Budapesti Hírlap, 1858. február (26-48. szám)
1858-02-02 / 26. szám
Pest Kedd? Sterkcsatos iroda: Egyetemirtézn Iső sz. a. 2-ik emeleten. BUDAPESTI Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep Utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj: Vidékre?Fél évre : 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben : félévre 8 frt, évnegyedre is 4 frt. — A hirdetéssek ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 14 kr, számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza 2-dik szám, földszint; vidékén minden cs. kir. postahivatalnál. ■ Előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. ? Kiadó hivatal van : Egyetemi utczában, 2-ik szánt alatt, földszint. TARTALOM: Hivatalos rész. Nemhivatalos rész: Politikai napiszemle. Levelezések: Balogvölgye (Községi faiskolák.; Vácz. (Jótékonyságok.) TM Napihirek ésesemények. Austriai birodalom. külföld : Anglia. (Persignynek a City lordmayorja és sheriffjéhez intézett beszéde.) Francziaország. (A legújabb cs. rendelet, és arra vonatkozó hadügyministeri jelentés. Az uj megszorító rendszabályok. Hirek a merénylet szerzői és a vádkamra jelentéséről. Albert k. herczegnek várt látogatása. Walewski gróf sürgönye s Palmerston lord állítólagos válasza.) Olaszország. (A Cagliari ügye.) Törökország. (Herczegovinai zavargások.) Távirati tudósítások. — Színházi előadások. — Megérkeztek. — Dunavizállás. Tár ez a. . (Vasárnapi levelek Bécsből. A Novara világ körüli útja.) HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. hó3 ki legfelsőbb határozata által Leonhard János Mihály püspököt, a császári hadsereg apostoli tábori vicariusát, titkostanácsosi méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatni. 20 cs. k. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt okmány által Scarpa Iginiót a fiumei keresk. és iparkamra elnökét, mint az austriai vaskorona rend harmadik oszt. lovagját , e rend szabályai értelmében, az austriai cs. birodalom lovagi rangjára legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Fesége f. é. jan. 20 ki legfelsőbb határozata által Bauer József iskolatanitót Glogováczon Arad megyében , hosszú évi dicséretes alkalmazása elismeréséül, koronás ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziteli méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é.jan. 10-ki legfelsőbb határozata által Hinterholzer Edvard cs. k. főtávirónak, az ottomán Medzsidié rend negyedik oszt. felének elfogadására és viselésére legkegyelmesebben engedélyt adni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége m. é. dec. 25-ki legfelsőbb határozata által Rosenberg frigyes kereskedőnek, a szász weimari consuli állomásnak Bécsben elfogadására az engedélyt, valamint kinevezési okmányának a cs. exequaturt legkegyelmesebben megadni méltóztatott A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Tusák Antal dijnokot, éjszak-biharmegyei adófelügyelőségi III. oszt. segéddé, véglegesen kinevezte. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Landsteiner János irodai segédet, és Kurz Ferdinánd prágai pénzügygazdászati hivatalgyakornokot, a nagyváradi cs. k. országos fiókpénztárhoz, mint járulnékokat, ideiglenesen kinevezte. F. é. jan. 27-én a bécsi cs. k. udvari és államnyomdában a birodalmi törvénylap III. darabja kiadatott és szétküldetett. Tartalma : 6. sz. Államszerződés Austria, Francziaország, Nagybritannia , Poroszország, Oroszország, Szardinia és az ottomán porta közt 1857. jun. 19-étől, az orosz- és törökországi besszarábiai határt, a dunai deltát s a kígyók szigetét illetőleg. Köttetett Páriában jun. 19. 