Budapesti Hírlap, 1856. november (254-278. szám)

1856-11-09 / 260. szám

Pest. Vasárnap, 260. s Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. i-ső emeleten. Kiadó hivatal van : Egyetem­ utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj: Vidékre : fé­l év­r­e : 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: f­­ 1 é­v­r­e: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri be­iktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr számíttatik.— Egyes szám 20 pfer. A „Budapesti Hírlap“ előfizetési ára: 1856-ik évi november — decemberi folyamára. Vidékre postán küldve 3 frt. 20 kr. Budapesten házhozhordással 2 ft. 40 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhiva­talában, egyetem-utcza 2-ik szám takarék­pénztár-épület, földszint Jemich Gusztáv, a „Budapesti Hírlap“ kiadója. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivat­altban, Egyetem-utoz», 2-dik síim, földszint; vidd ken minden »8. kir. postahivatalnál. — Előfize­tést tartalmazd levelek a czím, lakhely s utolad posta feljegyzése mellette pénzzel együtt hé mentesítve egyenesen a kiadd hivatalhoz utasítan­dók. íjgmm mm HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. Apostoli Felségei, é. nov. 3-ki legfelsőbb határozata által Makra Imre makói es­peres és lelkészt, a S. Georgii Martiris de Magno- Varadino megürült czimzetes prépostsággal legke­gyelmesebben felruházni méltóztatott. 0 cs. k. A­p­o­s­t­o­li F­e­l­s­é­g­e f. é. oct. 31-iki legfelsőbb határozata által Z­e­l­i­b­a­p­k­a Ádám köz­ségelöljárót Morva-Lieszkoban Trencsénmegyében, k­ötelességhü és érdemteljes hivatalos tevékenysége elismeréséül, koronás ezüst érdemkereszttel leg­kegyelmesebben földiszínni méltóztatott. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osz­tály Rigó József ideiglenes adóvpénstárnokot 1­1. osztályú adópénztárnokká a n­agy­kátai cs. k. adóhi­vatalhoz végleges minőségben kinevezte. Engedélyokmány. (Vége.) 6. §. Az engedély­okmány kibocsátása napjától számítva harminc­ év lefolyása után mindenkor jogában áll az államnak, az engedményt, illetőleg az engedélyezett pályavonalakat magához váltani. A váltságöszlet meghatározására a beváltás kimon­dásának évét megelőző hét utolsó évnek tiszta jö­­vedelmei vétetnek föl és ezekből a két legkedve­­zőtlenebb évfolyam tiszta jövedelme levonatván, öt évfolyamnak átlagos tiszta haszna arany- vagy ezüstpénzben számíttatik ki. Ezen átlagösszeg az engedményeseknek mint évi jövedelem, félévi részletekben az eredeti enge­­dély-időszak lefolyásáig fizetendő, és semmi esetre kisebb nem lehet, mint az érintett hét év utolsójá­nak tiszta jövedelme, és legalább is egyenlőnek kell lennie öt­­­egy ötöd kamatjával ama tiszta jö­vedelemnek, melyért az államigazgatóság a 4. czikk szerint kezeskedik. 7. §: A személy-és teher­viteldíj maximuma, melyet a társulat szedhet, következő megszorí­tásoknak vetetik alá. A tarifa maximuma austriai mindenkint nagy vagy ezüst pénzben , de mindig az országos pénzláb szerinti értékben szedendő. Utazók 1. osztályú ülésen, 20., II. osztályún 15, III. osztályon lókért fizetnek auszt. m­értföldenkint. Gyors vonatosai, melyek csak első és második oszt. kocsikat tállítnak, ezen árszabály 20 pcent­­tel emeltethetik azon föltétel alatt azonban, hogy a vonat gyorsaság csekélyebb nem­ lehet, mint minő az állam által szelt pályákon a gyorsvonatoké. Áruszállitmányé­rt közönséges nenettel egy bécsi mázsa után I. osz­i pkr., II. oszt. 1 % pkr. Hl. osz. 2 pkr. A leletitárgyak fuvarbére, valamint a mellékdíjak az árus és fuvarfeltételek osztályozása a délkeleti államvasutiüzlet igazgazgatóságának 1852 jan. 24-ei árszabás szerint határozandók meg. A fenn kijelölt árakat a társulat semmi esetre nem nö­velheti, hacsak erre a államigazgatóság határozott beleegyezése által se nem hatalmaztatok. Az ál­lamigazgatóság fennírja magának a jogot azon esetben, ha a tiszta jödelem 15 százlénit meg­halad, az 1854. sept. Liu engedélytörvény 10. §. c) betűje értelmében a^rakat leszállíttatni. 