Budapesti Hírlap, 1857. március (49-73. szám)

1857-03-03 / 50. szám

előlegesen csak 150,000 pft 150 darab részvény által szedetett be, de az Üzlet mindinkább szé­lesebb alapot nyervén, a többi részvények kia­dása is elhatároztatott, s jelenleg 210 részvény van eladva. E társulat febr. 26-kán a délelőtti órákban tartotta rendes évi közgyűlését, melyet elnök Ürményi József úr m mga megnyitván, felolvas­tatott a választmány jelentése, mely hiven elő­adja, mily gyorsan s nagy mértékben gyarapo­dott rövid idő alatt e vállalat. Különösen érde­kes volt azon párhuzam, mely a társulat mostani és két év előtti állapotja közt vonatott, így például a társulat pesti birtoka 1855. jan. 1-én 528 □ ölnyi telekből állott, melynek ér­téke 20,000 frt volt. 1857. jan. 1-én a pesti telek 1223 □ öl, ér­ték 78,900 frt, s az újonnan szerzett újpesti te­lek 8400 □ öl, s érték 40,073 ft. A vállalat 1855. jan. 1-én egy gőzerőmű­vel birt, most 3 ilyennel bir, ezenkívül gyaluló, fű­­résztő, mélyítő stb gépe akkor volt 13, most 34. A munkások száma 1855-ben 19,1857-ben 66. Az Üzlettőke 1855-ben 45,000, most 184,500 forint. A tavalyi üzlet jövedelme szintén szép ered­ményt mutatott. Ugyanis a tiszta jövedelem tett 28.000 pengő forintot. E summából a gépek el­használására 5%, gépjavításra 10% le­vonat ván, s az összes jövedelem egy harmad része a tarta­léktőkéhez csatoltatván,a részvényeiket múlt évi november végéig teljesen befizetett részvényesek részére 9% jutalék, u. m. 5% kamat és 4% osz­talék, s a részletfizetések után 5%/­ kamat jár. A pesti fűrész- és gyalulógyár tehát, mely be­csületes munkája után a hazai ipart tetemesen előmozdítja, s ezenkívül a részvényeseknek is 9 százalék jövedelmet ad, méltán megérdemli, hogy szilárd vállalatnak mondassák , s ha va­lamit lehetne ellene felhozni, inkább azt mondhatnók, hogy talán túlságosan is szilárd, mert midőn az egész jövedelem harmadát tarta­lékba teszi, a gépek javítását a rendes költség­­vetésbe hordozza,mégis e czem alatt ismét 15%-t a jövedelemből félreteszen. A társulat ez évben ismét több irányban akarja terjeszteni üzletét. Névszerint először Új-Pesten szárítóintézetet szándékozik fölállítani, mely­ében a nyersfák nem vízgőzzel, hanem meleg szá­raz légvonattal száríttatnának. Ez két tekintet­ben nagyon czélszerű vállalkozás, mert így a társulat igazán száraz tartós faneműeket ad­hat a közönségnek, más oldalról maga a tár­sulat is tetemesen nyer, mert nem leene kény­telen roppant mennyiségű fakészletet szárítás vé­gett éveken át felhalmozva tartani, s a befekte­tett nagy tőkének kamatját elveszíteni. Másodszor hordókat is szándékozik nagy men­nyiségben készíteni, valamint a gazdászati épü­letek kiállítását is tervbe vette, s e tárgyban, mint minap e lapok hasábjain említve volt, a ta­­nácskozmány ugyancsak febr. 26-kán délután Ürményi József ur lakásán megtartatott. E tanácskozmány először úgy akarta, hogy egy pajtára (csűr, fészer), egy cselédlakra, egy birka- és egy ökör-istállóra határoztassék meg a leg­­czélszerűbbnek gondolt alak, s ez alakok aztán rajzban a közönségnek átadatván, a társulat mindjárt a költségtervet is közzé fogja tenni, hogy egyik vagy másik épülethez ily alakban mennyiért kész minden famunkát (fedelet, ajtót, ablakot) összeállítva, a szükséges lakatos mun­kákkal együtt kiszolgáltatni, hozzá­tévén azt, hogy csak a rajzban közölt alakok szerint ido­mított épületekhez szükséges famunkák lesznek ugyan mindenkor készen feltalálhatók, de azért akárminő más alakú épülethez is elfogadja