Budapesti Hírlap, 1857. augusztus (174-197. szám)

1857-08-02 / 175. szám

Peat Vasárnap, 174 Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : fél évre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben : félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. A hirdetések ötször halálosott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ifc az. a. l-ad emeleten. Kiadó hivatal van : Egyeted-utczában, 2-ik szám alatt, ffildsiint Előfizethetni helyben: a ap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs.kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együttbérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. HIVATALOS RÉSZ. öcs. k. Apostoli Felséges. é. jul. 10-ki legfelsőbb határozata által legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy Ghega Károly lovag ministeri tanácsos és az állami vasútépületek központi igazgatója, a neki adott észt és rendi közép keresztet elfogadhassa és viselhesse. öcs. k. Apostoli Felsége f. é. júl. 1-ji legfelsőbb határozata által Brogio Alajos lovag főpostaigazgatósági segédet, hosszúévi htt és sikeres szolgálata elismeréséül, koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Fesége sajátkezüleg aláirt okmány által Breganze Jánost Velenczében az austriai birodalom nemesi rangjára legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. jul. 15-ki legfelsőbb határozata által Hrabovszky Zsigmond cs. k. helytartósági tanácsost ülnökké és előadóvá a nagyváradi urbéri főtörvényszéknél legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, augustus 1. (Második keleti háború.) Vagy tán nem második keleti bábom az, melyet Anglia most Ázsiában folytat és ezen háború nem érdemli-e meg jobban a keletinek nevét, mint az első? Nem a kelet jövöje-e az, mi ott koczkán forog? Ázsia — egyik angol lap igen találó megjegyzése szerint — csak két európai nemzetet ismer — az angolt és az oroszt! Ha holnap vége szakadna az angol uralomnak Ázsiában, holnapután Oroszország mint „természetes örökös“ venné át a hagyományt s miután az angol kormányzattal nem akartak megelégedni az ázsiai népek, az orosz rendszer gyönyöreivel fognának megismerkedhetni. Nem akarunk feltétlenül hitelt adni azon szambuli tudósításnak, miszerint Herátból nagymennyiségű orosz pénz küldetett volna Indiába, vagy hogy orosz küldönczök hónapok óta bejárták Indiát, a mostani lázadást előkészítendők, hanem mindenesetre feltűnő, hogy ily roppant terjedelmű és messzire elágazott fölkelés oly gyorsan s oly meglepő összevágással létrejöhetett, anélkül hogy az angol hatóságok idejekorán elejét vették volna. „A bengáli hadsereg nincs többé!“ Így hangzik a legújabb távirati sürgöny, míg magántudósítások szerint egész Bombay szintén a lázadás színhelyévé lett. Már most vessünk egy szempillantást a térképre ! Bengália a félsziget keleti, Bombay annak nyugati szélén fekszik, tehát a sziget egész szélessége választja el egymástól a fölkelés e két színhelyét; a közlekedési eszközök — miként magától érthető — mindig kizárólag az angolok kezében voltak és mégis ezen együttes és összevágó cselekvés? — Isten bocsássa meg minden ember bűnét, hanem még a legjámborabb lélek is azon gyanúra vetemedhetnek, hogy itt ügyesebb kezek működtek, mint a hinduk vagy mahomedánokéi. Nem tagadjuk s egy alkalommal részletesen ki is mutattuk, mily nagy hibákat követett el Anglia ind alattvalói irányában. Végbekiáltó igazságtalanságnak tartjuk, hogy a hadseregben szolgáló benszülött a kapitányi, sőt