Budapesti Hírlap, 1858. április (74-98. szám)

1858-04-20 / 89. szám

Ekkép a puszta telkek, nem tekintve azt, hogy a nemesi birtokok tartozékai-e vagy nem, szoros kapcsolatba tétettek a telepítések népgazdászati szükségével. Az 1723-ik törvények két nevezetes czikke tanulságos adatokat szolgáltat erre nézve kezünkbe. A 18-ik t. czikk ugyanis, czimezve : „a puszták benépesítéséről“, azon elha­gyott pusztákra nézve, hol a volt hazai jobbá­gyok lakói s épületeinek romjai még láthatók valának, rendelte, miszerint: ha azon puszta tel­kek egykori lakói, a kapuadó aránya szerint már beírvált az adózók közé, bármiféle okból széledtek is el, hogyha azon telkeket visszafog­lalni s beülni és művelni akarnák , a volt föl­­desurak által ne gátoltassanak, ha csak az oly helyek már mások által nincsenek benépesítve, vagy azok elhagyása elévülés alá nem esik.­­ Ugyanezen törvény 103-dik czikke pedig ren­deli , hogy miután a belföldi jobbágyok nem is elegendők az ország benépesítésére, hat évi adó­­mentesség kedvezménye alatt külföldiek hivas­sanak be. Mivel pedig már ekkor a jobbágyi tel­kek voltak az adó alapjául kijelölve, a törvény­­hozás kötelességének ismerte, hogy az ily telkek száma ne csak a mezőgazdászat, hanem a közte­herviselés szempontjából is mindinkább szapo­rodjanak, s hogy semmi oly földbirtok, mely egykor jobbágyi kézen volt s adóalapul föl­vétetett, mint ilyen, továbbra se szűnjék meg adóalapul szolgálni. Ekkér határozott hasist nyert egy oly fogalom , melyről mai nap is alig vagyunk tisztában ; t. i. az urbarialitás fogalma. Azon tény , hogy jobbágy kézen volt valamely földbirtok, sőt, hogy a puszta telkek is be­­népesíttettek, vált szoros értelemben az urbériség szülőanyjává; az adók forrásai megnyitásának szüksége keresztvizet öntött arra, s bizonyos, hogy 1715 előtt bármily birtokosjogi viszonyo­kon alapult is az urbériség, ezen időn túl csak az volt csalhatatlan s egyedüli ismertető jele az urbériségnek , hogy valamely telket jobbágy használt-e, és fizetett-e attól adót ? Ez volt tehát irány adó elv arra nézve is, hogy ki s mily tulaj­donjogi igényeket tarthatott valamely puszta te­­lekhez.Ezért rendelt már 1771-ben egy főkormány­­széki intézvény, hogy az üresen hagyott, vagyis puszta telkek folytonos figyelemben tartassanak, s a megyék által évenkint följelentessenek: hány ilyen telek lett megszállva, s vájjon : a, meg­szállottak úrbéri bánás alá kerültek-e ? És is­mét : nem hagyattak-e el némely megszállott né­pes telkek (febr. 28-áról kelt 1005. sz. r.) ? Az e tárgyat illető királyi leiratok közt nevezetes még az 1773. sept. 23-diki (4744. sz. alatti) rendelet, mely csak azon puszta telkeket parancsolja visz­­szacsatoltatni az adóalaphoz, melyeket a földesu­rak, a megelőző harmincz év folyama alatt saját használatukra fordítottak, s melyben kijelentetik, hogy ha az ily telkeken időközben netalán lak­házakat építettek volna, ezeket megtarthassák ugyan, de helyettük más hasonló mennyiségű s minőségű földeket adjanak. Egy újabb mozzanat mindenesetre arra nézve, hogy megérthessük miszerint a puszta telkek mindinkább úrbéri természetű­ekké váltak, s magánjogi tekintetben, majd csaknem üres c­ím szerint tekintetének a földesurak tulajdonai gyanánt. A nemzeti jellem ugyanazon irányban moz­­dítá elő a tények folyamát, miként az eredeti jogviszonyok fejlődései, s miként a külső körül­ményeket elősegítik a természeti hajlamok. Amaz organiku­­s biztos féken vezetett szellem, mely ezen időszakban nem csak a földnép tulajdon­­jogi fejlődésében, hanem már politikai szabadsá­gában is nyilatkozott német szomszédainknál : nálunk még hiányzott. S az országló hatalom,mi­dőn behozta az állandó katonaságot, rendszere­­síté a közteherviselés kötelességeit — volt első, mely lökést adott ama szellemnek. E szellem a máriateréziai urbárium által nyerte meg törvény- szerű határait (Puncto 6. §. 