a megrendelést, s azt lehető legjutányosabb áron teljesíteni ügyekrendik. A tanácskozmány többsége azonban elállott attól, hogy pajtára nézve egy alak határoztassék meg, s az alak meghatározását csupán a cseléd­lakra, továbbá egy birka és egy ököristállóra tartotta szükségesnek. E szerint mind a három épületnél belső vilá­gosságra 5­ll szélesség, s a fedél magasságára a szélesség fele, vagyis 45° vétetett fel, mi a gyár nagybani gyors működését igen elő fogja segíteni, s gazdasági szempontból is az ily alakú épületek legczélszerűbbeknek ismertettek. A birkaistálló­ban a kapuk 10 láb szélességre, 9 láb magas­ságra, a hosszába helyezett ablakok 3­­ láb szé­lességre és 2 láb magasságra határoztattak. Adja Isten, hogy a társulat terve minél hamarabb életbe lépjen, a gazdaközönség ezt bizonyosan nagy örömmel fogja üdvözleni. FÉNYES ELEK­­ TÁROZA­­t­t­­­fi X. Fejezet. (Folytatás.) Kétségtelenül berontott volna Lady Jane Pres­­tonhez, s a lépcsőn erővel fölmegy, Mari kérel­meinek daczára, ha a nagy inas csak legkevésbbé is felbátorította volna; de e hivatalbeli ember, hihetőleg a nagynéni rút kinézéséből ítélvén, el­­állotta az utat az ajtó nyílásában s határozottan kijelentette, hogy asszonya semminemű idegen látogatót el nem fogadhat. Hoggartyné néni ezért dühbe jött s görcsösen összeszorított öklét fenye­getőig dugta ki a kocsi ablakán, hogy majd igy meg úgy tanítja becsületre azt az inast. A sárga nadrágu erre csak elnevette magát, s habár nagynéni panaszteljes levelet irt Preston Edmund urnak cselédjei felől, Preston ur vála­szul azt irta, hogy többé ily szemtelen látogatás­sal ne háboríttassék! Mondhatom szép napunk volt az, melyen ez történt; nagynéni nagyon le volt hangolva és felboszankodva. Midőn néni a levél pecsétjén a Preston nevét megpillantotta, így szólt: „No, Mari, kinek volt igaza ?“ s foga­dott 6 pennyben Marival, hogy a levél meghí­vást foglal magában ebédre. Habár vesztett, máig sem fizette meg a hat pennyt s azt monda, gyáva ember vagyok, miért nem pálczázom meg embe­rül Preston urat. Most pedig igen örömest elmélkedném bőveb­ben, nyájas olvasó, azon tapasztalás felett, me­lyet a magasb körökben tettem Hoggarty néni kitartása folytán; — de bevallom, hogy a tapasz­talásra kevés időm volt, mert csak rövid négy hónap alatt tehettem azt, különben is a magasb köröket untig leírta már azon sok regény- és be­­szély-költő, kiknek nevét fölösleges leírnom, de a­kik összeköttetésben állván az aristokratiával,­­ akár mint nemes családok tagjai, akár mint azok inasai s élősködő bohóczai, természetesen jóval többet tudnak beszélni róluk, mint egy tiz­­kármentő hivatal szegény íródiákja. Az operaszínházban is volt kalandunk, hová H. néni erőnek erejével vitt el bennünket. Az elő­csarnokban, hol a ladyk és unak a zene és táncz után kocsijukra szoktak várakozni (mellesleg szólva, kis inasunk, mondhatom, szép egy alak volt vastag botjával a vállrojtos úri­emberek közt, kik a csarnokban álldogáltak!).— Hoggarty néni egyenesen lady Drumnak rohant, kit én megmu­tattam,s rögtön meg akarta kötni vele az atyafi­­ságot. De Lady Drumnak, hogy úgy mondjam, csak akkor volt jó emlékező tehetsége, mikor szeszélye úgy hozta magával, s ez alkalommal jónak látta úgy megfeledkezni a Titmarsh és Hoggarty-féle rokonságról, mintha soha még e neveket sem hallotta volna. Sőt nemcsak hogy meg nem ismert, hanem Hoggartynét „utálatos szörnyetegnek is nevezte, s oly hangosan kiál­tott rendőrért, a­mint csak torkán kifért. Ez és más ilyféle csalódások végre