Budapesti Hírlap, 1857. október (223-249. szám)

1857-10-18 / 238. szám

tönkre tett, úgy hogy a kincstárnak átadhatni reménylett mennyiség a 10,000 mázsát nehezen haladja. A beváltási árak következők : valóba tett levelek mázsája 18 pft, elsőrendűeké 16, másodrendű­eké 12, harmadrendűeké 8, negyed­­rendűeké 4, a hulladék vagyis úgynevezett tör­melék 2 ft 30 kr pengőpénzben. Előlegezésül rendesen májusban 20,000 pftot szokott a község kapni. Daczára azonban, hogy évenként ily szép somma pénzt bevesz a községi nép dohányáért, ez az ő vagyonosságán nagyon kevéssé látszik. Igaz, hogy az adófizetésben soha hátra nincs , de nagy nála a fényűzés, kivált a nőnemnél, s ez nem­ engedi vagyonosodását előre haladni. Alig várja a menyecske, hogy kifizettessék a do­hány ára , van aztán gondja a boltosnak. Nem nézi ő, hogy mi az ára ennek a kendőnek, vagy annak a kartonnak , hanem előre megszabja, hogy 5 ftos legyen a kendő, a kartonnak rőse pedig 3 ft, s a kis Rifki oda adja az 1 ftos ken­dőt 5 ftért,a kis Schmale pedig szakadásig húzza rövid rétjén a 25 garasos török vörös kartont, mert az a divat , 3 ftért. Hát még a pántlika a hajadonoknál! annak van ám kelete, egyszerre 6—7 váltó forint árut befonnak hajukba. Mind a fényűzés mellett azonban e népet er­kölcstelennek mondani nem lehet. Sőt kevés ki­vétellel igen vallásos. Ünnep s vasárnapokon kis templomunk zsúfolásig tele szokott lenni buzgón éneklő sőt az isteni tanítást is figyelem­mel hallgatni szerető néppel. A róm. kath. anyaegyház épen most van az ujtemplom-építés küszöbén. Megyés püspökünk Dlik György ő méltósága szép összeget ajánlott évenként e czélra , szintén Kelemen Jósef pécsi nagy prépost ő nagysága 2000 pftot már az egy­ház plébánosának kézbesített is földtehermen­­tesítési kötelezvényekben, ezenkívül pedig egy gazdagon aranyozott kelyhet ajándékozott. Hogy az isteni félelemben buzgólkodó szülők gyermekeik nevelését nem mulasztják el, és is­koláink szép népességgel bírnak, szintén öröm­mel mondhatom, azonban az iskolából kikerült fiatalságról nem szólhatok ennyi dicsérettel, mert a közt az éjjeli kóborlás és pajzánkodás igen elharapódzott, mely bajnak megszüntetése a községi tanácsoknak és elöljáróságoknak ren­dezése után , azok erélyességétöl várja legna­gyobb bizodalommal orvosoltatását. B. A. Békés, oct. 23.. Városunknak 414 holdra terjedő tulajdonbir­toka van , melyet ezelőtt 3—3 évre terjedő ha­szonbérbe szokott kiadni. Az utolsó haszonbér ideje épen ez idén telt ki. Hogy a javított gaz­dálkodási módnak annál nagyobb tér nyit­tassák , a haszonbérlet tartamát jövendőre ki­­lencz évre hosszabbította a város s igy a 414 hold földet nyolcz gazda vette ki évenkint fizetendő 2413 forint 31 krajczár haszonbér mel­lett. Czélja volt a városnak a haszonbéri szerző­dés által oly gazdálkodási módot állapítni meg e földeken , mely másoknak is követésre méltó mintául szolgálhatott volna, hanem a sok rosta, melyeken a tervnek keresztül kellett menni, sokat keresztül hullatott a jó terv pontjaiból. Annak némi kitüntetésére , mennyiben sike­rült az elöljáróság szándéka, ide igtatom a ha­szonbéri szerződésnek idevágó pontjait : „8-ik pont. A földek árkai a község által két sor ákászfával beültettetni fogván, ezeket a ha­szonbérlők megőrizni s ápolni, és a kiveszendőt vagy máskép hiányzandót időről időre kipótolni köteleztetik. 