Budapesti Hírlap, 1857. március (49-73. szám)
1857-03-01 / 49. szám
Pest. Vasárnap, 40 Martius 1. 1853 Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben : félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetem utcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. BUDAPESTI Kiadó hivatal van: Egyetem utcában, 2-ik szám alatt, földszint. Pest, febr. 28. (Újabb körjelek) A gyanakodás valóban utálatos egy féreg , a hová egyszer behatolt, ott feltartóztathatlanul szaporodik s miként a háborúról azt szokták mondani, hogy magamagát táplálja, szintúgy a gyanúról is ugyanezt állíthatni. Tegnap kisértettük meg egyik másik gyanúnknak kifejezést kölcsönözni, és ahelyett, hogy magunkba térve, ma mellünkre ütnénk s ájtatos arczczal „pater peccavi“-t mondanánk, a tegnap kifejezett gyanitásokat ma újakkal kell tetéznünk. Talán egy hete , hogy e lapokban közöltük volt, miszerint Danilo montenegrói vladika helyzete napról napra kellemetlenebbé válik, s hogy e tekintetben nem sokára gyökeres változásnak kell történnie, azt is tettük hozzá , miszerint a vladika leginkább Austria gyámolitására számol s ez okból nem sokára személyesen fog Bécsbe jőni. Ma azon hir lep meg bennünket, hogy Danilo herczeg Párisba váratik. Meglehet , hogy kevésbbé gyanakodó kedély ebben semmi felötlet nem talál, hanem minthogy már egyszer gyanakodni kezdtünk, nem lehet ama hírnek is mélyebb jelentősséget nem tulajdonítanunk. Köztudomású dolog, miszerint Oroszország régóta a leggyöngédebb gondoskodással viseltetik a kis Montenegro irányában és ezen atyai érzelemre támaszkodva sans géné legalább erkölcsileg befészkelte magát azon bérezés vidéken, melyet a természet Austria és Törökország közé beékelt. E helyzet Oroszországra szintoly kényelmes volt , aminő kellemetlen volt az Austria és a portára nézve! A keleti háború némileg meglazította vala azon köteléket, mely a Cerna-Gorát „minden oroszok czárjához“ fűzte és a megürült helyet egy ideig Austria látszott elfoglalni, hanem Oroszország nem szunyadozott, bár szemét behunyva tartó, és amit egyenesen elérni vagy nem tud vagy nem akar, azt Francziaország által fogja kieszközöltetni. Napóleon császár hallomás szerint nem egészen kedvezőtlenül fogadta a vladika azon már előre is nyilvánított kívonatát, miszerint azon segélyösszeget, melyet Montenegro fejedelme az előtt a czártól húzott, ezentúl Francziaország fizesse. Hogyan ? Miért ? Oroszország az ama segélypénz árán megvásárolt politikai befolyást legalább azon ürügy által palástolható , hogy a montenegróiakban szegény hittársait gyámolítja. Hanem Napóleon császár! „Mi neki Hecuba , mi ő Hecubának, hogy miatta sírjon?“ kérdi Hamlet! Mi neki Montenegro, mi ö Montenegrónak, hogy érettet fizessen ? lehetne itt kérdezni. Hanem az egész változás alkalmasint csak az lesz, hogy amaz összeg azelőtt Sz. Pétervárról egyenesen Cettinjébe ment, most pedig ugyanonnan ugyanoda fog menni — Párison keresztül. Hogy Montenegro ügyében az orosz politika valamit tervez, az is megerősíti, hogy a porta — északi szomszédját megelőzendő — legújabban ugyanezen tárgyra nézve emlékiratot küldött szét a nagyhatalmakhoz, melyben Montenegro zavaros helyzetének végképeni rendezése érdekében javaslatokat teszen. Miben állanak azok ? arról még nincs tudomásunk, hanem hogy Oroszország minden javaslatot