Budapesti Hírlap, 1858. április (74-98. szám)
1858-04-20 / 89. szám
Ekkép a puszta telkek, nem tekintve azt, hogy a nemesi birtokok tartozékai-e vagy nem, szoros kapcsolatba tétettek a telepítések népgazdászati szükségével. Az 1723-ik törvények két nevezetes czikke tanulságos adatokat szolgáltat erre nézve kezünkbe. A 18-ik t. czikk ugyanis, czimezve : „a puszták benépesítéséről“, azon elhagyott pusztákra nézve, hol a volt hazai jobbágyok lakói s épületeinek romjai még láthatók valának, rendelte, miszerint: ha azon puszta telkek egykori lakói, a kapuadó aránya szerint már beírvált az adózók közé, bármiféle okból széledtek is el, hogyha azon telkeket visszafoglalni s beülni és művelni akarnák , a volt földesurak által ne gátoltassanak, ha csak az oly helyek már mások által nincsenek benépesítve, vagy azok elhagyása elévülés alá nem esik. Ugyanezen törvény 103-dik czikke pedig rendeli , hogy miután a belföldi jobbágyok nem is elegendők az ország benépesítésére, hat évi adómentesség kedvezménye alatt külföldiek hivassanak be. Mivel pedig már ekkor a jobbágyi telkek voltak az adó alapjául kijelölve, a törvényhozás kötelességének ismerte, hogy az ily telkek száma ne csak a mezőgazdászat, hanem a közteherviselés szempontjából is mindinkább szaporodjanak, s hogy semmi oly földbirtok, mely egykor jobbágyi kézen volt s adóalapul fölvétetett, mint ilyen, továbbra se szűnjék meg adóalapul szolgálni. Ekkér határozott hasist nyert egy oly fogalom , melyről mai nap is alig vagyunk tisztában ; t. i. az urbarialitás fogalma. Azon tény , hogy jobbágy kézen volt valamely földbirtok, sőt, hogy a puszta telkek is benépesíttettek, vált szoros értelemben az urbériség szülőanyjává; az adók forrásai megnyitásának szüksége keresztvizet öntött arra, s bizonyos, hogy 1715 előtt bármily birtokosjogi viszonyokon alapult is az urbériség, ezen időn túl csak az volt csalhatatlan s egyedüli ismertető jele az urbériségnek , hogy valamely telket jobbágy használt-e, és fizetett-e attól adót ? Ez volt tehát irány adó elv arra nézve is, hogy ki s mily tulajdonjogi igényeket tarthatott valamely puszta telekhez.Ezért rendelt már 1771-ben egy főkormányszéki intézvény, hogy az üresen hagyott, vagyis puszta telkek folytonos figyelemben tartassanak, s a megyék által évenkint följelentessenek: hány ilyen telek lett megszállva, s vájjon : a, megszállottak úrbéri bánás alá kerültek-e ? És ismét : nem hagyattak-e el némely megszállott népes telkek (febr. 28-áról kelt 1005. sz. r.) ? Az e tárgyat illető királyi leiratok közt nevezetes még az 1773. sept. 23-diki (4744. sz. alatti) rendelet, mely csak azon puszta telkeket parancsolja viszszacsatoltatni az adóalaphoz, melyeket a földesurak, a megelőző harmincz év folyama alatt saját használatukra fordítottak, s melyben kijelentetik, hogy ha az ily telkeken időközben netalán lakházakat építettek volna, ezeket megtarthassák ugyan, de helyettük más hasonló mennyiségű s minőségű földeket adjanak. Egy újabb mozzanat mindenesetre arra nézve, hogy megérthessük miszerint a puszta telkek mindinkább úrbéri természetűekké váltak, s magánjogi tekintetben, majd csaknem üres cím szerint tekintetének a földesurak tulajdonai gyanánt. A nemzeti jellem ugyanazon irányban mozdítá elő a tények folyamát, miként az eredeti jogviszonyok fejlődései, s miként a külső körülményeket elősegítik a természeti hajlamok. Amaz organikus biztos féken vezetett szellem, mely ezen időszakban nem csak a földnép tulajdonjogi fejlődésében, hanem már politikai szabadságában is nyilatkozott német szomszédainknál : nálunk még hiányzott. S az országló hatalom,midőn behozta az állandó katonaságot, rendszeresíté a közteherviselés kötelességeit — volt első, mely lökést adott ama szellemnek. E szellem a máriateréziai urbárium által nyerte meg törvény- szerű határait (Puncto 6. §. 