Budapesti Hírlap, 1857. szeptember (198-222. szám)
1857-09-17 / 211. szám
ségeiket. Beléptükkor a polg. zenekar a brubaconne-t játsza. A szivattyús osztály elöllépdelése mellett a fenséges Pár áthaladt a főfasoron, melynek végén egy szép és izlésteljesen világított építmény a lombok homálya közt Belgium czímereit és a magas Pár névjegyeit ragyogtatá. Majdnem egy órás mulatás után visszatértek Ő Fenségeik a cs. palotába, melynek midőn erkélyén a podeszta kíséretében megjelentek, a bengal világok a nép nagy örömriadásai közt meggyújtattak. A székesegyház óriási építménye rögtön bűvvilágban jelent meg gőzfelhőktől körülvéve. A fehér világ mintegy 20 perczig tartott, mire az rögtön sötétvörössé változott. Mily bűvös hatást idézett elő e rögtöni változás, azt leírni nem lehet. — A „P. O.Z.“ bécsi levelezője következő,különösen a magyar fölbirtokosok tájékozására szolgáló felvilágosításokat nyújt:„Nem ritkán történik, úgymond, hogy a birodalom keleti tartományaiból különösen Magyarországból való földbirtokosok, kik itt a nemzeti bank jelzálogosztályánál személyesen vagy ügynökeik által kölcsönt keresnek, keserűen megcsalódva érzik magukat , tapasztalván, hogy a nekik kölcsön tőkéül átadott záloglevelek legtávolabbról sem állnak azon magas, a névszerinti értékkel majdnem egyenlő árfolyamon , mely hírlapjaink börzetudósításaiban van följegyezve. Ahelyett hogy papírjaikon 99% százlolival túladhatnának, meg kell elégedniük, ha a hatéves záloglevelekért 90%, a 10 évesekért pedig épen csak 86 száztolit kapnak. Ezért rövid magyarázatát kívánjuk adni azon ellenmondásnak, mely a hirlapokban közlött árfolyam s a záloglevelek valódi árai közt látszólag fenforog. Azon záloglevelek, melyek mint „a cs. k. nemzeti banknak 5° elsőbbségi kötelezvényei“ vannak az árfolyam-tudósításokban említve, csak olyanok, melyek csupán egy évre 100 ft összegben adatnak ki, és a kölcsön kiszolgáltatásánál csak igen alárendelt szerepet játszanak, oly formát mint az aprópénz más kisebb pénzműveleteknél; a kölcsönvevő t. i. nem a fő összeget kapja ki 100 ftos kötelezvényekben, hanem csak sok esetben, midőn az ezreseken felül még bizonyos egyenetlen számú summa esik reá, annak egy részét , t. i. a százasokat, míg a tízesek és egyesek bankjegyekben fizettetnek ki. Az ezresek 1000 frtos záloglevelekben, melyek egyesség szerint 6 vagy 10 évre szólanak, szolgáltatnak ki. Ezen záloglevelek (1000 frtosok) kelnek a fölemlített 901/4 és 86% árfolyam szerint. Egy példa még inkább fel fogja világosítani a módot, mely szerint a kölcsön kiadatik. Egy birtokos p. a költségek s első évi kamatok levonása után kap 18,760 ftot, és pedig p. 10,000 ftot tízéves, 8000 ftot hatéves ezerforintos záloglevelekben, melyek közöl az elsőkért a pénzváltónál 86, az utóbbiakért 90%°, o t kap. A többi 760 ft részben hasonlag záloglevelekben, és pedig egy éves 5 %-os elsőbbségi kötelezvényekben, 700 ft, és a 60 ft bankjegyekben fizettetik ki; az említett egy éves 100 frtos kötelezvények kelnek pedig a hírlapokban említett 99% és 99% árfolyammal.Mert immár azok kik, kölcsönt akarnak fölvenni, a 12 hónapos záloglevelek magas árfolyamát összezavarják azon tíz- és hat évesekével, mely a hírlapokban nincs említve, innen származnak azon tragai- comicai jelenetek, melyekről