Budapesti Hírlap, 1857. augusztus (174-197. szám)

1857-08-04 / 176. szám

tés nagy része már ásvány-égőanyaggal is­ize­tik , a­mint ez a rimamurányvölgyi vasmű-egy­letnél s Dem­en is, habár itt csak kísérlet útján, történik. A lapitó-kalapácsok helyébe már sok­­h­elyen a hengermű lép, mely igen kitűnő árut szolgáltat. napihírek és események Budapest, augustus 4. . g. A zenedének szombati próbatétele a fuvolára és az énektanszaki ifjak mind a négy osztályára ter­jedt ki. A fuvolázók között nincsenek ugyan még Dopplerek, hanem azért van Pfeiffer tanár úrnak egy pár jeles tanítványa, nevezetesen Farvasz Sándor, ki Bricefaldi éji zenéjét és Richter Fe­­renct, ki Pfeiffer változatait oly ügyességgel és ér­zéssel játszották, hogy idővel zenedénk díszére vál­hatnak. Szép Zsigmond is nevéhez méltó előmene­telt tett. A negyedik tanítvány még kezdő. Az ének­tanszakban, miután M. ur tavaly nyugdíjaztatott, Engesser ur tanította a jelen iskolai évben a két felsőbb osztályt, Langer ur pedig a két alsóbb osz­­tályi növendékeket. Miután a fiuk hangja 14—16 éves korukban változik, csak az azon túl levőknél, ha t. i. már férfi­ hangjuk megvan, lehet meghatá­rozni, váljon képes-e ezen hang­éneklésre. Ilyen felserdült és teljes férfihang birtokában levő ifjú há­rom van ez osztályokban. Mindhárman mélyhan­­gúak, habár az egyik, Blau úr tenorra írt áriát énekelt a „Bájital“-ból. Schaffer ur az „Alva­járó“-ból egy cavatinát adott elő, valamint Hirsch ur Lindpaintner ismeretes dalát : „A zászlóőrs“ erős hanggal és meglehetős szabatossággal éneklő. Legtöbb Ügyességet tanusítottak mind az alsóbb mind a felsőbb osztálybeliek a karénekek előadásában. — Ma kedden lesz az utolsó zenedei vizsga, mely alka­lommal az énektanszaki leányok harmadik és negye­dik osztályára kerül a sor.­g. Miután az építendő újpesti kikötő miatt az ed­digi városi, úgynevezett köszörűs - sziget és az új­pesti part között levő dunaág elzáratott, mi­által a Dunaparton lakó azon iparosok, kiknek üzletükhöz a Duna közelsége okvetetlenül szükséges, ennek hasz­nálatában gátolva vannak, ezek fölfelé vonulnak, és most Újpest nagyobb kiterjedést nyer a kikötői gát fölött a dunapart hosszában, s a káposztás­megyeri szőlők az országút mellett már egy hosszú házsort nyertek; egy pár év múlva pedig ezen házsor és a Duna között, hol jelenleg a learatott búza hever, nagy számú házak fognak állani melyek elhelyezé­sére az illető terv már készen van. A kikötő által Újpest kétségkívül szép jövőnek néz eléje. * A városunkban különböző verziókkal előadott, Bonyhádon Tolna megyében történt gyilkossági tényről a bécsi „Fremdenblatt“ következő tudósítást kapott: „Városkánkat jul. 27-én egy borzasztó ese­mény általános fölgerjedésbe hozta. A herczeg Schwarzenberg nevét viselő itt állomásozó dzsidás­­ezred alezredesének M. urnák katonai magánszol­gája a mondott nap reggelén 6 órakor a nevezett al­ezredes urnák általán tisztelt s szeretetreméltó nejét megfojtotta s aztán magát is fölakasztá. A nyomo­rult gyilkos bevárta azon időpontot, midőn ura had­gyakorlatra ment, a szakácsnét elővigyázatból a konyhába zárta s bement az alezredes urnák a még mély álomban fekvő nejéhez. A szánandó nő küz­delme a még alig 20 éves gyilkossal borzasztó lehetett, miután a meggyilkolt görcsösen zárt kezében egész csomók voltak a támadó inas hajából. A tény ind­okát különbfélekép magyarázzák. A férj fájdalma határtalan; a szerencsétlen nő életkora világában volt és minden ismerős előtt köztiszteletben és sze­retetb­en állt.“ *Kolozsvár jelenlegi képét a „K. K.