8. §■ Az élelmi sztjjj rendkívüli drágasága esetében az államigazgatág föl van jogosítva, az élelemtárgyak szállítási­­ának ideiglenes alábbi szállítását követelni, de cs^ 1/2 pkrig mértfölden- irént és mázsánként. 9. §. Katonai szállítóitok leszállított áron eszközlendők , mely katong egyenként vagy tömegben, lovakra, málhákra a zínai tárgyak- és hadi szerelvényekre nézve igazabb nem lehet,­­ mint minő az engedélyzett délnyi állampályán. I 10. §. Az engedményeseknek hában áll azok­ *­tól, kik a vaspályát a tartozó viteldíj előleges lefi­zetése nélkül használják, vagy kik a szállítmányok nemének vagy súlyának helytelen bejelentése vagy több, különböző egyénekhez tartozó, vagy különbö­ző egyéneknek küldött tárgyaknak egy küldemény­be összefoglalása által, vagy bármi más módon az illetéket csökkenteni vagy egészen kikerülni meg­­kísérték, a szabályszerű illetéknek háromszoros megfizetését kereskedelmi ministériumunk által megállapítandó közelebbi módosítványok szerint követelni, a közönség azonban az illetékkeves­­bítés vagy kikerülés következményeire az ársza­bály-hirdetményhez csatolandó figyelmeztetés által értesítendő. 11. §. Az engedményesek kötelesek a postát az 1851. nov. 16-ki vasutüzleti rendtartás szabályá­nak 68 §-a értelmében szállítani, e tekintetben a postaigazgatóságnak jogában áll, a kereskedelmi mainistérium útján, egy minden főállomástól napon­kint elindítandó vonatra nézve az indulási órákat és a menet gyorsaságát minden irányban megha­tározni. A vaspályák igazgatására vonatkozó leve­lezések az illető vonalakon az igazgatósági hivatal­­nokok által minden akadály nélkül szállíthatók. 12. §: Az államigazgatóságnak jogában áll, kár­pótlás nélkül a pályák hosszában az ezekhez tar­tozó telken és földön államtávirdákat állítni fel, vagy távirdai készületnek elromlása esetében, a vasúti vállalathoz tartozó távírdákat használni. Ellenben a vasúti vállalat is fel van jogosítva, saját üzlete számára távírdákat állítni és ezeknek sodronyait az állami távírdák oszlopaihoz erősítni. Saját távír­dáinak használatakor azonban csak a pályaüzletet kizárólag illető közleményekre van szorítva, a­miért is reá e tekintetben az államigazgatóság felügyel. A vasúti vállalat különben köteles, a pályavonalak hosszában felállított állami távírdákra a pályaőrök által ingyen felügyeltetni, és a távirdai készülékeek mindennemű megcsonkítását az állaal a legközeleb­bi távirdai állomásnak jelenteni. 13. §. Általában köteleztetnek az engedményesek az engedélyzett építkezés és üzlet körül az enge­dély-okmány tartalma, valamint az e tekintetben fennálló törvények, nevezetesen az 1854. septemb. 14-ki vasúti engedély-törvény és 1851. nov. 16-ki vasutüzleti rendtartás, szintúgy az ezentúl netalán kibocsátandó rendeletek szerint járni el. 14. §. Az engedélyidő tartama alatt senkinek sem engedtetik meg közhasználatra oly vaspályát állítani, mely a nélkül, hogy új közbenső pontokat érintene, ugyanazon pontokat kapcsolná össze, me­lyek az államigazgatóság által hadműtani, politikai és kereskedelmi tekintetben fontosaknak ismer­tettek el. Hahogy az engedély tartama alatt a déli állam­pálya, a Bécs-ajszőnyi vonal közt, és innen tovább a Duna és Dráva közt egy fennebbi határozmányok szerint megengedhető és közhasználatra szánt vas­pálya szándékoltatnék egy harmadik vállalkozó ál­tal építtetni, az engedményesek biztosíttatnak, hogy ezen esetben előjoggal birándnak, ha azon feltéte­leket elfogadják, melyek alatt egy harmadik vállal­kozó ily pálya felépítésére és üzletben tartására ajánlkozik, és ha erről a feltételekről­ értesülés után legkésőbben három hónap alatt, jogkötelező­­leg nyilatkoznak. Önként értetődik, hogy ezen­­ határozmányai csak azon harmadik vállalkozó által már kinyert jog csorbítása nélkül érvényesek. 