Budapesti Hírlap, 1857. december (275-298. szám)

1857-12-03 / 277. szám

terjedelmes, mondhatni rengeteg erdeiben min­dig virágzott a vadászat, s a sport minden neme in praxi­szetett; hátra van azt elméletileg is művelni , s a közczéllal kapcsolatba hozni. Szikszó, nov. 25. Szikszónak közel 4000 lelket számláló lakos­sága van , többnyire helvét vallású. Néhány év­vel ezelőtt még egy virágzó gymnasium volt e városban, most nincs. Megszűnését az 1852-dik évi siralmas emlékezetű tűzvész idézte elő, mely a város nagy részét az ekklésiával együtt fel­dúlta, a­mikor a templom , torony, harangok, óra és a nép vagyonának nagy része lángok mar­­talékává lett. Azonban a megszüntetésre mégis többet tett az e szerencsétlenség által megcsüg­­gesztett tevékeny önbizalom, mint tulajdonképen maga a szerencsétlenség, mert tekintve az egyház anyagi s pénzügyi állását mindazon szenvedett károk által sem lett volna kényszeritve meg­szüntetni tanintézetét, még a nagyszerű kiadá­sokat igénylő építkezési költségek tevése mel­lett sem ; miután az egyház és a tűzvészt szen­vedtek iránt honszerte mutatkozott s bebizonyí­tott keresztényi részvét meleg kebellel halmozá össze forintokká filléreit , segítendő az anyagi vagyonát elvesztett egyházon , mely a tűzkár­­mentő eg­ésü­lettől is 4000 pftnyi összeget ka­pott elhamvadott, de biztosított vagyonának il­lető kártérítésére; és azon alaptőkék , me­lyekre az iskolának létezése fektetve volt, je­lenben is csonkítatlanul megvannak. De a kétségbeesés szelleme vett diadalt a hit, bi­rodalom szent és csodákat mivelni képes ér­zete fölött , s ez eltörpítő lélekborulatból nem villanhatott ki az iskolát megmentő ész­nek megtartó sugára még akkor sem , midőn nagyságos Thomaschek Pál cs. kir. iskolafel­ügyelő s helytartósági tanácsos úr a rész után megjelenve, az egyházban többszörös ösztönzé­seivel igyekezett volna az egyházat az algymna­­siumnak fentartására bírni. De a megszűnést talán az is okozta , mert az iskolaterv szerint, mint algymnasiumnak, 6 ren­des tanítóval kellett volna elláttatnia, holott előbb csak 3 tanár foglalkozott, és a még megkí­­vántató 3 tanár részére új alapítvány kellett volna. Annálfogva nem siránkozunk többé ez intézet megszűnésén, bár fájdalmasan érezzük, hogy a népműveltségre is , de különösen azon szülőkre nézve, kik gyermekeiket felsőbb iskolákra szán­ván, gyenge korukban részint helyben, részint közeliben kezdethették azokkal szülei felügyele­­tük alatt a tanítást, ezután nélkülöznünk kell az intézet jótékony hatását. Hanem egy indítványt teszünk, t. i. egy alreáliskola felállítása és fen­­tartása épen nem kerül többe, mint került hajdan az algymnasium, a mai előhaladó világban a reáltudományok szüksége és haszna naponkint szaporodik, egy reáliskolának sokkal nagyobb körben veheti a nép is hasznát, mint vehette volna az algymnasiumnak, ne hevertessük annak­­okáért a megszűnt algymnasiumok alapítványait többé az elemi iskolákban, melyekre legalább az innen alkalmazott tanítók által jelenleg for­dítva van, miután az elemi iskoláknak különben is megvan régi alapjuk, bár az tűri a javítást, hanem fordítsuk a volt algymnasiumi alapot al­reáliskola alakítására. Gyöngyös , nov. 30. (Hivatalos évi jelentés a városi kórházról.) A gyöngyösi kórház fönállásából egy fontos, s minden tekintetben igen érdekes évet f. é. oct. 31-én befejeztünk. Fontosnak ne­vezzük azon okból is , minthogy ezen intézet alig hogy életbe lépett , már­is czélszerű elren­dezésénél