Budapesti Hírlap, 1856. október (227-253. szám)

1856-10-22 / 245. szám

Pest. Kedd, 244 m . Megjelenik e lapi vasárnap­os ünnep utáni napokat kivevő­, mindennap reggel.Kio fizetős! díj: Vidékre : f­é­l­é­vr­e : 10 frt, é­v­n­e­g­y­e­d­r­e : 5 frt. Helybéli: félévre: 8 frt, á­v ne­gyedre : 4 frt.­­ A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri be­iktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4kr szám­ittat*k —'‘Kevesszám 20 pk­r. Szerkesztői iroda : Egyet­emut­cza 2-ifc sz. a. I-sö emeleten. Lapunk összeállítása után érkezett a szerkesz­October 21.1856. Kiasló hivatal van : Egyetem -utczában. 2-ik szám alatt, földszint. tőséghez a következő Távirati (magán)-sürgöny. Paris, oct. 20. A.,Moniteur“­­ nápolyi ügyet illetőleg, e kor­­­ány eddigi eljárását roszaló, des hangon irt czikket hoz. A diplom­atiai viszonyok létbe szak­kítvák. Az angol-franczia két tajóraj egyesült, azonban egy­előre Nápoly vizeire nem fog lemenni. Brest, oct. 18. N. (Politikai szemle.) Mai szemlénkben rövi­­ek lehetünk, hacsak a különféle okoskodások és tanítgatások zavaros tengerébe bocsátkozni nem tarunk. A nápolyi ügy legközelebb körvonalazott írása nem változott, sőt még annyira sem ment készen. Ugyanis a franczia hajórajnak a touloni ikötőből kiindulását ma sem találjuk hitelesen megerősítve, noha az már szombaton hírképen ej­­tve volt. Ha az elmegy is a földközi vizekre, csak lab­asziget és a franczia partok közt fog czirkálni, Nápolyhoz közeledés nélkül. A párisi külügyminis­­triumban minden órán várják a nápolyi franczia övét sürgönyét, hajóra szállásának hírével. Mihelyt­t megérkezik, jelenteni fogja azt a „Moniteur“, az­­ért felvilágosító czikkel együtt. Nápoly elleni har­­cias föllépésről szó sincs. Ferdinánd király iá sem engedékenyebb mint tegnap, de egyszers­­ont állítólag elhatározta, a diplomatiai öszekötte­­ést a nyugati államokkal, azok követei elutazása tán sem szakítani félbe,é s londoni és párisi köve­­ei utasítvák, mindaddig diplomatiai érintkezésben maradni az illető kormányokkal, m­ig azok útleve­­liket m­eg nem küldik. A párisi congressus a „Constitutionnell“ szerint bár legközelebb meg fogna nyittatni, az ,,Indep.s­zerint pedig a nápolyi kérdés jelen állása miatt e megnyitás időpontja hátrább vettetett. A nápolyi király e congressus illetékességét nem ismerte el, Spanyolország­ban az uj ministerium mun­­kásságának bizonyságai szaporodnak. A hivata­­os lap egyremásra közli a kir. rendeleteket, melyek iltal: a régi belső palotai igazgatás visszaállittatik, a püspökségnek a concordatum­ értelmébeni föl - szentelési jog visszaadatik; a nőzárdák uj tagok föl­tételére fölhatalmaztatnak , szóval a concor­­tatum egész erejébe visszahelyeztetik , s min­tén azzal ellenkező határozmányok eltöröltet­tek. Szá­mos kormányzók letétele egészíti ki e­endszabályokkat. Föltűnő ezek közt végre az 1854-ki alkotmány pótczikkének, Rios RdZ-as kedvencz mű­gének minden hosszú magyarázat nélküli egyszerű el­­örlése. Általában a Narvaez ministeriumot nem lehet Az uj vasutakról részletfize­tések. # „Quousque tandem?!.. Hányszor fogjuk még ezen száz meg százszor ismételt phrasisokat hallani, hogy a vasutak az anyagi jóllétet előmoz­dítják, hogy a forgalmat növelik ott, hol már eddig is létezett, s hogy újat teremtenek ott, hol eddig nem volt?! Ez alkalmasint ismét ajánlólevele akar lennie vagy ama vasútnak, vagy pedig mindnyá­junknak mézes madzag, mely valamely új vállalat­nak részvevőket akar szerezni!