Budapesti Hírlap, 1857. február (26-48. szám)

1857-02-14 / 36. szám

Pest. Szombat, 36 sz. Február 14.1857. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre 1 félévre: 10 írt, évnegyedre: 5 írt. Hely­ben : félévre: 8 írt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemuutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. BUDAPESTI Kiadó hivatal van: Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földs­zint. Előfizethetni helyben: a ap kiadó hivatalában.*Egyetem-uteza, 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesitve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasítandók. HIVATALOS RÉSZ. Ó cs. k. Apostoli Felsége f. é. febr. 6-a Milanóban kelt legfelsőbb határozata által T­s­c­h­o­p­p Antal orsz. főtörvényszéki tanácsost Gratzban, érdemlett állandó nyugalomba tétele alkalmából, sok évi hű és sikeres szolgálata leg­kegyelmesebb elismeréséül az austriai nemesi rendbe dij elengedés mellett fölemelni méltóz­­tatott. A cs. k. Apostoli Felsége m. hó 16-iki legfelsőbb határozata által okolicsnai Okoli­cs­á­n­y­i János magyar földbirtokost cs. k. asz­­talnoki méltósággal legkegyelmesebben fölru­házni méltóztatott. A régibb államadósságnak f. évi febr. 3-án történt 283-ik (87-ik kiegészítő) kisorsolásánál a 33 sz. sorozat huzatott ki. . Ezen sorozat 5% bankkötelezvényeket foglal magá­ban 31,699 számtól bezárólag 32,492 számig 1,030,267 ftnyi tőkeösszegben és leszállított kamatláb szerint 25,756 ft á01/­ krnyi kamatösszegben. Ezen kötelezvények az 1818 márt. 20-ki legmagasb nyiltparancs határozmányai szerint uj , az eredeti pen­gőpénzbeli kamatláb szerint kamatozó államadóssági kötelezvényekkel váltatnak föl. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, febr. 13.­ ­ (Európa és Ázsia.) Már huzamosb idő óta azt veszszük észre, miszerint az európai diploma­­tia sehogy sem képes nyugalomra szert tenni. A politika jelenleg a Danaidák hordójához hason­lít; a­mit fölül beletöltenek, az alul ismét kicsu­rog s a sok munkának semmi nevezetesebb ered­ménye nem látható ; ha az egyik lyukat betöm­ték, a viz a másikon foly ki. E lyukak aprók ugyan, az igaz, hanem mégis elég nagyok a dip­­lomatia fáradozásainak meghiúsítására. Hgya ezen egymást követő apró viszályok mind­eddig komolyabb következmények nélkül ma­radtak s Európa nyugalmát tettleg meg nem za­­varák, ennek oka egyrészről a miveit Európának túlyomó békés irányában, másrészről pedig az ázsiai eseményekben keresendő. Ama békehajlamról már a minap szóltunk; tekintsük röviden azon befolyást, melyet az ázsiai esemé­nyek Európa politikájára gyakorolnak. A lapok sokat vitáznak a fölött, váljon Feruk­­khán fáradozásának lesz-e sikere vagy nem ? Sokáig tartand-e, s az eddigieknél még nagyobb dimensiókat nyerend-e ezen viszály, vagy pedig gyors befejez­tetésére lehet-e számítanunk? — Egyéni nézetünk szerint erre csak föltétele­sen lehet válaszolni. A háború annál előbb fogja véget érni, minél gyorsabban éretik el Anglia tulaj­donképeni czélja, mely a látszó­lagostól­ól megkülönböztetendő. Anglia egész halmazát a legkeményebb követeléseknek intézte a sahhoz, de soha esze ágában nem volt mind­ezeknek teljesülésére számolni, hanem az alkudo­zás folyamában ezen kemény föltételek egyikét a másik után elejtvén, az ellenfelet mintegy kény­szeríti, hogy legalább az útnak feléig közeledjen s hasonló engedékenységgel legalább arra rááll­­jon, a mi az elejtett követelésekhez képest cse­kélységnek látszik ugyan, de Angliára néz­ve elejétől fogva f­ő e­z é­v­vala.