Budapesti Hírlap, 1858. március (49-73. szám)
1858-03-28 / 71. szám
dohánytermesztő ország nem alkalmas tér az egyedáruságnak. Az ültetés ellenőrzése, az őrségi orgánumok, az administratio — úgy mondatott — el fogják nyelni a jövedelmet. Ez intézmény boszantó, s mégsem előzi meg a csempészetet. Erre most hat évi tapasztalásra támaszkodva válaszolhatni, hogy Magyarország épen mivel sok dohányt termeszt, különösen alkalmas az egyedáru létezésére.A magyar dohány kivitele, mely legjobb években 50 — 60,00 m. körül változott, sajátságainál s a külföldi dohánypiacz viszonyainál fogva korlátolt, mint ezt alkalomszerüleg kifejtendjük: külföldi finomabb gyártmányok behozatala szintén csekély , a vámokbéli jövedelem tehát jelentéktelen fogna lenni. A dohányültetés külön megadóztatását pedig, hogy az öntermesztett dohány törvénytelen fogyasztása megakadályoztassék, oly költséges és alkalmatlan ellenőrködési rendszabályokkal kellene körülvenni, a minő alig maga az egyedáruság , — és ha csempészetről egyátalán szólni lehet, az legalább a keleti határokon, az ültetési behozatal némi megadóztatása folytán szintoly tevékeny fogna lenni , míg ellenben a pénzügyhatóság nem fogna bírni a mostani eszközökkel a visszaélési csempészet könnyű megakadályozására. Azt sem szabad feledni, hogy a magyarországi dohány némi megfelelő megadóztatása azt annyira meg fogná drágítani, hogy a hason minőségű külföldi, különösen amerikai dohánynyal nem versenyezhetne, következéskép a magyar dohánytermesztés csakhamar a saját fogyasztásra fogna leszállni. A pénzügyi hatóság tehát, ha az egyedárut megszüntetni nem akarja, nem tehetne egyebet, mint a dohánytermesztők érdekében a dohánymivelést és kivitelt adómentesnek nyilatkoztatni. Csak e föltétel alatt fogna a dohánytermesztő kedvezőbben állani, mint az államegyedámság alatt. Ámbár ezen is szabadjon kétkednünk. Az államnak a nagybani üzlet minden előnyei rendelkezésére állnak; előnyök, melyek a termesztőre s fogyasztóra hárulnak vissza. Az állam jobb árt fizethet a termesztőnek , a fogyasztónak jobb gyártmányt adhat, és — ha drágábban gyártana is — többet nyerhet mint a magános kereskedő, szűkebb viszonyok közt. Mint az egyedáru, mint államjövedelmi forrás pótolhatlanságának bizonyítékára , a francziaországi dohányegyedáru történetére utalhatnak. A dohány egyedáru, mely az ancien régime alatt már 32 millió frankért volt bérbe adva, 1791-ben a nemzeti gyűlés által politikai indokokból s a legjelesb financzierek, köztük Mirabeau véleménye ellenére megszüntetett. 1806-ig a dohánybeli bevétel 16 millióra, a későbbi években mindig alább sülyedt. Húsz évi kísérletek követék egymást, a dohányt az állam egyik fő jivédelmi forrásává emelni. E kísérletek lassankint az ellenőrködés oly szövevényes rendszeréhez vezettek, miszerint Napóleonnak csak egy kis lépést kelle tenni az egyedáru — 1811-beni — helyreállításához. De az annak fennállása 4 éve alatt nyilvánult ellenszenv okozá , hogy a Bourbonok visszatérte után az csak két évrő ideiglenesen tartatott fenn. A két évit öt évi ideiglenesség követe. Az ellenzés, mely már e meghosszabbításkor a kamrákban nyilvánult, csak előjátéka volt a parlamenti megtámadásoknak, melyeket az egyedárunak további meghosszabbításaikor 1819, 1821 és 1829-ben ki kellett állania. De az egyedáru végre gőzött. Lajos Fülöp pénzügyministere, Humann úr, az egyedárunak elvben ellensége, 1835-ben nyiltan kimondá : „hogy a dohányfogyasztás megadóztatása semmi más alakban sem képes az eddigi jövedelmet nyújtani, s hogy az állam által nem nélkülözhető jövedelem egyéb az országra nézve kevesbbé terhes után nem hajtható be.