Budapesti Hírlap, 1858. január (1-25. szám)
1858-01-14 / 10. szám
nem küldhetik a mesterek krumplit ásni, almát rázni vagy város dolgára inasaikat, ez igazi mártírjait a mesterek önkényének; mert nálunk még, mint sok más helyeken is az országban, a mesterinasok nem annyira a mesterség folytatására, hanem különböző cselédi foglalkozásra alkalmaztatnak , pedig a mig a mesterinas valódi cseléd szerepet visz, mig a fölszabadult mesterlegény oly roszul fizettetik, hogy egy csizmadialegény hetibére tizenkét váltókrajczár, nem igen várhatunk kitűnő mesterembereket , azért van nálunk annyi kontár. A vasárnapi iskolák kétségkívül alapját képezik a jó mesteremberek képzésének, de csak úgy felelhetnek meg rendeltetésüknek , ha az inasokat azok látogatásától eltartóztató mesteremberek büntettetni fognak. Én ismerek egy suszterinast, ki midőn faluról Deézsre jött, még se írni, se olvasni nem tudott, s mióta a vasárnapi iskolát gyakorolja, magát annyira kiképezé, hogy egy véletlenül kezébe került újságdarabot nemcsak elolvasott, de annak tartalmát is elmondotta, s úgy idézi az iparrendszabályokat, mint valami czéhbiztos. E fiú már két gazdáját hagyta el, mivel őt a vasárnapi iskolától eltartóztatták. Ezt mint szép példáját akartam említeni a vasárnapi iskolák hatásának a rejtező tehetségek fölébresztése s kifejlesztése, s igy egy művelt, értelmes és szorgalmas kézmívesi osztály alapjának megvetésére. A múlt napokban utazott keresztül városunkon gr. Lázár Móricz, Londonból jővén, s hozván onnét magával 3 angol anyakanczát, melyek vételára 10,000 pfrt, s három angol kost, melyek egyenkint 180 — 200 font súlyúak ; gyönyörű nemes fajú állatok. A nevezett gróf mint ügyes és szemes gazda maga ügyelt föl az után a szép állatokra, melyek lehozásával a nemes faj szaporítása czéloztatik hazánkban. Az angol sertések, melyeket ugyancsak a gr. hozott be , már annyira megszaporodtak környékünkön, hogy minden első rendű gazdánál láthatók; ilyen angol sertés már le is öletett, melynek megolvasztott szalonnája 12 veder zsírt adott. A farkasok igen megszaporodtak , s a folytonos hideg zordon napok alatt gyakran tesznek látogatást határunkon. A közel szőlőhegyen 5 jelent meg a napokban, közölük egyet a vinczel tér ütött agyon, a határkerülő egyet elevenen kerített kézre, egy agyonlövetett. Hajtóvadászat is tartatott ellenük,de nem igen kedvező eredménynyel. Múlt héten tűz ütött ki , egy év óta most először, s egy ház fedele leégett volna , ha a deézsi hírneves tűzoltók szét nem szedik az égő Üszköket. A gyújtás gyanúja egy macskát terhel, ki farkával vitte volna a padlásra az égő parázst, amint hogy az meg is találtatott. Kereskedésünk pang, a forgalom piaczunkon kevés, a kelet lanyha. Folytonos száraz hideg napjaink vannak , de vetéseinkben a hideg még kárt nem tett, szépen zöldellenek. A vizek be lévén fagyva, az őrlés megakadt, mivel csak vízimalmaink vannak, a száraz-és gőzmalmot itt csak hírből ismerik, azért a távolról hozott liszt készlet drágán kel. r. 1. Miskolc 7. jan. 9. A tiszamelléki kölcsönös tűzkártérítő társulat f. hó 6-án tartott közgyűlésében elfogadta azon föltételeket, melyek e társulatnak az első magyar általános biztosító társasággali egyesülése iránt, Kun József és Lévay H. J. urak , a két társulat igazgatói közt Pesten, múlt évi novemb. 