“.........Bocsánatot kérünk, — az olvasó csalódik, ha jelen czikkünk­­nek ily czélt és szándékot tulajdonít, mert — épen megfordítva — semmi határzott vasútvonalról nem akarunk szólni, se pedig a kérdés általános nem­­zetgazdászati oldalát nem akarjuk érinteni, hanem tisztán n­é a­z a cr v i »»­ai —— szólni s ez, úgy tudjuk, oly oldal, mely eddig elv csak igen kevéssé érintetett. A tények ily nyomozást nagyon is ajánlatossá tesz­nek; ezer meg ezer ember helyzé el pénzét az uj vas­­utpapirokba s mi történt legújabban ? A lombard vasútrészvények fejpénze 30,°/p-ről 7-re, a nyuga­tiaké 17%-ról 4-re, a tiszaiaké 9%-ról *3-ra, sőt egy perezre már 1%-re sülyedt alá; a keleti és ga­­licziai részvények semmi forgalmat nem mutatnak fel, s a karinthiaiak, teplicziek stb. csak a névérté­­ken alul kelnek. Hogyan történt ez? Ez azon kérdés, melynek megfejtésével foglalkozni akarunk. A vasút az államban ugyanazon szerepet játsza, mint a közönséges háztartásban a bútor; mind a kettő szép, hasznos, sőt néha néha nélkülözhetlen dolog is, de senki sem bírja szabatosan kijelölni azon ál­talános határt, hol a szükség végét éri s a fényű­zés kezdetét veszi, mert a mi egyik háztartásban még mulhatlanul szükségesnek látszik, az a másikban már fényűzés és megfordítva. Az okos ember e tekintetben mindig ama régi német példabe­szédet tartja szemmel: „Man muss sich stre­cken nach der Decken­s bútorok vásárlásá­nál folyvást vagyonára van tekintettel. Ele­inte a mulhatlanul szükségesre szorítkozik, azután ugyanazon mértékben, melyben pénze szaporodik, bútorait s ezekkel együtt kényelmét is szaporítja. Már most azt kérdjük, vajjon hasonlóan cseleked­tünk-e mi is vasutainkra nézve? Igaz-e, hogy egy év óta vagyonunk annyi meg annyi száz millióval szaporodott, melyet vasútépítésre fordíthatunk ? Erre úgy hiszszük senki sem fog igen fsel felelni, hanem a felelet új kérdésben szokott állni, azon kérdésben : vájjon szükséges-e, hogy annyi fölös­leges pénzünk legyen,a­mennyibe a vasútépítés ke­rül s nem pótolja-e a pénzforgás gyorsasága a tőke hiányát? Erre igennel kell felelnünk, de csak felté­teles i­g­e­n­nel. Igaz, hogy a vasútépítés nem egyéb mint a tőke helyváltozása. Tegyük fel, hogy valamely keres­kedő ma tiszai vasútrészvényt vásárol, melyre első részlet fejében hatvan forintot fizet be. A vállal­kozók e hatvan forinttal az építés költségeinek bi­­­zonyos részét fedezik, azaz a pénzt nem ássák el, hanem vagy anyagért vagy munkáért adják ki. A munkás ismét tovább adja, ezt vagy amazt vásárol­ván érte, s igy ama hatvan forint rövidebb hosz­­szabb körfutás után ismét a kereskedő kezébe ke­rül vissza, ki avval a második részletet fizeti és igy tovább , úgy hogy aránylag csekély összeggel gyors pénzforgás mellett roppant vállalatok léte­síthetők. Hanem, miként első pillanatra kiderül, minden attól függ, mikor kerül vissza a pénz első birto­kosának kezébe ? Ha a körút például nyolc­ hónapot vesz igénybe, s a tiszai vasúttársaságnak már négy hónap múlva van szüksége a második részlet­fizetésre, ak­kor az említett kereskedő már nem ama fö­lösleges hatvan forinttal, melyet az első rész­ kI őfizethetni helyben: a lap kii.U hl vt n á h a n , Egyetem-utcza, 2-dik színt. földszint; vidéken minden es. bír. postahivatalnál. — Előfize­tési, tartalmazd levelek a czím, lakhely a utolsó pom fel jégy­­lése mellette pénzzel együtt h­é­th­e­tí­z­e­s­­­z­v­e egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók é­letre fordítóit, törlesztheti a másodika­t is, hanem új hatvan forintot kell előteremtenie vagy olyképen hogy azt kereskedéséből kivonja, vagy hogy köl­csön veszi. Ez már a szorultság kezdete, mely az­­itas nőttön női, míg egyik másiknak egyáltalában semmi módja sincsen a pénzt előkeríteni. Ez aztán részvényeit