Budapesti Hírlap, 1857. március (49-73. szám)

1857-03-28 / 71. szám

Pest Szombat,­ sz. Martius 28. 1857. Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Hely­ben: félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 ffrt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. BUDAPESTI Kiadó hivatal van: Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. Előfizethetni helyben: a­ap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt [bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasitandók. HIVATALOS RÉSZ. Ó cs. k. A p o s t a­­ i F e l s é g e f. hó 9-i legfel­sőbb kézirata által Novasconi Antonio cre­­monai püspököt a második oszt. vaskorona kend­­jellel, nemes Bare­a-T­o­s­c­a­n trevisoi központi küldöttet, gr. Frangipani Antigono udinei podestát, és dr. B­a­r­o­­­i Pietro cremonai po­­destát ugyanazon harmadik osztályú rendjellel, mindnyáját dijelengedés mellett, továbbá gr. Frangipani Nicolao udinei proposto del capitolót, a Ferencz József rend comibur ke­resztjével, Mat­tini Luigi áldozárt és tanárt Mantuában , B­r­a­­­d­a Nicolao udinei czukor­­gyárnokot, Tomadini Francesco kanonokot ugyanott, ugyanazon rend kiskeresztjével és Nicolini János mantuai jegyzőt, koronás arany érdemkereszttel, végre és pedig az utolsó cholera-járvány alatti érdemteljes működése el­ismeréséül dr. Rovolatti Ferencz cremonai tartományi orvost és dr. T­a­tt­­ Károly trevisói tart. orvost koronás arany érdemkereszttel, to­vábbá don Soldi Giuseppe papot Silvellában Cremona tartományban, arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f. hó 9­ ki leg­felsőbb határozata által legkegyelmesebben meg­engedni méltóztatott, hogy nemes Brambilla Luigi Milanóban a pápai Sz. Gergely-rend kis­­keresztjét, Somazzi Angelo mérnök Milanó­ban, a siciliai kir. I. Ferencz-rend kiskeresztjét,­ Rodin János karlsbadi városi esperes, a görög kir. megváltórend kiskeresztjét és Haibinger Vilmos cs. k. osztálytanácsos a földtani kir. in­tézetben, a porosz kir. pour le mérite rendjelt elfogadhassák és viselhessék. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. martius 9-ki legfelsőbb kézirata által gróf Cassis F­a­r­n­o­n e Ferencz Lipótot a harmadik osztá­lyú vaskorona rendjellel; továbbá Zetto Na­­zario triesti hajóst koronás érdemkereszttel ; végre Lazzarich Lajos városi előfogati biz­tost és kát. szállásmestert, arany érdemkereszt­tel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felségi f. é. martius 9-ki legfelsőbb határozata által legkegyelme­­sebben megengedni­ méltóztatott, hogy Ghega Károly lovag ministeri tanácsos és az államva­­suti építkezések központi igazgatója, a toskánai nagyherczegi Sz. József rendnek neki adott kö­zép keresztjét elfogadhassa és viselhesse. Öcs. k. Apostoli Felsége m. é. decemb. 14-ki legfelsőbb határozata által Serem G. B. kereskedőnek a porosz király ő fels. által neki adott negyedik osztályú veres sasrendjel el­­fogadhatását és viselhetését legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f. hó 19-ki legfelsőbb határozata által báró Forgács Ru­dolf helytartósági tanácsost Morvaországban a hosszú évi, hű és sikeres szolgálatával a legma­­gasb megelégedés kifejezése mellett saját kérel­mére állandó nyugalomba helyezni méltóztatott. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály , aradi ideiglenes adóhivatali tiszt Duschek István Józsefet, I. osztályú adóhivataltisztté végleges minőségben kinevezte. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály K­u­n­c­z Emil Pétert a cs. k. selmeczi bánya- és erdőszacadémia ásványtanszéki segédjét — III. osztá­lyú ideiglenes fogalmazói állomásra kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, mart. 27. A FÖLDBIRTOK JÖVEDELMEZÉSÉNEK FÖTÉTELEI! II.­­ Midőn a földbirtok jövedelmezésének fölté­teleit legelőször is annak természeti minőségében vizsgáljuk, azon tudatból, hogy eszméinket nem iskolás tanonczok — hanem az ország érett mű­­veltségű olvasóival közöljük, — szabadságot ve­szünk magunknak a tárgyat tágabb nézletkörből földeríteni. Közgazdászati elv az, hogy miután a földbir­tok jövedelmezésének a termékenységben áll egyik fő oka, magának a földnek természeti kö­rülményei, alkatrészei s elemeitől függ legtöbb arra nézve, hogy a föld valahol többet vagy ke­vesebbet teremjen. Ehhez azonban nem elég csu­pán azt tudnunk, hogy a szántóföld a maga mi­nőségeihez képest majd agyag, — majd kova,— majd mész, —avvagy televény arkrészekből áll, s hogy a gazdálkodás rendszerét a földnek eme minőségeihez kell alkalmaznunk. Mert a termé­kenységnek bármily mértékben kedvező alkré­szekből áll is valahol a szántóföld, s bizonyos természeti körülmények, mint árvíz, vízmosások, dágványok, mélyedések, kavicstorlaszok sat. egészen megfoszthatják azt azon ős­erőtől, mely az áldásnak mintegy anyaméhe a földmivelés­­ben. Csatornázások, trágyázások, alagcsövezé­­sek sat. által, az egyes birtokos nagy sikerrel segíthet magán ; az egész ország földjövedelme előmozdítására azonban , főleg ott, hol kevés a kiképzett, a tehetős gazda, — egyetemes hatás­sal nem bírhatnak azok. A vizek, a folyók sza­bályozása, a tagosítás különösen, mint általános nemzetgazdászati föltét, már a maga egyetemes s a nemzet gazdászati öszállapotára kiható kö­vetkezményeinél fogva is,­­ majd mindenütt, de főleg Magyarországban oly föltét, a­mi nél­kül a földjövedelem emelkedéséről álmodnunk sem lehet. Örvendve szemléljük ugyan e tár­gyak körül is a nemzeti részvétet mind­inkább ébredezni, de a jövő fölvirágzásának biztató jelenségeiből merített eme kilátásnak óhajtanánk a nép alsóbb rétegei köztörekvésé­ben alapot nyerhetni. Óhajtanók, hogy azon ne­mes ügyekezet, mit a haza értelmesbejei s némely nagyobb uradalmaink az okszerű gazdászat me­zején már is kitűnő eredményekben tanúsítanak, a szabad föld s független tulajdonnak örvendő néptömeg részéről is követésre s utánzásra ta­lálna. Mert szükség, hogy egy fölkarolt köz­hasznú nemes irány, — valamint a szikla repedé­sekből kiterjeszkedő kláris-ág gyakran vált egész sziget alapjává — minél messzebb terjedő gyö­kereket verjen, s átalános fogamzatot találjon az országlakosok minden osztályánál. Tagadha­tatlan ugyanis, hogy mezőgazdasági iparunk, — a­mi egyik fő ága a nemzetgazdászatnak, — mint­egy húsz év óta, nem csak nagyszerű lendületet, hanem teljes átalakulást is nyert a nagyobb bir­tokok kezelésében. A kis birtokok kezelését azonban, jóllehet azok képezik kétségtelenül az országgazdagság nagy többségét, oly szerencsés változást még máig sem igen tapasztalunk. Pe­dig nem kellene felednünk, hogy a nemzeti szor­galomnak minden néposztály által föntartatni kellő egyenlépései annyira kölcsönösen föltéte­lezik egymást, hogy ugyanazon részlet­ek és okozat egyszersmind. Azon körülmény, hogy a nép nagy többségének birtoka alig csak tegnap bontakozott ki régi függetegsége pólyáiból, nem szolgálhat elég mentségül. A birtoktulajdon megszentesítése ugyanis már az 1830 : 4-dik s különösen az 1836-ki t. czikkek által befejezé­séhez