Budapesti Hírlap, 1857. január (2-25. szám)

1857-01-03 / 2. szám

Pest* Szombat,2 Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : f­é­l é­vr­e : 10. frt,­ évnegye­d­r­e : 5 frt. Hely­ben : félévre: 8 frt, év­negyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­nfittatik. — Egyes szám 80 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemuutcza 2-ik sz. a. 1-só emeleten. Kiadó hivatal van: Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, jan. 2. v­.(Politikai szemle.) A párisi utóér­tekezletek, a majd három hónapig folyt diploma­­tini, tárgyalások befejezte után, végre m. hó 31. meg­nyittattak. A „Const." értesit , mikép­sz e napi ta­nácskozás hosszú órákat vett igénybe , mindamel­lett eredményről még nem­, hanem arról tudósít, mikép az értekezlet jan. 3-án vagy 4-én ismét ülést tartana. Az utóérkezletek létrejötte ennélfogva kezességül szolgál ugyan arra nézve , hogy az­ eddigi vilálgpontok a hatalmak közti diplomatiai tárgyalások által kiegyenlíttettek, mindamellett a történt egyezmények alkalmas formába öntése több üléseket vesz igénybe, melyek befejezte előtt a ki­­egyezés eredményéről pontosan alig fogunk értesül­hetni, s addig csak egyes levelezők többé vagy kevésb­­bé biztos forrásaiban kell megbíznunk. Ezek szerint valósul, mikép a besszarábiai határkérdés olykép fog szabályoztatni , hogy Oroszország B­e­l­g­r­á­d­­ról lemond, de kárpótást nyer. Oroszország mint tudjuk azért kívánta Belgrádot megtartani, mert , ezen hely a békekötésben kitűzött területrész átengedése után a bolgár gyarmatok számára az egyetlen központ lenne. Anglia és Austria pedig Belgrád átengedését azért követelte, mert különben innen Oroszországnak a Dunávali össze­köttetése lehetséges leendett. Most, miután ily cse­kély ügy miatt természetesen senki harczot foly­tatni nem akart, azon diplomatiai megoldási módot találok föl, hogy Belgrád ugyan átengedtessék s igy Anglia aggodalma megszüntessék, de Orosz­ország Moldvától 140 négyszög mértföldnyi te­rületet kapjon, hol bolgár gyarmatai számára köz­­­­pontot teremthessen. Mind a brüsseli orosz lap,­­mind a londoni „Globe“ megerősítik, mikép ez a fejezvény létrejött. E szerint Európa megme­­ntkedett azon kérdés lidéretétől, melynek sú­lyát oly sokáig éreztük, bár azt mindig kicsinyleltük. A r­e­u c­h a t e I i Ü­g­y­r­e vonatkozólag az alább olvasható távirati sürgönyök arról értesítenek, hogy a schweizi szövetséggyűlés a bizottmány ja­vaslatait, melyek tartalmát minapi számaink egyikében közöltük , egyhangúlag elfogadta. A schweizi nemzet tehát magáévá tette kormányának politikáját­­, s természetesen annak minden követ­kezményeit. A bizottmányi előadó az általános nép­­lelkesedésre hivatkozván, nem látszik ugyan e kö­vetkezmények súlyától visszarettenni, de minda­mellett a „növekvőben levő békekilátásokat“ emle­geti, melyek a dolgok jelen állása mellett mint lát­szik azon javaslat sikerén,alapulnak, melyet a fran­­cziák császárja a schweizi szövetséggyűlés elé ter­jesztetni kiván. E javaslat sorsára nézve még semmi bővebbi tudósítások nem érkeztek , az azonban min­denesetre nagyon feltűnő, hogy a szövetségtanács azt a szövetséggyűléssel még