Budapesti Hírlap, 1856. december (279-301. szám)

1856-12-04 / 281. szám

sebb feladataikat mind a magas kormány ebbeli parancsaival s kívánalmaival , mind a felek jogos érdekeivel öszhangzólag megoldani törekednek, — bizonyítják egy részről a lapjainkban naponkint nagyobb számmal megjelenő, úrbéri ügyeket tár­­gyazó czikkek, melyekből nemcsak azt olvashatjuk, hogy a cs. k. úrbéri törvényszékek ernyedetlenül munkálkodnak, hanem arról is értesülünk, hogy si­keresen munkálkodnak,­­ miután két e tárgyú czikk közöl egy bizonyosan oly úrbéri egyességről tesz jelentést, mely míg egy részről a magyar olyg­­archia nemeslelkűségét és bőkezűségét igazolja, másrészről el nem vitazható phalanxa a nép jogos érdekei törvényes kielégítésének. Mi előnye van az egyességnek, a bírói határo­zattal végrehajtott eldöntő intézkedések fölött, azt hiszem megvitatnunk fölösleges. Az egyezkedés ki­zár bizalmatlanságot, gyanusítgatást, balhiedelmet,­­ s a határozatot ezen törvénytétel rendít­he­tlen alap­jára fekteti: volenti non fit injuria. Sőt mi legfőbb, a birtok szilárd átvehetését sietteti. És most jelen értekezésem czéljához sietek, s megismertetem a nagyváradi cs. k.. úrbéri törvény­szék munkakörét s eljárási sikerét. Alig van az országban úrbéri törvényszék, mely a­­városinál nagyobb és bonyolódottabb körben mozogna, de bizonyosan egy sincs, mely tiz hónap alatt aránylag több eredményt birna felmutatni. 416 rendezetlen község van ezen törvényszék hatósági területében. Midőn e sorokat írom, 203 szabályozási per van folyamban, tárgyalás alatt; 129 az első kérdésben döntő ítélettel ellátva, csaknem mindannyian járás­­bírói adjuszitiók­ alatt. Hogy minő kézdései lesznek ezen törvényszék­nek, kiviláglik abból, hogy ezen 416 községnek legalább egyharmada különválasztott, s a földes­ura­s­á­g­ által domestire kezelt erdőkben bitorolt hosszú évek során keresztül legelőket, tíz község használt, meglehet , egyetlen község hatá­rában közös legelőt, sőt olyan község is találtatik, melynek urbérisége részben allodialis erdőkben hever szétszórva. Az erdélyi vonalban elnyúló ren­geteg erdőket nem is említem, melyeket a földesúr bírt, de a jobbágyság bitorolt, alig, vagy csak a legnagyobb költségekkel meggátolható hatalommal. És mégis, midőn ilyen, a törvényszéki tagok ju­­diciumát, combination, tapasztalatait, képességét és készültségét kifárasztó, de lelkiismeretét is tűzpró­­bára tett kérdések merültek föl sorozatosan, a szi­lárd akarat, jóindulatú capacitatio és ernyedetlen szorgalom több oly egyességeket sikeresített, me­lyek míg egyrészről a törv. tagok pontos köteles­­ségteljesítéséről, a volt földesurak leyális és ember­­szerető érzelméről tesznek tanúbizonyságot, más­részről nyugalmas birtokul juttattak a volt úrbé­reseknek annyit, mennyinél többet a legvérmesebb remények mellett sem kívántak. Ezen uzb. törvényszék hatásterületén következő községekben sikerült eddig elő az egyezkedés általi rendelkezés : Turtán, Bojthon, Kerekiben, Kis-Ürögdön, M.