fogva a magas kormány által érde­mesnek találtatott a nyilvános kórházak so­rába felvételésre; de érdekes is a lefolyt év, mert ha meggondoljuk, mi volt ez intézet még másfél évvel ezelőtt, és mennyire emelkedett ily rövid idő alatt, mind szellemi mind anyagilag, tiszta lélekkel be kell vallanunk , hogy csak Is­ten segítségével és nagylelkű jóltevők támoga­tásával lehetett ily óriási haladást eszközölni. Áll jelenleg ezen intézet egyemeletes, 36 öl hosszú, és 5 öl széles épületből, melynek tágas udvara, fákkal s virágokkal van beültetve, és a betegek kényelmére sétautakkal ellátva. A bete­gek elfogadására létezik 6 szoba és két tágas terem, 52 fölszerelt ágygyal ellátva, e helyisé­gek mindazáltal m­ég ugyanannyi számú betegek fölvételére is elégségesek. Magánbetegek szá­mára egy, vagy szükség esetében 2 szoba is ké­szen áll. Van ezen intézetnek azonfelül fürdő­szobája, rendezett halottkamarája, jégverme, és minden készületei , melyik egy jól rendezett kórháznál igényeltetnek. A betegek körüli ápolást a Paulai Vinczéről nevezett irgalmas szüzek gyakorolják , kiknek gondos és fáradhatatlan feláldozásukat nem ké­pes az emberiség elegendőképen meghálálni, ezekről méltán el lehet mondani, hogy szeren­csés azon beteg , ki testvéri kezeiktől nyerhet ápolást. A betegek orvoslása általában hasonszenvi. Nyilvánosságra emelkedvén a gyöngyösi kóroda, mind a magas kormány ebbeli atyáskodó intézkedései iránti hálából , mind pedig a számtalan helybeli , de leginkább vi­déki jóltevők iránti kötelességből, szükséges­nek tartom, hogy az eredmény minden év végé­vel a nyilvános lapokban közhírül tétessék, hogy e szerint minden jóltevőnek alkalma legyen meg­győződni és tudomást szerezni arról, , miként és hová fordíttattak irgalmas fillérei. 1856/7-dik évben a gyöngyösi nyilvános kór­házba fölvétetett beteg 385, kik között volt férfi 230, nő 155. — Ingyenes 183, fizető 114, ezek­­beli 88. — Meggyógyult 283. Javult 34. Javulás nélkül elbocsáttatott 7, meghalt 33. — Legtöbb beteg fordult elő augustus hónapban, 38, legke­vesebb áprilisban 19 számmal. —Legsűrűbb ha­lálozás volt februárban 7. — A 385 beteg igény­­lett összesen 11,178 élelmezési napot. Összes bevétele volt az intézetnek 8006 ft 58 % kr. pp. — Összes kiadása 7770 ft 293­5 kr, melyből csupán újabb építkezésre 1542 ft 42 kr, házi bútorokra és fölszerelésre 1583 ft 10 kr, — ápoldai szegényekre 1282 ft 42 kr fordittatott, és igy a 385 beteg élelmezése, ápolása, gyógy­szerei, és egyéb apróbb szükségletek csak 3369 ft 55 krba kerültek. Nem kétlem, hogy e számítás a szakértőknél egy kis kétséget támasztani­,sőt talán némelyek­nél hihetlennek is fog látszani, mire azzal kívá­nok felelni, hogy a gyöngyösi kórházban a gyó­gyítás hasonszenvi lévén, ez által a kórházaknál létező legtetemebb kiadások megkíméltetnek, bár hiszem, hogy a meggyógyultak és meghal­tak közötti arány, a nemhivőket és kételkedő­ket is kielégítheti. Horner István, Gyöngyös városi fő­­s kórházi igazgató orvos. inMBHanMnanMnawannnH NAPI HIREK ÉS ESEMÉNYEK Budapest, december 3­ 0. A múlt napokban többször napjában lehetett ko­csikat látni, melyek nagy kövekkel rakottan a só­­ház vidékéről a muzeum felé tartottak. — E régi TÁROZA. A kánpúri rém­napok. (Folytatás és vége.) Azalatt a Gangeszen legelőbb elindult csolna­­kok, melyeken tetemes számú tisztek, katonák, nők és gyermekek voltak, utol, messze elhagyták ugyan kánpuri üldözőiket, de azért fájdalom még sem menekedtek meg,hanem