2.), tetőpontját pedig az 1836-diki törvényekben. . Csak az idő megszentesítése hiányzott még TÁROZA. Vasárnapi levelek Bécsből. (April 18.) by. Természetesen azt hiszi az olvasó, Devrientnél kezdem heti szemlém ? legyen az ő hite szerint. Eddigi két legjelentékenyebb szerepében volt szerencsém látni őt, egy klassicai s egy modern színdarabban, Hamlet és Narciss szerepeiben. Az ezen előadásokról szóló bírálatok legnagyobb részét is olvastam s köztük a legszélsőbb ellenmondásokat felém. Általán nem vélünk csalódni, ha Devrientben egyikét azon művészeknek látjuk, kik nem egyéni lángelméjük elragadó hevében birják erejöket, hanem tanulmányaikban. De az egyes ember s a nagy közönség úgy van alkotva, hogy elsőséget ad egy szöteljes primitiv természetnek, hibái daczára, mig egy művész, ki minden lépten nyomon tanulmányait árulja el, hidegen hagyja. Nem csoda, rá Devrient Drezdában sem birt versenyezni Davisonnal, kinek daemona ellenállhatlan rohamnál hódítja meg a sziveket s elméket. Devrient így játszik, mint egy jellemet magának kieszelt; Dawison sem tesz egyebet. De mig Devrient elméletét hidegen bírálhatjuk, Dawison az övét reánk erőszakolja. Devrient Hamletje, mondják, az öreg iskolának felel meg, nem tudjuk, de Damson Hamletje megfelel a legújabb fölfogásnak, és a Shakespeare-tanulmányok legújabb fokán áll. Fidond ismét párvonalazás, hasonlítgatások fogja némelyik mondani. De mit tehetünk róla, hogy Devrient alig fél év múlva ugyanazon színházban játsza ugyanazon szerepeket, melyeknek emlékét Dawison lelkünkbe égeté, így adá Devrient Narcisst is. Nyomorult szerep, megvallom,ámbár hálás, azaz hatályos. Devrientnek, koránál fogva Narciss természetes szerepe, de ő csak azon jelenetekben jó, hol az érzés, a pathos túlsúlylyal bír; hol a gunyornak kellene uralkodni, ott erőszakolt, modoros. Hiányzik a benső indok, a lélek, a genius. E kicsiséget leszámítva, Devrient nagy művész. — Egy más nevezetesség régibb időből, Ole-Bull, a wiedeni színházban hangversenyez. Ő azon művészek egyike kik hajdan fúrorét csináltak; vénült-e azóta a világ ? vagy sokat látott hallott? annyi bizonyos, hogy nehezebb ma furorét csinálni. Meglehet, Laub hangversenyei is fölöttébb kielégítők, s egyúttal magasra csigázák a közönség igényeit: denique tény,hogy nem dühödünk Ole-Bull hallattára, nem tartjuk őt oly rendkívülinek, mint hajdan. Mint már gyakran mondom — a virtuozitás önmagán túlteszen már, hogy hasson. A zongorász öklével játszik; a hegedűművész maholnap lábujjaival forgassa a nyirettyűt, ha hatni akar, vagy legfölebb másfél éves gyermek legyen. Talán a túlzás reactiót idézend elő, s visszaviend az egyszerűséghez. Laub még egy bucsúhangversenyt adand; harmadik hangversenyében legtöbb tetszést aratott Beethoven egy sonatájával, melyet Epstein kísért zongorán, s kíséretével nem kevesebb elismerést vívott ki. Laub virtuóz mutatványairól, mint Enstnek Hondo Papagenojáról nem mondhatunk egyebet, mint már múltkor mondánk; rendkívüli, anélkül hogy zenészietlen vagy keresett volna, mit Öle Buliról nem mindig mondhatni. E hangversenyekben adalékul énekeseket s énekesnőket kell hallgatnunk, a conservatorium növendékeit; oly