Budapesti Hírlap, 1857. február (26-48. szám)
1857-02-21 / 42. szám
Tegnap fővárosi köreinkben mindenfelé őszinte bánatot gerjesztő azon gyászhir, hogy gróf Teleki Sámuel f. hó 19-én reggeli 5 órakor Gyomron élte 65-ik évében meghalálozott. A boldogult mint a dunamelléki hely hitvallású superintendentia világi főcuratora buzgó vallásos érzületét hosszú évek során át tettleg is tanúsította s egyháza javára a tiszta vallásosság és erkölcsüg gyarapítása által emlékezetdúsan tölté be munkás életét. A tavalyi év oktob. 27-n itt Pesten tartott superintendentiális gyűlésben a viszonyok következtében megürült világi elnöki székbe közakarattal és felkiáltással beigtattatott.Mint jámbor jellemű s közbecsülésben álló hazafi méltó ága volt azon családtörzsnek, mely a Teleky grófi koronával történetünk múltjába messze benyulik, s mely újabb időkben oly kitűnő tagjai által képviseltetett,mint az elhunytnak testvérei,a négy évvel ezelőtt meghalt gr. Teleki Ádám, ki a katonai pályán hűséggel szolgálta Fejedelmét, és gr. Teleki József a tudós nagy hazafi, ki az 1848-as bevégzett korban Erdély utolsó gubernátora volt, és kitűnő tudományos és hazafi érdemeiért a nemzet legszebb emlékezetét bírja, a kik mindhárman oly atyának nevét és tettdus emlékezetét örökölték mint az ő idejében lendülni kezdett magyar irodalom mezején érdemeket szerzett s kortársai tiszteletét kivívott Teleky László volt. * Pár nap óta egy kitűnő orvosi egyéniség, doctor Guggenbühl úr mulat fővárosunkban , ki széles körben ismeretes azon minta-gyógyintézetéről, melyet Schweizban a kretinek számára állított, s melynek mustrájára Európában már több intézet keletkezett, mind azon föladattal, hogy e banda, tétlen, egyedül falánkságnak s állati ösztönnek élő faj kigyógyítását és az emberi társadalom számára hasznos polgárokká neveltetését eszközöljék. Guggenbühl úr szép humanitási eszméjét már messze tájakon a legkitűnőbb sikerrel terjesztő szét, s e hasznavehetetlen buta emberi osztályból már számosan léptek át oda, hol a szellemi ember kezdődik. Jelenleg itt a fővárosban mutatvány nagy érdekeltséggel veszi szemlére egésségügyi intézeteinket, s ezen kívül gondosan gyűjt némely itt meríthető statistikai adatokat, melyek szakmájába tartoznak. — Legközelebb Guggenbühl ur városi főorvosunk dr Tormay ur társaságában néhány előkelőbb tudósunkat látogatta meg. * Korizmics László úr a Gazdasági lapokban egy igen érdekes és átalános figyelmet érdemlő indítványnyal lép ki egy gazdasági kiállítás ügyében, mely Medárd vásárkor lenne megtartandó a gazdasági egylet köztelkén. 1854 és 55-ben a juhtenyésztés fontos kérdése volt azon pont, mely a köztelken tartott bundakiállítást igen közhasznúvá tévé. E termékeny összejövetelek fonala tavaly a párisi kiállítás miatt szakadt meg, az idén pedig a május derekán Bécsben végbe, menendő kiállítás látszik azt akadályozni, mit az egyesületi bizottmány abbeli határozata tanúsít, mely szerint ez évben Pesten a bécsi kiállítás előtt czéloztatik tartatni ápril végén egy s amazt megelőző kiállítás, mely egyszersmind a Bécsbe menendő terményeket és eszközöket is rendezné. Azonban a dolgon változtat az, hogy az idén Párisban nem lesz kiállítás, s ennélfogva hihető, hogy a bizottmány is a változott körülményekhez képest hajlandó lesz határozatát módosítani. Több oldalróli óhajtás alapján oda megy ki tehát Korizmics László úr indítványa, hogy miután ez évben Párisban nincs kiállítás,s a bécsi május 16-kán már lejár, tartassák meg a pesti köztelken a Medárd-vásári kiállítás. Mégpedig ne csak gépek