­ti egyébként például csak amúgy mellesleg említik most az angol lapok, miszerint a keletindiai tár­saság máris intézkedéseket ten, hogy Bush­ és Karrak megszállása után ott tüstént állandó k­e­­reskedelmi telepítvények alapíttassa­­nak. Már most vessünk egy pillanatot a térké­pekre ! Busir (vagy némely térképeken Abu­­sahr) tengerparti város , Karrak sziget; mind a kettő azon pont közelében fekszik, hol az Euf­­rat és Tigris egyesüléséből eredő Shat-el-Arab a persa öbölbe szakad, ott pedig hol a Shat-el- Arab a tengerbe szakadása előtt több ágra osz­lik, fekszik Bassora városa, ugyanazon Bas­­sora, mely a legújabb terv szerint Skutarival vasút által összekötendő, a­mely tervnek kivitele végett a területmérnökök által már meg is vizs­gáltatott. Ezen skutari-bassorai vasútvonal a ne­­vezett két folyó segítségével szintoly gyorsan mint könnyen fog Ázsia szívébe ve­zetni. Kié lesz a vasút? még nem tudatik, de ha Anglia azt a maga kezébe nem kerít­heti, legalább az Eufrat és Tigris egyesülésé­ből eredő Shat-el-Arab torkolat­ai fölött biz­tosítja magának az uralmat az által, hogy Busir és Karjak földjén állandóan letelepedik. A skutari-bassorai vasút a vizi út nélkül semmi tetemesebb jelentőséggel nem bir s így igen valószinű, miszerint Anglia Persia irányá­ban utolsó perezben nem egy engedményt teend, de busiri és karraki telepeiről nem fog lemon­dani , mert ezek által ama vizi út kulcsát tartja kezében! Francziaország nem kis boszankodással lát­ta az ildomos angol politikának ezen leg­újabb sakkhúzását s már is azt rebesgették, miszerint Karrak miatt, mely tulajdonké­pen franczia birtok, reclamatiók fognak lé­tetni, de nem hiszszük, hogy e hirnek alapja lenne. Francziaország átlátja, hogy ez egyszer Anglia által túlszárnyaltatta magát s a helyett, hogy e miatt zsémbelődnék, inkább okult a ta­pasztaláson és a chinai ügybe maga is avatkozik, hogy a remélhető nyereségben ő is osztozzék. A chinai vizeken álló franczia hajóhad teteme­sen szaporíttatik. Hasonló történt Amerika részéről is. Oroszország pedig ugyanott már rég megtette intézkedéseit és a tunguz bir­tok-átengedések, az öt chinai kikötő megnyi­tása, a Sz. Pétervár és Peking közti postai köz­lekedés helyreállítása által idejekorán gondos­kodott a maga előnyéről. Az ázsiai események tehát már annyiban is tetemes befolyással vannak az európai viszo­nyokra, a­mennyiben a hatalmak, ellenkező ér­dekeik számára, Ázsiában terjedelmesebb és egy­szersmind termékenyebb küzdhelyet találnak, mint Európában, s ez utóbbiban épen a n­y­u­g­a­­lom fentartása által folyvást új erőt gyűjthetnek, hogy amott a tusát annál élénkeb­ben és erélyesebben folytathassák. E tusa egye­lőre legalább külsőleg nem a vetélkedő ha­talmak közt, hanem a közös akadá­lyok, azaz a félig elmállott ázsiai ősálla­­mok ellen foly, melyek az általános rángatásnak sokáig nem fognak ellenállhatni. Míg ezen gátak le nem dőlnek, az európai hatalmak látszólagos egyetértése sértetlenül fönnmaradhat, bár­men­nyire vetélkedők is Ázsiára vonatkozó terveik. De ha egyszer nem csak a chinai fal, hanem egyszersmind a chinai birodalom is összeomlan­­dott, ha a persa öböl mentében az ott terülő ős­birodalom utolsó romjai is ledölendtek s a kilá­tás mindenünnen szabad leend , akkor az euró­pai hatalmak Ázsia földjén szemközt állan­­danak