“ így rajzolja : Az országos vásárral egybekötött lóver­seny, az állatkiállítás élénkebb szint adott városunk­nak. Vendéglőink telvék idegenekkel, s azok közt olyanokkal, a­kik évek óta nem látogatának meg. Kolozsvár úgy néz ki most, mintha visszatérőben volna ereibe az egykori pezsgő élet. Délczeg lova­gokat, robogó fogatokat láthatni utczáinkon. A va­lódi verseny ugyan csak még holnap (júl. 30-kan) lesz, de a versenytér azért néhány nap óta minden estre és reggel megnépesül. A versenyre bejelentett lovakkal próba­futtatásokat tesznek s e látvány szá­mos kiváncsi népet csal a városhoz nem épen közel eső, de igen szép fekvésű versenytérre. Egész hosszú sora nyúlik ilyenkor a gyalogoknak, lovasoknak s fogatoknak ki a külső Közép-utczán — előlegezni az eddig itt nem látott érdekes látványból. Bérkocsi­sainknak rég nem volt ilyen jó szüretük. Hát még a verseny napján ? Maga a lófuttatás, bárha mond­hatni rögtönözve van, a­mint az előkészületekből ítélhetni, igen érdekes lesz, s látva az iránta minden illetékes oldalról mutatkozó érdekeltséget, lehetlen nem remélni, hogy e fejedelmi intézkedésnek a leg­jótékonyabb hatása ne legyen alászállott lótenyész­tésünknek egykori fényébe visszahelyezésére. A tud­valevő két rendű versenydíjakon kívül még két újabb díjat alapítottak birtokosaink aláírás útján, az egyik díj 25 arany, az úgynevezett ostorfuttatás, a nyerő t. i. jutalmul egy kitűnő szép ostort kap. A másik díj, az úgynevezett „nép számára,“ nagy kár, hogy ezen díj kitűzése nem idejében történt, hogy kísértette volna meg a székely atyafi is a keleti faját. A beje­lentésekből következtetve az állatkiállítás igen gaz­dag lesz számban és különféleségben,vagy hogy eb­ből nemcsak a közérdekeltség, de a gazdászat ez ágá­nak emelkedése is kitűnik. Leginkább képviselve van azonban a sertés­faj, mint a melynek tenyész­tése körül pár év óta a legkedvezőbb lendületet ta­pasztalhatni. Mint legérdekesebb példányt említik gr. Bethlen Sándor urnak egy malaczozó angol ko­­ckáját, a mely óriási nagyságával mindenkit meglep. * Az erdélyi gazdasági egyesület folyó év második felére eső közgyűlését júl. 28-kan tartotta. A tagok számának szaporítására nézve indítványba hozott módok közöl — mint a M. F. értesít — elfogadta­tott az, hogy a tizkármentő társulat ügyvivői egy­szersmind mint egyesületi vidéki pénztárnokok is szerepeljenek. Ezután a géphozató bizottmány el­nöke jelenté, hogy a Mac-Cornik féle arató géppel tett próba fényes reményekre jogosítja az erdélyi gazdákat. Bezárta a közgyűlést azon indítvány, mi­szerint a helytartóság keressék föl, hogy az urb. törv.székeknek — annak idejében — tegye köteles­ségévé az úgynevezett hodájosok­, s az erdőségek­ben elszórva találtató pojánásokat — kibecsültetni, s az erdőségek s hodájok szélére rakatni, jelenleg a gazdaközönségnek irtások s egyéb visszaélések által nagy kárt okozván. A bécsi gazdasági tárlaton kiállított gabnanemekért nyert 3 db emlékpénzeket a gyűlés folytán kiadták, az ezüstöt kolozsvári polgár Kovács Mártonnak, a kis ezüstöt, a g. egyesületet illetvén , eltétetni határozták, a nagy bronzérem nyerője tisztán nem tudatik. Az aratás Kolozsváron elkezdődött. A termés szép. A török­­búza (kukoricza) oly szépen áll, hogy a legdúsabb termést ígéri. * Erdély főkormányzója­ig Schwarzenberg Károly tüzernagy­­ főméltósága múlt hó 28-án Sze­­benből Kolozsvárra érkezett az Ó császári ki­rályi Apostoli Felsége által kegyelmesen rendelt lótenyésztési és lóversenyi jutalmak kiosz­tását magas jelenlétével diszesíteni. A helyőrség