meggyőz­ték a nagynénit a világ hiábavalóságai felől, mint mondá, s komolyabb társaságot keresett magának. Némely igen tisztes ismeretségekre ten szert, azt mondta, a független egyházban, s a többek közt főként a fulhami Wapshot Grimes­­sel találkozott leggyakrabban. Én és nem még akkor nem tudtuk, minő beszélgetést folytatott e tiszteletes úr Smitherssel, s Grimes sem tartot­ta szükségesnek, hogy azt részletesen elbeszélje; de habár tudtára adtam a néninek, hogy kedvelt papja törvényszék előtt állt hamisítás miatt, ő azt felelte, hogy ő ezt a leggyilkosabb rágalom­nak hiszi. Nagynéni annyira ájtatos lett, hogy i nüTHikWianvi irti irii(iiiniBi)niiiBii?iiiiMiiriTNTTiMiiiiiiriiiiifliBiiíi»iiini iiiirwíaiiB«BwiÍHri i ifim csupán a szegény csecsemők számára dolgozott ruhákat. De Titmarsh Sámuelné számára egyet sem varrt,pedig úgy látszott erre is nem­sokára szükség lesz , hanem Marinak, a falun lakó anyámnak és testvéreimnek kellett előre gondos­kodnak a bekövetkezendő eseményhez szüksé­ges dolgokról. Különben Wapshot úr nagymeny­­nyiségű pálinkát ivott meg házunknál, s több­ször volt vendégünk, mint a szegény Guszti volt azelőtt. De most nem volt időm vele és az ő dolgaival foglalkozni, mert megvallom, ügyeim mind job­ban kezdtek bonyolódni, s nagy zavarban voltam akár mint magán, akár mint nyilvános ember. A­mi az elsőt illeti, Hoggarty néni 50 fontot adott nekem, de ebből a gyorskocsit kellett ki­fizetnem Sommerset megyéből, a néni minden bútorainak vételárát, a szobák kifestését, kipa­­pírozását és függönyözését, a pálinkát és a leg­erősebb fajta szeszesitalokat, melyeket tiszt. Grimes és czimborái ittak meg (mert ez az úr azt mondta, a néni pezsgője természetével nem egye­zik), s végre ezer meg ezer apró fizetéseket, me­lyeket ki nem lehet kerülni annak, ki házat tart London városában. Vegyük meg ehhez, hogy épen akkor, midőn legjobban rá voltam szorulva pénzemre, Madame Mantalini is elküldte számláját, nemkülönben James és Howitt, valamint Baron von Stütz, végre Polonius úr a gyémánttű befoglalásáért. Mindezen tudósítás ugyanazon egy héten érke­zett hozzám, mintha mind összebeszéltek volna! S képzeljék önök meglepetésemet, midőn Hog­garty néninek előmutattatván, igy szólt: „S az­tán ? Hiszen elég szép kis jövedelmed van. Ha a legislegelső boltokból rendelsz magad szám­ára ruhát és ékszereket, fizesd, s ne várdd, hogy én segítselek túlzott fényűzésedben, vagy hogy egyetlen shillinget adjak azon nagy összegen fö­lül, melyet szállásom­ és élelmemért már­adtam.“ A világért sem mondhattam el Marinak a néni ezen eljárását, midőn Marit jelen állapotában különben is kímélnem kellett. De bármi roszul állottak ügyeim otthon, a hiv­atalban még ro­­szabbul kezdtek menni. Nemcsak Roundhand hagyott ki, hanem elment Highmore is. Abednego lett az iroda vezetője. Egyszer az öreg Abednego is eljött, é­s pedig az igazgató magánszobájába, midőn kijött, reszke­­tetett, hadart, és a­mint a lépcsőn lement is, hallhattuk káromkodását. Elkezdett hozzánk is beszélni ilyformán : „Orhaim! . . .“ de Brough­er hirtelen kilépett, kérőleg nézett rá, s így szólt: „Várjon ön szombatig !