a fortepuhri zamindár kezére kerültek, ki a menekülőket mind, számra 115-öt, taligákon küldte vissza Nena Szahibhoz. A menekültek júl. 1 jén érkeztek meg, s ugyan­azon nap est­e a köztük levő összes férfiak, mint­egy 75—80-an, hidegvérűen leölettek. A nők és gyermekek körülbelül 35-en , s ekként a már fogva levőkkel 250-en voltak. Az összes nőket és gyermekeket ekkor egy kis házba zárták el, hol az első napokban csak egy kis adag dalt és dzsuppatit kaptak táplálékul ; aztán ke­vés húst és tejet is engedtek a gyermekek számára, valamint kevés fehérneműt , mely a nőké volt, s melyet a városbeli mosónéktól, kiknek az előbb átadatott, csak erőszakkal vehettek el. Egy szol­gálót kiseprésre és egy bhisztit (vízhordót) is engedtek. Öten a szerencsétlen nők közöl a fog­ságban ápolás hiányában haltak meg. Könnyebb elgondolni mint leírni annyi elhagyott személy­nek nyomorát, kik közöl többen sebesítve, má­sok betegek, és mindnyájan halálos bánattal telve voltak annyi drága övéj ők vesztesége fölött, kiket épen előbb , s talán szemeik előtt, öltek le; ezenfölül, éjjel nappal bezárva négy vagy hat szűk és alacsony szobába, még pedig a legtöbb időben tizennégy napon keresztül, ágyak és punká­k (szobalegyezők) nélkül, min­den oldalról, egy csoport vad és durva fölkelő által őriztetve! Állítják, mikép Nena Szahib az európai nők ifjabb részének életét más gonosz czélok végett kímélte oly sokáig, s egy öreg asszonyt küldött hozzájuk, hogy ez elhagyott teremtéseket vágyai iránt készségesekké tegye. — Az ajánlat, mint hallom, a fenyegetések és ígéretek csalfa vegyü­­­letével tétetett, de egyszersmind büszkén vissza lön utasítva, mert e nők el voltak szánva inkább meghalni , vagy egymást fogaikkal szaggatni szét, mint szemérmük megsértését eltűrni. Azalatt mindig több-több felkelő gyűlt Kánpurba különböző állomásokról , honnan el­szöktek , úgy hogy jul. 30-áig mintegy 20,000 ember állt Nena Szahib alatt. Ezek a legcsúfo­­sabban garázdálkodtak a városban. Sok gazdag mohagánt teljesen kifosztottak, s a kevesbbé vagyonos osztályok hasonlag szenvedtek Min­den tekintélyes,­ vagy tehetősbnek látszó ben­­szülöttnek házát kimotozták, azon ürügy alatt, hogy feringhi-k vannak benne elrejtve, valóban pedig azért, hogy minden becsesb holmit elra­boljanak. Egyszersmind naponként ujonczoztak, s uj csapattesteket, valamint egy uj lovas üteget is alakítottak. Minden környékbeli zemindar utasítást kapott, hogy a hátralevő adókat mind Nena kincstárába szolgáltassa be; uj hivata­lokat alkottak, s kegyenczeiket rakták azokba. A­­britt kormány által annyi fáradsággal és költséggel épített) Gangesz-csatornát a gaz Azi­­mullah kapta meg, ki, mintegy 150 muzulmán­nál a 2-ik lovasezredből s Tuka Szingh, ugyan­azon ezredi szabadárral — most dandárnok — az elkövetett borzadályok tulajdonképi lelke volt. Ezen gazok ösztönzésére öldösék le hideg­­vérűen az angolokat , s „ szintúgy azon urak és nők családjaikkal együtti"kegyetlen legyilkolta­­tásának is­ indító okai voltak, kik Futteghurból Kánpurba akartak menekülni, mikor mi még ostrom alatt álltunk. Nena a tamtam harsogása mellett hirdetteté ki Kánpurban s a közel fekvő járásokban, hogy az angolok tökéletesen legyőzvék , hogy India fö­lötti uralmuknak vége van, Delhiben , Bombay­­ban stb. szintén megverettek , s legközelebb ő egész Indiából ki fogja őket űzni. Azonban csak­hamar másról kell­ meggyőződnie, mert az Alla­­habadból előrenyomuló Havelock Futtehpurnál megverte az ő 10000 