Budapesti Hírlap, 1857. január (2-25. szám)
1857-01-03 / 2. szám
Pest* Szombat,2 Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : fél évre : 10. frt, évnegyedre : 5 frt. Helyben : félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szánfittatik. — Egyes szám 80 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemuutcza 2-ik sz. a. 1-só emeleten. Kiadó hivatal van: Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, jan. 2. v.(Politikai szemle.) A párisi utóértekezletek, a majd három hónapig folyt diplomatini, tárgyalások befejezte után, végre m. hó 31. megnyittattak. A „Const." értesit , miképsz e napi tanácskozás hosszú órákat vett igénybe , mindamellett eredményről még nem, hanem arról tudósít, mikép az értekezlet jan. 3-án vagy 4-én ismét ülést tartana. Az utóérkezletek létrejötte ennélfogva kezességül szolgál ugyan arra nézve , hogy az eddigi vilálgpontok a hatalmak közti diplomatiai tárgyalások által kiegyenlíttettek, mindamellett a történt egyezmények alkalmas formába öntése több üléseket vesz igénybe, melyek befejezte előtt a kiegyezés eredményéről pontosan alig fogunk értesülhetni, s addig csak egyes levelezők többé vagy kevésbbé biztos forrásaiban kell megbíznunk. Ezek szerint valósul, mikép a besszarábiai határkérdés olykép fog szabályoztatni , hogy Oroszország Belgrádról lemond, de kárpótást nyer. Oroszország mint tudjuk azért kívánta Belgrádot megtartani, mert , ezen hely a békekötésben kitűzött területrész átengedése után a bolgár gyarmatok számára az egyetlen központ lenne. Anglia és Austria pedig Belgrád átengedését azért követelte, mert különben innen Oroszországnak a Dunávali összeköttetése lehetséges leendett. Most, miután ily csekély ügy miatt természetesen senki harczot folytatni nem akart, azon diplomatiai megoldási módot találok föl, hogy Belgrád ugyan átengedtessék s igy Anglia aggodalma megszüntessék, de Oroszország Moldvától 140 négyszög mértföldnyi területet kapjon, hol bolgár gyarmatai számára központot teremthessen. Mind a brüsseli orosz lap,mind a londoni „Globe“ megerősítik, mikép ez a fejezvény létrejött. E szerint Európa megmentkedett azon kérdés lidéretétől, melynek súlyát oly sokáig éreztük, bár azt mindig kicsinyleltük. A reu ch a t e I i Ügyre vonatkozólag az alább olvasható távirati sürgönyök arról értesítenek, hogy a schweizi szövetséggyűlés a bizottmány javaslatait, melyek tartalmát minapi számaink egyikében közöltük , egyhangúlag elfogadta. A schweizi nemzet tehát magáévá tette kormányának politikáját, s természetesen annak minden következményeit. A bizottmányi előadó az általános néplelkesedésre hivatkozván, nem látszik ugyan e következmények súlyától visszarettenni, de mindamellett a „növekvőben levő békekilátásokat“ emlegeti, melyek a dolgok jelen állása mellett mint látszik azon javaslat sikerén,alapulnak, melyet a francziák császárja a schweizi szövetséggyűlés elé terjesztetni kiván. E javaslat sorsára nézve még semmi bővebbi tudósítások nem érkeztek , az azonban mindenesetre nagyon feltűnő, hogy a szövetségtanács azt a szövetséggyűléssel még mindekkorig sem közölte,; valamint nyomatékkel megjegyzendő az is, mikép e javaslat ugyanaz , melyet a francziák császárja szövetségtanácsnak már egyszer ajánlott, de ez azt visszautasította. Napóleon császár, ez által javaslatának méltányos voltánál fogva pérzékenyen érintetvén, később azt süürgeté,hogy az a szövetséggyűlés elé terjesztessék. Az ügy pillanati állásában tehát minden attól függ , fogja-e a szövetség kormánya a javaslatot a szövetséggyűlés elé terjeszteni, és ha igen, elfogadja-e azt ez utóbbi ? Írta hogy Napóleon császár már első ízben is zokon vette az elutasítást, mennyivel mélyebben fogná sérteni, ha