Budapesti Hírlap, 1856. november (254-278. szám)
1856-11-23 / 272. szám
Pest. Vasárnap, 212 November 23. IS50 Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik ez. a. 1-ső emeleten. Kiadó hivatal van : Egyetem-utazóban, 2-ik szám alatt, földszint. Megjelenik e Up Tasárnap it finnep utáni napokét királe, mindennap reggel.KI Afixetési díj: Vidékre : fát évre : 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: 1 1 év res 8 frt, évnegyedre : 4 frt. — A hirdetések ötezer hagáboxott Kirínék egyenerike- Iktatásáért 0 kr,több körlárt pedig 4 kr számíttatik.— Egyeeszám 20 pkr. Távirati (magán)-sürgönyök. (Érkeztek a „Budapesti Ilirlap“ szerkesztőségéhez tegnap szombaton esti 6 óra 12 perczkor.) Konstantinápoly, nov.20. A ministerium véglegesen megalakult. Resid pasa nagyvezír. Ali pasa külügy-, Riza pasa hadügy-, Mustafa pasa tárczanélküli minister. Fuad pasa kilépett. Paris, nov. 21. Antonini marquis nápolyi k. követ tegnap kikapta útleveleit. KIfizetbszni helyben: a lepki * ó ő hivatalában, Egyetem-utoza, 2-dikliám , földszint; vidéken mindek es. kir. postahivatalnál., — Előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellette pénzzel együtt bé mentesítve egyenesen eladó hivatalbóz utasítandók. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. A p o s t o 1i Felsége f. é. nov. 7 ki legfelsőbb határozata által, az orvosi előkészítő tudományok megürült tanszékére a gratzi orvossebészi tanintézetben dr. Schäfer Eduárd másodorvost a bécsi közkórházban, legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. oct. 22-ki legfelsőbb határozata által elhatározó, hogy az eddigi kincstári igazgatás helyett Szigeten Mármaros megyében, közvetlen a pénzügyministerium alatt álló bánya-, só-, erdő- és jószágigazgatóság állíttassák föl. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. nov. 14-iki legfelsőbb határozata által a megürült cs. k. kincstármesteri állásra, Seidl János Gábort, a cs. k. pénz- és régiségtár őrét legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. kir. pénzügyministerium Wurzer Károly fő-számvizsgálót a szerb-bánsági országos pénzügyigazgatóságnál saját kérelmére I. osztályú számvizsgálóvá a pozsoni kerületi pénzügyigazgatósághoz kinevezte. Engedély-okmány. Mi első Ferencz József, Isten kegyelméből Austriai Császár, Magyar- és Csehország, Lombardia és Velencze királya stb. stb. Miután kereskedelmi, ipar és közmunkaügyi ministeriumunk által, egyetértőleg belügyi ministeriumunk és főhadseregi parancsnokságunkkal, gr. Andrássy György 1855. febr. 4-ki folyamodványa folytán Debreczentől, Nyiregyháza, Tokaj és Szerencsen keresztül s innen Miskolciig és Kassáig vezetendő mozdony vaspálya előmunkálataira engedély adatott, és miután a nevezett engedélykérő közösen több részvevővel nem csak az érintett pályavonalak építése és üzletére, hanem a Török szt. Miklós és Arad közti pálya fölállítására, valamint az építés alatt levő azolnok-debreczeni és püspök-ladányi nagyváradi állampályavonalak átengedése iránt is végleges engedélyért folyamodott , e kérés folytán megfontolva a vállalat közhasznúságát s kereskedelmi ministerünk javaslatára gróf Andrássy György kérelmezőnek s az alább megnevezendő hozzácsatlakozott résztvevőknek a jelen szabadalmat határoztuk kiadatni : 1. § Átengedjük ehhez képest gr. Andrássy György mint első engedélykérőnek s a hozzácsatlakozó C o b u r g-G o th a szász herczeg, herczeg Eszterházy Pál, gr. Apponyi György, gr. Apponyi Gyula, gr Barkóczy János, Bohus János, herczeg Breczenheim Ferdinand, gr. Dessewffy Emil, Haber Móricz, Haber Sámuel, gr. Hunyady Ferencz, gr. Károlyi György, gr. Károlyi István, b. Sennyei