itt ott még a hadnagyi rangnál sem képes fölebb lépni, hanem ezen igaztalanság évtizedek óta áll fen s önkénytelenül is azt kell hinnünk, miszerint minden komoly következmények nélkül még tovább is fenállhatott volna, ha kívülről a hamu alatt égő szikrát magas lángra fel nem fúják. Palmerston lord hétfőn azt jelente ugyan, miszerint újabb (alkalmasint a bombayi felkelésre célzó) hírek nem érkeztek Indiából és nem is kételkedünk azon, hogy ez állítás igaz, hanem az angol kormány már több ízben meglepetéssel láthatta, hogy ő nincs mindenkor a legújabb indiai tudósítások birtokában s hogy magánosok sokszor 3—4 nappal hamarább jutnak azokhoz, mint a királyné ministerei. A lord állítása tehát semmit nem bizonyít, annyi tény, hogy az ügy igen komoly s az angol kormány örül, hogy a parlament részéről oly készséget talált, minőt csak politikai érettséggel és valódi hazafisággal bíró népképviselettől várhatni. Elegendő-e a „parlament gyámolítása,amelyet ez Russel indítványa nyomán megígért, a lázadás elnyomására ezt a jövő fogja kideríteni ; az angol kormány maga legjobban tudja, hogy életkérdés az, mely itt szóban forog s igy mindent megteend, a mi hatalmában áll, hogy a nyugalmat helyreállítsa. Kívánjuk, hogy e törekvéseit siker koronázza s e kívánat annyival jogosultabb, miután a minap elfogadott Russell-féle indítvány nem csak gyámolítást ígér „a lázadás elnyomására“, hanem egyszersmind oly rendszabályokat, melyek India lakosságát jövőre kielégíteni képesek. Végre pedig — és ez is argumentum — még az „Augsb. Alig. Zig“ is, mely rendesen görcsöket kap, valahányszor Angliát dicsérnie kell, egyszerre nagy meleggel védi Angliának ázsiai missióját és egyik szerkesztőségi jegyzet végén ekképen kiált fel. Európa világtörténelmi feladata az, miszerint — bárcsak lassan s ezentúl kettős óvatossággal — a mélyen sülyedt ázsiai emberiséget a keresztény civilisatio részére hódítsa és mi — ezen dolog körül politikailag nem érdekelt németek — kinek engednék át szívesebben e feladat megoldását, mint a vér- és szellemrokon Angliának?!“ — A nevezett lap két évvel ezelőtt az első keleti háború alkalmával nem igen nagy örömmel fogadta „a vér és szellemrokon Angliának,“ győzelmeit; meglehet, hogy azóta tisztába jött magával „Európa világtörténelmi feladata iránt,“ s higgadtabban ítélendi meg a második keleti háborút! AZ ÚJ OROSZ BORVÁM ! A Magyar Sajtó és Magyar Posta kemény vitát folytatnak az új orosz borvám felett. A Magyar Sajtó állítja, hogy le van szállítva a borbeviteli vám, mert az az új táblázat szerint minden pad után 2 rubelre és 10 kopeckre van határozva. A Magyar Posta azt állítja, hogy emelve van, de a vám szerinte is az új táblázatban 2 rubel, és 10 kopeck, így a két vitatkozó félnél az új adatok egyenlők. Csak a régi vámra nézve lehet tehát kérdés. Ez tudomásunkra padonként 2 rubel és 90 kopeck volt. Ellenkezőjén vitatkozzanak, akiknek tetszik. Mi itt egészen más szempontból akarjuk felfogni a dolgot. Jelesen úgy látszik, hogy a magas beviteli vám mellett sokan kedvüket s reményüket is elvesztik borkivitelünknek az orosz tartományokba való szaporíthatása iránt. Vizsgáljuk annak okáért mennyire magas az, s lehet-e mellette reménységünk ? Tudjuk , hogy az austriai birodalomba egy vámegyesületi mázsa bortól (egy akó hordóstul mintegy 120 font) legfinomabbtól, melynek akóját a vámtáblázatok 30 pftra teszik, 10 pft vám fizettetik, ez a felvett ártól 333 száztolit tesz, ha pedig az ily bornak igazi