőlőtermesztésük magasztalásában, valamint azon reményekben, melyeket az iszákosság kevesbülése iránt táplálnak, de azt nem lehet tagadni, hogy mindezekről a legszebb költői kifejezésekkel írnak! Azonban annyi áll, mikép a szőlőtermesztés náluk sikerül , folytonos haladásban van. Ellenben a részvényes biztosítótársulatok szabályaiknál fogva egész kárpótlást ígérnek, s a fizetést mindjárt vagy legalább rövid időközökben teljesítik ,mely két körülmény nagy előnyt adna a kölcsönösen biztosító egyletek felett, ha a szabályokkal az eljárás és gyakorlati végrehajtás is mindenkor megegyeznék. Ugyanis a kölcsönösen biztosító társulatok már szerkezetüknél fogva nem ígérhetnek teljes kárpótlást, mert ezeknél a biztosított vagyonok után osztályok szerint csak egy előre meghatározott százalék fizettetvén be , e summa néha a történt károknak teljes pótlására elégséges, de néha felényire vagy harmadára sem elég; egy szóval itt minden a szerencse kockájától függ. Ha némely években kevés a tűzveszély vagy jégkár , úgy a kölcsönös társulatok egész azaz 100°/o kárpótlást adhatnak, mint ez évben a magyarországi kölcsönös jégkármentő egyesület; de ha történetből a tűz- és jégkárok tetemesek voltak, a kárpótlás akkor 50°/6 vagy ennél is kevesebb százalékra olvad le. E körülmény nem nyugtathatja meg azokat, kik valamely kölcsönös társulatnál biztosítanak , mert azt látják , hogy a fizetés minden esetre bizonyos részükről, de hogy ezért a szenvedett károk menynyiben téríttetnek meg, már az a véletlentől, a szerencsétől függ. E,bajt az erdélyi egyesült s kölcsönösen biztosító tűz- és jégkármentő társulat avval akarja kikerülni, hogy nagyobb szerencsétlenségek esetére a biztosítók újabb summával megravalhatnak utólagosan, csak hogy a történt károk mindenkor teljesen megtéríttessenek. De ez is csiklandós dolog. Mert ez utóbbi esetben a biztosítói akaró soha sem tudja, hogy egy évben mennyit kell neki fizetni, s így hajlandó inkább a részvényes biztosító-társulatokhoz folyamodni, hol bizonyos fizetésért szintén teljes kárpótlás ígértetik, s ez ígéret, ha jól megy a dolog, pontosan meg is futtatik. Más oldalról ily utólagos fizetés által a társulatnak is meggyűl a baja, mert az emberek sehol sem fizetnek örömest , Magyarországon pedig kétszeresen nehéz a pénzbehajtás , s így csak a sok restantia növekedik. A kölcsönösen biztosító társulatok abban is nagyobb hátrányban állanak a részvényes biztosító egyletek irányában, hogy náluk a károk csak az év végén számadásuk befejezésével fizettetnek ki, mi igen természetes, mert csak a történt összes károk felszámítása után lehet megtudni, hogy a befizetett biztosítási járulékból mennyi kárpótlási százalék kerül ki. De ez is bajos dolog a kárvallott szerencsétlenekre, mert azon latin mondat: „bis dat qni cito dat“ (kétszer ad ki hamar ad) sehol sem alkalmazható annyira, mint épen a leégettekre, kik hajlék nélkül maradtak, vagy a jég által sújtottakra, kiknek kenyérre és vetőmagra van szükségük. Más oldalról a részvényes biztosító társulatoknál igen czélszerűtlen szabály az, hogy ők kisebb tratusai meg sem lennének, s uuor síow...iu soknál a földnek még ugyanazon évben vehető hasznát a kárpótlási summából levonják, s meg nem térítik. Ez igazságtalan szabály, mert a kár minden esetre megtörtént és így megtérítendő. Akarjae a kárvallott földjének még azon évben hasznát venni vagy nem, már ez a biztosító társulatra nem tartozik , s ha a kárvallott újra beveti is jég által összepaskolt földjét,az minden esetre újabb munkával , újabb költséggel történhetik meg, melynek leendő valami haszna,senki sem tudja, s annál kevésbbé számíthatja fel. Elvileg tehát nem határozhatjuk meg, hogy biztosításoknál kinek adjunk elsőséget, a részvényes vagy kölcsönös társulatoknak-e? Mindeniknél fordulnak elő oly szabályok, melyek nem czélszerűek, melyek az embereket a biztosításoktól elriasztják, bár megismerjük, hogy több szabályoknál bajos a dolgon segíteni, s valami okosabbat kigondolni. Azonban a szabályok lehetnek jók , lehetnek czélszerűek, hanem a kivitel, a végrehajtás, a kezelés lehet