Pál, gr. Szirmay István , Szögyényi László, gr. Trauttmansdorf József, gr. Waldstein János, gr. Waldstein Keresztély , gr. Wenkheim Antal, gr. Wenkheim Károly, gr. Wenkheim Rudolf, Wirkner Lajos, gr. Zichy Ferencz, gr. Zichy Henrik és Zsedényi Eduardnak az építés alatti állam-vaspályavonalakat a Szolnoktól Debreczenig és b) Püspök Ladánytól Nagyváradig, azoknak mozdony- Üzletre fölépítési kötelezettségével. A nevezett engedélyeseknek továbbá kizárólagos r é ) Miskolczra, d)Miskolciról Kassára, e)Miskolczról Tokajon át Debreczenbe f) Aradról a szolnok-debreczeni vaspályavonalhozi csatlakozásra a Püspök-Ladány és a tiszai balpart közötti vonalon, és az engedélyeseknek jogot adunk a nevezett pályavonalakon személy- és teherszállítási üzletre oly módon, hogy senkinek az egész engedélyidő alatt nem lesz megengedve közhasználat végett vaspályát építeni, mely ugyanazon végpontokat kapcsolná össze, a nélkül hogy új közbeeső pontokat érintene , melyeket az államigazgatás hadtani, politikai és kereskedelmi tekintetben fontosaknak találna. 2. §. Azon esetre, ha az 1. §-ban engedélyezett pályák végpontjainak egyikét összekapcsoló vasút megengedhetőnek találtatnék, az erről értesítendő engedélyeseknek meg lesz engedve, hogy erre ők maguk folyamodhassanak engedélyért, mely nekik hasonló föltételek alatt előnynyel harmadik kérelmezők fölött, meg fog adatni. Ugyanezen előjogot nyerik az engedélyesek a pálya folytatására Kassától Galicziába az ottani fővonal összekapcsolására egy mellékvonallal Olaszfaluig a Szepességben, de csak az 1. §-ban engedélyezett pályák befejezése után számított öt évi időtartamra. 3 §. Az 1. §-ban c-től f-ig engedélyezett vaspályavonalak kidolgozott javaslata és tervrészletei, továbbá netán teendő változások az 1. czikkbeni a) és b) vonalak már jóváhagyott tervezetein, hatóságainknak jóváhagyás végett bemutatandók, s a kivitelben a hatóságaink által jóváhagyott tervekhez kell alkalmazkodni, s az engedélyesek egyszersmind az építendő vonalak iránt még pontosabban kijelölendő határozmányokhoz fogják magukat tartani. 4. §. Az engedélyesek köteleztetnek, a kincstárnak a szolnok-debreczeni és püspökladány- nagyváradi vonalakra tett eddigi munkálatok építési költségeit egészen megtéríteni. Ezen építési költségekbe foglaltatnak maj minden kiadások, melyek telkek, épületek és egyéb tárgyak váltsága fejében, továbbá a tulajdonképeni építési művekre, valamint az előmunkálatokra, milyenek: a fölmérések, téregyenítések s több efféle, és az építés felügyeletére a nevezett pályavonalak valóságos átadása napjáig az állampénztárból az engedélyeseknek már kifizettettek, vagy még kifizetendők, mindazáltal levonva az engedélyesek által kellőleg kimutatandó költségeket, melyek az átadás napjáig a kérdésben levő építési munkákon történt netalán nagyobb rongálások kijavítására szükségesek voltak; b) a nevezett pályák számára szerzett és tényleg átadott anyagszerekre az engedélyeseknek előlegezett összegek; végre c) a beszerzési költségek kocsikra, szerszámokra és szerelvényekre, melyeket az állam rendelkezésükre bocsátott és tényleg átadott. Az ekhép fizetendő megtérítési összeg az illen szerződések, keresményi kimutatások a más számadások,valamint az átadási okmány alapján kipuhatoltatván, kereskedelmi ministeriumunk által igazolva, az engedélyeseknek fizetés végett tudomásul adatnak. (7. §.) 5. § Legkésőbb 1857. jan. 1-ig az építés alatt levő vonalaknak az engedélyesek által át kell vétetniük, mikorig az államigazgatás az építést az engedélyesek terhére és költségére eddigi kiterjedésében folytatni fogja. 