Budapesti Hírlap, 1857. október (223-249. szám)
1857-10-22 / 241. szám
October 22, 1853 Pest Csütörtök, 241 Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre:1 frt. Helyben : félévre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 8 kr, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői Iroda : Egyetemuteza 1-ifi st. a. 2-ik emeleten. BUDAPESTI Kiadó hivatal van: Egyetem-utezában, 2-ik szám alatt, földszint. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában. Egyetem-uteza, 2-dik szám, földszint, vidéken minden ob. kir. postahivatalnál. Előfizetést tartalmazó levelek a csim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva takos utasítandók. Előfizetési felhívás a „BUDAPESTI HÍRLAP* october — december negyedévi folyamára. Fest - Budán naponkinti házhozhordással . . . ... . 4 ft Postán naponkinti szétküldéssel . 5 ft E lap nagy elterjedettségénél, s azon körülménynél fogva, miszerint a hivatalos lapokbani igtatványok különös figyelemmel olvastatnak, s igy azok a beigtatóra nézve igen hasznosak, bátorkodunk azt igtatványokral minél gyakoribb használatra ajánlani: a beigtatási dij egy petit sortól egyszeri beigtatásnál 6 pkrral, többszöri ismétlésnél pedig csak 4 pkrral számittatik. A Budapesti Hírlap kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ő Cs. k. Apostoli Fe 18 éve f. é. oct. 6-ki legfelsőbb határozata által Guidi Fülöp Mária domonkosrendi áldozárt és Schrader Kelemen Jézusrendi áldozárt a dogmatika rendes tanáraivá a cs. k. bécsi egyetem hittani tanszakában legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, october 21. (Politikai napi szemle.) Tehát jól láttunk, midőn a „Nord“ tegnap említett vezérczikkében többet véltünk találhatni, mint közönséges hírlapiról elmélkedést! Azon sejtetem, melyet e czikkre nézve kimondtunk, ma sokfelől megerősítést nyer. Először is a „Nord“ maga második vezérczikkét, melyet a Dunafejedelemségeknek szentel, e szavakkal fejezi be : „a mi meggyőződésünk az, miszerint a Duna alsó partjain előbbutóbb mégis kellene semleges államot alakítani, hanem — ezen egyéni nézeteinkkel nem törődve — már előre is meghajlunk a párisi conferentia határozmánya előtt. .. Azon kevéssé valószinű esetben, ha e határozmány a mi egyéni nézeteinkkel megegyeznék, a bécsi kabinet kénytelen leendez eldöntést elfogadni stb.“ Ki hitte volna, hogy az orosz közlöny valamikor ilyen hangon fogna szólni? hogy az unió elvét proforma védendi ugyan, hanem a gyakorlati kivitelre nézve hátrálót fuvand s már „előre is meghajlanék“ a conferentia határozmánya előtt ? hogy ő maga az unióra nézve kedvező eldöntést a „kevéssé valószinű“ esetek közé fogná számítani ? Bizony a tempora mutantur et nos mutamur in illis. A „Nord“ ugyanazon számában egyik párisi levelező ekként nyilatkozik : „higye meg az olvasó, miszerint az idegen fejedelem alatti politikai és dynastiai unió terve a legújabb diplomatiai alkudozások folytában igen nagyon háttérbe lépett.'' Ha pedig az olvasó ennek daczára sem hinne a „Nord''nak, ám vegye kézhez ennek vetélytársát és ellenlábasát az „Independance belge“t, melynek legújabb párisi levele ekként kezdődik : „Amit tegnap a Dunafejedelemségek ügyét illetőleg mondtam, azt ma sokfelől megerősítik ; nem csak hogy idegen uralkodóról már nincs többé szó, hanem még a politikai trnió terve is mellőztetni fog , az egész átalakítás politikai