Budapesti Hírlap, 1858. február (26-48. szám)

1858-02-21 / 42. szám

irtványok tudniillik általában vagy oly zetűek, melyek a jobbágy kezén maradó vagy olyanok, melyek a földesurak álisraválthatók. Melyik esetnél képzeljük az látható nehézségeket ? Azon irtványoknál, két a törvény a jobbágyoknak ajándékoly akadályokat képzelnünk is alig lehet, hiszen miután azok mint úrbéri állomává vált birtokok az országos kárpótlás táva lettek, a földtehermentesítéseknél már tbbára tisztába hozattak ; ami pedig a fölek által visszaváltható irtványokat illeti, Örvény ezeknek záros határidőt tűzött, s az egyezkedési kilátás hiányában vagy törs lépéseket tesz az iránt, vagy nem. Ha úgy semmi tekintetbe sem jövend az, hogy adik-e a jobbágy; s ha nem, úgy a földestönben is elvesztvén minden jogát az irtvávisszaválthatására nézve, azok, minthogy a ryok teljes tulajdonaivá válnak, többéféle pörvitát s igy nehézségeket sem idézi elő. áznak tehát azok, kik ezen tárgy egyezség kiegyenlítésénél is nehézségeket, rémeket snak rejteni. Nincs itt valóban semmi rém, nehézség, csak legyen gondos a földesur korán megóvni a maga igazait. Sőt még a baj — mint sokan hiszik , hogy az Igokbani egyezségeket politikai hatóvagyis a szolgabirói hivataloknál is megvötni, s hogy különben a törvényes lépése mint nem itt ■, hanem az úrbéri törvénynél kell megtenni. Mi baj, s mi neis volna abban, hogy pör nélkül érhetünk alamely dologban ? Hiszen a baj inkább adenkor a pörlekedésben, s midőn a törzás ennek ellenében egy rövidebb s költ- s épen nem járó utat is kijelölt, épen a tt s nehézségeket akarta kevesbítni. Kecskemét, februárban, jó hó 15-én ment végbe a szolgabirói hivandőinek a polgármesteri hivatalra, illetőanácsra ünnepélyes átruházása. — A tiszvasó közönség emlékezni fog azon legmaegyelmi tényre, miszerint a cs. k. Apostolsége, Kecskemét mezővárost, maszági legmagasb körútja alkalmával, 1857. jus 24-én, szab. kir. város rangjára fölméltóztatott, mely körülmény maga után helybeni cs. k. szolgabirói hivatal segít, s a városnak a cs. k. megyehatóság svetlen helyezését. A város ily módonlátásának ünnepélyesítését Rózsahegyi István c. helyi, tanácsos és Pest Solt megye cs. ke akként rendezé, hogy február 15-én , megyei hivatalszemélyzet, a városi tisztkar csatlakozása mellett, megyefőnök ures vezetése alatt 9 órakor a római ótemplomba vonult, hol akkor már, a miníciű és rangú ajtatos népsokaság zsúfolá TÁROZA, ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT Elbeszélés. Ludwig Ottótól. (Folytatás.) dálatos öreg ur ügyleteinél sokkal töbazonban a testvér következő leveleiben a osbeli lövészegylet ünnepélyeiről s egy társulatról, mely a végett alakult, hogy jait a lakosság alantabb álló rétegeiétőltse. A madár- és ezéllövések, hangverís tánczvigalmak mindé leirásaiból, meképpontját ő és fiatal neje képezék, a leuságának legnagyobb kielégítése mosolyik utóiratban volt a legutolsó levélben nalyabb körülmény könnyedén említve, város a Szent-György torony és templom akarja javíttatni, s annak kivitelével meg. A kék kaputos arra sürgeti őt, föl Apolloniust a szülővárosba s a mvisszatérésre. A testvér úgy vélekedett,pollonius a Kölnben megkedvelt viszály csekély ok miatt nem hagyja el. A is a létező munkaerőkkel hamar végre va. A tataroznivaló mind a torony- mind ezetén kevés. Aztán, ha mellőzi is nejejét