kezdett közeledni a tömegre nézve. Mert ama jogok, miszerint a jobbágyság szabad köl­tözése biztosíttatott,­­ hogy a jobbágyi legelő a földesurétól elkülönöztetni rendeltetett s megen­gedtetett , hogy minden egyes jobbágy egész földbeli illetősége egy tagban kihasíttassék, vagy tagosíttathassék — a népszorgalomnak mindenesetre oly fokát vették igénybe, mint bár­hol s bármely körülmények közt a tulajdon s a közjóllét jól megértett kötelessége. Nálunk ezen kötelességérzet a tömegben lassan kezd ébre­dezni. Mert Magyarországban nem azon példá­kat látjuk mint Franczia- és Németországban , hogy a nép kisgazdasága s majorsági üzlete venné első alkalmazásba a gazdászati tudomány s a tapasztalás mindinkább tisztuló okelveit s fölfedezéseit, hanem ellenkezőleg: a nagy birto­kosok jószágain, s a terjedelmes­ uradalmak­ban. Nem a 40—50 köblös birtoku gazdák s nem a telkes földmivelők törik eszüket azon, hogy a föld jövedelmét megsokszorozni, — 4—5 mag he­lyett százat sőt többet lehessen termeszteni,— ha­nem a nagy­birtokosok s az uradalmak miveltebb gazdatisztei. S valóban, valamint Thaer foryói, úgy Vidacs gépei is ismeretlenek még a köznép előtt, jóllehet nem mondhatnék, hogy követésre méltó példákban szűkölködnénk. Alig van ugyan­is oly része a hazának, hol a közműveltség szín­vonalán álló gazdászatnak példái teljesen hiány­­zanának. Az Eszterháziak, Károlyiak, Hunyadi­ak, Andrássyak, Sztárayak, Tiszáék, Czinderyek, Barkóczyak s több mások gazdaságai mind megannyi iskolák bizonyára, hol a tömeg nem csekély okulást szerezhetne. Azonban mondottuk, hogy a föld minősége ké­pezi a földjövedelem egyik alapföltételét s hogy azon ártalmas természeti körülmények elhárítá­sára, melyek arra befolyással vannak,­­ a leg­áldásosabb szolgálatot teszek : a folyók és vi­zek szabályozásai, a dágványok s lápok kiszá­rítása, a kiöntések el­gátlása, leginkább pedig a tagosítás. A­mi a víz és folyamszabályozásokat illeti hazánkban, ez immár örvendetes tevékeny­séget indított meg, melyet nagyaink is közbuz­galommal támogatnak, s mely kivált az állam­kormány bölcs gondoskodásának is kiváló tár­gyát képezi. Mindez azonban bármily nagy hord­erejű s bármennyire közreható eredményekről kezeskedik is a közgazdászati érdekekre nézve,­­ még sem oly tény, mely az ország lakosai nagy sokasága minden birtokrészletei s a földjö­vedelem felfokozására mindenütt közvetlenül hathatna. Ily hatékony tevékenységet s közmoz­galmat csak a nép összes akarata, összes ereje s gondossága idézhet elő. Mert természetes, hogy valamint a kormányhatalom, úgy a leglelkesb hazafiak társulata sem ápolhatja közvetlenül minden egyes honpolgár földbirtokát, nem szá­ríthat ki minden egyes mocsárt, dágványt vagy lápot, s nem irthat ki minden zsombékfészket, mely itt vagy amott valamely szántóföldet ha­­szonvehetlenné tesz. S valamint maga nem alag­­csövezhet, s trágyázhat, úgy nem forgathat, nem koronálhat. Mind­ez pedig már magában véve is majdnem észfoglalatát teszi azon föltételeknek, melyek a földminőség javítására s illetőleg a termékenység és haszon előmozdítására hatnak. Ki ébreszti föl mindezek kellő fölfogására a a néptömeg szunyadó érzékét, községi tanodák s gazdasági iskolák felállításával a jövő, példa, útmutatás és serkentés által a jelen nemze­déknél? Senki más, mint ama kis kormány tagjai, a­kik minden faluban és városban a kö­zségi e­lö­lj­ár­ó­k s a lakosok értel­­mesbjeiből állanak. Az adóarány Európában. —1. Valahol azon igen találó államgazdászati axiómát