15. §. Az engedményesek felhatalmazhatnak egy Bécsben székelő részvénytársulatot alakítani, és e czélra hatvan millió fiig részvényeket bocsá­tani ki. A részvénykibocsátás megnyitása előtt azonban a társulat alapszabályainak helybenhagyá­sa bevárandó. Az ezek szerint alakult társulat az engedményesek minden jogaival és kötelezettsé­geivel bír. A tovább megkívántató pénzerő megszer­zése végett felhatalmaztatnak az engedményesek, kötelezvényeket bocsátani ki, és pedig oly kamat­láb!) szerint, melyet az államigazgatóság jóvá­­hagyana. Ezen kötelezvények kamatjai a 4. czikkben az államigazgatóság által biztosított vaspályás jövede­lemből fognak főképen fedeztetni. 16. §. Ha ezen engedélyben megállapított bár­minő kötelezettség nem teljesíttetnék, az államigaz­gatóságnak joga van az 1854. sept. 14-ei vasúti engedélytörvény értelmében a m­egkivántató intéz­kedéseket megtenni és azonfölül szükség esetében a vaspályás vállalat költségén a megfelelő orvos­latot megrendelni. Midőn ezennel mindenkit komolyan figyelmez­tetünk, hogy ezen szabadalom ellen ne cseleked­jék, és az engedményeseket följogosítjuk, hogy be­bizonyult kár esetében hatóságainknál kártalanítást szorgalmazzanak, parancsoljuk az összes hatósá­­ságoknak, melyeket illet, ezen szabadalom és min­den benne találtató határozmányok fölött szigorúan és gondosan őrködni. Okmányul kibocsátjuk ezen levelet , megpecsé­telve császári nagyobb pecsétünkkel Bécs birodal­­ om, mi fő- és székvárosunkban oct. 8-án ezernyolcz­­százötvenhatodik, és uralkodásunk nyolczadik évében. Ferencz József m. k. (p. h.) Toggenburg lovag m. k. 0. Cs. k. Ap. Felségének határozott parancsára Dr. Maly Vincze m. k. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest ., nov. 8. N. (Politikai szemle.) A „Constitutionnel“-nek tegnapi szemlénkben röviden ismertetett, Anglia el­len hevesen kikelő, s Oroszország mellett melegen fölszólaló czikke mondhatni egyidőben érkezett meg az azt defavouáló „Moniteur“-czikkel, a félhivatalos kifakadás annak hivatalos c­áfolatával. Hogy ez uj nyilatkozat által a politikai helyzet lényegesen más alakot nyer mint a tegnapi volt, kétségtelen, hogy minden irányban világosabbat, határozottabbat, egy­­szerűbbet-e? azt még e pillanatban meghatározha­tónak nem tartjuk. A táviratilag alább közlött Mo­­niteurczikk legelőbb is tiltakozik az ellen, mint­ha a félhivatalos lap szóban levő czikke, melyet csak a vitát megmérgezőnek bélyegez, a kor­mánytól származott volna. E défavouálás újab­ban bizonyítja azon gyakori tapasztalatot, mi­kép a franczia félhivatalos lapok többnyire leg­­kevésbbé tekinthetők olyannak, s ha a franczia kor­mány valódi c­élzataira következtetni akarunk, nem ritkán egészen más lapokban találjuk a tájé­koztató fonalat, mint ezúttal a „Siécle”ben, mely kissé tovább is megy ugyan a valónál, de mégis ezúttal közléses kútfeje hitelesbnek bizonyult be. E lap szerint t. i. már oct. 31-n küldettek szét oly franczia sürgönyök, melyek által minden létezett­­ nehézségek m­egoldalvak, a mart. 30-ki szerződ­­vény egész terjedelmében végrehajtása megállapít­tatott s csak ennek megtörténte után fogna egy netán egybeülendő uj congressus oly uj kérdéseknek a haladás szellemébeni eldöntéséhez fogni, melyeket Oroszország vagy