Budapesti Hírlap, 1857. augusztus (174-197. szám)

1857-08-19 / 188. szám

Pest Szerda, 188. sz. megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 firt, évnegyedre:1 frt. Hely­ben : félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 firt. —A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a­­l­ső emeleten. Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Előfizethetni helyben: n­ap kiadó hivatalában. Egyetem-utcsa, 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs.kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasítandó­. Előfizetési felhívás a „BUDAPESTI HIRLAP“-ra. September — december hónapra Pest - Budán naponkinti házhozhor­­dással ...... 5 ft 20 kr pp. Postán naponkinti szét­küldéssel . . . . 6 ft 40 kr pp. E lap nagy elterjedettségénél, s azon körülménynél fogva, miszerint a h­i­v­a­t­a­­los lapokbani igtatványok külö­nös figyelemmel olvastatnak, s igy azok a beigtatóra nézve igen hasz­nosak, bátorkodunk azt igtatványokral minél gyakoribb használatra ajánlani; a beigtatási díj egy petit sortól egyszeri be­­igtatásnál a pkrral, többszöri ismétlésnél pedig csak 4 pkrral számíttatik. A Budapesti Hírlap kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. ö cs. k. Apostoli Felsége gr. Peja­­csevics Juliánt cs. k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. ő cs. k. A­p­o­s t­o l­i F­el­sége f. é. aug. 2-ki legfelsőbb határozata által Sachshalber Ja­kab szászvárosi építészeti növendéket,két emberé­letnek a Maros kiáradásakori megmentésénél ta­núsított bátor és önfeláldozó magaviselete elis­­meréséül, arany érdemkereszttel legkegyelme­sebben földiszíteni méltóztatott. Ő cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i F­e­l­s­é­g­e f. é. aug. 3-ai legfelsőbb határozata által R­e­s­k­a Ferencz alsó-austriai pénzügyi főfelügyelőt, két emberé­letnek a vizveszélyből megmentése körüli ön­feláldozó törekvése legkegyelmesb elismeréséül, ezüst érdemkereszttel földiszíteni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. jul. 29-ki legfelsőbb határozata által legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a velenczei hely­tartó gróf Bissingen-Nippenburg, a pá­pai Sz. Gergely-rend nagykeresztjét, M­e­l­i­n­c­e­­vic Miklós zágrábi helytartósági tanácsos, Bou­­fleur Józs. orsz. építészeti igazgató ugyanott, és Brandolini-Bota Ferencz Trevisoból ugyanazon rend kiskeresztjét; továbbá M­i­n­i­­ussi Jakab a triesti gyógyszerészi kebelzet főnöke, a pápai Szilveszterrend kiskereszt­jét elfogadhassa és viselhesse. A cs. k. Apostoli Felsége f. hó aug. 8-ki legfelsőbb határozata által az udvari titkár czi­­mét viselő B­r­a­u­­­i­k Károly lovagot a legfel­sőbb rendőrhatóság valóságos udvari titkárává extra statum legkegyelmesebben kinevezni mél­tóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f.­­ aug. 5-ki legfelsőbb határozata által I­m­b­r­i­c Mátyás du­­bravcaki községelöljárót, és Cimos Tamás vá­lasztmányi férfiút Jecevóban Horvátországban, a tanoda és község körüli érdemeik elismeréséül, az elsőt koronás ezüst érdemkereszttel, az utób­bit ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszí­eni méltóztatott. öcs. k. Apostoli Felsége f.