1857. Felsége által jóváhagyatott jul. 14-én 1857. Illető jóváhagyásaikban kicseréltetett Parisban dec. 31-én 1857. 7. sz. Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak 1857. dec. 15-ről, egy II. oszt. mellékvámhivatalnak a Scoglietto-völgy bemeneténél Fiume mellett leendő felállíttatásáról. 8. sz. Rendelete a kereskedelmi ministeriumnak, egyetértésben a bel- és pénzügyministeriummal s a legfőbb rendőrhatósággal 1858. jan. 6-tól — hatályos az összes koronaországokra, kivéve a katonai határőrvidéket — a gözkatlanok próbáinál előjövő bizottmányi költségek fedezését illetőleg. 9. sz. Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak 1858. jan. 9-éről — hatályos Dalmátiára — a dalmatiai pénzügyi köz. igazgatóságoknak a közhivatalnokok számára megkivántató házi szerek és bútorzatok vámmentes behozatalának megengedésére leendő felhatalmatatását illetőleg. 10. sz. Rendelete a bel- és igazságügyministereknek s a legfőbb rendőrhatóság főnökének 1858. jan. 13-ról, azon kérdésről , váljon a belföldi kiadóknak külföldön nyomtatott sajtótermékeire a perrendtartás 4 ik §-a alkalmazandó-e? 11. sz. Körrendelete a hadseregi főparancsnokságnak 1858. jan. 20-ról, a betegeknek a katonai kórházakba fölvételéről. 12. sz. Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak 1858. jan. 21-ről, több gabnanemek s a tengerilisztnek Fiume megyébe behozatalának vámmentességéről. NEMHIVATALOS RÉSZ: Pest, február 1. (Politikai napi szemle.) A légkör csak nem akar megtisztulni azon nyommasztó gőztől, melyet a január 14-diki merénylet támasztott. Mindennap uj rémletes híreket hoz azon rendszabályokra nézve, melyek állítólag a Szajna mellett terveztetnek. Ha e híreknek csak fele valósulna, akkor az összes franczia lakosságnak nem maradna egyéb teendője , mint monstre kivándorlást rendezni Oroszországba! Szerencsére e híreknek eddig csak igen csekély része valósult, s a szigor majdnem kizárólag a sajtót sújtotta; maga a közönség különös alkalmatlankodásról nem panaszkodhatik. Az öt katonai parancsnokságot egyelőre nem bántja, hogy a vallásfelekezetek egymás iránti türékenységre intetnek, ezen mindenki örülhet. Ha a „Moniteur“ ez alkalommal a császári kormány eddigi eljárását feldicséri, ezzel csak kötelességét teljesíti , a közönség csak nem lesz oly kaján, hogy a „Moniteur“-től még ez ártatlan örömet is irigyli. — Ennyit Introductio gyanánt azon közleményekhez, melyeket mai lapunk a „Moniteur“ nyomán hoz s melyeknek elsejéről már a távirdai tudósítás vételekor tüzetesebben szóltunk. Szintoly fontos közleményt veszünk, a bécsi hivatalos lap útján, t. i. a dunahajózási szerződést, melyről e napokban oly sűrűen vola szó ; hallomás szerint az e szerződés körül folyt tanácskozmányok jegyzőkönyvei is közzé fognak tétetni, mivel egyik másik oldalról e tekintetben igen ferde hírek közöltettek. Hanem ez csak mellékes dolog! A főkérdés az , mi történik majd e szerződéssel, ha a párisi conferentia egybelép ? Hogy előterjesztetik, arról soha nem volt kétség , hanem előrelátható, hogy ezen előterjesztéssel mintegy fel fog adatni heves vitára, mert a conferentia tagjainak többsége már most nemcsak azt roszalja, hogy a szerződés a conferentia vizsgálata és jóváhagyása nélkül ratifikáltatott, tehát az ellenzék