tisz­tikara még az­nap, a polgári rendűek pedig másnap délelőtt tisztelegtek. * A bécsi Carl-színházban Thompson Lydia k. a. angol tánc­osnő a magyar csárdással nagy tet­szést arat. Nemzeti színház. A jeles olasz énekes Car­rion Emmanuel múlt szombaton bevégezte tizen­ötre terjedt föllépései sorát, mialatt „Rigoletto, Lammermoori Lucia, Alvajáró, Sevillai borbély, Don­ Juan és Troubadour“ operákban lépett föl. Utoljára „Borgia Lukrécziából“ a 2-ik felvonást, Rossini „Cenerentola“ czímű kedélydús operájából egy áriát és „Rigoletto“ utolsó felvonását énekelte. Carrion úr a magyar közönség szíves rokonszenvét, melyet ez az első hangtól az utolsóig igen melegen fejezett ki művészete iránt, helyesen viszonozta az által, hogy utolsó felléptének tiszteletdíját a színészi nyugdíj­intézet részére ajánlotta föl. Finis coronat opus. De volt még e koronában a jótékonyság igaz gyöngyén kívül egy másik csillám, mi igen kedvesen lepte meg a nagy számmal egybesereglett búcsúzókat. A Rigo­letto 5-ik felvonásának első zenestényei elhangoz­ván, Carrion kilép s lélekdús előadásával rákezdi : „A lányka ingatag, Hamis és csalfa nő“ elég tiszta kiejtéssel, s ugyanazon csábító édességgel, minővel először a „La donna e mobile“t énekelte. A közönség ártatlan örömében, vagy talán minden malige vegyü­­lete nélkül, hogy az idegen vendég gömbölyűbben ejti ki nyelvünket, mint itthon némely rendes tag „Az ingatag lányká“ba úgy beleszeretett, hogy három­szor ismételtette. Művészi tekintetben fénypontja volt ez estvének a „Hamupepelykéből“előadott ária, melyben Carrion egészen ő maga volt; itt nem kell tömör ének, szenvedélykifejezés, öblös mell­hang , hanem az a­mi neki utánozhatlanul birtoká­ban van — játszi hangcoloratúra. Hangösszekötők, átmenetek, a mell, fej és gégehangok egymásba folyó, egymást támogató gyors egymásutánja, váltogatása és egybekapcsolása, mintha egy Bosco szórná ugyan­­egy kalapból különféle csecsebecséit, vagy szájából a szivárványpántlikát. Carrionnak ez a valódi tere, és sajnáljuk, hogy az egész daljátékot nem lehetett vele adni, ámbár mint tudjuk, féligmeddig be van ta­­ TÁROZA. A magyar kereskedés s műipar régibb időkben. (Folytatás.) Külkereskedésünk nem áll párhuza­mos fejlődésben belső forgalmunkkal. Az sokszor sőt legtöbbször akkor tanúsít magas­ emelke­dést, midőn hazánkban a nemzeti zajongások csaknem minden lélekzettől megfoszták a bel­földi üzletet. Ennek oka abban rejlik, hogy azon politikai mozgalmak, melyek hazánk belsejét oly gyakorta dúlták, szoros kapcsolatban állottak a szomszéd országok fejedelmei s népei viszonyai­val ; innét külkereskedésünk rendszerint akkor nyert élénkséget, midőn nemzeti ügyeinkbe a szomszéd , a mieinknél erősb korú fejedelmek kényük kedvük szerint beavatkozhattak. Mind hazai, mind külföldi írók említik, hogy őseink Taksony vezérsége alatt tíz évig közösen birták volna a morvákkal a kaslavi és kaurzimeri ezüst bányákat­­). Föl lehet tennünk , hogy a külke­­reskedésre az nyitott első alkalmat hazánkban, minthogy köztudomás szerint a magyar éret igen kapós volt külföldön. Azonban Ős Dunánk volt az, mely a külföldre könnyű utat nyitván, külö­nösen keletszaki szomszédaink a szlávok, görö­gök, bolgárok , románok között népes piaczokat idézett elő a magyar föld termékeire, úgymint a só bor, barom, lovak ökrök s egyéb áru­nemekre nézve. Azon nevezetes szállodákról, melyeket Sz. István Konstantinápolyban, Ró­mában s Ravennában építtetett, némely írók azt tartják , miszerint azoknak nem csupán azon rendeltetésük volt, hogy a magyar ifjak