Budapesti Hírlap, 1857. október (223-249. szám)
1857-10-18 / 238. szám
tönkre tett, úgy hogy a kincstárnak átadhatni reménylett mennyiség a 10,000 mázsát nehezen haladja. A beváltási árak következők : valóba tett levelek mázsája 18 pft, elsőrendűeké 16, másodrendűeké 12, harmadrendűeké 8, negyedrendűeké 4, a hulladék vagyis úgynevezett törmelék 2 ft 30 kr pengőpénzben. Előlegezésül rendesen májusban 20,000 pftot szokott a község kapni. Daczára azonban, hogy évenként ily szép somma pénzt bevesz a községi nép dohányáért, ez az ő vagyonosságán nagyon kevéssé látszik. Igaz, hogy az adófizetésben soha hátra nincs , de nagy nála a fényűzés, kivált a nőnemnél, s ez nem engedi vagyonosodását előre haladni. Alig várja a menyecske, hogy kifizettessék a dohány ára , van aztán gondja a boltosnak. Nem nézi ő, hogy mi az ára ennek a kendőnek, vagy annak a kartonnak , hanem előre megszabja, hogy 5 ftos legyen a kendő, a kartonnak rőse pedig 3 ft, s a kis Rifki oda adja az 1 ftos kendőt 5 ftért,a kis Schmale pedig szakadásig húzza rövid rétjén a 25 garasos török vörös kartont, mert az a divat , 3 ftért. Hát még a pántlika a hajadonoknál! annak van ám kelete, egyszerre 6—7 váltó forint árut befonnak hajukba. Mind a fényűzés mellett azonban e népet erkölcstelennek mondani nem lehet. Sőt kevés kivétellel igen vallásos. Ünnep s vasárnapokon kis templomunk zsúfolásig tele szokott lenni buzgón éneklő sőt az isteni tanítást is figyelemmel hallgatni szerető néppel. A róm. kath. anyaegyház épen most van az ujtemplom-építés küszöbén. Megyés püspökünk Dlik György ő méltósága szép összeget ajánlott évenként e czélra , szintén Kelemen Jósef pécsi nagy prépost ő nagysága 2000 pftot már az egyház plébánosának kézbesített is földtehermentesítési kötelezvényekben, ezenkívül pedig egy gazdagon aranyozott kelyhet ajándékozott. Hogy az isteni félelemben buzgólkodó szülők gyermekeik nevelését nem mulasztják el, és iskoláink szép népességgel bírnak, szintén örömmel mondhatom, azonban az iskolából kikerült fiatalságról nem szólhatok ennyi dicsérettel, mert a közt az éjjeli kóborlás és pajzánkodás igen elharapódzott, mely bajnak megszüntetése a községi tanácsoknak és elöljáróságoknak rendezése után , azok erélyességétöl várja legnagyobb bizodalommal orvosoltatását. B. A. Békés, oct. 23.. Városunknak 414 holdra terjedő tulajdonbirtoka van , melyet ezelőtt 3—3 évre terjedő haszonbérbe szokott kiadni. Az utolsó haszonbér ideje épen ez idén telt ki. Hogy a javított gazdálkodási módnak annál nagyobb tér nyittassák , a haszonbérlet tartamát jövendőre kilencz évre hosszabbította a város s igy a 414 hold földet nyolcz gazda vette ki évenkint fizetendő 2413 forint 31 krajczár haszonbér mellett. Czélja volt a városnak a haszonbéri szerződés által oly gazdálkodási módot állapítni meg e földeken , mely másoknak is követésre méltó mintául szolgálhatott volna, hanem a sok rosta, melyeken a tervnek keresztül kellett menni, sokat keresztül hullatott a jó terv pontjaiból. Annak némi kitüntetésére , mennyiben sikerült az elöljáróság szándéka, ide igtatom a haszonbéri szerződésnek idevágó pontjait : „8-ik pont. A földek árkai a község által két sor ákászfával beültettetni fogván, ezeket a haszonbérlők megőrizni s ápolni, és a kiveszendőt vagy máskép hiányzandót időről időre kipótolni köteleztetik. 