más kormány tán az elé terjeszteni kíván. Ily értelemben véljük magyarázandónak a „Moniteur“ noha még csak táv­iratilag ismert czikkét is, mely második részében állítja, hogy azon egyetlenegy, habár cse­kélyebb érdekes kérdés is, melyre nézve e pillanatban még Angol- és Francziaország közt nézetkülönbség van , békésen ki fog egyen­­­líttetni, mielőtt értekezletek tartat­nának. E nyilatkozatokból az tűnik ki, hogy Francziaország elállott oly congressus sürgeté­sétől , melynek feladata a párisi békekötés bármelyik pontjának újabb vitatás, magyarázat, vagy meghatározás alá vétele , vagy pedig vala­mely hatalom saját véleményének többségi ítéletho­zatal alá bocsátása lett volna, vagyis elállott Orosz­országtól s csatlakozott Anglia s Austriához a párisi békekötés feltétlen, semmi congressustól fel nem függesztett, végrehajtása iránt, s így lépést tett a meggyengült hármas szövetség újra megszilárdu­lására, azaz: mind a három nagyhatalmasság ismét az ápril 15-diki szerződés terén áll. Más rész­ről figyelmet érdemlő a Moniteur nyilatkozatban azon nagy súly kiemelése, melyet az angolfranczia szövetség tovább is fennállásában helyez, azon erő­sítés, miszerint a két hatalom közti egyetértés min­den európai nagy kérdésben fönnáll, mert abban al­kalmasint azon híreknek némi defavouálását le­het látni, melyek egy franczia - orosz szövet­séget mind határozottabb bizonyosság alakjában kezdtek föltüntetni. Már hogy Francziaország e meg­térő lépése, mint azt egyelőre nevezhetni véljük, mind specificus irányt adand az európai különféle függő kérdések tovább fejlődése vagy megoldatásá­nak, valamint a másod sorbani politikai viszonykép­­ződéseknek , annak gyanítgatását hiú bibelődésnek tartjuk. A fennemlített „Constitutionnel“-czikk Párisban nagy sensatiót gerjesztett nem csak a börzén, mely igen lehangolt­­ön, hanem a magasb politikai régi­ókban is; abból már az angol-franczia szövetség kialvását mint tényt olvasták ki. Ekközben ál­­liják , hogy Compiégneben ministertanács tar­tatott , melyen P­e­r­s­i­g­n­y londoni franczia követ is jelen volt. Ezen tanácsban kelle meg­­vitattatnia azon kérdésnek, minő definitiv maga­tartást válaszszon Francziaország azon különböző kérdésekben, melyek e pillanatban Európa nagyha­talmait egymástól elválasztják. A „Moniteur“ czik­­kéből az látszik, hogy e tanácsban P­e­r­s­i­g­n­y né­zete győzött, ki az angolfranczia szövetség fő pártolója, s nem mondják lehetlennek, hogy a győ­zelmet Thouvenel Konstantinápolyból visszahi­­vatálsa követendi, sőt a Londonban nem igen grata persona Walewsky grófnak a külügyministerségben Persigny által felváltását sem tartják lehetlen­nek. E kabinetmódosítási hírek azonban egyelőre csak gyantásoknak vehetők. N­á­p­o­l­y­ból azon tudósítást veszszük, hogy egy pár angol-franczia hajó czirkál a város közelében; de hogy a helyzet Nápolyban nem lehet oly feszült mint rajzolják, azon körülményből következtethetni, miszerint a franczia s angol tisztek minden nehéz­ség s manifestatiók nélkül járnak kelnek a városban. A franczia s angol hajók Üdvlövéseket váltottak a nápolyi erődökkel, mi mutatja, hogy a szakítás nem oly komoly. Mai távirdai sürgönyeink közt szó van az orosz császár leveléről, melyet Kisseleff a francziák császárjának átnyújtott. Ennek tartalma iránt kö­vetkező felvilágosítást ad egy berlini levelezés: Tudomás szerint a franczia kormány nem csatlako­zott azon tiltakozáshoz, melyet Anglia a finn­parti várak építése ellen az orosz udvarhoz intézett. — Sándor császár a franczia részről ez alkalommal tanúsított érzületet igen élénken elismerés s azt egy Napoleon császárhoz inté­zett levélben is kifejezé, melynek személyes kézbe­sítésével Kisseleff bízatott meg. Zárjuk be mai szemlénket következő jellemző adomával: Buchanan még mint londoni követ a királynőnek egy leve­r­jén volt jelen, hol egy magas szép néger teljes formaruhában , S­o­u­­­o­u­­q­u­e császár követe, nagy figyelmet gerjesztett. A jelenvolt diplomaták egyike Buchanantól azt kér­dezvén, hogy mit tart ezen négerről, ő visszafor­dult s hideg bíráló tekintettel mérvén a négert, igy szólt: „Véleményem szerint megér — 1000 dollárt.