és gyapjúra, hanem e kettőn kívül terjedjen ki a verseny ez évben állatokra (ló, juh, szarvasmarha , sertés , baromfi) és mindennemű gazdasági terményekre is. A lelkes indítványozó ügybuzgó felszólalása végén jól mondja, hogy ha mindazt amit Bécsbe viszünk, visszahozzuk Pestre, s hozzá még küldünk a ország minden részéből egy csomót, készen áll, és pedig fényesen a medárdi kiállítás ! A javaslattevő ezen fontos tárgy részleteire még vissza fog térni. ** A pesti nemzeti casino egyik szabálya azt tartja, hogy »minden tag végrendeletében a nevezett casinotársaságnak valami emlékjelt hagyandó. Az erre vonatkozó, s közhatározat szerint aláírás végett kitett íven már számos hazafiak neve olvasható, kik az érdeklett intézvényhez tettleg hozzájárultak, sőt vannak, kik ezen ígéretüket már életükben beváltották, így jelesen m. gróf Dessewffy Aurél ur (f 1842.) amaz Ígéretéről ,még halála előtt több évvel elkészített végrendeletében megemlékezvén , válogatott munkákból álló könyvtárát a nemzeti casino egyesületének hagyta. Közelebbről hasonlag egyik aláíró Szilágyi Ferencz úr, e részben két évvel ezelőtt tett ajánlatot, miszerint az augsburgi „Allgemeine Zeitungnak 1798-tól bezárólag 1848-ig terjedő 51 egész évi folyamának, birtokában levő egy teljes példányát végrendeletileg a nemzeti casinoi társulatnak hagyandja — már életében teljesítette, s ezen nálunk is jól ismert és elterjedett, épen 1798-ban Pos se 11 akkori hires német tudós és publicista által alapított, s egy fölötte fontos és eseménydús félszázad viszontagságait, a franczia consulság, első császárság, restauratio , júliusi monarchia korát, valamint az 1848-ds forradalmi évet magában foglaló hírlapnak 134 negyedrétű darabból álló teljes példányát a casinonak átadta, s az a társulat válogatott és igen becses munkákból álló könyvtárában, egy a végre készített külön szekrénybe, e hó 14-n a casinoi könyvtárra felügyelő küldöttség egyik derék, a tudományos műveltség hazánkbani terjedését szivén hordozó tagja dr. Szabó János úr jelenlétében behelyeztetett. * A műegyesület által f. hó 15-kén kiállított új festvények közt van három történelmi pályamű is, melyek az egylet által kitűzött 1000 portos jutalomra pályáznak, és közülük a legsikerültebb a jövő évre műlapul van kijelölve. E három képen a magyar történetből következő események vannak tárgyul véve: 1) Dugonics Titus Nándorfehérvár ostrománál, festette Szálé István Bécsben. 2) Imre király elfogja testvérét Andrást a dalmatiai határokig vert zendülők táborában, 1204. festette Than Mór, jelenleg Bécsben 3) Kinizsi kenyérmezei viadala 1479. Ujházy Ferencztől Pesten. E műveket illető műtárlati czikkünk fogja ismertetni, addig is ki lehet és kell mondanunk, hogy az első pályázat nem a legfényesebb eredményű. * Az egyetemi kórodák felügyelete, melyet húsz évnél tovább dr. Gebhardt tanár kitűnő buzgalommal vitt, ennek lemondása folytán ideiglenesen dr. Semmelweis tanárra bízatott. * Szombathelyen az ottani kisdedóvoda javára , hó 11-kén sorsjátékkal egybekapcsolt tánczvrgalmat rendeztek, mely a nevezett czélra 536 ft tiszta bevételt eredményezett. A szépen díszített tánczteremnek kitűnő ékéül szolgált ŐFelsége arczképe,, mely gazdagon volt cameliavirágokkal koszorúzva. A Sáros-Patakról f. hó 12-ről írják, hogy e napon a Bodrog-szabályozási társulat Ujhelyben gyűlést tartott. A sárospataki községtanács kebeléből legközelebb egy küldöttség indul Bécsbe a végből, hogy a város számára kölcsönt eszközöljön ki. Azon négyezer kötet könyv,melyet gr. Teleki József ajándékozott