11- ik pont. A bérlő az általa bérlendő szántó vagy szántóföldképen használandó földrészek egy ötödét mindig herével vagy luczernával köteles használni, amennyiben pedig azok még a czélra alkalmasak nem lennének, megengedtetik ugyan, hogy azon egy ötödrész az első két évben másféle, de mindenesetre megérés előtt zölden levágandó takarmánymagvakkal vettessék, hanem e két első évet köteles a bérlő annyi földnek megtisztítása és trágyázására fordítani, hogy a harmadik évre mulhatlanul hevéssé vagy luezernássá alakíttathassák ; a 9 év elteltével pedig a haszonbérelt szántóföldnek másik ötödrészét két éves , szépen diszló és kifogás alá semmi tekintetben nem eshető luezernásképen tartozik visszabocsátani. 12- ik pont. Köteles a haszonbérlő a helyben úgyis szokásos vetésforgással úgy használni a bérbe vett földet, hogy annak a luezernáson kívüli egy harmadrésze mindig kapás növénynyel vettessék vagy ültettessék. 13- ik p. A bérleti földeken termő mindenféle takarmánynak felét a bérlő ott helyben köteles felhasználni, s az ez által nyerendő trágyát a földön minden évben széthordani. A feltételek megtartása felett a községi hatóság őrködik. Sok jót várunk gazdálkodásunk javítására nézve a munka alatt levő közlegelőmegszüntetésből és tagosításból. A közös szabályozási munkálatok aug. 15-én újra megkezdettek, s folynak, bár nem herculesi erővel, mert a szegény embernek még augustusban a takarítás volt elsőbb gondja, septemberben a kukoricza- és borszüret, most meg szántogatna és vetne; hanem azért a parancsolatnak ís enged s ásogat a Körös árkán is, mikor teheti, s miután megyefőnökünk minden héten megnézi a munkát, ez az elöljáróságot is nagyon ösztönzi annak siettetésére. TÁRCZA. EGY ÉVI HÁZASSÁG. REGÉNY CARLEN EMÍLIÁTÓL. IV. RÉSZ. XIX. (Folytatás.) — Asszonyom, asszonyom, kiálta a felügyelő oly élénkséggel, mely oly apathicus lénynél, mint Stacke, valódi rohamosságnak volt nevezhető, nézze csak, az ur lovagol elénk. Lavinia szeme felé tartá tenyerét, s látá mint vágtat az ezredes a kocsihoz, de midőn azt már elérné , megütődve megállóit. A felügyelővel előre ki volt csinálva nejének e meglepetése, gondolván, hogy az őt meg fogja hatni; de mindazon bő remény, mely szivét ez utazás alatt eltölté, egyszerre elenyészett. Midőn tekintete Laviniáéval találkozott, látá, hogy semmi sem jön feledve, semmi sem megbocsátva. E tekintet egészen hasonlító ahhoz, melyet az égő szemek azon pillanatban lövettek rá, midőn ő akarata ellen a hálószoba ajtaját felnyitá , s valóban a gondolat, mely Laviniát elfoglaló, ugyanaz volt. Ő férje e lépésében nem látott egyebet szemtelen képmutatásnál ; kétségkívül csak azért hagya el kedvesét, hogy e tartozó udvariasság banális kötelességét irányában teljesítse. Pir, vagy inkább tűz bobtá el Lavinia arczát s felszáritá a könyeket, melyek néhány perccel előbb pillámi reszketőnek. — Ön igen is megerőltette magát, rebegő Lavinia ; valóban igen. — Ezt kell látnom ? Az ezredes ezt harag nélkül, de kifejezhetlen szomorúsággal mondó. Lavinia hallgatott. — Önnek a testvérétől elválás nehezen esett; még most is folynak kényei. — Azok e pillanatban természetesek. — Igen természetesek; talán háborgatom is emlékei érzelmeiben; jobb lesz, ha egyedül hagyom folytatni útját ? Lavinia látá, hogy szükség legalább a látszatot megmenteni, s ellenszenvét legyőzni erői- s kedvén, monda erőltetett mosolylyal: — Hova gondol , Hermann, ennyire jőve egyeedül térne vissza? Üljön fel, kérem.