mindekkorig sem közölte,; valamint nyomatékkel megjegyzendő az is, mikép e javaslat ugyanaz , melyet a francziák császárja szövetségtanácsnak már egyszer ajánlott, de ez azt visszautasította. Napóleon császár, ez ál­tal javaslatának méltányos voltánál fogva pérzékenyen érintetvén, később azt süü­rgeté,­­hogy az a szövetséggyűlés elé terjesztessék. Az ügy pillanati állásában tehát minden attól függ , fogja-e a szövet­ség kormánya a javaslatot a szövetséggyűlés elé terjeszteni, és ha igen, elfogadja-e azt ez utóbbi ? Í­rta hogy Napóleon császár már első ízben is zo­kon vette az elutasítást, mennyivel mélyebben fogná sérteni, ha hogy jóakaratú tanácsai maga a nemzet egyeteme által is visszautasíttatnának ? — Megjegyzendőnek tartjuk különben, mikép a francia javaslatot illetőleg, mint újabb tudó­sítások is mondják , hamisan voltak értesülve azon lapok, melyek szerint e javaslat a fog­lyok föltétlen szabadon bocsátását és egyszerű száműzetését ajánlaná. Poroszország ezt annál ke­­vesbbé fogadhatná el föltétlen szabadonbocsá­­tás gyanánt, mert a száműzés már magában fog­lalná az elitéltetést, melynek jogosságát pedig Po­roszország váltig tagadja. A javaslat tartalma újabb berlini tudósítások szerint olyan, mint azt múlt számú szemlénkben a „Kass. Zig“ után megírtuk. A szerint a foglyok föltétlenül szabadonb­ocsát­­tatnának s a tulajdonképi neuchateli kérdés di­plomatiai tárgyalások számára tartatnék főn, hogy azonban mind Schweizra mind pedig a szabadonbocsátandó foglyokra nézve minden to­vábbi összeütközés elkerültessék, a foglyok mindkét fél megegyezése mellett Schweizből eltá­volíttatnának, mindaddig, míg a schweizi kérdés szabályoztatik, fenmaradván ekkor is ama joguk, vagy hónukba visszatérni, vagy ha az új köztársa­sági viszonyok közt élni nem akarnának, vagyo­nukkal együtt kivándorolni. Berlini lapok nem tartják valószínűtlennek, mikép a porosz kormány ez expedienshez már előlegesen is beleegyezését adta; a helyzet kulcsa ennélfogva a­ schweizi kor­mány kezébe van letéve, hová fog azzal benyitni, a béke vagy harcz kapuit tárandja-e föl? — Ezt várja most mindenki, s főleg a porosz kormány, mely mint tudva van, egyelőre jan. 2-át tűzte ki határ­napul, meddig a schweizi szövetség jobbra határo­­zását be akarja várni, de most mint a „Pr. Corr.“ [félhivatalos nyilatkozatából értjük , e határidőt a körülmények méltánylása mellett január 15-éig elhalasztotta.­­ A porosz kormány állítólag a londoni jegyzőkönyv aláíróihoz egy körjegyzéket intézett, melynek lényeges tartalma az, hogy P­o­­­roszország jan. 15-két jelöli ki azon véghatárnapul, meddig eddigi köve­teléseinek teljesülését bevárni, ki­­vánja s egyszersmind előre kijelenti, hogy Schweiztől a hadüzenet napjá­tól a béke helyreá­ltt­áig teendő hadi költségek megtérítését is követelni fogja. A porosz kabinet tehát még folyvást időt enged a schweizi kormánynak, arra egy újabb kö­vetelés súlyával is hatni kívánván; de e türelmes várása egy újabb bonyodalom által is némileg pa­rancsolva látszik lenni, s ez­­ az idegen terü­lé­te­ni átvonulás kérdése, melyre nézve ujabb nehézség m­rült föl. Nem a stuttgarti 10 baloldali tag fölirata képezi azt — ezek a