Apollonius ellen, melyet azóta hiába, erre nézve haszontalan kínzás lenne újra fölfrisíteni magában, minek rég kerülnie kell. Könnyű lesz neki ürügyet a parancstól megvonni engedelmességét, a csodálatosság sugallhatott. A levetgerkedő ezérzás zárta be hősünknek a ifjabb leányávak viszonyára, melylyel , szülővárosa tele van. A testvér ajánlit neki mint jövendő sógornőjének, ily viszony nem létezett, Apollonius , mikép csak őtőle függ, azt létesíteni, már nem egyszerűőn idevágó ezélzást, kiről szó volt, nem igen kérette volna olioniusból oly legény vált, kinek nem én adott volna kosarat hölgy, kinek s keze szabad. A szokás, saját belátása elekedni, s számos derék munkások ége fölött önállólag intézkedni, külsag viseletének biztosságot kölcsönze. ők irányában félékenységéből és álmélyedési hajlamából még megmaradt, a szilárd férfiasságot, annak kifejezésén, tudta, hogy ha akar, a rokon veje le- het. A leány csinos, derék s hozzá oly jó volt mint egy testvér. De csak mint testvért tekinté őt; soha sem jutott eszébe a vágy, hogy több legyen testvérnél. A Krisztináhozi hajlamát legyőzőttnek híve, nem tudta, hogy mégis csak ő volt a ki közte s a rokon leánya közt állt, s közte és akárki más közt állandott. Midőn megtudta, hogy Krisztina testvérét szereti, a kis pléhszekrényt a virággal levevé melléről, hol amaz est óta hordá, midőn azt tévedésből mint őt illetőt fölvevé. Midőn Krisztina testvérének neje jön, begöngyölé a virágrejtő szekrényt, és elküldé testvérének. El nem dobhatá, mi egyszer becses jön előtte, de bírnia a virágot tovább nem volt szabad. Csak az birhatá azt, kinek szánva volt, kié a kéz volt, mely azt adá. Atyja visszahivá, engedelmeskednie kellett. De több, működött benne a puszta engedelmességnél. Ő nemcsak szót fogadott, hanem örömmel ment. Az atya szavát inkább engedélynek véve mint parancsnok. Ha a tavaszi nap egy szobába tör, mely a télen át lakatlan és csukva volt, akkor látni, hogy csak alvó élet volt, mi aszott hullaként fekvék padlatán. Most megmozdul, életrekél , rajzó felhővé lesz , és vígan zúg be az arany sugárba. Nem csupán az atya, szülőhelyén minden ház, minden halom, körülte minden kert, abban minden fa hívta őt.Testvére, nővére — így nevező Krisztinát — hívta őt. Érzi, hogy csak a nővér vonja őt magához. Pedig a nővér nem hivá őt. Idegen érzéssel van iránta, oly erőssel, mely ellen testvére hat évig híjába küzdött. Úgy tetszett neki, mintha már azért is haza kellene mennie, hogy megmutassa, mikép nem érdemli hidegségét, s méltó testvérének neveztetni. Ezt írá testvérének a levélben, mely engedelmességét jelenté, s a napot megirá, melyen öt testvére várhatja. Biztosíthatá őt, hogy az egykori emlékek nem gyötrik, s a testvér aggodalma alaptalan. így történt, hogy a nőre gondolás régi reményei közöl egyet sem ébreszte föl. Midőn a magaslatról letekinte, ezt kérdé magában: „fog-e sikerülni testvére lennem neki, ki most nővérem ?