Budapesti Hírlap, 1857. január (2-25. szám)

1857-01-16 / 12. szám

Pest. Péntek. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Hely­ben : félévre: 8 firt, évnegyedre: 4 frt.­­A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. Kiadó hivatal van: Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában. Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasítandók. HIVATALOS RÉSZ. a cs. k. Apostoli Felsége Veronából f. hó 8-tól kelt legfelsőbb határozata által L­a­­katos Ottó, Pa­l­óczy Tamás, Lomniczi András, Forster Gyula, G­l­a­t­z József, H­a­a­c­h Salamon , B­e­n­e Lajos , Biró Imre , R­é­t­h­y Károly , R­é­t­h­y Gábor , Markus László, Kossiczky István, F­o­j­t­h Alajos, Fojth József, Lénárd Mátyás, Haa­se Tóbiás, Milassin József, Zimmer Ká­roly és Beranek Ferencz felségárulás miatt bünhödötteknek bü­ntetésidejök hátralevő részét legkegyelmesebben elengedni méltóztatott. A kassai közigazgatási terület vegyes szolgabirói hivatalait személyügyeire nézve fennálló cs. k. orsz. bizottmány Ruszinka Zsigmond és Lipter Ede figyelőket az eperjesi orsz. főtörvényszéki területben II. osztálya ideiglenes szolgabiróhivatali tollnokokká kinevezte , és az elsőt a szántói , az utolsót a nagy­­rőczei cs. k. szolgabiróhivatalhoz rendelte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, jan. 15. A „Gazdasági lapok“ homlokán méltó disziratban a következő sorok ragyognak : „A „Mezei Gazdaság Könyvinek előszavában érte­sítettük a gazdaközönséget, miszerint munkánk — min­den hazafinak méltó örömére — Cs. Kir. Főherczeg Albert Ő Fensége , hazánk mélyen tisztelt Fő­kormányzója , legmagasb figyelmét és pártfogását ki­nyerni szerencsés lévén . Ő Cs. Kir. Fensége első volt, ki — mint hazai elsőrendű földbirtokos — vállalatun­kat gyámolító kezével fölkarolta, s annak olcsóbb ki­állításához pénzbeli adománynyal is járulni kegyes­kedett. Azóta lejárt másfél év ; azóta munkánkból elkészült négy kötet. Alulirt, maga és társai nevében, az elkészült kötete­ket a Cs. Kir. Fenségének kézbesíthetni szerencsés lé­vén, kedves és nagyra becsült kötelességének ismeri, a magyar gazdaközönséget azon legkegyelmesebb nyilat­kozatról értesíteni, melylyel O Cs. Kir. Fensége eddigi fáradozásunk eredményét — az első négy kötetet — fo­gadni méltóztatott. O Cs. Kir. Fensége Albert Főherczeg ugyanis személyesen kegyeskedvén alulirttól munkánknak kö­teteit általvenni, a vállalat irányában a következő leg­kegyelmesebb szavakkal méltóztatott kijelenteni legmagasb helyeslését: „Igen örülök, hogy Magyarország mezőgazdái megértve az idő intéseit, a gazdaság felvirágoz­tatását gondoskodásuk előterébe helyezik; örü­lök, hogy érthetem, miszerint a „Mezei Gazdaság Könyve“ oly fényes sikerrel létre jöhetett Örülni fogok még inkább, ha Magyarország szép és termékeny földje, a mezei gazdálkodás ál­dáshozó gyümölcseit minél előbb és minél na­gyobb mértékben megteremheti. Önök a „Mezei Gazdaság könyvének“ a jelen időben történt létrehozatalával, az ország jólétének előmozdí­tása körül, maguknak maradandó érdemeket szereztek. Kívánom önöknek, hogy nagyhasznú munkájukat szerencsésen befejezhessék.