“ s így rázta le nyakáról. Szombaton ifj. Abednego örökre odahagyta irodánkat, s én lettem a fő írnok 400 font évi fizetéssel. A hivatalra nézve is e hét végzetteljes volt. Hétfőn, midőn megjelentem, először foglal­tam el az engem illető helyet az előimoki asz­talnál, kiváltságomat használva,először olvastam át a hírlapot, midőn szemem rögtön e híren akadt meg : „Borzasztó égés Houndsdish-ban! Me­­shach spanyolviaszgyár porrá égett, valamint a szomszédjában levő, Shadrach-féle ruhatár is. Az előbbiben 20 ezer font legfinomabb hollandi szurok volt, melyet a telhetetlen elem megtáma­dott s egy percz alatt fölemésztett. Az utóbbinak épen ekkor készült el 40,000 rendbeli egyenru­hája a Poyassi uralkodó kaczika lovasságának számára. Mindkét zsidó úri­ember, Abednego közel roko­na, biztosította gyárát a mi intézetünknél és pe­dig az egész kár megtérítése is ki volt kötve. A szerencsétlenséget egy részeg izlandi őrnek tu­lajdonították, ki a­ gyárban volt alkalmazva, ki egy üveg szilvapálinkát feldöntvén.Shadrach urnái, elég vigyázatlanul , égő gyertyával néze­gette a kiömlött italt. Gazdája hivatalunkba hozta azt az embert, s saját szemeinkkel győződ­hettünk meg az állítás igazságáról, mert még a­k­k­o­r i­s holtrészeg volt. Mintha ennyi szerencsétlenség kevés lett vol- NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, martius 3. ** Halljuk, miként a köztiszteletben álló út. M­a­j­e­r Istvánt, a pesti összes elemi iskolák igazgatóját saját kérelmére bibornokérsek­i eminentiája a komárom me­gyei k­ü­r­t­­­i első rendű plébániára kinevezni mél­­tóztatott. A nevelésnek minden igaz barátja egy­részt velünk sajnálni fogja, hogy e férfiú, ezen egyaránt je­lentékeny és díszes állástól, melyet ő­­szakavatottságá­­val, tapintatos és buzgó eljárásával oly jelesen tudott gyü­mölcsöztetni, búcsút vesz ; ám miután becses egész­sége koc­káztatva lenne, másrészt örvendünk ily tisz­tes elvonulásán, melyen fölüdülve azon nép számára, annál hatályosabban foghat irodalmilag működni, me­lyért szive ver, s melynek javára eddigien is szeretettel áldozta fel idejét és erejét. A német színpadon febr. 27-én adott jótékony elő­adás a pesti szegény­ gyermekkórház és a nőegyesületi vakápolda javára 223 frt 48 krt jövedelmezett. Ezen­kívül külön adakoztak : Hildegard Főherczegnő ő császári fensége 25 forintot, továbbá Allemann alin. 5, Karácsonyi L. 6 , a német színház részvényes tár­sulata 84, a nevezett társulat elnöke Mack 5, s egy névtelen 10 forintot. Ennél fogva a fennemlített jóté­konysági intézetek javára befolyt egész öszveg: 364 frt 48 kr. * Az al-dunára szemleútra küldött gő­zös azon örven­detes hírrel tért vissza, hogy valamint fölül úgy alant is a Duna egészen szabad már a jégtől, ennélfogva az utas­­szállító gőzösök járatai a Dunán föl és le, valamint a Tiszán és Száván is holnap folyó hó 4-kén veendik kez­detüket. Árukat szállítás végett már tegnap óta föl lehet adni, egyelőre azonban a szállítási idő meghatározása nélkül. A dunáni járatok le és föl a gőzhajózási hivatal által legközelebb fognak közelebbről meghatároztatni. * A nemz. színház nyugdíjazott tagja Kovácsné assz. az irodalmi pályára lépett s közelebb előfizetési felhívásokat bocsátott ki legelső művére, mely egy há­rom kötetes regény s czíme „Kaméliák a sírboltban.“ Az előfizetési díj ápril 1-ig 2 frt, vidékre 2 frt 20 kr. * Pest megye főorvosa dr. Glatter Ede úr a me­gyeházban vasárnaponkint érdekes fölolvasásokat tart a törvényszéki halottszemléről, melyeket törvényhatósá­gaink főbb képviselői is kiváló figyelemmel és szorga­lommal látogatnak. * Az­­Aurora társaság­ szombaton kint tartott esté­lyei a Lloyd teremben folyvást számosabb látogatásban részesülnek. Múlt szombaton már annyi volt a részt­­venni kívánók száma, hogy többen helyet nem kapván, visszamenni kényszerültek. Az utóbbi két szombaton , e­g­y a Róza k. a. a nemzeti színház tagja volt szíves