emberét, kiket eléje kül­dött, s aztán midőn maga is kivonult, az ő bátor­sága is csak oly kevéssé bírt a britt kard előtt megállni mint rablóbandájáé. Gyáva futamlásban tért vissza Kánpurba. De a városban az angolok érkezésének híre oly ijedelmet gerjesztett, hogy mindnyájan, kik csak némileg is bűnöseknek ér­zék magukat, és sokan mások is, elillantak. Sok családatya cserben hagyta Övéit, csak hogy saját életét megmentse. Déltől egész éjfélig számtalan csoportok tódultak a nyugati kapuk felé. Egy rész Audhba ment, más Delhi felé véve útját, de a legtöbben a közelfekvő falukba menekedtek, hol a zemindárok foszták ki őket. A szipahik, úgy állítják, sok pénzt vittek magukkal, több­nyire arany mohurokat, melyeket gyakran igen drágán vásároltak össze, és pedig úgy, hogy ezen pénznemért, mely rendesen 10 rúpiát ér, 28—30 rúpiát fizettek. A gazok egy rúpiát fizettek fejen­ként egy kompért a folyamon, s ennek partjain, hogy menekülésüket megkönnyítsék s magukat felismerhetlenekké tegyék, a fegyvert és lőszert elvetették, sőt a kabátot és nadrágot is lehányták magukról. Sokan ide s­tova szóródtak el. Épen akkor, midőn Futtepurnál a fölkelők megverettek, néhány angol kémet — valódit vagy képzeltet, nem tudom — hoztak Nena elé, kiknél állítólag a fogoly nőkbe­, intézett levele­ket találtak s néhány városbeli mohagánt és ben­­­galit vádoltak , hogy velük egyetértésben álla­nak. Azonnal el len határozva, hogy ezen állí­tólagos kémek , az összes nők és gyermekek, szintúgy azon néhány gentlemen is, kiknek még megkimélték életét — gyaníthatólag hatot azon 17 tiszt közöl, kik Fatteghurból vizen mene­külvén elfogattak és kiknek legyilkoltatását vál­­tságpénz reményében halaszták el — leölesse­­nik, s a város babuszának és mindazon szemé­lyeknek , kik angolul írni és olvasni tudnak, jobb kezük és orruk levágassék. Ezen vérparancs jul. 15-én adatott ki, azon nap előestéjén , me­lyen Nena személyesen vonult Havelock tlck elé. Legelőbb a benszülött kémeket mészárták össze, utánuk a futteghari angol gentlemeneket lövék agyon. Ezután a szegény nőkre került volna a sor, de se rábeszéléssel se fenyegetéssel nem veheték őket a kilövésre. Egymásba fogództak s lehetlen volt őket egymástól elválasztani vagy a házból kihurczolni. Ekkor a lovasok gyalog­lő­fegyvereket hoztak , s ajtón ablakon keresztül lőtek be. A szerencsétlenek közöl néhányan gyilkosaik lábaihoz veték magukat, átkulcsolák térdeiket, s éltükért könyörgenek, de hasztalan; a borzasztó mészárlás a véráldozatok legiszo­nyúbb jaj­kiáltásai közt végrehajtatott. Ezek a gyermekekkel együtt 140—150 lelket számíta­­nak , s a mészárlás kevéssel napnyugat után­­tól egész a gyertyagyujtatig tartott. Midőn más­nap reggel megnyiták az épület ajtait, úgy talá­lák, hogy 10—15 nő több gyermekkel együtt az által menekedett meg a haláltól , hogy fogoly­társaik holttestei alá rejtőztek ; elővonszolták, hogy őket is megöljék, de többen közőlük kiro­hantak, s az épület mellett levő kútba rohantak. Ezen kútba vetették aztán a többi agyonvert­­nek hulláit is, s dzsulladokat használtak, hogy mint döglött, ebeket kihurczolják. Jul. 16-a éjjel, mint fönt említve volt, elmene­kültek végre a fölkelők ezen állomásról , s ko­rán regggel bevonultak az angolok. A gazoknak azonban még maradt annyi idejük , hogy a rak­tárt levegőbe röpítsék , mit a Nena Szahib által hátrahagyott utolsó őrszem hajtott végre. fölirásokat mutató kövek , számra 22, évek óta a váczi püspöki kertben voltak, honnan már régen tervben volt azokat a nemzeti múzeumba szállítani, míg végre a tudománybarátoknak ez óhajtása a váczi püspök Roskoványi Ágoston ur ő méltóságá­nak hozzájárultával most csakugyan beteljesedett. Hány ily becses, sőt­­becsesebb régiség an az or­szágban elszórva, az elemek hatásának és az em­berek romboló hajlamának kitéve, melyek elszórva kevés, de összegyűjtve vajmi nagy tudományos becsesei bírnak!