­­ aug. 8-ki legfelsőbb határozata által Luise Konstantin őrmestert a 14. csendőrezredben, a közbizton­sági szolgálatban kifejtett érdemteljes működése elismeréséül, ezüst érdemkereszttel legkegyelme­sebben földiszíteni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, aug. 18. ,cs. k. Apostoli Felsége, legkegyelme­sebb Császárunk s Urunk dicső születés­napjának ünnepe az ország fővárosaiban Budán s Pesten is legfényesebben jön megülve. Már a legmagasabb születésünnep előestéjén, mindkét színpad a külső színhely kivilágítása melletti előadásokat rendezett, melyeken az ösz­­szes itteni notabilitások s igen számos közönség jelent meg, mely az összes színi személyzet ál­tal előadott néphymnusznak mindegyik vers­szaka után lelkesült tetszés-zajban tört ki. Ágyúdörgés a budai vár s sz. Gellérthegy fa­lairól, harsogó katonai zene, mindkét városon átvonulva, a harangok Ünnepies zúgása, a dunai gőzhajózási társulatnak teljes lobogó­ diszben pompázó naszádjai hirdeték 18-án kora reggeli órában az Unnepies nap felviradását. Reggeli 8 órakor mindkét város helyőrségi csapatai a vármezőre vonultak ki diszistentisz­­teletre, hol arczczal a vár felé foglaltak állást. Ugyanez órában a vártemplomban Budán ün­nepélyes nagymise tartatott. Főherczeg Főkor­mányzó Ur­a császári Fensége már 8 óra előtt fényes környezettel a templomba ment s ott bi­­bornok-primás ő eminentiája által számos segéd­let mellett legtiszteletteljesebben fogadtatott. Az egyházi szertartáson jelen voltak azonkívül a magas tábornoki kar, az összes császári királyi országhatóságok főnökeikkel, a testvér­váro­sok tiszthatóságai és községtanácsai és nagy­számú ájtatos közönség. A nagy mise főmozza­nataihoz egy a dísztéren felállított zászlóalj teve a szokásos Üdvlövéseket, melyeket a halász­­bástyán felállított ágyuk viszonoztak. Az isteni tisztelet végeztével Főherczeg Ö császári Fensége ugyanazon kísérettel a várme­zőre ment az Ernő főherczeg ő cs. k. Fensége vezénylete alatt kivonult hadcsapatok megszem­lélésére, melyek 19 gyalog, 2 tüzérzászlóaljból, a czirkálóőrségből, egészben mintegy 12,000 em­berből álltak. A magas szemle után az összes hadcsapatok és a várbástyák s a Szentgellérthegy lövegei a szo­kott üdvlövéseket tevék, mire a csapatok Fő­herczeg Főkormányzó Ur­a cs. Fensége előtt elléptettek. Délben a császári várpalotában nagy diszebéd volt, melyen Ernő Főherczeg ő cs. Fensége, Magyarország bibornokhg-primása, az összes fő­­tábornoka kar, valamint a testvérvárosok minden osztályainak színe jelen v­lt. Az ebéd alatt Fő­herczeg Főkormányzó ő cs. Fensége egy sziv­­emelő pohárköszöntést mondott Ő Felsége leg­kegyelmesb Császárunk jólétére, melyet az asztal vendégei leglelkesebben viszhangoztak, mig a palota előtt a néphymnus magasztos hangjai zengettek föl,melyekbe a budai vár bás­tyáiról,valamint a Szentgellért hegyéről az ágyuk döreje harczias üdvözletként vegyült. Buda, aug. 16. Székesfehérvárról mint a császári út jelen sza­kának utolsó éji állomásáról, a legmagasb elin­dulás tegnap reggeli 7 órakor ment végbe. A helytartósági alelnökön s megyei főnökön kívül Ő Felségének egy nemes küldöttség is legalázatosb kíséretül szolgált a megye ha­táráig. A városból kiérve tüstént a moóri járásnak 200 lovast számító bandériuma csatlakozott a császári menethez, s az út hosszában egész Moórig a közel fekvő helységek lakosai, szaka­datlan hódolati lánczot képezve, császári zász­lókkal