Budapesti Hírlap, 1857. július (147-173. szám)
1857-07-10 / 155. szám
gett beküldetett, a kiszabott Üzlettőke kimutatását sürgetni, a magyarországi cs. k. helytartóság 1852. dec. 14-i bocsátványában fekszik, hol világosan mondatik, hogy az ideigl. ipar-utasitás 201. §-sa határozmányai értelmében , melyre a megyehatóság is hivatkozik, azon kereskedő, ki mig ez utasítás hatályba léptet. i. 1851. ápr. 1-je előtt jogérvényes kereskedelmi szakadékot nyert, a nélkül azonban, hogy eddig kereskedelmi testületbe bekebleztetett volna, az abba felvételkor utólag tőke kimutatására nem szorítható, de névczíme bejegyzését csak akkor lehet megengedni, ha a kiszabott kereskedelmi tőkealapot kimutatja. A kamra kötelességének tarta mindazon esetekben, hol oly kereskedők névceímének bejegyzéséről volt szó, mindig ezen magas rendeletre utalni s az előleges tőkekimutatást követelni, s még akkor is, ha ily szabályzat nem léteznék, a tőkekimutatás mellett kellene szólania már azért is, mert névczímek bejegyzései rendszerint oly szándékból kivántatnak, hogy pénzintézeteknél hitel szereztessék, s azért magának a kereskedőnek is érdekében kell állani, hogy e részben a kölcsönző intézetnek legalább azon biztosításokat nyújtsa, melyektől kereskedelmi üzlete függ. Ugyanaz Sch. Györgynek az alap kimutatásának visszautasítása iránt beadott panaszát illető kérvényét véleményzés végett átküldi. A kamra véleménye következő: A realitásokból álló alap kimutatásai rendesen elfogadhatóknak tekintetnek, s e tekintetben a kérvényzőnek kimutatása ellen sem lehetne kifogás, miután ő hiteles okmányokkal 8000 frtnyi törvényesen megbecsült realitási értéknek birtokát kimutatta. De miután Sch. G. egyszersmind nagyszerű borüzletet is tart Bécsben, s azon realitások valamelyike ottani könyveiben a teherlapon lehet bejegyezve, ennélfogva a kamra szükségesnek tartotta őt sürgetni, hogy kereskedői könyveiből mérleget terjeszszen elő, miszerint abból meg lehessen ítélni, hogy várjon azon alap fedezése után, melylyel állítólag bécsi üzlete számára bir, marad-e még annyi, hogy abból azon alap fedeztetése is kikerüljön, mely törvényesen pesti üzlete számára megkívántatik; a pesti kamra ezt kívánni annál inkább indíttatva érzé magát, mert mindazon esetekben, midőn pesti házak bizományokat vagy fiókokat akarnak Bécsben vagy más helyeken vagy viszont fölállítani, mindenütt szabály szerint az alapot egész valóságában kell kimutatni, mert csak így lehet meggyőződést szerezni, hogy az összes vagyon mindkét üzlet számára törvényesen megkívánt alapot bír kiszolgáltatni. A czeglédi kereskedői kebelzetnek átküldött szabályaira azon megjegyzést teszi a kamra, hogy a szabályok 2. §-ában a szabaddá tett kereskedésre nézve az alap 4000 ftra van téve, holott az ideigl. keresk. és ipar utasítás 9. §-a 8000 ftot kíván, mely határozmány tekintet nélkül a kereskedők helyviszonyaira lévén kiadva, azt Czegléden sem mellőzhetni. — Ottenreiter Lipótnak azon átküldött folyamodványa folytán, melyben a neki adott nyerges-mesteri jog helyett táskakészitői jogot kér, azon kérdésre, várjon a nyerges-mesterség táskamesteri jog elnyerhetésére képesit-e, a kamra igenlőleg felel. — Forcher Miklós ainbachi kassamühely tulajdonosnak mesteri jelleli élhetése iránt oda véleményez a kamra, mikép tekintettel az ezen közig, területen divatozó vasmüvekre semmi kifogás alá sem esik, ha a nevezett kaszamühely-tulajdonos gyártmányain mesteri jelt, harangot a czéh F. betűjével, használ.