tudományos kiképeztetésének intézeteiül szolgáljanak, hanem az is, mikép a külnépek­­kel k­ereskedelmet is előmozdítsák hazánkban !) Hogy I. Béla király alatt a külföldiekkel s különösen a görög városokkali közlekedés igen élénk lehető, gyaníthatni onnét, mivel a by­­zanczi aranyak honunkban már oly nagy szám­mal forogtak, miszerint a király ezeknek, mint legismertebbeknek értéke szerint szabályozta a magyar pénzfolyamot is. Azon nevezetes zarán­doklatok , melyeket Európa vallásbuzgó népei Magyarországon keresztül a szent sír fölszaba­dítása végett tevének, szintén gyakori érintke­zésbe hozták őseinket kelet népeivel, s főleg a görög városokkal. Ezen érintkezések, melyek Kálmán és I. László királyok alatt legsű­rűbbek valának, tetemesen előmozdították kül­­kereskedésünket. — Különös kedvezéssel fo­gadtattak őseink a görög birodalom váro­saiban főleg Comnen János bizánczi csá­szár korában, a kinek neje Piroska I. László királyunk leánya volt. — Miután pedig Ba­­zilius császár a bolgárokat egészen leigázá (1091), s ezeknek kereskedése meggyöngült, a keleti áruk szállítmányozását csaknem kirekesz­­tőleg a magyarok vitték vala. De mindezen sokat ígérő viszonyok közepett Magyarországnak, Hor­­vát- és Dalmátországnak meghódítása, mi mint tudjuk I. László s Kálmán dicső királyaink hős műve volt — nyújtott valódi s messzebb ter­jedő alapot a külkereskedésre. Itt az adriai ten­gerpart számos telepjei, melyek magyar jogha­tóság alá jutottak s Velencze a birodalmi fény­ben tündöklő szabad város szomszédsága, hol az akkori időben három nagy világrész szor­galma központosait — kedvező és fölötte jó­tékony hatással voltak külkereskedésünkre. A jelentékenyebb patthelyek ekkorában: Jadra vá­rosa, Veglia, Cherso és Arbe szigetei valának. Kálmán király , hogy a tengerparton a magyar uraságot megszilárdítsa s a nemzet külkereske­­dését mennél virágzóbbá tegye, ezen helyeket jeles kiváltságokkal ajándékozta meg. Váro­saink közöl az ország délkeleti részén Zimony állott legélénkebb közlekedésben Görögország­gal, mely város, miként Büllmann német író ta­núsítja , e korban gazdag kereskedő város volt. A szomszéd Németországgal űzött kereskedés tárgya a magyarok részéről leginkább gabona, só és bőrök valának , a­mikért aztán többnyire vásznat vettek cserébe; a marhakereskedést, mint fenebb is említők , királyaink inkább belföldi üzletre szorítók, mint külső kereskedésre. A keletet látogató s­honunkon keresztül utazó nyu­gati kalmároknak Esztergom volt nyug- és lak­­h­elyük. Az olasz városokba csak az Esztergom­ban megtelepült lombardok utazzanak áruikkal, onnét olasz szöveteket hozandók vissza; egyéb városaink csak a dalmaták által jöttek velük érintkezésbe, de viszont az olaszok s leginkább velenczeiek nem ritkán látogatták meg városain­kat. Tárgyai ezen kereskedésnek az olaszok ré-i szérűi: posztó, selyem, bársony s egyéb szövetek s ruhanemüek , aztán a hires velenczei fehér és festett üveg — valának; a magyarok részéről pedig barmokon s lovakon kivül kiváltkép : só, bőr, menyét s egyéb drága prémek. Az olaszok­kal­ kereskedés következménye volt, hogy szá­mos fényűzési czikkek, mint selyem, bársony, hölgymenyét, drága gyöngyök, kagylók s különféle arany ékszerek Magyarországban is divatosakká váltak , főleg a gazdagoknál. A szomszéd német tartományokkal, kiváltkép Austriával többnyire barátságos sőt atyafisá­­gos viszonyban állottak királyaink , mi a két nép egymássali közlekedését igen közhasz­núvá téve. Pozsony, Mosony, Esztergom s Pest valának e részről az áruk kivált a német vászon