­­Telegden, Szakálon, Siterben, Bedőn. Miután azonban több községek vannak, hol az e tárgybeli pertrad­atiók jelenben is folynak, s csak egyes kérdésekre nézve vannak még nehézségek, biztosan várható, hogy a szerencsés és sikeres kezdet után a czél mihamarább eléretik. Ezen sikerült egyezkedéseken kívül, melyek ki­zárólag csak a nagyváradi I. bírósági területet érin­tik, sikerültek már egyezkedések nagy számmal a többi öt I. folyamot, bíróságoknál is, melyek a n.­­váradi cs. k. urb. főtörvényszékhez részint bejelen­tettek, részint későbben fognak bejelentetni. A törvények lelkébe, s a törvényügymenet ren­débe ritka tapintattal és alapos készültséggel bepil­lantó urb. főtörvényszéki elnök mindjárt kezdetben ajánlotta az alárendelt főtörvényszékeknek a barát­ságos egyesség útjáni birtokviszonyrendezéseket, s az első kísérleteknél azonnal meggyőzte a tör­vényszékeket arról, miszerint az általa kijelölt irány és itt törvényesen, biztosan és mielőbb czélra vezet. Szolnok, nov. 30. -f­ A szolnoki cs. kir. m­egyetörvényszék , mely alkalmas helyiség hiányában időközileg Kecskemé­ten székelt, véglegesen Szolnokon mint megyei székhelyen felállíttatván , f. hó 29-én az illető cs. kir. törvénykezési tisztikar által elfoglaltatot Mai napon pedig reggeli 9 órakor az itt székelő me­gyei tisztviselőség összes osztályai teljes díszben az anyatemplomban megjelenvén , a helybeli lel­kész által, a szerzetes tanárok segédlete mellett, ünnepélyes „Veni Sancte“ tartatott, mit a szent miseáldozat bemutatása követett. Ennek befejezté­vel a nagy számú s fényes gyülekezet az utánépült törvényház nagy teremébe vonult, hol megyei tör­­vényszéki elnök Petrovich István ur kitűnő beszédében kiemelé az államszolgálat ama fontos­ságát, melynek hűséges kezelésére felsőbbleg meg­hívottak, felhiván kartársait a bűn kérlelhetlen ül­dözésére, valamint az ártatlanság lélekismeretes védelmére. Majd szivélyes szavakkal fordult a cs. kir. tisztviselőség jelen volt képviselőihez, szeretet­tel kérvén őket a viszonyos segédkezésre, s a közügy üdvös gyámolítására. A hivatalos műkö­désnek eme példás megnyitása kedves benyomást idézett elő nem csak a jelenvolt nagyszámú polgár­ság kedélyében, hanem a köznépnél is , melyre üdvösen hat annak látása, mikép a közügyek veze­tésére hivatott férfiak Isten segítségül hívásával fognak terhes munkájukhoz , megerősödvén benne annak biztos reménye, hogy a­hol isteni félelem lakozik, az igazságnak részrehajlatlan kiszolgál­tatását is feltalálandja. Majd megyefőnök úr ven­dégszerető asztalához hivá a törvénykezési osztály összes tagjait, hol több magas személyiségek díszes koszorújában a közszeretetü házi ur lelkes, pohár­köszöntéseket mondott a cs. kir. Apostoli Fel­sége , valamint Főherczeg Főkormányzó ur Ő cs. Fensége, s az egész austriai Ház boldogságá­ért, s századokra terjedő szerencsés uralkodásáért; végül ékes szavakkal üdvözlé a törvénykezési osztály minden tagjait is. porosz király nevét viselő 10-dik huszárezred fegy­­házára is kitüzeték a fehér zászló. Ez örvendetes bi­zonyságot tesz egyrészt azon jó szellemről, mely a legénységet lelkesíti, de kiváltképen a tisztikar derék fáradozásáról, melynek sikerült az alája rendelt le­génység vadabb szenvedélyeinek kitörését a jó ta­nácsadás s szives bánásmód utján meggátlani, s annak önérzetét oda irányzani, miszerint belátja, hogy az erkölcsi jó viselet a katonának legszebb ékessége. * A szegény gyermekkórház ágyainak száma a