Budapesti Hírlap, 1856. október (227-253. szám)

1856-10-19 / 243. szám

kellemetlenségre, czivakodásra,a­hot perlekedésre nyújt alkalmat. Mert ha egy fezér valami épület leé­gett, vagy­ barom elveszett, vagy­ a vetés v.. szőlő jég által összepaskoltatott, vájjon ki tudná itt elég szigorúsággal és pontossággal a becsüt úgy meg­tenni, hogy se a biztosító­társulat, se a káro­sodott fél rövidséget ne szenvedjen ? E bajon le­hetne ugyan elöleges s mind­két fél által helyben­, hagyott becsű által segíteni, de ki által és miképen történhetnék ez meg ? A biztosító-társulatra nem le­hetne az előleges becslések költségeit róni, mert ez roppant summára menne, mely a biztosítási já­rulékokat rugtatná mértéken túl fel. Az egyes biz­tosított felek már könnyebben viselhetnék e terhet, de ezekre is súlyos költségszaporítás lenne , s a mellett ez esetben sem lehetne a biztosító­ társulatok ügynökeinek ellenőrködését elkerülni, mi megint költség nélkül nem eshetnék meg. Ha valaki itt czélra vezető jó középutat tudna találni, az a bizto­sítások ügyét leghathatósabban mozdítaná elő. Az eddig mondottakból láthattuk, miszerint mind a részvényes, mind a kölcsönös biztosító társula­toknál vannak némely, czélszerűtlen szabályok, s mind a kétféle társulatnál az eljárás körül oly kö­zös nehézségek, melyeket kikerülni nagyon bajos. Feladatunk lévén azonban az emberiség s a haza érdekében a biztosítások ügyét mindenképen elő­­mozdítani, itt az a kérdés támad, vájjon miképen le­hetne ezt Magyarországra alkalmazva eszközölni ? Véleményünk szerint legjobb mód lenne erre, ha a Magyar- és Erdélyországban jelenleg létező kölcsö­nös biztosító társulatok egy testben egyesülnének, és szabályaikat az eddigi tapasztalatokhoz képest átalakítanák. Erről jövő czikkünkben bővebben. FÉNYES ELEK: Napihirek és események. Budapest, October 18. * Megjelent a „Magyar akadémiai Értesítő 1856- ról, az akadémia rendeletéből kiadta To­­­d­y Ferencz titoknok; 2- és 3-dik füzet.“ A II-dikban következő akadémiai felolvasmányok foglaltatnak : Magyarország s Erdély édesvízi s földi puhányai Frivaldszky Imrétől; Emlősök és hüllők maradványai a beremendi csonttorlatban, kivonat K­u­b­i­n­y­i Ferencz akadémiai előadásából; A bűvös négyszögekről, kivonat G­y­ö­r­y Sándor előadásából; Históriai egyveleg Podhracz­­k­y Józseftől , nevezetesen : Sopronmegyei K­e­­resztény helységnek utolsó megtelepedése; a Fe­hérmegyében talált scytha vitéz koporsójáról; a la­banc és kuruc szók eredete és jelentése. Régészeti adalékok Kiss Ferencztől. Ujfalvi Imre XVI. szá­zadbeli szótárbra, Na­gy Ivántól. A III-ikban: Szent István király kettős keresztjéről mint az orszá­g czi­­meréröl Podhraczky Józseftől. Bán Alajos jelen­tése Magyarországról a velenczei tanácshoz 1519-n Wenzel Gusztávtól. A zsidók biostaticai viszonyai Glatter Eduárdtól. Akadémiai tárgyalások. * Az első fóti lóverseny ma szombaton okt. 18-án, déli 12 órakor fog végbe menni. I. Kan­­cza-dij 2000 forint. Minden bel-­s külföldi kancza számára. — Távolság 21/* mért. — Tét 200 pge fo­­rint, fele bánat. — A 2-ik ló visszakapja tételét. — Sept. 1-én 9 aláírással elzárva. Versenyzők: Birch cs. k. főhadn. ur 3. p. k. Gildia, kék csikós sapka. Hunyady