Budapesti Hírlap, 1857. augusztus (174-197. szám)

1857-08-07 / 179. szám

Pest Péntek. Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben : félévre: 0 frt, évnegyedre: 4 frt. A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 8 kr, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Sirikissitői iroda : Egyetemutcza 2-ik st. a.l-ső emeleten. Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP Előfizethetni helyben: aap kiadó hivatalában. Egyetem-uteza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. Pest, augustus 6. (A török ministerkrizisek) azon szerencsétlen rebus-ra emlékeztetnek, mely egyedül az á betűből állt. Miután olvasóink alkalmasint hiába törnék fej őket megfejtésén, megmondjuk, hogy ezen rebus azt jelenti „neme ”,“ mert — az á nem s ! Tudjuk, hogy mindenki boszankodik ily megfejtésen , melyre nem az ész, hanem egyedül épen annak ellenkezője vezethet s bocsánatot is kérünk a badar tréfáért; hanem a török ministerkrizisekkel csakugyan hasonlóan vagyunk mint ezen rebussal Jön egy uj ministeri jegyzék Stambulból; az uj kormány tagjai ezek meg ezek ; külügyminister Ali pasa; mit jelent ez ? minő politikai jelentése van ezen combinátiónak ? ezt kérdi mindegyik és senki sem tud rá felelni, hanem néhány hét múlva kiderül, miszerint ama változás nem jelent egyebet mint •?— hogy Ali pasa nem R e s i d pasa! Ha Stambulban diplomatiai nehézségek támadnak s az illető miniszer megunja a küzdelmet , akkor oda dobja tárczáját s most nyakra főre keresnek valakit, a ki fölvegye, csak hogy legyen a ki hordja, ez a fődolog, a többi mind mellékes. Erről úgy hiszszük három év óta több ízben meggyőződhettünk s azért elszoktunk attól, hogy a török politika nevezetes fordulatainak kiinduló pontjául tekintsük ; a török politika úgy sem oda fordul, ahová a kabinet, hanem oda, ahová a külbefolyás hajtja. Tekintsük a legújabb miniszerváltozást, mely kétségen kívül a moldvai választások, vagy tágabb értelemben a Dunafejedelemségek illetőleg az unió ügye által jön előidézve , mit lehetne e változásból következtetni? Resid pasa, a lelépett külügyminiszer, az uniót ellenezte ; visszalépése tehát — legalább a másutt divatozó szokások szerint — azt jelentené, hogy azultán nem helyesli ezen unió ellenes politikát s hogy — annak más fordulatot adandó — más személyre akarja bízni az ügyvitelt. Ezen más személynek természetesen olyannak kellene lennie, ki az unió felé hajlik, hanem Ali pasa , ki Törökországot a párisi congressuson is képviselte, ki a bécsi udvarnál „persona grata“, koránt sem azon férfi, kitől az unió gyámolítását lehetne várni, tehát mit szabad, mit lehet következtetni a legújabb minister változásból ? Mindent és semmit sem! Az érdekelt felek mindegyike természetesen azt következteti belőle, ami saját nézeteinek és kívánatainak hizeleg , ezek a franczia, amazok az unióellenes politika győzelmét látják ez eseményben. Mi pedig — őszintén szólva — semmit sem következtetünk belőle, és egyszerűen azt hiszszük, hogy Resid pasa belefáradt vagy beleunt a küzdelembe s az arénáról visszavonult, másra bízván a viadal folytatását. Ami a választások ügyének jelen stádiumát átalában illeti, a legújabb tudósítások semmi alapot nem szolgáltatnak ennek megítélésére. A lapok azt közlik ugyan, miszerint a választások ügyében Austria és Anglia hivatalosan kijelentették, miszerint minden ebbeli felelősséget magukra vállalnak, sőt ezt