olvastuk, miként: az államgazdászat­­bani egyensúlyt általában csak azon elvek al­kalmazása állítja helyre , melyek a rendezett háztartás fogalmát alkotják. Ezen elvek gyakor­lati alkalmazása módosított közgazdászati élet­módot föltételez, a­mi aztán más budgetet ad. Ha ez axiómát a meglévő állapotra alkalmaz­zuk, ez annyit tesz, hogy az adófizetők jóllété­nek gyarapítása, a kiadásoknak bizonyos ál­landó határra való szorítása, s a kiadások apasztása — főczél az államban. Ezen nézet igen egésséges logikán épült, s azért nem is lehet el­lene semmi kifogásunk. A közhatalomnak ter­mészetszerű s mindenkor jól megsértett felada­tát foglalja az magában. Kiegészítésül azonban hozzá­tehetnők még, hogy: midőn ellenben a nemzetek anyagi fejlődésében s elhaladásá­ban, minden tett és lépés az erők arányos be­fektetését igényli, a polgárok közteherviselése s az adók fölemelése csaknem mindenkor szük­­ségképi föltétele ama közfölvirágzásnak, mely az országos erők befektetésének eredménye gya­nánt mutatkozik. Hogy azonban e tekintetben mindenkor szem előtt tartandó azon nézpont is, miszerint az adózási rendszer a földbirtok érté­kére, a személyes keresetmódra, a tőkék irá­nyára, a hitelre s kereskedelmi viszonyokra kártékonyan ne hathasson, szükségtelen fejte­getnünk. De megint megjegyzendő, hogy a köz­hatalom csak úgy hathat progressív jótékony­sággal s erősúlylyal az országos érdekekre, ha minden polgár át van hatva azon meggyőződés­től, miszerint mennél nagyobb s többféle terhek nyomnak valamely államtestet, a polgári szor­galom, munkásság, közgazdászat s iparnak sat. annál jelentékenyebb mértékben kell közrejá­rulni a közhatalom gyámolítására, a közállam­­czélok előmozdítására. Mindarra nézve tehát, hogy mily mértékben já­rul az egyéni képesség, szorgalom s földbirtok az állam közterhének viseléséhez, mind pedig annak megítélésére, hogy mennyi erővel rendel­kezhetik valamely állam a közczélok előmozdí­tására , az adóarány tekinthető mérlegül. Egy érdekes táblás kimutatás alapján, melyet Hahn Mihály úr pesti adófelügyelő tett legkö­zelebb közzé, az európai államok adóarányára nézve következő átnézetet van alkalmunk kö­zölni : Oroszországban 60 millió 300 ezer lakos kö­zöl egy személyre esik összesen 1 ft 37 kr. Svéd­országban s Norvégiában 4,772,273 lakos közöl 4 ft 34 kr. az austriai császári birodalomban 39,500,000 közöl 4 ft 31 kr. Francziaországban 35,781,628 lakos közöl 11 ft 473/ Törökország­ban 15,500,000 lakos közöl 2 ft 423/­ Spanyol­­országban 14,216,219 lakos közöl 5 forint 151/. Angolországban 27,758,266 1. közöl 17 ft 40 kr. Poroszországban 16,935,420 1. közöl 4 ft 16*/. Dániában 2,396,000 lakos közöl 6 frt 400­ kr. a két siciliai királyságban 8,804,890 1. közöl 3 ft 533/. kr. Portugalliában 3,473,758 1. k. 5 ft 15 kr. Bajorországban 4,559,452 1. k. 4 ft 43 kr. Szardiniában s Monacóban 4,930,000 1. k. 8 ft 463/. kr. Görögországban 995,866 1. k. 4 ft 30 kr. Az egyházi államokban 2,893,742 1. k. 6 ft 342/. Helvecziában 2,390,116 1. k. 533/. kr. Hannove­­rában 1,819,253 1. k. 3 ft 40 kr. Hollandiában 3,305,608 1. k. 12 ft 562/. kr. Belgiumban 4,426,241 1. k. 5 ft 45 kr. Toskanában 1,796,078 1. k. 4 ft 6 kr. Würtembergben 1,733,269 1. k. 3 ft 50 kr. Badenben 1,356,943 1. k. 6 ft 203/. kr. A szász királyságban 1,987,832 1. k. 5 ft 33 kr. A kisebb német államokban egy-egy lakosra 1 fttól 5-ig ingadozik az adóarány. Van pedig egész Európában 267,954,799­­., mely közel átlagosan véve, az egyenes adókból egy-egy