egymással. Az európai viszonyok ak­­kori alakulására nézve már most valamit jövendölni akarni, megbocsáthatlan merészség volna. Egyelőre Európa örülhet annak, hogy ama nagy ázsiai viadalnak előkészítése a hatalmak figyelmét oly nagy mértékben igénybe veszi, miszerint Európában minden összeütközés elől kitérnek. Csak Törökország az, mely a két világ­rész közt fekvén s félig ehhez, félig amahhoz tar­tozván, mind a kettőnek megrázkodásait megérzi s épen azért alkalmasint ki lesz zárva azon átalá­­nos nyugalomból, melynek Európa — remélhe­tőleg — még egy ideig örvendeni fog. /. . . . Törökország azon hid, mely Európából Ázsiába vezet s háborúban az ellenfél rendesen első és legkeményebb tüzét a híd ellen szokta irányozni, és mindenek előtt ezen magában oly ártatlan eszköz megsemmisítésére törekedni f­csétlenségnek , hanem a termékeny adó sze­rencse, a terméketlen szerencsétlenség. Ha az ál­lam a bevett adót termékeny czélokra fordítja, akkor a magas adó vagy — ha úgy tetszik — az adóképesség növekedése mindenesetre örven­detes tünemény. Ha valamely vállalatba 10,000 frtot fektetünk, melytől e vállalat 80 %-nyi nyereséget hajt, s ha készítményeink oly kelen­dőségnek örvendenek, hogy a vállalat eddigi ter­jedelme mellett a közönség szükségletének ele­get nem tehetvén, még 20,000 frtot kell e válla­latba fektetnünk, akkor ezen bizonyosan csak örülhetünk. A statistikusok rendesen csak azt szokták em­legetni, mennyi jut az adóból vagy a közadós­ságból egy egy főre ; ily adatoknak azonban csak akkor lehet érdeke és értéke, ha egyszersmind ki tudják jelölni az amaz összegekkel elért ered­ményeket, ha azt is meg tudják mondani, mit nyert egy egy lakos az adók termé­keny fölhasználása által. Mondanunk sem kell, hogy az imént felhozott hasonlat az államadósságra nézve is áll; ha a kölcsönvett összegek bő kamatot hajtanak, ak­kor 2000 milliónyi adósság sem mondható nagy tehernek, míg ellenkező esetben 100 millió is sok lenne. Ha házamra 5000 ftot 5%-re kölcsön veszek s ezen összeget 10%-ot kamatozó ügy­letre fordítom, amaz 5000 ft adósság nem teher, hanem jótétemény, mert a hitelezőnek fizetendő 5%-on kívül, 5% az én zsebemben marad. Második föltétel az, hogy az adó igazságo­san és kellő arányban legyen elosztva. E pont, úgy hiszszük, tüzetes fejtegetésre nem szorul; ma­gától érthető, hogy a­kinek a közérdekből na­gyobb része jutott, annak a közterhekből is na­gyobb részt kell viselnie. Ha az adóképesség növekedése a közjóllét növekedését is involválja, e közjóllét pedig az egyes polgárok jóllétének összege, akkor a közjóllét növekedéséből a gaz­dagnak a vagyonához aránylagos,tehát nagyobb rész jut, mint a szegénynek, s így az ő részéről nagyobb áldozatot is kívánhatni. Ha tehát az adóteher igazságosan és kellő arányban el van osztva, és ha az adójövedelem valóban termékeny módon használtatik föl, akkor az „adóképesség“ szándékolt növelésétől s az adó fölemelésétől egyátalában nem kell ret­tegni és mivel azon meggyőződést tápláljuk, miszerint a m. kormány e tárgy körül szintén a fentebbi két elvhez ragaszkodik: aggodalom nél­kül tekintünk az erre vonatkozó rendszabályok elé, akár alaposak a külföldi sajtó ebbeli hírei, akár nem! ADÓ ÉS ADÓKÉPESSÉG. • II. Angliában a fejenkénti adó hatszorta nagyobb mint Oroszországban, s most azt kérdjük, melyiknek jólléte nagyobb , melyiknek sorsa irigylendőbb ? Anglia drága pénzen a világ majd­nem minden