“ Még egy ideig állt s letekinte. De magatartása megváltozott, s tekintete más lett. Gondolatában mégegyszer átélte az utolsó hat évet, s a bárgyú, álmodozó gyermekből még egyszer férfi jön. Amint tekintete ismét a Szt-György tornyas templomára esett , keze nem emelkedett többé akaratlanul , mintegy láthatlanul neki nyújtott kezet megszorítni. Kiszidta önmagát, gyermekes bámészságáért. Nemsokára közelről kell megnéznie a dolgokat, hogy megítélhesse, mi a tennivaló. Szülőfölde iránti szerelme oly erős volt mint valaha, de e szerelem nem a gyermeké volt, kinek a szülőhen édesanyja, ki őt kényeztetve karjaiban hintázza,e szerelem a férfi szerelme. A szülőhen egy nő, egy gyermek volt neki, kiért cselekvésre ösztönözte vágya. Ki ma a zöld redőnyös házba betekinthető körülbelül egy órával délelőtt, észrevehető, hogy lakóinak gondolatai nem a mindennapi szokott kerékvágásban járnak. Meg lehete azt ismerni arról a mint az emberek leültek és fölálltak, az ajtót nyitották és betették, valamit kézbe vettek , ismét letettek, nem csináltak egyebet mint ezt meg azt fölvették és letették. A kinek eszébe jut minő kedélyállapot az, midőn az ember szüntelen óráját szedegeti zsebéből, s mielőtt visszatenné, már feledé, hogy hány az óra, és ismét kiveszi, s mivel maga sem tudja, miért húzta ki, füléhez tartja, s a nélkül hogy hallotta volna, jár-e vagy nem, órakulcsát keresi s fölhúzza talán már harmadikszor egy óra alatt, az tudni fogja, mi vezette az embereket mindezen czélnélküli sürgölődésre. Az ifjú úr is, ki egy óra óta épen hatodikszor akarja óráját felhúzni, ezen foglalatosságnál oly kevéssé van önmagánál, hogy azt egy óranegyed múlva hetedikszer teendi. Az ur hízott rövid testalkatát a székre veti az ablaknál s nem tudni, ki az utczára néz-e, vagy azon gondolatokba mélyedt, melyek ugyanazon czéltalan nyugtalansággal, melyet külseje mutat, miként felhőárnyak suhannak el lelkismerete előtt. Fekete,vasárnapi ruhában egy fiatal nővel szemközt ül. Elég ideje volna meglátni, mily szép e nő, mi bájosan áll neki a szórakozottság. Olykor úgy tetszik, mintha ezt ő látná is, de akkor úgy jő ki, mintha azon nem örülne. Ekkor a gondolatárnyak mélyebbekké lesznek arczán, és nem suhannak el oly hirtelen. Erősebben szemléli a fiatal nő szép vonásait, sőt úgy tetszik,mintha fürkészné azokat, mintha aggódva kérdené, várjon az idegenkedés kifejezését, mely azokon csügg,megtartják-e addig, mig—s ha akkor véletlenül az utczáról egy erősebb lépés nesze hat fülébe, fölriad, de kerüli a nő szép nyilt szemeit, melyeket az a léptek zajára ráemel. A kertben az öreg Bálint egy épen oly öreg kékkapatos urnak semmit sem tehet kedvére. — Igen föl van izgatva és sokat figyel és leseng a kerítésen át az utczára, és a mellett vagy többet vagy kevesebbet tesz mint kéne. Az öreg úr korholja néha , hacsak azért is, hogy saját nyugtalanságát elrejtse. Kezei észrevehetőleg reszketnek , melyekkel vizsgálja, vájjon a kis kertágyak puszpangfoglalványa oly makacsul egyenlőre van-e nyírva, mint ő nyírta volna, ha egykori éles látása még megvolna. Az öreg Bálintnak egy könyet kellene letörölnie a beesett arczákról,mint ezt oly gyakran teszi az öreg úr tehetlensége miatt, melynek látása ezer hasonlatot idéz eléje a hajdan és most között; de szemei és gondolatai most a kerítés melletti utczán , vannak. Hátul a fészer ajtaja előtti folyosó végén egy kis palahalmazon egy részkedvű ingujjas legény ül. Arcza kifejezése látható külső ok nélkül váltakozik undorító hízelgés és alattomos dacz között. Úgy válogat arczai közt mint leány ékszerei közt. Mindkettőt készen tartja, hogy a szükséges mindjárt kéznél legyen. Még nem tudja, melyiket fogja használni. Elül a kissé nyílt házajtó nyilatán, a szolgáló hallgatódzik. De egy ismerőse sem megy