ellenezni fog, mely ama kis országnak némi életrevalóságot és önállóságot biztosítana, az világos. . . Nemsokára tehát alkalmasint ez irányban is fontos változások várhatók! Más emlékiratot is emlegetnek, mely Berlinből veszi eredetét és a neuchateli ügyet tárgyalja. Tehát még egyszer ? Ha mindazon íveket, mik múlt évi September óta a neuchateli ügyre vonatkozó tárgyalásokkal tele nyomattak , egymás mellé fektetnék, mindenesetre a „fejedelemség“ összes területét be lehetne vele borítani. A porosz kabinet amaz emlékiratban hallomás szerint az alkudozások lassúságát indokolja, pedig minden gyermek úgyis ismeri ezen indokokat, azaz ha nem is azokat, miket talán a porosz emlékirat elősorol, de legalább a valódiakat. Ez ügyben is megerősítve látjuk ama gyanakodásunkat, hogy Poroszország, miután a foglyok szabadon bocsáttatását kieszközölte, az alkudozásokkal nem igen fog sietni. Végre pedig a szardíniai eseményekre nézve is, úgy látszik, igazunk volt. Azon hír, miszerint az összes austriai követség Turint végképen odahagyta volna, alaptalannak bizonyult ugyan, hanem a tudósítók hozzáteszik, miszerint e hírnek valósulása minden órában várható, mert a piemonti kormány állhatatosan vonakodik a sajtó megfékezésére valamit tenni, nem mintha ebbeli kötelességét tagadná, hanem mivel idegen hatalom kívánja s idegen hatalom befolyása alatt tett ilyféle lépés az országban nagy elégületlenséget fogna szülni. — Közönséges jogfogalmak szerint azt, hogy a sértett félnek elégtétel adatik, minden józan gondolkozású ember csak helyeselheti; de Piemontban más jogfogalmak divatoznak, el kell várnunk, várjon Austria hajlandó-e a „chacun á son gout“ elvnek ily tág alkalmazását elfogadni vagy pedig a piemonti kormánytól azt kívánni, hogy az egész mivett világ jognézeteit a maga országában is érvényesítse, habár bizonyos ál-népszerűség rovására ! AZ ÜGYVÉDEK ERDÉLYBEN, TEMESI BÁNSÁGBAN ÉS HORVÁT-TÓTORSZÁGBAN. K.k. Miután a magyarországi ügyvédek számviszonyairól az állam-kézikönyvben foglalt adatok nyomán maga idejében szóltunk, nem lesz fölösleges ugyanazon viszonyt Erdélyországra, a Temesi bánságra s Horvát-Tótországra nézve közelebb megvizsgálni, annál is inkább, minthogy az ez országokban ügyvédi pályára készülők nagyobbrészt nálunk képeztetnek ki, miáltal szorosabb érdekkapocs keletkezik, mely e tárgynak fejtegetését még érdekesebbé teszi. Erdély s Horvátországban létezik ugyan jogászok kiképeztetésére szolgáló tanintézet, t. i. a n.-szebeni és zágrábi jogakadémia, mindkettő már 1850-ben mint teljes s három évű tanfolyammal biró jogtanoda szervezhetett, s már az időben államvizsgálati bizottmányokkal láttatott el. De az 1854-i oct. 11-n kelt törvény nyomain az ügyvédség gyakorlására a nevezett koronatartományokban is ezentúl a jogtudorság követeltetik, minek megadására se a n.szebeni, se a zágrábi jogakadémia nincsen feljogosítva; sőt miután az 1855-ki oct. 2-án kelt újabb tanulmányi rendszabály folytán a jogtudori méltóság elnyerésére rendszerint valamely egyetemen töltött négy órai tanfolyam szükségeltetik, és a jogakadémiákon kezdett tanpályának valamely egyetemen való folytatása rendszerileg nem is engedtetik, világos, hogy mindazon ifjak, kik akár Erdély akár Horvát Kótországban az ügyvédi pályára kívánnak lépni, kénytelenek országuk határain túl keresni jogtudományos