eladja és azoknak ára a süni eladás folytán csökken. A vasútépítés első stádiumában a pénzforgás rendesen a leglassabb szokott lenni , egyfelől azért, mert az előmunkálatok, fölmérések stb. arány­lag kevesebb egyént foglalkoztatnak, másfelől pe­dig azért, mert az erre költött tőke semmit sem jö­vedelmez. Egy két év m­úlva nemcsak a munka maga nagyobb terjedelmet nyer, hanem a vasút egy része elkészülvén, jövedelmet is hajt, minélfogva aztán a pénzforgás is gyorsabbul. Hanem mi jelenleg épen amaz első stádiumban állunk s nem egy, ha­nem 4—5 vasút kezdeményeinek kivitelét látjuk, a pénzforgás még lassú s igy megfogható a pillanat­nyi fennakadás is. A részletek egymásután behajtat­nak s a pénz nevezetesen azoknál hiányozni kezd, kik az első lelkesedés hevében vagy magas felpénz reményében többet írtak alá, mint a­mennyit fö­lösleges pénzükből fedezni képesek. Hogy a kölcsönvétel a bankok escom­ptejának fölemelése által szintén nehezebb lett, már igás alkalommal fejtegettük. Véleményünk szerint az új vasutak alapítói­­ egytől egyig azon nagy hibát követtek el, hogy kölcsönös értekezés nélkül majdnem mindnyájan egy időben hirdették ki a részletfizetéseket és — a­mi még nagyobb hiba — nagyon is magasra határozták a részleteket. Ha valamely új vasúttársaság alaptőkéjét egyre­­másra 60 millióra teszszük, az első (30%) részlet tizen­nyolcz milliót tesz. Már most bátran kérdjük : vájjon szükséges-e mindjárt azjelsö há­: g^^amernet^tízní? A tapasztalás erre nemmel fe­lel; hónaponkiul eleinte talán 3 millióra lehet szük­ség, s nem okosabb-e a részvényestől hónaponként tíz forintot behajtani, mint egyszerre hatvanat? Vagy nem lehetett-e a részleteket fokozatosan úgy rendezni, hogy eleinte kisebbek s azután — midőn tán már a vonal egy darabkája elkészült s a kö­zönség kézzelfogható eredményt lát,­­ na­gyobbak legyenek? Az illető vállalkozók ez által nemcsak azon bajt hárították volna el, hogy milliók szükség nélkül hónapokig vonattak el a forgalom­tól s hogy magának a társaságnak is oly tőkékért kamatot kell fizetnie, m­iket egyelőre nem is hasz­nálhat, hanem a részletfizetések által okozott pénz­­szorultság is sokkal kisebb teendett. Az új részvények tetemes része e perezben oly közel áll a névértékhez, hogy a legkisebb rdegrázkodés folytán könnyen „­ipari“ a­­­á fogná­nak sülyedhetni. Tudják-e az illetők, mit akar ez mondani? — Tudják-e mit jelent az, ha valamely részvény, melynek névértéke 200 forint, csak 190 forinton kel ? Ez azt jelenti, hogy a közönség nem k­é­r­i a részvényeket, hanem kéreti ma­gát azoknak megvételére,s hogy több az, ki e pa­pírtól megszabadulni, mint az, ki annak bir­­tokába jutni akar! Nem szavazunk azokkal, kik az egész befizetések elhalasztását kívánják, mert azt tartjuk, hogy az ily vállalatokhoz — ha már létre kell jönniök — men­nél gyorsabban hozzá kell fogni , hanem igenis ajánljuk az egyes részletek leszállítá­sát, még­pedig tetemes (tán 10 °­ C-re) leszál­lítását. Hogy ily befizetés elegendő, azon körül­mény is mutatja, miszerint azon részvényekre, mik­re 30 % befizettetett , a bécsi hitelintézet 20 %-ot ismét kölcsön ad! Kölcsön? Dehogy is ! Honnan venne ez intézet annyi pénzt, ha ama köl­csönt saját tőkéjéből kellene adni? A dolog máskép áll. Az uj vasuttársulatok rendelkezhető, vagy job­ban mondva, a parezben nélkülözhető pénzüket a hitelintézetnél helyzik el s innen meríti ez intézet a kölcsönadott összegeket. Tehát tulajdonképen nem tesz egyebet, mint hogy a befizetett 60 forintból 40-et viszaad. Nem volna-e tanácsosabb ezen 40 forintot a részvényestől egyelőre el sem kér­n­i s 20 forinttal beérni ? ! — S aztán