személyre : 2 ft 11 kr; a nem egyenes adókból 4 ft 8V. kr. összesen : 6 ft 19 V* kr esik. Az összehasonlításból kitűnik, hogy az európai átlagos adóarányból Austriában csak mintegy 2/3 rész (4 forint 31 krajczár) esik egy személy­re, s hogy Oroszországban, Svédországban és Dániában, Francziaországban, Spanyolország­ban, Angliában, Portugáliában, Bajorország­ban , Szardiniában , Görögországban, az egy­házi államokban s Helvecziában, Badenben s a szász királyságban , aránylag mindenütt több esik egy-egy személyre mint Austriában ; sőt hogy vannak államok , melyek az átlagos európai adóarányt, mint például Francziaország (11 ft 473/. kr) kétszeresen is meghaladják. Megjegyzendőnek találjuk mindazonáltal, mi­kép valamint az itt kimutatott személyes adó­zási arányból, úgy még a H­a­h­n úr által alapul vett államjövedelmi mennyiségből, se végre az országok területi nagysága s népességük számá­ból nem vonhatnánk valamely ország vagy az adófizetők képességére helyes és biztos kö­vetkeztetést. Ily dolgokban nem annyira a népszámnak más országok lakossága arányáhozi viszonyítása, mint inkább az adóképességi állapot szolgálhat helyes alapul. Mert bizonyos, hogy : természeti de még kellőleg ki nem fej­tett segélyforrásokkal bőven megáldott álla­moknak közjövedelmét, az alattvalók jóllétének növekedésével, mindenkor a nemzetgazdászati viszonyok tekintete, a létező jogállapotok , az adóztatási rendszernek helykörülményekhezi al­kalmazása, szóval a politikai s anyagi lét azon szilárdsága s öszhangzása emelheti csak, mely csupán amaz előzményekben bir támpontot s gyámolítást, s mely mindenkor a politikai s anyagi állapotnak egymásra ható természeti or­­ganismusán alapszik. Szolnokmegye, martius végén. Gazdasági állapotunkról a részletes­ értesítést máskorra tartva fenn, ezúttal megyénk s vidéke gazdászatában egyik nevezetes tényezőről a do­hánytermelésről néhány szót. A múlt évi száraz nyár miatt a dohányszedés egyharmaddal keve­sebb eredményt mutatott, mint 1855-ben. Tavaly t. i. a szolnoki dohánybeváltási kerület három ál­lomásán u. m. Szolnokon 23,000, Roffon 10,000, Jászkiséren szintén 10,000, összesen tehát 43000 mázsa, mig 1855-ben, mely a dohánytermelés­nek épen nem volt kedvező, s kevésb tér is volt beültetve, 63,000 mázsa váltatott be. Hanem aztán a mi dohány termett , az jó is volt. Az általános beváltási ár volt mázsánkint Szolno­kon 10, Jászkiséren 9, Roffon, melynek szivar­dohánya már régebben ismeretes : 101/2 frt. Mi­előtt az állami egyedárusság a dohányra nézve behozatott, a jelen termesztésnél vidékünkön elevenebb volt a régi. A gyarapodás azonban észrevehető. 1850-ben a sok irkálás, engedély­kérelmezés, átalában az egyedárui újdonság mi­att, tagadhatlan, sokaknak elment kedve a ter­meléstől. Majd bekövetkeztek a búzatermelőkre kedvező 1854—5-ki évek, midőn a búza köble 10, 12 pfton kelve, bőven jutalmazá termelője fáradságát, s mármár többen felhagyni kezdtek a dohányültetéssel. 1855-ben egy hirtelen támadt jég épen a szedés előtti napokban tette tönkre a gazdák reményét. A kincstár azonban az egyéb­ként pipában jól használható jégverte dohányt reményen fölül jó áron megvette, minőn nem egyedárus időben harmadrészben sőt sehogy sem kelt volna el. Az ily példák, és a kincstártól nyert előlegezések nagyban emelik a termelő hitét, s teljes reményünk lehet, miszerint az idén dohánytermelésre bejelentett holdak számából ítélve, a jelen évi dohánymennyiség vidékünkön a régit nemcsak elérni, de haladni is fogja.

Next