arra. Nemsokára ürügyet fog kigondolni, hogy a legelső arra menő alakot megállítsa, csak hogy mintegy alkalmilag elmondhassa, hogy a háznál ma az ifjabb fiút várják vándorlásából. Egyelőre az öregebnek mondja el, mely föl és lefutkározva a különböző csoportokat összeköttetésben tartani igyekezvén, épen hozzá érkezett. És azonnal visszafordul az udvarba, mintha továbbmondaná a mit hallott. Az öregelre elragadt az emberek nyughatatlansága. Hiszen ez azon óra, melyet más napokon kunyhója előtt alva tölt el. A régi szokás mintha intené, mikor kunyhója előtt el akar futni. Mellé fekszik, de szemeit be nem zárja; mély gondolatokba sülyedtnek látszik. Tán a messze földre gondol hegyes völgyei, és folyóival, városai és falvaival? És egy falutól a másikig vonuló utakra, s minden után vándorlókat képzel, távozókat és érkezőket ? Ha valakinek oly éles szeme volna , és látná mind ama szívszálakat, melyek messze utak mentében fonódnak, hegyen és völgyön át, sötét és derültszinűeket, amint a remény vagy a lemondás ült a rokkánál! Álomszerű szövemény ! Sok fonál elszakad, a sötét világossá, a világos sötétté leszen, sok kifeszítve marad, míg a szív él, melyből fonódék; némelyik lerizhatlan hatalommal vonz vissza felé. És a vándor lelke előre siet, már kopogtat az apai ház ajtaján, és a meleg szivén, az örömkönyektől nedves arczokon, a karok közt pihen, melyek őt ölelik, szárítják és nem akarják elbocsátni; mig lábai még meszsze idegen földön lépdelnek. És mikor az apai ház eresze előtt áll , bele máskép van akkor, beh máskép fogadják mint álmodó ! Mennyire mások lőnek az emberek ! Egy perczben kétszer módja : ők azok! és kétszer : nem ők! Aztán keresi a régi ismerős kedves helyeit, a házakat, folyót, a hegyeket, melyek a honvölgyet körülövedzik, ezek csak a régiek maradtak ? De ezek is megváltoztak. Gyakran a dolgok, az emberek, gyakran csak a szem, mely őket viszonlátja. Az idő máskép fest, mint az emlékezet. Az emlékezet kisimítja a régi tánczokat, az idő újakat fest hozzájok. És a kikkel ő emlékében mindig együtt volt, a valóságban előbb újra kell őket megszoknia. (Folytatjuk.) sig tölte be a nagy templomnak minden elfoglalható tévéit. Isteni tisztelet után a városház tanácsteremében összegyűlt minden osztályú hivatalnokok 8 nagyszámú lakosság jelenlétében e nagysága rövid , de nyomatékos alkalmi beszéddel értesité a közönséget ama kedvező átalakulás felöl, mely szerint Kecskemét városnak — a cs. kir. legmagasb kegyelem által — sz. kir. város rangjára fölemelkedésével , egy egészen uj korszak nyilt meg a városi hatóság önkormányzatára, a lakosság fensőbb fokú polgárisodására nézve; és miután megyefőnök ur , cs. kir. Apostoli Felségét legmagasb kegyelméért éltette s az őszinte szívből fakadó éljenzést a jelen volt közönség sokszorosan viszhangoztatta volna, a feloszlatott szolgabírói hivatal teendői a városhatósági testületre most már tettlegesen átruháztattak, azon nyilvános és hálás köszönetre méltó figyelmeztetéssel, miként az elöljáróság, mely a város közvetlen kormányzatával megbízva van, szakadatlanul oda irányozza munkálkodását, hogy annak alapján, a lakosság közjóléte, a köznép boldogitása s a város átalános felvirágzása biztosan eszközöltethessék. Polgármester Hajagos Illés ur a városi tanács s az egész elöljáróság nevében válaszolt, kifejtvén a nehézségeket, melyekkel főkép