rész. Ezek lehetnek gyakran olyanok, hogy a legszebb szabályokat megsemmisítik, vagy fillétetlenül papiroson maradnak. És itt fordulnak elő panaszok, melyek a biztosítás megkedvelését fölötte gátolják, s melyeknek orvoslása első teendője lenne úgy a részvényes Simontornya s környéke sept. végén. G. E ho folytán vidékünket a megyei föpásztor mit. Girk György pécsi püspök ur szerencsét téte atyai látogatásával, a bérmálás szentségét adván fel. Az esztergomi ünnepélyről visszatérve a dunaföldvári és simontornyai esperesi kerületek részesültek a szerencsében, és míg egyrészről a kath. hívek lelki öröme a főpap ünnepélyes fogadásában nyilvánult, hitbuzgósága a kegyszerek fölvétele által gyarapult, másrészről a főpásztor leereszkedő nyájassága, szelídsége által elbájoltatván, mindinkább csatlakoznak lelki vezéreikhez, tudván, hogy ezek örökboldogságuknak hű őrei s gondos eszközzől. Dicséretesen részt vett e körútban a világi hatóság. Járásonkinti méltóságához csatlakoztak az illető cs. k. szolgabirák és minden lehetőt elkövettek, mi a tiszteletet a főpásztor irányában tanúsíthatja. Előlovagokban sem volt hiány; habár a főpásztor az ünnepélyes fogadtatást a néptől nem követeli is, de az önként buzdul és mindent elkövet, hogy szívörömét kijelenthesse. Úgyszintén az elöljárók helységenként a templom falain belül égő fáklyákkal lisztelkedtek. Összesen 16 plébániában adá fel a bérmálás szentségét és tízezeret avatott fel a hit állhatatos bajnokaivá. Annyit jólélekkel elmondhatok, hogy e jelenség sokat lendített a kath. hitélet ügyében. A hitéletről áttérek a mindennapi kenyérhez , a gazdászathoz, és pedig azon ágához, mely a földmivelést illeti, mert a marhatenyésztésre kevés a kilátás. Megszűnvén a tágas közlegelők, a telkes gazda alig képes azon egy pár holdon, mely neki legelőül fenmaradt, egykét pár igását tengetni s ezek számára tartatván fenn a legelő java, a tenyésztő tehenek a szó teljes értelmében sanyarognak, így jövőre nem a legszebb remények kecsegtetnek, ha a vidékünkbeli nép ezután is úgy vonakodik a tagosítástól , mint eddig. A tagosítás- és istállózásnak e nép folyvást ellensége, mert a különlegeltetés még mindig vérében van, ugyannyira, hogy még a vasár- és ünnepnapok sem mentek tőle; nem egyszer botránkozhatik meg az ember e visszaélésen, habár a felsőbb rendeletek a legszigorúbban tilalmazzák is, és e tilalmak évenkint megujittatnak s a helységelöljárók által közzétételnek. Legújabban a főpásztorok is felkarolták ez ügyet és a lelkész uraknak szivükre kötik, hogy attól a népet elszoktatni s ahol kell, elriasztani törekedjenek. Ez mind üdvös dolog, de valószínűleg sikeresb hatása lenne oly intézkedésnek, mit közelebb a „Kath. Néplap“ ajánlott. „Segítve lenne a dolgon — mond e lap — ha a magánlegeltetés, átkos következményei miatt világi büntetés alá eső bűnnek bélyegeztetnék és hasonlóvá tétetnék a luivajiassal , minek elkövetőjei után útfelén szabad elfogni és az igazságnak átszolgáltatni.“ Ez aztán megszüntetné a különlegeltetést és másrészt a népet kényszerítené, hogy istálózza marháját, mert ha igazán fölveszszük a dolgot, különféle pásztoroknak annyi eleséget fizet évenkint marháitól, hogy ezen eleség árán bizony szép kazal szénát vagy egyéb takarmányt szerezhetne ! A gazdászat érdekében múltkori tudósításomban érintem , miszerint a drága eleség a gazda hombáréból különféle utón szivárog ki. — Lássunk némelyeket ezek közöl. A legelső s legveszélyesebb alkalom a csere. Alig van a háztartáshoz szükséges tárgy, mit nem ezen az utón szerez be magának a háziasszony. S mi természetesebb, hogy ez mind nagy veszteséggel történik. Valóban lélekháborodást okoz annak látása, mikép tölt meg egy öblös Cserépfazekat tisztabuzával a háziasszony, hogy aztán érette a törékeny darabot fogasára tehesse, melyet egy pár garason az első legközelebbi vásáron beszerezhetett volna, mig így forintokat érő drága élelmet adott érette. A cseréhez legközelebb áll a hitelezés és pénzkölcsönzés gabona fejében. Az első esetben évhosszat kap a zsidóboltostól áruczikkeket, hogy aztán nyomtatás után gabonával