“ Az államegyedáruság azóta, még 1848 ban sem támadtatott meg, s az 1852 julius 3-ai törvény által tizenkét évre kiterjesztve oly szilárd pénzügyi intézmény Francziaországban, mint akármely más. TARCZA: Londoni levelek. (Mártius 23.) Magyarország jövőjének egyik sarkalatos biztosítéka kétségkívül a folytonosan terjedő vasúthálózatban rejlik, mennyiben ez a kereset tehetségét és a meggazdagulás elemeit rejti szálai alatt. Azért ki az ország jövendőjének ezen biztosítékát örömmel fogadja, bizton áldást kívánhat a vasútvállalatoknak. Egyéb föltételei az ország jövőjének a nép életrevalóságában rejlenek, mely — ha netalán a közlekedés gyorsasága, s a külnemzetekkeli folytonos érintkezés némi hátrányára szolgáltatna okokat, vagy ha netalán a gyors és olcsó közlekedés a termények előállításában, földolgozásában vagy vásárra állítási modorában javításokat, változásokat, szóval a kor szükségeihez alkalmazkodást tanácsolna, bizonyosan képes lesz mindent saját érdekéhez alkalmazni. A közlekedés könnyűsége és olcsósága az államgazdászatban oly axióma, melynek az üzletgyarapodást, a vásári czikkek értékének növekedést s a forgalom gyorsaságánál fogva a tőkepénz hirtelen szaporodását természetes eredményei gyanánt tekinthetni. Mondani sem kell, hogy a közlekedés könynyűségének, gyorsaságának és olcsóságának ezen eredményei Magyarországban annál több sikerrel biztatnak, mennél sajnosabb volt mindeddig azon tény, miként ámbár a közmunkák túlcsigázott teherrel nehezültek a nép vállaira, mégis a szolnoki gáton, a gyulai vagy csongrádi töltésen, a hortobágyon s egyebütt az ország legtermékenyebb, legáldottabb vidékein gyakran a közlekedés majdnem lehetetlen volt. Innen származék ama hízelgő de keserves valóságú közmondás , hogy „Magyarország saját zsírjában sül meg.“ — Most azonban, majd ha a magyar ember termesztményeit és készítményeit a bőség olcsó helyéről a szükségnek értékesítő piaczára hamar és olcsón elszállíthatja ; ha is a nádudvari, kábai vagy madarasi ember nem lesz kénytelen lúdnyájának Pestre hajtásával heteket tölteni, s útközben a drága eleség megszerzésére nyereségének nagy részét elkölteni; ha a halasi, szegedi vagy jászberényi tanyákról a tojást, csirkét, libát s egyéb apró marhát szaporán és olcsón fogyasztó városokba szállíthatja ; ha a gömöri, losonczi, békési vagy dorosmai gazdasszony fris kósvaját s túróját a pesti, pozsonyi vagy bécsi urak asztalára s czukrászok konyhájára viheti; ha az ízletes liptai túró, a rosnyai gyönyörűséges lépes méz , a hortobágyi tarkó , az alföldi finom gomolya és zsendicze, a debreczeni és miskolczi kenyér, a sámsoni dinnye, a beregi és ugocsai finom kormosalma olcsószerével a fogyasztó városok piaczára juthat ; ha a miskolczi csizmadia, a füredi nyerges, a litkei és gyöngyösi gubás, a kanizsai és egerszegi szűrszabó, az aradi és bajai tímár, a rimaszombati, túri vagy nádudvari fazekas, a szegedi szabadkai vagy faddi takács kézműveinek ott választhatja a vásárt, hol legbővebb kelendőséget remél; ha a suliguli, borszéki, bártfai, füredi, szolyvai, parádi s egyéb gyógyvíz akárhova könnyen eljuthat; szóval, ha a termények és készítmények becse meg a kelendőség s felhasználás között a szükséges arány