várakoztak. Ezen rövid útban több mint 20 község volt összes lakossága s helyenkint kisebb lovasosztályok által képviselve, melyek a császári menetet kisérő bandériumokhoz csat­lakoztak. Moórnál diadalkapu volt felállítva; ezen me­zőváros számos lakossága — a nagy piaczon rendben felállva — . Felségét örömteljes éljenekkel üdvözölte. A felséges Uralkodó itt szent misén volt jelen, a templom küszöbén a gróf Lamberg család által fogadtatván; isteni tisz­telet után a Császár egy volt nagylelkű szol­gája— a Fejedelme iránti kötelességének­­ tel­jesítésében elesett gr. Lamberg altábornagy em­lékét tisztelé meg, annak koporsója mellett le­térdelvén s imát végezvén. Esztergom megyének Sárkányhoz közel fekvő határát egy igen izlésteljesen készített diadal­kapu jelölé. Ez a legszebb arányokban kivivő, egy nagy kert kapuját ábrázoló, nyitott rostélylyal s csú­csokkal ellátott oldalajtókkal; egy sas koro­názó a csúcsot; a tornyokon a császári lobogó lengett, mig a diadalkapu két oldalán magas ta­lapzatokon a magyar s a megyei zászlók lo­bogtak. Ezen egész építészeti mű a legkisebb részle­tekig nemes stélben kivive, egy erdő szélén állt, s a császári mehetnek barátságos kilátást nyúj­tott a kócsi járás áldott térségeire. Ezen helyen Jagasics Sándor megyei főnök e megye nemessége egy küldöttségének élén mu­tata be magát, hol egyszersmind üdvözlés végett nagyszámú embertömeg jelent meg. Tóth Imre esztergomi székeskáptalani kano­nok és főesperes ö Felsége előtt egy mélyen érzett beszédben fejezé ki Esztergom megye örömteljes érzelmeit. — A diadalkapu mindkét oldalán Ő Felsége legmagasb megérkeztére a megye úri testőrsége pompásan szerszámozott lovakon , egy a nép lovasaiból alakított csi­nosan öltözött banderium szépszámú osztályá­val együtt várakozott.­­ — A megye határá­tól Kisbérig az út mindkét oldalán magasan lengő zászlók lengtek czimerekkel díszített ta­lapzatokon, melyeket maga Kisbér közelében virágokkal diszitett fris füzérek kötének egybe, s melyek mögö­tt a kocsi járás községei zászlóik­kal s két egyenruházott czigány zenebanda gyűlt egybe, az Uralkodónak el­haladtakor tisztele­tüket tanusítandók. Kisbérben Ő Felségét hg Lobkowitz altb. pótlovazási főfelügyelő ő mlga, Ritter­tlek, Esz­­tergommegye nemessége, az összes hitvallású papság, mely közt a sz.-mártoni főapát ő nagys. is, továbbá a győri székeskáptalan két kö­vete tűnt fel , továbbá Esztergom sz. kir. és Tata városok küldöttségei várták, kiknek bemu­tatása tüstént a legmagasb megérkezés után végbe ment, mire több órán át az itt létező cs. k. ka­tonai ménes kiterjedt telepeinek legmagasb meg­szemlélése következett. Udvari ebéd után, melyre a jelenlevő tisztes­­ek hivatalosak voltak, a­ legmagasb it tovább folytattatott, a melyen Ő Felsége, külön­­félekép öltözött bandériumok által körülra­jongva, mindenütt az út mentébeni helysé­gek ünnepi öltözetben várakozó lakossága által üdvözöltetve, délutáni V* 6 órakor az ün­neplésen földiszített új­szőnyi pályaudvarba ér­kezett, hol a Császár legmagasabb ottmulatása idejére egy pompásan fölszerelt sátor volt fel­állítva. Attems gróf ur, a pozsoni cs. k. helytartósági alelnök, a komáromi várparancsnok ur, a hely­őrség tisztikarával, a komárommegyei főnök Ambrosz János, Komárom városának egy kül­döttsége s nagy néptömeg fogadák ott tisztelet­­teljesen őfelségét. A pályaudvarban a Hohenlohe-herczeg-gya­­logezrednek egy gránátosszázada állott, a zász­lóval s ezredi zenekarral, diszőrségül, s a vár falairól ágyu-üdvlövések hangzottak , miknek dörgése közt, s a nép legőszintébb áldáskivána­­taitól kisértetve .