levelünk elején emlékezünk.Amint jónak látandja, mi az én utazásomat illeti, az el van határozva, s azt megteendem; de tán igen komoly következést lát ön abban , hogy így mindenikünk külön utazik el ? — Épen nem : akármelyikünknek elutazása ugyanazon gyanakodás és bírálatokra adand alkalmat ; aztán én csak vissza akarom önnek adni azon szabadságot, melytől önt megfosztom. De honnan ered önnél e rögtöni és feltűnő utazási elhatározás ? Tegnap eszében sem volt, arról bizonyos vagyok, legyen ön annyi bizalommal irántam, s mondja meg okát, mert bizonyos vagyok benne, azok egészen másak, mint amelyeket ön említett. — Hallja meg ön asszonyom, monda az ezredes , kinek eddig fékezett boszúérzelme mindig növekedő hevességgel tört ki; távol legyen, hogy önt méltónak tartanám bizalmam újabb bizonyságára , ki szeretném törleni múltamból mindazon percet, melyben azt tanúsítok ön iránt, szeretném, hogy a bizalmasság és bensősége ritka percei soha ne léteztek volna, szeretnék semmit sem tudni mindarról, amit ön nekem mondott. E heves kitörésre, sok nő könyökre fakadt volna, sok más mélyen sértett szívvel elhagyta volna a szobát; a legnagyobb rész szemrehányást szemrehányással, rágalmat rágalommal viszonzott volna. Lavinia semmi ilyest nem tön: hallgatott, hogy összeszedje magát, hogy gondolkodjék , talán elhallgathassa szive lázadását, mely esze ellen föltámadt; de mindez rövid ideig tartott. Nemeslelkűséget erőltetve, saját méltóságát megtartva, megkisérle tisztelni férjét. — Hermann, monda tökéletesen természetes hangon , látom, hogy kérdésem oktalan, s hogy feleletet remélni részemről vakmerőség volt, bocsásson meg ön kérdésemért. Ön titokban akarja tartani indokait , s én tisztelem a rejtelmet, melybe ön burkolódzni akar. E nyugodt és tiszteletteljes szavak megállíták vagy inkább lefegyverzék az ezredes haragját. Ő sérelmet sérelemre, boszantást boszantásra halmozott, s a nő, ahelyett hogy haragja miatt szemrehányást tenne , bocsánatot kér, hogy azt felidézte. Az ezredes bámulata diadalmaskodott haragján sőt vad kedélységén is, az ifjú nőhöz közeledett, s kezét megfogván, egy tekintetet lövelt rá , mely a nő előtt ép oly megfoghatlan volt, mint haragja az iménti perezben. — Bocsásson meg, Lavinia, monda igen halk hangon. — Teljes szivemből, Hermann. — De a bocsánat nem elég, folytató hévvel, ígérjen meg ön még egyet. — És mit ? — Feledje, hogy elfeledkeztem magamról. — Már nem emlékszem rá. Hermann mosolygott. — Ön azt téve, mit eddig senki nem ten: ön megtaláló a sarkantyút és féket, melylyel engem vezetni lehet. Eddig még soha sem vallottam be, hogy roszul tevek; önnek tehetem azt, Lavinia, mert megbánást érzek. De ön nem tudja, mi ragadott magamon kívül. . . Lavinia, önnek nem kellett volna tettetnie. — Tettetni, én sőt inkább igen nyílt valék, mint ön maga mindig mondá. — Ne idézze föl a perczet, melyben talán önnek nyíltabbnak kellett volna lennie ; mert engedje megmondanom, Lavinia, oly nőnek mint ön, előre kell vala látnia, minő eredményű lehet vala rám nézve a való felfedezése. — Esküszöm, Hermann, hogy szavaiból semmit sem értek. — Igen, Lavinia, igen meg kell engem értenie , habár büszkesége gátolja is tán elismerni, hogy engem megcsalt, mint az egész világot megcsaló. — Hermann, Hermann! — Igen, megcsalta