írásban ki is nyilatkoztatták Resid pasának. Meglehet, hogy e hírből valamicske igaz, ha nem ily alakban amint most közöltetik, két okból némileg kételkedhetni annak alaposságán. Először t. i. azt lehet kérdezni: ha a két nagy hatalom minden felelősséget a maga vállaira vett, tehát a török ministert ez alól teljesen fölszabadította, miért kellett ennek épen most lelépnie ? Resid pasa eddigi czélja úgyis mindig az volt, hogy a portát szép szerével kihúzza azon két malomkő közöl, amelyek közé jutott vala, azaz, hogy a vita egyenesen az unió melletti és elleni nagyhatalmak közt folytattassék. Ez mindeddig nem sikerült, hanem mind a két fél folyvást a portát ostromolta. Ha pedig Austria és Anglia most csakugyan magára vállalt volna minden felelősséget, Resid pasa ezélt ért és a legnagyobb kényelemmel megtarthatta volna távozását, melyet mégis oly rögtön elejtett! Másodszor minő czím alatt vállalta volna magára Austria és Anglia ama felelősséget ? E két hatalom szintúgy aláírója a párisi szerződésnek, miként Franczia, Orosz-, Poroszország és Szardinia, a portáhozi viszony mind a két hatalom részéről ugyanaz; ha Austria és Anglia a választások fentartásáról a felelősséget vállalja magára, a többiek szintúgy ajánlkozhatnának arra , hogy az ellenkezőreli felelősséget meg ők vállalják magukra; ki fogja aztán eldönteni , melyik „felelősség“ elfogadhatóbb ? S miként indokolható az egyiknek elfogadása a másiknak el nem fogadása ellenében ? E szerint jó lesz a szóban álló hírt nagy óvatossággal fogadni; erősen hiszszük, miszerint a következő napok annak ha nem is egyenes megcáfolását, de legalább lényeges módosítását hozandják ! MAGYARORSZÁGNAK AZ 1856-dik ÉVROLZ BÜNTETŐÜGYI STATISTIKÁJÁHOZ. I. K.. Hogy a büntetőügyi statistika, feladatához képest, az erkölcsi állapotok hű és jellemzetes rajzává váljék, mely a társadalmi viszonyoknak árnyoldalait, az erkölcsi életnek sötétebb színeit élethűen tükröztesse vissza, évek óta összehalmozott anyag szükséges, miből egyedül a bünpályán is tagadhatlanul mutatkozó állandó számviszonyoknak csodás szabályossága megcáfolhatlanul következtethető. Csak ott, hol évenkint az emberi ész és érzelemnek sajnos tévedései pontosan jegyeztetnek fel, hol a közrenyités alá eső bűnös tényeknek borzasztó budgetje évenkint s szabályszerüleg készül el, csak ott lehet a közerkölcsiség hullámait, a feslettség és közromlás, vagy az erkölcsi tökélyesbülés és nemesebb kultúra felé indulásnak mozzanatait szabatosan meghatározni. Egyedül több évi kimutatásokból indulhat ki az erkölcsi állapotok feletti alapos, mondhatjuk számadatilag megdönthetően ítélet, egyedül több évi adatok alapján fejthetők meg ama számos lélektani rejtélyek, melyek az erkölcsi világban oly gyakran s oly különböző alakban merülnek fel. Örvendetes haladásnak tekinthető, hogy nálunk is az erre kívánt adatanyag évről évre nagyobb mértékben kínálkozik. Az országos feltörvényszékek és főállam-ügyészségek részéről évenként készíttetni szokott részletes kimutatásokban bő anyag rejlik az erkölcsi és társadalmi viszonyok kellő megítélésére. Legújabban a pozsonyi főállam-ügyészség részéről keltek az ottani feltörvényszéki kerületnek az 1856-ik évreli büntető törvénykezését kimutató táblázatok, melyekkel tehát az 1856-ik évet e tekintetben jellemző kimutatásoknak sora megkezdetett, s biztos reményünk van, hogy a többi magyarországi főállam-ügyészségek is a pozsonyi után