26-án előlegesen megállapíttattak. Azon pénzbeli maradványt pedig, mely szabad rendelkezésére fölmaradandós, hacsak e hóban még valami nagy tűzkár nem fordul elő, mintegy 4000 pftra számítható, alapszabályai nyomán országos érdekű intézetek alaptőkéinek gyarapítására ajánlá föl, u. m. 8/10 a nemzeti múzeum, 1/10 a pesti nemzeti színház nyugdíjintézete, s 8/10 a miskolczi színházra, különösen, ennek tűz elleni biztosítására, fölszerelése folytatására s fönntartására. TÁRCZA. A pesti műtárlat. (M. é. dec. 15-től 1858. jan. 13-ig.) A műegylet ezen havi kiállítása leginkább a múlt hónapról maradt festményekből áll, melyek között azonban egynéhány újabban beküldött képet is szemlélhetünk. Különösen magyar művészeinktől is ezúttal sokkal nagyobb számú festményt találtunk , mint a lefolyt hónapokban. Legelsőben is megemlítem Molnár József pesti művész „félbeszakasztott párdal“ czímű festményét. Ha a művész által előállított eszme helyett általánosan a technikai ügyességet veszszük tekintetbe, azt mondhatjuk, hogy e festmény nem rész; de ha az eszmét — mely minden mű alapja — széptani alapelvekből bíráljuk, kénytelenek vagyunk az ellenkezőt nyilvánítani, éspedig azon elvnél fogva , miszerint a festmény csak akkor felel meg széptani tekintetben a művészi szépnek, ha az eszme és az előállított alakok egymással kellő egységbe olvadnak át, ellenben hol ezen összevágó egység hiányzik, ott a szép a festmény alapját nem képezheti, mert a szép a kellő öszhangzat eredménye. E szerint a nevezett művész fönt czímzett festményében a facsoport alatt dallal mulatozó két leány és a dalolásukba közbevágó szamárordítás nem csak hogy tisztább fogalom szerint harmonikus egységet nem képezhet, s így aesthetikailag szép sem lehet, hanem még a satyra szempontjából véve is igen gyöngédtelennek tartom. Ezen kívül vegyük a festmény személyeit úgy , mint vannak összeállítva, s azt látjuk, hogy a leányok arczaiban a meglepetés pillanatában boszu tükrözi magát, holott természetesebb lett volna ennek helyébe pirulással vegyes kitörő nevetést festeni, természetesen mostani elhelyezésük egészen más mozdulatában. Ha tovább akarjuk folytatni ezen észrevételt, tekintsük meg Hübner Károly düsseldorfi művész „Szerelemféltő leányok“ czímű festményét. Első tekintetre látjuk, hogy a festmény hátterében játékkal mulatozó nép , és az ezen tömött embercsoporttól elválasztó, s egyszersmind előtért képező romok mellett leskelődő két leány teljes összefüggésben van ama csoporttal. Kívánatos volna , hogy a két leány mozdulatában s arczában több ingerültséggel vegyes leskesődés tükrözze magát, mert az a festmény eszméjének nagyobb erőt kölcsönöz vala. E festmény technikára nézve azon művek közé tartozik, melyek a düsseldorfi iskola szép színvegyülettel párosult könnyű ecsethordásának díszére válnak. Ehhez közel áll két franczia művész festménye. Micsoda felfogást tanúsított ezekben a művész, meglátszik az alapeszmét követő csoportosításból. Az első, Montvaller művésztől festett „felolvasást“ ábrázoló képe, az alakokbani kellő változatosság hiánya miatt nem bír teljes kifejezéssel. Nem azért, mintha a művész a csoportosításnál megkívántató szabályokat nem vette volna figyelembe, mert ebben meglehetős tapintattal járt el, hanem a felolvasást hallgtgató személyek arczában nincs viszszatükrözve az annak tartalma által rájuk gyakorol lett befolyás, minek a festményben ki kell fejezve lenni, hogy az üresnek ne látszassák. — A másik festmény Duverger művésztől, „Leányok látcsővel.