Budapesti Hírlap, 1856. december (279-301. szám)

1856-12-03 / 280. szám

A „Globe“ ma ismét a neuchateli kérdés­­n­e­k gyors és békés elintézését sürgeti, mely el­intézésnél a de facto­s de jure fennálló jo­gokat egyenlően tekintetbe kellene venni. Francziaország, P­á­r­i­s , nov. 29. A császár, mint mondják, a dán trónörökléssel foglal­­kozik, s a jelen dán király lemondása tárgyában már több értekezletet tartott a dán követtel. A félhivatalos „Vérité“ folytatja Palmerston lord elleni megtámadásait. Azt veti neki szemére, mikép Francziaországtól elszigeteli magát s az an­gol sajtónak a cs. kormány elleni megtámadásait sugallja. Ugyanis, a nemes lord kénytelen saját személyét kissé kiemelni. Továbbá Angolország nem tűrheti el ama nagy tekintélyt, mit Franczia­ország nyert s ezért Palmerston lord újra akarja kezdeni Angolország régi rajongó politikáját.Azon­ban az idők változtak. Angolország befolyása tete­mesen fogyott a Krímben általa játszott rosz szerep, az annak nemzeti büszkeségére nézve rosz hatású amerikai viszály, s végre Nápolyra vonatkozó ter­veinek nem sikerülése által. A nemes lordnak nem sikerülene az angol népnek visszaadni önmagáral fejedelmi büszkeségét, melynek tetemesen csök­kennie kelle, mióta a franczia politika visszanyerte ama befolyást, mely azt Európában megilleti. A „Constitutionnel“ ma, azonban fenntartás mel­lett, jelenti, mikép egy Párisba érkezett sürgöny szerint a persák H­e­r­á­t­o­t bevették. Belgium, Brüssel, nov. 28. A kamra mai ülésében a válasz-felirat csekély szerkesz­tési módosításokkal, 58 szavazattal 37 ellen elfo­gadtatott, s 12 sorshúzás utján kiválasztott követ által vasárnap fog a királynak átadatni. Ma R­o­­g­­­e­r mint létesíthetlent megtámadá a kabinetnek tegnap DeDecker által kifejtett békülékeny po­litikáját, mit a külügyminiszer ismét igen ügyesen védelmezett. A­n­t­o­n­i­n­i marquis tegnap este végre csak­ugyan megérkezett Párisból, s a Belle­vue-ho­­telben szállott meg. Németország, Király ő fels. nov. 29-én 113/4 órakor a kir. palota fehér teremében személyesen megnyita a monarchia országgyűlésének mindkét házát. Király ő fels, a gyülekezet által háromszo­ros éljennel fogadtatván, következő trónbeszédet olvasott föl: ,,Magas, nemes és kedves urak az országgyűlés mindkét házában ! „Nagy megnyugvásomra szolgál, az országgyűlés mindkét házának összegyűlésekor az ország általános állapotát kielégítőnek nyilváníthatni. Az isteni Gond­viselés kegyelménél fogva a monarchia összes tarto­mányai gazdag termésnek örvendenek, s bizton re­mélhető, mikép a több évi drágaság által ránk sza­bott nélkülözések enyhülni fognak. „Az ipartevékenység minden ágában, a földmíve­­lés, a bányászat, az ipar és kereskedésben élénk elő­­haladás vehető észre. Ámbár a vállalkozási szellem nálunk sem egészen ment azon túlzásoktól, melyeknek, mint más országok példája mutatja, szükségkép érzé­keny visszahatásokat kell előidézniük. Mindamellett az ipari tevékenység jelen állását az életteljes fejlő­dés gyümölcséül kell elismerni. Kormányom oda van irányozva, hogy ezen örvendetes lendületet a közfor­galmi eszközök további kifejtése által támogassa és erősítse. Utolsó hónapokban mind nyugaton mind ke­leten fontos sínutak adattak át a forgalomnak, melyek által a hazai vasúthálózat óhajtott kiszélesítést nyert. Kormányom több külföldi kormánynyal szerződéseket kötött, melyek a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok előmozdítására közre fognak hatni. „Az általam végrehajtott, Westphalia és a rajnai tartomány városi és vidéki községi rendezeteit, mo­narchiám keleti tartományainak vidéki községi szer­kezetét s helyi