fölálland, ha az értékesítéshez nyúló ember szorgalma és ügyessége illő díjban részesülhet, ha a fogyasztóknak mind élvezete mind száma a könnyen hozzájuthatás által szaporodik , akkor látandja csak a magyar ember, mily lendület lesz adva a szorgalomnak, s mily kevéssé kell bámulni a nemzetek történetében azon tényt, miként azon népek, melyek az iparüzlet és kereskedés eszközeit kellőleg használták , egészen mesés sebességgel meggazdagodtak. A szegénység oka nem mindig abban rejlik, hogy értékes dolgokkal nem bírunk, hanem legtöbbnyire abban, hogy a mink van, értékesíteni nem bírjuk , valamint az adó államgazdászati bölcselete leginkább abban helyezendő, hogy az adózók gyarapítására mennél bővebb csatornát nyittassanak meg a keresetnek. Minthogy pedig a későbbi nemzedék azon előnynyel bír, hogy az előbbiek sokszor drágán vásárlott tapasztalati ingyen használhatja, mint aki másnak vállára áll, továbblát, a már fölfedezett hiányokat és ferdeségeket könnyen kikerülheti; könnyen föltehető, hogy a magyar vasutaknak mind belkezelésénél, mind a közönség által leendő használatánál se a sikert késleltető vagy gyengítő, se az irányt ferdítő rendszabályok nem fognak alkalmaztatni, hanem mind az alkalomnyújtás a forgalom előmozdítására, mind az alkalom-fölhasználás a gyarapodásra kielégítő teend. Nem fog ugyan minden azonnal rögtön teljes virágzásnak indulni, mert hiszem lám ama bűbájosan elhirhedt Francziaországban még most nem régen is találtam a déli részekben magukat miveltüknek tartó embereket, kik azt hiszik, hogy a mostani császár az igazi öreg Napoleon, s kik Lamartine úrról azt tartják, hogy" nem férfi, hanem nő, s jelesen Ledra Rollinnak felesége és épen Francziaországban, mind a mellett, hogy sok tekintetben a természet nagykorú gyermekeinek egyike, mint a Moniteur de l’ Agriculture e napokban írja, még ma is mintegy 20,000,000 holdnyi miveletlen föld van, de ez mind nem ok arra,hogy a magyarországi vasútvállalatok ez országot a legszebb jövővel ne kecsegtessék. Sőt inkább meg vagyok győződve,s meg lehet győződve bárki is, hogy a mint alkalmas és olcsó úrcsatornái nyilandanak a termelésnek és iparüzletnek, sok magyar ember Európa bármely piaczát is ki fogja zsákmányolni, s p. o. Angliában a muszka lennel és kenderrel, az amerikai nyersbőrrel, a hollandiai préselt élesztővel, az austriai bárány-, farkas- és rókaprémmel, a németországi sózott és préselt hússal, sódarokkal és kolbászokkal, végre , hogy hosszas ne legyek , az olasz és australiai nyers selyemmel Magyarország hasonnemű termesztményei és készítményei emberül állandják meg a versenyt, s bőven megjutalmazandják a versenyző fáradalmait. A fönnsorolt czikkeket csak azért említem meg tüzetesen , mert ámbár a magyar lisztnek Brazíliában s az Egyesült államokban,valamint a sózott és préselt húsnak bármely tengeri kikötőben is a leggazdagabb vásár kínálkozik , mégis közelségnél s fogyasztásnál fogva azoknak rögtönibb fontosságot tulajdonítok, s azért ajánlom különös figyelembe. Lám Angliából csak lenért, kenderért és prémekért milliók mennek évenkint Oroszországba, selyemért pedig Chinába és Austráliába, s miért ne tehetne a magyar termelő ezen roppant öszszegekből egy részecskét aranytól s ezüsttől nem igen kopott zsebébe ? s ha nem is játszhatnék valami föltűnő szerepet mindjárt kezdetben a világvásár sátrai között, legalább ne feledkeznék meg ama tapasztalás megalapította tényről, hogy a