s még most is égni, forrni érzem véreimet, ha eszembe jut, mily ügyességgel játszá ön egész szerepét. Nem erősíté ön, m oly szilárdan és oly édes arczczal, melynek minden kételyeim fölött diadalmaskodnia kellet hogy emléke kihalt szivéből, pedig jól tudta az ellenkezőt; tudta, azt pirulás nélkül nem tagadhatja. — Nem, pirulás nélkül nem tagadhatnám, mert már a gondolatra is, hogy ön kételkedik szavaimban, arczomba szökik a vér, s pirulok ez uj vád miatt. De az esküt, melyet egybekelésünk napján mondok, ismételem ma, Hermann, s önnek hinnie kell, bármint égjen is homlokom. E szavak nyílként fúródtak át Hermann szivén. Hát nem látta-e őt múlt estve a Lajos levelével kezében ? nem látta-e kétségbeesésig menő levertségét ? nem hallotta-e az előbb szeretett nevét lesiklani a zokogástól félig nyílt ajkakról ? és most tagadja, e nő, kit némely pillanatban egész bámulatára méltónak hitt ! ő képes volt e nyugodt homlokkal, e derült tekintettel őt megcsalni! jól hozzá volt szokva a tettetéshez!— és e csak alig lecsöndesült szívbe újra befészkelődött a harag és boszankodás. — Hermann, ön nem hisz nekem! ön nem hisz nekem! Ez felele hidegen. — Meg kell vallanom. De hagyjuk, elég erről. E tárgy kínos, s nem szabad arra visszatérnünk. — De mivel már benne vagyunk, monda Lavinia élénken, világosítsuk föl, bármily fájdalmas lehessen is az mindkettőnkre nézve. Magunk iránti kötelességnek tekintem , hogy ily fontos dolog fölött legkisebb árnyék se maradjon. Hogyan, feleljen ön csak ez egy kérdésre, hogyan jutott ön eskümmel ellenkező meggyőződésre ? Ön e kérdést nem fogja kimélytelennek találni. — Kimélytelennek nem, de hasztalannak. Fölösleges rá felelni, mert bármit állítson ön, lehetlen lesz véleményemet változtatnom. Azonban ne aggódjék miatta , hogy titkát fölfedeztem. S valóban jobban cselekszik vala ön, ha azt senki előtt sem titkolja , mert ön fájdalma véghetlenül inkább emelte volna a világ szemében, mint hideg közönye: a világ sohasem fogja megérteni a vágyat, mely önt a legjogosabb fájdalom fölött diadalmaskodtatá. — És ön uram megérté azt ? kérdé Lavinia, oly felindulástól izgatva, melyen csak nehezen bírt uralkodni. — Talán kitaláltam. — Tehát ha ön valóban kitalálta, tudnia kell önnek, hogy hidegségem és közönyöm a helyett, hogy színlett volna, csak érzéseimnek határozott kifejezése volt,és hogy, ha a kétszínűség tehetségemben állt volna, használandom azt, hogy oly fájdalmat színleljek, melyet érezni nem tartom méltónak, mert oly fájdalmat mutatva nem ítélt volna meg oly szigorúan a világ. — Bámulom, monda Hermann keserűen, a fáradságot, melylyel ön, asszonyom, a valótól el akar téríteni. Enyéimnél sokkal erős a szellem elveszne magyarázatai tömkelegében , de még egyszer, hagyjuk abba. Egy szó meggyőzhetné önt, hogy mindent tudok, de minek azt kimondani? S csakugyan nem mondá azt ki, nem annyira azért mintha annak hasztalan voltát érezné, mint inkább mivel vonakodott megváltani, mi módon lepte meg Laviniát az előbbi estre. Ez utolsó szavak után Hermann elhagya a szobát. Lavinia saját szobájába távozott, gondolkozni e félreértésen s azt felvilágosítani próbálni , mert gyötrő azon gondolat, hogy férje elutazzék egy őt leverő tévedés súlyával szivében, sőt hogy épen e félreértés miatt utazzék