élvezet, melyről többnyire édesörömest lemondanánk. Ez alkalommal egy B..........kisasszonyt, ki ugyan nem szép, de rutul énekel. ■— Egy sajátságos érdekű hangversenynek valánk f. hó 12-kén tanúi a zenebarátok teremében : egy igen szép s szerencsétlen hölgy, ki mankóra támaszkodva közeledett zongorájához, de ritka értelemmel, erővel, s bravourral játszott egy Mendelsohni quintettben; egy Bach-féle fugát,egy Rubinstein s Thalberg-féle versenyszerzeményt. Ez egy magán hangverseny volt, a hölgy barátai által, mint hullám fölsegélésére rendezve; érdeket kölcsönző annak még a kedvelt cs. k. udv. színésznő Haitzingernő (Neuman k. a. most. .. grófné anya) szavalata; a terem telideszeli szebbnél szebb nők és hölgyek koszorújával. A rokonszenvet ébresztő művésznő nevét el kell hallgatnunk. Az olasz operáról előlegesen annyit, hogy a legkedveltebbek Brambilla k. a. egy a magas hangokban jeles, de nem mély artistáné . Bettini, kit óriási hangjáról ismerünk, a kedves jelenségű finom játékú Debassini, és Carion, a buffo Zuchini, a függönyöket rongyokká ordító Borghi- Mamo asszony stb. Egészben véve valódi mulatság , mint az olasz opera mindig. — Félő dolog azonban ezen időszakban a tavaszi kalapokat s mantilleket sétálni vinni, a grabenré, s ha szél nem fúg apraterbe, ez utóbbi egyelőre az equipageos osztályok kizárólagos elveihez tartozik, leszámítva azon urakat, kik a hivatalszoba gőzeit itt szellőzik ki, nem mellőzve el a „fehér rózsát“ és „szarvast“, hol a cerevisiologia avatottjai szerint ez időben a legjobb sör lelhető; mit a tizenkilenczedik század egykori történésze javára nem mulasztunk el itt örökíteni. — E héten egy hallatlan esemény is adá elő magát: egy öt emeletes ház egészen leégett. Mint mondom hallatlan, mert Bécs tűzoltó rendszere régóta, de különösen az egy pár év előtt szervezett tűzoltócsapat behozatala óta, a tökély magas fokán áll. De az illető ház egy csak két lépésnyi szélességű utczába mintegy beczövekelve, s megközelíthetlen volt, s a tűz a földalatti raktárakban ütvén ki csak akkor vétetett észre, midőn már az első emeletet elborítá. A falu ezen rémek nagy városban, — gyalázat de igaz — a közérvekhez tartozik ; a munkátlanok, s bámészok ezrei tolonganak föl alá, örvendve a spectaculumnak.De a szegény leégettek ? pah! nem égett benne senki; a bátorts egyéb ingóságot pedig Bécsben biztosítani szokás, nem úgy mint a magyar ember termését. Tehát a baj nem oly nagy, mintha még egyszer oly nagy lenne, kivált — mert — nem minket ért. Említésre méltó, hogy egy faárukereskedő raktára elégett lenne, 16,000 pft árú gyermekjátékkal. 16,000 frt árú gyermekjáték! és osszuk szét e kincset a gyermekek közt, s huszonnégy óra alatt’romlommá lön! s a közvagyon 16,000 frttal lön szegényebb. Ezt mondja a közgazdászat. De az alatt mig a gyermekek játszanak , nem háborgatják a papát és mamát, meg a pesztonkákat dolgaikban, s igy ismét előteremthető a 16,000 frt kivált ha a papa az alatt szivaroz , s a mama toilettet csinál, ezekhez, melynél tekintetbe való veendő a megváltozott viszonyok állapota is, s különösen az hogy már most nem csak a jobbágyok, hanem minden polgár földbirtoka adóalapul szolgál Most tehát, miután már semmi érdeke sincs az államnak abban, hogy jobbágyi avvagy földesúri kézen maradjanak-e a puszta telkek ; sőt, minthogy a jobbágyi viszonyok megszűntek , igen bölcsen rendelte, miszerint a jelen birtokosoknak váljanak teljes tulajdonaivá. Temesvár, ápril 13. Múlt levelemben futólagosan érintett egykét