Württem­berg­ „StatSenzeiger“-ben, mint alább a táv­irati sürgöny értesít, igen rövid uton utasíttatnak el kérésükkel — de egy jogilag teljesen alapos for­makérdés emeltetett oly hatalom részéről, melynek szava a német szövetség keblében, már állá­sánál fogva is, irányt adó sulylyal bir. E formakérdés lényege pedig az lenne, mikép a porosz csapatok átvonulhatása iránti engedély nem csak az egyes kormányoktól, hanem magától a német szövetség­­gyűléstől is kinyerendő. E fölmerült formakérdés elintézése lenne báró Mantouffel bécsi mis­­siójának egyik feladata, formáiul igénylő számtalan viszonyai s a közható­ságokkal­ majdnem folytonos érintkezéseinek meg­könnyebbítése végett, szükségesnek látták Európa nagyobb államainak kormányai, hogy helyet adja­nak a társadalmi épület szervezetében egy oly életfoglalkozásnak­ is, mely közte áll az úgy neve­zett ügyvédségnek és notim­alusnak , de a mely különben az amazok netaláni túlfokozott díjköve­telései, s a zughráz­zat kontárkodásából támadható bajok s kellemetlenségek meggátlására , eszközül szolgáljon. Ezen nem annyira hangzatos mint be­csületes és a közegészre nézve szükséges életfog­lalkozás : az úgynevezett magán jogügyi elvitel (Privatgesch­aftsführung.) Eredetileg a rómaiaktól származott ezen intézmény, midőn az ügyvédkedés, vagyis procuratori hatáskör, még nem bírt oly szo­rosan meghatározott teendőkkel , mint most. S ez időkben az ily jogügynökök különösen arra voltak fölhatalmazva, hogy közjogi ügyekben a népnek szószólói, az árváknak pedig gyámai lehessenek. Később, mint Justinianus digestáiból olvashatjuk, hatáskörük már tágasabb jön, s mint meghatalma­zottak a pörös ügyekben is részt vehettek, megbí­zóik nevében megjelenhettek s azokat védelmez­hették. Anglia és Németország, mint melyek közvet­lenül a római jog szerint képezék magukat a pol­gárjogi viszonyokban, leghamarabb, s legmelegebb indulattal karolták föl ezen életfoglalkozást. A régi római jogélet ezen példái szerint keletkezett ott a most „b a­r­r i s t­er“-eknek nevezett osztály, a­mely föl van jogosítva, hogy a törvényhatóságok előtt bármily jogügyben megjelenhessék, s azt védel­mezhesse. Ha az árpádkori jogélet tüneményeit vizsgáljuk s összevetjük különösen a váradi „rege­­strum“ ide vonatkozó adatait, a prist­ál­dók jog­ügyleti foglalkozásaiban találunk hasonlót, jól­lehet már ezek is némi hivatalos formaszerűségek közé voltak szorítva, mint az angol barristerek. Egészen máskép, és sokkal eredetiebb alakban nőtte ki magát Francziaországban azon mag, me­lyet a régi római jogélet az újabb kor népeinek közviszonyaiba áthozott. Itt a magán jogügyletek vivői úgy tűnnek föl, mint a népegyetem titkárai, a nélkül, hogy foglalkozásuk és teendőikre nézve akár különös s felsőbb helyről adott rendszabályok­kal, akár más egyéb jogozattal bírnának, mint melyet valamely munka vagy életfoglalkozás a ter­mészet törvényénél fogva nyújt. Nem hivatal tehát ez, nem is rang, hanem csupán munka, üzlet, fog­lalkozás, a köz- és magán­jognak, a törvénytudo­­mánynak és joggyakorlatnak azon még el nem fog­lalt mezején, hol a nép érintkezésbe jő az állammal s a közhatóságokkal a nélkül, hogy