“ E legmagasabb elismerést mi fáradozásunk legna­gyobbra becsült jutalmának veszszük, és az általa reánk háramló kötelességnek, kétszeresen megfeszített erő- és tehetséggel iparkodandunk eleget tenni. Hol a mezei gazdaságnak tett szolgálatok ily elisme­résben részesülnek, ott a mezei gazdaság ügye szeren­csés stádiumba lépett! Följegyeztem e legmagasb nyilatkozatot lapunk hom­lokára, hogy egykor a gazdasági historiograph büszke­séggel hivatkozhassék rája. Korizmics László­ ják, másrészt Schweiz méltóságát legkevésbbé sem csorbítják. Az eredmény tehát annyi mint bizonyos, an­nak előidézése a diplomatia érdeme. A franczia lapok természetesen nem mulasztják el,teljes nyo­matékkal kiemelni Francziaország érdemét, mely az alkudozások központjául szolgált, s feledik, mikép a tuileriák kabinete szinte csak az utolsó hétben von új fordulatot, megfontolva, mi­kép a Sonderbund-politika második kiadása nem szolgálhat a legjobb ajánlatul a bekövetke­zendő választásoknál. Más­részt az angol lapok fennen kürtölik, mikép ezen eredmény főleg a britt követ befolyásának , ki Schweiz államférfia a folyvást kitartásra ösztö­nözte, és az angol kormány politikájának köszön­hető, mely a franczia hangulat fordulatára lénye­ges befolyással volt volna. Ez ellenében bizonyo­­san méltányos kötelesség, megjegyezni, mikép ez eredmény előidézésében Austria higgadt és ki­­mélyes eljárásának nem legkisebb része van. Mutatja ezt legújabb jegyzéke is, melyet f. hó 6-dikán berlini követéhez intézett. Ebben gróf B­u­d­­ a cs. kabinet megnyugvását fej­ezé ki a fölött, hogy a porosz k. kormány a mozgó­sítást jan. 15-éig elhalasztotta, s a vitály ki­­egyenlítését újólag egy értekezlet elé indítvá­nyozza terjesztetni; jegyzéke végén azon re­ményét fejezi ki, mikép a fennforgó viszály­ban. 15-kéig ki lesz egyenlítve, de ha a meg­oldás még ekkor sem következnék be, még azért a békés kiegyenlítés reményéről teljességgel nem kell lemondani, s Austria hiszi, mikép a po­rosz király ő fels. a mozgósítás határozatának további elnapolását nem fogja megtagadhat­ni, melynek fontossága a barátságos hatalmak szemeiben csak növekedett azóta, hogy Po­roszország kinyilatkoztatá, mikép hadserege ha egyszer mozgósítva leend, a foglyok sza­badonbocsátásán kívül még egyéb czélért is fog küzdeni. Austria felfogása ez ügyben e szerint a lehető legvilágosabban ki van fejezve: eleitől fogva minden törekvése oda volt irányozva, mikép meggátolja, még a végső perczben is, hogy egy könnyen megoldható elvi kérdés miatt vér­on­tassék. Austria ezt az által kívánta főleg elérni hogy ez ügyet értekezlet elé terj­esztendőnek tar­tá, hivatkozván a londoni jegyző­könyvre mely által Poroszország azt a hatalmak ke­zébe tette le, s lemondott arról, hogy jogainak visszaszerzése végett egyoldalulag kényszeri­tő rendszabályokhoz nyúlhasson. Az ügy ez ol­dalára nézve Austria Oroszországgal is váltott néhány jegyzéket, s épen most jelent meg Gorcsa­­koff hgnek egy jegyzéke, melyben válaszul az austriai dec. 23-diki jegyzékre , Poroszország ama jogát, önállóan is fegyveres eszközhöz nyúlhatni, pártolása alá veszi, de természetesen elkésett. Az orosz jegyzék már csak történeti jelentőséggel bír. Egy más orosz tényről is veszünk jelentést, s ez az, hogy az orosz kormány visszahívta a kí­­gyószigetről azon hadnagyot és hét matrózt, kik ott majd három