hogy jóakaratú tanácsai maga a nemzet egyeteme által is visszautasíttatnának ? — Megjegyzendőnek tartjuk különben, mikép a francia javaslatot illetőleg, mint újabb tudósítások is mondják , hamisan voltak értesülve azon lapok, melyek szerint e javaslat a foglyok föltétlen szabadon bocsátását és egyszerű száműzetését ajánlaná. Poroszország ezt annál kevesbbé fogadhatná el föltétlen szabadonbocsátás gyanánt, mert a száműzés már magában foglalná az elitéltetést, melynek jogosságát pedig Poroszország váltig tagadja. A javaslat tartalma újabb berlini tudósítások szerint olyan, mint azt múlt számú szemlénkben a „Kass. Zig“ után megírtuk. A szerint a foglyok föltétlenül szabadonbocsáttatnának s a tulajdonképi neuchateli kérdés diplomatiai tárgyalások számára tartatnék főn, hogy azonban mind Schweizra mind pedig a szabadonbocsátandó foglyokra nézve minden további összeütközés elkerültessék, a foglyok mindkét fél megegyezése mellett Schweizből eltávolíttatnának, mindaddig, míg a schweizi kérdés szabályoztatik, fenmaradván ekkor is ama joguk, vagy hónukba visszatérni, vagy ha az új köztársasági viszonyok közt élni nem akarnának, vagyonukkal együtt kivándorolni. Berlini lapok nem tartják valószínűtlennek, mikép a porosz kormány ez expedienshez már előlegesen is beleegyezését adta; a helyzet kulcsa ennélfogva a schweizi kormány kezébe van letéve, hová fog azzal benyitni, a béke vagy harcz kapuit tárandja-e föl? — Ezt várja most mindenki, s főleg a porosz kormány, mely mint tudva van, egyelőre jan. 2-át tűzte ki határnapul, meddig a schweizi szövetség jobbra határozását be akarja várni, de most mint a „Pr. Corr.“ [félhivatalos nyilatkozatából értjük , e határidőt a körülmények méltánylása mellett január 15-éig elhalasztotta. A porosz kormány állítólag a londoni jegyzőkönyv aláíróihoz egy körjegyzéket intézett, melynek lényeges tartalma az, hogy Poroszország jan. 15-két jelöli ki azon véghatárnapul, meddig eddigi követeléseinek teljesülését bevárni, kivánja s egyszersmind előre kijelenti, hogy Schweiztől a hadüzenet napjától a béke helyreálttáig teendő hadi költségek megtérítését is követelni fogja. A porosz kabinet tehát még folyvást időt enged a schweizi kormánynak, arra egy újabb követelés súlyával is hatni kívánván; de e türelmes várása egy újabb bonyodalom által is némileg parancsolva látszik lenni, s ez az idegen terüléteni átvonulás kérdése, melyre nézve ujabb nehézség mrült föl. Nem a stuttgarti 10 baloldali tag fölirata képezi azt — ezek a Württemberg „StatSenzeiger“-ben, mint alább a távirati sürgöny értesít, igen rövid uton utasíttatnak el kérésükkel — de egy jogilag teljesen alapos formakérdés emeltetett oly hatalom részéről, melynek szava a német szövetség keblében, már állásánál fogva is, irányt adó sulylyal bir. E formakérdés lényege pedig az lenne, mikép a porosz csapatok átvonulhatása iránti engedély nem csak az egyes kormányoktól, hanem magától a német szövetséggyűléstől is kinyerendő. E fölmerült formakérdés elintézése lenne báró Mantouffel bécsi missiójának egyik feladata, formáiul igénylő számtalan viszonyai s a közhatóságokkal majdnem folytonos érintkezéseinek megkönnyebbítése végett, szükségesnek látták Európa nagyobb államainak kormányai, hogy helyet adjanak a társadalmi épület szervezetében egy oly életfoglalkozásnak is, mely közte áll az úgy nevezett ügyvédségnek és notimalusnak , de a mely különben az amazok netaláni túlfokozott díjkövetelései, s a zughrázzat kontárkodásából támadható bajok s kellemetlenségek meggátlására , eszközül szolgáljon. Ezen nem annyira hangzatos mint becsületes és a közegészre nézve szükséges életfoglalkozás : az úgynevezett magán jogügyi elvitel (Privatgeschaftsführung.) Eredetileg