ügyvédre, jegyzőre, vagy úgy­nevezett nótáriusokra lenne szüksége. Magyarországban ezen foglalkozás még nem igen ismeretes; ügynököknek vagy j­o­g­ü­g­y­­nököknek nevezhetnék őket, hogy a többi úgy nevezett a­g­e­n­s­e­k­­től megkülönböztessük a ma­gán jogügyletek eme külön hivatásu kezelőit s ve­zetőit, — azonban ezen szó „jogügynök“, — még nem fejezne ki mindent,vagy nem lenne eléggé érthető, ha csak annak teendőit, legalább nagyában elő,nem sorolnék. Az ily jogügynökök feladata először áll: mindenféle oly írásbeli munkák s folyamodványok készítésében , melyeknek tárgya nem pörös, vagy nem tartozik közjegyzői hitelesí­tésre. Ilyenek például: ha valaki valamely­­­ható­sághoz iparengedélyért, valamely közmunka át­vállalásáért, szolgálatért, hivatalért folyamodik, vagy midőn valaki bérleveleket s szerződéseket akar készíttetni, valakivel levelezni, vagy oly számadá­sokat megkészíttetni, melyek jogi következéseket vonhatnak maguk után, stb­.— az ily jogügynökök följogosítják arra is, hogy a törvény értelmében mint bizonyos jogügyletek megbízottjai, a csőd- és bűnvádi ügyekben a felek képviselői gyanánt léphessenek föl, szóval : mindazon írásbeli munká­latokat s jogi cselekvényeket megtehessék, melyek az ügyvédek, vagy közhitelű jegyzőkhöz nincsenek különösen utasítva. Az austriai császári birodalomban szintén régibb­ idő óta el van már ismerve ezen üzletnek szüksége. Különösen azon időkben ismertetett föl annak font­­tossága, midőn a most is általános jogérvényben ál­ló, megbővített, átvizsgált s minden koronaország­ra kiterjesztett polgári törvénykönyv hatályba lé­pett, így nevezetesen egy 1817-dik év sept. 9-étöl kelt udvari rendelet által már szabatosan körüli­a­­tott a magán jogügyi elvitel hatásköre. Hogy mi­kép szabályoztatott ezen a hatáskör , s mennyire terjesztettek ki határai, részint a már mondott­­akból , részint némely részletes felsőbb ha­­tározmányokból, különösen pedig magából a tör­vénykönyvből kiviláglik. Nevezetesen az ált. polg. törvénykönyv XX-ik fejezete, mely a meghatalma­zás és ügyvitel egyéb neméről szól, megemlíti mindazon főbb tárgyakat, melyek az ily magán jog­ügyletek tartományába valók, ugyancsak az idézett törvény 20, 34, 31, 435, 587, 816, 850, 905, 941, 1002, 1299-ik s egyéb §-j ai pedig, kijelölnek vi­szonyokat is, melyek ezen hatáskörre vonatkoznak. Tehát maga polgárjogi alkotmányunk rendelkezései azok, melyek az ilynemű magán jogügyvitel köz­érdekű fontossága mellett leginkább szól­nak. Léteznek­ egyébiránt más felsőbb rendeletek is, melyek ezen foglalkozás tárgyait s teendőit még szorosabban meghatározzák' igy például az 1821. novemb. 2-káról, az 1847. febr. 5-dikéről kelt, s a belügyi ministerium által 1854. dec. 24-kén hozott határozata, mely által szorosan constatirozvák mind­azon tárgyak, melyek sem az ügyvédi sem a nota­­rialusi foglalkozáshoz nem tartozván, a magán jog­ügyletek körébe soroztatnak. Elvonatkozva azon érintkezési pontoktól, me­lyeknél fogva az ily magán jogügyleti foglalkozás hol az ügyvédi, hol a notariatusi körbe,(mely utóbbi eset azonban nálunk, hol not­ariatusok nincsenek, elő sem fordulhatnak) igen könnyen átcsaphat, csak kettőt kívánunk még