a ref. collegiumnak, mint Teleki könyvtár külön teremben fog fölállíttatni, s azt a nemes adományozó arczképe diszítendi. Az iskolatanítói képezde idei novemberben megnyitására kevés a kilátás, miután a 20.000 pft alapítványi tőkéből alig jött be nyolczezer forint. A seminariumot elválasztva a collegiumtól külön épületben akarják elhelyezni. A nyomdában szorgalmasan dolgoznak egy görög-magyar lexicon kiállításán, melyet néhány ottani gymnasiumi tanító ad ki, és azon vannak, hogy jövő húsvétra már megjelenjék. A reformált tanintézetek növendékszáma folyvást gyarapszik A téli félév végén az elemi iskolákban volt 46, a gymnasium 8 osztályában 489, a theol. tanintézetben 125, összesen 660 növendék. Végül azon érdekes hírt is közlik , hogy a németalföldi király III. Vilmos ő felsége a pataki seminariumot évenkénti 120 ft adományról méltóztatott biztosítani. * Kolozsvárit február 13-kán egy új történeti dráma került színpadra : „Bánffi Dénes“. Jókay Erdély aranykora czímű regénye után csinálta Haray Viktor. A „csinálta“ szó nem tudjuk az átdolgozó szerénységét, vagy pedig a „Magyar Futár“ rövid bírálati ítéletét fejezi-e ki, mindenesetre igen őszinte terminus, mely sok regény úgynevezett átdolgozását megilletné. A jelen műre nem vonatkozunk, mert arra nézve mindkét kolozsvári lap későbbre tartá fenn magának a részletes bírálatot. A „M. F.“ csak annyit jegyez meg, hogy a szereplő személyek közt a regényben is hibásan áll Bornemisza Margit Bornemisza Kata helyett. * Szabó Iván marosvásárhelyi születésű hazánkfia Skócziában mint photograph híres nevet vívott ki magának. A „North Brittish“ és az „Edinburgh News“ nevű lapok Edinburgban a kiállításban közelebb szemlérekitett műveiről igen magasztalólag nyilatkoztak, az első azt mondja képbírálatában, hogy az arczképeket illetőleg nehéz elhatározni, ki igényelheti az első helyet, Claudet, Rodger vagy Szabó Iván, a magyar, ki nem rég telepedett le Edinburgban. A második különösen azon természetesség és gyöngéd bájért magasztalja, mely női arczképein elömlik. TÁROZA. A GIAMB CTÍZÁJTJA, VIII. Fejezet. (Folytatás.) Édes anyám és a húgaim — hogy az Isten is áldja meg őket! — kilenczen voltak, mind nankin utasban (mindenik számára volt valami úti táskámban) — nem jöhettek ki kocsiban, mert nem volt, hanem az országút szélén vártak; minő örömmel voltak! már messziről hogy intettek kezeikkel és zsebkendősökkel! s habár a nagynéni számba sem vette őket, kivéve egy kevély fejbólintást, mit meg is lehet bocsátni ily vagyonos asszonyságnak, de Smith Mari még rajtam is túltett, s annyi köszöntést vetett nekik oda kezével, mint — mind a kilencz összesen. — Ah hogy rítt és áldott a kedves anyám, midőn megölelhetett. Egyetlen vigasztalásának, lelkétől lelkezett jó gyermekének nevezett, s olybá tekintett mint minden erények és lángeszek valódi példányképét, pedig nem voltam egyéb igen boldog egyszerű fiúnál, ki jó barátjainak pártfogásával szép jövedelemre tettem szert. Én nem maradtam ezúttal anyám házánál, így volt ez előre kicsinálva, mert habár édesanyám nem volt valami különös jól Hoggarty nénivel, de anyám úgy vélekedett, hogy az én javamra tanácsolja, szóljak most Hoggarty nénihez, de lemond azon örömről, hogy otthona láthasson; s habár a kettő közös anyámé volt a szegényebb hajlék, mondanom sem kell, hogy sokkal jobban éreztem benne magamat, mint a Hoggartyné fényesebb házánál, bele sem számítván a borzasztó pezsgőt, melyet most akó számra kellett innom. Ezért hát mi csak H.