elöljáróságait illető törvények kivitele hatóságaim különös tevékenységét vette igénybe, s ez alapokon a községi élet virágzó kifejlődése vár­ható.. Élénk érzület mutatkozik, hasznos községi in­tézeteket javítani s újakat alapítni, s ez irány a kerületi rendeknek mindinkább kiterjedő hatáskörében erő­teljes támogatást nyer. Szintúgy az utolsó hónapok­ban egybegyűlt tartományi- és községi­ rendi gyűlések is az általuk képviselt érdekeket a rendek örvendetes egyetértése által előmozdították. „Az igazságszolgáltatás terén több törvényjavaslat fog a tartományjogi viszonyok megállapítása végett s azonfelül, kormányom korábbi ígérete szerint, egy törvényjavaslat fog önök elé terjesztetni, melynek c­élja az általános országos törvényben foglalt há­­zasságel­válási jog sürgetésnek elismert javítását esz­közölni. „A jövő évi államháztartási kimutatás azon meg­győződést nyújtandja önöknek, hogy az állam segéd­forrásainak jövedelmező volta növekedőben van.­­ Azonban több ekkorig mellőzött fontos és sürgetős szükségletek tekintetbevétlen többé nem maradhat­nak. Az állami bevételek szaporítása ennélfogva mu­­laszthatlan. Azon pénzügyi javaslatokat, melyeket kormányom e czélból előterjesztend, önök gondos vizsgálatába ajánlom. A katonai igazgatás számára engedélyzett rendkívüli hitelbőli fedezett kiadásokról kormányom önöknek számot fog adni s a harmincz millió tallérnyi kölcsön fennmaradt összegének hováfordítása iránt javaslatot előterjeszteni. Annak egy része ama többletkiadások fedezésére lön hatá­rozva, melyek az 1814. sept. 3-iki törvényben ren­delt három évi zászló melletti szolgálatidőnek fontos tekintetek által parancsolt fentartásából erednek. „Uraim! Önök utolsó ülésszakának végén az euró­pai béke helyreállítása alkalmat nyújtott nekem, Önö­ket a Mindenható iránti hálára felhívni. Remélem, hogy a béke áldása világrészünk, nevezetesen hazánk számára jövőben is fen fog tartatni. Mint az európai szerződések közös aláírója az azokban ünnepélyesen megígért kötelezettségek és népjogi elvek teljesít­­tetéséhez fogok ragaszkodni.“ A trónbeszédnek végpontját, mely a neucha­­teli kérdésre vonatkozott, a távirdai tudósítás már szó szerint közlölte, s ennélfogva csak azt tartjuk megjegyzendőnek, mikép ennek felolva­sásakor a trónbeszéd folyama alatt tartott leg­nagyobb csendet némi mozgás váltotta föl. E szavaknál: „Nem szabad s nem fogom engedni hogy hosszú türelmem jogom elleni fegyverré ala­­kíttassék át“ ő felségét élénk éljenzés szakító fél­be, s midőn a reá következett tételt ő felsége a meghatottság hangján fejezte ki, ekkor négyszeres dörgő hurrák hangzottak föl. A trónbeszéd felolva­sása után ő fels. a kir. herczegekkel eltávozván, b. Manteuffel az országgyűlést megnyitottnak nyilatkoztatta. Spanyolország, Madrid. Mint nov. 23-ról írják, a kabinettel közel viszonyban álló „Courrier du Madrid“ a franczia követ, Turgot marquisnak legközelebbi visszatérését azon hozzátétellel jelenti, mikép az rövid időn bizonyosan vissza fog hivatni itteni állomásáról, s mikép ezen rendszabály töké­letesen a Spanyolországbani franczia politika érde­kében áll. Több oly ezredek, melyekről azt hiszik, hogy P­r­i­m­ vagy O’ D­o­n­n­e­l­lhez ragaszkodnak, különböző ürügyek alatt a tartományokba helyez­tettek át. A malagai haditörvényszék által ki­mondatott halálítéletek szabályszerűleg megerősítés végett a főkapitány elé terjesztettek, ez azonban a felelősséget nem akarván magára vállalni, az összes periratokat a madridi legfőbb haditörvényszékhez küldé, mely a kivégzés helyett jelentéktelen fogsági büntetést szabott ki. Hírszerint a főkapitány ezen eljárása miatt legközelebb el fog