megjegyeztetni,­ először azt, hogy az ily magán jogügyleti foglalkozás intézetté, hivatallá csak úgy válhatik,ha annak szervezésére s megnyitására felsőbb helyről nyer valaki engedélyt. Minthogy ezen foglalatosság inkább üzletmódnak, semmint szaktudományi hivatásnak tekintetik, az ipar és kereskedelmi érdekeket szabályozó, s az orsz. törv. és korm. 1. II. darabjában olvasható ministari rendelet szerint, hol a szabad üzletekről van szó, a szükséges jogosítványt a politikai helytartóságok útján kell kieszközölni. A második az, hogy Ma­gyarországban ily irodák, ily intézetek még nem léteznek, pedig ezek közfontossága és szüksége itt, hol a néptömeg elmaradott műveltsége, s a törvé­nyek és intézmények újdonszerűsége majd minden nyomon útmutatót, kalauzt s tolmácsot igényel — még inkább érezhető, mint bárhol is a birodalom egyéb részeiben. Vajha azok, kik képességet s munkaösztönt éreznek magukban, igyekeznének a nagyobb községekben ily után is használni a köz­nek — s önmaguknak ! A POLITIKAI HELYZET 1857. KEZDETÉN. II. Újabb időben sűrűen emlegették „angol­osztrák szövetség“ létezését. Nem hiszünk benne s ha angol szempontból máris tiltakoztak ellene, ausz­triai szempontból ugyanazt kell tenni. Nincs ok, mely ily szövetséget szükségessé tenne, nincs o­k­­m­á­n­y, mely annak ünnepélyes kifejezést kölcsö­nözne. Azt mondják és bizonyos határig ez állítás ala­pos is, miszerint a bel­kormányrendszer különbö­zősége nem akadálya két állam szövetségének ■ Oroszország szintoly jól szövetkezhetik Angliával, miként amaz Francziaországgal vagy imer Belgi­ummal. De ha egyik állam külpolitikája a másiknak belpolitikája ellen van irányozva, miként ezt Anglia részéről Austria irányában nem egyszer tapasztal­tuk, ily szövetség csak a legrendkívülibb körülmé­nyek közt képzelhető. Hol vannak jelenleg ezen rendkívüli körülmé­nyek? Háború sehol sem dühöng, sem Austriát, sem Angliát ilyen nem fenyegeti; a fennforgó vi­ták diplomatiai téren mozognak, s így, miként mo­ndjuk , sehol sem akadhatni oly rendkívüli okra, mely ama szövetséget szükségessé tenné. . Másként áll a dolog, ha történetes talál­kozásról, ideiglenes együttjárásról van szó. Valamint Austriát a Dunafejedelemségek­­hez, úgy Angliát a feketetengerhez külön­ érdek köti, s mivel Oroszország ezen kettős megszállást­­egyaránt ellenzi, igenis képzelhető, hogy az illető két hatalom összevetett vállal ,védi azon elvet — a megszállás hosszabbításának elvét — mely e percz­­ben mindkettő érdekének szolgál. Tegyük fel, hogy a dunafejedelemségek ügye ma oly módon rendeztetik, melynél fogva Austria a további megszállást szükségtelennek tartaná, képzelhető-e, hogy Austria akár csak egyetlen lépést is tenne , hogy a fekete tengernek angol részrőli megszállatását továbbra is fentartsa és ■biztosítsa ? Pedig ezt kellene tennie , ha közte és London közt oly'szoros „szövetség“ léteznék, ha az érdekek azonosak, s azoknak találko­zása nem csak történetes és múlékony lenne. A megszállási ügyön kívül,de mégis ennek nyo­mán még más általánosabb érdek is köti egymás­hoz a bécsi és st.jamesi kabinetet és ez azon közeled­dés, mely Franczia­ és Oroszország közt észreve­hető. Anglia