tetemes bankok mellett nem csak a főjátszók, (pointírozók) hanem a mellékes rakosgatók is, kiket az ahhoz értők „Brodsitzereknek“ neveznek, mégtől lasodhatnak. Aztán azt sem kell feledni, hogy valami vásáron már a helyfoglalás is nyereség. Gyakorlati nemzet ilyen alkalmakat el nem szalaszt. Lám az angol és franczia vállalkozók mily élelmességet fejtenek ki a Dunahajózás körül, s mily készséggel telepíti néhány angol Újpesten a bizonyosan nagy jövendőjű gépgyárat legújabban. Aki egyszer valami vásáron sátrat vert, vagy folytonosan növeli annak jövedelemforrását, vagy ha az odábbállásban lát több hasznot, talad rajta, de mindig nyereséggel. Most hát a magyar ember tennivalója széttekinteni a vásárt szemelni ki, mindotthon, mind külföldön, hogy szivárogjon már egyszer pénz be is az országba valahára, mert sok víz foly még le a Dunán , míg Magyarországot a pénzbőség annyira elárasztja, hogy olyasmi történhessék, mint miről legközelebb Londonban ten egy hivatalos kimutatás jelentést, mi majdnem a lehetetlenséggel határos. T. i. a londoni főpostahivatalnál mintegy két millió ötszáz ezer gazdátlan levél fekszik , melyeket az angol „dead letters“ bo 11 eveek-nek nevez , s van bennük mintegy hétszázezer font sterlingnyi (hét millió pártnyi) gazdátlan vagyon, váltókban, készpénzben és drágaságokban. A fönnebb említett széttekintésben majd koronként némi irányadással szolgálandók , leginkább adatokkal. Ma, Magyarország nevezetesebb fürdőintézetei. 1. Most midőn a beállott tavaszszal sokan kezdenek már gondolkodni arról, hogy részint szenvedő egésségük javítása, részint mulatság tekintetéből fürdőintézeteink közöl, melyekkel a jótékony természet ez országot gazdagon és nagy változatosságban megáldotta, melyiket keressék meg, azt hiszszük, hogy érdekes, sokakra nézve pedig kedves és hasznos lesz nevezetesebb fürdőintézeteinket emlegetnem, szorítkozván különösen azon adatokra, melyeket a legközelebb múlt fürdőszak szolgáltatott. Megjegyezzük, hogy azon sorozatnak, melylyel ez intézetekről szólni fogunk, épen nem a fürdők jelentékenysége s híressége és fontossága szolgál alapul, mert ilykép osztályozni fürdőinket semmi szín alatt sem akarjuk, hanem egyedül azon esetleg, amikép a szükséges adatok hozzánk beérkeznek, mi tekintetben ki kell jelentenünk, hogy amely fürdőintézettől adatot nem kapunk, arról temészetesen szólni sem fogunk. Kezdjük tehát az ismerkedést a kifejezett alapú sorozat szerint, mint következik. 1. Pöstyén egy Magyarország legnagyobb hatású s annálfogva legjótékonyabb fürdőintézetei közöl. Fekszik Felső-Nyitra vármegyében, a Vágh parton, mely által képzett szigeten vannak tulajdonképen a gyógyforrások és fürdőhelyek. Jótékonysága bizonyságául szolgál ez intézetnek a látogatottság. A legközelebb múlt fürdőszakon, mely május 15-én nyílott volt meg, 1043 volt a fürdővendégek száma , közölei 697 olyan, ki rendes fürdői díj alá bejegyeztetett, s többi ily bejegyzésen kivül álló, különösen szolgálatban álló cs. kir. katonaság közöl volt 5 tiborkartiszt, 17 tiszt, 121 altiszt s közember. Ezen fürdővíz vegybontásával ugyan többen foglalkoztak már , névszerint első volt dr Torkos, később 1809-ben Scholcz Bécsben , végre egy Biacsovszky nyitrai főorvos vezetése alatt álló bizottmány; mindazáltal, mivel azon vegybontás, melyet 1856-ban dr. Ragsky Ferencz bécsi vegytanár vitt véghez, még nyilvánosan közölve nem volt, közöljük röviden legalább az analysis eredményét. 