a rómaiaktól származott ezen intézmény, midőn az ügyvédkedés, vagyis procuratori hatáskör, még nem bírt oly szorosan meghatározott teendőkkel , mint most. S ez időkben az ily jogügynökök különösen arra voltak fölhatalmazva, hogy közjogi ügyekben a népnek szószólói, az árváknak pedig gyámai lehessenek. Később, mint Justinianus digestáiból olvashatjuk, hatáskörük már tágasabb jön, s mint meghatalmazottak a pörös ügyekben is részt vehettek, megbízóik nevében megjelenhettek s azokat védelmezhették. Anglia és Németország, mint melyek közvetlenül a római jog szerint képezék magukat a polgárjogi viszonyokban, leghamarabb, s legmelegebb indulattal karolták föl ezen életfoglalkozást. A régi római jogélet ezen példái szerint keletkezett ott a most „b arr i s ter“-eknek nevezett osztály, amely föl van jogosítva, hogy a törvényhatóságok előtt bármily jogügyben megjelenhessék, s azt védelmezhesse. Ha az árpádkori jogélet tüneményeit vizsgáljuk s összevetjük különösen a váradi „regestrum“ ide vonatkozó adatait, a pristáldók jogügyleti foglalkozásaiban találunk hasonlót, jóllehet már ezek is némi hivatalos formaszerűségek közé voltak szorítva, mint az angol barristerek. Egészen máskép, és sokkal eredetiebb alakban nőtte ki magát Francziaországban azon mag, melyet a régi római jogélet az újabb kor népeinek közviszonyaiba áthozott. Itt a magán jogügyletek vivői úgy tűnnek föl, mint a népegyetem titkárai, a nélkül, hogy foglalkozásuk és teendőikre nézve akár különös s felsőbb helyről adott rendszabályokkal, akár más egyéb jogozattal bírnának, mint melyet valamely munka vagy életfoglalkozás a természet törvényénél fogva nyújt. Nem hivatal tehát ez, nem is rang, hanem csupán munka, üzlet, foglalkozás, a köz- és magánjognak, a törvénytudománynak és joggyakorlatnak azon még el nem foglalt mezején, hol a nép érintkezésbe jő az állammal s a közhatóságokkal a nélkül, hogy ügyvédre, jegyzőre, vagy úgynevezett nótáriusokra lenne szüksége. Magyarországban ezen foglalkozás még nem igen ismeretes; ügynököknek vagy jogügynököknek nevezhetnék őket, hogy a többi úgy nevezett agensektől megkülönböztessük a magán jogügyletek eme külön hivatásu kezelőit s vezetőit, — azonban ezen szó „jogügynök“, — még nem fejezne ki mindent,vagy nem lenne eléggé érthető, ha csak annak teendőit, legalább nagyában elő,nem sorolnék. Az ily jogügynökök feladata először áll: mindenféle oly írásbeli munkák s folyamodványok készítésében , melyeknek tárgya nem pörös, vagy nem tartozik közjegyzői hitelesítésre. Ilyenek például: ha valaki valamelyhatósághoz iparengedélyért, valamely közmunka átvállalásáért, szolgálatért, hivatalért folyamodik, vagy midőn valaki bérleveleket s szerződéseket akar készíttetni, valakivel levelezni, vagy oly számadásokat megkészíttetni, melyek jogi következéseket vonhatnak maguk után, stb.— az ily jogügynökök följogosítják arra is, hogy a törvény értelmében mint bizonyos jogügyletek megbízottjai, a csőd- és bűnvádi ügyekben a felek képviselői gyanánt léphessenek föl, szóval : mindazon írásbeli munkálatokat s jogi cselekvényeket megtehessék, melyek az ügyvédek, vagy közhitelű jegyzőkhöz nincsenek különösen utasítva. Az austriai császári birodalomban szintén régibb idő óta el van már ismerve ezen üzletnek szüksége. Különösen azon időkben ismertetett föl annak fonttossága, midőn a most is általános jogérvényben álló, megbővített, átvizsgált s minden koronaországra kiterjesztett polgári törvénykönyv hatályba lépett, így nevezetesen egy 1817-dik év sept. 9-étöl kelt udvari rendelet által már szabatosan körüliatott a magán jogügyi elvitel hatásköre. Hogy mikép szabályoztatott ezen a hatáskör , s mennyire terjesztettek ki határai, részint a már