Jós. gr. 4. p. k. Caprice, fekete test és sapka; rózsaszín ujj. Kinsky Octav gr. id. sőt. p. k. Irene, fejér és veres csikós test; veres sapka. Liech­tenstein F. hg. id. p.k.Louisa, világos kék test; fekete sapka.Maltzahn-R.lfc-3e.sga. k. Hedrose,­ sárga test, kék sapka. Pálffy Pál gr. 3e. p. k. Cornflower. Kék és sárga csikós test; sárga sapka. Sulkowsky hg. 3e. sga. k. My Hope. Sárga test;­veres sapka. Szapáry Antal gr. 4e. p. k. Hármas. Fekete test és sapka; csi­kós ujj. Wenkheim Rudolf gr. 56. p. k. Rosa May. Fejér test, kék ujj és sapka. II. Több asszony­ság által alapított vadász-díj. Minden ló számára, mely bona fide kopók után vadászott. Kétes esetekben a választmány határozand. — Tét 50 pfrt. — „Fuss vagy fizess.“ Távolság 3 mf. Urlovarok a szokott színekben. Versenyzők • Pálffy Pál gr. 8 észt. fék. m. Kék és sárga csikós test; sárga sapka. Kinsky Octav. gr. 5 észt. p. m. D’Artagnan., Fehér és vörös csikós test; vörös sapka. Birch cs. k. főhadnagy ur id. felv. p. pr. Little Man. Kék test, fe­hér ujj, fehérrel kék csikós sapka. A III. E­l­e­gy­ve­r­s­e­n­y (Sweepstakes) nyolcz aláírás ki nem kerülvén, nem létesült. IV. Mezei gazdák díja. Ajánlva gróf Károlyi István által, magyarhoni mezőgazdák által nevelt minden ló számára. — Tá­volság egyszer körül. — Az első ló nyer 200 frtot; a 2-dik 60 frtot; a 3-dik 40 frtot. — Lovarok , mezei gazdák. A fóti 2-dik verseny October 20 okán tar­tozik. * Urh­á­zy György úrtól következő tudósítást ol­vasunk : A napokban néhány török látogatásához volt szerencsém (mint tudva van , az utóbb lezajlott keleti háború alatt levelezői küldetésben egy ideig török földön volt). Egyike ezeknek A­b­d­i bey Bosz­niából, egynéhány ezer hold föld birtokosa, ki gaz­­dasági gépeink megtekintése s némely gazdasági eszközök bevásárlása végett jött a magyar fővárosba. Pár török tisztet pedig Osman bey az adali kaléi (uj orsovai) várparancsok küldött néhány magyar fajtájú tehén és bika bevásárlására. Másfelől azt hallom, hogy Varna körül magyar modorú gazdasági intézet fölállítása terveztetik. E mozdulat — mint U. Gy. ur helyesen megjegyzi, — nem kerülheti ki a magyar gazdák figyelmét. Míg az egyfelől méltányló elismerése azon újabb lendületnek, melyet a magyar gazdászat különösen maipari és tenyésztési ágaiban kifejt ,­ másfelől serkentő intésül szolgál gazdáinkra nézve, hogy kivált a magyar fajú szarvasmarhák te­nyésztésére mind inkább több gondot és figyelmet fordítsanak. A nevezett urak állítása szerint mind a mellett is,hogy a török tartományok a szarvasmarhá­ban bővelkedő országok közé számíthatók, a törökök részéről számos megkereséshez lehet szerencséik állataink fajtájának nemes volta miatt. * Ifjabb íróink egyike Ko­m­­á­r­o­m­y Ferencz úr jelenti, hogy „Pályakezdők“ czímű­ 3 kötetes regényét, melyből a P. N. mutatványt közlött, már sajtó alá adta s az nem sokára meg fog jelenni. Szerző a múlt évben pár kötet történeti beszélyével lépett föl a nyilvánosság előtt, új regényében is jó iránynyal s komoly kezeléssel remélünk találkozhatni. * A bevégzett eszék-­pécs-kanizsa-zág­­ráb-steinbruchi pályavonal az áruszállí­tásra nagy átmeneti útul fog szolgálni Triestbe, az Al-Duna mindazon terményeire