mennyi nehézséggel jár a hitelintézettőli kölcsön­vétel a vidéki részvényesekre nézve?! Nem vagyunk oly vérmes reményüek, miszerint azt hinnék, hogy e jóindulatú kívánatunkat nyom­ban követendi a teljesülés, sőt nagyon is kétkedünk rajta, miszerint az figyelembe fog vétetni, hanem azon elégtételre igenis számítunk, hogy néhány hét múlva az illetők egyike másika — természete­­tesen csak Blattomban és önmagában, azt fogja mon­dani: bizony, bizony nem irtott volna, ezt igy meg­kísérteni ! Bécs, oct. 18. HIVATALOS RÉSZ. Öcs. k. Apostoli Felsége báró Fran­­e­n­s­­­e­i­n Henrik nyugdíjas századost és salandi­­a gróf Revertera Frigyes századost és követ­égi titkárt cs. k. kamarási méltósággal legkegyel­­mesebben felruházni méltóztatott. A pénzügy-ministerium folyó évi october 5-én 1510—128 szám alatt kelt határozatával Péterffy atal hivatali tisztet, a nagyváradi jövedéki főhiva­­tahoz ellenőrnek nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. A pest-budai cs. kir. földtehermentesítési tsz. bizottmány 1856 augustus végéig, meg­iitetett úrbéri javadalmakért 1480 fortositottnak árpótlási tőkében 17,357,578 f. 22 kr., 1845 áj. 1-je óta hátralékban levő kamatokul köte­­zvényekben 2,167,430 frot., és kiegyenlítésül árpénzben 32,847 ft., 37% krt., részlefizetések­­en lejárt járadékokra 73 jogosítottnak 1, 581, 01 frt. kötelezvényt számított ki. September óban pedig 1, 29 jogosítottnak kárpótlási tőkéül 2,013 ft. 55 krt.; 2. hátralévő kamatjáradékul 3,250 frot.; 3. kiegyenlítési öszvegül 587 ft. 2% krt.; 4. részlefizetésül lejárt járadékokra­­ jogosítottnak 48,000 ftot. számított ki. Egész­­en tehát: 1.) 1409 félnek 17,439,582 ft. 17 kr. .) 2,280,680 ftot.; 3.) 33435 ft. 20 kr. 4.) 74 flnek 1, 629, 700 ftot. számított ki, s kifizetésre talványozott. elődei határozatlanságával vádolni, legközelebb már a királyi rendeletet várják, mely a cortes-gyillés illetékességét akkér módosítandja , miszerint ez csak tanácskozó szerepet fogna játszani. Alább olvasható az új spanyol Ministerium név­sora, azon hibák kiigazításával , melyek az eddigi távírdai közlésekbe becsúsztak. A szentszék és Württemberg közti alkudozások Rómában a concordatumkötés tárgyában szerencsés végük felé haladnak. A kérdés a szent collegium­­ban a württembergi biztosok távollétében vitattatott, kiket Reisach müncheni bibornokérsek képviselt. A tanácskozás eredménye Stuttgartba küldetett, a ministerium észrevételeinek megtétele végett. Ő­szentsége Törökországgal is óhajtott concor­­datumot kötni, de törekvése a római katholikusok és görögök közt keleten uralkodó versengésen hajótörést szenvedett. Mint a távirati sürgöny jelenti, a minis­ter­­krisis Dániában véget érté. .. A külpolitikai viszonyok oly stádiumában állunk, mely jobbra vagy balra vezethet anélkül, hogy meglephetne, annyira szabad tért enged az a legkülönneműbb combinatioknak. Ezen helyzet nem a legkényelmesbek egyike , s homályának árnyéka elhal a kereskedelem, ipar s magánélet legtávolabbi rétegeibe is. A jelen helyzet előjelei a párisi bé­­keértekezletig vihetők vissza, midőn az orosz-fran­­czia kölcsönös udvariasság az angol-franczia szö­vetség közeli füstbemenetét jósol át, s az európai hatalmak szövetségi gruppírozása a legnagyobb kételyeknek látszott kitéve. Világos, miszerint az európai szövetségi rendszer, melynek helyes ará­nyaitól függ az európai béke, a párisi béke aláírá­sától mai napig nem érett, nem fejlett, nem tisztult. És ez természetes dolog; a párisi béke semmit ha­tározottan meg nem oldott, semmit ki nem merített; a feleket elválasztó ellentétes érdekek fölött még további lényegbe vágó egyezkedések