11- ik pont. A bérlő az általa bérlendő szántó vagy szántóföldképen használandó földrészek egy ötödét mindig herével vagy luczernával kö­teles használni, a­mennyiben pedig azok még a czélra alkalmasak nem lennének, megengedtetik ugyan, hogy azon egy ötödrész az első két évben másféle, de mindenesetre megérés előtt zöl­den levágandó takarmánymagvakkal vettessék, hanem e két első évet köteles a bérlő annyi földnek megtisztítása és trágyázására fordítani, hogy a harmadik évre mulhatlanul hevéssé vagy luezernássá alakíttathassák ; a 9 év elteltével pedig a haszonbérelt szántóföldnek másik ötöd­részét két éves , szépen diszló és kifogás alá semmi tekintetben nem eshető luezernásképen tartozik visszabocsátani. 12- ik pont. Köteles a haszonbérlő a helyben úgyis szokásos vetésforgással úgy használni a bérbe vett földet, hogy annak a luezernáson kí­vüli egy harmadrésze mindig kapás­ növénynyel vettessék vagy ültettessék. 13- ik p. A bérleti földeken termő mindenféle takarmánynak felét a bérlő ott helyben köteles felhasználni, s az ez által nyerendő trágyát a földön minden évben széthordani. A feltételek megtartása felett a községi ható­ság őrködik. Sok jót várunk gazdálkodásunk javítására nézve a munka alatt levő közlegelőmegszünte­­tésből és tagosításból. A közös­ szabályozási munkálatok aug. 15-én újra megkezdettek, s folynak, bár nem herculesi erővel, mert a szegény embernek még augustus­­ban a takarítás volt elsőbb gondja, september­­ben a kukoricza- és borszüret, most meg szánto­­gatna és vetne; hanem azért a parancsolatnak ís enged s ásogat a Körös árkán is, mikor teheti, s miután megyefőnökünk minden héten megnézi a munkát, ez az elöljáróságot is nagyon ösztönzi annak siettetésére. TÁRCZA. EGY ÉVI HÁZASSÁG. REGÉNY CARL­EN EMÍLIÁTÓL. IV. RÉSZ. XIX. (Folytatás.) — Asszonyom, asszonyom, kiálta a felügye­lő oly élénkséggel, mely oly apathicus lénynél, mint Stacke, valódi rohamosságnak volt nevez­hető, nézze csak, az ur lovagol elénk. Lavinia szeme felé tartá tenyerét, s látá mint vágtat az ezredes a kocsihoz, de midőn azt már elérné , megütődve megállóit. A felügyelővel előre ki volt csinálva nejének e meglepetése, gondolván, hogy az őt meg fogja hatni; de mind­azon bő remény, mely szivét ez utazás alatt el­­tölté, egyszerre elenyészett. Midőn tekintete Laviniáéval találkozott, látá, hogy semmi sem jön feledve, semmi sem meg­bocsátva. E tekintet egészen hasonlító ahhoz, melyet az égő szemek azon pillanatban lövet­tek rá, midőn ő akarata ellen a hálószoba aj­taját felnyitá , s valóban a gondolat, mely Laviniát elfoglaló, ugyanaz volt. Ő férje e lépésében nem látott egyebet szemtelen kép­mutatásnál ; kétségkívül csak azért hagya el kedvesét, hogy e tartozó udvariasság banális kötelességét irányában teljesítse. Pir, vagy in­kább tűz bob­tá el Lavinia arczát s felszáritá a könyeket, melyek néhány perc­c­el előbb pil­lámi reszketőnek. — Ön igen is megerőltette magát, rebegő La­vinia ; valóban igen. — Ezt kell látnom ? Az ezredes ezt harag­ nélkül, de kifejezhetlen szomorúsággal mondó. Lavinia hallgatott. — Önnek a testvérétől elválás nehezen esett; még most is folynak kényei. — Azok e pillanatban természetesek. — Igen természetesek; talán háborgatom is emlékei érzelmeiben; jobb lesz, ha egyedül ha­gyom folytatni útját ? Lavinia látá, hogy szükség legalább a látsza­tot megmenteni, s ellenszenvét legyőzni erői- s kedvén, monda erőltetett mosolylyal: — Hova gondol , Hermann, ennyire jőve egye­­e­dül térne vissza? Üljön fel, kérem.