Budapesti Hírlap, 1857. október (223-249. szám)
1857-10-20 / 239. szám
October 20. 1857. Pest Kedd, 230 Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre:1 frt. Helyben : félévre 0 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 0 kt, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemotera 1-ső az. a. 2-ik emeleten BUDAPESTI Kiadó hivatal van : Egyetem utcaában, 2-ik szám alatt, földszint. HÍRLAP. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, october 19. (Politikai napi szemle.) E perezben élénk tollharcz foly azon kérdés körül: várjon Austria és Anglia követei Stambulban csakugyan tiltakoztak-e a legújabb választások ellen vagy sem ? Néhány lap azt mondja : igen, néhány — nem! Miként jól értesült személyek állítják, az igazság itt is középütt fekszik. A két unióellenes hatalom követjei t. i. nagy gondosan utána jártak a legújabb választások eredetének s a vizsgálat folytán bizonyosságot szereztek maguknak arra nézve, hogy ezen választások körül az eljárás bizony szintoly törvénytelen volt, mint az első választások alkalmával. Vizsgálatok eredményét a követek aztán a portával közölték s állításaikat elvitázhatlan bizonyítékok által támogatták, hanem további következtetést nem vontak belőle. A nevezett okiratok tehát eddig csak történelmi „materiale“-t képeznek s az illető hatalmak fentartották maguknak, azt annak idején hasznosítani. Ez alkalmasint akkor fog történni, ha a párisi congressus, a Dunafereddelemségek ügyével foglalkozván, ama választásokat akarandja határozmányainak kiindulási pontjául venni. Egyelőre a választások megsemmisítésére célzó lépés nem létetett és nem is fog létetni. A vizsgálat egyetlen kézzelfogható eredménye a minapi török körjegyzék volt, melyhez Austria is csatlakozik.*) Hogy Párisban e jegyzék kedvezőtlen benyomást tett, már közöltük s az olvasó a nélkül is gondolhatta volna, a „Nord“ úgy vélekedik, hogy — ha valamikor csakugyan szó vola az austriai és franczia császár találkozásáról ■*— Austria ezen legújabb, egyébiránt következetes, magatartása mindenesetre elegendő lett volna ama tervnek végképeni abbahagyására. Ugyancsak a „Nord“, mely e napokban annyi negatív hírrel lepte meg olvasóit, végre egy positív hírt is hoz a stuttgarti conferentiára nézve; szerinte e találkozásnak köszönhetni azt, hogy a dán holsteini ügy nem fog a német szövetségi gyűlés elé hozatni; ez nemcsak Orosz- és Francziaország határozata , hanem e határozathoz Austria és Poroszország is csatlakozott. Ez utóbbi állítás igazolását elvárjuk, mert azon okoskodás, melyre a „Nord“ ezen állítást építi, nagyon is ingadozónak látszik. Ő azt mondja, hogy a szövetségi gyűlés nem tehetett volna egyebet, mint szövetségi hadserget útnak indítani, akkor pedig Dániára nézve sem maradt volna egyéb választás, mint a nagyhatalmak oltalmához folyamodni , így kész lett volna az európai háború. Ez okoskodás, mondjuk, kettősen hibás: először, mert a szövetségi gyűlés a hadsereg útnak indítása előtt még egy felszólítást intézhetett Dániához s ez az összes német szövetség kivonatának engedhetett volna, a nélkül hogy háború által egedékenységre kényszerittetnék; másodszor azon nagyhatalmak, melyeknek oltalmához Dánia netalán folyamodott volna, ez utóbbit kötelességeire figyelmeztethették s oltalmukat egy igazságtalan ügytől megtagadhatták volna. Erre természetesen mindenek előtt az kivántatnék meg, hogy a hercegségek követelései jogosaknak elismertessenek, a mi — az igaz mindeddig se Franczia- se Oroszország részéről nem történt, de történt ám a német nagyhatalmak részéröl s igy — hitelesebb tudósítások *) E körjegyzék egész szövegét közli a „Times“ s holnap mi is adandjuk. Szerk. közzétételéig — csakugyan szabad azon kétkednünk, hogy e hatalmak nézeteiket Franczia- és Oroszországéinak feltétlenül alárendelték volna. A Dunafejedelemségek ügyére visszatérve, megemlítjük, miszerint brüsseli lapok a Murat herczeg candidaturájára vonatkozó híreket alaptalanoknak mondják . Napóleon császár szerintük az egyesült állam élére állítandó fejedelem választását szintén a nemzetre bizondja, ő pedig csak annyit teend, hogy a nemzet jelöltjét gyámolitandja. Ezen visszavonásnak semmi súlyt nem tulajdonítunk. Párisban alkalmasint boszankodnak azon indiscretión, melylyel a Murat herczeggeli tervek idő előtt nyilvánosságra hozattak , most félig meddig jóvá akarják tenni ama hibát, hanem tapasztalásból tudjuk, hányadán vagyunk az olyan választásokkal, s ha Francziaország Muratot akarja az újonnan alkotandó trónra ültetni, bizonyosak lehetünk arról, hogy a nemzet Muratot fogja „választani." Napóleon császárnak ez annyiban előnyére lenne, — ha t.i. úgy teljesülne minden, mint az unionisták óhajtják, — a mennyiben ő aztán az európai fejedelmek sorában nem lenne az „egyetlen nép akaratjábóli uralkodó.