árát vesszük fel, mely 50 pfton alig áll a kereskedésben alól, akkor csak 20 száztolkra ig. Ily bor Európa második bortermelő birodalmába e magas vám mellett is hozatott be 6571 mázsa. A legközönségesebb piemonti borra, melynek mázsája 3 pfton kel, 1 ft 10 pkr vám van vetve. Ez az ár 38 száztollát teszi. Mégis ebből e legmagasabb vám mellett 364,979 mázsa hozatott be, úgy hogy végig menvén mindenféle borokon, aránylagosan magas vámok mellette birodalom összes borbehozatala 561,780, kivitele 194,442 mázsát tevén, behozatali többség 367,338 mázsa Ha az orosz birodalomba való beviteli vámot a padok utáni vámegyleti mázsára vonjuk, az 11 ft 25 pkrra rúg. E szerint csak 1 frt 25 krral több mint az austriai vám a finom boroktól. Annál fogva, ha már Austriába ama kevéssel alacsonyabb vám mellett oly jelentékeny mennyiség hozatott be, tagadhatlan, hogy finom boraink kivitelére szép kilátásunk lehet, mert bizony Oroszországnak több szüksége van a mi finom borunkra, mint nekünk volna külföldére. Mi az orosz vámtáblázatban tehát nem a vám elvont magasságában, hanem abban látjuk a kedvezőtlenséget, hogy nincs a borok minősége szerint különbség téve, mert oly bortól, melynek akója vagy vámmázsája 30 pft, nem épen magas az, hanem mihelyt 20 pfton alól száll a bor ára, azonnal elkezd magassá, utoljára elviselhetlenné válni; mert hogy Oroszországban a mi 3 forintos borunkért a vitelbéren kívül csak 15 pftot adjanak is, abban tamások vagyunk. Tehát finom borainknak nem árt a kérdéses vám, bár tagadatlan, hogy alacsonyabb vám mellett azokat is több nyereséggel lehetne kivinni. Hanem azoknak az árt, hogy nem igen van mit adni az oroszoknak, mert hiszen a birodalom maga is hoz be. De közönségesebb borainkra nézve minden esetre óhajtandó, nem ugyan annyira a vámleszállítás, mint az ár szerinti osztályozás, hogy azoktól a finom boroknál mutatkozó száztok szerint szabassék meg árakhoz képest a vám. Mindenik felének kivitelét azonban az segíti legtermészetesebben elő s csak az teszi lehetségessé, ha több gond fordítatván szőlőmivelésünkre, a kivitelre sok és finom bor áll készen. Mostani bortermelésünk, mint kimutatók, a birodalom borszükségét sem fedezi. Nem a felidézett két lap vitájába akartunk tehát e sorainkkal beavatkozni, mint csupán visszaadni azon szőlőmiveseknek kedvét, kik talán a magas orosz vámokon megcsüggedni kezdettek. G. K. Darvas, jul. 30. Azon kevés jöggyökösségi perek száma , melyeket az 1852-diki nov. 29-diki cs. k. nyiltparancs még életben hagyott, ismét kevesedett egygyel; mert azon per, melyet a gróf Csáky család Dél-Bihar megyében fekvő Darvas helység iránt a nevezett helység többi közbirtokosai ellen még 1810-ben, a királyi tábla előtt kezdett, befejezve van, és pedig jól sikerült barátságos egyesség útján. Igen kényes volt ez ügy az alperes közbirtokosságra nézve. Ugyanis 1847-ben a királyi tábla által ez ügyben hozott döntő ítélet által az egész darvasi határ a felperes grófi család tulajdonának mondatott ki, a többi közbirtokosság részére csupán a beruházások rendeltetvén kifizettetni. Ez ítéletet a legfelsőbb és semmitő törvényszék is helyben hagyta s a nagyváradi országos törvényszék július 14-én ennek alapján kezdett végrehajtást. Ütni hallotta az alperes közbirtokosság az órát, melyben , mint eddgi birtokából kivetkőztetettnek, tömegestül kellene elhagynia Darvast, szülőföldét, őseinek is hazáját és temetőjét, mely látta örömeit s bajaiban osztozott. Országos törvényszéki kiküldött