Budapesti Hírlap, 1856. november (254-278. szám)

1856-11-15 / 265. szám

meg az embereket, mintha a föld a lábuk alatt bol­tosodó kezdődnék s ők azzal mintegy,6 hüvelykre fölemelkednének. Ez egy másodperciig tartott. Ek­kor tompán zugó morajt hallottak, mely távoli mennydörgéshez hasonlított s reá tüstént gyorsan egymásra következő rázó lökések következtek víz­egyenes irányban, melyek közöl kettő,igen heves­­­ volt, úgy hogy félhetett az ember’,­ hogy földhöz juttalik vagy az ágyból kivettetik. Egészben 4 má­­sodpercz alatt mintegy 20 ily ingadozás fordult elő. A tetők gerendái pattogtak,,, a falak megre­pedtek, a vakolat lehullt, egyes házi szerek, órák, virágcserepek leestek, két ház kéménye is lezuhant. Egészben mégis e­ földrengés nem volt oly erős, mint az 1845. dec. 21-ki. — A pénzláb-szerződés tervezeté­ről, melyet a pénzlábértekezlet befejezett , az „Austria“ a kereskedelmi ministerium közlönye ki­merítő biztos tudósítást hoz, melyből összefoglalt kivonatban a következőket veszszü­k ki : „Mind a súly , mind az érczvegyítés tiszta tizedes alapon nyugszik. Az 500 gramm­ sulyu vámfont fog az egész arany és ezüst pénzverésnek alapul szolgálni. A tiszta ezüstérték fentartása mellett s az új­ font alap­ján a szerződő államok pénzügyi szerkezete olykér fogna rendeztetni, hogy a tiszta ezüst fontjából vagy 30 tallér vagy 45 forint vagy 52 V2 frt essék ki, és a tallérértkű érczpénz alatt a 30 talléros, az austriai értékű érczpénz alatt a 45 forintos, és a német értékű alatt az 52ya forintos pénzlábu ércz­pénz értessék. A 30 talléros és 5232 forintos pénz­lábu érczpénzdarabok teljes egyenértékkel bír­janak az eddigi 14 talléros és 24 x72 forin­tos pénzláb szerint vert hasonnevű érczpénz­­darabokkal , oly módon, hogy a 14 talléros vagy 24 új,forintos pénzlábu régi, és a 30,talléros vagy 52 1/2 forintos pénzlábu új érezpénzdarabok közt fizetések és kötelezettségeknél különbséget ne sza­badjon tenni. Kivéve azt, hogy Austriának­ fentartva marad továbbra is levantei tallérokat Mária Terézia császárné arczképével és az 1780. évszámmal az akkori tartalommal kereskedelmi pénzül veretni; mindegyik szerződő állam pénzveréseit oly pénzdarab 11 boktra fogja szorítani, melyek a megállapított pénz­lábnak megfelelő számolási módhoz illenek. A főpénz­­daraboknak az orsz. pénzláb szerint verendő megr­eng­edhető legkisebb részdarabjaiul elismertetnek : a 30 talléros pénzláb szerinti x/s tallér darab = 5 ezüst garassal, a 45 forintos pénzláb szerinti y0 forintos darab sas 5 ezüst garassal, az­ 52 *% forintos pénzláb szerinti ty4 forintos darab ==15 krajczárral (délnémet ért) Két főezüstpénzdarab fogna egyleti tallér név alatt verettem­!: 1) Az egyleti egytallérdarab a tiszta ezüst font’^q-ad tartalmával, illetőleg 1 tallért 11/^ austriai forint és 13/4 délné­met forint értékében. 