“ Mind a csoport, mind pedig az arczvonásokban magát tükröző lelki kifejezés hiánya miatt ki nem elégítő. E két festmény színezése kevés változatossággal bír, egészben véve egyhangúnak tűnik fel. Különben e két festmény Zitterbarth Mátyás úr tulajdona. Sükerültebb festmény a „meglepetés“ Bécsből Löffler Lipóttól. A művész , mint mindenkor, úgy e festményben is tanúsította felfogása művészi szellemét. Minden alak mozog, cselekszik, korai rangjához mért sajátságos jelleme szerint. Ezen sajátságot szépen látjuk az iskolamester alakjában, ki az ajtón halkan lép be, s megpillantja a falra rajzoló öt iskolagyermeket; némi erőltetett méltósággal vizsgálja orrára bigyesztett szemüvegén át a falrajzot, a pajzánságig eleven gyermekek őt megpillantván, megszeppentek, s bújni akarnak, egyik a tábla alá szalad, mig a másik a falra ágaskodó iskolatársához húzódik, ki nem is gyanítván a magas alakú mester beléptét, teljes nyugodtsággal folytatja a rajzot. Ezek mind szépen összefüggő részletek, melyek által a meglepetés eszméje gyönyörűen van kifejezve. Az elsorolt életképek után megemlítést érdemelnek egyes alakok s arczképek. Ezek között szép Latkóczy Lajostól „a merengő hölgy.“ Igen sikerült a művésznek a női alak helyezése, mi főleg a változó vonalak egymást szépen metsző különféleségében s az által keletkezett csinos formákban föltűnő. De mi az arcz kifejezését illeti, felfogásom szerint én a merengést másképen vélném kifejezendőnek ; e hölgy inkább merően maga elé néz, mintha gondolatait rendezni akarná; a merengés pedig a lélekre ható kellemes s kellemetlen érzelmek váltakozása, melyeket hogy az arezon kifejezhessünk, e kettő vegyítékét szükség visszatükröztetni. Megemlítem még e művész színkezelési ügyességét, mely mind a test ruganyos puha színezésében, mind pedig a színek egymáshoz illesztésében dicséretre méltó. Szintén kedves hatást gyakorol a néző szemére Arons Fülöp brüsseli festész „Bern-felsővidéki leány“-t ábrázoló festménye. A leány kedves arczvonásait puha, egymásba szépen olvadó árnyazatú eleven szín emeli, melynek nagyobb jelentőségét a változatos színezetű szürkesötét háttér növeli. A ruhának redőzete sokban ottkerült, jelesül a leány fejét övedző lilaszinű kendő a legtermészethűbb, ellenben a jobbkézen határozatlan redőkbe foly össze. Más festészet-modort pillantunk meg a Danzi Ákos pesti művész két „arczképén. E művész, ezen festményekből ítélve, aligha bír az árnyék és a világosságról alapos ismerettel, még kevésbbé a helyes színezésről. Ezt annyiból mondom, amennyiben festményeiben ezen művészi kellékek alkalmazása alig vehető észre, mert különben az alakok nem volnának minden gömbölyödés nélküliek,annál kevésbbé a színben egyformák. A művész ugyan e hiányon segíteni gondolt az által, hogy egyiknek vörös szalagot kendőt, a másiknak zöld kalapot adott, de es NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK, Budapest, január 14. * Bibornok hg-prímás ő eminentiája tegnapra váratott ide az elhunyt dicskoszorus hős gróf Radetzky ma (14-én) végbemenendő gyászajtatosságának megtartása végett. * Az egyesületi lovarda megnyitása a nemzeti muzeum mellett f. hó 7-én d. u. 2 órakor csendesen és háziasan ment végbe. Intézeti elnök gr. Szapáry Antal ur a helyiségeket bemutatá a vendéghölgyeknek; ezután b. Wenkheim Béla nyitotta meg a lovagló pályát, gr. Keglevich Béla és Beniczky Ferencz urakkal. A lovarda megnyitását nem sokára s időnként a lövöldéé , s a vívó s testgyakorló intézeteké fogja követni. — A V. és V. lap az egyesületi lovardáról adott czikkében, melyben az épület rajza is közöltetik, visszaviszi olvasóit az eszme keletkezésére. Indítványozó és tevékeny kezdeményező e közhasznú ügyben gr Sz a ■ pá ry Antal ur volt. A gróf ur egy összejövetel alkalmával bemutatá tervét, mely szerint a teleksreá állítandó lovarda-épület 120,000 pftba