hónapon keresztül európai kér­dést képeztek. Míg Oroszország hét matrózát egy európai vitás pontról elvonja, addig mint tudjuk annál több ka­tonáját mozdítja elő az ázsiai pontokon.Ezt termé­szetesen igen jól tudják Párisban is mint London­ban, de ez ellen a franczia lapokban még semmi felszólalást sem olvasunk. Ellenben föltűnő, hogy az angol ázsiai politikát majdnem naponként bár leplezve megtámadják. E megtámadások min­denesetre összeköttetésben állnak azon tervek­kel, melyeket Francziaország ázsiai befolyásá­nak kiterjesztése tekintetében követ. Feruk khánnak Párisba érkezése, d’ O­r­g­o­n­­ tábornoknak hosszabb ott tartózkodása, a franczia tengeri állomások megerősítése az indiai és chinai vizeken, eléggé mutatják, mikép Francziaország komoly akarata befo­lyását Ázsiában nagyobb érvényre emelni, va­lamint összeköttetésben van e tervvel az is, hogy Napóleon hg jövő évben Ghánába szándékozik utazni. utaknak, mikkel a felséges fejdelem koronaor­szágainak egyikét másikát megörvendeztetni szokta­­ egész Európa szeme feszült figyelemmel függ azon lépésen, melyet az uralkodó e percz­ben tesz, mert egész Európa ismeri annak politikai horderejét, s messzeható jelentőségét. A császár leszáll fényes trónjáról, s azon nép közé vegyül, melynek bizalmának, engesztelődé­­sének félreismerhetlen jelét akarja adni; az olaj­at vivő galamb megelőzte, forró hála kisérni és követni fogja a felségeket e je­lentékeny útban. Honosaink közöl sokan a tömlöcz­éjében epednek,“ — hangzott a panasz. . . . íme vissza­adom nektek kedveseiteket, mondá a császár s örömtől reszkető kézzel irta nevét a közbocsá­natot hirdető okmány alá. ,De a száműzés még másokat távol tart a haza földjétől; sóvár vágy emészti őket, hogy —Bru­­tusként — anyjokat meg nem csókolhatják,“ jajgatott a nép..........Legyenek ezentúl híveim s én örömmel látandom őket kormányom alá visszatérni, mondá a császár, a birodalom hatá­rait a menekültek előtt megnyitván. „De ők koldusok!“ .... íme, visszaadom jó­szágaikat, hogy ősi tűzhelyeiket üresen s hide­gen ne találják , hogy régi hazájokban a régi jóllétet ne nélkülözzék! „Felséged trónja messze áll hazánktól; ki­vonataink, kérelmeink nem hatnak el odáig, rég elviszi az egyesnek gyönge hangját; ki szó­l majd a mi nevünkben Felségedhez ?“.. . Legyen meg az országos képviselet is; mondjátok ki mi sziveteket terheli, az enyémet mindenkor nyitva találandjátok! A múltnak feledése, kies jelennek megalapi­tása, örvendetes jövőnek előkészítése , mind megadatott, s a nép szive ennyi kegyelem és elő­zékenységre megnyílt, hogy a szeretet és ragasz­kodás érzelmei újra bevonulhassanak. A legrészrehajlatlanabb források , sőt — mi több — még a részrehajlók is, azok, melyek min­den felhőcskét híven registráltak, hogy Polonius­­ként elefántnak híresztelhessék, — még ezek is megegyeznek azon állításban, miszerint a hangu­lat egész Felsö-Olaszországban kedvező fordula­tot vett s hogy az elismerés a népség minden ré­tegeiben egyaránt hő és őszinte. Austriának régi ellene, Szardinia e fordulaton első perczben meg­döbbent, hanem nemsokára átlátta, miszerint­­ Austriától ennek Felső-Olaszhonbani tekintélyét el nem vitathatván — legildomosabb lenne, vele kezet fogni s versenytársából