2) Az egyleti kéttallér­da­­­rab tiszta ezüsttartalommal, illetőleg 2 tallér, 3 austriai forint és 31/2 délnémet forint értékében. Egy állam sem tehet több váltópénzt forgalomba, mint mennyit saját országos, szükséglete kíván (a váltópénz összes­ forgalmának pedig semmiesetre nem szabad a lakosság fejszáma után :*1/B tallért illetőlegig2 forintot meghaladnia,s hol ezen már túl­­mentek, a váltópénz e­ mértékre,úji er­dő viasza.) A­z értékarány megállapítása, mely szerint, az austriai pénzügyi területen az eddigi 20 forintos pénzláb szerinti pénzdarabok az új orsz. pénzlábra áttérés végett s a váltópénzek beváltandók, vagy forga­lomban hagyandók lesznek,az 1853.febr. 19 ki.ke­­resk. és vámszerződés 19 czikke értelmében az illető kormánynak marad fentartva. A kölcsönös közle­kedés könnyítése és a külfölddel­ kereskedelem elő­mozdítása végett a szerződő államok: egyleti keres­kedelmi arany pénzdarabokat is fognak koronás tallér és félkoronás tallér elnevezése alatt veretni s pedig a koronás tallért is ki, s a félkoronás tal­lért i/100 rész font finom arany tartalommal és 100 ezer rész réznek 900 ezer rész arany közé vegyítési arányával. E szerint a 45 koronás tallér­­1­90 félkoronás tallér -egy­­fontot nyoma­na. A több vagy kevesebb tiszta tartalomban­ eltérés nem lehet tö­bb mint 2 ezred rész súlyban,jegyes darab­nál akár a fél, akár a koronás tallérrd­ajál 2­2 ezer résznél. Kivéve Austriát , mely arany dara­bokat az eddigi módon 1856­ év végéig verethet, a szerződő államok más mint egyleti aranypénzda­rabokat nem verethetnek. Az egyleti arany pénzda­­rabok ezüstértékét a közönséges forgalomban csu­pán a kínálás és keresettség közti arány határozza meg. A­ papírpénzt illetőleg a szerződési terv ezen fontos határozmányt tartalmazza.­­Egy állam sincs jogosítva, papírpénzt kényszerkerettel kiadni, vagy kiadatni, hahogy oly intézkedés nincs téve,a hogy az­­ tulajdonosok, kívánatéra mindenkor teljes értékű ezüst pénzzel beváltathatik. Az e tekintet­ben jelenleg még létező, kivételek legfeljebb 1859 jún. 1-jéig megszüntetendők. Papírpénzt, vagy más pénz gyanánti forgalomra szánt érték­­jegyeket, melyeket vagy maga az állam, vagy an­nak tekintélye alatt álló más­ intézetek adnak ki, jövőben csak ezüst-, és törvényesen fenálló orszá­gos értékben szabad kiadni. L­ethiére e méltánytalanságon békétlenkedvén, Du­comet festvényét a pályázó művek összes műtár­­latába tétette ki, éljen akkor, midőn Berry her­­czegr­e azt meglátogatta. A herczegnő nagy figye­lemmel nézte a ékezetten festő művét, ki a belügy­­ministertől azon megbízást h­ybré, dolgozza ki egy k­épben’„Szent Lajost, ki egy cserfa alatt ítéletet hoz,a mely kép Ducomnet szülő helysége múzeumá­nak volt szánva. ' ÉZ' időtájban hagyta el Ducom­et a Lethiére mű­helyét,, hogy amint mondják­, a maga lábán tanuljon járni. Első műve, szárnyra kel­te­ után, a „rabszol­­gak­ereskedő“ volt, mely az lerras-i múzeumban van. Az 1830-iki forradalomra következő első években a kormány , hogy segítsen Ducornet-n, azzal bizta­ meg őt , hogy az új király arczképét néhány pél­­­dányban készítse el. A király arczképeit akkor s zú­zával osztották ki a megyékben. Ez arczképmásolás igen kellemetlen munka egy valódi művészre nézve, de művészünk szükségből ideylelen volt ráadni magát mint sok más. M'ig. Ducornet így­­igyekszik a maga és édesatyja életmódját biztosítni, az állam­ megvonta tőle az 1200 franknyi segélyt s ugyan­ekkor Lille is kihúzta