napokban ismét egy szép alapítványnyal gyarapodott. Itteni bankár Wodianer Béla úr, nejének,­ született Aczél Zsófiának születésnapja alkalmából a nevezett intézet bizottmányi elnökének ezer pstot küldött át, minélfogva az újonnan alapított ágy a nevezett unió nevét fogja viselni. * Mint igen kitűnő szép munka s hazai iparunk ter­méke említést érdemel azon kis gőzgép, melyet ké­szítőik : N­a­g­y testvérek a nemzeti casino teremében kiállítottak. E gép egy ló erejével bír, alakja oly ki­csiny, hogy egy közönséges asztalra fölállítható, s mintegy öt­ezer frtba került, mely áron meg is lehet venni. Vontatási és emelési czélokra azonban köz­­használatát némileg gátolni látszik az, hogy csak sínekre alkalmazható. * Miután azt hiszszük, hogy légszeszvilágí­­tásunkkal úgy leszünk, mint az egyszeri pásztor­gyermek a farkassal, addig emlegetjük, hogy egyszer mégis csak igazán itt lesz, minél többször igyeke­­zünk elérkezését jelenteni, míg a tréfa valóvá válik. Mint halljuk egy újabb határidő szerint f. hó 6-ka van kitűzve az új világosság föllépésére, ha mint az ope­­risták szoktak, valami véletlen akadály miatt ismét be nem reked. * A T. L. azon teljes hitelű és első forrásból me­rített „hírt“ hozza, miszerint Liszt Ferencz Zürich­ben fivérétől Liszt Edétől örvendetesen értesült, hogy ő excla­b. B­a­c­h belügyminiszer úr az esztergomi nagy misének a bécsi­ államnyomdában államköltségein kiadatását elrendelte. Liszt a kéziratnak végletisztá­­zásánál némi czélszerű módosításokat tett művében, melynek kinyomatása jövő húsvétig valószínűleg el­­készülend. Liszt miséje valamint több oldalról, úgy a párisi ,,univers catholique“ részéről, is igen kedvező bírálatban részesült, s a jövő évben több helyen elő fog adatni. * Megjelent : „K e l e t n é p e“ magyar irodalmi csarnok és időszaki szemle, kiadja Török János, első évi folyam II. CD kötet, III-ik füzete Bécsben.“ Tar­talma : Az Andrásiak, Mészáros Károlytól. Jézus, a világ megváltója, mint a hazafiuság tükre, Lázártól. A magyar jogirodalom fejlődése 1850—56, dr He­gedűstől. Magyarország királyainak apostoli czime, pápai breve. Földcsövezés Magyarországban, Hollán Ernőtől. Gr. Festetics György, Klauzál Imre és Nagy Czenk, emlékirat Török Jánostól. Külföldi irodalom, romai történészet, ethy.— A föld és őslénytan vi­szonya az embernem eredetéhez, a „Types of Man­kind“ nyomán Sch. Gy. Politikai tájékozás, dr­váiktól. * A néptanítók k­önyve 1857-diki folyama iránt e vállalat ki­adó­ szerkesztősége Szeberényi Lajos úr jelenti, miszerint a jövő évi harmadik kötet hasonló lesz a két előbbenihez, s az előfizetési díj is ugyanaz marad. Reméli,­hogy ugyanazon jeles férfiak, kik­et szellemi működésükkel eddig gyámolították, jövőre is készek lesznek tehetségeiket a szent czél­nak szentelni. Postai szétküldései a néptanítók köny­vének ára 1857-ben is 2 ft 30 kr pp. Mire nézve az előfizetéseket f. évi dec. 15-ig Békés-Csabára várja. A „Kis kert“ czimü ingyen melléklet megszűnik. — A H­a­­­n­­­k Károly úr szerkesztett „Vasárnapi könyvtár 9 és 10-dik füzete m­egjelent. Az első tar­talma : „A legvitézebb huszár.“ Irta Jókai Mór. A másodiké: „Újabb magyar költők. Válogatott gyűjte­mény a nép számára. Összeszedte B­o­r­o­s­s Mihály.