Budapesti Hírlap, 1856. november (254-278. szám)
1856-11-15 / 265. szám
meg az embereket, mintha a föld a lábuk alatt boltosodó kezdődnék s ők azzal mintegy,6 hüvelykre fölemelkednének. Ez egy másodperciig tartott. Ekkor tompán zugó morajt hallottak, mely távoli mennydörgéshez hasonlított s reá tüstént gyorsan egymásra következő rázó lökések következtek vízegyenes irányban, melyek közöl kettő,igen heves volt, úgy hogy félhetett az ember’, hogy földhöz juttalik vagy az ágyból kivettetik. Egészben 4 másodpercz alatt mintegy 20 ily ingadozás fordult elő. A tetők gerendái pattogtak,,, a falak megrepedtek, a vakolat lehullt, egyes házi szerek, órák, virágcserepek leestek, két ház kéménye is lezuhant. Egészben mégis e földrengés nem volt oly erős, mint az 1845. dec. 21-ki. — A pénzláb-szerződés tervezetéről, melyet a pénzlábértekezlet befejezett , az „Austria“ a kereskedelmi ministerium közlönye kimerítő biztos tudósítást hoz, melyből összefoglalt kivonatban a következőket veszszük ki : „Mind a súly , mind az érczvegyítés tiszta tizedes alapon nyugszik. Az 500 gramm sulyu vámfont fog az egész arany és ezüst pénzverésnek alapul szolgálni. A tiszta ezüstérték fentartása mellett s az új font alapján a szerződő államok pénzügyi szerkezete olykér fogna rendeztetni, hogy a tiszta ezüst fontjából vagy 30 tallér vagy 45 forint vagy 52 V2 frt essék ki, és a tallérértkű érczpénz alatt a 30 talléros, az austriai értékű érczpénz alatt a 45 forintos, és a német értékű alatt az 52ya forintos pénzlábu érczpénz értessék. A 30 talléros és 5232 forintos pénzlábu érczpénzdarabok teljes egyenértékkel bírjanak az eddigi 14 talléros és 24 x72 forintos pénzláb szerint vert hasonnevű érczpénzdarabokkal , oly módon, hogy a 14 talléros vagy 24 új,forintos pénzlábu régi, és a 30,talléros vagy 52 1/2 forintos pénzlábu új érezpénzdarabok közt fizetések és kötelezettségeknél különbséget ne szabadjon tenni. Kivéve azt, hogy Austriának fentartva marad továbbra is levantei tallérokat Mária Terézia császárné arczképével és az 1780. évszámmal az akkori tartalommal kereskedelmi pénzül veretni; mindegyik szerződő állam pénzveréseit oly pénzdarab 11 boktra fogja szorítani, melyek a megállapított pénzlábnak megfelelő számolási módhoz illenek. A főpénzdaraboknak az orsz. pénzláb szerint verendő megrengedhető legkisebb részdarabjaiul elismertetnek : a 30 talléros pénzláb szerinti x/s tallér darab = 5 ezüst garassal, a 45 forintos pénzláb szerinti y0 forintos darab sas 5 ezüst garassal, az 52 *% forintos pénzláb szerinti ty4 forintos darab ==15 krajczárral (délnémet ért) Két főezüstpénzdarab fogna egyleti tallér név alatt verettem!: 1) Az egyleti egytallérdarab a tiszta ezüst font’^q-ad tartalmával, illetőleg 1 tallért 11/^ austriai forint és 13/4 délnémet forint értékében. 2) Az egyleti kéttallérdarab tiszta ezüsttartalommal, illetőleg 2 tallér, 3 austriai forint és 31/2 délnémet forint értékében. Egy állam sem tehet több váltópénzt forgalomba, mint mennyit saját országos, szükséglete kíván (a váltópénz összes forgalmának pedig semmiesetre nem szabad a lakosság fejszáma után :*1/B tallért illetőlegig2 forintot meghaladnia,s hol ezen már túlmentek, a váltópénz e mértékre,úji erdő viasza.) Az értékarány megállapítása, mely szerint, az austriai pénzügyi területen az eddigi 20 forintos pénzláb szerinti pénzdarabok az új orsz. pénzlábra áttérés végett s a váltópénzek beváltandók, vagy forgalomban hagyandók lesznek,az 1853.febr. 19 ki.keresk. és vámszerződés 19 czikke értelmében az illető kormánynak marad fentartva. A kölcsönös közlekedés könnyítése és a külfölddel