rendes kiadásai lajstromából az évenkénti 300 foknyi segélyt. Mindez csak kétszerezte Duc­ornet vasszorgal­mát. 1834-ben két műve,. u. m. „episod Antwerp ostromából“ és „Magdolna Krisztus lábainál“ a lou­­vre-i műtárlatba fölvétetett. Ez utóbbi 9 láb hosszú s 7 láb széles, mi fényesen czáfolja meg az 1829-b­­e festészre kimondott ítéletet. Mellőzvén kisebb fontosságú műveit, csak ezen művész kitüntetéseit soroljuk elő.A louvre-i tárlaton 1840-ben harmadrangú éremet nyert, 1841-ben másod rangút, 1843-ban első rangút, s végre 1846-ban a nagy arany, érmet nyerte el ily czimü képével „Krisztus a sírban“, mely kitűnő mű. Ké­sőbbi művei közöl megemlítjük még „sz. Philomé­­nes-t“ 1847-ből, „Gloria in exce­lsis“­ 1849-ből, „egy vonás sz. Márton életéből“ ,1853-ból; — mindezeket templomok számára készítette megren­­d­elésből. Vegyük hozzá meg igen számos, s minden nemű arczképeit, és beláthatjuk, mikép azt, hogy Ducornet szegényül élt és szegélyül halt meg, nem restséginek kell felrónunk­: épply kevéssé tulajdo­níthatják ezt könnyelmű életmódnak,mert e szegény művész nem volt a világi élvekre teremtve. Vagy tán bőven’ költött? Ezt sem mondhatni. Lakháza egy.fészekr­ény volt műhelyében s equipage-n, az apja háza.­­— Apja egy félszázadig hordozta fiát a hátán. ■ Az, ki után e czikket közöljük, az arczképeket illetőleg következőleg ki beszéli el, hogyan ismerke­dett meg személyesen Ducornet- val. Négrier tábornok 1848-ban, júniusban egy pá­risi torlaszon esett el; kardját a Lille-ban állo­másozó tüzértestnek hagyományozta.­ Ducornet sz­ülőhelységét Lille-t ezen vitéz fiának arczképé­vel akarta megajándékozni. De a festő soha sem látta a tábornokot. Életnagyságú képet akart elő­­állítni, már pedig a tábornoknak csak egy Bra szobrász által készített­ mellszobra volt, s arczképe néhány, igen­­ kétes hűségű kőmetszvényben volt található. Ducornet szükségesnek látta néhány ada­tot szerezni a tábornok testalkatát, magatartását és arczkifejezését illetőleg. Ez iránt Lebrun kapitányt (most ezredest) kérte föl, ki Négrier-nek segéde volt , s mindig nagy ragaszkodást mutatott iránta. Engem is felszólított, jellemezném a tábornok kül­sejét saját emlékezetem után, így történt Ducornet­­nál első látogatásom. Soha sem feledem azon benyomást, melyet rám e csoda ember jön, midőn műhelyébe léptem. A Vász­non, mely az állványra volt feszítve, már a tábornok képe életet kezdett nyerni, s e vászonnak egész hosszában hihetetlen könnyűséggel járt föl s alá egy törzs, tjzelyen emberi fej állott magas hom­lokkal tvkifejezésteli szemekkel, s mindenütt, hol e törzs a vászon hosszában elhaladt, festészi voná­sok nyomait hagyta maga után. Midőn e csodá­latos jelenet felé néhány lépésre bátorkodtam kö­zeledni, egy hosszú vékony, foltokkal ellátott áll­ványt­ vettem ki, melyhez e lény nem tudni miként fogódzott,­­ mint föl s lejárt. Csak most vettem­­ észre, hogy ez embernek se karja se lábszára nincs, csak rövid czombja fejletlen lábbal. Egyik lábában a festékes táblát (palerie), másikban egy ecsetet tartott, szájában hasonlókép a szőrével előre tar­tott ecset volt é­s bámulat fog el, midőn elgondo­lom,­­hogyan