kezdetben a tanácsnak küzdenie kellene, s esedezvén , hogy a város által hőn óhajtott átalakulás által kimért nagy feladatok megoldásánál a nagytekintetü cs. k. megyehatóság az elöljáróságot kegyesen támogatni és gyámolitani méltóztassék. Ezek után cs. k. szolgabiró Eötvös József úr, Kecskemét utolsó szolgabirója nyeré ernyedetlen buzgalommal betöltött hivataloskodásának legméltóbb és nyilvános elismerését, a ki- s nek becses személyétől válásunk komoly perczei csak az ily módon alakult körülmények folytán nyerének derültebb fordulatot. — Az ünnepély emelése tekintetéből Szilády Károly helybeli nyomdász saját költségén igen díszes kiállítású — mint értesülünk Marikovszky Gábor úr által ügyesen szerkesztett — alkalmi versezettel lepte meg a közönséget. Másnap, azaz febr. 16 -án, hogy a köznép is részeltessék az átalakulás édes örömeiben, a város részéről mozsárdurrogás és zene kíséretében, szabad ég alatti lakoma rendeztetett; a piacz közepén két ökör süttetett, egy állványról négy hordó csapjain folyt a jó magyar bor, hol a tolongó népsokaság közt borral teli kerek karamu kalapokból itták a nagy áldomásokat. És igy a szolgabirói hivatal feloszlatása s a tanács átruházása a rég várt községi elöljáróság rendezése vagy tisztújítása előtt történvén meg , az ujan szervezendő tanács s képviseleti testület hivatali állomásainak betöltésére, mint halljuk, legközelebbi országos pályázat fog nyittatni. Gömöry Frigyes: Monor, febr. 18. (A tagosítás 12 év után.) Nagyon üdvös és szép dolog, midőn a hírlapok szorgalommal gyűjtögetik, hogy országunk anyagi előhaladásának legfontosabb kérdése a határrendezés és tagosztály melyik vidéken mikép halad előre, az előállított jó példáknak bizonyára nem marad el hatásuk az ügymenet kívánt gyorsítására. Azonban nem kevésbbé lehet jótékony hatású , ha néha néha visszapillantunk azon községek állapotára is, melyeknek határain már régen megtörtént a tagosítás , mert az ily visszapillantásuk által föltüntethető eredmények csakugyan bírnak annyi fontossággal, mint a szaporodó példák. Azért lássuk a monori tagosztály eredményét. Monoron még 1845-ben végbement a tagosztály , tehát már 12 év óta vagyunk annak élvezetében. Az összes határ 14.218 holdból áll, 1200 □ ölével. A közlegelő tagosítás előtt 5154 holdat tett. Telekszám volt 1271/4, melyhez tagosítás alkalmával szaporodott 23/2, a község bir 32/4 telket (ebből 124 telket tagosításkor ajándékozott az uraság.) szabados telek 42/4 (ebből szintén 23/4 telket az uraság ajándékozott tagosításkor) zsellérek száma volt tagosítás előtt 432, akkor szaporodott 3-mal, kik ekkor 543/4 telket képviseltek, így a telkek száma összesen 1922/4. — Egy úrbéri telek után kiadatott szántóföldben 26 hold, kaszálórétben 12 embervágó, legelőben 12 hold. A határnak nagyon kis része tisztabuza termő, nagyobb rész rozs alá való homokos, a szántóföldek 1100—1200 és 1300 □ ölével osztályozva adattak ki; kaszáló általában 1100 , a legelő 1200 Q ölével méretett. Minden gazda összes birtokát egyetlen egy tagban kapta, oly formán , hogy a 12 holdnyi legelő illetőségből 4 hold közösben hagyatván, azután 100 □ öl káposztás kertnek külön kiszakittatván , a többi illetőség mind összetagosittatott. A zsellérek illetőségének a földesuraság 16. részét szántóföldben adta ki, részét legelőben, de a földes gazdákétól elkülönítve