énekével a vendégeknek műélvet szerezni. A kelleme­sebb idő beálltával a vendégek kényelmesebb befogadá­sára az üveg terasse is ki fog nyittatni. * A pesti szűk udvaru házak rész levegője nagyrészt a csatorn­a s más­­helyek rész kigőzölgéséből ered, mi­nélfogva a háziurakat figyelmeztetjük, S­c­h­atf Gás­pár kigyóutczai bádogos szabadalmat nyert találmá­nyára , mely egyszerű készületével az imént említett rész bűz kigőzölgését, ha a csatornákba és árnyék­­székekbe alkalmaztatik , képes tökéletesen megakadá­lyozni. * L­i­s­z­t Ferencz hazánkfia , ki jelenleg Lipcsében hangversenyek rendezésével foglalkozik, szellemének munkásságából egy nagy részt nekünk juttatva, bevégző „Vörösmarty emlékezete“ czímű legújabb szerzeményét. * Katona József drámaköltőnk emlékszobra fölállításának költségei fedezésére a kecskeméti színház­­­ban Vörösmarty „Marót Bán“ czímű 5 felvonásos szo­­morújátéka adatott elő, melyben a pesti nemzeti szín­háztól Jókainé, Egressy, Tóth és ifj. Lendvai léptek föl. A kisszerű színház ez ünnepélyes alkalomra már az elő­adás kezdete előtt zsúfolva megtelt, és sokakban­­azon vágyat ébresztő föl, vajha a 45— 50 ezer magyar lakosú Kecskemét a kor kívánaténak megfelelve egy hozzá illő, tágasabb színház építéséről gondoskodnék. * S­e­e­b­a­c­h Mária k a, a jeles német színművész­nő a szászkoburgi herczegtől a szászerneszti házi rend­hez csatolt művészet és tudományért­ érdemérmet kapta. * Haimburgban az elmúlt héten egy élelmiszerárust fogtak be nyilvános hitelpapírok hamisítása miatt. Az illető a szükséges rézlapok és szerszámokkal gyársze­­rűleg volt ellátva, s már régebb idő óta gyakorolja mes­­terségét. Midőn a kutatással megbízott egyének a ha­mis papírok készletére utalva az élelemszerárust kérdezték „hát ez micsoda ?“ a tetten kapott azt felelé : „Élelemszer.“ „Mely ezúttal önnek torkán akad !“ vála­­szolá a vizsgáló bíró. * B r a s s ó. Az ottani levantei kereskedelmi kebelzet egy közelebb­i ülésében tanonczai részére egy többosztá­­lyú kereskedelmi iskola fölállítását határozta el, s igaz­gatójául Joan J. G. urat nevezte ki. Nemzeti színház. Múlt szombaton Munkácsi Flóra jutalmául a rég nem adatott „Essex gróf“ is­­mételteték. Rutland grófnő szerepét ezúttal a jutalma­zott adta. Az utolsó jelenetben midőn vérpadra lépő férjétől elvál, szép sikerrel játszott, mindazáltal képes­ségének határozott irányát tekintve sajnálnunk kell, hogy nem a kedélyes vígjátéki alakok személyesítésé­­ben akarja magát a tökély fokára mivelni. Orgánumánál fogva erre sokkal inkább hivatva van. — B­­­r­ó n­é assz. vidéki színésznő legközelebb a „Notredamei toronyőr“ czimű drámában mint Esmeralda fogja magát bemu­tatni. Szathmári-L­aczkócziné assz. vendégjá­tékaira a „Női harcz“ és „Marianna“ czimü darabok vannak kitűzve mist hirdetett előadása a scalában még most sem ment végbe, hanem mai napról is elhalasz­­tatott. Tegnap a Felségeik jelen voltak a „Hugonották“ egy pár fölvonásának előadásán. Később nagy álcrás bált tartottak. A legfeszte­lenebb vidámság és a legnagyobb elegantia ural­kodott ezen a maga nemében hasonlíthatlan,még a párisiak által sem utolért ünnepélyen. Ö cs. k. Felségeik, miután az operát odahagyták, 1/2 órakor ismét megjelentek a bámulatos gyor­sasággal roppant teremmé átalakított színház­ban, részt vettek a fölötte tarka és mozgékony látványban é s majdnem két óráig méltóztattak mulatni. Ő Felségeiket mindannyiszor a legnagyobb élénkséggel a legtiszteletteljesb mó­don üdvözlék. Milano minden egyéb színházá­ban hasonlag álcrás bálokat tartottak, melyek csak regge 7 órakor végződtek. Még viradatkor is sürű álcrás csoportok énekelve jártak az ut­­czákon. AUSTRIA! BIRODALOM. Milánóból, február 24-ről Írják az_„Destr. Corr.