mozdíttatni. A jezsuiták 14-n újra beköltöztek loyolai pompás zárdájukba, s ugyanezen napon ünnepélye­sen több új tagot vettek föl. Mint a hivatalos lapnak Malagából nov. 19- től írják, több városrészekben házmotozások esz­közöltettek, több kutakban fegyverek találtattak el­rejtve s fontos papírok fedeztettek fel. A haditör­vényszék folyvást ülésez. Egy karabélyos csapatnak a Genar folyam közelében heves összeütközése volt a dugárusokkal, 3 karabélyos megsebesült, de negyven dugárusok szétverettek, és sok áru vé­tetett el tőlük. Már elég munka van, s a napibér magasabb, ott semmi nyomort nem éreznek. A se­­goviai helyhatóság az élelemszerek költségeinek födözése végett, 7—8 milliónyi kölcsönt veend föl. A malagai nemzetőrség fegyverei San­ Fran­­c­i­s­c­o-városnegyedből a tüzérségi parkba vitettek. Az „Indep. beige“ levelezője szerint legközelebb a c­o­r­t­e­s-g­y­űl­é­s kérdése a ministeri tanácsban ismét szóba jövén, a királynő kijelente, mikép előbb kir. rendeletnél fogva tetemesen módosítni kellene a törvényhozó­ testület jogkörét, különösen meg kellene fosztani a követeket azon jogtól, miszerint politikai rendszabályokat indítványozhassanak. Mad­ridban folyvást befogatások történnek, állítólag po­litikai okokból. Oroszország, Sz. Pétervár, nov. 18. Utó­lagosan halljuk, mikép a szebasztopoli kikötőben elsülyesztett orosz járművek száma egészben 72-re megy. A történt vizsgálatból kitűnt, hogy a „Pa­ris,“ „Konstantin­shy,“ „Mária,“ és „Tsezme“ sorhajók a tenger fenekén oldalra dőltek, és hasz­­nálhatlanok. Ellenben a „Chrabry,“ s „Kalentsi“ fregátok, a „Wladimir,“ „Besszarábia“, „Gromono­­szetz“, „Odessza“, „Krim“ és „Tursk“ gőzösök álló helyzetüket megtartották s úgy mint a „Cherson­­nes“ s néhány szállítóhajó felhúzathatnak. — A földközi tengerre Behrens ellenadmiral alatt el­indult hajóraj 2488 embert számít; ezek közt 1 el­­lenadmirált, 9 törzstisztet, 91 főtisztet, 24 testőr­tengerészt, 36 hadfit stb. Törökország. A „Journ. de Const.“ bővebb részleteket hoz azon borzasztó Szerencsétl­­­enségről, mely R h o d u s t meglátogatta. D. u. 4 órakor heves zivatar közben rögtön egy roppa­nást hallottak, a házak többé kevesbbé megren­dültek s első pillanatra azt hiték, hogy a zivatar­hoz földrengés is járult. A lakosok mind kisiettek a szabadba. Ekkor kitűnt, hogy a villám a szép török városrész közepett fekvő lőportárba becsapott s több mint 3000 mázsa lőport felgyújtott. A régi sz. János templom, mely 1500. évben épült s a tö­rökök által moshévá alakíttatott át, s a hősök nagy tornya, romhalommá változtak át, szintúgy a lőpor­tárhoz közelebb fekvő mintegy 300 ház is; a rho­­dus rendiek utczája majdnem egészen szétrombolta­tott s a nagymester palotája rommá vált.Mintegy 1000 ház többé kevesbbé kárt szenvedett—szóval, a város egyharmad részénél több a rombolás borzasztó ké­pét mutatá. A romok közé eltemetettek számát leg­alább 1000-re becsülik, főleg nők és gyermekek vesztek el. 7-én d. u. már 300 hullát ástak ki, s temettek el, csak 6—7 szerencsétlen volt még életben, midőn számukra a segély megérkezett. Ama lőpor, melyet a villám fellobbantott, még a rhodusi lovagoktól eredt, és pedig V­il­l­i­e­r­s nagy­mester 1552-ben a Sz. János-templom boltozata alá rette, midőn a törökök a szigetet elfoglalták. Csak 1828-ban fedezték azt ismét fel. Ha­mm­érnek azon adata ennélfogva, hogy a sziget lőszer hiánya miatt adta meg magát, alaptalan. Eredetileg 6000 má­zsa lőpor volt a boltozatok alatt. De a törökök abból sokat felhasználták, mással vegyítvén azt, úgy hogy még folyvást 3500 mázsa feküdt ott, több mint elég arra, hogy a templomot és az egész török vá­rosrészt porrá változtassa. A Marseillebe érkezett levantei posta Konstan­­tinápolyból nov. 17-ről hozott tudósításokat. A „Presse d’ Orient“ Besszarábiában történő orosz csapatmozgalmakról hoz jelentést; egy tetemes szá­mú hadtest a fekete tenger felé közéig. Az austriai flottilla által ágyunaszádokkal a Duna védelmére tett kísérletek sikerültek.