nézve, melyek jelen­leg e kikötőbe, valamint Fiume, Buccari és Zenggbe nehezen hajózható folyamokon és a­ létező országu­takon szállíttatnak. Mily fontos lehet ezen áruforga­lom, kiviláglik abból, hogy a Zamanitzai­ kereskedel­­mi társaság jegyzékei szerint csupán a nehezen ha­józható Kulpán Sziszektől Károlyvárosig átlagosan évenként 1,650,0­10 mérő, azaz 1,300,000 mázsa ke­nyérnek való gabna, 200,000 m. szerfa (többnyire Francziaország részére)1­00,000 m.kamarai áru,40,000 m. rongy, 30,000 m­. fagyó és szalonna stb. szállítta­­tik. A gyarmati és egyéb tengerentúli áruk összegét, melyek az adriai kikötőkből az Al-Dunára vizetnek, 200,000 mázsára lehet tenni. Hogyha végre Galíciá­nak és Oroszországnak (Pesten keresztül) Triesztek­ legegyenesb összeköttetése a tiszai és Ferencz­ Jó­­zsef keleti pálya által elkészülne, késégtelen, hogy ezen legrövidebb és legegyenesebb út nagyszerű át­meneti vonalul szolgáland mindazon gyarmati árukra és mindazon termékekre nézve,melyek a tengereni ki­­­vitelre alkalmasak.­­Esztergomban f. hó 14-kén nyittatott meg az ujdon alapított mesterképezde. Az ünnepélyt d. e. 9 órakor isteni tisztelet előzte meg; 10 órakor meg­jelent bibornok érsek ö eminentiája a zászlókkal dí­szített elemi iskolaépület előtt s számos egyházi és világi előkelő férfiak által fogadtatván bevezetteték a képezde teremébe, hol a képezdei tanulók énekkel üdvözölték. Erre .ö eminentiája a népnevelés fontos tárgyát a jelenváltak szívére kötvén, felolvastattak a m. ministeriumnak a képezdékre vonatkozó rendel­vényei, melyek meghagyják, hogy az efféle intézetbe csupán a két reál vagy algymnasiumi osztályokat végzett tanulók vétethessenek föl , mely rendelet azonban ő eminentiája kérelmére oda módosíttatott," hogy a kiáltó szükség tekintetéből ideiglenesen mindazon ifjak befogadhatók, kik a képezdei tantár­gyak felfogására és elsajátítására megkívánt kellé­kekkel bírnak­, tekintet nélkül az említett reál vagy gymnasiumi osztályokra. Ezután kijelöltettek az inté­zet elöljárói. A föld felügyelői jogot ő eminentiája mint alapító magának fentartván, érseki megbízottjául nt. J­a­r­o­ss Vincze urat, Miskolczi Márton ke­rületi esperest és Kollár István helybeli lelkész urakat pedig,közvetlen felügyelőkül kinevezni mél­­tóztatott. Továbbá a képezde két osztályúnak nyil­váníttatott, a második osztály az idén 15, az első 23 tanulót számlálván. Zajicsekur­a eminentiájához intézett zárbeszédében tanártársai s a tanulók ne­vében a magas alapítónak szép áldozatáért hálát fe­jezvén ki, oda törekedőnek nyilvánítá a tanártestü­letet, hogy az egyháznak erkölcsös, a fejdelemhez hűn ragaszkodó, a hazának hasznos népnevelőket ké­pezzenek. Az ünnepélyt a bibornok hg prímás ur atyai intéssel fejezte be, melyet a tanulókhoz inté­zett, szívükre kötő fontos hivatásukat, kitűrésre és jó magaviseletre serkenté őket, biztosítván a kitünőb­­beket magas pártfogása és kegyeiről. .ff Veszprémből oct. 14-ről Írják: Itt a múlt héten egy szolgaleány vigyázatlanságából tűz támadt, mely a gyors segély daczára 3 házat hamvasztott el. Megyei főnök úr az oltó személyzet buzdítására azon­nal a helyszínen termett, és nagy hatással volt a sú­lyosabb szerencsétlenség megelőzésére. Továbbá méltó hála illeti ez alkalommal kegyes püspökünket, ki az erélyes oltókat pénzadománynyal díjazá, és szokott nagylelkűségével a kárvallottaknak is segé­lyezést ígért. — Néhány nap óta két r. kath. lelkész tartózkodik itt a messze Libanontól, kik pénzt gyűjtenek a druzok által elpusztított libanoni templom­­ fölépítésére. * Az „Aut. Corr.