tárgy megérdemli, hogy visszatérjek rá. A cs. k. gazdasági társulat a magas kormánytól nyert itteni eperültetvényes kertet, mely 6 hold terjedelemben a Józsefvárosban a Béga partján egyike a legszebb helyeknek, a városi községgel elcserélte 12 holdnyi szántóföldért, az úgynevezett kisebbik polgár rétért, mely a vasúti indóház és Mehala városi birtok-falu közt fekszik, s azon szándékozik az alapszabályilag elhatározott példánygazdaságot rendezni, mig a város a volt kertet házhelyekre osztva, remélhetőleg jó áron el fogja adni, s szebb tőkét kikapni, mint aminek jövedelmét az átengedett szántóföldek haszonbére képviselte. Szóba van hozva, hogy a gazdasági társulat egy új igazgatói állomást szervez fizetéssel, melyre egy elméletileg és gyakorlatilag teljes műveltségű gazdatiszt fog meghivatni, ki szaktani kérdések eldöntésére, netaláni ilyen felsőbb megkeresésekre s más társulathozi véleményezésre befolyjon, s a példánygazdaságot vezesse, miután a központi bizottmány tagjai földesurak és gazdászat-barátok, de nem szakemberek. A lépés megtörténtét csupán az anyagi források csekély volta tartóztatja meg, de remény van, hogy ezen akadály el fog tűnni. Eredetileg ezen állomást a titkárival akarták összeolvasztani, de ritkán találkozik gazda, ki egyszersmind a tollnak is mindkét nyelven embere volna , most oly gyakorlati gazdát szándék kiszemelni, kit a magyar gazdasági egyesület utaztatott, s igy elméleti tekintetben előleges garantia. Selyemtenyésztésre a szandrási és rékasi epreskertek fordíttatnak. Az ezelőtt szénaraktárnl és szántóföldeknek használt tér a Józsefváros és Mehala között nemsokára szép kilátást nyújtani, mert ide jött az indóház, idejön a példánygazdászat, és ide jő a lödé, mint azt a tegnapelőtt tartott közgyűlésen a lövésztársulat elhatározta. Ez is csak a fölépítés költségeinek födözhetésén töri a fejét; a jó szándék, sőt erély sem hiányzik, ha pénz nem kell, de ezen pontnál hamar megakadunk mi is, mint mások másutt; különben a lövésztársulat első kelléke a tagsági díjakat 10 ftról 5 ftra leszállítni, miután kijelentett főczél a társadalmi élet elevenítése, számos részvevőt pedig csak olcsó tagdíjjal lehet nyerni, a tagok kilencztizede úgysem a lövöldözés kedvéért lépvén be, hanem a baráti kör élvezhetéséért, mint a józsefvárosi és gyárkülvársi olvasóegyletekbe. A józsefvárosi olvasóegyletnek pedig az a baja, hogy nincs külön társalgóterme, s az olvasók nemzavarása kedvéért a többiek hallgatnak vagy suttognak, holott a mi nemzetünk csöndesen nem tud mulatni. Innét van a csekély látogatottság, ámbár tagjai száma 160, sőt innét van a tagok tavalyi számának leolvadása is, mert tavaly 216 tag volt. Vigalmai különben tekintélyre emelkedtek diszességük és otthoniasságuk által s gyakran magas állású családok által látogattatnak. Magyar lapja kevés van, csak a „Vasárnapi Újság“ satellesével és a „Magyar Sajtó“, de a pesti műegyesületnek tagja. r. 1. Fülek, april 1. Lehetetlen elhallgatnom, s az olvasó nagy közönséggel meg nem osztanom azon örömérzést, melyben Fülek városa folyó évi január 23-kán részesült; mert úgy hiszem, alig van e haza történetében jártas oly olvasója e becses lapoknak, ki Fülek várának s városának hajdani nagyságát, s a haladás teréni kitünését kellemes érzettel , végelpusztulását pedig fojtó fájdalommal nem olvasta, vagy legalább nem hallotta volna, s azért remélem, hogy amaz igen súlyos csapásokban részesült s egészen elpusztult város rommaradványaiból emelkedett kis mezőváros sorsának