-néhoz hajtattunk, nagy ebédet adott azon estve*),, s külön inast bérlett ez alkalomra, kiszállván a kocsiból egy 6 pennyst adott Wheeler Tamásnak, azt mondván, hogy az borravaló, s hogy a szekérbér iránt majd megalkuszik Rincernével a szekér tulajdonosával. Erre Tomi is fogta a pennysdarabot s a földhöz vágta, aztán meg oly csúnyán kezdett teremtettezni, hogy nénikém méltán nevezte őt „szemtelen parasztinak. Annyira megnyertem az ő szeretetét, hogy alig tudott egy órát nálam nélkül ellenni. Minden istenadta nap egész délelőttet számadásaival töltöttünk el, s egész órákat vitattuk jobbra balra, ha illő-e, tanácsos-e eladni a sloppertoni birtokot (de mindemellett nem tudtunk semmire menni, mivel Hodge és Smithers-ek nem ígértek annyit érette, mint a mennyit kívántunk.) Különben is néném több ízben emlegette, hogy halála esetében az utolsó fillérig mindent nekem hagy. Hodge és Smithers is nagy vendégséget rendezett s engem igen megbecsült, valamint minden ember az egész faluban. Azok kik ebédre nem hittak, theával embereitek meg, s mindenki csak az uj pár egészségére ivott; az én Marikám pedig sokszor volt kénytelen fülig pirulni azon ezélzások miatt, melyeket ebéd után egy és más jelen állapotára tett. A szertartás napja is meg volt már határozva s julius 24-ikén 1823-ban a Sommerset grófsági legszebb leány legboldogabb férje voltam. Anyám házánál volt a menyekző, ki ezt nagy nehezen, de minden áron kivitte s kilencz testvérem mint nyoszolyó leány vett részt; sőt, hogy semmi se hibázzék, Hoskins Guszti is eljött csupán csak ez ünnepély kedvéért, én násznagynak hittam meg; anyáméknál az én régi szobámat foglalta el. Egy egész hétig maradt nálam, sőt alattomban rávetette szemét Titmarsh Vilma kisaszszonyra is, az én kedves negyedik testvéremre, mint később hallottam. Néném a lakodalom napján rendkívül szíves volt. Még vagy két héttel azelőtt bízott meg, hogy a Mari számára három pompás ruhát készíttessek Londonban a híres Mantelini divatárusnőnél, ezenkívül néhány divatos fejkötőt és kivárt zsebkendőt Howel és James boltjából. Ezek szerencsésen megérkeztek s saját ajándékomképen adtam Marinak; de Hoggartyné asszértésemre adta, hogy a mi a fizetést illeti, attól ne fájjon a fejem, s igen szép nemes szivüségnek vettem az ő részéről. Még hintóját is ide adta a lakodalom napjára, s saját kezével igen szép piros selyem háló fejkötőt Titmarsh Sámuelné számára.Ezenkívül egy szép varró vánkost s tűkkel telt tűtartót, mert néném azon óhajtást fejezte ki, hogy Mari soha se hagyjon fel a varrással; továbbá egy erszényt, melyben néhány pennydarab volt, s egy igen különös zsebórát. „Valameddig ezekben tart“ mond Hoggartyné, „soha sem látsz szükséget, s kérem Istenemet, hogy azoknál maradj.“ A kocsi zsebében egy csomó papírba takart piskótát s egy palack pezsgőt találtunk. Jót nevettünk rajta s átadtuk Wheeler Tamásnak, aki azonban úgy látszott nem szerette azt jobban, mint magunk. Szüksége mondanom, hogy Von Stütz úr ruhájában esküdtem még (a harmadik, sőt negyedik rendbeli ruha — Isten jóvoltából! egy év alatt), s a mellemen ragyogó nagy családi gyémánttal ! *) Még a középosztályú angolok is régi szokásnál fogva este ebédelnek, mint nálunk az úri rend. AUSTRIA! BIRODALOM. Milánóból febr. 16-káról írják az „Oestr. Corr.