barátjává lenni. Az ez ügyben történt lépésekről a lapok annak idején értesítették a közönséget s nem lehet nem örüln­i a józan ész, a gyakorlati értelem e fényes dia­dalán. A párisi congressus nem egy szunnyadó ábrán­dot vert föl álmából; Franczia- és Angolország hason fogva hurczolták az olasz ügyet a tanács­terem szőnyegére, azonban csak a rövidlátást nem vette észre, miszerint ez csak előzékenység akar lenni a szárd szövetséges irányában, kis tűzijáték a tömeg mulattatására, egy két puffo­­gás, mely senkinek sem árt, egy két durranás golyó nélkül, egy két rajzó, mely csak szikrázik, de nem gyújt. A nyugati hatalmak azt vélték, miszerint az olasz kormányok érteni fogják a tré­fát, és néhányan s értették is. A római birodalom kormánya szó nélkül reá állt a látszólagos re­formokra s így mind a nyugat, mind a nép ellen­állásának hegyét letörte. Nápolyban, fájdalom másként cselekedtek, a kormány szintoly nagy csalódásba bonyolódott, miként a nép, mind a kettő félreértette a nyugat szándékait; mind­kettő kijózanodására csak azon sajnos események vezethettek , mik néhány hónap óta a nápolyi birodalom történelmét néhány fekete szegélyű lappal szaporították. Austria átlátta a játékot, melyet a nyu­gati hatalmak Párisban játszottak, de nem akarta azt elfogadni; olasz tartományainak !— (Politikai szemle.) Még nem ismerjük a berni szövetséggyűlés határozatát. Hogy az béke föntartására nézve kedvező lesz, ab­ban ma sincs semmi okunk kételkedni sőt ezen hiedelmünk táplálékot nyer a schweizi kormány félhivatalos közlönye a „Bund“ leg­újabb czikkéből, melyben a kedélyeket előre is a viszály bekövetkezendő kiegyenlítésére i igyek­­szik előkészíteni. A schweiziak, úgymond,a jelen­leg már minden kételyen fölül álló békét becsület­­teljesnek tarthatják, mind czéljára nézve, mely az által eléretik, mind azon út és módra nézve, mely által eléretett; a czél Neuchatel függet­lensége, melyre nézve Schweiz Francziaország és Anglia részéről biztosításokat nyert ; a mód pe­dig,mely által Schweiz ez eredményhez jutott,már csak azért sem lehet reája nézve megalázó, mert fegyverrel kezében fogadta el ama javasla­tokat, melyek mig egy részt a békét helyreállít­ A MILÁNÓI LÁTOGATÁS. # Midőn e szólókat írjuk, Milánó régi kapui alkalmasint már megnyíltak a császári pár előtt, s egy híres dynastia virágzó ivadéka ünnepélyes bevonulását tartja egy híres nemzet virágzó fő­városába. Nem közönséges látogatás az, melyet a kíván­csiság idézett elő, nem egyike azon rendes kör Január 16.1852. érdekeit sokkal szentebbeknek tartá, mint­sem azokat diplomatiai alakoskodás tárgyává a békekötés miatt jó kedvre derült kép­viselők labdájává válni engedné. A pillanatnyi népszerűség feláldozásával férfias hangon kije­lenté, miszerint Olaszország méltányos kívona­­tait idegen felszólítás és idegen közbenjárás nélkül is teljesítendi, és Austria Velenczében be­­válta azon szavát, melyet Párisban adott vala. Az olaszok meg fognak győződni, hogy az austriai kormányban nem csalatkoztak; erősen hiszszük, miszerint az austriai kormány sem fo­gott csalatkozni az olaszokban. Heves képzelem rajongásai, melyek annyiszor öltözködnek a hazafiság köntösébe, a gyakorlati életben nem valósíthatók; az éretlen ifjú, kiben