­­ A Rel. kath. egyházi és irodalmi lap jövő évben is folytattatik. Megjelenik hetenkint kétszer. Az előfizetési dij a bélyeg miatt félévre helyben : 4 ft 40 kr, vidékre 5 pft. * A német színpadon az operai előadások már e napokban megkezdődnek. A színlap után majd meg­ismerkedünk az e szakra szerződtetett művészek ne­vével is. *A pozsoni dalárda a Ferencz­ Jó­­z­s­e­f gyermekkórház javára m. hó 29-n hangver­senyt rendezett a pozsoni reboutteremben, melyet színházi igazgató Kottam­ úr a jótékony czél te­kintetéből díj nélkül engedett át. A programm többi számai közt különösen tetszésben részesült két a dalkar által előadott ma­yar dal : „Zöld erdő a szálláson“ és „Nézz rózsám a szemembe“; kivált az utóbbi zajos tapsvihart idézett elő. * A marhahús fontjának ára e folyó december hóra is 9* 2 pkr maradt. A kenyérsütemények ára és súlya következőleg szabatott meg: zsemlye 1 kr. 117/8 lat; közönséges zsemlye 1 kr. 107, 8 lat; fino­mabb zsemlye 1 kr. 72/8 lat; ánizsos szarvas 1 kr. 5° 8 lat. E szerint a kenyér ismét súlyosabb. * Szikszóról nov. 26-káról következő szo­morú és egyszersmind borzasztó eseményről tudósít­ják a „P. N “t. S­z­o­r­á­t­h Lajos nagy kéri ref. lelkész úr mondott hó 24-ik napján estve gondno­kával együtt Miskolczról, hol egyházuk részére a főtiszt, superintended urnái összegyűlt segélypénzt átvevő, hazafelé utazván, az E­n­c­s és G­i­b­á­r­t közti töltött út egyik hídja alól, rablók által támadtatott meg, s midőn jó lovaik gyorsasága a rablók kezé­ből kimentené őket, a gonosz szándékú rablók egyike kezénél levő kétcsövű fegyveréből a mene­kültek után lőtt s szerencsétlenségre a fegyver mind a két csövével a nevezett lelkész urat találta, ki a súlyos sebek következtében csakhamar kimúlt, egy szívszakadt nőt s kesergő árvákat hagyva maga után. A tetteseket nyomozzák. * Az erdélyi kölcsönös jég- és tűzkármentő társulatnál az idén biztosított vagyonérték múlt hó 24-én az öt milliót már túlhaladta.­­ A kolozsvári tanárok által alapos tudománynyal szerkesztett s kül­­sőképen is kellő czímmel kiállított latin magyar szótár füzetei a „Molestia“ szóig haladtak. A munka terjedelmessége egyszersmind annak érdeme is, a­mennyiben azt mutatja, hogy minden egyes szóra kellő tanulmány fordittatik. * A kolozsvári ipar és terménytár­lat bezáró ünnepélye m. hó 2­7-kén ment végbe a tanácsház gyüléstermében. A közönség, mely e tár­latot egész folyama alatt nagy részvéttel látogatta, ez ünnepélyre is szép számmal gyűlt egybe. Gr. Mikó Imre úr ö­nmaga beszédében, melyet a K. K. egész terjedelmében közöl, kiemelte, hogy a tárlat ideje lefolyásával mint vigasztaló tény áll előtte az, hogy a kiállítás az önbizalom erejét hazafiaiban lángra gyújtotta. A bíráló szakosztályok jelentésé­ből — mondá a szónok — kiderülend, hogy nálunk se a gazdászati, se a kéz- és gyáripari téren nem a munkás szellem, nem a jó ízlés és alkotó képesség, nem is a kitartás, hanem a befektetési és üzleti tőke, a piacz, és a­mi oda viszen, a vasút, hiányzik. Bi­zonyságai annak a kolozsvári, kudzsiri, marosvásár­helyi, görgényi, fülei