jelen anyagi és szellemi emelkedéséről valamit minden hazafi részvéttel fog fogadni. Fülek városa, a várnak és városnak 1682-ik évben történt végelpusztulása után, minden erőfeszítés daczára sem lévén képes hajdani nagyságát megközelíteni, egyszerű szőlő- és földmivelő község volt. igy ismerte és ismeri e mezővároskát a magyar história egész az 1849—50-dik évig, a midőn az uj kormányintézkedések a sidekkerülti hatóság székhelyévé alakíttatván, szolgabirói, adószedői s több más államhivatalokkal láttatott el; és bár néhány lelkes polgára azelőtt s azután is egész a legközelebb múlt évig minden módokat elkövetett is a végből, hogy azt rendezett tanácscsal ellátott várossá emelhesse , mindazáltal az csak áldott óhajtás maradt, mig végre i. é. január 23-án kerületi főszolgabiránk által régi óhajtásának czéljához vezettetett — ki e végből a város értelmesebb s tudományosan képezett lakosaiból egy rendes tanácsot állítván egybe, s azt megerősítés végett felsőbb helyre terjesztvén, az s a kineveztetés megtörtént. E kineveztetés a fönnidézett napon tétetett közzé az összes lakosság közörömes megelégedésére,s a szentlélek segítségül hívásával az uj hatóság hivatalába ünnepélyesen beigtattatott. Az uj tanács hivatáso s feladata ép oly komoly mint nagyszerű; ennek erélyes működésétől várja e város, hogy ha bár nem a régi alakjában, de az uj körülmények szerint, azokhoz illőleg, a haza előtt a közjóllétre szolgáló jelentősségben a régihez hasonló fényt és tekintélyt nyerhessen vissza ; erélyes és lelkiismeretes előrehaladásra törekvő működés nélkül a rendezett tanács csak teher volna a városi közönségre. Adjon Isten erőt és segedelmet az új tanácsnak, hogy hivatását ily szempontból soha nem tévesztvén , azt reménységünk szerint is minél szebben s sikeresebben betölthesse. . Keczery István: NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, ápril 20. * A Pest és Ó-Buda közt közlekedő helyi gőzösök, mint rebesgetik, ünnep és vasárnapokon az eddigi állomáshelyek : Buda, a felső gőzhajóállás, bombatér és császárfürdőn kívül menetközben még egy ötödik helyen is ki fognak kötni, a. m. az Újépületen fölül, mi által az e tájékon lakók kényelme is eléretnék. * A „Hölgyfutár írja, hogy Beregszászi zongorakészítőnk Mr. Barsontól, kinek megrendelésére egy pompás zongorát küldött Londonba , elismerő levelet kapott. * A nemz. színház nyugdíjintézeti alapja a jelenleg együttlevő 63,000 pft tőke után évenként már 4000 pft nyugdíjat képes kiosztani. * Valaki összeszámította, hogy a Liszt Ferencz hazánkfia által különböző helyeken és alkalmakkal tett jótékony alapítványok és ajándékok összege a kétszáz ezer forintot jóval meghaladja. E szerint adományai után is méltán nevezhetjük őt zongora királynak! * Az újpesti kikötő medrének kimélyítésére a munkálatok „Vidra“ és „Trient“ medertisztítókkal már ismét folyamatban vannak. Az ekkér nyert anyag a felső zárgáton a meder beszögellésének megerősítésére és az alsó zárgáton a védpart építésére, valamint a nagy Duna felé a szigetgát befejezésére fordíttatik. A felebbi munkákkal egyszerre kezdettek meg a múlt hó végével kedvező vízállás mellett (9/ 20 felett) a töltéspárkányok és a partszegélyek fákkal beültetései, melyek a jó időjárás mellett gyorsan haladnak. A szigetpart hosszában még befejezetlen lejtősítés bevégzésére a köveket most hordják, s e munka is legközelebb megkezdetik. A mű tél folytában e még befejezetlen kikötőben már 3 gőzmederásó, 2 gőzös, 17 áruhajó, 16 dereglye, 2 szeszes hajó, 