mozgott és festett ezen lény oly gyor­san és ügyesen. Néhány perczig minden udvariasságot feledve álltam a műteremben. A bámulat mozdulatlanná és némává tett, midőn ez alaktalan lesz, komoly és teljes hangon szólalt meg. Nevemen szólított, s leüléssel kínált. E tünemény csakhamar nagy gyor­sasággal csúszott alá az egész állványon, fe­lém közeledett vagy inkább hengeretlen s egy ug­rással mellém ült a pamlagra, így jutottam én Du­cornet Caesarnak, a történeti festőnek társaságába. A társalgást oly derülten, élénken s annyi szí­vességgel folytatta ez ember, mikép azonnal meg­nyert. Minden egyebet feledve, nem­ tudtam benne mást látni, mint jeles embert, kinek barátsága ellen­­állhatlanul vonzott, s elragadtatásomban magamról feledkezve kezet nyújtottam neki. Ducornet fájdal­masan mosolygott, s pillantásával kartalan vállára intett. . . . Négrier tábornok képe, melyet Ducornet minta nélkül rajzolt, ma a sillei laktanyában van felállítva s bámulatos hasonlóság által tűnik ki. ’ Most szóljunk még haláláról. Harmincz évi szakadatlan munka csak igen szű­kölködő életet tudott biztosítani számára, bár foly­tonos nélkülözések közt, de megélt. Egyszer, a múlt tavaszon elvesztette minden erejét; elrejtette ecsetjét — lábait szélh­üdés érte A csüggedés s az aggodalom jövendője iránt csak siettették halálát. 1856-ban ápril 27-én múlt ki a fillei festő, apja és Demailly karjai közt. E két öreg volt Ducornetnek egész világa.— Fölösleges volna ez életrajzot el­­­­mélkedésekkel kísérnünk; — magában az elbe­szélésben kézzelfoghatóan van meg a tanulság, mit tehet a lelki erő és szív, még ily rendkívül elnyo­­morodott testben is ! KÜLFÖLD. Anglia, L­o­n­d­o n , nov. 11. A „Times“ ma a nyugat-Afrikábani gyapot­termelés kérdését a rabszolga- kereskedés kérdéséveli ösz­­szeköttetésben fogja fel, s azon nézetét fejezi ki, mikép semmi sem teend többet ez utóbbi utálatos üzlet megszüntetésére, mint a földmívelés­, s külö­nösen a gyapot-termelésnek ama vidékekévi felvi­rágzása, mivel kitűnő tekintélyek ítélete szerint a rabszolga-kereskedés fő oka épen abban áll, mikép nyugati Afrikában alig létezik más kereskedési tárgy. A gyapot mellett a „Times“ a pálina­olajtól is sokat rem­él a polgárisodás haladására nézve. Bizonyosnak tartják, hogy Cobden nem szándé­kozik többé nyugati Y­o­r­k­s­h­i­r­e-t képviselni a parliamentben, mivel az ily választó­kerület helyi ügyeivel összekötött nehéz kötelességek nagyobb figyelmet kívánnak, mint a­mit ő egésségi helyze­ténél s egyéb teendőinél fogva azoknak szentel­het. Sokan Goderich lordot tekintik Cobden leg­valószínűbb utódának, azonban nyugati Y­o­r­k­s­h­i­­r­e-ben a szabadelvű párt legkitűnőbb tagjai ez iránt még nem határozták el végkép magukat. Nove­ll.:Tegnap ment végbe a londoni uj lord­­mayor Finnis alderman­ nak ünnepélyes be­­igtatása. Erre az új­­ méltóságok s a sheriffek a Guild h­aj­ó-ban fényes lakomát adtak. Az itt tar­tatott beszédek közt legfeltűnőbb volt Palmer­ston lordé, ki az Oroszországgal­ háborúra­ vo­natkozólag kiemelé az angol nép hazafias lelkesü­lését, valamint az annak rendelkezésére állott ha­talmas segélyforrásokat is, s