kiképeztésüknek kívánt közegeit. Hogy leginkább a magyar tud.egyetem az, melyre az erdélyi s horváttótországi ifjak, és még inkább a semminemű jogtanintézettel nem biró Szerb-vajdaságbeliek utalvak, kétséget sem szenved, minthogy itt még legtöbb alkalom nyílik megismerkedni ama régi magyar intézményekkel és törvényes intézkedésekkel, melyek még jelenleg is számos életviszonyok és peres ügyeknél döntők; a volt magyarországi törvényrendeletek Horvát-Tótországban úgy mint a Temesi-bánságban többféle jogkérdések megoldásánál egyaránt alkalmazást nyervén. Az tehát, hogy hány ügyvéd létezik ezen országokban, miféle arány létezik azok és az öszszes lakosság közt, mennyiben üt el ez arány a magyarországitól, s egyáltalán miféle tünemények mutatkoznak e tekintetben, legkevésbbé sem lehet közönyös reánk nézve. Miután legújabban az államkézikönyvnek már 5-ik kötete is megjelent, mely a felírásban czímezett koronatartományokat tárgyalja, képesekké tétettünk az ügyvédi számviszonyra vonatkozó adatokat közölhetni. Van t. i. Erdélyországban összesen 127 ügyvéd, mi viszonyítva az ottani népességhez, csak minden 26,692 lélekre egy ügyvédet eredményeztet. Ez arány több mint hatszornál kisebb a magyarországinál, minthogy nálunk átmérőleg már minden 4223 lakó után számíthatni egy ügyvédet, s még a kassai közigazgatási vidéken is, hol különben minálunk aránylag még legkevesebb ügyvéd találtatik, ezen tény több mint ötszörre nagyobb az erdélyinél. A többi koronaországokat tekintve egyedül csak Morva- és Gácsországban lelhető aránylag még kevesebb ügyvéd, minthogy ezekben az ügyvédeket s jegyzőket egybevéve csak 28, illetőleg 49 ezer lélekre jut egy ügyvédi jegyző , de a többi koronatartományokban mindenütt nagyobb ügyvédi létszámmal találkozunk, még maga Csehországban is. Ily körülmények közt azt kellene hinnünk, hogy itt kevés ügyvédi jelöltre lévén szükség, az államtiszti jelöltekben nagy a bőség , minthogy a jogtanulók száma a nagyszebeni jogakadémián 1855-ben 108-ra, tavaly 118 és az idén 128-ra ment. Minda mellett nem egészen úgy áll a dolog, mert habár az ügyvédi jelöltek számát ez országra nézve sem ismerjük , mégis az, hogy tiszti jelöltekben itt is nagy hiány mutatkozik, az államkézikönyvben foglalt többnemű adatból könnyen kibetűzhető, így például csak az erdélyi helytartóságnál 59 betöltetlen fogalmazó gyakornoki állomás létezik, midőn a betöltetlen figyelői állomások száma 53-ra rúg. Szerbvajdaságban és Temesi bánságban 216 ügyvéd számíttatik, úgy hogy viszonyítva annak általános népszámához, 6485 lélekre egy ügyvéd jön , mely arány már közelebb áll a magyarországihoz, és a kassai igazg. vidékbelivel tökéletesen megegyez, hol szintén minden 6455 lakó után egy ügyvéd találtatik. Horváttótországban végre 144 ügyvéd létezik, úgy hogy tekintve e két ország lakosságát, 5918 lakóra egy ügyvéd számíttatik, mely arány a soproni és nagyváradi kerületben lévővel jóformán megegyez. Hogy azonban mind a Temesi-bánságban, mind Horvátországban hivatalnoki jelöltekben szintén hiány mutatkozik, a betöltetlen fogalmazó gyakornoki és figyelői állomásoknak elég tekintélyes számából világosan kitűnik ; Így midőn, számba sem véve a finanszhatóságokat, az előbbiben 21 figyelői állomás van üresedésben, az utóbbiban, a helytartóságnál 21 fogalmazó gyakornoki, és a