“ jelenti, hogy a magas kincstár részéről tervbe vett rendszabályok közt a magyar­­országi dohánytermesztés emelésére, megemlítendő, miszerint kitűnő fajta dohány­magvakat szándék szor­galmas termesztők közt díjtalanul kiosztani, s oly or­szágokból, hol a dohánytermesztés magas fokra ha­,­golt, tapasztalt dohánykertészeket meghívni, hogy a termesztőket a dohánymivelés előnyei iránt föl­világosítsák. * Brassó­ban sept. 29-én a nagy evang. egy­házban végbement Brassó evang. egyház­községe presbyteriumának, vagy belső tanácsának megvá­lasztása az ágostai evang. orsz. egyház képvisel­­tetésére és igazgatására kiadott ideigl. utasítás 14, 16, 17 és 18 .§-ai, és a magas ministeri bevezetési utasítás határozványai szerint. E presbyterium 29 tagból áll, teljes névjegyzéküket a „Krönst. Zig“ közli, elnöke ft. G­r­e­i­s­z­i­n­g Kristóf városi plé­bános úr. A közelebbi napokban e törvény szerint a presbyterium tagjai közöl egy községi gondnok vagy alelnök fog a községi képviselet által választatni. TREGZA. N­émet irodalmi újdonságok. „Micsoda város lehet az az „Ich“ ? ily kérdések­kel ostromoltak egy franczia tudóst, ki a német philosophiának „Ich“je és „Nicht Ich“jéről beszélt. — A francziák annyira ismeretlenek a német phi­­losophiával, sőt a nyelvvel is mindez ideig, mikép nem csoda, ha az „Ich“et legalább is egy rajna­­melléki várromnak képzelték. Arról, mi a Rajnán innenieket annyira elfoglalta, a mi miatt az iroda­lom terén annyi nyomdafesték jön fölmázolva­ a Rajnán túl kevesebbet tudtak, mint az otahail­i csá­szárság állapotáról. Most azonban kezdik nagyobb figyelemmel kí­sérni a német philosophiai mozgalmakat. Ha volt is egyegy, mint pl. Cousin a híres és ékesen szóló akademicus, ki a német philosophiát tanulmányozta, a németek s nevezetesen Heine, azt vetették sze­mére, mikép e philosophiának szellemébe épen nem tudott behatolni. Hogy méltán lehettek-e büszkék a német tudósok arra, mikép az idegen nemzetek leg­nagyobb tudósai, leggondolkodóbb fejei sem bírtak az abstractiókban az ő magasságukig emelkedni, azt nem vitatjuk, annyi bizonyos, hogy a franczia tu­dós e lenézésében csakugyan rejlett némi nemzeti büszkeség, noha maguk a német tudósok közt is­ voltak, kik philosophiájuk mélységét nem tartották ■nagy dicsőségnek s pl. Littrowa csillagász, ki fiatalkorában bölcsészettel foglalkozott, azzal igye­­kezett mintegy mathematikailag a német philosophia tulságait bebizonyítni, mikép ha annak egy része idegen nyelvre fordíttatik, értelem nélkül való zagyvalékká lesz, csak az eredeti nyelvben érthető. Ezt azonban csak azért hoztuk fel, hogy tények mentegessék az idegenek azon hibáját, hogy a né­met s különösen Hegel philosophiáját vagy nem ismerék vagy félreértették. Hogy épen a philosophián kezdtük ez irodalmi futólagos átnézetünket, azon senki sem fog meg­­ütődni, ki tudja, hogy