biróns Dolinay Pétr úr volt; a felperes grófi családot gr. Csáky János e méltósága képviselte , kiknek kíséretében a perben álló felek ügyvédei is megjelentek. Balsejtelmek s izgatottság érzete fogadta a megjelenőket , de távol a kitöréstől, mert hogy a kitörés ellenszeréről is gondoskodva legyen, a rosz jövendőt sejtő alperesek az ősz Boka zenekarának egyik osztályát hozatták ki Debreczenből Darvasra, miszerint ha már válni kell ősapáiknak hazájától és temetőjétől, nekik pedig hazájuktól és szülőhelyüktől, zenehangok mellett öntsék ki a fájdalmat. Hiszen a magyar zene oly megható, hogy minden búbánatot gyógyít, és a magyar szívnek a dal és zene örömben bánatban mintha elválhatlan társa volna. Azonban hála a végzetnek, nem került a sor a búhangokra. Mert végrehajtó biró Dolinay Péter urnak biztos tapintata, melylyel a sok oldalú ügynek bonyolódott szálait kifejteni tudta, több napi értekezletek után eloszlatta a baljóslatú sejtelmeket, s a borára derűt hozott. A Csáky grófi család képviselője gróf Csáky János , méltósága, ki miként maga mondá, barátként és nem perlekedő és nyertes felperesként kívánt a darvasi közbirtokosság közt megjelenni, szintén nem azon törekedett, hogy helyzete előnyeit felhasználja, hanem hogy a bírói ítélet kérlelhetlen szigorát nemesen részvevő kebellel enyhítse. A családját képviselő nemes gróf eme kegyessége , s a végrehajtó törvényszéki tanácsos ur erélyessége, melylyel az ügy érdemére szolgáló minden körülmények felfogattak s a szigorú végrehajtás szomorú következései mérlegeztettek , eredményezték annál fogva azt, hogy az annyi évek óta perlekedő felek közti feszült állásnak ész és szív szavára félretett szigorú ítélet helyett méltányos egyesség barátságos után vetett véget, mely egyesség alapján a mintegy 4000 holdnyi határból a felperes grófi család 1500 holdat kizárólagos birtokába vevén, a többit a beruházással biró alpereseknek, beruházásai fejében,örökbirtokukban meghagyta. Ezen egyességet, melynek többi mellékes pontjai is az egyességre lépett birtokosok javára szólanak, ugyanazoknak hálás köszönete követé, mely a gróf ő méltósága és a végrehajtó biró irányában érzékeny szavakban nyilvánult. És ekkér a búra szánt ősz Boka zenéje is az öröm vigalmával viszhangzott, lévén vége a perlekedésnek barátságos áldomás. Midőn az emlitett egyességet az illetők nyilvánosság elé hozák , gróf Csáky János s országos törvényszéki tanácsos Dolinay Péter ő nagyságuknak azon óhajtással szavaznak köszönetet; vajha minden perlekedő felek oly bírói ügyességgel, erélylyel, észszel, s ellenféli méltányossággal és szivvel találkozhatnának mint a darvasi közbirtokosok. sz. Augustus 7, 1857. Jász-Árokszállás, jul. 30. A hírlapok által egész erélylyel ajánlott , eléggé nem sürgethető tizkár elleni biztosítás elhanyagolását sirattatja a sors vidékünkön egy községgel. Július hó 23-án az Árokszálláshoz 1, Gyöngyöshöz pedig '/1 órányira fekvő Atkár helység lángok martaléka lett. Elégett 48 ház, 53 istáló s kamara s az ez idei minden behordott széna s gabonatermés s a 48 házban lakó 93 család megfosztva kenyerétől, egy évi szorgalmának gyümölcsétől s a néki szállást adó fedéltől. A tűz oltására ideje korán megérkezett gyöngyösi vizipuskák , a t. Kovács László úr puszta-vámos-györki oltószerei csak keveset segíthettek a nagy szél miatt. Állítólag a gyuladást búzaasztagon leszállott galambokra való lövöldözés okozta. A leégett házak és termények közül egy sem volt biztosítva. Vajda