“ A „Vasárnapi könyvtárhoz egy „Hétköznapi könyv­tár“ is csatlakozik, ugyancsak Haj°ik Károly úrtól szerkesztve, kinek neve kezeskedik, hogy annak tar­talma nem leend hétköznapi. * E hó folytán várható színpadi újdonságaink so­rát ma Szigligeti „Mátyás fia“ czimű eredeti történeti drámája nyitja meg, mely a nemz. színpadon már több év óta nem adatott; ezt követni fogja a jövő héten egy angol vígjáték „London assurance“ czím alatt, s Gotschall német Vígjátéka : „Pitt és Fox“ az elsőt Csepreghi, az utóbbit Szigeti fordította. * A magyar nadályokkal a keres­kedést illetőleg már is ismételve emelkedtek pana­szok egyesek kapzsisága és haszonlesése ellen, kik e felette hasznos kereskedelmi czikknek, mely által Magyarországba jelentékeny összegek folynak be, erőszakos megrontásán dolgoznak. Egy előfordult eset következt­ben kiderült, hogy e czikk forgalmá­ban szánt szándékos hamisítások fordulnak elő,melyek­ből az illető kereskedőkre tetemes kár háramlik. A vérszipók hamisítása a tóbirtokosok részéről az által történik, hogy ezeket ökörvérrel hizlalják, minélfogva gyorsan nőnek s mint nagy nadályok drágábban kel­nek, hanem aztán egyszersmind az orvosi gyakor­latra nézve haszonvehetlenekké válnak. Tudva levő dolog, mily jelentékeny forgalom űzetik a­kadályok­­kal Németország, Hollandia, Belgium, Anglia, de ki­váltképen Francziaország részére, s hogy mindenkép azon kell lenni, miként ő,hazánkra nézve oly fontos kereskedelmi czikk ne csak fenntartassék, hanem te­hetségig nagyobb fejlődést és kiterjedést is nyerjen. Ha ezt tekintetbe veszszük, mindenki önkényt belá­­tandja, mily lelkiismeretes kötelesség, hogy e tárgy­ban tapasztalt visszaélések fölfedeztessenek és meg­gátoltassanak. * A „S. Bote“ a szülői vigyázatlanság borzasztó következményéről értesíti olvasóit. Itgult hó 11-kén maksai lakos K. D. nejével együtt eltávozott hazul­ról, és egy 3 éves leánykájukat felvigyázat nélkül hagyták a konyhán gerjesztett tűz mellett. Midőn vis­szatértek, a gyermeket félig elégve, s lángoktól el­­borítottan halva találták a kemencze mellett. * Közelebb azon hír merült föl, hogy a pesti ki­kötőtől Palotáig lóerőre vaspálya fogna jövő tavasz­­szal építtetni. * A sz. földöli m­i­s­s­­­o eredményéről a közelebb Rómában tartott általános rendi káptalan folyama alatt nyilvánosságra bocsátott és ennélfogva teljes hitelt érdemlő adatok szerint, 1855-ben alamizsnára, ruházatra, élelmiszerekre, betegekre stb. 274,140 török piaster fordíttatott, elláttatott 6256 zarándok és 114 megtért. Mi a kath. világ különbféle tartomá­nyaiból érkezett adományokat illeti, ezen pénzen 1855-dik évig fölépült 11 szálloda, 1 kolostor, 14 templom, és 1 collegium iskolával együtt a keresz­tény tanító-testvérek számára.­­ A Domonkos szer­zetbeli atyák missiója érdekében közelebb Bes- TÁRCZA. A rabszolgák az Egyesült­ álla­mokban. (Folytatás. Lásd :Budapesti Hírlap* 279. sz.) Mindamellett , hogy mint mondottuk, nem nagy városokban kell a rabszolgák állapotjára nézve adatokat gyűjteni, ott is hoz elő a véletlen oly pél­dákat , melyek az ültetvényesek bánásmódját sej­tetni engedik. Savannahban a „Marshall­ House“ vendéglő tulajdonosa Johnsonnál, egy igen szép és derék fiatal rabszolga volt, ki csak