tartottak fönn : mire lenne tehát a hatalmak közti szilárd szö­­vetkezési rendszer alapítható ? A párisi értekezlet még mindig folyamatban van; csak­hogy nem Pá­­risban, nem­ egy, hanem több ponton : Nápolyban, Konstantinápolyban, a besszarábiai határokon. Sokan látván, hogy Francziaország Oroszországgal egye­temben sürgeti a duna fejedelem­ségek Austria általi kiürítését, diadalmaskodnak a párisi értekezlet alatt már nyilvánított abbeli előrelátásukon , miszerint egy franczia-orosz kézfogás Austria feje fölött nem tartozik a lehetlenségek sorába; ők legalább is korán diadalmaskodnak; ha e tehetség ma nem va­lószínűtlenebb mint márciusban, az csak azért van, mert azóta a helyzet nem változott. Sokan komoly aggálylyal nézik e bonyodalmas álla­potot, s ezen kislelkű hangulat a m­ai ipar- és pénz­­látástk^lWp^éSS^TfíáeSéttutt^anfis nrré eteg’efidö volt arra,hogy a börzén minden áron eldobassanak a legszilárdabb papírok) hiányzik a politikai belátás, azon érdekek ismerete , melyek a nagyhatalmakat hol egymással összefűzik, hol egymástól eltaszítják, s mely érdekek ellenhatásában áll annak kezessége, hogy soha sem fog bármelyik közölük szövetséges nélkül­­maradni, vagy mások imperativus föl­lépte előtt meghajolni- így látjuk Spanyolor­szágban Angliát s Francziaországot egymással ellentétbe­n,N­á­p­o­l­y­b­a­n együtt, Konstan­tinápolyban befolyással versenyezni ! igy lát­juk A­u­s­t­r­i­á­t Nápolyban Oroszországgal többé kevesbbé bevallott egyértelemben, de a dunai fejedelemségekben ellentétben; és ez utób­biakban ismét mellettünk Török,ellenünk Franczia- és Oroszország; (de a mi nem közönyös momen­tum : minde ti­­­k­ü­k más saját indokok­ból) mig Anglia elég közönyös itt, s Konstan­tinápolyban szívesebben támogatja Austriát mint Francziaországot.. . Mind a sürgés, versenyzés, alkudozás s rábeszélési törekvések egy név alá foglalhatók : bék­eértekezlet, melynek ered­ménye fogja a párisi békeokmány zárpontját ké­pezni, vagy — új háborút. Képzeljük ez utóbbi, a képtelenségig valószínűtlen, de nem lehetlen eset beálltát, mi volna ez esetben a legkirívóbb momen­tum ? az hogy Oroszország hasonlíthatom előnyben volna a párisi béke előtti helyzetéhez mérve. Az ő birtoka megtisztult az ellenségtől, sőt a nyugati haderő elhagyá a török földet is, s csak milliók árán vásárolhatná vissza a ,,status quo ante pace­­met!“ míg Oroszország szomszédja maradt a Tö­röknek. Több mint kétségtelen, hogy Oroszország már a párisi béke által nyert előnyét érzi, s igé­nyeit e szerint hangoztatja is. Ha e viszonyokat tekintetbe veszszük, kell-e még annak további in­dokolása, miért hogy Austria nem vonul ki a du­nai fejedelemségekből? s miért hogy a magas porta teljesen egyetért e pontban Austriával? A nyugati hatalmak a párisi békében kötelezvén le magukat, elhagyák katonai positióikat. Austria előrelátóbb volt, semhogy magát bizonyos időponthoz kösse , s csak ennek köszönheti majdan Európa, hogy a lefolyt keleti háború nem annak érdekében fejeztetett be, ki előidéző; a nyugati hatalmak ugyanis vagy nem értik azon érdekeket mikért harczoltak, vagy nem ugyan Angol-, de Francziaország csak szinteg állitá föl azon érdeke­ket a háború okaiul. — Valljuk meg: a helyzet bo­nyolult , de tán az e viszonyokat rejtő diplomatiai homály még bonyolultabbnak sejteti, mint valójában lehet Mint mondók, az európai érdekek egyensú­lyában bizhatunk. Nag­ihirek és események. Budapest, oetebar 21.­ 0 felsége KarolinaAugusta csá­szárné s a nagyszombati katonai tébolydás templom főoltárának és környezetének kiújítására és szépíté- i sére 50 ftot adományozni méltóztatott. A templom

Next