fizessen meg neki. Természetes, hogy az árus úgy számítja az áruczikkeket, de a beszedendő gabonát is, mint neki épen tetszik. Ellenőrködés nem is lehet. A második esetben a hatos váltókamat fejében egy kiló búza jár, így pazarolják a drága istenáldást! Ide járul, hogy a férfinép egész éven a korcsmát is csak akkér látogatja, hogy majd évi szomját búzával fogja oltani, bor- és pálinkaadósságát azzal törlesztendő. Íme három fő oka a szegényember anyagi rengése sőt végpusztulásának, melyeket röviden említni elégnek tartok, mint a községhatósági felügyelet , ellenőrködés, tilalmi és büntetési szigor legsürgetőbb tárgyait, a közvagyonosodás érdekében, mely minden egyes községtag vagyonosságából képeződik. Vajha az e bűnöktől ment, a keresetet összetartani tudó földmívesek folytonosan gyarapodó jólléte ösztönző például szolgálna általában a munkásságnak takarékossággal párosítására. Érdekes kérdésen törik most sokan fej őket. A simontornyai uradalomban a legelőelkülönzés megtörtént ugyan évek előtt, de hátra van még az erdőrész. Például Kis-Székelynek 3000 hold erdeje van; a nép eddigelé faizással élt és elláthatá magát tűzifával, mi nem csekély előny vola ; ez természetesen az erdőelkülönzéssel megszűnik. Mint hitelesen tudom, egy egész telek után három hold szántóföld ig értetik. A nép jobbadán idegenkedik az erdőrészletektől, azt hívén, miszerint az erdő neki sohasem fog jövedelmezni, holott mint mondja, a szántóföldet évenként használhatja, miből aztán a szükségelt faár is kikerül. Ha netán lehet is valami a dologban, mi mégis jól fontolóra véve ez ügyet, az erdőrész választását inkább ajánlhatónak tartjuk. Mindenféle egyezkedések híréről hallani e részben és nem egy helyütt ámítások is fordulnak elő, pedig ettől őrizkedni kellene. Mi az erkölcsi életet illeti: a vidék alig pályázhatna erénykoszorúért. A lopás még nagyon divatban. Még sok eset fordul elő, hogy egyik másik gazdát lovai vagy ökreitől fosztják meg- S mi legszomorítóbb, a hatóság dicséretes erélyes utánkutatása daczára, nagy ritkán jöhetni a tolvajlás nyomára. Ennek egyik fő oka a közeli erdőség és a számos puszták, majorságok, miken áthatva csakhamar a Dunát éri a tolvaj, itt aztán a nyomozással felakadnak. A szőlős gyümölcslopást nem is tartják bűnnek. S mindezt nagyrészben a különlegeltetés okozza. A kártevés a lopásnak előg postája, mint a kölcsönösen biztositó társulatoknak. Melyek ezen panaszok, később elő fogjuk sorolni. FÉNYES ELEK: Napihirek és események. Budapest, October 17. * A „Pest-Ofner Zig“nak írják Pozsonból, miként a Pozson közelében eső Oroszvárt gr. Zichy Bódog ur birtokán Főherczeg Albert ö cs. Fensége vásárolta meg; továbbá hogy Walterskirchen báró urnak sikerült volna a Farkasvölgyön a dunagőzhajózási társaság részére téli kikötőt előállítani; végre hogy Pozson városa érdemes polgármestere Kampfmüller úr Bécsbe utazott, hogy ott, mint bizton hírlik, a hypotheka banktól egy millió ft.kölcsönt kérjen a város részére. Egri érsek Bartakovics Béla exoja, közelebb születése helyét Nyitra egyházmegyét meglátogatván, 15.000 pilot ajándékozott két, Nagyszombatban az Orsolya apáczáknál vallásos nevelésben részesülendő leánygyermek alapítványául, mely öszszeget a kegyes főpásztor a nyitrai káptalan kezelése alá rendelt. Alapítvány levelében e nemes jótéteményét azon arany igazságra fekteti, „hogy az egykor leendő anyák csak akkor, ha ők is jó vallásos keresztény nevelésben részesülnek, nevelhetik viszont jó vallásos polgárokká magzataikat s ez által nem csak saját gyermekeik, de a polgári társaság közboldogságát is előmozdítják.“ * A tevékeny Szt-István-társulat közelebb bibornok-hg-primás eminentiája jóváhagyása folytán egy képes bibliát adott ki e czímmel: „Biblische Geschichte für die Jugend. Verfasst von Aloys Roder“ (a cs. k. egyetem hittanára). Ajánljuk a kisebb gyermekiskolák és nevelők figyelmébe. * A „Tanodai lapok“ által hirdetett népnevelési pályázat eredménye. Ezen kérdésre : „Mulattassanak ki a néptanodák nyári látogatásának vidékek szerinti s összes akadályai s az eszközök, melyekkel azon aka