azon hibában szenvedett, hogy nagyon vágyott fölszabadulni , s ezért garasonként takarította meg a pénzt, melylyel magát kiválthassa. Ez egyébiránt a főbűnök közé tartozik a tulajdonosok előtt. Egy ünnep­napon ez inasként szolgáló fekete, szerencsétlenségére olajt cseppentett a házi kisasszony ruhájára. Más­nap Johnson, megtudván ez esetet, irgalmatlanul verte földre és tiporta lábaival a szegény rabszolgát. Azon házi kisasszony, kiről szólotik, egész ártat­lan naivitással monda egyvalakinek, ki kétkedett abban, mintha embervadászatra betanított vérebe­ket tartanának a tulajdonosok . „Apám is huszonöt vérebet tart a feketék üldözésére. Sokszor láttam, hogyan hozzák vissza ezek a szökni akaró rab­szolgákat — a kutyák szájában oly nagy hús dara­bokat láttam , hogy meg lehetett volna süttetni.“ Ez iszonyú szavakat egy fiatal leányka mond a gyö­nyörű csengő hangon! Ballimore-ban egy Hamilton nevű aőistress, kinek tetteit Douglas beszéli el, szintén említést érdemel. Ez asszonyság két rabszolganőt tartott, kikkel a legszánandóbb kegyetlenséggel bánt. Ha­milton asszonyság, kinek cselédei borzasztó sebe­ket viseltek nyakukon, fejükön és hátukon, igen finom hanggal volt megáldva, mi még jobban ne­velte azon bánás iszonyát, melyben szolgálói ré­szesültek. Nagy karszékében, ostort tartva kezé­ben, soha sem mulasztotta el, rásujtani szolgálójára, valahányszor az előtte elhaladt — ezzel intette őket sietésre. Meg kell jegyeznünk , mikép a nők sokkal hajlandóbbak azon véres kegyet­lenségre , mely e társadalmi állapotból önkényt foly. A nők sokkal fogékonyabbak lévén idegzetük­nél fogva is, szívük hamarabb durvul el, ha a rab­szolgasággal jönek érintkezésbe ;a borzasztó jelene­tek látása oly ingert nyer a hosszú megszokás, mint a rosz regények olvasása által. Az emberi szív leg­­szomorítóbb rejtélyei közé tartozik, hogy az emberi képzelet előtt ép annyira kedvessé válik újabb­ meg újabb kínzások kitalálása, mint a leggyöngédebb idollek költése, s hogy az idegesség nagy mérték­ben hajlandóvá teszi az embert a dühre és kegyet­lenségre. Az, hogy a „Tamás bátyá“-ban Saint- Clair asszony saját szép kezeivel írja meg a kor­bácsolásra a rendeletét, épen nem valószínűtlen. Hamilton asszonynál még kegyetlenebb s a felem­lített kisasszonynál még érzéketlenebb leány is nagy számban létezik. Parsons erre egy szivszag­­gató jelenetet ir le. Egy ültetvényből egy egész szekér eladó rabszolgát indítottak a vásárba; mig a férjeket elválasztják nejeiktől, a gyermekeket szüleiktől s mindenik sír és utolsó búcsút mond, az alatt a fehér, ifjú leánykák megindulás nélkül csevegnek és egykedvűen nézik a szerencsétlene­ket. „Nézd“ mond­egyik , „hogy óbégatnak e fe­keték ! Furcsa, hogy még a feketék is búsulnak gyermekeikért. Mily sírva búcsúzik Cuffee Dinah­tól! Mint ha bizony egy hét múlva nem más felesé­get kellene vennie!