1000 gramm fürdővízben foglaltatik 0,5200 gramm szénsav, 0,1140 halréteg, 0,0520 kovaföld, 0,3332 mész, 0,016 haméleg, 0,1902 szikéreg, 0,0583 keseréteg, 0,1030 kötött szénsav, 0,00025 vaséleg, 0,00105 vilsav, 0,2060 szabad szénsav , 0,0233 szabad kénköneg 1000 gramm fürdővízben vannak sók : 0.0280 kénsavas haméleg, 0.3485 kénsavas szikéleg, 0.5310 kénsavas mészéleg, 0.0710 halúszikeny, 0.0950 halokeserény, 0.0390 szénsavas keseréleg, 0.2030 szénsavas mészéleg, 0.0520 kovaföld, 0.0013 alap vilsavas vaséleg , összeg 1.3688 gram. Következő betegségek orvosoltattak a legközelebbi fürdőszakon szerencsésen : a) köszvényes és csúzos bajok ; b) görvélyes kórok; c) szélhüdések; d) a mirigyek, bőr s csontok idült fekélyei ; e) súlyos sebesülések utáni maradványbajok ; f) idült bőrbetegségek; g) a lakhártyák idült bántalmai; h) nőbajok, i) aranyeres szenvek; k) a csontok s rostos képletek másodrendű bujafenyves bántalmai. A gyógysiker a fölsorolt kórnemekben a legtöbb esetben nem csak a kivonatoknak megfelelő, de sok esetben minden várakozást fölülmúló és bámulatra gerjesztő volt, úgy hogy a lefolyt évi fürdőszak újabban fényesen megerősíté e gyógyhelynek már annyi ezer gyógysiker által megszilárdított jó hírnevét. A betegek túlnyomólag a férfi nemhez tartoztak. Legnagyobb rész ugyan magyaroszági volt, de voltak a többi birodalmi tartományokból is, számukra nézve következő sorozattal : Alsó-Austria, Morvaország, Galiczia, Szilézia, Oroszország, Csehország, Poroszország és Schweiz. A fürdőintézet három részre oszlik a) az új fürdőház (még 1822-ben épült ?) tükör- és kádfürdőket foglal. A tükörfürdők naponként a főforrásból töltetnek újra , melegségük 29°—30° R., kádfürdőkkel 14 szoba van ellátva, a viz hőmérsékletét szabályozó készülettel. A tükörfürdők öltöző termei 1856-ban nagyobbíttattak és csinosittattak ; b) a régi fürdőház (melyet még gr. Erdödy József 1813 körül, midőn a fürdőhelyet legelőször fölszerelte,építtetett) itt álló-, iszap-, külön nőfürdök és közönséges fürdőhelyek vanak; c) zuhanyfürdök. Az innivaló gyógyvíz mindennap a Vágparton, hol az egymást érő gyógyforrások felbuzognak , újonnan ásott kutakból méregettetik. Minden külön fürdő ára egyszeri fürdésre 12 pkr. Orvosi ügyelettel rendesen el van ez intézet látva, s az orvosi dij, a betegségek különfélesége szerint naponként 1,5 pft. Van tehén és juhsavó intézet is. Van a füdő vendégek befogadására egy 42 szobás urasági fogadó, s ugyane czélra több magánházak is fel vannak szerelve. Egy-egy szoba bére hetenként 3—12 pft.Van egy szintén urasági vendéglő, kávéház, hová számos hirlap jár, az országút másfelé vezetése által megnagyobbított park, rendes zene, s a fürdőszak alatt gyakori bálok. Csak fájdalom, hogy e különben igen jótékony és igen látogatott fürdőintézetben korántsem találkozunk azon tisztasággal, renddel is a betegek kényelmére figyelő előzékenységgel, melyet itt jogosan várni lehetne. A szenvedő emberiségért hivatalos kötelességet érző megyei hatóság beavatkozása volt már több ízben szükséges, hogy részint olyfélék eltávolíttassanak , mellyek az egésségnek ártalmára lévén , egy gyógyintézet jellemével épen meg nem egyeznek , (ilyen a sétaterek portól tisztán tartása, a szigetbe vezető hid jó karba állítása, a fürdők körül levő tisztátalanság elhárítása; még a szigeten félre való helyek építtetése is hatósági beavatkozást szükséglett); részint különösen a