­­ Az új szárd követ, D­u r­a­n­d­o tábornok , Konstantinápolyba ér­ve általános szelleméből foly, s azokra a fölhatal­mazást a költő czélzataiból merítene. Ristori épen oly költői erővel teremtett, mint Schiller, — de e teremtéshez Schillerből vett minden annyagot. — Hogy a legnagyobb színész is üres szavakból, azaz semmiből tudjon teremteni, képtelenség (ha t. i. a szöveg meg van adva) s azért már a priori is na­gyon kétkedhetik mindenki abban, hogy az olasz tragoediák oly gyengék volnának, mint nálunk hir­detik némelyek. Azoknak, kik azt hiszik, hogy Ristorinak bókot mondanak, midőn őt az előadott tragoediák rová­sára magasztalják, elég annyit mondanunk, mikép­pa művésznő csakugyan hazafiságból viseltetik előszeretettel az eredeti olasz művek iránt, csaló­dottnak hihetné magát. Ha czélja az, hogy az olasz trag­ediának hitelt szerezzen, azt hihetné , hogy czélját nem érte el, ha némely kritika rövid ítéle­teiét a közvélemény nyilatkozata gyanánt veszi. Föltéve tehát azt , (minek ellenkezőjét egyi­künk sem bizonyította be az egész múlt hét alatti) mikép az előadott olasz tragoediák nem oly silányak, mint egy felüleges átolvasásra lenni látszanak, föltéve hogy azon tragoe­­diákban a megindulás, sajnálat s sok más drá­mai érzelmek elemei vannak meg , hová lesznek azon drámai tanok, melyeket Shakespeare-től Les­sing, Lessingtől a mi korábbi ítészeink s ezektől a mostaniak vettek ? Lessingnek elég oka lehetett, a franczia tragoediák rovására magasztalni Shakes­­peare-t mert a német drámát a francziák egyoldalú utánzásától féltette; de nekünk épen azért, hogy ez ellenkező egyoldalúságba ne essünk, csinnyán kell bánnunk a franczia, olasz és Schiller­­féle tragoediák ócsárlásával. Bármennyire elismerjük, hogy Shakespeare a vi­lág legnagyobb költői közé tartozik , nevetséges csak őt ismernünk el tragoedia-íróként. A­mi az egész franczia, olasz és német nemzet kebelében egész nemzedékeken át mindig viszhangra talál, az annyira positív, mikép túl van azon, hogy némely ítészi iskola elismerésére szoruljon . Egy ítész tolla sem teheti semmivé egy tollhú­­zással azt, mi élő vonásokban egy egész nemzet szivébe van vésve, s egy philosoph szava sem elég erős elnémítni azt, mi egész nemzetek lelkében viszhangozik. Az, hogy Hugo Victor a drámai háromféle egy­ség szükségtelenségét hirdette, csak azt jelenti, mikép ez egységek nélkül is lehet tragoediát írni, de azt, hogy az egységeket tiszteletben tartó nagy írók művei mind gyengék és mint tragoediák ha­tástalanok volnának, mind ő mind más hiában fogja hirdetni;maguk azon művek,melyek a szivhez szólani meg nem szűnnek, százszorta ékesszólóbbak, mint akármely okoskodás. Lessing és Hugo Victor hazája itészetének s költőinek látkörét igyekezett szélesítni, midőn Shakespeare-t mutatta fel minta gyanánt. Ná­lunk ellenkezőleg van. Nálunk az fogja szé­lesítni látkörünket a drámára nézve, ki a Les­sing által kárhoztatott alakú tragoediákat mu­tatja be. Senki sem mutathatta pedig be oly jól mint Ristori , ki nem annyira bemutatott né­hányat azok közöl, mint inkább diadalmenetet tar­tott azokkal színpadunkon. Daczára annak, hogy Alfieri és Silvio Pellico műveiben a jellemzés nincs részletezve, hogy a művek a magasabb eszményi é­­­tés színvonalán állanak, e tényeket senki sem ta­­­­gadhatja. Ristori