és vámügyi egyesülés részorítkozni; ez lenne az osbornei, stuttgarti és weimari találkozás eredménye." . .. . . Ezek után azon kedvezőtlen benyomás, melyet a török jegyzék Fázisban tett, alkalmasint külsőleges vola, mert amint a dolog most áll, Francziaország még örülhet, ha az unió ellenei minél hevesebben föllépnek, mert aztán annál könnyebben lesz menthető az unionista hatalmak hátrálása. Így áll a dolog ma nem hiszszük, hogy ezen felfogásunkban csalódunk, hanem azért még sem mernénk arról kezeskedni, hogy a holnap mának folytatása leedol. Utóbbi időben a sínyi „saltus in politica”* vala észrevéhető; s nevezetesen, a Dunafejedelemségek üdében annyiszor fordult a koczka, hogy tökéletesen megelégszünk azzal, ha csak a nap helyzetéről megközelítőleg helyes fogalmat nyerünk. Oláhországban természetesen még sejtelmük sincs a dolog ilyetén változásáról s az unió melletti demonstrátiók ott még folyvást teljes virágzásban állanak. A bukaresti „unió-bizottmárig“ épen most azt határozta, miszerint aláírást nyitand oly emlék felállítása érdekében, mely a román államok ezen „új aeráját" (hol van hát ?) megörökítendi; egyszersmind követeket akarnak küldeni Párisba , kik — a franczia kormánynyal s a congressus egyes tagjaival értekezvén — az unió diadalát biztosítanák és gyorsítanák. Ha a legújabb fordulat állandónak bizonyul, akkor mind a szoborra , mind pedig a küldöttek útiköltségére szánt pénz rendelkezhetővé válik és nem lehetlen, hogy abból más szobrot emelnek — Vogoridesz herczeg emlékére! A porta legújabb jegyzékére Francziaország eddigelé csak szóval válaszolt. Austria pedig írásban , még pedig Frokesch báróhoz intézett jegyzék alakjában, mely egyszersmind a többi európai udvaroknál hitelesített osztrák követekkel is közöltetni fog ; ezen jegyzék iránya úgy hiszszük könnyen kitalálható.—Másrészről Prokesch báró, mikép a minap jelentettük,a másodszori választásokra vonatkozó s általa nagy szorgalommal gyűjtött adatokat külön emlékiratban egyesítő, mely a congressus elé fog terjesztetni. Hanem mig Austria ez ügyben mint vádló lép fel, másfelől a vádlott szerepét is kellene játszania, t. i. azt vetik szemére, miszerint ön a párisi szerződés daczára is még folyvást akadályozza a dunai hajózás szabadságát s a Dunahajózás szabályozásával megbízott választmány azt határozta , miszerint az e tekintetben hozzá érkezett panaszokat azonnal a párisi congressushoz fogja fölebbezni. Jó sok dolga lesz tehát a congressusnak és soká kellene együtt maradnia, ha nem lehetne föltenni, hogy mindez rég rendezve leend, midőn a congressus egybegyül s hogy ő csak úgy fog a zöld asztal mellett határozni, miként a színész a színpadon enni szokott, kinek e lakomáktól bizony nem lehetne jól laknia , hanem azért teszi, hogy a közönség illusiója el ne rontassék. A KELETKEZŐ BORKERESKEDŐ TÁRSU LATOKHOZ. IV. Következik, hogy a piaci üzlet kezeléséről szóljak. Bevallom, hogy mint nem-kereskedő az e tárgyban szakavatottal tett vitatkozás alapján előadandóknak nagyobbrészt csak tolmácsolója vagyok. És e tolmácsolásra annál inkább indíttatva érzem magamat, mivel az igazgatóságnak felelősség terhe alatt széles szabadalmú üzletvezetése mellett, az egyesületi üzlet érdekébeni javaslatok és indítványok tételére az egyes tagok is hivatva vannak, és bizony a kereskedelmi ügyekben nem vagyunk annyira jártasok, hogy az ily tárgyalások