erre így folytatá: „A folyó év kezdetén alapos kilátás volt arra, hogy ha a háború tovább is tart, mi jövőre is legalább szintoly nagy sikereket vívtunk volna ki, mint a­minek már előbb megkoszorúzták a szövetségesek seregeit. De midőn úgy találtuk,hogy alkudozások útján oly béke­föltételeket eszközölhetünk ki, melyek alkalmasak voltak jogos követeléseinket kielégítni, s jövőre Európa békéjét é­s függetlenségét biztosítni, köteles­ségünknek tartottuk kardunkat hüvelyébe dugni, s szövetségeseinkkel együtt az akkor még folyamat­ban volt ellenségeskedéseknek véget vetni. Meg vagyunk róla győződve,­mikép az angol, nép örö­mest lemondand a,jövőbeli hadi dicsőségrel kilátá­sokról, ha biztosíték nyujtatik neki az iránt, hogy a háború főczéljai lényegileg elérettek. Most az a födolog, hogy a békeföltételek híven t­eljesíttessenek, s becsületteljesen megtartassanak. (Zajos tetszés). Ha ez megtörténik, remélem, hogy Európa békéje biztos és tartós alapon fog nyugodni.“ (Tetszés). Pa­lmerstoD lord a Guildhallban igen lel­kesült fogadásra talált. Francziaország, Paris, nov, s a legitim­istikus lapok folytatják Austria elleni megtámadásaikat. A lap legközelebb a párisi congresses jegyzőkönyvé­ből igyekezett kimutatni, hogy az austriai csapa­toknak nem lehet továbbra is a fejedelemségekben maradniok, ma kijelenti, mikép a hajóhadakra vo­natkozó intézkedésről azon egyszerű okból nem szólt, mivel ezen pont iránt semmi kétségnek sem lehet helyet Fölemlíti, mikép a párisi szerződés k­­ik czikkénél fogva, „a fekete-tenger semlegesítve van, annak vizei s kikötői minden nemzet kereskedelmi tengerészeté előtt megnyittatván , forma szerint s örökre bezáratnak mind a parti hatalmasságok, mind bármely más hatalmasság hadilobogója előtt.“ — Ezenkívül tudva van,­, mikép különszerződésnél fogva a szultán arra kötelezés magát , hogy a 11. A „Débats“ Angolország s „Débats“, mely Dardanellák s Bosporus szorulatait a külhatal­­masságok hadihajóit előtt bezárandja , s mikép másrészről a szövetséges hatalmasságok ezen elv tiszteletben tartására ,­s ahhozi alkalmazko­dásra kötelezők magukat. Látható , úgymond , hogy nehéz ezen két intézkedést összeegyez­tetni az angol haj­ aki­ak a fekete-tengerem jelen­létével. Az „Assembleé­ nationale“, mely lap Tö­rökország függetlenségét annyiszor kárhoztatá, ma a mellett lép küzdtérre, mint a­mely — szerinte — az angol hajóknak a fekete-tengeren, s az austriaiak­­nak a fejedelemségekbeni jelenléte által fenyegetve van. A „Siécle“ bátran s állhatatosan folytatja a harczot az angol szövetség mellett. Ma az „Unión­nak válaszol, mely lap azt állítja, hogy a „Siécle“ az angol-franczia szövetség védelmezése által saját népszerűségét veszélyezteti. „Megnyugtathatjuk az Uniont“ — úgymond — „sohasem nyertünk oly sok rokonszenvi bizonyítványt, mint jelenleg. Fel­fogják, mikép a keleti háborúnak meg kell teremnie gyümölcseit, mikép Angol-, Francziország s Pie­mont katonáinak vére nem ontathatott ki Kiában. A közönség annál inkább nézetünkön van, mivel látja, hogy a kormánylapok kedvvel szállnak síkra An­golország ellen, meghajolnak Oroszország előtt, s Francziaországot különválasztani igyekszenek egy oly hatalmasságtól, mely Európában a haladás és polgárisodás ügye mellett lép föl. A közönség azt mondja magában, hogy mindez alatt valaminek rejtve kell lennie, s ezért mellénk áll.