főpiaczai, melyeket a már akkor is élénk Bécs s egyéb szomszéd városok kalmárai sűrűen láto­gattak. A hajógyártásban s hajózásban még ez időben ügyetlenek voltak a magyarok. Hajó­­jaik hosszuk, esetlenek, nehezen fordíthatók, mi okból az ügyesebb görögökkel, vizen még nem versenyezhettek. Van ugyan említés történetünk­ben, mikép Henrik német császár ellen Endre és Béla, a Dunán, úgy­szintén III. Béla a velen­czeiek ellen tengeri csatát nyert, de hajóik való­színűleg nem honi készítmények valának. Még csak azt kell megjegyeznünk, mikép Velencze s Konstantinápoly volt a magyar külkereskedés­­nek valamint főébresztője, úgy ellensúlyozója is. Azonban, mióta az olasz s főleg a velenczei na­szádok sűrűbben látogaták a Bosporust és a Fe­ketetengert, Magyarországnak közbenső keres­kedése (Zwischenhandel), mely II. Endre ország­­lása elején még eléggé élénk volt, nagyon meg­gyöngült ; a német kereskedők is többnyire a középtengerre vették utjukat, a minek követke­zése az jön, hogy azon utak, melyeken a regens­­burgi s egyéb kalmárok Görögországgal közle­kedve , honunkon átvándoroltak , — majdnem végkép elhagyattak. Azon végtelen politikai za­varok, melyek e korszakot mintegy bezárták, még inkább előmozdítók annak hanyatlását. Rabszolgakereskedés. A rabszolgaság állapotja, melytől gyakran egész államok boldog­sága függött, már e korszak kezdetén is fontos részét tette a magyar törvényhozásnak, melyben magát a nemzetnek mintegy szelleme­s charac­­tere fejezte ki. Minthogy ezen gyászos állapot minden nagyobb európai államokban virágzó di­vatban volt már, midőn apáink e hont elfoglalók, nem veték el maguktól ezen hasznosnak mutat­kozó szokást, mint már egyébütt is mondok, nagy számmal tartottak rabszolgákat, s élénk keres­kedést űztek azokkal. A keresztény vallásnak s meghonosulta őseink között jótékonyan hatott a­­ rabszolgák sorsára; napról napra kevesbítő azok számát, s enyhítő azok állapotát; de az ön­haszonlesés, műveletlenség, s az ököljog uralma még ekkoron igen erős volt egész Európában, s azon örök igazság, mikép minden ember egyenlő, valamint másutt, úgy nálunk sem bírta még föl­olvasztani a szivek jegét. A régi magyarok egész IV. Béla király koráig élénken foglalkoztak a rabszolgakereskedéssel ; de ezen eladandó vagy vásárlandó rabszolgák leginkább a hadi kalan­dokban elfogott olasz német, s egyéb idegen nemzetbeli egyénekből állottak ; a bennszü­lötteket s keresztényeket törvények tilalmazták eladni , s különösen I. László királynak III. törvénykönyve 2. fejezetében olvassuk, mi­kép magyar származású vagy Magyarorszá­gon született rabszolgával , habár külszár­­mazású lett volna is, kereskedni nem­­volt sza­bad. Kálmán király még szűkebb korlátok közé szorította ezen kereskedést az által, hogy a kirá­lyokon s egyházakon kívül senkinek nem engedi meg a rabszolgák tartását. Hogy azonban ezen dicső intézkedés egyhamar foganatba nem ment, látjuk a Váradi Regestrumnak a tizenharmadik század eseményeire vonatkozó adataiból , me­lyekben annak, hogy rabszolgák Kálmán király országlása után még sok ideig léteztek hazánk­ban, több nyomára találunk. Rövideden csak annyit akarunk még megje­gyezni, hogy a nem kevesbbé magasztos ezélzat, mint bölcs intézkedések következtében, szűnt ugyan hazánkban a rabszolgakereskedés, s őse­ink becsületére legyen fölemlítve, szűkebb körű is volt ez, mint másutt; — de e korban egészen még sem enyészett el. Az urak féktelen kevély­sége s haszonvágya még mindig gátolta, hogy e szerencsétlen néposztály természeti jogait él­vezhesse s polgári