törvényhatóságoknál 28 figyelői állomás nincsen betöltve. És hogy a tiszti jelölteknek is a zágrábi jogakadémia csak kisebb részét szolgáltatja, erről e tanintézetnek csekély számú joghallgatósága tesz tanúságot, melyen a múlt tanévben összesen csak 32 jogtanuló számíttatott. Hogy az évenként folyamatba tétetni szokott perekből mennyi esik körülbelül s átlag egyegy erdélyi, temesi bánsági vagy horvátországi ügyvédre, azt a szükséges adatok hiányánál fogva, nem mondhatjuk, mi azon többfelé élénkül érzett kívánalomnak s közhajtásnak ez alkalommali kifejezésére kényszerít, bár a törvénykezési statistika nálunk gyorsabban tétetnék közzé. Az újabb intézkedések folytán a polgári ügy mint a bűnvádi törvénykezésre vonatkozó legszebb adatok folynak ugyan be, de lassan és többnyire elkésve kerülnek a szerkesztésük és közlésükkel foglalkozó hatóságok birtokába, honnan tehát rendesen már elavultan kerülnek a közönség elé. Statistikai adatok pedig csak úgy bírnak fokozottabb érdekkel, ha a legújabb állapotot, a viszonyoknak lehetőleg jelen állását híven tükröztetik vissza. Előfizethetni helyben: a ap kiadó hivatalában,Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs.kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. HIVATALOS RÉSZ. Öcs. k. Apostoli Felséges. é. febr. 7-ki legfelsőbb határozata által Pauker Tamás országos tanácsost a laibachi országos kormánynál, helytartósági tanácsos czíme és rangjával legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. febr. 22-i legfelsőbb határozata által gr. Stojakovits György lovag tanácsost a temesvári orsz. főtörvényszéknél, udvari tanácsossá a legfőbb törvényszéknél legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. febr. 9-ki legfelsőbb határozata által Ghalaupka Ignáczot a st. pölteni püspöki növelde igazgatóját, czimzetes kanonokká a st. pölteni székesegyháznál legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Öcs. k. Apostoli Felsége m. hó 22-ki legfelsőbb kabineti irata által Milano községének a cs. k. kincstár birtokában levő, jelenleg Santa Mariában tartott természetrajzi kincseket azon föltétel mellett legkegyelmesebben oda ajándékozni méltóztatott, hogy e gyűjtemény a városi múzeumba kebleztessék, s ott kellő őrzés mellett úgy állíttassék föl, hogy azt a közönség megszemlélhesse és tudományos czélokra használhassa. Öcs. k. Apostoli Felsége továbbá ugyanazon napi legfelsőbb kabineti irata által a lodii bűnvádi fogházban létező 4 egyénnek, 19 milánói bűnvádi bündöncznek és a milánói cs. k. fegyházban levő 2 fegyencznek egész büntetésüket kegyelem utján legkegyelmesebben elengedni méltóztatott. Ezen legmagasb kegyelmi tény azonnal végrehajtatott. SZ. GYAPJU-IPAR. III. Gyapjú-iparunk lehető emeltyűi. (Vége.) Menjünk tovább összehasonlításunkban. Az angol rendszer szerint egyedül a kivitel a gyárosé, a gyártmány minőségét, annak vastagságát, finomságát, színét, a miképeni apretirozást, szóval az egész kelmének minőségét, sőt magát annak árát is a kereskedő határozza meg. Hogy mindezt a kereskedő jobban s nagyobb tapintattal teheti, mint a gyáros, világos onnan, mivel ő forogván a fogyasztó nép között, de alkalma van tökéletesen kipuhatolni annak mind igényeit, mind ízlését, melyekből elvont nagy megrendeléseket egyszersmind a gyáros is egészen kimerítőleg képes haszonnal teljesíteni. Ellenben