kereskedelem előmozdítása végett a szerződő államok: egyleti kereskedelmi arany pénzdarabokat is fognak koronás tallér és félkoronás tallér elnevezése alatt veretni s pedig a koronás tallért is ki, s a félkoronás tallért i/100 rész font finom arany tartalommal és 100 ezer rész réznek 900 ezer rész arany közé vegyítési arányával. E szerint a 45 koronás tallér190 félkoronás tallér -egyfontot nyomana. A több vagy kevesebb tiszta tartalomban eltérés nem lehet több mint 2 ezred rész súlyban,jegyes darabnál akár a fél, akár a koronás tallérrdajál 22 ezer résznél. Kivéve Austriát , mely arany darabokat az eddigi módon 1856 év végéig verethet, a szerződő államok más mint egyleti aranypénzdarabokat nem verethetnek. Az egyleti arany pénzdarabok ezüstértékét a közönséges forgalomban csupán a kínálás és keresettség közti arány határozza meg. A papírpénzt illetőleg a szerződési terv ezen fontos határozmányt tartalmazza.Egy állam sincs jogosítva, papírpénzt kényszerkerettel kiadni, vagy kiadatni, hahogy oly intézkedés nincs téve,a hogy az tulajdonosok, kívánatéra mindenkor teljes értékű ezüst pénzzel beváltathatik. Az e tekintetben jelenleg még létező, kivételek legfeljebb 1859 jún. 1-jéig megszüntetendők. Papírpénzt, vagy más pénz gyanánti forgalomra szánt értékjegyeket, melyeket vagy maga az állam, vagy annak tekintélye alatt álló más intézetek adnak ki, jövőben csak ezüst-, és törvényesen fenálló országos értékben szabad kiadni. Lethiére e méltánytalanságon békétlenkedvén, Ducomet festvényét a pályázó művek összes műtárlatába tétette ki, éljen akkor, midőn Berry herczegre azt meglátogatta. A herczegnő nagy figyelemmel nézte a ékezetten festő művét, ki a belügyministertől azon megbízást hybré, dolgozza ki egy képben’„Szent Lajost, ki egy cserfa alatt ítéletet hoz,a mely kép Ducomnet szülő helysége múzeumának volt szánva. ' ÉZ' időtájban hagyta el Ducomet a Lethiére műhelyét,, hogy amint mondják, a maga lábán tanuljon járni. Első műve, szárnyra kelte után, a „rabszolgakereskedő“ volt, mely az lerras-i múzeumban van. Az 1830-iki forradalomra következő első években a kormány , hogy segítsen Ducornet-n, azzal bizta meg őt , hogy az új király arczképét néhány példányban készítse el. A király arczképeit akkor s zúzával osztották ki a megyékben. Ez arczképmásolás igen kellemetlen munka egy valódi művészre nézve, de művészünk szükségből ideylelen volt ráadni magát mint sok más. M'ig. Ducornet ígyigyekszik a maga és édesatyja életmódját biztosítni, az állam megvonta tőle az 1200 franknyi segélyt s ugyanekkor Lille is kihúzta rendes kiadásai lajstromából az évenkénti 300 foknyi segélyt. Mindez csak kétszerezte Ducornet vasszorgalmát. 1834-ben két műve,. u. m. „episod Antwerp ostromából“ és „Magdolna Krisztus lábainál“ a louvre-i műtárlatba fölvétetett. Ez utóbbi 9 láb hosszú s 7 láb széles, mi fényesen czáfolja meg az 1829-be festészre kimondott ítéletet. Mellőzvén kisebb fontosságú műveit, csak ezen művész kitüntetéseit soroljuk elő.A louvre-i tárlaton 1840-ben harmadrangú éremet nyert, 1841-ben másod rangút, 1843-ban első rangút, s végre 1846-ban a nagy arany, érmet nyerte el ily czimü képével „Krisztus a sírban“, mely kitűnő mű. Későbbi művei közöl megemlítjük még „sz. Philoménes-t“ 1847-ből, „Gloria in excelsis“ 1849-ből, „egy vonás sz. Márton életéből“ ,1853-ból; — mindezeket templomok számára készítette megrendelésből. Vegyük hozzá meg igen számos, s minden nemű arczképeit, és beláthatjuk, mikép azt, hogy Ducornet szegényül élt és szegélyül halt meg, nem restséginek kell felrónunk: épply kevéssé tulajdoníthatják ezt könnyelmű életmódnak,mert e szegény művész nem volt a világi élvekre teremtve. Vagy tán bőven’ költött? Ezt sem mondhatni. Lakháza egy.fészekrény volt műhelyében s equipage-n, az apja háza.