­­—Az ezredes, ki mit sem óhajtott inkább,mint hogy ez oly kegyetlenül csalódott remények közt kezdett utat egyedül folytathassa , mégis kényszerítve látta magát szintén áldozatot hozni a szükségnek , s mig égő fejét szédelegni érzé, úgy tetszett neki, mintha valami jéghideg kéz szorítaná szivét s megállitná annak verését. Soha ily szúró fájdalmat nem érzett. Öt hét óta várt e perezre, melyet vágya és szerelme életének leg­szebbje gyanánt tüntettek fel előtte; mert Lavinia elutazta óta, összezuzatva az unalom terhe alatt, belátta, mily becsű rá nézve Lavinia jelenléte s az osztályrész, melyet életében vesz. Öt hét alatt folyvást emlékében tartá az elutazásuk pil­lanatában hirtelen váltott szavakat; a visszaté­résre számolt, hogy kárpótlást nyerjen a távollét annyi kínaiért. Most legnagyobb baja az volt, hogy Lavinia nem bir azon egyenes és tiszta jel­lemmel, mit neki sokáig tulajdonított: két hó óta minő változás történt rajta! mennyi múlé­­kony bensőség, gyakori elhidegülés, mennyi vál­takozás! Ő tehát szeszélyes volt,a kit oly békés­­nek és egyformának hitt! Miért e jéghideg fo­gadás, a barátságos nyilatkozás után, melylyel hozzá közeledett ? Együttlétük első perczeiben, s midőn a kocsi megint elindult, mindketten hallgattak, szükség volt erőt venni magukon, magukba mélyedni s számot vetni magukkal, hogy egymás előtt új ál­­arczban jelenhessenek meg; mert rendeltetésük volt, hogy egymás előtt mindig titkolják, a mi nekik fáj, s annak emlékét közöny és szenvtelen­­ség színével takarják. Lavinia érzé, hogy most másod ízben adott férjének komoly és igazságos okot a megütközésre, elhidegité, szivig sérté őt, ama harag nélküli de oly mély szomorúságba sülyedve látá most őt, melyet eloszlatnia lehe­tetlennek látszék előtte. Ha ő valósággal az lett volna irányában, a­mi a világ előtt,­tudniillik férj, nem tétovázott volna, feltárni előtte lelkét, feltüntetni minden gyanúit, szorongásait, félté­kenységét ; de micsoda jogot adhatott jóakara­tának e tettetett házasság, a múlékony egyesülés, melynek vége oly közel van ? — Talán szívesebben fogna ön, Lavinia, vala­mely látogatott fürdőbe menni mint Rosenborg­­ban maradni addig, mig én a táborban leszek ? Lavinia e javaslatra elpirult — Köszönöm, monda erőltetve, hogy szá­momra elszóródásról gondoskodik ön, s ha nem kellene Rosenborgban maradnom vendégeink elfogadása végett,örömmel elfogadtam volna azt. — Ah! bocsánat! vendégeiről elfeledkeztem. Mikor várja őket ? — Június vége felé, ha csak valami indok meghívásának visszavételére nem kirondja önt. — Engem! ön óhaj a törvény előttem; távol legyen, hogy visszavonnám, ha az oly életben ön testvére és sógornője kedvüket ta­lálják ; meg fogom híni minden ismerősinket, megnyi­tom Rosenborgot az egész világnak s ott minden mulatságot összesítendek. Hadd legyen a kas­tély varázsmulatóhely, mindennap fényes lovag­csatákkal , csalnakversenyekkel, tánczvigalmak társasjátékokkal estyénként. Hadd folyjon az élet örült jajban, mintha minden leélt nap az utolsó volna! E szavak csaknem vad hévvel voltak mondva. Lavinia fölfogta annak keservét s iróniáját; de minden mértéken túl ingereltetve, hasonló han­gon így felelt : — Oh ! ez