rendkívül mély hatást tön közönségünkre, s tesz talán a világ minden közönségére. E hatás nem külső eszközök által van elérve, hanem azon inspiratio által, melyet a művekből me­rít, s a szenvedélyek hű kifejezése által, melyek bármily általános vonásokban van kivive az egyé­­nítés, megragadok és illusiónkat teljessé teszik. Végre épen az eszményítés az , mi által Ris­tori oly nemességet, annyi művészi kellemet tud adni szerepeinek, hogy míg egyfelől a szenvedé­lyek hű kifejezése által megindít, másfelől művé­szete varázs­ereje által szeretetre indít, s minél többször látjuk, annál több vonzalmat érzünk iránta. Ristori szereplései , Lessing dramaturgiájával némi részben ellentett tanokat hirdetnek, — s nem csoda, ha a németek közt szigorú bírálókra akadt, mig a francziák, kik tragoediái genre-ével meg vannak barátkozva, egyhangúan bámulták, — s a magasztalás tán tetőpontot ért az angoloknál, kik mind az u. n. classikus tragoediákat mind saját Shakespearüket értik, s igy szélesebb látkörüknél fogva azt a mi valódi, nem bizonyos szépészeti is­kola mértékei szerint becsülik. Nem vagyok első, ki Ristori szerepléseit tanul­ságosnak tartom saját drámaügyünkre nézve. Bár­mily könnyen lelkesülünk, a gyakorlatiságnak,vagy ha úgy tetszik, az önzésnek azon neme bennünk magyarokban megvan, mikép minden szépre, nagy­ra a mit látunk, eszünkbe jut az „édes mienk.“ Az első magyar ítész, ki Ristorit művészi szemmel s romlatlan műérzékkel nézte, azonnal saját dráma­ügyünk érdekében igyekezett fölhasználni az olasz tragoediákból vett benyomásokat — Gyulai Pál, már egy évvel ezelőtt hívta fel olvasó közönségünk figyelmét e tárgyra. Akkor többen vádolták a ki­mondott keserű igazságokért, ma már, miután Ris­torit színről színre láttuk, alig lehet valaki köztünk, ki Gyulai Pál szavainak igazságát s az érzelem őszinteségét, mely szavait sugallotta, kétségbe vonhatná. Van-e tragoediánk, melyen közönségünk a va­­l­­ódi megindulás, az érzelmek hűt tükrözésének nagy élvezetében részesülhetne ? — Ismeretes-e színházunk jelenlegi közönsége előtt azon gyönyör, melyet a világ műveltebb népei érezhetnek nemzeti színházaikban, hol a költői nyelv s költői emelke­­dettebb szavalás hangjai a fő érvek közé tartoznak? Van-e egyetlen tragoedia, melyben színészjeink a styl szépsége iránt oly kegyelettel volnának, mint ez olasz társulat legkisebb tagja is, kinek ajkán a költő egyetlen szava sem vész el, s ki teljes ügye­­kezetet fordít arra, hogy minden érzelmet, indula­tot, mi a szavakban rejlik, erőteljesen fejezzen ki? Mindezek hiányoznak nálunk , hol a tragoedia sza­valása oly kevéssé különbözik a vígjátéki beszéd­től, hol a nyelv szépségei a színpadon elvesznek, hol a költői művek elvesztik minden költőiségüket! Ha tragoédiáinkra nézve csak a nyelv fontosságá­ról győzött meg Ristori, szerepléseivel nagy hasz­not tett drámairodalmunknak! Azok, kik mindig azt feszegetik, miért ad Ristori többnyire olasz eredeti műveket, csak a nyelv szempontjából is megfejthetik a kérdést. Csak az eredeti művekben találhatja az eszme és nyelv teljes összeolvadását, s midőn fordítást ad is, e fordítás olyan, hogy néha inkább az eszméből van feláldozva valami, csakhogy a költői színezet eredeti olasz kifejezést nyerjen. Ismételjük, mikép az olasz színtársulat szereplé­sei fölérnek egyegy dramaturgiai fölolvasással, s számos kérdés megpendítésére adnak alkalmat mind színészetünk, mind drámairodalmunk körül. Ristori ránk nézve, kiknél, a tragoedia ügye gyengéb­ben áll , mint a nyugati népeknél , sokkal fontosabb tünemény, mint rájuk nézve — s miért ne tanulnánk szerepléseiből, midőn ugyanazon Al­fieri, kit