“ Hamilton asszony bánása az erkölcsi elértékte­­lenedés s azon gyermekes kegyetlenségből foly, mely a gyermekek és nők tulajdona; a fiatal leányok beszélgetése a megszokásból és ferde nevelésből magyarázható ki; mindkettő nagyon is női bűn. Könnyen érthetjük azon féltékenységet és haragot, melylyel a fehér nők a fekete nőktől az ültetvénye­sek közötti törvénytelen házasságból született gyermekek iránt viseltetnek, vagy pedig azok iránt, kik gazdájuk kíméletének tárgyai, hadjír a harag és e féltékenység legtöbbnyire nem ismer határo­kat, a kegyetlenségben, továbbá e vétkek maguk­ban még nem oly sértők, mivel a női természetben rejlenek, mig vannak mások, melyek azért oly gyűlöletesek, mivel a férfiaktól vannak kölcsönözve. Douglas eseteket beszél el , melyek oly iszo­nyúak, mint a kölcsönözött s azoknál kik azokat el­követik természetellenesek , pl. egy egy gyermek kicsapongása vagy a nő iszákossága. Az itt követ­kező hely több tanulságot foglal erre nézve magában. „Figyelmet érdemlő esetet hozok fel,“ írja Doug­las, „arra nézve,mily kevésre becsülik egy ember éle­tét, főként ha ez ember rabszolga. Hicks Giles úr neje, ki Lloyd ezredes ültetvényéhez közel lakott, saját kezeivel gyilkolta meg nem unoka­húgát, — mintegy tizenöt-tizenhat éves fiatal lánykát,­­— miután a legiszonyúbb módon tette nyomorékká. E kegyetlen nő egyik düh­rohamában, nem elégedett meg e leány megölésével, hanem előbb a szó teljes értelmében összetépte arczát és beszakította mellét. Bármily dühös volt, tudott még annyira uralkodni magán , hogy a rabszolganőt eltemettesse, de e gyilkosság híre elterjeded és kiásatták a rabszol­ganő hulláját. Egy vizsgáló Jury Jön kinevezve , s lehetlen volt el nem ismernie, mikop a leány a ke­gyetlenkedés áldozatává lett. Megtudták egyszers­mind az elkövetett gyilkosság indokát is. Egymás után több éjjelen át e rabszolganőre volt bízva, hogy Hicks asszony beteg gyermeke fölött virrasz­­szon , minek következtében a rabszolga egyik éjjel oly mély álomba merült , hogy a házi asszony ismételt kiáltásaira sem ébredt föl. A házi asszony a kályha mögöl egy darab fát vett elő, melylyel az alvó rabszolga mellét beszakította. Ez iszonyú gyilkosságnak ugyan nagy híre volt,­­ de a bűnös ellen indított kereset addig jön halasztva, míg végre az egész bűn feledésbe ment, így Hicks asszony nemcsak az érdemlett büntetéstől szabadult meg, hanem még azon csekély alkalmatlanságtól is, hogy törvényszék elé idéztessék.“ Tegyük hozzá, mikép ez Maryland államban tör­tént, hol a rabszolgákkal általán véve szelidebben szoktak bánni, mint a délibb államokban ! Látjuk a fenebbi esetből, mikop némely­­tények világosságra jönnek ugyan, de csak azok, melyek nagy bűnök, mig ellenben a bánás azon nemeit, melyek nem mennek gyilkolásig, sürü homály fedi. Még a gyilkolás s más nagy bűnök is, mint az előbbi példából látjuk, csak rövid időre ütnek zajt. Az előítélet, az érdekek és szenvedélyek az ily nemű rosz­híreket még bölcsőjükben szokták megfojtani. A rabszolgatulajdonosok maguk hoznak ítéletet, maguk szabnak büntetést rabszolgáikra, melyek a kényszer szeszélyétől vagy indulatától függenek! Igen ritka eset az, hogy az ültetvényesi törvényszék vonná feleletre,midőn nagyobb vétke nincs, mint az, hogy emberi lélekkel bíró igavonója által lett bű­nössé. Némely történészek úgy vélekednek, mikép az emberi élet tiszteletben tartására mutat az azért pénzben fizetett kárpótlás,­­ pedig az csak a le­győzött népek megvetését árulja el, s Amerikát il­letőleg azt bizonyítja, mikép vannak vétkek, melye­ket a déli államokban pénzen meg lehet váltani. Midőn