isteni lenne! Nem is tudtam, hogy ön ily termékeny képzelődésű. Kinek köszöni ön mindez eszméket ? — Ez éji utamnak, mert egész éjjel utaztam, hogy önnel találkozzam. Elindulásomkor bunko­­mor, izetlen kedélyben voltam, a legpolgária­­sabb gondolatokkal, melyek csak esetlenül szü­lethetnek ; lelkesítve a visszavonulás, a máso­d­­magávali magány, a zajtalan lét eszméitől; végre elszámlálhatnám mindazon nevetséges dolgokat, melyek egy ideig foglalkoztattak, ön halálra nevetné magát asszonyom ; de hitemre­­ mind e gondolat elröppent, a­mint ön kocsiját megláttam. Ön égő tekintete fölvidította, ön bájos hangja megörvendezteté füleimet, s tiz percz alatt több mulatság és örömzajról álmodék, mint egész életemben. E szavak mindenike tör gyanánt hatott La­vinia szivébe; érzés­e tréfálódzó gúny mögött az elfojtott fájdalmat; de minek voltak érzel­mei, midőn hazulról távozott, s meglátása mivé változtató ? Olykor szeretett volna hinni a benső élet­e félszavainak, melyeket ejtett; de azonnal a felügyelő szavai hangzanak fülébe, és a hideg­ség diadalmaskodott jobb érzelmein ; hallga­tott arról, a mi bensőjében forrt, mialatt lelke ezer ellenmondó és marczangoló gondolatnak martaléka jön; a szavak félbeszakítás nélkül folytak ajkairól, de jelentéktelenül s azon kön­nyű irónia hangján ejtve , melyre a beszélgetés átvive volt. — Valóban sajnálom , hogy oly sokáig eltit­koló ön előttem,hogy a nagyvilági életben kedvét találja. Avvagy nem jobb -e az életet mintegy lab­dát tekinteni, melyet egyik a másik kezébe dob, mint ott ülni szomorúan, rosskedvtten, egyedül vonszolva e nyomasztó unalmas életet ? de messze távozom tárgyunktól; a mulatságokról szóltunk, melyeket Rosenborg nyújthat, s ön csalnak­­versenyekről beszélt. Vannak önnek csolnakjai? — Tegnap kaptam még egyet Stockholmból, gyönyörű jármű; megpróbáljuk , mihelyt lesz valaki nálunk. — S miért nem mindjárt, nem igazi idilli je­lenet volna, ha ön és én . . . — Ön és én! azt ne várja kedves Lavinia. Egy házas férfi és neje , ez vagy igen polgári, vagy igen regényes volna; se oly köznapivá le nem ereszkedem , se oly költöiségre nem emel­kedem. —­ De időölésre jó mód volna, szerelmes pász­toroknak átöltöznünk. — Feledi ön, hogy mielőtt szerepünket beta­nulnák, az ismétlések alatt mindkettőnket meg­ölne az unalom. — Ha ön azt gondolja is, szép lovag, az ud­variasság kívánja , hogy azt nekem ne mondja meg , s kérem önt, hogy térjen vissza szokott kedélyébe, ha a helyzet magaslatán nem akar maradni. (Folytattatik.) NAPIHIREK ÉS ESEMÉNYEK Budapest, October 18. * Főherczeg J­ó z­s­e­f ö cs. fensége Temesvár­ról jőve f. hó 13-kán d. u. Aradra érkezett, és útját az aradiak sajnálatára csak rövid úttmulatás után Kis Jenőre folytatta. Helytartósági tanácsos és me­gyefőnök Hauch C. F. és Horváth Ádám polgár­mester ur szerencsések voltak ő cs. fenségét üdvö­zölhetni , és őt a városi terület határáig kisérhetni. * Tegnap B­o­s­k­o­v­i­t­z tönkjének kiegyenlítése ügyében a „P. Lt.