— Apja egy félszázadig hordozta fiát a hátán. ■ Az, ki után e czikket közöljük, az arczképeket illetőleg következőleg ki beszéli el, hogyan ismerkedett meg személyesen Ducornet- val. Négrier tábornok 1848-ban, júniusban egy párisi torlaszon esett el; kardját a Lille-ban állomásozó tüzértestnek hagyományozta. Ducornet szülőhelységét Lille-t ezen vitéz fiának arczképével akarta megajándékozni. De a festő soha sem látta a tábornokot. Életnagyságú képet akart előállítni, már pedig a tábornoknak csak egy Bra szobrász által készített mellszobra volt, s arczképe néhány, igen kétes hűségű kőmetszvényben volt található. Ducornet szükségesnek látta néhány adatot szerezni a tábornok testalkatát, magatartását és arczkifejezését illetőleg. Ez iránt Lebrun kapitányt (most ezredest) kérte föl, ki Négrier-nek segéde volt , s mindig nagy ragaszkodást mutatott iránta. Engem is felszólított, jellemezném a tábornok külsejét saját emlékezetem után, így történt Ducornetnál első látogatásom. Soha sem feledem azon benyomást, melyet rám e csoda ember jön, midőn műhelyébe léptem. A Vásznon, mely az állványra volt feszítve, már a tábornok képe életet kezdett nyerni, s e vászonnak egész hosszában hihetetlen könnyűséggel járt föl s alá egy törzs, tjzelyen emberi fej állott magas homlokkal tvkifejezésteli szemekkel, s mindenütt, hol e törzs a vászon hosszában elhaladt, festészi vonások nyomait hagyta maga után. Midőn e csodálatos jelenet felé néhány lépésre bátorkodtam közeledni, egy hosszú vékony, foltokkal ellátott állványt vettem ki, melyhez e lény nem tudni miként fogódzott, mint föl s lejárt. Csak most vettem észre, hogy ez embernek se karja se lábszára nincs, csak rövid czombja fejletlen lábbal. Egyik lábában a festékes táblát (palerie), másikban egy ecsetet tartott, szájában hasonlókép a szőrével előre tartott ecset volt és bámulat fog el, midőn elgondolom,hogyan mozgott és festett ezen lény oly gyorsan és ügyesen. Néhány perczig minden udvariasságot feledve álltam a műteremben. A bámulat mozdulatlanná és némává tett, midőn ez alaktalan lesz, komoly és teljes hangon szólalt meg. Nevemen szólított, s leüléssel kínált. E tünemény csakhamar nagy gyorsasággal csúszott alá az egész állványon, felém közeledett vagy inkább hengeretlen s egy ugrással mellém ült a pamlagra, így jutottam én Ducornet Caesarnak, a történeti festőnek társaságába. A társalgást oly derülten, élénken s annyi szívességgel folytatta ez ember, mikép azonnal megnyert. Minden egyebet feledve, nem tudtam benne mást látni, mint jeles embert, kinek barátsága ellenállhatlanul vonzott, s elragadtatásomban magamról feledkezve kezet nyújtottam neki. Ducornet fájdalmasan mosolygott, s pillantásával kartalan vállára intett. . . . Négrier tábornok képe, melyet Ducornet minta nélkül rajzolt, ma a sillei laktanyában van felállítva s bámulatos hasonlóság által tűnik ki. ’ Most szóljunk még haláláról. Harmincz évi szakadatlan munka csak igen szűkölködő életet tudott biztosítani számára, bár folytonos nélkülözések közt, de megélt. Egyszer, a múlt tavaszon elvesztette minden erejét; elrejtette ecsetjét — lábait szélhüdés érte A csüggedés s az aggodalom jövendője iránt csak siettették halálát. 1856-ban ápril 27-én múlt ki a fillei festő, apja és Demailly karjai közt. E két öreg volt Ducornetnek egész világa.