a német rendszer szerint, bár a bizományos apró kereskedők mind egyenként kisérjék figyelemmel a fogyasztó nép ízlését s igényeit, de azoknak a gyáros teljesen megfelelni már csak a megrendelések apróságánál fogva sem képes. A német rendszer folytonosan meghagy, sőt táplál bizonyos kereskedői speculatív szellemet a gyári osztályban. Az angol rendszer egy kitűzött czélra elhatározott szilárd akaratot nevel. Végre a német rendszer mellett álló gyárak apró bizományosainak üzlete csaknem kizárólag a belpiacra szorítkozik. A külföld piacát teljes mértékben egyedül az angol rendszer mellett képes a gyáripar elfoglalni. Ez egybehasonlításból levonva, hogy gyapjúiparunk felvirágozhassék, következőkre van szükségünk : 1) A nagy kereskedői osztály csatlakozására, mely mind a bel-, mind a külföld piacán magának hatalmat és erőt szerezvén, ezek számára nagyszerű bizományokkal legyen képes a gyárakat ellátni. 2) Arra, hogy a gyáros osztály minden kereskedői tevékenységtől visszatartózkodván, egyedül iparvállalatának szentelje tevékenységét, s ott is a sokféleséget szigorúan kerülve, egy a körülmények szerint jól megválasztott osztályban minél kevesebbféle gyártmányok körül központosítsa minden erejét. 3) A munkát egyszerűsítő, a munkaképességet szaporító, és a munkadistolosító gépekre mindenekfölött figyelmet fordítsunk s igyekezzünk azok meghonosításán. E három biztosan virágzásra vezeti gyapjúiparunkat. Mindenekfölött fontos pedig reánk nézve a nagykereskedői osztály csatlakozása, fontosabb sokkal, mint magánál az angol nemzetnél. Az angol nemzet dúsgazdag pénzes, mi szegény pénzetlen nemzet vagyunk. Annál több szükségünk van mindazon módokra, melyek a pénztőkét kímélik. Korszakunknak egy szerencsétlen jelleme van. Pénztőkéjét túlnyomólag a börzejáték számára értékes papírokban és részvényekben igyekszik mobilizálni. Ez gátolja, hogy a szerény jövedelmű ipar szükséges és kívánatos gyorsasággal szilárd alapokon fejthessék. Annál inkább kötelességünk, kiknek hazánk s nemzetünk jövendő boldogsága és jólléte szívünkön fekszik, minden erőnket oda irányozni, hogy majd ha a hirtelen gazdagodás után rajongó haszonvágy csillapodásra jut, lehetőleg legszilárdabb s a közjóllétre leghasznosabb csatornákba higgaszthassa le magát. GALGÓCZY KÁROLY, B. Csaba, febr. 24. Vége a farsangnak s telünk is végéhez közeledik. Amaz sokkal kevesebb társas élvezetet nyújtott az idén, mint más években. Tánczvigalmunk mondhatni csak egy volt, mi igen kevés, miután hajdan az egész megyében leghíresebbek voltak a csabai tánczvigalmak. A levelezők részéről szerénytelenség ugyan,minden csekély vigalmat felróni akarni az időszaki lapokban, s talán még a legkitűnőbb tánczosokat és tánczosnékat is megnevezni. De megbocsátható talán, ha legalább olyanokat említünk, melyek valamely jótékony czélra adattak. Ez indította e sorok íróját is, hogy a nálunk tegnap az óhitű iskolai lak fölsegélésére tartott tánczvigalmat e lapok hasábjain megemlítse, mi magában nem valami rendkívüli nevezetesség ugyan, de némi tekintetben mégis figyelmet érdemel. Bizonyosan nincs művelt hazafi, ki szívesen ne járulna adakozásásával a nevelési intézetek gyámolításához. De aztán méltán igényelheti, hogy adománya csupán ezen, és ne más czélra fordíttassék. Nem ok nélkül hozzuk föl ez általánosan elismert igazságot.