már nemcsak a formára vonatkozik, hanem a lényegre is, miután a parti államok csak azon hajózást tekintik feltétlenül szabadnak, mely a tengert is érinti, azon hajózásra nézve pedig, mely csak a folyam partjai közt és a tenger érintetése nélkül foly, a partállamok bizonyos előjogokat tartottak fönn maguknak , miket Franczia, Orosz és Poroszország nem akar elismerni, sőt miként legújabban hallatszik, még Anglia sem! Ők azt mondják , hogy a párisi congressus a folyami hajózás szabadságát dekretálta, míg a partállamok csak a tengeri hajózásét akarnák megengedni. A nézetek különbsége tehát nem mellékes, hanem igen lényeges pont körül forog, s azért feszültséggel tekidtünk az ebbeli tárgyalások elé! A dunafejedelemségi divánok felett a porta már most egész ünnepélyességgel elmondta a „requiescant in pace“-t. Ha az ember ezen rövid és száraz feloszlatási formánt olvassa, nem is sejtené, mennyi nehézségbe került az, hogy a porta annak kibocsátására bivassék. Nem tudjuk, mi okból vonakodott annyira e lépéstől, hanem annyi tény , hogy csak akkor szánta magát rá, midőn egyik szomszéd hatalom egész határozottsággal kívánta s midőn értésére esett, hogy a fejedelemségekben az agitatio azon hírrel tápláltatik, hogy a divánok csak elnapoltattak s közel jövőben ismét egybe fognak lépni. Úgy hiszszük ezen ábrándok végképen szétoszlandanak azon kevéssé udvarias fermán után, mely a divánok „semmire valóságát“ nyilván hirdeti a világ előtt. Montenegróval s He rezegovinával nem oly hamar fognak végezhetni a török diplomaták, főleg miután legújabban egyik másik körülmény arra látszik mutatni, hogy a tuileriákban még mindig némi rokonszenvvel viseltetnek a verzs köpenyegéről s nagy sarkantyújáról Párisban is elég híres Danilo herczeg iránt. A skutarni pasa az ottani franczia consul közbenjárására a Vasegovic ellen tervezett hadjáratot egy időre felfüggesztő Danilo herczeg pedig ezalatt újabb emlékiratot küldött Párisba, melyben adevidentiam bebizonyítja, hogy Montenegro a ráfogott rablásokban teljesen ártatlan. Valóban borzasztó is, ily ismert becsületességű urakat hasonló váddal terhelni. Szardinában a választások körül történteknek megvizsgálásával foglalkozandó kamarai bizottmány megalakult, miután azon indítvány, hogy e nyomozást a rendes bírói hatóságokra kelljen bízni, megbukott. Angliában is a parlament tízzidig a maga kebléből szokta alakítani azon bizottmányokat, melyek a választás körül előfordult netaláni visszaéléseket nyomozzák, hanem Angliában törvény létezik, mely e bizottmányt törvényezők jogaivá ruházza föl, mely előtt mindenki megjelenni köteles , mely pénzbírságot vagy fogsági büntetést is róhat a vétkesekre stb. Piemontban ily törvény nincs s ha majd arra kerül a dolog, az egyházi párt emberei, kik a vizsgálat körül leginkább érdekeltetnek , nehezen fogják elismerni a parlamenti bizottmány illetékességét és hatalmát. Angliában a sajtó még mindig a menekültek ügyével foglalkozik, talán azon okból is , hogy a közönség figyelmét a kedvezőtlen indiai hírektől elvonja. A „Times“ legújabb száma szokott darezosságával, mely azonban mindig n egy adag igazságot is rejt magában , neki megy Persigny grófnak azon válásáért, melyet a londoni city szerencsekivánataira adott. A „Times“ szerint a londoni fratrella követ útnak kötelessége lett volna — ha az összeesküvést csakugyan Londonban forralták — ezt idejekorán megtudni s Párisba üzenni. Ha és neki héhi