“ November 9.1856 Változás örökösödési jogainkban. •­ Uj stádiumába jutottunk ismét a jogéletnek, — viszonyok közé , melyek különösen polgárjogi érdekeinket a jelen átalakulás kívánalmai szerint szabályozzák. Értjük itt különösen a­z év pd­. hó 8-dikáról kelt s az 1857-dik év január 1-je nap­ján életbe lépendő uj házassági törvény jogi hatá­lyát , mely többek közt az örökösödési jogviszo­nyokban is, a régi törvényes szabványoktól részint sokban elütő módosításokat, részint számos újabb határozmányokat tartalmaz. Érdekében áll minden honpolgárnak e változások közt is előre tájékozni magát, mert az új helyze­­zet határidejéhez már is közel állunk, — és, mert különösen az örökösödési ügy, egyesekre úgy mint családokra, házastársakra és gyermekekre egyké­­pen kiható fontosságánál fogva, már magában véve is méltán számítható a közérdekű jogi mozzana­tokhoz. Az általa leírot, polgári törvény XIV-ik fejezete szerint ugyanis az örökségbeli jogszerű kitagadás kellékei közt eddigelé csak négy törvényes ok lé­tezett , melyek szerint a szülők, ha gyermekeiket az örökjogra méltatlanoknak találták — az örök­részből érvényesen kizárhatták (768. §.). E kita­gadás azonban azon esetre nem terjeszkedhetett ki, ha s a midőn p. o. a gyermek a szülök akarata ellen házasodott meg. A legújabb házassági tör­vény 32-ik §-sa a kitagadás előbbi törvényes kel­lékeit ellenben már oda is kiterjeszti, hogy : ha a kiskorú atyja vagy a hatóság engedelm­e nélkül há­zasodik, akkor mindkét szülő fölmentetik azon kö­telességtől , miszerint a gyermeknek kiházasítást adjon, sőt az apa föl van jogosítva, hogy azt kita­gadhassa. A kitagadás joga azonban a köteles­résznek csak feléig terjed, és az apán kívül ezen jog nem csak az anyát,hanem az öreganyát is meg­illeti, kiknek gyámsága alatt a kiskorú állott, mi­dőn törvényes engedély s ezek beleegyezése nél­kül lépett házasságra. Későbbi beleegyezés csak úgy szünteti meg a kitagadás jogát, valamint a megtörtént kitagadást is, ha az írásban és minden, e végső akarat érvényességére megkivántató for­mák megtartása mellett, s különösen a polg. tör­vénykönyvnek 719 s 772-dik §§-sai szellemében történt. Csupán kiengesztelődés se a házasságba egyezésnek, se a kitagadás megszüntetésének nem tekinthető. Ezen esetben az idegen népek törvénykönyvei különfélekép rendelkeznek. A franczia code neve­zetesen általában mellőz minden oly rendszabályo­kat, melyeknél fogva a gyermekek aztán ezen, vagy más oknál fogva kitagadtathatnának örökségeikből. A porosz törvények ellenben a kitagadásra nézve ti mi törvénykönyvünkben fölállított jogelvekhez hasonló rendszabályokat követnek. A régibb magyar törvényhozás az ilyféle kitagadásra semmi­nemű szabályokat nem alkotott. Azonban a volt törvény­kezési rendszer s a bevett jogelveknél fogva kö­vetkező vezérelvek szolgáltak irányul a gyakorlat­ban : 1­ az ősi jószágokból semminemű kitagadás­nak nem volt helye , mivel ilyesmit a birtok­­kal­ megkötött rendelkezési jog s nemzedékről nemzedékre átszállítványozó alkotmány nem is tűrhetett volna ; ( 2) hogy a szerzemé­nyes javakból is csak azon esetben lehetett ki­zárni a gyermekeket, ha azok az ősi vagyon meg­terhelése s a kitagadandó közvetlen befolyása nő.

Next