fogván kerülni, ez összeg 600 db kétszáz pfton alapító részjegygyel összehozható. Az épület helyéül b. Prónay Albert ur 3248 D ölnyi területű telke jelöltetett ki Ybl építész úr tervrajza kéznél volt egy fedél alatt egyesítve lovarda, lövölde és vívóterem, melyeket a nap bizonyos óráiban a tagok kizárólag használhatnak, egyébként a nagyközönség számára megnyitva e különböző szakokat haszonbérlő mesterek kifizetnék az épület fenntartását. E terv életrevaló volt, elfogadtatott és mindjárt az első összejövetelkor hatvan részvény aláírásával biztosíttatott; s ugyanekkor gr. Szapáry Antal elnöklete alatt egy bizottmány alakult a további teendők vezetésére. Az alapszabályok felsőbb helyen megerősítést nyervén, a részvényjegyek gyors kelendősége mellett a m. évi június 26-dikán megkezdett épület rövid félév múlva folyó évi január 7-kén megnyittathatók. Ez lovardánk rövid története. Szép külseje és czélszerű berendezése szintén megérdemli a részletes ismertetést. A szép épület a nemzeti múzeum keleti oldalán délkeleti vonalt képezve áll. Gyalog látogatóknak a bejárás a déli oldalról nyílik, hol az előtornáczból jobbra és balra egy egy ajtó két terembe vezet; a baloldali terem a nagy közönség, vagyis a váltott jegygyel bejárók gyülhelye, míg a jobb oldali nagy terem az alapító, állandó, és évi tagoknak, a nap minden órájában nyitva áll. Télen át egy nagy kemenczén kivül tágas kandalló lángjai melegítik fel itt a léget, a termet pedig a fedett lovardától öt nagy ajtó üvegfala választja el, melyen át a gyönyörű s az országban bizonynyal páratlan lovardára nyílik kilátás. Ennek hossza 30, szélessége 1112 öl, magassága az épület fedélzetének kúpja, talaja gondosan egyengetett s lovaglásra alkalmas sövény, világosságát magasan fekvő tágas ablakokból nyeri. Az intézet alapító tagjainak előbb leírt terme fölött van a hölgyek hasonló nagyságú terme, melyből szintén üvegfalon át nézhetni le a lovagló pályára, jobbra balra pedig egy egy kényelmes szoba nyílik. A fedett lovarda baloldalának egész hosszában istállók és nyeregszobák sora van, melyeknek egy részében az intézeti tagok, más részében a főlövészmester lovai és nyergei állanak. A lovakkal bejárás ezen oldalról álló kapun át történik. Mondani sem kell, hogy ezen istállók czélszerű berendezése semmi kívánnivalót sem hagy. A jobb oldal hosszában a pisztolylövölde széles folyosója (shooting gallery) nyúlik, mely világosságát három nagy kúpablakból nyeri. Az első a szoba fölött van, honnan a czélzás és lövés történik, a másik kettő ama távolságok fölött, melyekre (messzebb vagy közelebb, tetszés szerint) a czéltáblát tűzik ki. E lövöldébe szintén a lovarda előtornáczából visz egy ajtó. A vívó terem a lovardától éjszaknak eső s vele egyenvonalban álló külön épületben lesz, mely egyszersmind a lovász-, vívó- és testgyakorló mestereknek is adand szállást. Szintén itt leend a testgyakorló intézet is felállítva, mely ezenkívül az elég tágas udvarra is kiterjed, hol facsoportokkal és bokorzattal ékes park nyújt enyhe árnyat és sétát a nyár forró napjaiban. Eddig tehát valósítva van gróf Szapáry Antal merész eszméje, csak az van még hátra, mit a nemes gróf mint távolibb jövőben állót — ha t. i. a dolog jól megyen — említett meg , s ez egy bálterem, mely időjártával az épülethez volna csatolandó s a főváros szükségeinek egyikét pótolná. A lovarda a nagy közönség számára nyitva áll, mely azt váltott jegy mellett reggeli 8 órától délutáni 2 óráig használhatja. Délutáni 2-től 4 ig az alapító, állandó és évi tagoknak saját személyükre nézve vannak kizárólagos lovaglás gyakorlati óráik. A többi időre nézve az órafelosztás következő : Délelőtti 8—10 óráig váltott jegygyel mindenki lovagolhat. 