6. §. A kincstár csupán arra van kötelezve, az építés alatt levő pályavonalakat (1. §. a és b.) az ahhoz tartozó tervek, költségvetések és számadási kimutatásokkal stb. együtt azon állapotban átadni, melyben az átadás idején találtatnak. Amenynyiben az építés bizonyos építési vállalkozóknak szerződésileg átadatott, az engedélyesek mindazon jogokba és kötelezettségekbe lépnek, melyek az államigazgatást e vállalkozók irányában illetik, a az engedélyeseknek az illető szerződések hitelesített másolatai, s előfordulandó szükség esetében az eredetiek is terítvény s annak idejébeni visszaszolgáltatás mellett kiadandók. Az állam által a kérdéses pályavonalakra kötött szállítmányszerződéseknek, úgymint: anyagszerek-, kavics- és kapocsfákra stb. az engedélyesek által a megállapított szerződési feltételekhez képest épségben kell fenntartatniok. 7. §. A szolnok-debreczeni és püspök-ladánynagyváradi vonalak építési költségeinek az engedélyesek által leendő megtérítése e vonalak üzletbetétele után elsőbbségi kötelezvényekben alpali történend. A nevezett vonalak Üzletmegnyitása napjától évenként mindenesetre 5 p centtel kamatozandó s az államigazgatás által jóváhagyandó törlesztési terv szerint koronként visszafizetendő elsőbbségi kötelezvények kiállításának módozatai és átadása pénzügyi és kereskedelmi ministereink által fognak meghatároztatni. 8. §. A bal Tiszaparttól a pályavonalak felépítése Szolnoktól Debreczenig és Püspök-Ladánytól Nagyváradig 1858 végéig, a szolnoki baltiszapart átellenében Szolnokig 1862 végéig befejezendő. Az Aradtól pályatér (1. §. ad f.) 1859 végéig és az 1. §-ban (c. d. és e. alatt) említett többi vonalak 1862 végéig befejezendők. Azon esetben, hahogy az engedélyesek remény ellenére ezen határidőkig el nem készülnek, az államigazgatás fel van jogosítva az engedélyesek rovására és költségére az építést bevégezni, vagy a hiányt utólagosan kipótolni. 9. §. Az engedélyezett összes pályavonalak számára két sínutra való földtelkek vásárlandók s a folyókon át vezető hidaknak kőfalból előre két sínutra kell épittetniök; az engedélyesek azonban csak akkor kötelezték a pályát egy második sínúttal ellátni, ha az egy évi bruttó-jövedelem mértföldenként 150.000 pftra emelkedik. 10. §: Az 1. §-ban említett vaspályavonalak építésénél a katonai tekintetben szükséges követelményeknek is meg kell felelniük. Az engedélyeseknek kötelességük, az engedélyezett pályákat az engedély tartama alatt tökéletesen jó és forgalomképes állapotban egyedül saját költségükön, minden igény nélkül az államigazgatás hozzájárulására, fentartani s a közlekedési eszközöket mindenkor a közforgalom szükségeihez szabni. 12. §. Az 1. §-ban említett pályák életbeléptetésének czéljából az engedélyeseknek megadják e kisajátítási jogot is az arra vonatkozó törvényes szabályok határozmányai szerint. 13. §. Az engedélyezett építés és üzletben tartásnál az engedélyeseknek magukat pontosan ezen szabadalom tartalmához, valamint erre nézve fenálló törvényeinkhez (névszerint az 1854. sept. 14-diki vaspálya-engedélytörvényekhez s az 1851. nov. 16-ki vaspálya-üzleti rendhez) s a netán még később kibocsátandó rendeletekhez kell tartaniok , ennek folytán tehát különösen a postát is az említett üzleti rend 68. §-a szerint szállitaniok, mi mellett a postaigazgatóságnak fenmarad joga , egy naponkint minden irányban kiinditandó vontnak elindulási óráit és annak gyorsaságát meghatározni. A távírda vezetésére nézve az engedélyezőknek kötelességük, nem csak azok felállítását és használását az 1854 sept. 14-ki vaspályaengedély-törvények 10. §. h betű alatti utasítása szerint megengedni, hanem az állított vonalaknak a vaspálya-személyzet általi őriztetéséről kárpótlás nélkül