Németországon a philosophia foglalja el a tudományos irodalom előterét. A Hegel tudományának túlbuzgó növendékei a materialismus papjaivá lettek, s ez iskola ellenében keletkezett egy újabb, mely amaz ellen síkra szállt. Az „Eu­ropa“ czímű folyóirat egyik munkatársa így ír : „Lehetetlen osztanunk azok véleményét, kik azt tartják, hogy a philosophia ideje lejárt, mióta az exact tudományok napja feltűnt. Sőt úgy hiszszük, hogy a philosophia csak most kezd valóban létezni. "■ Csupán az elvontságok üres philosophiája s azon meddő Scholastika szűnt meg létezni, mely a valót megvetette.“ Azon írók száma, kik a naturalisticus mozgalom ellen síkra keltek, napról napra nagyobbá lesz­ — Weber Auguszt igen határozottan védi az idea­­lismus jogait. S nem képek elismerni, mikép az erény és jog az agyban levő albumon eredménye volna, s mikép a lángész csak onnan eredne, hogy az egyén idegeiben a phosphor nagyobb mennyi­ségű. Frauenstadt „Materialismus“ czimü munkájá­ban, mely feleletül íratott Buchner „Erő és anyag“ czimü könyvére, a materialisták egy lényeges hibá­ját emeli ki, hogy t. i. azon fogalomban, melyet a külvilágról alkotnak maguknak, feledik az embert, feledik önnönmagukat. Egyszersmind védi Descar­­tes-t, kinek „Cogito ergo sum“ alaptételét megtá­­madója így gúnyolta ki : „Épen ily igazsággal és mélységgel mondhatnék : „A kutya harap, tehát a kutya.“ E k­önyv­harczba vegyülnek a folyóiratok har­­czai, melyek még koránt sincsenek bevégezve. A materialisták fejei, Vogt, Moleschott, s maga Hess keményen tartják magukat. A­hol a philosophia ennyire igyekszik eltávozni az idealismustól, nem csoda, ha ott a költészet is eltávozik az eszményitől s mind inkább az élet pró­zai mázolásában, ez írásbeli fényképészetben keresi a költészetet. — Egy-két évvel ezelőtt nagyon meglepett, midőn egyik hírlapunkban (A Pesti Nap­lóban) Gutzkowtól néhány amerikai beszélyre oly kemény igazságtalan megrovást olvastunk, hol az, ki híven ecsetelt az életből, azzal vádoltatik, mintha az életet photographirozná. — Azonban most nem csodálkozunk Gutzkow e szigorán — ő ismerte a német költészet ferde irányát, a költői eszményí­tés ügyének védelmében a tulság igen természetes­nek tűnik fel. Szomszédainknál a „népies“ beszélyek oda vitték az írókat, mikép teljesen az élet prózájába fojtották a költészetet. A materialismus ezen túlvitele elle­nében nem csoda, ha az ítészet is néha tulságra megy, s minden alkalmat felhasznál az álirány el­len küzdeni. A magyar irodalomban, — még a re­gényirodalomban is, — nálunk igen korai volna ugyanazon húrokat pengetni, mit a német ítészek. A mi prózai elbeszélő költészetünk még ez ideig inkább abban szenved, hogy nem festi elég híven az életet. — Azonban a németeknél is vannak, kik az életet úgy festik a mint kell, t. i. abból veszik ugyan az anyagot, de azt művészien s némi eszmé­nyítéssel dolgozzák föl, kik ismervén az életet, meg tudják egyszersmind választani, mi az, mi meg­szenvedi a költőisítést. Ilyen legközelebbről M­e­y­r Menyhért, ki e­l­b­e­s­z­é­l­é­s­e­i­h­e­z (Berlin, Sprin­gernél) a népéletből veszi a tárgyat s nem szobá­jában főzi ki. Ő az, életét emlékei után festi s így könnyebben teheti költőivé és