a szív az ész felett rendesen győzelmeskedik, magába zárkózik, rengetegekbe fut, s a világtól elfordul, ha eszményeinek világát tünedezni látja, ha a valóság hideg szelétől képzőlmének tövéről az ábrándok csillogó levelei foszladozni kezdenek; de az érett, magában befejezett jellemű férfi nem akarja hágcsóit az ég boltozatának tá­masztani, hogy onnan a ragyogó csillagokat le­hozza, hanem a valót maga számára lehető leg­kiesebbé törekszik alakítani s a természeti fejlő­dést férfias nyugalommal bevárván, nem kívánja a tavasztól azon virágokat, miket csak a nyár futó napja bűvöl elő a föld méhéből, nem a nyártól azon gyümölcsöt, melyet csak az ősz képes megérlelni! A PÉNZNEM-EGYSÉG NÉMETORSZÁGBAN. A E tárgyról ugyan sokat írtak már, de nem lesz fölösleges áttekinthető rövidséggel egy czikkbe összefoglalni az ügy állását, a mint az a német pénztábértekezlet határozataiban vég­leges alakjában van letéve. Ezen értekezlet, mely 1855. év tavaszán vévé kezdetét s több­szöri félbeszakításokkal, miket a bizottmányi ta­goknak illető kormányaikkal­, koronkint külö­nös utasítás vagy irányadás végetti levelezései mellőzhetlenné tőnek, 1856. October 6-káig tartott. Az e napon aláirt zárjegyzőkönyvhöz mellékeltetett a szerződés - terv, :■ nek el, vagy el nem fogadása iránt a dec. 9-kén kellett volna nyilatkozni az ifl. államoknak, a mi azonban végérvényesen mi nem történt, de meg fog történni, s a szerződés megerősítése az illető kormányok által, le ki fog ese­ez évi mártius 6­-kéig kölcsönösen féltezni. E pillanatban a német szövetséget képező ál­lamokban három neme létezik a pénzlábnak, mindenik ismét az alosztványok sokféle nemeivel. E három főnem :Éjszakán az úgy nevezett porosz tallérláb van divatban; (a ga­rasokra felosztás Szász és Poroszországban különböző;) déli államokban a forin­tosláb kétféle neme ;Austriában a 20 f­o­­r­i­n­t­o­s (az­az 20 forint egy kölni mark) ; a többiekben a 241/2 f­o­r­i­n­t­o­s láb(egy kölni márk ezüst 24' '­ ft.) — Austriában ezenkívül, mint tudjuk, többféle pénznem létezik: az úgyneve­zett váltó, továbbá a conventiós (ezüst) pénz, a franczia tizedrendszer az olasz tartományokban, a 24­­2 lábas Salzburgban sat. A­mint tudjuk s érezzük, a mi ezüst húszasaink teljesen eltűn­tek; tudvalevő okokból 1849. óta lassan kint kivándoroltak a szomszéd német államokba, hol azonban a közforgalomban nem tulaj­donítanak nekik annyi értéket, a mennyivel tiszta ezüst tartalmuk szerint csakugyan bírtak; az érezmü­­vesek ezt jól tudva, az ezüst húszasokat beol­vasztották.­­ A külfölddeli forgalom külön­féle pénznemekkel mindig nagy nehézséggel, és vagy egy vagy a másik szomszéd veszteségé­vel jár, sürgető szükség volt tehát most a vasu­tak következtében mód nélkü­l emelkedő for­galommal a pénzszámítás egyszerűsítése, s a pénznem egyesítése legalább a velünk legtöbbet érintkező Németországgal; de továbbá a világ­forgalom könnyítése végett is szükséges volt oly pénznemről is gondoskodni, mely viszont a világforgalmat közvetítse. E két czélnak meg­felelni volt az értekezlet feladata. A világforgalmat, a külfölddeli kereskedelmi érintkezést véve tekintetbe, egyleti arany­pénz (koronás) verendő ugyan, a­mely a világforgalomban naponkint terjedő tizedes

Next