gondoskodni. Ellenben a vaspályavállalatnak is jogában áll saját használatára távírdát állítani és sodronyait az államtávirda póznáihoz erősítei. Saját távírdáinak használatában azonban csupán a pálya szolgálatát kizárólag illető közlésekre van szorítva , s azért az államigazgatás felügyelete alatt áll. 14. §. Az államigazgatásnak továbbá fenntartva marad, más pályáknak az 1. § ban említett vonalakba beszakadását megengedni s ezen beszakadás s az azzal járó csatlakozás szolgálatait megállapítni és szabályozni 15. § Az államigazgatás az engedélyeseknek, az engedélyezett összes pályák üzletének megindításától kezdve, az 1. §. ami alatt engedélyezett pályákba valóban befektetett s kellőleg kimutatott, az ötvenöt millió ftnyi maximál - összeget meg nem haladó beruházási tőkétől évi 51/ % jövedelmet biztosít. A biztosított öt százalék a befektetési tőke kamatául tekintendő , az egy-ötöd százalék törlesztési mennyiségül van határozva. a) A befektetési tőke alatt mind az építés mind az első üzleti berendezkedés költségei (t. i. az első üzleti év végéig a közlekedés megnyitása után az engedélyezett egész pályavonalon értendők; ellenben ezen biztosításnál az állami pénzügyhatóság a befektetési tőkének a kötebbi ötvenöt milliónyi maximumot netán meghaladó összegére, a vállalatnak az eredeti befektetési tőkéhez nem tartozó netalád elsőbbségi adósságaira a az alapítók által a szabadalomnak valamely részvénytársulat részére leendő átengedésénél netán fenntartott kedvezményekre semmi tekintettel sem lesz. b) Az építési költségekhez, melyeknek kamatait az államigazgatás biztosítja, a valódi építési költség aránya szerint az építési idő alatt az egész engedélyezett pályavonalon a üzletnek megindításáig kiadott részvények ötszázalékos kamatai is hozzászámítandók, miből ellenben az egyes pályarészek jövedelme, melyek az üzletnek korábban adatnak át, mielőtt az engedélyezett egész vonal megnyitása bekövetkeznék, levonandó. c) A befektetési tőke törlesztésére határozott egyötödszázalékot a vállalat semmi esetre egyébre mint a törlesztésre nem fordíthatja. d) Mennyiben az 1. §-ban említett pályavonalak az üzlet megindítása után évenkint a fölebbi maximálösszeget meg nem haladó befektetési tökének, az üzletbentartás költségeinek levonása után, évenként még 51 százalékát sem hoznák be, jogosítva vannak az engedélyesek a fölebbi maximálösszegig a kincstártól a kiegészítést követelni. e) Hahogy a befektetési tőke a fölőbb említett ötvenöt milliónyi maximálösszeget meghaladná, a kinem adatik; ellenben ha a valódi, kellőleg kimutatandó építési költség az idézett maximálösszeget el nem éri, ekkor a kamatbiztosítás csupán ezen kisebb építési összegre terjed ki. f) Azon összeg, melyet az államigazgatás az elvállalt kamatbiztosítás folytán fizet, csupán az engedélyesek irányában teljesített, négy százalékot kamatozó előlegfizetés gyanánt tekintendő olyképen, hogy mihelyt az engedélyezett pályák évi jövedelme együtt véve a biztosított évi járadékot meghaladja, az ebből eredő többlet azonnal az előlegnek kamatostul az államigazgatás részére leendő visszafizetésére egész a teljes törlesztésig fordítandó. g) Ha hogy az engedélyesek az engedély lejárta vagy visszaváltása idején a fölebbi kamatbiztosítás folytán az államnak még valamelyes összeggel tartoznának, ezen összeg a vállalatnak még megmaradt vagyonából fizetendő ki. 16. §. Az államigazgatás jogosítva van, egy általa kirendelt egyén által minden kezelésről magának tudomást szerezni, hogy azon meggyőződést nyerje, mikép az igazgatás és számadás nem történik oly módon, mely a fennebb elvállalt biztosítást igazolható ok nélkül érvényre emelhetné. 