indulandnak, és lehetővé teendik, hogy azokból merítendő czikksorozatunkat hosszabb félbeszakadás nélkül folytathassuk. Az előttünk fekvő tabellákból jelesen ama fontosabb adatokat fogjuk kiszemelni és összehasonlítva a megelőzött érbeliekkel szem elé állítani, melyekből a hazánk egyes vidékein e tárgyban mutatkozó lényegesebb különbözetek könnyen megmagyarázhatók. A jelen czikkben legelöl a bűntettekről fogunk szólani. A büntetésre méltó cselekvényeknek száma, melyek mint büntettek az 1856. év folytán a pozsonyi kerületben levő törvényhatóságoknak feljelentettek, vagy egyéb után tudomásukra kerültek, egészben 3479-re rúg, és 197 esetben a feljelentés minden bűnvádi eljárás nélkül félre vettetett. Az 1855-ik évhez képest, midőn a feljelentett vagy különben tudomásra jutott büntettek esetei 3578-ra mentek, 3,01 százték kereskedés, tehát a büntettek némi ritkulása vehető észre. Az 1856-ik éven át büntettek miatt 2663 elővizsgálat folyt, mely 1435 esetben megszüntetési határozvány által, 964 esetben különös vizsgálat elrendezése, és 264 esetben más hatósághozi utalás által intéztetett el. Az 1855-ik évhez mérve 131 esettel vagy 4,68 százalékkal kevesebb elővizsgálat nyert helyet és fejeztetett be. Az ugyanazon évben előfordult és elintéztetett különös vizsgálatok száma 1160-ra rúgott, melyek 126 esetben felhagyási, 1011 esetben perbefogatási határozvány által, s 23 esetben más hatósághozi utalás által intéztettek el. Az 1855-i év irányában 18,36 százlékkal kevesebb. A végtárgyalások száma végre 1856-ik évben 980-ra 1855-ben pedig 1008-ra ment, tehát erre nézve is csökkenés mutatkozik és pedig 2,77 prcenttel. Mi az 1856-i év lefolyta alatt büntettek miatt perbefogott és elitélt személyek egyéni viszonyait illeti, a mondott évben összesen 1748 személy vonatott perbe, mi az az előtti évhez mérve kevés különbséget mutat, midőn hason okból összesen 1795 személy fogatott perbe. Az 1856-ban perbefogatott személyek közöl 87 a vád alól fölolldoztatott s büntelennek ítéltetett, 238 a bizonyítékok elégtelensége miatt a vád alól fölmentetett, 1290 pedig különböző testi, vagyonbeli és szabadságfosztó büntetésekre elítéltetett, 6 ellen a végtárgyalás abbahagyási határozvány által intéztetett el, 7 az ítélethozás előtt meghalt, és 30 szökés által a bűnvádi eljárás elöl megmenekült. Az odaítélt büntetéseket tekintve, következő büntetésnemek szabattak ki : Halálbüntetésre ítéltetett 7 egyén életfogytiglani börtönre ítéltetett2 T 10 évtől 20 évigleni börtönre 211 1 1 10 1 n 21n 100 n n 145n hat hónapon túl egész évig lenire 123n hat hónapi és azon aluli börtönre 9321) szigorú fogságra 21n egyszerű fogságra 14n pénzbeli büntetésre1 n testi fenyítésre2 n Mi összehasonlítva az előtte való évben rovott büntetésekkel általános mindenütt kevesbülést mutat, minthogy a bevádlottaknak felmentései 1856-ban tetemesen felülmúlják a megelőzött éveit. Az elítélteknek személyes viszonyait illetőleg, az 1252. elitélt bűntettes volt közt korra nézve Nem és állapotra nézve, a gyöngébb nem egyáltalán csak 14.78 percenttel van képviselve, s igy 85.22% jön a finomre, tekintet nélkül pedig a nembeli különbségre 45.13% jön a nőtelen állapotban lévőkre , 49.83 a házasokra és 5.04 percent az özvegy állapotban lévőkre. Ezen példának utánzására különösen ébreszthet minket a jelen év, melyben ama kegyelemkép tiszteletének hét százados emléke ünnepeltetik. Valóban nemcsak