—Az ezredes, ki mit sem óhajtott inkább,mint hogy ez oly kegyetlenül csalódott remények közt kezdett utat egyedül folytathassa , mégis kényszerítve látta magát szintén áldozatot hozni a szükségnek , s mig égő fejét szédelegni érzé, úgy tetszett neki, mintha valami jéghideg kéz szorítaná szivét s megállitná annak verését. Soha ily szúró fájdalmat nem érzett. Öt hét óta várt e perezre, melyet vágya és szerelme életének legszebbje gyanánt tüntettek fel előtte; mert Lavinia elutazta óta, összezuzatva az unalom terhe alatt, belátta, mily becsű rá nézve Lavinia jelenléte s az osztályrész, melyet életében vesz. Öt hét alatt folyvást emlékében tartá az elutazásuk pillanatában hirtelen váltott szavakat; a visszatérésre számolt, hogy kárpótlást nyerjen a távollét annyi kínaiért. Most legnagyobb baja az volt, hogy Lavinia nem bir azon egyenes és tiszta jellemmel, mit neki sokáig tulajdonított: két hó óta minő változás történt rajta! mennyi múlékony bensőség, gyakori elhidegülés, mennyi váltakozás! Ő tehát szeszélyes volt,a kit oly békésnek és egyformának hitt! Miért e jéghideg fogadás, a barátságos nyilatkozás után, melylyel hozzá közeledett ? Együttlétük első perczeiben, s midőn a kocsi megint elindult, mindketten hallgattak, szükség volt erőt venni magukon, magukba mélyedni s számot vetni magukkal, hogy egymás előtt új álarczban jelenhessenek meg; mert rendeltetésük volt, hogy egymás előtt mindig titkolják, a mi nekik fáj, s annak emlékét közöny és szenvtelenség színével takarják. Lavinia érzé, hogy most másod ízben adott férjének komoly és igazságos okot a megütközésre, elhidegité, szivig sérté őt, ama harag nélküli de oly mély szomorúságba sülyedve látá most őt, melyet eloszlatnia lehetetlennek látszék előtte. Ha ő valósággal az lett volna irányában, ami a világ előtt,tudniillik férj, nem tétovázott volna, feltárni előtte lelkét, feltüntetni minden gyanúit, szorongásait, féltékenységét ; de micsoda jogot adhatott jóakaratának e tettetett házasság, a múlékony egyesülés, melynek vége oly közel van ? — Talán szívesebben fogna ön, Lavinia, valamely látogatott fürdőbe menni mint Rosenborgban maradni addig, mig én a táborban leszek ? Lavinia e javaslatra elpirult — Köszönöm, monda erőltetve, hogy számomra elszóródásról gondoskodik ön, s ha nem kellene Rosenborgban maradnom vendégeink elfogadása végett,örömmel elfogadtam volna azt. — Ah! bocsánat! vendégeiről elfeledkeztem. Mikor várja őket ? — Június vége felé, ha csak valami indok meghívásának visszavételére nem kirondja önt. — Engem! ön óhaj a törvény előttem; távol legyen, hogy visszavonnám, ha az oly életben ön testvére és sógornője kedvüket találják ; meg fogom híni minden ismerősinket, megnyitom Rosenborgot az egész világnak s ott minden mulatságot összesítendek. Hadd legyen a kastély varázsmulatóhely, mindennap fényes lovagcsatákkal , csalnakversenyekkel, tánczvigalmak társasjátékokkal estyénként. Hadd folyjon az élet örült jajban, mintha minden leélt nap az utolsó volna! E szavak csaknem vad hévvel voltak mondva. Lavinia fölfogta annak keservét s iróniáját; de minden mértéken túl ingereltetve, hasonló hangon