el. — De, monda Lavinia gondolkodóba esve, honnan van, hogy ő ez egész dolgot oly hévvel vitatja ? végre is mit gondol ő azzal, siratom-e én Lajost vagy nem ? Nem nyilvánít ő irányomban leghidegebb közönyt ? ha a mit hallottam igaz, nem tagadja-e meg tőlem még a tiszteletet is ? Nem, azt nem akarom hinni; itt szintén félreértés van. Egy kis sikoltás a gyermekek szobájából kiragadó gondolkodásából s azok mellé szalasztó. — Oh! semmi baj, asszonyom, monda a dajka őt belépni látva; az ezredes úr csákóbokrétáját mindkettő szerette volna leírni, ez az egész. — Ah! monda Lavinia megütközve, nem hittem, hogy az ezredes ma ide jöjön. — Ma nem, de úgy hiszem tegnap estve volt a csákó kezében, midőn a gyermekeket megölelni jött. E szó egy rögtön világot vetett Lavinia lelkébe. Eszébe jutott, hogy tegnap estve szobája ajtaja félig nyitva volt, midőn a Lajos levelét olvasá; most bizonyos volt benne, hogy az ezredes látta azt, s ez mindent megfejtett; izgatottságát, a könyeket arczáin, s mindezt a bánatnak, kétségbeesésnek tulajdoníta, melyet titkolt, de mely folyvást marczangolá szivét. Tehát félreértés volt, melyre visszatérni gyöngédsége s egy érzés, mit maga magának sem vallott meg, nem engedék őt. Ő nem adand felvilágosítást ; nem tehetné azt, s végre is, mit használna az ? ő soha sem hinné, így minden homály és bizonytalanságban maradt. Két órával később a terembe kéreték, hogy férjétől búcsút vegyen. Az ezredes érzékenyülve vált el leányaitól és sokáig keblén tarta őket. Laviniának csak kezét nyújtó, s közönyös hangon fejezé ki azon óhaját,hogy őt visszatértekor ha boldognak nem is, legalább jó egésségben találja. Lavinia nem erőlködött több szívélyességet adni a búcsúnak, meg lévén győződve, hogy mindez erőlködés tettetésnek fogna tekintetni; különben testben lélekben sokkal fáradtabb volt, semhogy még egy kísérletet tenne Hermann komor kedélyén diadalmaskodni. Az ezredes elutazott. (Folytattatik.) KÜLFÖLD Anglia, London, sept. 13. A „Globe“ közli azon angol tisztek névsorát, kik az angol kormány ajánlatára a szultán által a Medzsidiérenddel fognak feldiszíttetni. Ezen tisztek közt vannak :Sir Golin Campbell, Codrington, Lucan gróf s Cardigan lord is. Az említett kitüntetés volt szánva a Delhi előtt cholerában meghalt Barnard tábornok számára is. Dalhousie marquis 100 ft. sz.-et küldött a lordmayor-nek, az indiai segélyzési tőke számára. Hírszerint a vidéken a toborzás egy idő óta rendkívüli sikerrel foly , úgy hogy Chatham-be hetenkint 200 újoncz érkezik. Mint bizton remélik, a katonai mérték leszállítása még tetemesen szaporítandja ama számot. Egyébiránt egyetlen katonát sem szabad Indiába elküldeni, mielőtt az kellőleg be nem gyakoroltatott az enfield-puska használatába. A Bengáliábani ostromműködésekre vonatkozólag, a britt birodalom minden pontjáról küldetnek Indiába egyes hadmérnök-századok. A néphad az összes grófságokban kiállíttatik s begyakoroltatik. Alig lehet egyébről hallani, mint csapatmozgalmak s hadkészületekről. — Jul. 18-tól augustus végéig, 67 hajó indult el Indiába, 24,145 katonával. Az ismeretes Edwardes őrnagy, ki legkésőbb az angolokat visszahelyezi Máltán birtokába, egy a „Times“ által idézett iratában, Delhi ostromáróli nézeteit fejezi ki. Ő semmi megrovandót sem talál abban, mi eddig elő az angolok részéről történt, sőt inkább azt tartja, hogy azok semmit sem mulasztottak el, amit csak lehetséges volt megtenni. A közbejött késedelem, az angolokra nézve ugyan nagyon káros, azonban kikerülhetlen volt. A „fellázadt ezredek desorganizált töredékeiben" Edwardes csupán oly rendetlen tömeget lát, melynek „végre szükségkép hátrálnia kellene egy angol tisztek által vezérlett rendes sereg zárt sorai előtt.