és krasznai gyárak ; a kolozs­vári, nagyszebeni, brassói, beszterczei, tordai és szászvárosi iparkészítmények; a Szamos, Maros, Küküllő és Olt melléki búzák, borok és gyümölcsök. Nem mondja szónok , hogy mind­ez az ipar­ tökély európai színvonalán áll, de mindenesetre oly kezde­ményt mutat, mely kitartás, szorgalom, okulás, ja­vult anyagi viszonyok, és kedvező helyzet mellett egy biztos jövő szebb alapját vetheti meg. Beszédje végén köszönetét fejezte ki a tárlatot rendező, s a kiállításban tényezőkép föllépett minden közreműködőnek. Ezután az iparkamra elnöke Dietrich Samuel úr szónokolt. Örömét fejezte ki a hazai gazdászat és ipar testvéri kézfogása felett, melyet e tárlatban tanúsított, mert nézete szerint is értelmes és tehetős iparos osztály, csak is értelmes és tehetős gazdászati osztály mel­lett fejlődhetik ki. A kiállítás eredményéről a gaz­dasági egylet elnökével csaknem egyhangúlag nyi­­latkozott. Elősorolt azon intézkedéseket, melyek e tárlatok jövőjéhez kötött reményeket istápolják­. E szónoklat után gazdasági egyleti titkár Nagy Fe­­rencz úr felolvasá azok névsorát, kik a kiállított tárgyakért ezüst- és bronzérmeket­­ dicsérő okleve­leket kaptak, mialatt a bizottmány elnöke gróf Lá­zár Miklós ur a kijelölteknek egyenkint nyujtá át a kitüntetéseket Az ezüst és bronzérmek igen dísze­sek. Egyik lapon Erdély czimere áll megkoszorúzva, és a gazdászat s ipar jelvényeitől körzötten. Másik lapján e szavak : Érdemdíj a gazdászat és iparkiál­lításról Kolozsvárot 1857. Az érmekkel és ok­levelekkel megtisztelt egyének számát közelebb adandjuk. Földtani társulat. (November 28-ki szakgyülés.) (Vége.) gy. A második értekezést Kovács Gyula múzeumi őr tartotta , Pozson vidékéről földtani tekintetben. Pettko János cs. k. bányatanácsos és selmeczi tanár a m. földtani társulat által 1852-ben kiküldetvén a kis kárpá­tok geológiai fölvételére, Pozson vármegyének nagy részét földtanilag fölvette; értekezése a hozzá csatolt geológiai térképpel a nevezett társulat „Munkálatai“ első füzetében jelent meg; az ezen alkalommal gyűjtött sziklafajok a föld­tani társulat szakgyüléseiben lőnek bemutatva s a múzeumban láthatók, minthogy a társulat alap­szabályai értelmében , minden gyűjtéseit a m. n. muzeum gyűjteményei szaporítására fordítja. Hiányoznak azonban még múzeumunk geológiai gyűjteményében mindazon sziklafajok, melyek Pozsonhoz közelebb esnek , jelesen az oly érde­kes és sokféle gránitok. Ezen hiányt pótolni akarván értekező K­u­b­i­n­y­i Ferencz társasá­gában fölhasználta a múlt nyáron a földtani tár­sulat által Trencsin megyébe történt kiküldeté­sét azon czélra is ,­ hogy a pozsonvidéki szikla­fajokat és kövületeket összegyűjtse. Ez és ehhez hasonló gyűjtések teendik majd lehetségessé a mus­umban Magyarország geoló­giai képének felállítását, mely czélra két tágas terem van ugyan kijelölve, de ezek közöl, fájda­lom, csak egyik van még bútorozva. Reméljük, hogy a felállítandó tárgyak szaporodásával e te­rem bútorozása sem fog elmaradni, s ezen ha­zánkra mint főleg mezei gazdaságot űző országra nézve oly fontos geológiai gyűjteményét egész Magyarországnak , melynek eddigi létrejöttét egyenesen a földtani társulat hét évi lelkes fára­dozásának köszönhetjük, lehető tökéletességben fogjuk mentőt előbb használhatni. De térjünk vissza Pozson vidékére. Pozson vidékének geológiai viszonyait már sokan vizsgálták, Pettkón kívül Par­ts­ch , Foetterle, Kenigott, Kornhuber és

Next