1 széntartó, 17 malom, 1 bárka, 4 Uszoda és 570 talp volt elhelyezve. Az ezektől bejött kikötői illeték összesen : 4109 ft 39 kr. * Megjelent a „Szépirodalmi közlöny“ harmadik könyvilletménye „Százszorszépek Heine, Hafsz és Mirza Saffy dalaiból — fordította Berecz Károly. — E lap következő könyvilletménye P.Szathmáry Károly egy eredeti regénye leend, melynek első kötete már kikerült sajtó alól. * Magyar-Óvárról írják, hogy rövid időn egy új és nagyszerű kórházépülettel fog e város gyarapodni, mely czélra, mint a levelező értesült, megyei és városi kegyes adakozásokkal 28— 30.000 párt gyűlt össze. A casino alapszabályai felsőbb helyen már megerősítve leérkeztek. A casino jelenleg 60 tagot számlál, egy részvény dija 6 pírt, járat 10—15 lapot, ezek közt 4 magyar lapot és egy folyóiratot. * De azs városa lakosainak száma a legújabban bevégzett népösszeírás szerint: 4931, melyből 541 idegen, 229 távollevő, levonván az idegenek és távollevők számát, marad 4161. 1850-ben a város lakosainak összes száma 4355 volt; az összehasonlításból tehát azon örvendetes körülmény tűnik ki, hogy 1850 óta Dézs városa lakosainak száma valamivel szaporodott; de ez a dézsi kerületre s a dézsi járás több helységeire nézve nem mondható, mert a faluk nagyobb részében a lakosok száma alább szállott. A marhák száma is apadt, annyira, hogy a dézsi járásban ötezerrel találtatott kevesebb mint a múlt összeírás alkalmával, minek oka egyébiránt az eltitkolásokban is rejlhetik. Dézs városába összesen 82 példány magyar hírlap és más folyóirat jár. * A népnevelés ügyére nézve Erdélyben a következő említésre méltó vonást olvassuk a „K. Közlöny“ben. A kolozsvári tanács által történt előterjesztésre ezen városi minden felekezeten lévő népiskolák tanítóinak eddigi 1114 pft évenkénti összes fizetése 5080 pftra emeltetett. A város egymástól messze eső részeiben kisdedóvók fölállítására és a már létező népiskolák mentői jobb karba helyezésére egy biztosság kinevezését határozá el. * A Számos rege, mint a „K. Futár“ból olvassuk, nem ment el a nélkül, hogy pusztító hatalmát teljes mértékben ne éreztette volna. Kolozsvártól Dézsig egy híd sem maradt épségben, az apahidi, válaszuti, szamosujvári és benedeki hidakat egymásután mind magával ragadta. * A képzőművészetek akadémiájának jelenlegi nagy műtárlatán Bécsben összesen 396 mű van kiállítva : 246 olajfestvény, 73 pastelle, aquarelle, kézirajz, réz és aczélmetszet és kőnyomat, 31 építészeti és 46 plastikai mű. A kiállítók közül 163 bécsi, 30 különböző koronaországokban lakik s a többi Németországon. Pest egy művész által van képviselve, ez Dunaiszky szobrász. A hazánkon kívül lakó magyar művészek közöl csupán Marko nevével találkozunk. Bécsben egy igen kitűnő jellemábrázoló művészt fedeztek föl. Neve Lewinski, ez ideig észrevétlenül a közel Brünnben lakott. Az udv. színház igazgatója Laubeur próbát tétetett a tehetségdús fiatalemberrel, és a jelen volt számos szakértő egyhangúlag nagy dicsérettel szól felőle, sőt némelyek Seydelmannhoz a híres német színművészhez is hasonlítást látnak benne. Ilyen fölfedezés nekünk sem ártana, hanem aztán nehogy erőszakolt dicséretekkel hamis köveket csiszolgassunk ! Kisdedovó intézeteket Magyarországban terjesztő egyesület. —A f. évi mártius 11-kén tartott közgyűlés óta ismét két alapítóval gyarapodott az egyleti tagok száma, t. ez. Karácsonyi Ouido és Wodianer Albert urakkal, kik mindegyike száz pengő frttal szíveskedett az egylet alaptőkéjét növelni. Az első hazai (pesti) ta