most Ristori diadallal hordoz körül Euró­pában, a párisi Theatre frangaisban merített lelke­sedést és tanulmányt az olasz tragoediára nézve! — Ha Ristori a fennebb csak érintett kérdések föl­­elevenítése nélkül is, csupán csak buzdító példa leend előttünk, miben lehetetlen kétkednünk, nálunk vívta ki a legszebb diadalt, — tragoediánk meg­alapításához ő is követ hozott, s nem lehetlen, hogy drámaügyünk történetében neve állandó helyet fog­­laland el. Adja Isten, hogy nem sokára viszont lát­hassuk őt, s hogy a mostani igazgatóságnak többször is mondhassunk köszönetet a művésznő vendégszerepléséért ! Salamon Ferencz. Felelős szerkesztő SZILÁGYI FERENCZ. Szerkesztő-társ NÁDASKAY LAJOS. *­kezett. — Bourreet Trapezunthot Kon­­stantinápolyba várták. — A teheráni hivatalos új­ság octoberhó 18-ról jelenti, mikép Jussuf a herati fölkelés feje a fővárosba hozatott és halálra ítéltetett, de kegyelmet nyert. A persa udvari köz­löny tudósításai szerint az ostromlottak Septem­ber vége felé kétségbeesett helyzetben voltak. Smyrnából írják a „T. a. B.“-nak: Régóta nem tett itt valamely hír oly nagy hatást, mint az, mely ma itt elterjedett, s mely szerint a Stieglitz és társaféle kereskedőház Sz.Pétervárott Behrends orosz admirálnak több al- és ellenadmirállal együtt az itteni Salzoni, Lochner és társfele háznál 45,000 font sterlingnyi hitelt nyitott, azon megbízással, hogy azt a B­a­r­i­n­g testvérek Londonban fogják visszatéríteni. Az emberek nem bírják maguknak e dolgot megmagyarázni, de általában azt hiszik, mikép a balti orosz hajóhad itt fog állomásozni, hogy az angol flotta közelében legyen, mely a Bos­­porusban mindig erősítéseket nyer. Távirati tudósítások. V e l e n c z e , nov. 30. A „Gazetta ufficiale di Venezia“ jelenti: „A cs. kir. Apostoli Fel­sége Velencze, Burano, Malamocco, Murano és Pelestrina városok községeinek, hogy az 1848. és 49-ki események által megzavart bel háztartásukat szabályozhassák, a még hátralevő 13,052,800 lira 29 centesimit tevő adóssági összeget, mely a köz­ségi papírnak kincstárjegyekké átváltoztatására volt szánva, elengedte. Pár­is, nov. 1. A „Moniteur“ Roucher keres­kedelmi ministernek jelentését hozza a vaspályák építéséről. 6500 kilometre már készen van, 4750 még tíz év lefolyása alatt készítendő el. Ekkorig azokra 3080 millió frank adatott ki, 1260 millió még kiadandó, az illető társulatok egyelőre fel fogná­nak hatalmaztatni, hogy 230 milliót új kötelezvé­nyekben adjanak ki. A pénzkicsis elvesztette álta­lános jellemét, az utolsó kölcsönre történendő vég­leges befizetések február hóra esnének, azután köny­­nyű lesz tőkéket szerezni. Az éjszaká s a Dauphiné vasúthálózata ki fog egészíttetni, a pyrennei háló­zat munkába vétetni. Színházi előadások. A nemzetiszinpadon: „AUessandro Stradella.“ Opera 3 felv. Apestinémel s z i n p a d o n : H a n i s c h ur föllépteül: „Graf Essex.“ Trauerspiel in 5 Aufz. A külföldi posta tegnapestre nem érkezett meg. Duna vízállás, dec. 2. 2' 8" 9"' 0 fölött. Bécsi börze, dec. 2. (Távirati közlés.) Bankrészvény.......................................1077 Államkötelezvény 5% ..... — dto 4%..... — 1835—diki sorsjegy.......... — 1839-diki — ....... 1854—diki 5%. .­............................. Nemzeti kölcsön 5%..........................843/g Államvasutrészvény.......... 340 Földtehermentesítési köt........................... 77­­4 Éjszaki vaspálya....................................... 2540 Dunagőzhajózás................ — Hamburg...................................78% Augsburg ......................f06V2 London.............................................iO—161/­ Cs. kir. arany ........ 93/s

Next