17. §. Az 1. §-ban említett pályavonalak számára a járati- és fuvardíjak maximuma következő megszorításoknak vettetik alá : A díjmaximum austriai mértföldenként arany és ezüst pénzben, azonban ennek időszerű értéke szerint országos értékben szedendő, és pedig utasoknál egy személytől az I. osztályban 20 pkr, a 2. oszt. 15 kr., a 3. oszt. 10 kr. Gyorsvonatoknál, melyek csak 1. és 2. oszt. kocsikat vihetnek, szabad e tarifát 20 %-al fölemelni, azon föltétel alatt, hogy a gyorsvonatoknál megtartandó járati gyorsaság nem csekélyebb , mint a déli államvaspálya gyorsvonatainál. Az árukat illetőleg rendes gyorsaság mellett a bécsi mázsától 1. oszt. 11/1 kr, 2. oszt. 13/4 kr, 3■ oszt. 2ra kifizetendő. Az áruk osztályozása, a többi tárgyak fuvardíja, a mellékdíjak s fuvarhatározmányok megállapítására nézve akkér kell eljárni, hogy az idevágó díjak és határozmányok semmi esetre sem lehetnek magasabbak és terhelebbek, mint a déli államvaspályán Ezen árutarifa azonban csak 1874. év végéig marad érvényben. Ezen idő lejárta után a tarifának az 1854 sept. 14-ki vaspálya-engedélytörvények értelmébeni revisiója következik be. Az időszerüleg megállapított tarifát az engedélyesek az államigazgatás jóváhagyása nélkül se az összes, se egyes vonalak vagy tárgyakra nézve nem emelhetik föl. Ha az engedélyesek valamely küldőt vagy fuvarvállalkozót bizonyos föltételek alatt a díjak leszállításában részesítenek, kötelesek azt minden küldő vagy fuvarvállakozóval engedni, kik hasonló föltételeket elfogadnak, olykép, hogy személyes kedvezmény semmi esetre se foglalhasson helyet. 18- S- Az oly felektől, kik a vasutat a tartozó menet- vagy fuvardíj előleges letétele nélkü használják, vagy a küldemény neme vagy súlyának valóban kimondata alul vagy más egyéb módon a válalatot meg evidint megkísértik, a tarfa szerinti d három zoros öszlete vehető, mire nézve azonban a k rekedelmi miniszerürk altal köelebb megállapitandó módora ok tartandók szem előtt. 19. §. A katonaszállíások leszállott tarifadíjak szerint eszközrendők, melyek a katonaságra nézve egyenkint vagy testületben, a szokott díjnak egyharmadát, lovak , pogyász , katonai tárgyi és stadszerekre nézve annak felét teszik. Egye kint utazó katonai feledtől, őrmestertől lefel, a nuoló kocsiosztályban a tszf .szerinti díjnak csak fele követelhetik. Oly fuvartárgyaktól, melyek egy társosztályban sincsenek fölsorolva, a fuvar a másodosztályú árukra nézve fennálló díj szerint fizettek. 20. §. Az államigazgatásnak joga van az élelemszerek rendkívüli drágasága eseteiben , azok fuvardíját az ármaximum felére, de csak a drágaság tartamára, leszállítani. 21. § Államtisztviselők és szolgák, kik a vasutak igazgatása és üzlete fölötti felvigyázatot vezető hatóság megbízásából, vagy a kincstárnak ez engedélyből eredő érdekei megóvása végett a vasutat használják, s magukat hatóságuk megbízó iratával igazolják, pogyászaikkal együtt ingyen szállítandók. 22. §. A szabadalom időtartama kilenczven évre állapíttatik meg, 1858. január 1-től számítva. 23 §. Harmincz év eltelte után az államnak mindenkor joga van a jelen engedélyt s illetőleg az engedélyezett pályavonalakat beváltani. A beváltási ár meghatározása végett a vállalat évi tiszta jövedelmei a valóságos beváltást megelőző hét évről kiszámíttatnak, ebből a legkedvezőtlenebb két év tiszta jödelme levonatik, és a többi öt év átlagos tisztajövedelme, arany- vagy ezüst pénzben, számíttatik. Ez átlagos ősziét, mely azonban a befektetett tőke 5 és százlékjánál kevesebb nem lehet, az engedélyeseknek évi járadékul félévi részletekben arany vagy ezüst pénzben az eredeti engedély-időszak leteltéitg fizetendő sz.