— B. Beden értesité a kamrát f. hó máj. 10 éres, mikép az alsó-austriai cs. k. gazdászati társulat kivonatára, ennek százados évünnepére ezen ezim alatt : „A föld s használata az austriai birodalomban“ egy ünnepi iratot készített. — Bárha a meglevő anyag semmi esetre sem tekintethetik elégségesnek, mindazonáltal mégis azon egy érdemet igényelhetne ez irat, hogy e téren az első kisérlet. Azon élénk óhaj — hogy a fölebbi irathoz az egyes koronaországok hasonló kimutatását csatolhassa — készteti a bárót a kamrát megkeresni, hogy ez mindazon tudósításokat, melyek az ő további feladatának megoldására alkalmasak, vele közölni szíveskedjék. A kamra elhatározza, hogy b. R e d e n ur kívánságának minden adandó alkalommal a legnagyobb készséggel elég fog létetni. A pesti városi rajziskolának nagyon korlátolt helyisége a kamrának újólag alkalmat ad arra, hogy a magas cs. k. budai helytartósági osztályhoz írásban járuljon az oda működés iránt, mikép ezen hiányon, mielőbb segítve legyen. Köztudomásúlag ama rajziskolában alig fér el 300-nál több növendék, míg azok száma négyszer annyinál is sokkal többre megy föl; továbbá vasárnapi ünnepnapokon, különösen téli időben a tolongás oly nagy, hogy a növendékek nagy részét ki kell zárni, vagy következő vasárnapokra kell utasítni, hogy így mindegyikük legalább némi oktatásban részesíttethessék ; már pedig igen nagy igaztalanság , hogy míg egyrészről több kézműágaknál a rajzolás kellékül tekintetik a mesterjog megnyerésére, másrészről a tanonczok s legényektől elvonatik az alkalom arra nézve, hogy a kivánt ismeretet kellőleg megszerezhessék. Már csak ezen tekintet is, ha nem vesszük is számba ama jótékony következményeket, miket a rajzismeret átalában a műiparra gyakorol, elegendő arra indítni a városi hatóságot, hogy elegendő s alkalmas helyiségek kiszolgáltatásáról gondoskodjék , mi talán legczélszerűbben történhetnék meg, a reáliskolák számára felállított új 3-emeletes épületben. Egyébiránt az eddigi nagyon korlátolt tér mellett még azon tény is háborítólag hatott a rajzoktatásra , hogy abban oly iparágbeli tanonczok is részt vettek, kikhez a rajzolás nem kivántatik meg szükségkép, s kiszorították ama tanonczokat, kiknél a rajzolás mesterségüknek főalkatrészét képezi; ezért ha a helyiség nagyobbíttatnék, mindnyájan háborutlanul s akadálytalanul részesülhetnének ezen oktatás jótéteményeiben, mi kétségkívü legkivánatosabb lenne. Ama nagy áldozatkészéss mellett, mit a városi lakosság a tanítási ügyben eddig fáradatlanul tanúsított, — a felsőbb helyrőli megpendítés bizonyosan elegendő leend arra nézve, hogy az érintett, s még nagyon érezhető szükségnek is a legrövidebb idő alatt elég legyen téve. TÁRCZA. Az 1812,1813, 1814 és 1815-ik év. 1813. (Folytatás.) Annak déli részén állt báró Hiller táborszernagy 60,000 emberrel Illyria határán Jenő alkirálylyal szemközt. Beuszey tringy 42,000 emberrel az Inn mellett állt. Vele szemközt a bajor tbk gr. Wrede 20,000 bajorral. Az éjszaki hadmiveleti mezőn állt Schwarzenberg hg tbgy a 120,000 főnyi csehországi sereggel a szorosok mögött, melyek Csehországból az Ércz-hegységen át Szászországba vezetnek. Ezekkel még augustusban egyesült az orosz-porosz hadsereg Wittgenstein és Kleist alatt, továbbá a 60,000 főre menő orosz testőrségek és tartalékok gr. Barclai de Tolly orosz tbk alatt. A Blücher tbk alatti 95,000 porosz és oroszból álló sziléziai hadsereg az Odera mellett állt meg, a fegyvernyugvás által meghatározott vonalon. Az éjszaki hadsereg a svéd koronaherczeg alatt 