Ő Felsége a Császár */2­6 óra felé, külön­vonattal, a győri vasúton visszaindult Laxenburgba; miután még előbb a pályaudvarban sokakhoz kegyteljes szavakat intézni méltóztatott, s Főherczeg-Főkormányzó 0 cs. Fensége előtt azon legkegyelmesebb biz­tosítást fejezé ki, miszerint néhány nap múlva az országbani legmagasabb körút további foly­tatását meg akarja kezdeni. Pest, augustus 18. Ő cs. k. Apostoli Felsége általánosan szeretett Császárunk és Urunk legmagasb szü­letésnapjának dicső ünnepélye — a kilencze­­d­i­k áldásdúl kormányra lépte óta — az idén is nagy hazánk minden vidékén, mindenekelőtt pedig Magyarországban bizonyosan a legélén­kebb részvétre , leghőbb lelkesedésre talált. Magyarország Ő Felsége atyai oltalma alatt, alig egy évtizednyi rövid időköz folytán anyagilag úgy mint szellemileg annyira meg­erősödött , abban annyi a lakosok jóllétére szentelt intézmény lépett életbe, hogy Magyar­­ország a mai ünnep oltárára csak a hála és hűség szavait és kényeit teheti le. Magyarország hévvel buzog Császárra és Királyáért ép úgy mint nyolcz század előtt. Ő Felsége legmagasb kör­útja legújabb időben a magyar népnek, a leghar­­cziasbnak Európában, örvendetes alkalmat szol­gáltatott ÖFelsége a dicső Fejedelem, a leg­magasb császári Ház s a császári kormány iránti ragaszkodása és rokonszenvének fényes bizonyít­ványait adhatni. Vajha a mindenható és igaz Isten annyi millió buzgó szívnek imáját meghallgassa, s adja, hogy az öröm nagy napja a birodalom jólétére s a leg­magasb Császári Ház áldására még gyakran és sokáig visszatérjen.­ (A dunafejedelem­ségek kérdésében) az „Oestr. Corr." következő közleményt hoz : „Valódi megnyugvással erősíthetjük, hogy azon látogatás folytán, melyet a francziák csá­szárja a britt királynő 6 felségénél Osborneban tett, a Konstantinápolyban legújabban támadt, sajnálatos bonyodalom, mely egészen a porta s több európai hatalom közti diplomatiai viszony félbeszakításáig vezetett, egy minden részre nézve kívánatos megoldásnak megy eléje. Stafensins 19. 1851. „Tudva van, hogy a franczia nagykövet a Moldvában történt választások érvényessége el­len emelt többnemű kifogások alapján a portá­tól a választások megsemmisítését követelte, s hogy Porosz, Oroszország és Szardinia képvise­lői ezen követelést támogatták. „Ezen Ausztria és Anglia részvéte nélkül tett egyoldalú követelésnek a porta, azon legélénkebb óhajtása mellett is, Francziaországot kielégí­teni , nem felelhetett meg, szintoly kevéssé ta­­nácsolhaták azt neki Anglia és Ausztria képvi­selői s nem zárhatók ki magukat ez által egy tárgy szabályozása alól, melyet ünnepélyes szerződési határozmányok az általános tanács­kozás és kiegyezés terére utasítottak. „Azon eszmecsere, mely Francziaország és An­glia kormányai közt történt, most ezen balvi­szonyt kiegyenlítette. Miután azon meggyőző­déshez jutottak, hogy elvi kérdések fölött nem uralkodik véleménykülönbség, azon viszály is, mely Konstantinápolyban csupa mellék­pontok miatt kitört, már csak alárendelt