“-nek: „Tegnap délben a corsón egyike a legélénkebb járatoknak tartatott meg, melyet ez évszakban látni alkalmunk volt. Három és négy óra közt megszámlálhatlan sora a kocsiknak haladt a székesegyháztól a kitünőleg szép nagy fasor legszélső végéig) mely a porta orientalétól balra eltér,, s Milánónak nyári corsóját képezi. Császár Ő Felsége,lóháton ment, két udvari kocsiban Császárné Ő Felsége és Zsófia főherczegasszony ő cs. fens, voltak. A corso után udvari ebéd volt ötven terítékkel. Estve a scalában a „Hugonották“-nak a már egyszer jelentett, ismét visszavont s most csak Spezia énekesnő szerződtetése által lehetségessé vált előadása ment végbe. Valódi keresztülható sikert ez előadás sem vívhatott ki, s alig is fogja magát az e deszkákon föntarthatni. Ő Felségeik jelen voltak e dalmű adatásán a második és harmadik fölvonás alatt, és pedig ezúttal nem a nagy, hanem a balra, levő udvari páholyban, hol ekkorig a legmagasb kísérethez tartozó hölgyek és urak foglaltak helyet. A fogadtatás az igen számosan egybegyűlt közönség részéről ismét igen élénk volt, hoszszan tartó és áthatva azon szívélyes melegségtől, mely a milánói közönség hódolatait minden ily alkalommal jellemzi. A nép mulattatására éjjel a legtöbb másodrangú színházban álarczos bálok tartattak. A magasb körű ünnepélyek közt a Burger helytartó úr ő exeja által rendezett táncrestély tűnt föl, melyben az itteni társaság színe jelen volt. A vidám kedv, kellem és elegantia szelleme uralkodott ezen , nevezetesen az előkelő nővilág igen fényesen volt képviselve. Ugyaninnen febr. 14-től írja a „Gazza di Milano“ , „Ferdinand Miksa“ főherczeg ő cs. fensége a lombardiai cs. k. tudományos, irodalmi és művészeti intézet teremei és könyvtárának meglátogatásakor különös érdekkel a gépkiállítást szemlélte meg s a hazai iparzságbani előhaladása fölött tetszését nyilvánitá. O csász, fensége figyelmét továbbá leköték a selyembogarak boncttani készítményei kor és betegség szerint, mi Cordallia urnák jutalmazott munkája. Az ipartárlatban dicsérőleg nyilatkozott az iparosok tevékenysége és az izlésteljes kelmék fölött s többek közt megjegyzé,mikép a mesterséges márvány-gyártmányok a bécsi fogadalmi templomban kövezetül fognak használtatni. — Prágából febr. 18-ról írják, mikép febr. 16-án Ferdinand császár ő fels. teremeiben udvari bál tartatott. Ferencz Károly főherczeg ő cs. fensége is jelen volt azon. A magas polg. és katonai méltóságok és a főnemesség szerencsések voltak az igen fényes bálünnepélyre meghivattatni. — Ugyaninnen febr. 18-ról jelentik, mikép Ferencz Károly főherczeg ő cs. k. fens, az nap regg. 10 órakor onnan Bécsbe indult, ő cs. fensége azelőtti estre újólag megtisztelte a színházat látogatásával, hol a „Sevillai borbély“ dalmű adatott elő. — Gróf Radeczky trigy a lombard-velenczei királyság fökormányzója ő excia Mangiag a 11 Giovanni Battista politikai menekültnek a cs. k. államokba büntetlen visszatérést s az austriai állampolgárságba ismét a fölvézetést megengedte. Schönhals táborszernagy. A „Gratzer Zig“ a legközelebb elhalt Schönhals táborszernagy következő életrajzát közli: „A halál ismét megritkította az austriai hadsereg hőseinek körét. Schönhals táborszernagy rövid szenvedés után elhunyt. Nemcsak maga volt hős, hanem egyszersmind történetírója a hadi dicsőség tényeinek s mint ilyen t az irodalomban is nagy nevet hagy maga után. Őt a hadsereg Demosthenesének nevezők, de jellemzőbben Caesarjának nevezhetők vala, hahogy ez elnevezés másrészt állásának s hatáskörének hamis megítélésére nem adott volna alkalmat. Schönhals Károly lovag eredetére porosz-1788-ban Braunfelsben látván napvilágot 1807-ben az austriai hadseregbe lépett mint zászlóstiszt. Két évvel később együtt küzdött az asperni csatában, de igen súlyosan megsebesült, úgy hogy sokáig szenvedett az utóbajokban.Midőn több évi helyőrségi szolgálat után 1818 után