tengerén hatalmas hajókat tart, me­lyekkel nem csak mindenüvé elszórt alattvalói­nak életét és vagyonát, hanem kereskedelmi ér­dekeit is oltalmazza s az angol gyártmányoknak úgyszólván naponkint uj piaczokat tud meg­nyitni. Oroszország — hogy a hajóhad példája mellett maradjunk — csak a név miatt tart hajó­hadat, mely veszély idején semmire se mehetett, béke idején pedig valamely kikötőben heverész a­nélkül, hogy a közjólétnek legkisebb hasznot is hajtana.Ha az angol hajóhad tízszer annyiba kerül mint az orosz, amaz még mindig olcsóbb emennél, mert nem az olcsóbb, mi kevesebb költséggel jár, hanem az, mi a költséghez képest nagyobb­ hasz­not hajt s ha az angol 60 ftot fizet adó fejében, mig az orosz csak 10-zel adózik, ez még mindig igen sokat, amaz pedig keveset fizet. . Tehát a csekély adó szint oly kevéssé mond­ható szerencsének, mint a magasabb adó szeren­cses. febr. 12. A A székváros községi ügyei köréből nem csak egyes adatokat kiszemelni, hanem azokat folytonos figyelemmel kisérni tulajdonkép leve­lezői szakomhoz tartoznék ; föltehető ugyanis, hogy a közbirodalom szellemi s anyagi gya­­pontja községi életében is bő anyagot szolgálta­­tand, mi a koronaországokban is érdeket szül, viszhangot kelt, vagy kelteni érdemes, sőt köve­tésre méltó volta miatt megemlítendő. Ha így van a dolog, e sorok íróját némi mulasztás vádja illeti, mert községi életünk fölfrisítése, rende­zése, a községek vezetőinek irányozása, köve­tésre méltó példák általi buzdítása , összes állami s társadalmi újjászületésünk sarkköve, s legfőbb tényezői egyike,­­ vagy legalább an­nak kellene lenni. Hogy e nézet, tán öntudatla­nul közérzületté vált, tanúsítják a hírlapok vi­déki tudósításai, mik gyakran a legjelentékte­lenebb községek teendőit, vagy tettleges mozza­natait elősorolják, s mik oly nagy számmal meg nem jelennének, ha az olvasó közönséget nem látszanának érdekelni. Bécs e tekintetben még érdekesebbet nyújthat; ez legalább első pilla­natra kétségtelennek látszik, de valójában egy kis magyarországi község ügyei, mert rokonok, többé kevésbbé hasonlók, az országszerte ural­kodó igények, bajok s nélkülözések a helyzet homogeneitása által jobban érdekelnek mint az egészen más, roppant mérvű szükségek, s jöve­delmi források közt mozgó bécsi községélet. A bécsi évi budget négy millió írtról szól, s félmil­liónyi lakosság munkálódásának eredménye. Bécs a birodalom fővárosa, a 1. m. császári udvar környezetének székhelye, melyen a világ szeme csügg, melynek a polgárisultsággal pillanatlag lépést kell tartani, s e szerint terjedelmes igé­nyeknek megfelelni; utczavilágitás , kövezet, díszítés, szépítési művek, közintézetek fényes karbantartásáról gondoskodni, oly mérvben, mint sehol; s mind e roppant költségek fedezésére némely községi ingatlan birtokon, egypár házon kívül egyetlen jövedelmi forrása : a városi lakók zsebei, a házbérlői százalékok (zinskreutzer) s az államadóra kivetett községi arányos adó­pótlék. Ámbár ennek megerősítése, különösen föl­emelése mindenkor a felsőbb hatóságtól függ, mégis megengedjük, hogy e forrás ily gazdag városban nem mondható szűknek, de igen­is csekélynek mondható azon birtokhoz képest, mely némely magyarországi olynemű község sa­játja, hol a polgárisultság igényei még eddig csekély, vagy még gyakrabban semmi figyelembe sem vétettek, hol világítás, járdák, tisztaság, közkertek és a többi, még ismeretlen tényűzési czikkek, s