szállásbérek és vendéglői ellátásdijai mérsékeltessenek s a drága fizetésért legalább a vendégeknek több kényelem , tisztaság adassék. Egyébiránt ez állításaink csak múltra szólanak, nagyon örülni fogunk, ha a beállandó fürdőszakokon az uradalmi felügyelőség és fürdőigazgatóság meg fognak cáfolni bennünket, minden tekintetben oly tisztaságot s méltányos rendet létesítvén, milyen egy oly igen jótékony és kellő kezelés mellett szép jövendőjü intézetet jog illet. (Folytattatik.) NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, martius 28. g. A pesti szegény gyermekkórház, mely dr Bókai János főorvos urnak igazgatása alatt állván oly szép eredményt mutathat fel, hogy évenkint több ezer gyermek , kik különben nagyrészt a betegség áldozataivá lennének, szüleinek s az államnak megtartatik, legközelebb uj orvosi erőt nyert dr Hr s oher Ignácz urban, városunk egyik legjellesebb szemészében, ki is emberbaráti érzelmétől vezéreltetvén, az igazgató választmánynak azon ajánlatot téve, hogy az intézetében előforduló szembetegeket orvoslás végett szívesen fölvállalja, mi czélból kész az intézetet — magát az egyleti alapszabályokhoz s az igazgató főorvos rendeléseihez alkalmazva — rendesen látogatni, a nélkül hogy vagy jelenleg vagy jövőben valami jutalmazásra igényt tartana, mely ajánlat mind a választmány mind az orvosi személyzet részéről a legnagyobb örömmel fogadtatott, minek következtében a szembajokban szenvedő gyermekek lehetőleg egy külön szobába fognak fektettetni. * Az austriai cs. k. szab. ipar és keresk.hitelintézetnek megengedtetett, hogy a kiadandó 100 ftos részvényeket, a szab. Erzsébeth Császárnő vaspálya, a szab. tiszai vaspálya, a dél-éjszaki összekötő pálya s az austriai Lloyd-gőzhajózási társulat részére kötendő sorshúzási kölcsön számára 15 kv bélyegdíj közvetlen lefizetése mellett minden részvénytől, ennélfogva 105.000 ft-összeg letétele mellett, bélyegdíj nélkül forgalomba tenni. * A Ref. Gabrielli Tamásnak a magyarországi papság jelenleg legidősb tagjának életrajzát közli. A magyarországi papság elestora ma mart. 28 án tölti be a száz évet. Gabrielli Tamás Tereskéről czimzett szent benedeki apát, czimzetes váczi kanonok, szentszéki ülnök, mácsai plébános született 1758-dik évi mart. 28-kan Bars vármegyében Zsarnóczán. Neveltetésének elemeit Selmeczen a jezsuita atyák zárdájában nyerte , hol a zenében és énekben kitűnő növendék a karmester mellett mint segéd működött. A bölcsészetet Budán tanulta, melynek végeztével a carmelita szerzetbe lépett s 1782- ben áldorrá szenteltetett. Később Prágába ugyanazon szerzet zárdájába küldetett, s a hittudományok végeztével H. József császár engedelmével a pozsoni papnöveldébe jött át. 1789-ben Uj-Hartyánban segédlelkészszé lett. Négy évi segédpásztorkodás után Sáriba neveztetett ki plébánossá, hol 15 évet töltött, innen Mácsa helységébe tétetett át, mig 1830-n czimzetes kanonokká s 1851-n Tereskéről czimzett szt-benedeki apáttá neveztetett. Az ének és zenében tehetsége korán kifejlődött, oly annyira, hogy már mint iskolás fiú kisebb zenedarabokat szerzett, a zongorán és hegedűn nagy ügyességgel játszott. Éveivel e tehetsége mindinkább előhaladván az egyházi zene körében is számos nagyobb darabokat készített. Vidtor kedélyes hű emlékezete mostanig sem hagyák el, őt. Papi hivatásának egész a múlt őszig megfelelni iparkodott, azonban a korán beállt hidegek szobája falai közé szoríták, ahol