“ Ezen rendetlen tömegben mindenki, noha kétségbeesetten , de egyszersmind egy áruló nehéz szivével harczol, s ezenkívül rendesen még tetemes martalékot is harczol magával, így egykor a megöletett sepoyok vagyonából, egy britt katonára nem kevesebb mint 160 font st. jutott. A szikhek, mint az angolok szövetségesei, kétségkívül méltányolni tudandják, hogy mily sokát ér egy ily aranyos ellenséggeli harc. Ami az ostrom sikeréve a kilátásokat illeti, Edwardes körülbelül ugyanoly módon nyilatkozik, mint a többi régi indiai tekintélyek nagy része. Saját Multánban szerzett tapasztalására emlékeztet, hol Whish tábornoknak erősítésekre kelle várnia. Szerinte az ostromlóknak még sokat kellene kiállaniok, azonban egypár hét múlva, egy 20,000 főnyi angol sereg eldöntendi a dolgot. Mindamellett is az őrnagy hozzáteszi : „Indiában a helyzet még sohasem volt csak századrésznyire is oly komoly, mint jelenleg.“ A belfasti zavargások következtében, az alkirályi kormány egy vizsgálóbizottmányt s tetemes haderőt küldött a helyszínére. Több helyi lapokból következtetve, mind a protestáns mind a kath. pórnép félig katonailag van szervezve. A lövészclub csak nemrég 300 puskát rendelt meg, s több presbyteriánus lelkészek eltökélvék, bátran folytatni szónoklataikat. Francziaország, Páris, sept. 13. Tuniszból 2-ról kelt tudósítások szerint a franczia hajóhad megjelenése után ott a helyzet tetemesen javult. A hajóhadnak rövid időn ismét el kell hagynia a tunisi kikötőt, hogy a nyílt tengerek hadgyakorlatait folytassa. — A „Pays“ egy félhivatalos közlést hoz, melyből azt lehet következtetni, hogy Persiában újabb harczok vannak készülőben, s hogy a persák talán újólag megtámadandják Herátot. Ezen közlés így hangzik: „Egy sürgöny tegnap azt jelente, hogy Herát városában zavarok ütöttek ki, Murad- Mirza szerdai csapatjainak kivonulása után. Mint értesültünk, ezen zavarok vallási indokból eredtek, s a Síiták felekezetebeli muzulmánok ellen voltak intézve, kik a sah különös oltalma alatt állanak, s Herátban kevesebbségben vannak. Mint tudjuk, a persa udvar saját hitsorsosai védelmére s száz éves politikája értelmében kezdé meg ama háborút, mely fegyvereire nézve oly fényes sikerrel végződött (?), azt is tudjuk, hogy a békeszerződés a legnagyobb lojalitással hajtatott végre, noha előre féltek azon eseménytől, mely megtörtént.“ Ugyanezen sürgönyök szerint nagy ingerültség uralkodott a ferrar-i skandaháriafghan-törzsek közt. A „feliratok s szépművészetek akadémiájában egy kis episod fordult elő. Beszédet kellett volna tartani a legújabban elhunyt hellenista Boissonnade emlékére, azonban a bonapartisták ennek ellenszegültek , mivel Forou emlékére sem tartatott beszéd. Erre Villemain indítványára az ülés eloszlatott. Cherbourg-ban az ott állomásozóorosz fregát legénységének tiszteletére különböző ünnepélyek rendeltettek meg. Laroche jaquelein a Dem Sévres megyei tanácsban egy ultra-bonapartisticus beszéd által tünteté ki magát. Belgium, Brüssel, sept. 12. Holnap fog történni a szemorvosi congressus ünnepélyes megnyitása. A minden országbeli leghíresebb szemorvosok közöl több mint 200-an ígérték meg ezen fontos munkábani részvétüket, s már nagy részint meg is érkeztek. 