jogokat nyerhessen. Pedig, mi ezen kebellázító méltatlanságot az utálat leg­mélyebb fokáig sülyeszté, az volt, hogy ezen minden ember, jogokból kivetkőztetett köznép mind a mellett­ is statust tön, a nemzet egyik részét képező. Ők eredetileg polgárok valának, polgárai sokan a honnak is, melyben rabigát viseltek; de a szabadságnak egyedárusitott ál­lapota után, a hatalmasb osztály által nyomvák, mintegy páriát lőnek az erősbnek és vagyonosb­­nak. Midőn a kereskedelmi forgalom szűnni kez­dett velük, lassankint a földművelés űzésére al­­kalmaztatának, s átmentek a jobbágyságra — vagyis enyhébb állapotába a rabszolgaságnak. Vége köv. h) Kollár: Amoenitates Hist. Jur. Tom. II. Pag. 167. i) Hu­llmann : Gesch. d. byzant. Handels. 79. 1. Chartultius: Vita S. Stephani Schwandtnernél 420. nulva. E szívélyes búcsú után a vegyes előadások pár napra szünetelnek színpadunkon. I­esniewszka Lujza k. a. magyar nyelven nyitja meg vendégjáté­kai sorát. Tudósítás a pesti ev. reform. theologiai tanintézet másod évi közvizsgáiról. A pesti ev. ref. theologiai tanintézet Isten ke­gyelméből másod évi tanfolyamát bevégezvén, jul. 27—29. megtartottak a közvizsgálatok. Jelen voltak ezen az egyházkerület részéről megbízott felügyelők : Gr. Ráday Gedeon, Fáy András urak világi, és Török Pál, Kis Lajos Nagy Zsigmond esperesek egyházi részről. Eze­ken kívül mélt. Nagy István főtörvényszéki ta­nácsos, gr. Teleki testvérek Sándor és Gyula, Bernáth György, Thali Antal és Szabó Meny­hért kerületi törvényszéki tanácsosok, Kis Ká­roly és Szontag Gusztáv kapitányok és t. társ­­tagok, Ottlik István, Enzsel Sándor, Barkassy Imre, Zsarnay Imre , Polgár Mihály, Karczag Ferencz, Boczkó Dániel, Nánási Lajos, Irinyi József, dr. Szabó János, dr. Entz, dr. Bugát, dr. Bartha , dr. Kajdacsi, Kovács Gyula, Szent­­péteri, Borosa Mih., Ensel Kálm., Tóth Laj. urak, Ziltz rabbi, tiszt. Bauhoffer György, Kontra Ján., Kármány Pál, Soltra Alajos, Salamon István, Klein lelkészek — Liebner Pál pozsonyi, és Ta­kács János kolozsvári tanár urak stb. A felső helyen is bemutatott, utóbb a közön­ség elé terjesztett programmhoz híven, az első évi theol. növendékek, számszerint 17-en oktattattak , a 11 a g­i Mór tanár által a héber nyelvészetben oly előmenetel és sikerrel, mely a szakértő férfiakat is teljesen kielégíté, — az újtestamentoioi görög nyelvben pedig T­a­t­a­y András tanár­ áltiffi­diai Iga­tták a bölcsészet tör­ténetét Tatay András, a rendszeres philoso­­phiát B­a­rl­a­g­i Mór, a paedagogikát Székács József előadása után; a Pesten létező tanodákon kívül a váczi siketnémák intézetét is meglátogat­ván ,­­ a didactica és methodikát Gönczi Pál Útmutatása után. A physico-theologiát tanulták, jelesen az állati physiologiát dr. Pólya József, a botanikát Csengeri Antal, a geológiát Gönczi Páltól, az utóbbi tantárgyra nézve mu­tatványokat , magyarázatokat adván a nemzeti múzeumban Kovács Gy.ul, bibliai geográfia s ethnographiát tanított Török Pál, archaeologiát­­ a 11 a g­i Mór német nyelven, melyen a növen­dékek is a közvizsgán folyvást, fennakadás nél­kül feleltek. Ugyanezen növendékek gyakorol­tattak az irályban Gyulai Pál, szépírásban L­ö­v­é­n­y­i József, éneklésben Bognár Ignácz urak által. A másod évi theologusok­­nak szám szerint 14-nek előadta Ballagi Mór az ó-testamentomi exegesist, és bibliai tanrend­szert, Tatai András az ó-szövetség s apostoli kor történelmét, theologia encyklopaediát, apologe­­tikai s új szövetségi exegesist, a derék Benkő Dániel, a gazdaságtant, Dürringerfi János a franczia nyelvtant. I

Next