egy fehér tulajdonos dühében, vagy más in­dokból oly rabszolgát öl meg, ki a más tulajdona, a büntetéstől ment, ha a tulajdonosnak bizonyos pénz­összeget fizet. Ezer dollárjába kerül akármely sza­bad embernek, hogyha kedve kerekedik az ember gyilkoláshoz, a büntetéstől mit sem tarthat, habár fényes nappal és tanú jelenlétében követte is el a bűnt. Épen midőn Parsons Darien-ben (Georgia) volt, egy Wilson nevű fehér egy Cuffee nevű rab­szolgát ölt meg, ki igen ügyes ácsmesterember volt, s más tulajdonosé volt, kinek a rabszolga fi­zetett azért, hogy szabadon engedte dolgozni. Ezen Cuffee Wilsonnál dolgozott, a­ki nem akart fizetni a rabszolga munkásnak, midőn ez szegődött munkáját elvégezte.A fekete ez igazságtalanság ellen kifakadt; Wilson neki esvén, a földre terítette tö­ménytesen néző jelenlétében, kik közönynyel néz­ték e jelenetet. Cuffee békén tűrte a verést, mert egy rabszolgának nem szabad a fehérhez nyúlnia, s csak annyit mondott : „Uram, ha rabszolga nem volnék, ily bántalmakat soha sem tűrnék.“ Wilson erre dühösen egy pisztolyt vett elő s agyonlőtte a rabszolgát. Cuffee tulajdonosa keresetet indított Wilson ellen, de ez kárpótlásul ezer dollárt fizetvén, az egész ügy feledésbe ment, így a rabszolgákra nézve a déli államokban nem létezik a törvény pajzsa,­­ nemcsak, hanem még azon elégtétel sincs meg, melyet a társadalom köz­véleményének rászóló szava ad. A társadalom azért bünteti meg a vétkeket, hogy önmagát biztosítsa, de a déli államokban nem érzi jogait megsértve, biztonságát fenyegetve azon bűnök által, melyeket feketéken követnek el; — sőt minden ily vétek által, azt hiszik, a társadalmi állapotot szilárdítják. Az igazság, emberiség e megvetése évről-évre nagyob­bá lesz, s azon eset, melyet elbeszélendők vagyunk csak legközelebbi időben adta elő magát. Azon mértékben, a­mint a rabszolgaszökevények száma nagyobbá lesz , a tulajdonosok mindig na­gyobbá teszik uralmuk terrorizmusát. Ez embe­rek, kik már magukat a törvényen fölülállóknak képzelték, most az ítélőnzék minden előjogait maguknak tulajdonítják , s saját érdekük nevé­ben oly büntetéseket találtak föl , minőket a világ nem látott a vértanuk kora óta A rab­szolgák szökésének meggátlására iszonyú eszkö­zökhöz nyúlnak,kínoznak, akasztanak, égetnek Nem­rég, az újságok borzasztó esetről hoztak tudósí­tást: egy szökevény rabszolgát gazdája egy fához köttetett, m­ely körül bizonyos kiszámított távol­ságra tüzet raktak, úgy hogy a szerencsétlen las­sanként süljön meg. A fájdalomra a rabszolga, minden erejét összeszedte s egyszerre elszakította kötelékét, átugrott a tűzkörön, de hóhérjainak pisz­tolyaival találkozott; egyszerre tiz húsz revolver rásüttetvén , — szerencséjére halva rogyott össze, — s így a további kínzásoktól megmenekült. E tény nem­ áll elszigetelve , s épen nem kivételes, gyakran ismétlődnek az ilyenek , és pedig sokkal kegyetlenebb#!. Íme itt közlünk egy ily esetet, melyből egy szót sem fogunk kihagyni. (Folyt. követ B.) Napih­írek és események. Budapest, december 4 * Újabb időkben azon a cs. k. hadseregnél tapasztalt jelenség, hogy a fogházak egészen kiürül­tek, mindinkább gyakoribbá lesz, így jelenleg nov. 21-ike óta a Klatlauban állomásozó Frigyes Vilmos

Next