— Fölösleges volna ez életrajzot elmélkedésekkel kísérnünk; — magában az elbeszélésben kézzelfoghatóan van meg a tanulság, mit tehet a lelki erő és szív, még ily rendkívül elnyomorodott testben is ! KÜLFÖLD. Anglia, Londo n , nov. 11. A „Times“ ma a nyugat-Afrikábani gyapottermelés kérdését a rabszolga- kereskedés kérdéséveli öszszeköttetésben fogja fel, s azon nézetét fejezi ki, mikép semmi sem teend többet ez utóbbi utálatos üzlet megszüntetésére, mint a földmívelés, s különösen a gyapot-termelésnek ama vidékekévi felvirágzása, mivel kitűnő tekintélyek ítélete szerint a rabszolga-kereskedés fő oka épen abban áll, mikép nyugati Afrikában alig létezik más kereskedési tárgy. A gyapot mellett a „Times“ a pálinaolajtól is sokat remél a polgárisodás haladására nézve. Bizonyosnak tartják, hogy Cobden nem szándékozik többé nyugati Yorkshire-t képviselni a parliamentben, mivel az ily választókerület helyi ügyeivel összekötött nehéz kötelességek nagyobb figyelmet kívánnak, mint amit ő egésségi helyzeténél s egyéb teendőinél fogva azoknak szentelhet. Sokan Goderich lordot tekintik Cobden legvalószínűbb utódának, azonban nyugati Yorkshire-ben a szabadelvű párt legkitűnőbb tagjai ez iránt még nem határozták el végkép magukat. Novell.:Tegnap ment végbe a londoni uj lordmayor Finnis alderman nak ünnepélyes beigtatása. Erre az új méltóságok s a sheriffek a Guild hajó-ban fényes lakomát adtak. Az itt tartatott beszédek közt legfeltűnőbb volt Palmerston lordé, ki az Oroszországgal háborúra vonatkozólag kiemelé az angol nép hazafias lelkesülését, valamint az annak rendelkezésére állott hatalmas segélyforrásokat is, s erre így folytatá: „A folyó év kezdetén alapos kilátás volt arra, hogy ha a háború tovább is tart, mi jövőre is legalább szintoly nagy sikereket vívtunk volna ki, mint aminek már előbb megkoszorúzták a szövetségesek seregeit. De midőn úgy találtuk,hogy alkudozások útján oly békeföltételeket eszközölhetünk ki, melyek alkalmasak voltak jogos követeléseinket kielégítni, s jövőre Európa békéjét és függetlenségét biztosítni, kötelességünknek tartottuk kardunkat hüvelyébe dugni, s szövetségeseinkkel együtt az akkor még folyamatban volt ellenségeskedéseknek véget vetni. Meg vagyunk róla győződve,mikép az angol, nép örömest lemondand a,jövőbeli hadi dicsőségrel kilátásokról, ha biztosíték nyujtatik neki az iránt, hogy a háború főczéljai lényegileg elérettek. Most az a födolog, hogy a békeföltételek híven teljesíttessenek, s becsületteljesen megtartassanak. (Zajos tetszés). Ha ez megtörténik, remélem, hogy Európa békéje biztos és tartós alapon fog nyugodni.“ (Tetszés). PalmerstoD lord a Guildhallban igen lelkesült fogadásra talált. Francziaország, Paris, nov, s a legitimistikus lapok folytatják Austria elleni megtámadásaikat. A lap legközelebb a párisi congresses jegyzőkönyvéből igyekezett kimutatni, hogy az austriai csapatoknak nem lehet továbbra is a fejedelemségekben maradniok, ma kijelenti, mikép a hajóhadakra vonatkozó intézkedésről azon egyszerű okból nem szólt, mivel ezen pont iránt semmi kétségnek sem lehet helyet Fölemlíti, mikép a párisi szerződés kik czikkénél fogva, „a fekete-tenger semlegesítve van, annak vizei s kikötői minden nemzet kereskedelmi tengerészeté előtt megnyittatván , forma szerint s örökre bezáratnak mind a parti hatalmasságok, mind bármely más hatalmasság hadilobogója előtt.