mondottakból , részint némely részletes felsőbb határozmányokból, különösen pedig magából a törvénykönyvből kiviláglik. Nevezetesen az ált. polg. törvénykönyv XX-ik fejezete, mely a meghatalmazás és ügyvitel egyéb neméről szól, megemlíti mindazon főbb tárgyakat, melyek az ily magán jogügyletek tartományába valók, ugyancsak az idézett törvény 20, 34, 31, 435, 587, 816, 850, 905, 941, 1002, 1299-ik s egyéb §-j ai pedig, kijelölnek viszonyokat is, melyek ezen hatáskörre vonatkoznak. Tehát maga polgárjogi alkotmányunk rendelkezései azok, melyek az ilynemű magán jogügyvitel közérdekű fontossága mellett leginkább szólnak. Léteznek egyébiránt más felsőbb rendeletek is, melyek ezen foglalkozás tárgyait s teendőit még szorosabban meghatározzák' igy például az 1821. novemb. 2-káról, az 1847. febr. 5-dikéről kelt, s a belügyi ministerium által 1854. dec. 24-kén hozott határozata, mely által szorosan constatirozvák mindazon tárgyak, melyek sem az ügyvédi sem a notarialusi foglalkozáshoz nem tartozván, a magán jogügyletek körébe soroztatnak. Elvonatkozva azon érintkezési pontoktól, melyeknél fogva az ily magán jogügyleti foglalkozás hol az ügyvédi, hol a notariatusi körbe,(mely utóbbi eset azonban nálunk, hol notariatusok nincsenek, elő sem fordulhatnak) igen könnyen átcsaphat, csak kettőt kívánunk még megjegyeztetni, először azt, hogy az ily magán jogügyleti foglalkozás intézetté, hivatallá csak úgy válhatik,ha annak szervezésére s megnyitására felsőbb helyről nyer valaki engedélyt. Minthogy ezen foglalatosság inkább üzletmódnak, semmint szaktudományi hivatásnak tekintetik, az ipar és kereskedelmi érdekeket szabályozó, s az orsz. törv. és korm. 1. II. darabjában olvasható ministari rendelet szerint, hol a szabad üzletekről van szó, a szükséges jogosítványt a politikai helytartóságok útján kell kieszközölni. A második az, hogy Magyarországban ily irodák, ily intézetek még nem léteznek, pedig ezek közfontossága és szüksége itt, hol a néptömeg elmaradott műveltsége, s a törvények és intézmények újdonszerűsége majd minden nyomon útmutatót, kalauzt s tolmácsot igényel — még inkább érezhető, mint bárhol is a birodalom egyéb részeiben. Vajha azok, kik képességet s munkaösztönt éreznek magukban, igyekeznének a nagyobb községekben ily után is használni a köznek — s önmaguknak ! A POLITIKAI HELYZET 1857. KEZDETÉN. II. Újabb időben sűrűen emlegették „angolosztrák szövetség“ létezését. Nem hiszünk benne s ha angol szempontból máris tiltakoztak ellene, ausztriai szempontból ugyanazt kell tenni. Nincs ok, mely ily szövetséget szükségessé tenne, nincs okmány, mely annak ünnepélyes kifejezést kölcsönözne. Azt mondják és bizonyos határig ez állítás alapos is, miszerint a belkormányrendszer különbözősége nem akadálya két állam szövetségének ■ Oroszország szintoly jól szövetkezhetik Angliával, miként amaz Francziaországgal vagy imer Belgiummal. De ha egyik állam külpolitikája a másiknak belpolitikája ellen van irányozva, miként ezt Anglia részéről Austria irányában nem egyszer tapasztaltuk, ily szövetség csak a legrendkívülibb körülmények közt képzelhető. Hol vannak jelenleg ezen rendkívüli körülmények? Háború sehol sem dühöng, sem Austriát, sem Angliát ilyen nem fenyegeti; a fennforgó viták diplomatiai téren mozognak, s így, miként mondjuk , sehol sem akadhatni oly rendkívüli okra, mely ama szövetséget szükségessé tenné. . Másként áll a dolog, ha történetes találkozásról, ideiglenes együttjárásról van szó. Valamint Austriát a Dunafejedelemségekhez, úgy Angliát a feketetengerhez külön érdek köti, s mivel Oroszország ezen kettős megszállástegyaránt ellenzi, igenis képzelhető, hogy az illető két hatalom összevetett vállal ,védi azon elvet — a megszállás