általi eszmeébresztgetés reánk ne férne. Tolmácsolandóim tehát következőkben központosának : A közes piaczokat könnyű kezelni; nemcsak azért, mert nagyobb részben a központi főraktárakból is kielégíthetők , de még azért is, mert ha valamely jelentékenyebb forgalmú vidéken külön fiókraktárt (nem bizományit értek) kellene is állítani, könnyű a központból a reá való felügyelet, s a benne raktározott közönséges borkészletben is kevesebb ideig, s jelentéktelenebb tőke hever. Azonban közel belpiacron szintúgy, mint messze külföldin, legczélszerűbb, valahol csak lehet, rövid hitelű szoros számadásra, aztán kereskedelmiutazókkal dolgozni. Bizományi raktárak még közös piaczon is csak üveges borokból alkalmazhatók. A leraktározott hordósborbizománynyal igen sok kellemetlenség, visszaélés, sőt szerencsétlenség is adhatja magát elő, miután ott a társulati felügyelet sem gyakoroltathatik elég szorosan. Hanem oly helyen, hová a közlekedés rendes , a hordósborkereskedést is igen czélszerűleg segélyezheti mutatvány-bizomány, miszerint a tulajdonképéni áruczikk a termelőnél, vagy a társulati főraktárban áll gondviselés alatt, s a bizományos csak lepecsételt üvegekbeni mutatvány mellett árul, olyformán, hogy a sorthrozott bizományt üvegenként is eladhatja ugyan s annak árulásától meghatározott rabatot húz, hordós borra pedig csak kisebb rabat mellett vállal megrendelést. Ily berendezéssel, de külöfiben is mindenkor igen czélszerű az Üveges borok cége amellett a társulati egész Üzlet árjegyzékét felragasztani. Ezzel történik legsikeresebb s legolcsóbb hirdetés s terjesztése az Üzletnek. Különben timtatványos bizományt akkép képzelni, hogy a bort a tulajdonos termelő raktárolja és gondviselje, magára a társulatra nézve is egyik legháladatosabb üzlet, s itt csak arra kell ügyelni szórósan, hogy az átadásnál a társulat hitele kockáztatva ne legyen. Külföldön szintén sok helyen, főkép hová vizi s vasúti közlekedésünk van, czélszerűleg mehet a mutatványos bizományidő a főüzletnek mindenesetre, itt még inkább mint belföldön, csak szoros számadásra kell lenni, melyen legfeljebb rövid hitelengedéssel, s annak kikötésével lehet némileg segíteni, hogy a társulat meghatározott rabatra bizonyos ideig csak bizonyos kiválasztott nagykereskedő részére kötelezi magát. Például kötelezi magát, hogy Drezdában a meghatározott évben csak II. kereskedőnek ad 10 száztél provisióval; aki más akar tőle venni, annak nem ad provisiót, így nincs ugyan a társaság keze megkötve, s adhat el másnak is rendes áron, mégis meghatározott érdek csatolja N.-t a társulati üzlethez. És az ekkép biztosított egyetlen vagy néhány nagykereskedő által, ki az üzlet nagyságánál fogva kisebb százalékkal is beéri, s az üzlet terjedhetésének rovására nem terheli ismét a fogyasztó vevőt aránytalanul felcsigázott követelésekkel , széles egybeköttetései által nagy forgalommal is bír, sokkal biztosabb, terjedtebb és szerencsésebb üzletet lehet venni a messze vidékeken, mint a csupán kiskörű piaczra való apró üzérek utáni kapkodás által, kiknek különben állandósággal sem bir üzletük, mire pedig a társulatoknak főkép törekedniük kell. Hogy a hosszú hitel rendkívülileg megrontja az üzletet, bár eleinte annak kiszélesítésére látszik szolgálni, nem szükség mondanom. Épen a finom bor az , melyben a tőke különben is mindenféle üzleti czikkek közt igen feltűnőleg