140,000 orosz, porosz és svéddel egész Berlinig nyomult elő. Wallmoden ahogy 20,000 angollal és némettel Hamburgot és Lübeket tartotta szemmel. A 60,000 főnyi fő orosz tartalék Benningsen alatt a Visztulától nyomult elő. Ferdinánd württembergi hgrbgy az austriai tartalék sereget Bécs körül gyűjtötte össze. Ezen 600,000 főre menő hatalmas tömegek ellenében állt 360,000 franczia a Katzbachtól az Elbéig terjedő négyes vonalban 30,000 ember képezé a tartalékot s lépcsőzetesen volt az Elbétől a Rajnáig felállítva. Napóleon maga vezette seregének mozgásait, Schwarzenberg hgybgy pedig a szövetségeseknek saját parancsnokaik alatt álló hadseregeit. A deréksereg augustus közepe után az Erczhegységen át Szászországba nyomult, Drezdát aug. 26-kán elfoglalá, ott Napóleon főhaderejével összeütközött,s tetemes veszteségeket szenvedvén Csehországba visszavonult. Vandamme a franczia főerő bal szárnyával követte, de aug. 30-án Kulmnál összezúzatott. Macdonaldot a szász sereg aug. 26-án a Katzbachnál, Oudinot-t az éjszaki hadsereg aug. 23-án Groszbeerrennél, és Neyt sept. 5-én Dennewitznél győzte meg. Sept. 1-je óta a szövets. főhadsereg az Érczhegység délkeleti lejtőjén állt s az ellennel Cseh- és Szászországban több ütközeteket vívott. Bennigsen trik az alatt a lengyel-orosz hadsereggel Szilézián és Csehországon át nyomult elő s oct. 18-kán Szászországban Peterswaldéhoz érkezett. Ez már a következő napokban részt vett a Lipcséhez közeledő fősereg ütközeteiben. A sziléziai sereg oct. 3-án Elsternél átkelt az Elbén s a Wartenburgnál gr. Bertrand tbk alatt felállított 4. franczia hadtestet futásnak indította. Az éjszaki hadsereg sept. hóban Wittenberget zárolta be s czirkáló csapatokat küldött Braunschweig és Kasselbe. October első napjaiban a svéd koronaörökös hadseregét Acken és Roszlaunál átvezette az Elbén s főhadiszállását Dessaunál ütötte föl. Az éjszaki hadsereg legszélső jobb szárnya gr. Wallmoden alt. hadteste működött az alsó Elbénél s Holstein felé. Ezzel szemközt állt Davoust trigy és a dán segédhadtest. A legjelentékenyebb ütközetek augustusban a Stecknitz partján Lauenburgnál, továbbá Vellahn és Zarentinnél, sept. 16-án a Göhrdénél vivattak s az utóbbiban a Pecheux - féle franczia hadosztály megsemmisíttetett. October közepe körül a szövetségesek főhadtömegei minden oldalról Lipcse felé nyomultak, mely város körül Napóleon császár a maga hadseregét öszpontosító Oct. 10 és 15-e közt a már igen megszűkült téren gyakori öszeütközés fordult elő a visszavonuló franczia s előnyomuló szöveti hadoszlopok közt. Oct. 16-án kezdődött az általános csata, mely a következő napokban folyt s 19-én a franczia hadsereg megveretésével végződött. A mi rész abból Lindenaun át elmenekült, a Rajna felé sietett. Az Innél gr. Wrede bajor hadserege s hg Reusz austriai serege állt egymással szemközt. Hosszú alkudozás után Riednél oct. 8-án szerződés köttetett, melynél fogva Bajorország lemondott Francziaországhozi viszonyáról s a nagy szövetséghez csatlakozott. Az austriai bajor csapatok 50,000 főnyi sereggé egyesültek, melynek főparancsnoksága gr. Wredetlekra len bízva. Ez Würzburgon át az alsó Majnához sietett, hogy a franczia hadseregnek a visszavonulást elvágja. Üldözés közben a derék sereg balra a thüringi erdőn át Frankfurt felé s a sziléziai sereg jobbra a Madárerdőn át Wetzlar és Gieszen felé nyomult. Az első utol érte az ellent s megütközött Vele Kosen és Buttelstadtnál, a második Baumerstrodenál, az Unstrutt melletti Freiburgnál s a Hersel-hegységnél. Az austriai bajor hadsereg azalatt a Majnához ért, elfoglalá Würzburgot, bezárolá Marienberg erődöt s aztán Hanauba sietett. Gellnhausennál az elősereg oct. 29-én a Rajna felé vonuló franczia hadsereg előhada elé állt. Élénk ütközet után a szövetségesek kénytelenek voltak a francziáknak az elvonulási utat nyitva hagyni. 