“-nek : „Tegnap Császárné Ő Fel­sége meglátogatta a Santa Croce városrészben az elhagyott női ifjúság számára létező mentő- és óvóházat, továbbá a városban egy lánytano­dát. Délután mindkét Felség megjelent a cor­­són. Estve b. Burger helytartó urnái szintoly fényes mint vidám ünnepélyt tartottak. A hol­nap tartandó nagy álczás corsóra minden oldal­ról a legnagyobb előkészületeket teszik. Ő Fel­ség­e­­­k ez érdekes látványt a corso Francescon levő palota erkélyéről fogják szemlélni. A sca­­lában ma tartandó álczás bálra a páholyok már mind el vannak kapva s azokat roppant áron, p. a harmadik emeleten száz húszasával vették. Ugyanonnan febr. 25-ről írják továbbá: „Kön­nyű ködfelhők fedik ugyan el némileg a reggeli napot; az idő mindamellett derült s a mai álczás corsa, a milánói élet ezen kiváló sajátsága, va­lóban nagyszerű ígérkezik lenni. A „Semira- KÜLFÖLD □ (Politikai szemle.) A mai posta érdekesb újdonságai közt mindenekelőtt azon úgynevezett diplomatiai jegyzékek vonják magukra figyellmün­­ket, melyek legújabban gr. B u o 1 - S cl­a­u e­n­­stein cs. k. és gr. Cavour szárd külü­gymi­­nister közt váltottak, s melyeket a brüsseli lapok ma közlenek. Ezen két okirat sajátkép nem dip­lomatiai jegyzék; az előbbi egy oly levél, melyet B­u­o­­ gróf Paar grófhoz, a Párisban levő aus­­triai ügy­viselőhöz intézett. Cavour gróf ezen levélre egy a Párisban levő szárd követhez inté­zett jegyzékkel válaszolt. Az austriai külügymi­niszer, miután Lombardia helyzetét úgy festé, mint a mely tetemesen javult, — hozzáteszi, mi­kép ha Ferencz­ József Császár olasz alattvalói­nak egy része még tétovázik ama bizalom érze­tének engedni át magát,mit a legújabb amnestia­­rendelet Ő Felsége személye irányában gerjesz­tett, — ezt egyedül a piemonti sajtó izgatásai­nak, s az Austria politikája ellen külföldről előidézett manifestatióknak kell tulaj­donít­­nia. B­u­o­­ gróf panaszt emel a szárd kor­mány passiv magatartása ellen , e megtá­madási rendszerrel szemben , s kijelenti, mikép ha e tárgyban kielégítő felvilágosítások nem adat­nak, a cs. kormány , noha óhajtja Piemonttali viszonyait félbe nem szakasztani, fentartja maga számára, hogy oly intézkedéseket tegyen, miket szükségeseknek vélend. B­u­o­­ gróf azon levele Cavour grófnak sajátszerű vá­laszra adott alkalmat. A szárd ministerelnök nem csupán kormányának eljárását igyekszik igazolni, hanem miután ipagát védelmező , maga lép föl támadólag. A piemonti sajtó kihágásaira , miket nem akar tagadni, sőt a­mi két kárhoztat is, megjegyezvén azonban,hogy az csupán önmagától függ, az austriai kormány hi­vatalos sajtója ellen emel hasonló vádat. Egyébi­ránt Cavour gróf az okmány végén azt erősíti, hogy Szardinia szilárdan el van határozva szom­szédai irányában a népjog és szerződések által rárótt kötelességeinek lelkiismeretesen eleget tenni. Az angol parliamentet e napokban a c­h­i­n­a­i ügy foglalt el kizárólag, nem kis meleget okozva a ministériumnak, mely a felsőházban diadal­masan állta ugyan ki a vitát, de az alsóházi el­lenzékkel, melyet ott e kérdés támasztott, ke­­vésbbé volt szerencsés. Két nagy ülés jön már e fontos vitáknak szentelve, melyekben a parlia­ment legbefolyásosb szónokai, névszerint Russell, Bulwer, Cobden, Graham — mind a kormány el­len — részt vettek, s még nincsenek azok bevé­

Next