“ — Ezenkívül tudva van,, mikép különszerződésnél fogva a szultán arra kötelezés magát , hogy a 11. A „Débats“ Angolország s „Débats“, mely Dardanellák s Bosporus szorulatait a külhatalmasságok hadihajóit előtt bezárandja , s mikép másrészről a szövetséges hatalmasságok ezen elv tiszteletben tartására ,s ahhozi alkalmazkodásra kötelezők magukat. Látható , úgymond , hogy nehéz ezen két intézkedést összeegyeztetni az angol haj akiak a fekete-tengerem jelenlétével. Az „Assembleé nationale“, mely lap Törökország függetlenségét annyiszor kárhoztatá, ma a mellett lép küzdtérre, mint amely — szerinte — az angol hajóknak a fekete-tengeren, s az austriaiaknak a fejedelemségekbeni jelenléte által fenyegetve van. A „Siécle“ bátran s állhatatosan folytatja a harczot az angol szövetség mellett. Ma az „Uniónnak válaszol, mely lap azt állítja, hogy a „Siécle“ az angol-franczia szövetség védelmezése által saját népszerűségét veszélyezteti. „Megnyugtathatjuk az Uniont“ — úgymond — „sohasem nyertünk oly sok rokonszenvi bizonyítványt, mint jelenleg. Felfogják, mikép a keleti háborúnak meg kell teremnie gyümölcseit, mikép Angol-, Francziország s Piemont katonáinak vére nem ontathatott ki Kiában. A közönség annál inkább nézetünkön van, mivel látja, hogy a kormánylapok kedvvel szállnak síkra Angolország ellen, meghajolnak Oroszország előtt, s Francziaországot különválasztani igyekszenek egy oly hatalmasságtól, mely Európában a haladás és polgárisodás ügye mellett lép föl. A közönség azt mondja magában, hogy mindez alatt valaminek rejtve kell lennie, s ezért mellénk áll.“ Tegnap számos befogatások történtek, sőt a rendőrfőnök azt hiszi, mikép a császárnak azt kell tanácsolnia, hogy ne menjen a színházba. A fontaine b reau i utazás ellen is sokan föllépnek a császár tanácsában, azonban az mégis alkalmasint meg fog történni. Mindinkább azt hiszik, hogy a franczia bank reformjának legkésőbb egy hónap alatt meg kell történnie. Hirszerint d’Argout gróf más által fog helyettesíttetni. A ministeri módosításról a hírek folyvást szárnyalnak. Azonban hihetőleg egyelőre a császár parancsára az összes ministerek állomásukon maradnak. Persigny ugyan békülékeny utasításokat kapott, azonban az itteni udvar épen nem szándékozik komolyan felhagyni az oroszfranczia szövetséggel. A „Nord“ azon közlése, mikép a Londonban lévő nápolyi követ útlevelét kikapta volna, még eddig nem valósult. Az itteni nápolyi követségnél egészen meg vannak nyugtatva, s ott semmi készületet sem tesznek elutazásra. — Walewski grófnak Antonini marquis-vali viszonyai épen nem szakasztattak félbe, sőt ez utóbbit igen gyakran látják a külügyministeriumnál. In Németalföld, Brüssel, nov. 10. Changarnier tábornok következő levelet intézett a „Nord“ szerkesztőségéhez: „Szerkesztő úr! Arra figyelmeztettek engem, mikép egy Parisból kelt, s ön lapjának nov. 9-iki számában közzétett levélben következő hely fordul elő: „Bizonyos időben nagy lármát ütöttek némely, Miklós császár s Sir H. Seymour közti bizalmas beszélgetésekkel; azonban Oroszországnak maga részéről könnyű feladata volt, mivel birtokában voltak bizonyos a N o r m an bylord által Changarnier tábornokhoz intézett levelek, miknek közzétételét ugyan nem vélték czélszerünek, melyek azonban épen nincsenek megsemmisítve.“ Én Normanby J.Ordtól sohasem kaptam az angol külpolitikára Vonatkozó levelet. Fogadja ön stb. Medicin, nov. 10.1856. Changarnier.“ Olaszország, Nápoly, nov. 3. A „Times“ levelezése szerint a nápolyi szárazföldön a messinai tengerszoroson inneni fogházakban létező politikai foglyok száma 585-re megy. Nápolyból november hó 6-áról írják a „Times“nak : „Az itt állomásozott brit és franczia gőzfregátok ma délután a tengerre kiindulandnak.