kedvessé. Kötete há­rom beszélyt tartalmaz, melyek igen sok szellem­mel vannak kivive. Ily czím alatt „Seldwila emberei“­ egy új kötet jelent meg (Braunschweigban Winéznél) Keller Gottfriedtól , kinek neve Németor­szágban a „Zöld Henrik“ (Der grüne Heinrich) czimü regényéről ismeretes. A szerző az em­beri szív mély ismeretét mutatja s nagy költői te­hetséggel bir E gyűjtemény egyik beszélye „A fa­lusi Romeo és Julia“ több kiadást ért. Ez komoly, drámai mű. — Grimm Hermann beszélyei egé­szen másneműek. Ezek nem a falusi, hanem a sa­­­loni életet festik. A szerző gyakran igen finom lé­lektani elemzésekbe bocsátkozik, s nagyon érdekes kérdéseket hozván szóba, azokat nem­ fejti meg. E tekintetben nincs oly tehetséggel megáldva, mint a francziáknál Balzac, Sand sőt Bernard Ká­roly is. „Ég és föld között” (Frankfurt- am-Main, Meidin­­gernél) czímű új regény írója Ludwig­­­, B­e­r­n­a­u­­e­r Agnes s több sikerült dráma szerzője. A német kritika az említett regényt sok dicsérettel halmoz­za. A szerző egy szerelmes házcserepező történe­tét beszéli el, kinek testvére ugyanazon leányba lesz szerelmes és nejéül veszi, s ki újra szerelemre gyűl az előbbi szerető iránt. E bonyolódás a két testvér és vak apjok között igen drámai jeleneteket idéz elő, melyek annyival érdekesebbek, mivel szín­helyük a házak tetején van (a föld és ég között). A férj, ki testvérét a házfedélről le akarja taszítni, maga esik le, és meghal. A két szerelmes most ösz­­szeházasodik. Ez röviden a regény meséje. Meissner Alfred, barátja Heine Henrik jeleséről új és­­érdekes adatokat tett közzé, de ez­­életrajzot igen túlzottnak mondják s íróját túlságos lelkesedéssel vádolják, kinek lyrai magasztalásain hinga Heine nevetett volna legjobb izót. Igaz, hogy szerző tán egyedüli német költő, ki Heineval barátságos viszonyban állott, de a töb­binek aligha volna kedve azon rosz szellem is­­tenítésére, mely élete feladatául tűzte ki őket gyö­törni. Szerző egy álmát írja meg Heinenak, ki sok­szor szokta álmait elbeszélni. Ez álmot Heine állító­lagos vallási kitérése idejében látta, mely kitérést e ely szellemdús módon c­áfolt meg. „Azt­ láttam álmomban, mintha a Montmartre temetőben sétál­nék. Ide akarom­ magamat temettetni halálom után, mivel e hely sokkal nyugalmasabb, kevésbbé zajos, mint a Pére-Lachaise. A sírkövek a felkelő napnál sütkörésztek, s hirtelen minden sírkő előtt egy egy pár fényesre kefélt csizmát, topánt és czi­­pöt láttam, a szerint a mint az, ki a sírban nyugo­dott, férfi ,­ nő, vagy lányka volt. Mintha egy nagy vendéglőben lettem volna, hol az udvarszolga jó­kor reggel minden vendég ajtajához gondoltan és szép csendesen rakja oda a lábbeliket. — Mindenik aludt még sírjában : a topánok, czipők és csizmák pedig pompásan ragyogtak, mintha angya­lok vikszolták volna ki, s az egész kép mintha csak ezt mondta volna nemsokára mind felkelünk, hogy új pályafutást kezdjünk !“ Meissner életrajzát, pikált adomáival erős, néha túlságos indiscresicival, egy német ítész szerint, főként a hölgyek „csak úgy falják.“ Heine főként a hölgyek kedvencze volt. Igen nagyon érdeklőd­nek a Heine nejét illető adatok iránt, kiről Heine így szólt: „Nem soha egy sort sem olvasott mun­káimból.