Nagyasszonyunk, de őseink iránt is érzéketlenek lennénk, ha az ő tiszteletére s őseink emlékének megújítására, ezáltal tulajdonbuzgóságunk fölébresztésére is, ezen szép alkalmat elhanyagolnék. Vagy talán oly boldog hazánk, hogy mi sem nyom, melynek enyhítéséért az Isten anyjának közbejárását kikérjük !? — Deus nosomnia habere voluit per Mariam, úgy mond sz. Bernárd, következőleg :Ad Mariam, ad Ceilensem properemus Virginem! Miért is a Magyarhon főegyházának székéből örömmel s egyszersmind birodalommal intézem szavamat mindazokhoz , kik Mária országának polgárai, hogy dicső származásukat s az Istenanya iránti vonzódásukat ekkér is tanúsítani siessenek. Jövő September hó 3-án reggel megindítom a körmenetet Pozsonyból, melyet ugyanazon hó 7-én déltájban személyesen akarok bevezetni a szent helyre. — Mindent elkövetek, hogy az alkalmazásban, sőt a kik állásuk és tehetségüknél fogva lehetséges kényelmet is igényelnek, az ellátásban rövidséget ne szenvedjenek. Kinek koruk, foglalkozásuk meg nem engedi, hogy a többi részszel hoszszabb utat tegyenek, örömmel látom őket, ha az utólsó állomáson magukat hozzánk csatolják. E végett illendően ezennel megkeresek minden új családot—minden városnak és falunak plébánosait, hogy a Mária-Czelbe zarándokoskodóknak, (mennyire lehet) általjában számát — s azok közöl az egyháziakat—és főbb nemes származásuakat név szerint — (ezen czim alatt: A primásikrodának — Esztergomban) megküldjék. Mire pedior e fölhívás a „Religio élkatholikus néplap“ — útján kihirdettetik, személyes meghívást senki se igényeljen. A mi urunk Jézus Krisztus kegyelme és oltalma legyen mindnyájunkkal. Kelt Esztergomban, 1857-ki év julius hó 16-ik napján. János, bibornok-primás.“ 14 egész 20 évesek 20.37 százalékkal 21 „ 30 „ 35.14 „ 31 „ 45 „ 33.23 „ 46 „ 60 „ 10.20 . 60 éven felüliek 1.04 „ 100.00 8*. Augustus 7. 1851. Bibornok herczeg-primás óeium körlevele a néphez. „A magyar sohasem tévesztő szeme elöl, hogy első apostoli királya által országával együtt a boldogságos Szűz oltalmába ajánltatott, azért magát Mária örökségének, honát pedig Mária országának kitünőleg szerette nevezni. A szent Szűz iránti vallásos kegyelet s fiúi ragaszkodása az atyákról legdrágább örökség gyanánt szállott át a fiakra. Ezen ájtatosságot a sz. Szűz iránt minden módon buzgólkodott tanúsítani. Mivel pedig az ájjtatosság ott gyulad lángra leghamarább, hol szembetűnők a kegyelmek, melyeket Isten anyjának esedezése hozott az emberiségre; örömmel zarándokoskodtak őseink különösen a Boldogságos szűz Mária-czeli képéhez, melynek tisztelete oly gyorsan terjedett, mivel Istennek kegyelmei ott gyakoriak valának. Az őszinte tisztelet tényekben mutatkozik. Még ma is tisztelettel mutatják a szent emlékeket, melyeket fejedelmeink, nagyjaink és őseink a kegyelemkép előtt Máriának — s ez által Istennek fölajánlottak. — Még ma is a jámbor atyáknak még el nem korcsosodott fiai csak elérzékenyülve térnek vissza Mária-Czelből! Örökre nevezetes marad azon nagyszerű körmenet (processio), melyet herczeg Eszterházy Miklós, Nádor 1691. évben rendezett, és szinte Eszterházy Miklós, tinniai fölszentelt püspök augustus 27-én Mária-Czelbe ünnepélyesen bevezetett, hálát adandók Istennek azon sokáig kért kegyelemért, melynélfogva édes hazánkat a török iga alól fölszabadította. Ezen körmenetben a nemességből 230 férfi és 100 nő vett részt, az egésznek száma pedig 8765-re rúgott. *) *) A „Religio“ olvasói emlékezni fognak mind a mária-czeli magyar emlékekre, melyeket a múlt év második félévi folyamában, jelesül annak 32—35 számaiban előadtam, mind az ezen főpapi irat által megemlített 1691-ki magyar bucsujárást tárgyaló okmányra, mely a jelenévi első félévi folyam 23-ik számában olvasható. Azon buzgóság, mely Isten anyja iránt őseinket lelkesítő, napjainkban is fogja magát nyilvánítni. Legalább a készületek, kérdezősködések, egy szóval az általános részvétezt reménylenünk engedi, ő eminentiája gondoskodik, hogy az állomásokon legyen elegendő készlet, hogy a búcsújárók maguk költségén vehessenek, mire szükségük lesz, úgyszintén az éjjelezést illetőleg is fogadhassanak elkészített szállást. Értesülve vagyunk, miszerint lesznek, kik vasúton Bécsen át Mürzzuschlagig mennek, innét 5 óra alatt Mária- Czelbe,s az utolsó állomásra kimennek, hogy ott kapcsolódjanak a megérkező bucsujárókkal, s így együtt tartsák a bemenetet Mária-Czelbe. Mint tavaly elmondám,van Mária-Czelben Sz.István király-oltár,melyet Nádasdy Ferencz és neje Eszterházy Juliana 1662-ben emelt. —Sz. Imre-Becs, aug. 6. A A levél viteldíj módosítása, illetőleg leszállítása tanácskozás alatt van, de miután az ebbeli rendszabályok most már a német postaegyletteli közösség figyelembevételével hozandók, eddig végleges határozat az ügyben nem hozatott. Kérdéses tehát, mit egy két lap mint bizonyost emlegetett, hogy a levél viteldíj tekintet nélkül a távolságra egyaránt hat krajcrárra fog szabatni. Némelyek szerint e változás a viteldíjnak nem csökkentése , hanem fölemelése volna. Ez tévedés. Számadatilag ki lehet mutatni, hogy az évenkint küldött levelek nagyobb számát a húsz mértföldnél távolabb menők, tehát a 9 krajczárosok képezik; a viteldíjnak 6-ra szabása tehát a többségre nézve leszállítás, s csak csekély kisebbségre a 3 krajczárosokra nézve fölemelés, mely csekély voltánál fogva az utóbbiak forgalmát nem fogja csökkenteni, de a távolabb menő levelek számát bizonynyal szaporítani, s eszerint az államjövedelmet emelni. Ez utóbbira nem helyezünk ugyan semmi súlyt, mert a közgaszdászat egyik soká félreismert de rég elismert axiómája, hogy a postaregale nem államjövedelmi forrásul tekintendő, hanem a közlekedés, forgalom s ipar egyik fontos tényezőjéül. Mindamellett úgy hisszük, hogy a levéldíj hat krajcrárra szabása nem fogja csökkenteni az eddigi postai bevételeket, de tetemesen csökkenteni a postai munkát, s egyszerűsíteni az administratiót. Egyébiránt a roppant haladás, melyet államintézményeink a reform szellemében néhány év óta tőnek — csak igen csekély mértékben terjedt ki postaügyünkre , hogy itt alapos reformokra van szükség, illető helyen nem kevesbbé mint a közönség körében rég meggyőződéssé vált; csak az eddigi nagyszerűbb reformok, nagyobb horderejű kérdések megoldása kereskedelmi s financzpolitikai téren volt oka a oltár 1670 ben Draskovics Miklóstól állítva; — Sz. Z.ászló-oltár, melyet Szelepcsényi prímás építtetett 1685-ben, hol e főpap eltemetve is van; —Sz. Katalin-oltár Eszterházy Pál nádor költségén rakatva. A régi dicső ősök ivadékai fölujitották-e ezen magyar oltárokat, nem tudom , azt tudom, hogy ő eminentiája dicső elődjének Szelepcsényi Györgynek művét, a Szent-László- oltárt, fényesen fölujíttatja jelenleg, több mint 1000 forintot adván a mondott oltár fölujitására, s nagyszerű elődje téremlékenek kijavítására. A Rel. szerk.