mérette. Faizási jog nem lévén, erdő községünkben nem adatott. Az ekkor véghez vitt tagosztálynak 12 év ótai szép eredménye szemmel látható nemcsak községünk utczáinak csinosodásán,melyeket évről évre több-több ízletes és számos cserépzsindelyre épült házak diszesítenek, hanem a külső határon is, hol a jó mivelésben és szorgalmas trágyázás által a termőképességben is gyarapodott tagos birtokokon szerteszéjjel szép tanyák és majorságok keletkeztek, de bizonyítja a népvagyonosodás előhaladását az is, hogy tagosztály óta a határon kívül a szomszéd Tete, Vasad és Löb pusztákon számos gazdák szerzettek örök birtokot, még többnek van szintén Tétén és a pótharaszti úgynevezett Halesz szőlőhegyen szőlője; hasonlókép a külső haszonbérletek is terjednek, sőt kiváncsian várja a nép, hogy az eladásra kerülő szomszéd pusztákat egészen megörökíthesse. Csak egyben vagyunk nagyon hátra. — Ez a baromtenyésztés. Ebben a tagosztály nem előre vitt, hanem egészen hátravetett bennünket; mert a közlegelő, melyből az előtt az uraság részét is szabadon járta a jószág, az elkülönzés és felosztás által nagyon megszükttt, istállózásra kapni pedig gazdáink sehogy sem akarnak. Csak erre szokjék még rá e nép : akkor igen szép jövendőnek néz e község eléje. Pest közelében, vasút mentén, az istállózás által szaporodott trágya által könnyen bujává tehető igen szép sík földön. Istállózásunkat pedig ismét a főváros közelléte könnyen lehetségessé és jövedelmezővé képes tenni. Nagy-Kanizsa febr. 17. Gőzmalmunk, melyről legközelebbi levelünk ■ ben emlékeztünk, folyó hó 12-én működését,«, nagy közönség nagy örömére megkezdette. F. malom négy magánvállalkozó közremunkálásával jött létre. Öt emeletes épülete igen izletes modorban készült. Legújabb amerikai rendszerű műszerkezetes gépei Breitenfels és Evansura prágai gyárából kerültek. Az egész összeállítás csinosságra és szerkezetre nézve valóban képes kielégítni mind a kedélyes szemlélő, mind a szakavatott bíráló igényeit. De ami fő, képes lesz majd e malom őrleményével nemcsak a város, hanem a vidék szükségletét is kielégíteni, mely patakmalmai mellett kivált szárazság idején eddig gyakran szenvedett liszt-szükséget, csak most már egy jó szemes és tapasztalt ügyvezetőre tehessenek a vállalkozók szert, kiálts mind a helybeli és vidéki fogyasztó közönség igényeinek mindenkor megfelelni, mind a rövid időn megnyílandó világközlekedés előnyeit felhasználni képesek legyenek. De más gőzgépek is szaporodnak vidékünkön, hogy mielőtt a vasút nagyszerű gőzmozdonyait elhozná, addig is ismerkedjünk a gőz különféle hatalmával. Jelesen a hozzánk alig fél mérföldnyire levő Pallin helységben, melyet az Inkey családtól megvásárolva jelenleg a belga király ő felsége birtokol, dolgozik egy gőztéglavetőgép, továbbá van egy daráló-malommal összekötött gőzcséplőgép. Ugyanez utóbbi van gróf Festetics György csurgói uradalmában, mely azonban már Somogy megyéhez tartozik. A letűnt farsang két jeles emléket hagyott maga után, egyik 40 pftnyi jótékony adomány, melyet a kereskedelmi társulat által a mainzi szerencsétlenek segélyezésére adott tánczvigalom jövedelmezett; másik, melyet különösen a tánczot kedvelő ifjúság emleget meg és fog fentartani, egy új szerkezetű csinos franczia négyes, melyet szerzője Weiss M. helybeli tánczmester „gyalogsorezredi franczia négyes“nek nevezett. 1. 1.