“ Heine Mimi Matildot egy párbaj kö­­­vetkeztében vette nőül. E párbajban melyet Remé­re írt munkájával vonta magára, a rá irányzott lövés nem talált, maga pedig nevetve lőtt a levegőbe. E­ nőt Heine elvenni kénytelennek érezte­ magát,­ nehogy az családjával szemben czim és név nélkü maradjon. A német művészetet illetőleg megjegyezzük, mi­kép a coburg-gothai herczeg egy uj dalművön dol­gozik, melynek czíme „Diana.“ A német folyóira­tok fájdalommal említik Schumann Robert halálát Bonn-ban, Schumann az u. n. festő­ zene egyik hőse volt, azonban szerzeményei érzelemhez szóló elemeket is tartalmaznak. Először a „Para­dicsom és Peri“ czimű szerzeménye által lett is­meretessé, de „Genoveva“ czimü operája kevésbbé sikerült. A zenészeiről értekezéseket is írt önálló kötetekben és folyóiratokban. Ez értekezések ösz­­szegyűjtve is megjelentek ily czim alatt: „Vegyes munkálatok a zenéről és zenészekről.“ AUSTRIA! BIRODALOM, B­é­c­s, oct. 16. Ferencz Károly Főherczeg és Zsófia Főherczegasszony ő császári Fenségeik jövő szerdán váratnak vissza Ischlből Schönbrunn­­ba, hova Mária Anna császárné ő Felsége is Olaszországból Prágába keresztül utaztában 23-án fog szintén megérkezni. V­e­l­e­n­c­z­éből oct. 6-ról írják az „Alig. Z.“nak ! Azon hivatalos tudósítások szerint, melyek Bécsből az itteni katonai kormányzóhoz érkeztek, austriai Császár és Császárné . Felségeik jövő hó 25-n tartandják bevonulásukat a lagúnák váro­sába, s egy egész hónapot fognak itt tölteni. A leg­­magasb C­s­á­sz­á­r­i-p­á­r dec. 26-a innen Padua, Vicenza, Verona, Brescia és Bergamon keresztül Milanóba utazand, hol az ünnepélyes bevonulás 1857. január 8-kára van határozva. Az ezen or­szágban naponkint gyarapodó jobb hangulat teljes bizonyítványaként tanúskodik az, hogy a velenczei nemesség Ő Felségeik óhajtva várt megérke­zése alkalmából az előbbi udvari rangokért verse­nyez. Számos kamarás, kik az 1848-as utóbbi for­radalom következtében méltóságukat letették vagy elvesztették, az idevaló helytartóságnál sanatoriáért folyamodtak. Mások, kik még kamarások nem vol­tak, annak elnyerésére törekesznek. Egyébiránt e közvéleményben teljes elismerése uralkodik azon érdemeknek, melyeket az itteni cs. k. helytartó gr. Bis­singen a velenczei tartományok java és nyugalma körül igazgatásának rövid ideje alatt szerzett. Tapintata, barátságos jó indulata, s külö­nösen igazságszeretete, összekötve azon fáradhat­,­lan buzgalommal, a sebeket, melyeket ez országon a forradalom ejtett, meggyógyítani, az összes la­kosság rokonszenvét biztosítók számára. d . Hübner, austriai cs. nagykövet a fran­­czia udvarnál, Ischlből visszaérkezvén, ma estve egyenesen állomására elutazott. Hallomás szerint b. Hübner Napoleon császártól meghívást kapott Compiegnebe, hova a franczia császár 18-dikán ér­kezett. S­a­­­z­b­u­r­g, oct. 14. Ferencz Károly Fő­­herczeg ő cs. Fensége tegnap délben Ischlből ide érkezett, s a palotaépületbe szállt. Szintén tegnap esti 7 órakor érkeztek ide Mária és Heléna ba­jor herczegnők ő­k. fenségeik Possenhofenből, az estvét Karolina Auguszta császárné 5 fel­ségénél, az élét a „Károly fehér­czeg“- nez czímzett szállodában tölték s ma reggel 9 órakor Ischibe el­utaztak.

Next