éiktíi'QU, akkor ne Boslánkodjék Angliára, hanem — Önmagára! Balogvölgy, jan. 25. (Községi faiskolák.) Kétségtelen, hogy a gyümölcstenyésztés szelídíti a nép erkölcsét. A gyümölcsfák körül dajkálkodó egyén mintegy közelebb birnul az anyatermészet öléhez, s látván s vizsgálván, hogy mily szelíden bánik az a keblén élő növényekkel, gondos anyaként viruló diszléssel öltöztetvén fel azokat, lehetetlen hogy szive nemesb érzései föl ne ébredjenek. De tapasztaljuk is, hogy amely községben, vidéken, vagy tartományban a gyümölcstenyésztésnek diszlése van, ott gyérebbek az erkölcsi kihágások, mint az ettől idegen vidéken. Annálfogva a gyümölcstenyésztésnek politikai jelentőssége is van, s minden községi faiskolát úgy lehet tekinteni, mint egy-egy erkölcsjavító intézetét. "Leg-üdvösebb intézkedései közöl egy tehát a magas kormánynak, midőn több rendeletei által a községi gyümölcskertek és faiskoláknak országszerte való felállítása körül atyáskodik. Hanem miután a már mintegy három év óta fönnálló legfelsőbb rendeletnek csak ritka helyen látjuk még kívánt örvendetes sikerét, az a kérdés, hogy mikép volnának a községi gyümölcskertek legátalánosabban fölállíthatók ? Erre könnyen felelhetnénk. Ugyanis épen e lapokból olvassuk, hogy Moson vármegyének nezsideri járásában az igen érdemes járási szolgabiró úr elnöklete alatt egy lelkészekből, tanítókból, birtokosokból, közpolgárokból sat. alakult gyümölcstenyésztő társulat áll fönn,melynek egy két községet kivéve a járásösszes községeiben sikerült már községi faiskolákat felállítani, a legörvendetesebb eredménnyel. Azonban ily társulatok felállítását a közigazgatási hivatalnokoktól mindenütt várni nem lehet, mert ahhoz bizonyos neme a gyümölcstenyésztés iránti szenvedélynek szükséges, mely nélkül a különben is nagy munkahalmazzal ellátott közigazgatási hivatalnokoktól ilyesmit vágni nem lehet. Hanem a papok, lelkészek, tanítók azok, kikre a nép erkölcsének mivelése közvetlenül bízva van, kiknek annálfogva több is áll e tekintetben kötelességükben, t. i. még az is, hogy azon módok és eszközök iránt, melyek a néperkölcs javítására hatnak, maguknak szenvedélyt szegezzenek. Mégis ismerünk-e a régi időből papnevelő, vagy tanítóképző intézetet, mely saját faiskolával és gyümölcskerttel lévén ellátva, a tanemesitésnek s gyümölcstenyésztésnek tanítását szaktudományai közé számította volna? Még az újabb intézetek közöl is keveset mutathatnánk fel ilyet. Ezeknek felállításán volna tehát kezdendő a dolog. Egyik megkivántatóságal volna tekintendő minden lelkész, minden tanítónál valláskülönbség nélkül, hogy mennyire lehet, szenvedélyes gyümölcstenyésztő legyen , vagy mivelhogy találkozhatnak egyének , kiknek a természettel való eme legszebb társalgás szenvedélyükké legjobb igyekezetük daczára sem válhatik , legalább olyan, kinek a gyümölcstenyésztésben szaktudománya van. Ezen rendelkezés az e pályákon már most is szaktudománynyal bíró egyéneket, mert tagadhatlanul vannak, kiket az önügyekezet fejtett ki azokká, az eddiginél nyilvánosabb és a közügynek szentelt tevékenységre szólítandja. Hogy hol kapjunk községi faiskolának és gyümölcskertnek való földet, én azon soha föl nem akadnék. Minden községnek van temetője és a szutori ref. lelkész, kiről levelem elején emlékeztem, megtanított bennünket, hogy mikép lehet a temetőket községi gyümölcskertekül és faiskolákul használni. Most a temető többnyire a legbitangabb vagyona a