“ Olaszországra nézve, úgy látszik, szintén forralnak valamit a tuileriákban. Benedetti, a franczia külügyministerium egyik legkitűnőbb hivatalnoka s a párisi congressus tollvivője épen most körutat tesz Olaszországban s Turinba érkezett, hol Cavour gróffal találkozott, ki épen e látogatás következtében faluról hazasietett. Azon kivül a malakoffi herczeg, Pelissier, szintén Piemontba váratik , ott Genuát, Alexandriát s más erődöket vagy erődített kikötőket szemügyre veendő. Párisban tehát nem acceptálják azon olasz jelszót: „V Italia fara da se“ (Olaszország maga fog magán segíteni), hanem erőnek erejével bele akarnak avatkozni az ottani ügyekbe. Hanem aki a parázsba belemarkol, annak nagyon vigyáznia kell, hogy ujjait meg ne égesse. Spanyolországban Bravo Murillo azon föltétel következtében, hogy a királyné maga fogna a miniszertanács élére állni, az új ministerium alkotásától vonakodott. Ennek folytán a római spanyol követet Mont és Armero spanyol admirált hívták a fővárosba. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint, vidéken minden ps. kir. postahivatalnál.Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. Előfizetési felhívás „BUDAPESTI HÍRLAP“ október — december negyedévi folyamára. Pest - Budán naponkinti házhozhordással............................... . 4 ft Postán naponkinti szétküldéssel . 5 ft E lap nagy elterjedettségénél, s azon körülménynél fogva, miszerint a hivatalos lapokbani igtatványok különös figyelemmel olvastatnak, s így azok a beigtatóra nézve igen hasznosak, bátorkodunk azt igtatványokra, minél gyakoribb használatra ajánlani; a beigtatási díj egy petit sortól egyszeri beigtatásnál 6 pkrral, többszöri ismétlésnél pedig csak 4 pkrral számíttatik. A Budapesti Hírlap kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. ő cs. k. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt okmány által Langer Ferencz Henrik cs. tanácsost és földbirtokost, az austriai birodalom nemesi rangjára , podgorai'1 melléknévvel legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. Ő cé. k. Apostoli Felsége f. é. oet. 61d legfelsőbb határozata által nemes dr. Phiener Ignácz ministeri tanácsost és országos pénzügyigazgatót, a Lipótrend kiskeresztjével ditelengedés mellett legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. sept. 20-ki legmagasb kézirata által a közjó körüli érdemteljes működés elismeréséül Foleszny Michaelát , az Orsolya szüzek conventjének fönöknőjét Kassán ,Janiczky Sándor g. k. lelkészt és esperest Malyczón, Lukács András, r. k.lelkészt Bajoron, Schleiminger Sándor r. k. lelkészt Butkán, és Harnyazovszky Péter Lambert ferenczrendi áldozárt s a r. k plébánia administrátorát Hazslinban, arany érdemkereszttel ; Gedeon Károly iskolatanitót Olasziban és Henninger Károly iskolatanitót Leibitzban,koronás ezüst érdemkereszttel; végre Korócz János r. k. iskolatanitót Hétházában, és Paletskó Márton evang. iskolatanitót Hanusfalván, ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. A bel- és igazságügyminiszerek Balázsy Imre nyugalmazott kincstári ügyészt, ülnökké és előadóvá a magyaróvári első folyamodásu úrbéri törvényszéknél és Ghyczy Ágoston volt ideiglenes orsz. törvényszéki tanácsost ülnökké és előadóvá a beszterczebányai első folyamodásu úrbéri törvényszéknél kinevezte. F. é. oct. 14-kén a bécsi cs. k. udv. és állami nyomdában a kir. törvénylap XXXV. darabja megjelent és szétküldetett. Tartalma: 182. sz. Rendelete a pénzügyministeriumnak 1857. sept. 21-től — hatályos az egész birodalomra — a játékkártyák fogyasztási adójának változtatásáról. 