“ Tegnap számos befogatások történtek, sőt a rend­őr­főnök azt hiszi, mikép a császárnak azt kell taná­csolnia, hogy ne menjen a színházba. A fontai­­n­e b r­e­a­u i utazás ellen is sokan föllépnek a császár tanácsában, azonban az mégis alkalmasint meg fog történni. Mindinkább azt hiszik, hogy a franczia bank reformjának legkésőbb egy hónap alatt meg kell történnie. Hirszerint d’A­rgout gróf más által fog helyettesíttetni. A ministeri­ módosításról a hírek foly­vást szárnyalnak. Azonban hihetőleg egyelőre a császár parancsára az összes ministerek állomá­sukon maradnak. Persigny ugyan békülékeny utasításokat kapott, azonban az itteni udvar épen nem szándékozik komolyan felhagyni az orosz­­franczia szövetséggel. A „Nord“ azon közlése, mi­kép a Londonban lévő nápolyi követ útlevelét ki­kapta volna, még eddig nem valósult. Az itteni ná­polyi követségnél egészen meg vannak nyugtatva, s ott semm­i készületet sem tesznek elutazásra. — W­alewski grófnak An­to­ni­ni marquis-vali viszonyai épen nem szakasztattak félbe, sőt ez utóbbit igen gyakran látják a külügyministeriumnál. In Németalföld, Brüssel, nov. 10. Chan­­garnier tábornok következő levelet intézett a „Nord“ szerkesztőségéhez: „Szerkesztő úr! Arra figyelmeztettek engem, mi­kép egy Parisból kelt, s ön lapjának nov. 9-iki szá­mában közzétett levélben következő hely fordul elő: „Bizonyos időben nagy lármát ütöttek némely, Miklós császár s Sir H. Seymour közti bizalm­as be­­szélgetésekkel; azonban Oroszországnak maga ré­széről könnyű feladata volt, mivel birtokában voltak bizonyos a N o r m a­n b­ylord által Changarnier tábornokhoz intézett levelek, miknek közzétételét ugyan nem vélték czélszerünek, melyek azonban épen nincsenek megsemmisítve.“ Én Normanby J.Ordtól sohasem kaptam az angol kül­politikára Vonatkoz­ó l­evel­e­t. Fogadja ön stb. Medicin, nov. 10.1856. Changarnier.“ Olaszország, N­ápol­y, nov. 3. A „Times“ levelezése szerint a nápolyi szárazföldön a messinai tengerszoroson inneni fogházakban létező politi­kai foglyok száma 585-re megy.­ N­­á­p­o­l­y­b­ó­l november hó 6-áról írják a „Times“nak : „Az itt állomásozott brit és franczia gőzfregátok ma délután a tengerre kiindulandnak.— Mint hiszem,, innen Messinába s­ onnan Pa­­lermóba fognak vitorlázni, s később valószínűleg Nápolyba visszatérni. Az egyesült hajók tisztjei és legénysége közt a legjobb egyetértés­­uralkodik. A kir. családot tegnap Gasertába várták s a királyné e fels. várandó szüléséig ott fog maradni. Spanyolország, Madrid, nov. 6. A ki­rálynő tegnapelőtt a kir. színházat meglátogat­ván , midőn beléptekor a zenekar szokás szerint tüstént a kir. hymnuszt kezdé játszani, piszegés, és morgás volt hallható. A királynő azonban mégis az előadás végéig a színházban maradt. Azon már említett rendelet értelmében, mely a fő­városi rendőrséget újraszervezi, a rendőr­­hatóságoknak „városi­ őrség“ neve alatt egy oly katonailag szervezett legénység