így felelt : — Oh ! ez isteni lenne! Nem is tudtam, hogy ön ily termékeny képzelődésű. Kinek köszöni ön mindez eszméket ? — Ez éji utamnak, mert egész éjjel utaztam, hogy önnel találkozzam. Elindulásomkor bunkomor, izetlen kedélyben voltam, a legpolgáriasabb gondolatokkal, melyek csak esetlenül születhetnek ; lelkesítve a visszavonulás, a másodmagávali magány, a zajtalan lét eszméitől; végre elszámlálhatnám mindazon nevetséges dolgokat, melyek egy ideig foglalkoztattak, ön halálra nevetné magát asszonyom ; de hitemre mind e gondolat elröppent, amint ön kocsiját megláttam. Ön égő tekintete fölvidította, ön bájos hangja megörvendezteté füleimet, s tiz percz alatt több mulatság és örömzajról álmodék, mint egész életemben. E szavak mindenike tör gyanánt hatott Lavinia szivébe; érzése tréfálódzó gúny mögött az elfojtott fájdalmat; de minek voltak érzelmei, midőn hazulról távozott, s meglátása mivé változtató ? Olykor szeretett volna hinni a benső élete félszavainak, melyeket ejtett; de azonnal a felügyelő szavai hangzanak fülébe, és a hidegség diadalmaskodott jobb érzelmein ; hallgatott arról, a mi bensőjében forrt, mialatt lelke ezer ellenmondó és marczangoló gondolatnak martaléka jön; a szavak félbeszakítás nélkül folytak ajkairól, de jelentéktelenül s azon könnyű irónia hangján ejtve , melyre a beszélgetés átvive volt. — Valóban sajnálom , hogy oly sokáig eltitkoló ön előttem,hogy a nagyvilági életben kedvét találja. Avvagy nem jobb -e az életet mintegy labdát tekinteni, melyet egyik a másik kezébe dob, mint ott ülni szomorúan, rosskedvtten, egyedül vonszolva e nyomasztó unalmas életet ? de messze távozom tárgyunktól; a mulatságokról szóltunk, melyeket Rosenborg nyújthat, s ön csalnakversenyekről beszélt. Vannak önnek csolnakjai? — Tegnap kaptam még egyet Stockholmból, gyönyörű jármű; megpróbáljuk , mihelyt lesz valaki nálunk. — S miért nem mindjárt, nem igazi idilli jelenet volna, ha ön és én . . . — Ön és én! azt ne várja kedves Lavinia. Egy házas férfi és neje , ez vagy igen polgári, vagy igen regényes volna; se oly köznapivá le nem ereszkedem , se oly költöiségre nem emelkedem. — De időölésre jó mód volna, szerelmes pásztoroknak átöltöznünk. — Feledi ön, hogy mielőtt szerepünket betanulnák, az ismétlések alatt mindkettőnket megölne az unalom. — Ha ön azt gondolja is, szép lovag, az udvariasság kívánja , hogy azt nekem ne mondja meg , s kérem önt, hogy térjen vissza szokott kedélyébe, ha a helyzet magaslatán nem akar maradni. (Folytattatik.) NAPIHIREK ÉS ESEMÉNYEK Budapest, October 18. * Főherczeg Jó zsef ö cs. fensége Temesvárról jőve f. hó 13-kán d. u. Aradra érkezett, és útját az aradiak sajnálatára csak rövid úttmulatás után Kis Jenőre folytatta. Helytartósági tanácsos és megyefőnök Hauch C. F. és Horváth Ádám polgármester ur szerencsések voltak ő cs. fenségét üdvözölhetni , és őt a városi terület határáig kisérhetni. * Tegnap Boskovitz tönkjének kiegyenlítése ügyében a „P. Lt.