30-án maga Wrede 40,000 austriaival és bajorral útjába állt a franczia főhaderőnek. Csata fejlődött ki. Napóleon megnyitá maga előtt az utat Frankfurtba s most seregének maradéka meg volt mentve. Az utóhaddal még oct. 31-én élénk ütközet folyt Hanau körül s a Frankfurtot Sachsenhausennal egybekötő hid is megvédelmeztetett a francziák ellen. Napoleon maga Mainzon át Párisba sietett. A csapatok a Rajna balpartjára húzódtak. Csak az utósereg maradt a jobb parton Hochheim mellett, de nov. 9-én az austriaiak megtámadták, megverték s Mainzba vetették. A Rajna jobb partján a francziák csak a kehli és mainzi hídfőket zárták megszállva. Bennigsen tlik az orosz - lengyel sereggel Magdeburgot zárolta be, de dec. elején, az ostrom-s zárlatot a porosz csapatoknak adván át, az Elba torkolatához nyomult s dec. 24-én bezáró Hamburgot. Az éjszaki hadsereg Lipcsétől Hannovera és Braunschweigen át Holstein és Schleswig felé nyomult. Megszállá Lübecket és Fridricksortot és Glückstadtot ostromla. Az ahhoz tartozó hadtestek : Bulow akt egy porosz és Wintzingerode és Tsernitseff töb orosz hadtestei nov. elején Hollandia felé fordultak, elfoglalák Doesburgot, Zütphent és Arnheimot, megverekedtek az ez ország védelmére felállított franczia csapatokkal Neusz, Wesel, Rommelnél stb. s lassanként befejezék annak meghódítását. Klenau a negyedik austriai hadtesttel november 11-dikén Drezdát vette be. Danzig, Mediin, Zamosy, Stettin, Torgau, Magdeburg, és Erfurt ostroma folytattatott, így végződött a németországi szabadságháború első hadjárata győzelmesen a Rajna mellett, azon felosztás szerint, mint azt az uralkodók megállapíták, s előkészületek tétettek a második hadjáratra, melynek a háborút Francziaországba kelle átvinni, mint melynek czéljául egyelőre Langres jen kijelölve. B. Hiller tbszügy 1813. augustusban, midőn az ellenségeskedések elkezdődtek, főhadiszállását Klagenfurtban ütötte föl. Az alkirály 58.000 emberrel állt vele szemközt, kik felső Karantánban, Krajnában, a partvidéken, a velenczei területen az Etsch és Brenta mellett és olasz Tirolban voltak felállítva. Aug. 10-a főhadiszállása Udinében, 19-én Görzben volt. Hadserege jobb szárnyát a Száváigterjesztette ki. Az austriai balszárny Zágrábból a franczia Horvátországba nyomult be , melynek lakosai azonnal Austria mellett nyilatkoztak. Más hadoszlopok a középből az ellenséges előcsapatok hadvonalát több pontokon támadták meg. A francziák elhagyták Karlstadtot, Loibelt és Villachot. Az alkirály aztán jobb szárnyát Laibach és Villach közt húzta össze. Főhadállása Tarvis mellett volt. Villachot a franczia előhad aug. 24-én támadta meg ,de az austriaiak által visszavezetett. 27-én megszállták ezek Fiumét. 