10—12 férfiak tanórái. 12—1 hölgyek tanórája. Délutáni 1—2 ismét férfiak tanórája, és 2—4 óráig a tagok említett kizárólagos óráik. Az órafelosztás minden szakának végével csengetyűszerinti a lovaglókat, hogy lovaikról leszállván, a lovagló térről távozzanak. Az építés anyagi csinos és erős kivitele D isher úr érdemeg. A pesti meglehetős nagyságú városház, mely alig egy évtizede, hogy az akkori szükséghez mérve felépült, máris szűknek mutatkozik, min nem lehet csodálkozni, ha megtudja az ember, hány hivatalnok dolgozik ott naponta a különféle hivatalokban. Ugyanis tizenhárom hivatalban nem kevesebb mint 120 hivatalnok van alkalmazva, nem számítva ide a dijnokokat, kiknek száma a különféle hivatalokban 56 ra megy. Szinte nagyszámú a szolgaszemélyzet is, t. i. 114 egyénből álló, kik közül azonban 20 a külvárosokban mint kerületi szolga, 12 pedig mint mezei felügyelő van alkalmazva. A városi hivatalokban végzett nagy halmazmunkákra lehet az illető jegyzőkönyvek számaiból következtetni, ugyanis a lefolyt 1957-iki évben a főjegyzőkönyv 39,573, az elnöki jegyzőkönyv 1003, a csendőri 365 számig jött, és így összesen 40,941 okmány adatott ki vagy érkezett meg. Jelentettük utolsó számaink egyikében, hogy jeles régiségbúvárunk Paur Iván úr nem rég a Rómában létező „Instituto archaeologico“ levelező tagjává választatott. Ezen hírt kiegészíthetjük azzal, mely csak most jutott tudomásunkra, hogy ugyanakkor méltóságos Kubinyi Ágoston és cs. k. kamarás és múzeumi igazgató az ugyanezen társaság által szintén levelező tagnak választatott. * A pesti Lloydtársulat közgyűlése f. hó 30-ra határoztatok * Az egyetem vegytani teremében történt borzasztó esemény mint a következés mutatja megnyugtatóbban fejlik ki, mint egyelőre reméltük. Nevezetesen a sérültek közöl alkalmasint egyet sem fog azon borzasztó sors érni, hogy szeme fényét elveszítse. Wertheim tanár és dr. Juhász segéd urnái, kiknek szeme veszélyesen szenvedett, már határzott javulás állott be; hasonlóképen Rohonczi gyógyszerész is, ki szintén súlyosan megsérült, a gyógyulás utján van; legaggasztóbb helyzetben egy orvosnövendék van, ki Balassa tanár úr gyógyteremében fekszik ápolás alatt; de mint hiszik, ez sem fogja látását egészen elveszteni; a többiek számra 15-en jelentéktelenebb sérülést szenvedtek, s már jobbára talpon vannak. g. Beszterczebányáról érkezett tudósítások szerint ott jan. 3-án a reaumuri hévmérő 17 hidegségi fokra sülyedt, és ezen hévmérséklet ezen idő óta többé vagy kevésbé egyforma maradt. Ennek következtében alkalmatlan vendégek mutatkoznak, t. i. farkasok és medvék, melyekkel az erdőben s mezőkön járók sűrűbben találkoznak, és melyek az emberlakta helyekhez is mindinkább vonzalmat éreznek. *Kassánm. hó 27-n elhalálozott a kassai székeskáptalannak egy jámborság, tevékeny emberszeretet és hit kötelességérzetben kitűnő tagja Turcsányi Ferencz nagyprépost, a Leopold rend lovagja, született 1755-ben és pappá szenteltetett 1798-ban. * Szathmárról írják: Megyés püspök Hám János önmagának temetése f. hó 7 -én ment végibe. A megboldogult főpap földi részei a székesegyház alatti sírboltba takaríttattak el.A végtisztesség igen fényes és nagyszerű volt. Reggeli 9 óra után a püspöki lakból Linen J. nagyprépost ő asga vezetése alatt a piaczon tett körjárat után , idősb lelki atyák által vállon emelve a gyászkoporsó a székesegyházba vitetett, hol az engesztelő áldozat után a roppant számú népség őszinte bánatától kisérve az örök nyugalom tanyáján helyezék el. * A „Magyar Futár“ szerencsésen kiállotta a contumaciát, és f. hó 10-ke óta ismét megjelen, mi örvendetes jele annak, hogy az előfizetők szükséges contingense csakugyan összejött, és Erdély számára mind a két magyar közlönyt megtartotta. * A „M. F.