14 kormány, köztük 4 német, küldött hivatalosan képviselőket e congressusra. Spanyolország, Madrid, sept. 8. Néhány nap óta, számos politikai lapok foglaltattak le. A királynő Turgot marquis franczia követet magánaudientián fogadá el. — Montpensier herczeg már octoberben Olaszországba utazandik, hogy ott Krisztina királynővel összetalálkozzék.A hó végén a carabancheli táborban nagy hadgyakorlatok lesznek. Dánia, Itzehoe, sept. 9. A napirend szerint ma ment végbe a végtanácskozás a kormány által előterjesztett alkotmányjavaslat felett. Legelőbb a bizottmány előadója jelenti , mikép a bizottmány Bargum követnek minap beadott módosítványait nem tartja elfogadhatóknak. Végre több oldalróli hevesebb vitatkozás után titkos szavazásra került a dolog, s 46 szóval 2 ellen a bizottmányi jelentés elfogadtatott. Távirati tudósítások, Turin, sept. 13. Néhány ellenzéki lap azon hírét, mikép Buoncompagni elhagyta Florenczet, hogy pápa őszentségét ott ne lássa, úgy igazítják helyre, hogy „a kívánt szabadságot kormányától csak azon föltétel alatt kapta meg, hogy előbb ő szentsége megérkeztét bevárja. Ő diplomatiai személyzetével együtt bemutatá magát a pápának s Florenczet csak ő szentsége elutazása után hagyá el.“ London, sept. 15. A „Globe“ esti lapja jelenti : Havelock tik a Bittoor erődöt üresen találta,leronta azt, valószínűleg a Gangeszen már átkelt, megveré a lázadókat, és Lucknowba sietett. Kétséges, vájjon Delhi őrsége valóban tett-e három kirontást. — Ma reggel hivatalosan közzé tétetett. Delhi őrségének három kirontása viszszavezetett, melyeknél az angolok ötszáz embert vesztettek. A nemuchi lázadók Delhibe érkeztek. Bittoor ellentállás nélkül lerontatott. — A „Morning Post“ sürgönye jelenti: „Nena Szaib állítólag családjával együtt meggyilkolta magát. Neil és Havelock egyesülve nyomulnak Lucknow ellen. Batha és Betnaret- ben összeesküvések fedeztettek föl; Bahadoor Halka hű maradt. Páris, sept. 16. A „Moniteur“ szerint f. hó 12-én tartatott meg a harmadik manoeuvre a chalonsi táborban. A Moniteur nyomdája leégett, a kárt 300,000 frankra becsülik. A hivatalos lap ennélfogva ma csak fél éven jelent meg. Igazítás. Tegnapi számunk első oldalának negyedik hasábján a 4-ik sorban egy számhiba csúszott be,melyet „68,343,200“ helyett: „68,343,943,200“kérünk kiigazítani. SZÍNHÁZI ELŐADÁSOK. A nemzeti színpadon: „Guzman Johanna“ Opera 5. felv. A pesti német színpadon,, A három törpe“ Jean Piccolo, Jean Petit és Kiss Józsi föllépte. Megérkeztek Sept. 15-én Lengyel Miklós kanonok Bécsből. Motusz Alajos cs. k. pénzügyi tanácsos Karansebeßről. Detrich Miklós cs. k. tanácsos Nagyváradról. — Sept. 16 án Gr. Rozwadowski László földb. Bécsből B. Herzberg Vilmos földb. Kassáról. Dobos Lajos cs. k. úrbéri törvényszéki elnök Füredről. Grossinger József cs. k. pénzügyi tanácsos Sopronból. Dunavizállás: sept. 16. 51. —0 fölött Felelős szerkesztő: NÁDASKAY LAJOS.*