néhány világot látott úri­ember me­rész álmai közé tartoznak. — Van azonban be­vallott mulasztásunknak egy más magyarázata is, és ez­ a bécsieknél a községélet mozzanatai iránti csekély érdek­nyilvánulás. A községtanács-ü­lések eredményét, a jegyzőkönyvi kivonatot rendesen közli a hivatalos W. Ztg, de a többi lap meg sem említi; a közönség részéről a községi ügyekbe avatkozási kedv, vagy közszellem tettleg nem mutatkozik. Pedig ritkán hiányzik valami emlí­tésre méltó a rendesen közzétett jegyzőkönyvek­ben, így a legújabból is a községtanács hazafias áldozatkészsége látható; a jövő májusban tar­tandó gazdasági kiállításra­ tekintettel, a gaz­dasági egyletnek öt­ezer pengő frtot adomá­nyozott; a katholikus mesterlegény-egyletnek öt­száz frtot; a protestáns iskolák tágabb kiépíté­sére a szükség szerinti korlátlan öszveget stb. — De tagadhatlanul sok hiányt is elősorolhatni, mikre nem elég komoly gond fordíttatik, vagy csak kicsinyes félrendszabályok. A napokban nagy vita keletkezett a közszellem­i önállóság­hiány miatt, mely állítólag Bécset a tartományi városok fölött kitünteti; mindent a kormánytól várni, kérni, mitsem birni, kezdeményezni — egy­leti szellem hiánya. Mindez némi mértékben nem alaptalan szemrehányás; legújabban egy keres­kedelmi iskola, melynek szüksége általánosan érzett volt, magán tevékenység s adakozás utján alapíttatott meg; ez ritka jelenség, s kezdemé­nyezője egy rajnai születésű­ ur , h­­­e­g s fegy­­vergyárnak, meg fogja vallani, mily roppant nehézségekkel kelle küzdenie, míg mozgásba hozá az ügyet! Ez azonban Bécs hagyományos szelleme, mely lassan kint a kor szellemének en­gedni fog . Bécs eddig élvezetes főváros volt; a birodalom újjászületésével Bécs az ipar, keres­kedelem, pénzforgalom, vállalkozás központja jön; a vidám „residentia“ iparos világvárossá kezd átalakulni; békés, kényelmes polgárai­k a mai értelembeni iparosokká, vállalkozókká lesz­nek , vagy ilynemű jövevények túlsúlya által paralyzáltatnak és egy évtized múlva a kö­­zel­­lem is más leend; a kezdeményezés, egyleti, vál­lalkozási hajlam, öntevékenység vérbe menend át, s akkor a községi élet is több tárgyat nyuj­­tand a böngésznek. Pécs, febr. 7. 2 Hiában iparkodtam utolsó levelemben be­bizonyítani, hogy legczélszerűbb lenne minden­kinek a világot úgy tekinteni mint mutatkozik, nem pedig mélyebben kutatva magának is más­nak is rész vért csinálni azzal, hogy a titkos redők alatt rejlő bajt kitanulja s azt másoknak nem tudom épülésére, vagy szomorúságára föl­tárja. Magam vagyok első, ki jó tanácsomat nem követem. De tekintve társadalmi viszonyainkat lehetetlen hallgatnom, s inkább elvállalom az éji őr szerepét, ki a kiütött tűz alkalmával lár­mát üt, hogy mások ébredjenek föl és segítse­nek, mig ő őrködését az oltás alatt is folytatja. Mi is lehetne egy hirlapi levelezőnek más föl­adata. Maga nem segíthet, nem marad egyéb hátra mint hogy lármát üssön , majd tán se­gítenek a bajon mások. Nenn kell valakinek soká Pécsett lenni , ha egyébiránt időt vesz magának viszonyaink körül egy kissé szorgosabban kutatni, hogy meg­győződjék a felöl, miszerint városunk szegény vá­ros, és ha minden igy maradna mint van, nem a legrózsaszínűbb jövőnek néz eléje. Ugyanis Pécs lakóinak eddigelé egyetlen jövedelmi forrása a bor. Mert a még keletkezőben levő kőszénmű­­velést számításba venni nem lehet. Vegyük fel tehát, hogy hegyeinkben terem évenkint kö­

Next