soká kénytelen beverni, mig az áru kereskedelmi forgásba mehet, s midőn már a társulat birtokából kilépett, sokkal több haszon származik árának minél előbbi ájlagos befektetéséből, hogy ismét gyorsabban fordulhasson meg, vagy a jövendő üzlethez szükséges képen tartott készletben növelje a tőkét, mintsem a huzamos hitellel tágított üzlet által. A szegszárdi borkereskedő társulat megállapított rendszabály szerint csak 4 hónapra hitelez. Szintén árt még a különben meghamisítás ellen teljesen biztosítható üveges boroknak sok felé való árulási nagy raktározása is, nemcsak a helyiségi s kezelési sok költség által s mivel hűséges és biztos kezelőt nagyon bajos kapni , hanem egyebek közt különösen az erőnek széljelszedése által. A szélfeloszlott erő elveszíti nagyszerűségét , tőkéi rendetlen és lassú mozgásúakká lesznek , s az egymástól fától lévő árulási raktárakban heverő nagy mennyiségű készlet, melyet más megnyílott rendeltetési helyre már kiadott költségveszteség nélkül tetszés szerint szállítani sem lehet, idegennek elkelésig hitelbe adott s a szállítási és raktári költségek előlegezésével is megtoldott mennyiség természetét viseli magán. Ezek röviden azon szempontok, melyek szorosan figyelembe veendők, ha azt akarjuk, hogy a társulatok ereje folytonosan gyarapodólag úgy összetartassék, miszerint a részvényesek bennük érdekeiknek oly képviselőt nyerjenek, mely a kiknek borait megveszi, inkább előlegezzen azoknak, mintsem hitelt követeljen tőlük s ekkép a társulatok pénztárai a bortermelők részére , mint az a nagyváradi társulat alapszabályaiban különösen kitűzve is van, mintegy kölcsönző intézetekül szolgáljanak, mert csak így lehet a részvénydíj a magántulajdonba, melytől elvonatott, okszerűen visszatérített befektetés. Mit rejt a jövő, én sem tudom, valamint más lenn; de azt hiszem annyira világosan szólottam, miszerint nem lehet józan eszű ember, ki a legtisztább jóakaratból s ügyszeretetből jövő tárgyalásomban baljóslatú elővádat s előkárhoztatást akarjon keresni. Én a,szép jövő útján indult mindkét alakuló társulatot, melyekhez különösen szólottam, a tett mezején újólagosan üdvözlöm, sz intére sokakat sokan vásárolnak azon hitben, hogy a keletárak alább nem eshetnek; a legcsekélyebb sülyedés esetében tehát új bukások állhatnak be, s a mai haussieret lesznek okai, ha az árak még mélyebben fognak sülyedni. — A Boscowitz féle bukásügyben a hitelintézet által tett kiegyenlítési ajánlatok annyira módosíttattak, miszerint a hitelezők azt elfogadni nem késhetnek.— A hitelintézet első ajánlatai egyátalán nem voltak a hitelezők érdekeivel öszhangban, s ezeknek hangulata nyilatkozásra lelt a „Pressében,“ s különös éllel a „Wanderer“ben. Megrovatott ez ajánlatban, hogy a hitelintézet tulajdonkép csak saját érdekét akará általa biztosítani, minthogy saját, követelését teljesen fedezni akará, amíg a többi hitelezők csak egy részletfizetéssel lettek volna kénytelenek megelégedni ; — továbbá hogy a tett ajánlat iránya inkább a bukott ház lábraállítására, semmint a hitelezők gyámolitására s a bukás következményei megelőzésére volt intézve. — A mostani javaslat szerint a hitelintézet, mihelyt a hitelezők azt elfogadják, még a csőd megszüntetése előtt 30— 50%-ot előlegezend B.