“ után Bécsből közlött távirati sür­gönyt így egészíthetjük ki : A Boskovitz-féle hitele­zőknek a hitelintézet által f. hó 15. esti 6 órára ki­tűzött összejövetele az említett intézet nagy gyűlés­­termében tartatott meg. A terem zsúfolva volt. Mur­­m­a­n­n igazgató tanácsos elnökölt. Richter igaz­gató úr jelentését azon megjegyzéssel kezd, hogy a vagyonbukott ház álladéka felett eddig elő csak elő­­leges áttekintést nyerhettek. A passivák 2 millió százezer forintra rúgnak; az activa 400,000 ftnyi árukészletben, 600,000 ft értékes realitásban, egy millió forint behajtatlan adósságban, és 100,000 ft pénztári készletben és rimnessekben áll Erre a szónok fölolvasá a feltételi pontokat, melyek alatt a hitel­­intézet késznek nyilatkozik a hitelezők érdekében közbenjárni, és a Boskovitz-háznak első részletfize­tésül hitelezői számára egy millió ft előleget adni. Az egész javaslat 16 pontból áll. Az igazgató úr előadá­sát végezvén, néhányan a jelen voltak közöl, azon ne­hézségeket taglalták,melyekbe kerülendő a hitelezőket mind beleegyezésre bírni, mások a siker lehetőségét a leghatározottabban kétségbe vonták, miután itt a többség nem dönthet el semmit, mindenkinek fenma­­radván magánjogai. Richter úr erre megjegyzi, hogy a hitelintézet minden lehetőt meg akar kísérteni, hogy a kereskedelmet fenyegető fenakadást megelőzze, a teljes kiegyenlítést az időre kell bízni, e nyilatko­zat lelkesedéssel fogadtatott. Szombaton (tegnap, 17-kén) a második gyűlés volt, hogy az e napi pon­­tozatok felett végérvényű határozat hozassák. * Csajághy Sándor püspök ur ő maga, buzgón fölkarolván az egyházmegyéjebeli szegények ügyét, nemes szivének sugallatát követve indítványt tett, hogy Temesvárott egy jótékony nőegylet léte­süljön F. é. febr. 1-je volt a nevezett egylet meg­alapításának napja, mert a temesvári székesegyház­ban e napon taglalá a derék főpásztor egy ily egye­sület szükségességét, s fölhivá a kegyes czélok iránt fogékony nőnemet, hogy ily egyesületbe lépjenek, melynek föladata legyen a szegénység nyommasztó ínségét enyhíteni, és a szolgálatban levő női osz­tályt az elerkölcstelenedéstől megóri. A főpásztori szózat nem hangzott el pusztában. A főváros több lelkes hölgye buzdíttatva más jótékony egyesületek példája által, a szenvedők iránti rokonszenvből köz­reműködésre egyesült e nevezet alatt: „Mária-szive nőegyesület keresztény szeretetbeli cselekedetek gya­korlására“ , mely kiváltkép a szolgálatban álló női osztálynak erkölcstelenség és elszegényedésteli megóvását tűzte ki magasztos feladatául, tekintet nélkül az illetők vallására. Az egylet alapszabályai már megerősítvék és nyomtatásban kiosztattak, hogy mennél többen járuljanak e szép egyesülethez. Közelebb az elnöknő és választmányi nők megvá­lasztásával az egyesület véglegesen meg fog alakulni, s azonnal megkezdi szép működését. . . Azon hírre nézve, hogy a Sárközy zenetársasá­got tervezett műutjában M­a­t­ó­k Béla úr kísérné, ez utóbbi arról értesít bennünket, hogy részéről e tárgyban még eddig semmi határzott megállapodás nem történt, s így a dolog tényül nem vehető­­. Budapesten és környékén majdnem mindenütt bevégezték már a múlt hetekben a szüretet, csak Csömörön szüreteltek a lefolyt héten , és pedig a legjobb eredménynyel, melynek egyik oka azon kö­rülményben is keresendő , hogy míg más közel eső vidékeken a múlt hónapban előforduló fagy a szőlő­nek sokat ártott, annak Csömörön alig van nyoma, valamint a jég sem igen okozott az idén kárt. Külö­nösen jó kelete volt az óhegyen termesztett bornak, minthogy itt még a régi, nem ugyan bőven de kitűnő minőségben fizető szőlőfajok termesztetnek. Az új­hegyen fájdalom mindinkább elterjednek a kön­nyebb bort szolgáltató fajok.