“ hazafias örömmel jelenti, hogy a szép Háromszék mivelt fiai és falusi községei egy nagy gazdasági társulatba egyesülni szándékoznak. B. Szentkereszti Zsigmond és Thury Gergely urak jelenleg épen Kolozsvártt mulatnak, hogy az erdélyi magyar gazdaegyesület elnökével magukat az ügy iránt szükséges érintkezésbe tegyék. Az indítványozók nagy részvétre számítanak, mind a magánosok, mind a községek részéről s bizton remélik, hogy módjuk lesz egy pár ifjúnak felsőbb gazdasági intézetben kiképzésére is segédeszközt nyújthatni.Ebből is látszik , hogy az ügy igazán gyakorlati emberek kezében van, és hogy az egyszer megalakult társulat működése üdvös gyümölcsökben bőséges terméseket fog hozni. Jobkor egyébiránt az indítvány sikerítéséhez fogni sem lehetett volna, mert a birtoki viszonyok és az erdei gazdaság szabályozása épen ajtó előtt állván, soha sem volt nagyobb szükség rá, mint most, hogy minden értelmes és jóakaratú emberek vállat vessenek a balitéletek hatalma ellen, melyen a legjobb szándékok, legüdvösebb törvények is vajmi sokszor hajótörést szenvednek. * Régeni István a kolozsvári ref. tanodában magyar és latin irodalom tanára, f. hó. 6-án csendesen elszenderült a hosszú álomra. Az elhunyt alig 44 éves férfi mint családatya, mint tanító és az irodalom egyik legterhesb mezejének hű munkása a maga helyét fáradhatlan szorgalommal és mindenkitől elismert egyenes lélekkel igyekezett betölteni" * Lendván (Zala megyében)f.hó 4-én — mint egy tudósítás jelenti — gonosz rablómerény történt. T. i. esti 7 óra táján K. kereskedő házába 11 ismeretlen rabló rohant volna feketére mázolt arczcal, hol az együtt mulató társaságot fejszékkel vagdalkozva verék szét; a közlés szerint a ház ura, s még két más egyén halál áldozata lett, több vendég pedig súlyosan megsértetett volna. Kegyetlenkedésük bizonynyal még irtóztatóbb lett volna, ha a megtámadottak zaja folytán összecsoportosult néptömeg széjjel nem robbantja őket; három kocsin jöttek és mentek, köztük kabátos egyén egy volt, a többi csuklás gubája. E vakmerő tényt számos befogatás követte, mint hírlik többekre nézve nem alaptalanul. * * A „Triest. Zing“ Velenczéből jan. 9-ről írja: Múlt kedden a közel Chioggia-ban nevezetes légtünemény tanúi voltak. Hideg idő, erős hózivatar és metsző bora közben 7 órakor reggel borzasztó ropogás hallaték és ugyanekkor villámszerű világosság jön észrevehető. Mintegy két órával később a felgomolygó füst által figyelmessé tétetve, fölfedezték,hogy a villám a székesegyház kápolnájának ólomfödelét elolvasztotta, és hogy a lecsepegő izzó ón következtében a födél gerendázata és végre a harangláb meggyuladt, s a harangok is, melyeket az elégett gerendák többé nem bírtak, földre zuhantak alá. A toronyóra zavartalanul tovább járt. A Turinban f. hó 4-én éjjel a citadella közelében egy évvel ezelőtt épült Alfieri szinház lángok martaléka lett. A színházi őr eleinte maga akarta a tüzet eloltani, s csak miután fáradozását hasztalannak látta, ütött zajt, mire a közel fekvő fellegvár katonasága a tűz színhelyére sietett. Azonban már igen keveset lehetett megmenteni, a nagyrészt fából készült épület mindenfelől lángba borult, s a tűz *) Tudósító úr ígért közlését elvárja a Szerk.