-féle váltókra, s minden előjog követelése nélkül 2% provisióval beérendi; természet szerint az előlegezésben részesülő a vett összegre nézve kötelezettségben marad ; igy például ha 40%-ot kapott, de a tömegből végtére csak 30% telik ki , 10%-ot a hitelintézetnek visszafizetni tartozik. Helyesen jegyeztetett meg, hogy e módszer mindenesetre igazságos, mert az illető végre is rendes csődeljárás útján többet nem kapott volna — csakhogy jóval később. A hitelintézet ezen intézkedése közelismeréssel találkozik, s némileg a nap eseményét képezi az, hogy még a hitelintézet legkövetkezetesebb ellene a „Wand.“ (Xjelű czikkírója) is dicsérőleg emlékezik róla, mint az első lépésről, mely „kereskedelem és ipar" jelvényének megfelel. Más kérdés azonban, lesz-e foganatja az arrangementnak ? nem üt-e ki ma vagy holnap ismét valamely nagy ház bukása a B.-féle bukás következményei „kiparkozása" daczára? — Azonban elég e kevéssé örvendetes ügyekről. Ha jól értesültünk a bank diskontójának 6%-re emelése elhatároztatott.*) Nincs nagyobb ellenmondás, mint hogy a londoni bank discontja 7%, az austriai pedig 5% , holott az átlagos kamat Angliában rendszerint 3—4%, míg nálunk legalább 10—20% — a józan ész mondja, hogy a szokásos kamatláb és disconté közt némi aránynak kell lenni. És aztán oly időben, midőn legelső bankházunk váltói is 7% mellett kelnek. Sok jóslat s conjectura íratott a weimari összejövetel fuvallata alatt újabb időben; hasonló jellemű azon hír is, hogy Austria s Oroszország közt kereskedelmi szerződés kötése van munkálatban ; nekünk legalább e bit alaposságáról minden fáradozásunk mellett sem sikerült meggyőződnünk. A kereskedelmi szerződések két állam közt többnyire az időszerinti politikai viszonyok hatása alatt köttetnek. Ennyiből tán még nem tartjuk alkalmasnak a percet egy Oroszországgal kereskedelmi szerződésre , ámbár tetemes hazai birodalmi érdekek kívánatossá teszik, hogy az ne maradjon soká jámbor óhajtás. Az új orosz vámtarifának az austriai specificus termékekre, p.a magyar borra s iparczikkekre vonatkozó tételei ez óhajtást eléggé igazolják. Galgóczi Károly, Bécs, oct. 20. A Sokan azt hiszik , hogy az újabb időben egyeseket s ezreket ért roppant veszteség után általános kijózanodás állt be, s a válság tetőpontját immár eléré. De az teljességgel nem úgy van; a papirok alantja a keletára ismét játékra Úrbéri viszonyok Szathmárban, Szathmármegyébőn, október végén. Hogy honunkban a népgazdászat nem ugyan kizárólagos, de mindenesetre túlsúlylyal bíró arkrészei a földmivelés és baromtenyésztés , és hogy e két tényező az állam egyik leghatalmasabb támasza, mert jobblétünk majdnem egyedüli emeltyűje, kétségbevonhatlan. Ezt elismerjük mindannyian, és azért hatványozott erélylyel s utánlátással óhajtanánk gazdálkodni. Ezt méltányoló magas kormányunk, midőn, hogy buzgóságunkat emelje, törekvésünket sükerre vezérelje, a szabad, okszerű s gyümölcsöző gazdálkodtatásunk legnagyobb hátrányára vagy inkább akadályára fennlevő úrbéri viszonyok s birtoki bonyodalmak kellő elintézésére szervezé az úrbéri törvényszékeket. Ha valahol, úgy Szathmárban áldásnak kellett ezeket tekintenünk , hisz nekünk itt mindenünk csak a föld, mely kenyeret ugyan csak adott eddigelé is, de marhatenyésztésünk csökkent, mert már évek *)A tegnap estre érkezett legújabb bécsi lapok ez elhatározásról még nem*szólanak, egyébiránt a kérdést élénken vitatván, miszerint az „O. D. P.“ és „O. Ztg" az eddigi disconto meghagyása mellett nyilatkoznak. Szerk.