“ után Bécsből közlött távirati sürgönyt így egészíthetjük ki : A Boskovitz-féle hitelezőknek a hitelintézet által f. hó 15. esti 6 órára kitűzött összejövetele az említett intézet nagy gyűléstermében tartatott meg. A terem zsúfolva volt. Murmann igazgató tanácsos elnökölt. Richter igazgató úr jelentését azon megjegyzéssel kezd, hogy a vagyonbukott ház álladéka felett eddig elő csak előleges áttekintést nyerhettek. A passivák 2 millió százezer forintra rúgnak; az activa 400,000 ftnyi árukészletben, 600,000 ft értékes realitásban, egy millió forint behajtatlan adósságban, és 100,000 ft pénztári készletben és rimnessekben áll Erre a szónok fölolvasá a feltételi pontokat, melyek alatt a hitelintézet késznek nyilatkozik a hitelezők érdekében közbenjárni, és a Boskovitz-háznak első részletfizetésül hitelezői számára egy millió ft előleget adni. Az egész javaslat 16 pontból áll. Az igazgató úr előadását végezvén, néhányan a jelen voltak közöl, azon nehézségeket taglalták,melyekbe kerülendő a hitelezőket mind beleegyezésre bírni, mások a siker lehetőségét a leghatározottabban kétségbe vonták, miután itt a többség nem dönthet el semmit, mindenkinek fenmaradván magánjogai. Richter úr erre megjegyzi, hogy a hitelintézet minden lehetőt meg akar kísérteni, hogy a kereskedelmet fenyegető fenakadást megelőzze, a teljes kiegyenlítést az időre kell bízni, e nyilatkozat lelkesedéssel fogadtatott. Szombaton (tegnap, 17-kén) a második gyűlés volt, hogy az e napi pontozatok felett végérvényű határozat hozassák. * Csajághy Sándor püspök ur ő maga, buzgón fölkarolván az egyházmegyéjebeli szegények ügyét, nemes szivének sugallatát követve indítványt tett, hogy Temesvárott egy jótékony nőegylet létesüljön F. é. febr. 1-je volt a nevezett egylet megalapításának napja, mert a temesvári székesegyházban e napon taglalá a derék főpásztor egy ily egyesület szükségességét, s fölhivá a kegyes czélok iránt fogékony nőnemet, hogy ily egyesületbe lépjenek, melynek föladata legyen a szegénység nyommasztó ínségét enyhíteni, és a szolgálatban levő női osztályt az elerkölcstelenedéstől megóri. A főpásztori szózat nem hangzott el pusztában. A főváros több lelkes hölgye buzdíttatva más jótékony egyesületek példája által, a szenvedők iránti rokonszenvből közreműködésre egyesült e nevezet alatt: „Mária-szive nőegyesület keresztény szeretetbeli cselekedetek gyakorlására“ , mely kiváltkép a szolgálatban álló női osztálynak erkölcstelenség és elszegényedésteli megóvását tűzte ki magasztos feladatául, tekintet nélkül az illetők vallására. Az egylet alapszabályai már megerősítvék és nyomtatásban kiosztattak, hogy mennél többen járuljanak e szép egyesülethez. Közelebb az elnöknő és választmányi nők megválasztásával az egyesület véglegesen meg fog alakulni, s azonnal megkezdi szép működését. . . Azon hírre nézve, hogy a Sárközy zenetársaságot tervezett műutjában Matók Béla úr kísérné, ez utóbbi arról értesít bennünket, hogy részéről e tárgyban még eddig semmi határzott megállapodás nem történt, s így a dolog tényül nem vehető. Budapesten és környékén majdnem mindenütt bevégezték már a múlt hetekben a szüretet, csak Csömörön szüreteltek a lefolyt héten , és pedig a legjobb eredménynyel, melynek egyik oka azon körülményben is keresendő , hogy míg más közel eső vidékeken a múlt hónapban előforduló fagy a szőlőnek sokat ártott, annak Csömörön alig van nyoma, valamint a jég sem igen okozott az idén kárt. Különösen jó kelete volt az óhegyen termesztett bornak, minthogy itt még a régi, nem ugyan bőven de kitűnő minőségben fizető szőlőfajok termesztetnek. Az újhegyen fájdalom mindinkább elterjednek a könnyebb bort szolgáltató