ismét a küzdők sorába lépett, a drezdai csatában kapott sebe ismét harczképtelenné téve. Mint a Schneider féle szabad csapattest kapitánya részt vett a Murat elleni hadjáratban, s 1821-ben ismét egy vadász zászlóaljnál hasonló minőségben a nápolyi fölkelők ellen Csak 1829-ben, midőn őrnagygyá és főparancsnoksági segéddé lett, lépett azon pályára, melyen a jelen kor történetében magának maradandó nevet kivívnia sikerült. Alezredessé és hadsegéddé kineveztetvén Frimontlok mellé (1880) , 1832-ben ugyanezen helyet nyerte el Radeczky trigy mellett s ez alkalmazásban egész altábornagyi rangig haladt elő. Hahogy Schönhals ez állásban a legfényesb alkalmat lesz kitűnő tehetségeinek kifejezésére, úgy másrészt bizonyosan nem csekély érdeme a halhatatlan tár homoknak, hogy tehetségét fölismerni, méltányolni és használni tudta. Schönhals más vezetés alatt bizonyosan nem vált volna azzá, mi valóban volt, mert a tehetségnek teljes kifejlés végett a tetszés és kegy ragyogó napjára van szüksége. Mindkettőt megadá neki fővezérének éles szeme és lángesze.Az 1848. év, mely austriai Olaszországot lázadás és harcz színhelyévé tette, megérlelé a békében kifejlett virágot. Schönhals volt, ki Hesz mellett az austriai fegyverek szerencsés eredményére stratégiai tehetsége által oly sokat tett. Érdemei a Mária-Terézia-rendkereszttel jutalmaztatának, s a Fejedelem bizalma őt a hadjárat befejezte után a frankfurti ideiglenes szövetségi kat. bizottmány tagjává nevezé ki. — Ennek feloszlása után visszatért, s ezentúl — cs. k. táborszernagygyá neveztetvén ki — titkos tanácsos már azelőtt volt — Gratz falai közt élt a múzsáknak és a nyugalomnak. Itt irta egy austriai veteránnak emlékeit az olasz háborúból és fegyveres bajtársa H a y n a u tbszgy életirását, miután kv- IX. Fejezet. Visszahozza Samut, meg az ő nejét, meg az ő nénjét, meg az ő gyémántját Londonba. A mézes hetekben azzal mulattuk magunkat, hogy terveket készítünk londoni életünk iránt, és felséges paradicsomot alakítottunk magunk számára. S miért ne, hisz, köztünk maradjon, kettőnk összesen volt negyven éves, s részemről soha sem tapasztaltam legkisebb kárát is, de másrészt igen sok gyönyörűségét a légvár-építésnek. Midőn Londonból elindultam, igazat szólva, alkalmas szállást néztem ki számunkra, mely a magunkforma kis jövedelmű emberekhez üljék. Hoskins Guszti és én, kik párjával csináltuk a hajtó vadászatot szállásokra, végre megállapodánk egy csinos kis házacskán a Camden Townban, melyhez egy kert is volt, melyben akkor — a mikor — bizonyos „apróság“ok játszhassanak; egy istálló és kocsiszín, ha valaha lovakat akarnánk tartani,—s miért ne egy-két év múlva ? aztán egészséges tiszta levegő, s a börzétől is nem igen meszsze volt; az egész csak 30 font volt egy évre. E kis helyet oly lelkesült színekben írtam le Marinak, mint Sancho írta volt le Liziust Gil-Blasnak. Mari el volt ragadtatva már csak a gondolattól is, mily szép gazdasszonykodást fog ott véghez vinni, felfogadta, hogy a legjobb ételeket saját maga fogja készítni (kivált a gyümölcspuddingot, melyet, megvallom, rendkívül szeretek); megígértem Gusztinak, hogy minden vasárnap meghívom vendégül, azon föltétel alatt, ha akkor leteszi utálatos szivarait. Ami Gusztit illeti, megesküdött, hogy hozzánk közel vesz ki szállást, mert vissza sehogy sem akar oda menni, hol ketten oly boldogul éltünk; az oly jó szivü Mari pedig Wing testvéremet magához akarta venni; erre Guszti így kiáltott fel: „Ejnye, Isten bizony, — ugyan mire való már!“ De füstbe ment minden ábrándozásunk, midőn