álland rendelke­zésükre, melynek létszáma 400 főnyi gyalogságra s 50 lovasra van megállapítva. A városi őrség­­költségének */4-ét az állam, s x/4-ét a város viseli. Egy nov. 11-től kelt sürgöny szerint a kormány el van tökélve a Puerta del Sol munkálatait végrehajtatni. A közigazgatási választott­ bíróság fel­függesztő működését. Cottoner tábornok p­o­r­­­o­­ricói parancsnokká neveztetett ki. A püspökök felhatalmaztattak arra, hogy minden megürült lel­készségre pályázatot nyissanak. Egy a sajtóra vo­natkozó körlevél megtilt minden oly vitatást, mely vallási kérdésekre vagy külfejedelmek személyére vonatkozik, valamint a tulajdonnal s a jó erkölcscsel ellenkező socialisticus tanok nyilvánítását is. A cortes-gyűlés tárgyában semmi sincs elhatá­rozva. Teljes nyugalom uralkodik. Távirati tudósítások. P­á­r­i­s, nov. 13. A „Moniteur“ jelenti: Ma szerdán ment végbe K­i­s­s­e­r­e­f­f orosz cs. nagy­követnek elfogadása a tuileriákban. Ez, üdvözlő be­szédében megjegyzi: „Szerencsés lennék, ha hoz­zájárulhatnék a Franczia- és Oroszország közti egyetértés megszilárdításához,mely országok az ál­talános békének a legtartósb biztosítékokat nyújt­ják.“ A császár válaszában megjegyzi: „A béke­kötés óta folytonos gondom volt, hogy jó eljárás (bons procédés) által, a régebb szövetségek gyön­­gítése nélkül, mindazt szelídítsem, mi bizonyos fel­tételek szoros végrehajtásában szigorú (rigou­­reux) lehetett. Örömmel hallottam, hogy nagy­követem, ugyanazon érzelmektől lelkesítve, Sán­dor császár jó­indulatát megnyerő (s’est cé­­cilié). Hasonló fogadás vár önre , mert, nem tekintve saját érdemeit, oly souveraint képvi­sel, ki a szomorú emlékezéseknek, melyeket a há­ború csak igen is gyakran szokott hátrahagyni, oly nemesen (noblement) hallgatást parancsol,­­ figyelme egyedül a barátság által megszilárdított béke viszonyainak előnyeire lévén irányozva. Triest, nov. 13. Az „Afrika“ Lloyd gőzös konstantinápolyi f. hó­l­ki tudósításokkal megérkezett. R­e­s­i­d pasa már elnökölt a mi­­niszertanácsban. Mehemed Ali tengerészminis­­ter marad; Fu­a­d pasa megtartja a külügyi tár­­czát; Rush­di pasa nem is adta be lemondását. Színházi előadások. A nemzeti színpadon: Tóth József ja­vára: „Szalmaözvegy.“ Eredeti vígnépszinmű 3 felvonásban. Irta Nemes József. A pesti német színpadon: Kampf, oder: Zwei Töchter zwei Bälle. Posse mit Gesang in vier Aufz. Bécsi börze, nov. 14. Dunavizállás , nov. 14. 2' 8' 9" 0 fölött. (Távirati közlés.) Bankrészvény. . . . . . .'3 . . 1038 Államkötelezvény 5% .' . . . '. . — dto 4%............................ ■ -t­ . 1835—diki sorsjegy.......................... — 1839-diki — .................................. 1223/4 1854-diki 5% . . . . . . . . 106­3 Dunagőzhajózás . . . . . . . 579 Nemzeti kölcsön 5% ... . . 314*/2 Államvasutrészvény............................ 83 Földtehermentesítési köt. . . . . 741/4 Éjszaki vaspálya . . . . . . .­ . 2525 Hamburg ......... 787/1 Augsburg .... .. .......................... 1073/8 London................................. 10—121/7 Cs. kir. arany . . .. . . . . 3091/2 Felelős szerkesztő SZILÁGYI FERENCZ. Szerkesztő-társ NÁDASKAY LAJOS.

Next