fajok."Berg léghajós mára ígéri második légutazását, ha valami elemi akadály közbe nem jő. * Mint egy angol lapból értjük, Reményi Ede hegedűművész hazánkfia európai körútra készül. * A nagyváradi állandó színház Ugye egy lépéssel tovább haladt. Azaz előbbre haladt. A színházépítő társulat a színházi birtoklás határidejének kiterjesztéséért tett folyamodványára a városi tanács azt határozta, miszerint a kitűzött helyen építendő színház minden épületével, a felépítéstől számítandó 80 évig lesz a társulat tulajdona, azontúl a város birtokába fog átbocsáttatni. * A debreczen - tokaji vaspályavonalon, mint a M. P.-nak írják, erélyesen dolgoznak. A debreczeni erdőnél kezdve Hadház, Téglás, Fehértó, Nyíregyháza alatt a királytelki pusztán keresztül a földhányások és őrházak rendkívüli gyorsasággal készülnek. A homokos száraz tereken a munka könnyű lévén, ily erély mellett a vonal a kiszabott időnél jóval előbb kész leend. * Győrben f. h. 11-én Halm „Ravennai viador“ ezitt híres tragoediáját adták elég pontosan és buzgalommal. * Sopronban f. hó 8-kán Schmettan úr Londonból, pár óráig időzött. Az „Evang. W.“ azt írja róla, hogy S. ur igen lelkes férfiú, ki a soproni tanitóképezde iránt igen nagy érdekkel viseltetik s annak már lényeges szolgálatokat tett. Ő titkára azon bizottmánynak, mely Angliában dr Steinhoff elnök alatt alakult, a nevezett képezde anyagi támogatására. Ez intézet építése gyorsan halad, s remélik,hogy még f. év november havában fedél alá kerül. Pályázat. „A pest-budai dalárda felhiva érezvén magát a magyar zene mivelése s nemesítésére, e téren különösen a magasabb stylben irt négyes tételű (quartett) férfi kardalok emelését s szaporítását tűzte ki czéljául s hivatásául, mely végre a legjobb e nembeli művekre ezennel 20 darab cs. k. aranyat tűz ki pá lya díja 1, oly formán, hogy az első legjobb mű 10, a második 6 s a harmadik 4 darab aranynyal fog díjaztatni. A beküldendő pályamunkák kellékei a következők : 1- szer. A szöveg a pályázók tetszése szerint akármilyen lehet, évig, vagy komoly hangulatú, csak hogy a fennáló sajtótörvények szellemébe ne ütközzék. 2- szor. Zenei tekintetben a választott szöveg minden sora, szóval egészben átdolgoztassék, hogy így a mű egy egymásból folyó egész zeneművet képezve, semmi esetre szakaszszerű alakú s kidolgozású ne legyen. 3- szor. Különös tekintettel legyenek a pályázók arra, hogy a pályamű, a zeneszerzés szabályai szerint tisztán s hibátlanul dolgoztassék, s hogy szelleme kizárólagosan magyar s eredeti legyen. 4- szer. A pályamunkák beadási határideje 1857. évi december 24-ik napja bezárólag, mely határideig a pályázók, műveiket férfi négyhangu tételes partitur alakban, minden egyes hangnemeket is azonban külön kiírva — a szerző nevét rejtő szokott jeligés s bepecsételt levelekkel ellátva — a pest-budai dalárda elnökének czimezve (nagyhidutcza,régi redouteépület 2-dik emeletében) bérmentesen beküldeni szíveskedjenek. A díjazott pályaművek a dalárda tulajdonai maradnak , mely azokat saját költségén kinyomatja, s zeneelőadásain előadandja; a díjazott három pályamunka mellett pedig a legjobbakat a szerzők beleegyezésével, a dalárda egylet mint tulajdonát kinyomatás s eladhatás végett általveszi. A dalárda a leküldendő pályamunkák megbírálására, Ábrányi Kornél, Brand Mihály, Feey