28-n a francziák megtámadták az austriai középet, elfoglalák és szétrombolák a Rossek melletti drávai hidat, s 29-én beverék ismét Villachot. Septemberben az austriaiak balszárnyukkal Feistritz, Krainburg, Sanct Martin,Weichselburg és Zirknitznél győztek, s 30-án megszállták Laibachot. A közép sept. 19-én Rossek és Hohlenburgnál átkelt a Dráván, és K. Hiller tbszgy aztán főhadiszállását Villachba tette át. — A jobb szárny Tirolnak fordult, sept. 11-én bevevé a mühlbachi zárdát s 18-n Brunnekennél vívott ütközetet. Akkoron Nugent vezérőrnagy tevékenysége által már egész Hovátország s a partvidék legnagyobb része megtisztult az ellenségtől. Sept. elején már Istria is megtámadtatott s az ellenségnek Mitterburg, Pola és Pinguenténél szenvedett veresége után Capo d' Istria is meg lön szállva. A triesti zárdának oct. 29-én történt bevételével Illyria fölszabadíítása be volt fejezve. Oct. 7-én a közép hatalmába ejte a tarvisi állást, a jobb szárny a műhibáéri zárdát másodízben bevette. Tirolon áthúzódván , 16-dikán már atriesti várda is el volt foglalva. Az austriai bal szárny és közép előhada October utolsó napjaiban átkelt az Isonzón, Tagliamentón és Livenzán, nov. 10-én pedig az Alponon. A Bassanno mellett oct. végén, Caldierónál nov. 15-én, és San Michaelénél nov. 19-én vívott ütközetek után jobbra a Póig, és balra az Etsch hosszában egész a tengerig az egész térség el volt szabadítva. Velencze száraz oldalról november 6-án zároltatott be. Nugent a Po di Gorotól nov. közepe táján az egyházi államokba nyomult elő. Ravennát dec. 10-n megszállta és Forlit 19-én bevette. Tomassich tbb. octoberben Dalmatiába nyomult s még Jan Knint, Sebenicót és Zárát, 1814 januárban Klissát és Ragusát foglalta el. A pyrennei félszigeten ez évben Wellington hg József királyt Vittoriánál jun. 21-én verte meg, Sal Sebastiant és Pampelunát bevette és a francziákat Spanyolországból Francziaországba szorította. (Folytatása követk.) TÁRGYALÁSI TEREM. Pesti országos törvényszék mint delegált bíróság. Elnök : Fabin y Teofil orsz. főtörvényszéki tanácsos. Államügyész: Bovánkovics József. Védők : Tóth Lőrincz és Szilágyi Virgil. (Vége.) ? Júl. 7. délután 4/2 órakor a tárgyalás folytattatván, többnyire a vádlottak által egy vagy más körülményre nézve kihallgattatni kért tanuk előadása következett. J. Marosa, B. Lászlóné azon kérdésre nézve, szokott-e nála T. M. szivarokat vásárolni, igennel felel s oda nyilatkozik, miszerint nála T. M. különös jó kabánoszokat is rendelt meg egy skatulyával, s ezen kabánoszokból adott segéde nehány darabot I.-nek. Különben T. szivarok árában mai napig is 85 írttal adósa. R. Lászlóné, vádlott Cz. János abbeli előadását igazolja, hogy csütörtökön (dec. 13.) esti 8 óra tájban korcsmájába ment Cz. és F. Ott volt ugyanakkor még N. Pál és Zs. Mintegy 10 óráig kártyáztak s mulattak. Tőle hova mentek, megmondani nem tudja. Azt meri állítni, hogy F.-nak ekkor két hatosánál többje nem volt, még a bicskája is ott volt némi kis adósságra zálogban. F. határozottan tagadja, hogy ekkor este ott lett volna, s ő úgy tudja, hogy ez azelőtt jóval más alkalommal történt. R-né előadja továbbá, miszerint következő pénteki reggel (dec. 14.) már világos volt, midőn T. nevű városi cseléddel bement hozzá F., egy palaczk rumot kért és egy parítossal fizetett, hanem ugyanakkor egy csomó papírt-e pénzt-e, nem nézte meg — kivágott e szavakkal az asztalra: „Van pénz, három sertést eladtam az öregnek“ t. i. atyjának. F. nem vonja kétségbe, hogy ilyet mondhatott, habár ez a sertés eladás nem volt igaz, mert neki sertései nem voltak, hanem volt 35—40 pftja, ezt vághatta ki. B. Teréz szerint F. az ő korcsmájában olykor egyedül olykor Cz.-val megfordult. Arra emlékszik, hogy dec. 13. éjjel 12 óra tájban is Cz. oda ment F. Tamással, Zs. és N. Pállal, s ott mulattak reggeli 7 óráig, mit onnét tud, mert elmenetelük után felkészüléssel fél órát még töltvén a piaczra ment s ott aztán hallotta, hogy 8 óra. F.