183. sz. Császári rendelet 1857. sept. 27-röl — hatályos Magyar-, Horvát- és Tótországban, a Szerbvajdaság és Temesi-bánságban — azon hátralevő szolgálmányok utalványozása , értékesítése és beszedésének módjáról, melyek az úrbéri és más, az 1853. martius 2-diki csász. kir. nyiltparancsban (b. t. 1.38—42 sz.) szabályozott birtokviszonyokból erednek. 184. sz. Rendelete a pénz- és igazságügyministeriumoknak 1857. okt. 1-ről — hatályos az összes koronaországokra — annak megengedéséről, hogy az átruházott és a bányakönyvbe már külön beiktatott bányamezők , utólagos összeírás által egy bányakönyvi tárgggyá egyesittessenek. 185. sz. Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak 1857. oet. 4-ről — hatályos az általános vámkötelékbe tartozó összes koronaországokra — némely tételnek megigazitásával e rovatban: „A kivitel számára.“ 186. sz. Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak 1857. oet. 6-ról — hatályos a birodalom egész területére — mely által rendeltetik, hogy 1857. sept. 19-i új pénzegyezvény szerint (b. t. k. az 169. sz.) vert austriai értékű ezüstpénznemek már most minden fizetésnél a cs. k. pénztáraknál és beszedő hivataloknál pengő pénzben a jelölt érték szerint használtatnak. 187. sz. Rendelete a pénzügyministeriumnak 1857. okt. 7-ről — a krakói pénzügyi járásban levő szczurini II. oszt. mellék-vámhivatal megszüntetéséről. 188. sz. Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak 1856. oet. 8-ról a magyar titoros pénzjegyek beszedéséről. 189. sz. Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak 1857. oet. 8-ról, mely által az 1849. oet. 20 diki legfelsőbb határozatnál fogva a lombard-velenczei királyság számára vett 10 centisimi rézpénznemek beszedése megrendeltetik. 190. sz. Rendelete az igazságügyministeriumnak 1857. oet. 10-ről — hatályos a birodalom egész területére kivéve a kát határőrvidéket — a porosz k. törvényszékek polgári jogügyekben hozott ítéleteiknek érvényességéről Anttriában. SZ. A KELETKEZŐ BORKERESKEDŐ TÁRSULATOKHOZ. II. Később volt szándékom a fennirt ezim alatt e lapok 227-ik számában megkezdett czikkemet folytatni; különösen be akartam ezzel várni a szüret végét s a november 1-jejét, midőn az érmelléki borkereskedő társulat alakulási gyűlését tartandja, közvetlenül megelőző napokat, ugyanazért nem is tettem föléje az I. számot. Azonban, némely részben a „Magyar Postá“nak közbejött felszólítása miatt, jobbnak láttam nem később, hanem már most tovább folytatni tárgyalásomat. Legelsőben is szóról szóra, minden betűváltoztatás nélkül ismétlem, mit első czikkemben mondottam. Azután ismét főkép a két bihari társulatokhoz szólok, részint mivel e két társulat épen jelenleg az alakulás küszöbén áll, hol sok tájékozásra van szükségük, melyek több utánuk indulandó társulatoknak is csak hasznukra válandnak; részint mivel e társulatokhoz nemcsak a közérdek, hanem magánérdek is csatol, s meg vagyok győződve, hogy tárgyalásomat egy részvényestárs sem veendi a még nem is létező üzlet rostálgatásának, hanem — ami tulajdonképen — előleges átegyengetésnek, melynek hatása még a tagok kívánt szaporodására is csak jótékony lesz. Az érmelléki borkereskedő társulat 2500 részvényre osztva, 200,000 pft alaptőkével alakul és pedig 1500 részvény 100 pftos, 1000 ismét 50 pftos, hogy a kisebb birtokosok is annál könynyebben részt vehessenek. A részvényárnak határozottan csak első/s része készpénzben fizetendő, a többi részt a tagok a társulat által elfogadható borral is tisztázhatják. A nagyváradi társulat 1500 darab 100 pftos részvényre osztva 150,000 pft tőkével alakul Itt nincs kimondva, hogy a részvénydíjból menynyi fizetendő határozottan készpénzzel, s menynyiért fogad el a társulat borkészletet, de hogy egyesség szerint fogad el, ezt a társulat a czél kifejezésében tűzte maga elé. E pontok legsarkalatosabb pontjai mindkét társulat alapszabályainak. Ezek adták meg mintegy e társulatok jellemét. Lesznek, aminthogy vannak is már, kik nem egyes, hanem nagyobb mennyiségű részvényekkel fognak a társulathoz járulni , de a czél nem az, hogy minél kevesebben, sőt ellenkezőleg, hogy minél többen osztozzanak a részvényekben. Ezért van a részvénydíj alacsonyra, a részvényszám sokra — a kettőnél 4000-re szabva. 