hosszabbításának elvét — mely e perczben mindkettő érdekének szolgál. Tegyük fel, hogy a dunafejedelemségek ügye ma oly módon rendeztetik, melynél fogva Austria a további megszállást szükségtelennek tartaná, képzelhető-e, hogy Austria akár csak egyetlen lépést is tenne , hogy a fekete tengernek angol részrőli megszállatását továbbra is fentartsa és ■biztosítsa ? Pedig ezt kellene tennie , ha közte és London közt oly'szoros „szövetség“ léteznék, ha az érdekek azonosak, s azoknak találkozása nem csak történetes és múlékony lenne. A megszállási ügyön kívül,de mégis ennek nyomán még más általánosabb érdek is köti egymáshoz a bécsi és st.jamesi kabinetet és ez azon közeleddés, mely Franczia és Oroszország közt észrevehető. Anglia európai nagyhatalom, Austria is az európai ügyekben sem en, sem amaz közönyös nem maradhat, a semlegesség reájok nézve lehetetlensége hi egymástól elválnak, egyiküknek a francziaorosz pártra kellene lépnie, de akkor a másik elszigetelten állana három nagyhatalom ellenében, s így a francia-orosz viszony csak úgy tehető veszélytelenné, ha Austria és Anglia együtt marad legalább addig, míg azon akadályok el nem tűntek, melyek egyiket vagy másikat e perezben Oroszországtól eltávolítják. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. HIVATALOS RÉS21. ÖE CS. Apostoli Pelsége Velenczében dec. 22-n kelt legfelsőbb határozata által Gayer Mihályt, a budai országos törvényszék tanácsosét a pesti orsz. főtörvényszék tanácsosává extra statum kinevezni méltóztatott. Ö cs k. A p o s t 10 l.i Felsége m. é. d e. 16- ki legfelsőbb határozata által Kuschel Józsefet, a bécsi orsz. pénzügyigazgatóságnál az egyenes adók osztályában a kezelési ügyek vezetésével megbízott segédet hosszú évi buzgó és sikeres szolgálatai elismeréséül arany érdemkereszttel legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Ö cs. b. Apostoli É e I s é g e m. é. dec. i.ki legfelsőbb határozata által Kral Antalt, a btorízrei gymnasium igazgatóját, iskolatanácsossát és gymnasiumi felügyelővé Morvaország számára legkegyelmtesebben kinevezni méltóztatottr. A cs. k. Apostoli Felsége m. é. dec. 17- ki legfelsőbb határozata* a Hai Hambia.Sebestyént, az* erkölcsi- és pastoralis hittan tanárát a chioggiai püspöki nevelőében , Bonivento Angelust,a egyházjog és dogmatika tanárát ugyanott, egyszersmind püspöki kanczellárt , valamint Chiereghin Jánost, a nevezett novelde rectorát és könyvtárnokát, czimzetes kanonokokká a chioggiai székesegyházban legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége m. é. dec. 19-ki legfelsőbb határozata által Ronco Domenico pályaőrt a loonhard-velenczei vasútnál, ki egy mozdonynak egy pályavonattali összecsapását önfeláldozó és belátásteljes cselekvése által megakadályozta, ezüst érdemkereszttel feldíszíteni méltóztatott. A budai közigazgatási terület vegyes szolgabirósági hivatalai számára fenálló cs. k. országos bizottmány Markus Antal cs. k. törvényszéki figyelőt, Balassovich Gyula telekkönyv-bizottmányi vezetőt, továbbá Szabó Imre és Éliássy Gyula cs. k. törvényszéki figyelőket cs. k. szolgabirósági tollnokokká a budai közigazgatási terület vegyes szolgabiró hivatalainál kinevezte. Változások a cs. k. hadseregben. Nyugalmaztalak : auenfelsi báró Billek Auguszt Károly ezredes és az ottocsáni második határőrezred parancsnoka ; b. Maius Victor őrnagy az 52 sz. Károly főhg gy. ezredben, és Kautnik Antal százados az 5. sz. báró Stertnik tüzérezredben, utóbbi őrnagyi ranggal adhonores. A MAGÁN JOGÜGYLETVITEL. ■f Valamint a politikai közigazgatás , úgy az igazságkiszolgáltatás könnyebbsége tekintetéből czélszerünek, sőt az ország lakaseluiak törvényes sz. I kÖKJVV t_ JbZTO I TrJt r A vt Január 3,1857.