közönségnek, hol még a keresztelt fej fák kitördelésével sem tartják megsértettnek meghalt szüleink,hitestársaink, gyermekeink,rokonink emlékezetét. A magas kormánynak épen ez oknál fogva egy igen üdvös rendelete van az iránt, hogy minden temető gondosan körütlárkoltassék s valahol csak lehet eperfa eleven sövénynyel körülkeríttessék. Ugyanez alkalommal, midőn e legfelsőbb parancsolat teljesül, figyelmes gondja alá vévén máskülönben is az egyházi elöljáróság a temetőt,igen czélszerűen lehet azokat községi faiskolákul és gyümölcskertekül is alkalmazni. De még hiszen minden lelkésznek,minden tanítónak is szokott lenni egy kis házi kertje. Faiskolául különben sem kívántatik kivált kis községben valami nagy térség. És ime ugyancsak e lapokból példa van már arra is előttünk, hogy Rábaközben tótkereszturi plébános Dörflinger József úr mikép változtatta át házi kertjét községi faiskolává, én pedig a nép erkölcsére nézve már is oly sikerrel, hogy a mely nép ezelőtt kerítés közöl is ellopta a gyümölcsöt, ugyanaz most maga is megkedvelvén és megkezdvén a gyümölcstenyésztést, kerítés nélkül is bántatlan hagyja mind a gyümölcsöt, mind a faiskolai csemetéket, és a t. plébános ur kertjének a kocsiút felől nincs kerítése. Hogy az egyházi hivatalnokok kertje más czélra, t. a magán haszonra van rendelje , nem lehet ez ellen mindenkor alapos kifogás, mert a gyümölcstenyésztés s csemetenevelés sem hoz kevesebb hasznot, mint a mostani kerti vetemények termesztése. Azonban a templomok környékei is, melyek különösen faluhelyeken néhol egész pusztaságokat foglalnak el, igen czélszerűleg alakíttathatnak faiskolákká. Meg megvallom, bizony én nem is hiszem , hogy legyen ez országban valamirevaló község oly nyomorult állapotban, hol tagosítás, birtokrendezés alkalmával valami nagy megerőltetés nélkül ne lehetne egypár száz négyszeg öl földet, vagy annyit a mennyit a szent czélra a közösből kiszakítani, vagy ne akadna jóltevő egyén, ki ajándékozásra is hajlandó volna egy ily intézet részére, csak legyen a ki a dolgot emlékezetbe hozza és sürgesse. A megtörtént határrendezések és tagosításoknál a legörvendetesebb példákkal találkozunk e tekintetben. Úgyhogy ezt illetőleg is azt mondhatjuk, hogy sokkal több helyen történt már községi faiskola részére adományozás, mint hol ez erélyesen használatba véve van. Hogy a községi gyümölcskertek felállítása valami gyors és rendkívüli hatást idézzen elő : én nem állítom és nem vitatom Róma sem épült egy nap alatt. Különösen nehéz fog lenni a mostani már nagykorú nemzedék erkölcsére való hatás- Hanem a növekedő ifjú nemzedék erkölcsében nyilvánulandna ez erkölcsnemesítő intézeteknek legnagyobb mértékbeni hatása, mely mintegy együtt járván a csemetékkel iskolába, megszokni azokat iskolatársaiul tekinteni, s átvivén az irányok való rokonszeretetet az életbe, megszüntetni azon papaszt, mely ,a népnek a fák iránti kegyetlensége felöl mindenfelé hallatszik ; s a jó erkölcsű szelíd nép körében megtalálhatná nyugodalmát máskülönben is az előre törekvő szorgalom. Vácz , január 30. (Jótékonyságok.) A váczi cs. k süketnéma intézet alaptőkéje a legközelebb lefolyt évben következő kegyes adományokkal szaporíttatott: Ö cs. k. Apostoli Felsége legkegyelmesebb Urunk ezen intézet évi jövedelmének emelése tekintetéből annak alapját . • • • • • 20,000 pft* tál legkegyelmesebben fölségélemi méltóztatott., . cs. k. Fensége Albrecht Fő- SZ. Február 2.1858.