-nak ott nem volt pénze, mert még tőle kért kölcsön 25 garast, hogy kártyázhasson. Arra emlékszik, hogy húst főzött akkor éjjel, de hogy e hús otthon volt-e vagy azért Cz. ment el a székbe, ezt bizonyosan nem mondhatja. Midőn tőle elmentek, Cz. magával vitte egy serpenyőjét, hogy majd a székben húst sül, mert evés közben F. a tálba köpvén, Cz. egy falatot sem evett s éhen maradt. N. Juditra F. Tamás, Cz. s több tanuk kimondásának megczáfolása végett hivatkozván, általa azt kívánta igazoltatni, hogy a dec. 13—14 közti éjjel sem Rónénál sem B. Teréznél nem lehetett, mert az egész évét N. Juditnál töltötte. Tanú azonban ezen körülményt el nem ismeri, az megtörtént ugyan, hogy nála éjszakázott, de hogy ép ez éjjel ott lett volna, nem mondhatja. G. Teréz, ki azon jogkedvezményről, mikép sógora T. M. ügyében tanukép nyilatkozni köteles nem lett volna — önként lemondott, előadja, miszerint azt, hogy T. M. kikkel társalgott vagy kikkel volt közelebbi barátságban, megmondani nem tudja. A kávéházba Cz. igen sokat járt, F.-t azonban soha sem látta. Tanú testvére T.-né csupán arra kérte férjét az ő tudtával, hogy Cz., mint aki nagyon garázda ember volt, s akit egyáltalában nem szenvedhet — tiltsa ki a kávéházból. T. azonban azt felelte, hogy ő a kávéházból senkit sem tilthat ki. Arra emlékszik, hogy pár héttel T. elfogatása előtt egy éjjel bement a 2. sz. szobába, ahol ő már aludt, P. Julis és az ajtót egy asztallal elrekeszelte, hogy aztán merre ment ki, nem tudja, mert nagyon álmos volt. Reggel szobájából a szélső szobán jött keresztül azért, mert a 2. sz. szobát kívülről zárni nem lehetvén, nyitva hagyni nem akarta, a szélső szobán keresztül menvén , valaki feküdt az ágyban s német nyelven jó reggelt köszönt. A mint a cselédszobában még a topánját fűzte, T. beszólott hozzá , hogy a székbe megy, s ő menjen a pinczérszobába. T. el is ment a székbe s félfertály óra múlva visszatérvén, a hozott húst a konyhába vitte. Aztán egész nap otthon maradt. Szombaton reggel kérdezte tanútól P. Julis, vájjon nem félt-e az éjjel. Tanú e kérdésre nézve felvilágosítást kérvén, ekkor mondotta P. Julis, hogy az 1. sz. szobában valakit meggyilkoltak. Tanú közlötte ezt testvérével, ez pedig megszólította férjét; mire P. Julis kérdőre vonatván, azt felelte mosolyogva, hogy ő semmit sem tud. D. Lidia volt gyermekdajka T. M. házánál előadja, miszerint T. és Cz. jó barátok voltak. Az esetre vonatkozólag P. Julistól ő csak annyit hallott, hogy T. meggyilkolt egy kereskedőt. Honnét tudta ezt P. J. neki nem mondotta; az ágytól a ládáig látszott vércseppeket azonban mutatta. F. József kőműves, és ács 1855. évi karácson előtt másfél héttel csütörtök és pénteki napokon fát vágott Cz.-nak a székben. Pénteken reggel 7 órakor menvén oda, Cz.-t már ott találta. Nyolcz óra után oda jött egy ember, ezzel Cz. közönyös tárgyakról beszélgetett, kérdezte „hol voltál? hovamegysz?“ Egy szót sem szólhattak, úgy hogy ő ne hallotta volna. Aztán midőn ez ember elment, mondotta Cz. hogy F. Tamás volt. Cs. Sándor igazolja, hogy dec. 14. este B. által tőle kéretett kocsit, oly ürügy alatt, hogy egy hordó sört szállít valahova. Következett K. Ferencz és neje kihallgatása azon körülményre nézve, hogy Cz. János 1855 decembe 15-n este mily czélra kérte el kocsijokat, s mennyi idő múltával vitte azt vissza. K. Ferenczné előadja, hogy ők épen disznót ölvén, mikor már vacsorához akartak ülni, 6 óra tájban oda jött Cz. János, kit igen jól ismert — egy emberrel, kiről később tudta meg