4000 részvény e két borvidéken illendőleg tág mezőt enged a hozzájárul hatásra. És bár az alapszabályok által más vidékek sincsenek kizárva; sőt az aláírási íveknek közforgalomra bocsátása tanúbizonyság, miszerint a társulatok részvényeseket akárhonnan a hazából szívesen fogadnak, még érdemes külföldi kereskedőket sem idegenek ekkér a társulat érdekeihez csatolni; mind a mellett a legnagyobb részvényes szám kétség kívül helyből fog kitelni. E körülmény s a részvényesek nagyszáma leveszi a társulatokról a csupa speculative jellemet s azokat inkább a részvényesek magán érdekeinek egyetemes képviselőjévé teszi; mi okon remélhetőleg a társulatok még az üzletben is a részvényesek bortermelésére fognak első figyelmet fordítani. És ez nemcsak méltányos, hanem egyszersmind szükséges, mert ez vonzza a részvényeseket leghatalmasabban a társulathoz, kik legnagyobb részének ,— mint fájdalom nagyon is tudjuk — bizony nincs csupa speeulatióra való pénzük , hanem ily helyesen felfogott feltétel alatt úgy tekintik a részvénydíjt, mint saját vagyonuk felszerelésének czélszerű javítására tett befektetést. Bár ez okon, hogy t. i. e befektetés annál teljesebb legyen , ismét nem mondom se én , se a társulati alapszabályok , hogy tehát az idegen borok az üzletből is ki legyenek zárva. Sőt igenis, mennyiben a körülmények engedik és kívánják, azokra szintén figyelemnek kell fordíttatni. Lesz tehát a társulatok üzletében a közönséges asztali boron kezdve a legfinomabb bakarig, oly arányban , mint azt főkép a részvényesek igénye kivánandja, miszerint természetesen legtöbb lesz a közönséges bor, éspedig mindaddig, míg a társulatoknak ezen a legalsó osztályon kezdett Ügyfelkarolása a jobb kezelést és jobb bortermelést átalánosan meg nem alapította. Lényeges különbség van a közönséges és finom borokkal való üzletben. A közönséges borüzletnél az szerez nyereséget s üzleti kiterjedést a társulatoknak , ha minél közvetlenebb érintkezésbe igyekeznek jöni a fogyasztó osztálylyal, s azon törekesznek, hogy a lehető legjobb bort a lehető legalacsonyabb áron adhassák. Az árnak a közönséges üzérek kezéin folyó áron fölül a jobb minőség rovására való szembetűnő magasítása által nem lesz cél érve, így speculáns üzérek lépnek a fogyasztó s a társulat közé, kik az által, hogy a társulattól vett jó és tiszta minőségű bort meghamisítva olcsóbb áron adják, mint vették , kizsákmányolják a fogyasztó közönség együgyűségét, egyszersmind pedig a társulat üzletét visszanyomják. Elég példa van erre legismeretesebb borkereskedéseinkben is , hol többnyire hírneves borokat olcsóbbért lehet venni, mint első kézből a termelési helyen. — Ily meghamisítás ellen a hordósbor hitelének biztosítására egyedüli út, a minőséghez képest lehető legalacsonyabb árakkal, — melyek mellett tetemesen nagyobb nyereségre az üzérkedő meghamisítás által szintén kevésbbé számíthat, mint ha a természeti jóság által szerezhető üzletkiterjedést veszi ő is figyelembe, elérni a fogyasztó fölébredt bizodalmához. És ez talán sehol könnyebben ki nem vihető , mint épen az érmelléki száradi borvidéken. E vidékek szőlőhegyei könnyű mivelet mellett bő termékenységüek s közönségesben is jelen minőségű borral fizetnek. Ez okozza, hogy itt a bor még a kerti szőlővidékekhez képest is olcsó. Múlt 1856-dik évi szüretkor egy öreg cseber szinte ára, tiszta bakar 8—10, közönséges bor 4—5 pírt körül ingott. Később a közönséges félét forrás után is lehetett igy venni. Egy öreg cseber 100 magyar itezét tevén, tehát a bakarnak 5 frt 46, a közönséges bornak 2 frt 53 porba jött középárban 64 itezés akója. Hány kerti szőlő van, hol ily áron a savanyú és romlékony kerti bort sem adják ? És az érmelléki bortermelő kevesebbszer is panaszkodik azért, hogy olcsó a bor ára, mint inkább hogy olcsó áron sem lehet eladni, mert nincs vevő. A fentebb irt módon lehet a vevőket legbiztosabban szaporítani, kiknek szaporodása apránként magától meghozza a méltó jobb árt. Mivel azonban az olcsó árkészletben való huzamos heverést a messzeviteli költséget nem tűr, ezért sürgetem én a gyorsforgalma ból és a közönségesebb bort is haszonnal elfogadható, első csikkemben kijelölt kidpiaczoknak méltó felkarolását, s hogy míg a