— Mint hiszem,, innen Messinába s onnan Palermóba fognak vitorlázni, s később valószínűleg Nápolyba visszatérni. Az egyesült hajók tisztjei és legénysége közt a legjobb egyetértésuralkodik. A kir. családot tegnap Gasertába várták s a királyné e fels. várandó szüléséig ott fog maradni. Spanyolország, Madrid, nov. 6. A királynő tegnapelőtt a kir. színházat meglátogatván , midőn beléptekor a zenekar szokás szerint tüstént a kir. hymnuszt kezdé játszani, piszegés, és morgás volt hallható. A királynő azonban mégis az előadás végéig a színházban maradt. Azon már említett rendelet értelmében, mely a fővárosi rendőrséget újraszervezi, a rendőrhatóságoknak „városi őrség“ neve alatt egy oly katonailag szervezett legénység álland rendelkezésükre, melynek létszáma 400 főnyi gyalogságra s 50 lovasra van megállapítva. A városi őrségköltségének */4-ét az állam, s x/4-ét a város viseli. Egy nov. 11-től kelt sürgöny szerint a kormány el van tökélve a Puerta del Sol munkálatait végrehajtatni. A közigazgatási választott bíróság felfüggesztő működését. Cottoner tábornok pororicói parancsnokká neveztetett ki. A püspökök felhatalmaztattak arra, hogy minden megürült lelkészségre pályázatot nyissanak. Egy a sajtóra vonatkozó körlevél megtilt minden oly vitatást, mely vallási kérdésekre vagy külfejedelmek személyére vonatkozik, valamint a tulajdonnal s a jó erkölcscsel ellenkező socialisticus tanok nyilvánítását is. A cortes-gyűlés tárgyában semmi sincs elhatározva. Teljes nyugalom uralkodik. Távirati tudósítások. Páris, nov. 13. A „Moniteur“ jelenti: Ma szerdán ment végbe Kissereff orosz cs. nagykövetnek elfogadása a tuileriákban. Ez, üdvözlő beszédében megjegyzi: „Szerencsés lennék, ha hozzájárulhatnék a Franczia- és Oroszország közti egyetértés megszilárdításához,mely országok az általános békének a legtartósb biztosítékokat nyújtják.“ A császár válaszában megjegyzi: „A békekötés óta folytonos gondom volt, hogy jó eljárás (bons procédés) által, a régebb szövetségek gyöngítése nélkül, mindazt szelídítsem, mi bizonyos feltételek szoros végrehajtásában szigorú (rigoureux) lehetett. Örömmel hallottam, hogy nagykövetem, ugyanazon érzelmektől lelkesítve, Sándor császár jóindulatát megnyerő (s’est cécilié). Hasonló fogadás vár önre , mert, nem tekintve saját érdemeit, oly souveraint képvisel, ki a szomorú emlékezéseknek, melyeket a háború csak igen is gyakran szokott hátrahagyni, oly nemesen (noblement) hallgatást parancsol, figyelme egyedül a barátság által megszilárdított béke viszonyainak előnyeire lévén irányozva. Triest, nov. 13. Az „Afrika“ Lloyd gőzös konstantinápolyi f. hólki tudósításokkal megérkezett. Resid pasa már elnökölt a miniszertanácsban. Mehemed Ali tengerészminister marad; Fuad pasa megtartja a külügyi tárczát; Rushdi pasa nem is adta be lemondását. Színházi előadások. A nemzeti színpadon: Tóth József javára: „Szalmaözvegy.“ Eredeti vígnépszinmű 3 felvonásban. Irta Nemes József. A pesti német színpadon: Kampf, oder: Zwei Töchter zwei Bälle. Posse mit Gesang in vier Aufz. Bécsi börze, nov. 14. Dunavizállás , nov. 14. 2' 8' 9" 0 fölött. (Távirati közlés.) Bankrészvény. . . . . . .'3 . . 1038 Államkötelezvény 5% .' . . . '. . — dto 4%............................ ■ -t . 1835—diki sorsjegy.......................... — 1839-diki — .................................. 1223/4 1854-diki 5% . . . . . . . . 1063 Dunagőzhajózás . . . . . . . 579 Nemzeti kölcsön 5% ... . . 314*/2 Államvasutrészvény............................ 83 Földtehermentesítési köt. . . . . 741/4 Éjszaki vaspálya . . . . . . . . 2525 Hamburg ......... 787/1 Augsburg .... .. .......................... 1073/8 London................................. 10—121/7 Cs. kir. arany . . .. . . . . 3091/2 Felelős szerkesztő SZILÁGYI FERENCZ. Szerkesztő-társ NÁDASKAY LAJOS.