­­"Berg léghajós mára ígéri második légutazását, ha valami elemi akadály közbe nem jő. * Mint egy angol lapból értjük, Reményi Ede hegedűművész hazánkfia európai körútra készül. * A nagyváradi állandó színház Ugye egy lépéssel tovább haladt. Azaz előbbre haladt. A színházépítő­­ társulat a színházi birtoklás határidejének kiterjesz­téséért tett folyamodványára a városi tanács azt határozta,­ miszerint a kitűzött helyen építendő szín­ház minden épületével, a felépítéstől számítandó 80 évig lesz a társulat tulajdona, azontúl a város bir­tokába fog átbocsáttatni. * A debrecz­en - tokaji vaspályavonalon, mint a M. P.-nak írják, erélyesen dolgoznak. A deb­­reczeni erdőnél kezdve Hadház, Téglás, Fehértó, Nyíregyháza alatt a királytelki pusztán keresztül a földhányások és őrházak rendkívüli gyorsasággal készülnek. A homokos száraz tereken a munka könnyű lévén, ily erély mellett a vonal a kiszabott időnél jóval előbb kész leend. * Győrben f. h. 11-én Halm „Ravennai viador“ ezi­tt híres tragoediáját adták elég pontosan és buz­galommal. * Sopronban f. hó 8-kán Schmettan úr Londonból, pár óráig időzött. Az „Evang. W.“ azt írja róla, hogy S. ur igen lelkes férfiú, ki a soproni tanitóképezde iránt igen nagy érdekkel viseltetik s annak már lényeges szolgálatokat tett. Ő titkára azon bizottmánynak, mely Angliában dr Steinhoff elnök alatt alakult, a nevezett képezde anyagi támo­gatására. Ez intézet építése gyorsan halad, s remé­lik,hogy még f. év november havában fedél alá kerül. Pályázat. „A pest-budai dalárda felhiva érezvén magát a magyar zene mivelése s nemes­ítésére, e téren kü­lönösen a magasabb stylben irt négyes tételű (quar­­tett) férfi kardalok emelését s szaporítását tűzte ki czéljául s hivatásául, mely végre a legjobb e nem­beli művekre ezennel 20 darab cs. k. aranyat tűz ki p­á l­y­a d­í­j­a 1, oly formán, hogy az első leg­jobb mű 10, a második 6 s a harmadik 4 darab a­ranynyal fog díjaztatni. A beküldendő pályamunkák kellékei a követ­kezők : 1- szer. A szöveg a pályázók tetszése szerint akár­milyen lehet, é­vig, vagy komoly hangulatú, csak hogy a fennáló sajtótörvények szellemébe ne üt­közzék. 2- szor. Zenei tekintetben a választott szöveg min­den sora, szóval egészben átdolgoztassék, hogy így a mű egy egymásból folyó egész zeneművet képezve, semmi esetre szakaszszerű alakú s kidolgozású ne legyen. 3- szor. Különös tekintettel legyenek a pályázók arra, hogy a pályamű, a zeneszerzés szabályai sze­rint tisztán s hibátlanul dolgoztassék, s hogy szel­leme kizárólagosan magyar s eredeti legyen. 4- szer. A pályamunkák beadási határideje 1857. évi december 24-ik napja bezárólag, mely határideig a pályázók, műveiket férfi négyhangu tételes partitur alakban, minden egyes hangnemeket is azonban kü­lön kiírva — a szerző nevét rejtő szokott jeligés s bepecsételt levelekkel ellátva — a pest-budai da­lárda elnökének czimezve (nagyhidutcza,régi redoute­­épület 2-dik emeletében) bérmentesen beküldeni szí­veskedjenek. A díjazott pályaművek a dalárda tulajdonai ma­radnak , mely azokat saját költségén kinyomatja, s zeneelőadásain előadandja; a díjazott három pá­lyamunka mellett pedig a legjobbakat a szerzők beleegyezésével, a dalárda egylet mint tulajdonát kinyomatás s eladhatás végett általveszi. A dalárda a le­­küldendő pályamunkák megbírálá­­sára, Ábrányi Kornél, Brand Mihály, F­e­­­e­y

Next