a szenvedett kár a szerencsétlenek s mások előtt is intőpélda lenne a biztosításra! Árokszállás a felebaráti szeretetnek szép példájául folyvást szállítja az élelmi s pénzbeli segedelmet a szerencsétlenek számára, s e részben árokszállási r. kath. kántor Nagy János úré a buzdítási dicsőség. Aratásunk vége felé közéig. Várakozásunknak nem épen felelt meg. Egy csomó búza (13 kéve) mely máskor 2 vékát bőven meg szokott adni, most tett kísérlet szerint 1/2 vékát alig eredményez (megjegyezvén, hogy a jászok jó nagy kévéket szoktak kötni, hogy igazán legény legyen a ki hángja), tavaszi vetéseink pedig néhol alig adják meg a magot. — A széna jó árnak örvend egy középszerű kis kocsi széna ára jelenleg is már 10 pft. Kukoriczához kevés a remény, miután 2 hónap óta meg nem ázhatott. Úgy vagyunk bab vagy paszuly s egyéb veteményeinkkel is. Gabona kereskedésünk mind a mellett pang. Gyöngyösön, mint e vidék föpiaczán a búzának köble 4 ft. 48 — 5 pfton, rozsé 3 ft. 12 kron, kukoriczáé 3 ft. 36, árpáé 2 ft. 24 piron kelt a múlt heti vásáron. 1. 1. NAPIHIREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, augustus 2. * A Hildegard Főherczegasszony ő császári Fensége magas pártfogása alatt álló „első pesti bölcsőde“ részére újabban következő kegyes adományok folytak be: néhai Fuchsné assz. sz. Mahler Josepha végrendeletileg hagyott 10 ftot; Faskó Fanny k. a. ajándéka 5 ft; Hehrné assz. M. Radnóról 5 ftot; Wojtitz Baruch ur 36 darab kis kendőt, 36 darab kötényt és több gyapjukelme maradványt, melyekért az igazgatóság nevében leghőbb köszönet nyilvánittatik. * Bibornok-hg-primás eminentiája a szt. István társulatot külön leiratban hívta meg a f. é. sept. 3- kán reggel Pozsonból indulandó bucsujáratbani részvételre A társulat hitbuzgó tagjai mindenesetre édes kötelességüknek tartandják ő eminentiájának kegyes atyai vezetése alatt azon szent helyet s már őseink korában nevezetes Mária kegyelem - képét meglátogatni. M. hó 30-kan a társulat választmánya elhatárzá, hogy a czeli templomot egy diszkótiszt missaléval fogja megajándékozni. Mellesleg azon örvendetes körülményt is megemlítjük, hogy a lefolyt hóban a tagok száma 68-al gyarapodott. * A helyb. evang. gymnasiumban m. hó 30-kán befejezett vizsgákról igy szól a „M. P.“ egy tudósítója : Átalánosan igen kedvezőleg szólhatunk. Az utolsó vizsgát Argay tanár úr növendékei tevék a történetből, s meg kell vallanunk, hogy a tanítványok értelmes felfogással és teljes otthonossággal feleltek az eléjök tűzött kérdésekre. A felnevezett tanár úr a történetet a legjobb rendszer szerint közli tanítványaival. E vizsga végével néhány növendék jól választott költeményeket szavalt régibb magyar költőinkből, s ezután Hunfalvy Pál iskolai felügyelő úr előterjeszté , hogy néhai Döbrentei Gábor úr az evang iskola növendékei számára egy arany jutalmat tűzött ki a legjobb magyar dolgozatra, melyet ez iskolabeli növendék készítene. A pályázás ez évben is megtörtént. A bizottmány (Székács és Fábry urak) egyhangúlag Bajza Jenő, Józsefünk szépreményű fiának „Harmincz éves bábom“ czímű dolgozatát tartották a jutalomra legméltóbbnak, s a pályanyertes dolgozat szerzője által nyilvánosan fölolvastatott. * A múlt napokban mentek végbe az itteni ágostai evangleány-növeldékben a nyilvános próbatételek. Eddig elő két ily intézettel bírunk, az egyik t. i. Janisché, a másik Seltenreich asszonyságé. Mindkettő megfelelt a méltányos várakozásoknak. Csapliczky Lillaassz.fesőbb engedélylyel meg-