európai nagyhatalom, Austria is az­ európai ügyekben sem en, sem amaz közönyös nem maradhat, a semlegesség reájok nézve lehetetlen­ség­e hi egymástól elválnak, egyiküknek a franczia­­orosz pártra kellene lépnie, de akkor a másik el­szigetelten állana három nagyhatalom ellenében, s így a francia-orosz viszony csak úgy tehető ve­­szélytelenné, ha Austria és Anglia együtt ma­rad legalább addig, míg azon akadályok el nem tűntek, melyek egyiket vagy másikat e perezben Oroszországtól eltávolítják.­­ Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasítandók. HIVATALOS RÉS21. ÖE­ CS.­­ Apostoli Pelsége Velenczé­­ben dec. 22-n kelt legfelsőbb határozata által G­a­­y­e­r Mihályt, a budai országos törvényszék taná­­­csosét a pesti orsz. főtörvényszék tanácsosává extra statum kinevezni méltóztatott. Ö cs k. A p o s t 10 l.i Felsége m­. é. d e. 16- ki legfelsőbb határozata által Kusch­el Jó­zsefet, a bécsi orsz. pénzü­gyigazgatóságnál az egyenes adók osztályában a kezelési ügyek ve­zetésével megbízott segédet hosszú évi buzgó és sikeres szolgálatai elismeréséül arany érdemke­­reszttel legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Ö cs. b­. Apostoli É e I s é g e m. é. dec. i.ki legfelsőbb határozata által Kral Antalt, a­­ btorízrei gymnasium igazgatóját, iskolatanácsossát és gym­nasiumi felügyelővé Morvaország számára leg­­kegyelmtesebben kinevezni méltóztatottr. A cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i F­e­l­s­é­g­e m. é. dec. 17- ki legfelsőbb határozata* a Hai Ham­bia.Sebes­­tyént, az* erkölcsi- és pastoralis hittan tanárát a chioggiai püspöki nevelőében , Bonivento Angelust,a e­gyházjog és dogmatika tanárát ugyan­ott, egyszersmind püspöki kanczellárt , valamint C­h­i­e­r­e­g­h­i­n Jánost, a nevezett novelde rec­­torát és könyvtárnokát, czimzetes kanonokokká a chioggiai székesegyházban legkegyelmesebben ki­­nevezni méltóztatott. A cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i Felsége m. é. dec. 19-ki legfelsőbb határozata által R­o­n­c­­­o Do­menico pályaőrt a loonhard-velenczei vasútnál, ki egy mozdonynak egy pályavonattali összecsa­pását önfeláldozó és belátásteljes cselekvése által megakadályozta, ezüst érdemkereszttel feldíszíteni méltóztatott. A budai közigazgatási terület vegyes szolgabiró­­sági hivatalai számára fenálló cs. k. országos bizott­mány Ma­r­k­u­s Antal cs. k. törvényszéki figyelőt, Balassovich Gyula telekkönyv-bizottmányi ve­zetőt, továbbá Szabó Imre és Él­i­á­s­s­y Gyula cs. k. törvényszéki figyelőket cs. k. szolgabirósági toll­­nokokká a budai közigazgatási terület vegyes szol­­gabiró hivatalainál kinevezte. Változások a cs. k. hadseregben. Nyugalmaztalak : auenfelsi báró Billek­ Auguszt Károly ezredes és az ottocsáni második határőrezred parancsnoka ; b. M­a­­­i­u­s Victor őr­nagy az 52 sz. Károly főhg gy. ezredben, és K­a­u­t­­n­i­k Antal százados az 5. sz. báró Stertnik tüzérez­redben, utóbbi őrnagyi ranggal adhonores. A MAGÁN JOGÜGYLETVITEL. ■f Valamint a politikai közigazgatás , úgy az igazságkiszolgáltatás könnyebbsége tekintetéből czélszerünek, sőt az ország lakaseluiak törvényes sz. I kÖKJVV t_ JbZTO I TrJt r­ A vt Január 3,1857.

Next