jelentőséggel bír­hatott, s azon percztől fogva könnyen megoldás­hoz is vezettethetett, mióta a francziák császárja Austria és Angliához azon meghívással fordult, hogy a kérdés állása Konstantinápolyban meg­fontolás alá vétessék. Ha a két hatalom ekkorig csak helyeselhető, hogy a porta a közrehatásuk nélkül hozzá intézett követelést visszutasította, úgy most nagy becset kelle abban helyezniök, hogy Francziaország óhajtásai irányában előzé­kenyek legyenek, kezüket nyújtván a jó egyet­értésnek a török főváros területén helyreállítá­sára. Mi a portát illeti, mind méltósága mind ér­­dekei megengedik neki, hogy az összes ha­talmak kivonatának megadja azt, mit állásának öntudatában mint a párisi szerződés közös alá-­írója az egyeseknek megadhatni nem hitt. „Ezen nézetektől vezettetve az austria és britt kabinetek most maguk ajánlották a portának a választási jegyzékek revisioját s Moldvában új választások tartását, s elvárható, hogy a szultán kormánya a kérdés megfontolásánál a szövetsé­gesei által egyhangúlag kifejezett óhajtást figye­lembe veendi. „őszintén örvendve e fordulaton, azon alapos reményt csatoljak ahhoz, hogy a dunai fejedelem­ségek újjászervezetének feladata, melyet a pá­risi szerződés határozmányai a hatalmak elé tűz­tek, az ez országok jólétére nézve legjótékonyabb módon s a luzerani hatalom jogainak tisztelet­ben tartatása mellett, nem épen messze jövőben teljes érvényű megoldást nyerend.“ MAGYARORSZÁGNAK AZ 1856-ik ÉVRÖLI BÜNTETŐÜ­GYI STATISTIKÁJÁHOZ. V. (A pesti o. f. t. kerület.) K.k. Azon múltkori észrevételünk,hogy a bün­tető törvényünk­ által vétségeknek czimezett büntetésre méltó cselekvények hasonlíthatlanul csekélyebb mértékben szoktak előfordulni mint a bűntetteknek bélyegezett bűntények, a pesti kerületben is valósai. Az itt 1856-ban ré­szint följelentett, részint egyéb után a hatóságok tudomására jutott vétségek száma 289-re ment; az 1855-ki előévhez mérve 50,09 százlék­ csök­kenés. E végett ugyanazon évben 184 elővizsgá­lat indíttatott meg, mely 113 esetben megszün­tetett, 13 esetben pedig más hatósághoz való uta­lás és csak 58 esetben különös vizsgálat elrende­zése által nyert véget. A 69 különös vizs­gálat k­ö­z­ü­l, mennyi ez évben foganatba vé­tetett, megint 14 megszüntetett, kettőben más ha­tósághoz való áttétel és csak 53-nal jön a perbe­­fogatás végzésképen kimondva. A végtárgyalások száma 1856-ban 89-re rúgott, 29-el többre, mint az előbbi évben, bár akkor az előfordult vétsé­gek általán jóval számosabbak voltak. Vétségek miatt 1856-ban összesen 111 sze­mély fogatott perbe, közölük 8 nyomozási fog­ságban, de egy sem volt távol, vagy szökött. A perbe vett egyének közöl továbbá 46 a vád alól részint felmentetett részint feloldoztatott, a többi pedig, jelesen egy vádlott egy évigleni börtönre, 2 hat hónapiglani börtönre, 29 szigorú, 8 egyszerű fogságra, 17 pénzbüntetésre ítélte­tett el, midőn kettő ellen a végtárgyalás alkal­mával hagyatott fel a további eljárással. A vétségek miatt elitélteknek személyi viszo­nyaira nézve, itt is áll azon észrevétel, hogy azok többnyire oly természetűek, miszerint a kor­ vallás-, nem-, kereset-, műveltség- és vagyon­­különbség, mint csekélyebb befolyást vévő momentumok, kevesbbé nyomatékosak, és hogy az egyes vétségek külön nemei jóval nagyobb

Next