2.), tetőpontját pe­dig az 183­­6-diki törvé­nyekben. . Csak az idő megszentesítése hiányzott még­­ TÁROZA. Vasárnapi levelek Bécsből. (April 18.) b­y. Természetesen azt hiszi az olvasó, Dev­­rientnél kezdem heti szemlém ? legyen az ő hite szerint. Eddigi két legjelentékenyebb szerepé­ben volt szerencsém látni őt, egy klassicai s egy modern színdarabban, Hamlet és Narciss szere­peiben. Az ezen előadásokról szóló bírálatok legnagyobb részét is olvastam s köztük a leg­szélsőbb ellenmondásokat felém. Általán nem vélünk csalódni, ha Devrientben egyikét azon művészeknek látjuk, kik nem egyéni lángelmé­jük elragadó hevében birják erejöket, hanem ta­nulmányaikban. De az egyes ember s a nagy kö­­zönség úgy van alkotva, hogy elsőséget ad egy szöteljes primitiv természetnek, hibái daczára, mig egy művész, ki minden lépten nyomon ta­nulmányait árulja el, hidegen hagyja. Nem csoda, rá Devrient Drezdában sem birt versenyezni Da­­visonnal, kinek daemona ellenállhatlan roham­nál hódítja meg a sziveket s elméket. Devrient így játszik, mint egy jellemet magának kiesz­­elt; Dawison sem tesz egyebet. De mig Devrient elméletét hidegen bírálhatjuk, Dawison az övét reánk erőszakolja. Devrient Hamletje, mondják, az öreg iskolának felel meg, nem tudjuk, de Da­mson Hamletje megfelel a legújabb fölfogásnak,­­ és a Shakespeare-tanulmányok legújabb fokán áll. Fidond­ ismét párvonalazás, hasonlítgatások­ fogja némelyik mondani. De mit tehetünk róla, hogy Devrient alig fél év múlva ugyanazon szín­házban játsza ugyanazon szerepeket, melyeknek emlékét Dawison lelkünkbe égeté, így adá Devrient Narcisst is. Nyomorult szerep, megval­lom,ámbár hálás, azaz hatályos. Devrientnek, ko­ránál fogva Narciss természetes szerepe, de ő csak azon jelenetekben jó, hol az érzés, a pathos túlsúlylyal bír; hol a gunyornak kellene ural­kodni, ott erőszakolt, modoros. Hiányzik a benső indok, a lélek, a genius. E kicsiséget leszámítva, Devrient nagy művész. — Egy más nevezetesség régibb időből, Ole-Bull, a wiedeni színházban hangversenyez. Ő azon művészek egyike kik hajdan fúr­orét csináltak; vénült-e azóta a világ ? vagy sokat látott hallott? annyi bizonyos, hogy nehezebb ma furorét csinálni. Meglehet, Laub hangversenyei is fölöttébb kielégítők, s egyúttal magasra csigázák a közönség igényeit: denique tény,hogy nem­­ dühödünk Ole-Bull hal­lattára, nem tartjuk őt oly rendkívülinek, mint hajdan. Mint már gyakran mondom — a virtuozitás önmagán túlteszen már, hogy hasson. A zongorász öklével játszik; a hegedűművész ma­holnap lábujjaival forgassa a nyirettyűt, ha hatni akar, vagy legfölebb másfél éves gyermek legyen. Talán a túlzás reactiót idézend elő, s visszaviend az egyszerűséghez. Laub még egy bucsúhangversenyt adand; harmadik hangver­senyében legtöbb tetszést aratott Beethoven egy sonatájával, melyet Epstein kísért zongorán, s kíséretével nem kevesebb elismerést vívott ki. Laub virtuóz mutatványairól, mint Enstnek Hondo Papagenojáról nem mondhatunk egyebet, mint már múltkor mondánk; rendkívüli, a­nélkül hogy zenészietlen vagy keresett volna, mit Öle Buliról nem mindig mondhatni. E hangversenyek­ben adalékul énekeseket s énekesnőket kell hall­gatnunk, a conservatorium növendékeit; oly él­vezet, melyről többnyire édesörömest lemonda­nánk. Ez alkalommal egy B..........kisasszonyt, ki ugyan nem szép, de rutul énekel. ■— Egy sajátságos érdekű hangversenynek valánk f. hó 12-kén tanúi a zenebarátok teremében : egy igen szép s szerencsétlen hölgy, ki mankóra támasz­kodva közeledett zongorájához, de ritka értelem­mel, erővel, s bravourral játszott egy Mendel­­sohni quintettben; egy Bach-féle fugát,egy Rubin­­stein s Thalberg-féle versenyszerzeményt. Ez egy magán hangverseny volt, a hölgy barátai által, mint hullám fölsegélésére rendezve; érdeket kölcsönző annak még a kedvelt cs. k. udv. szí­nésznő Haitzingernő (Neuman k. a. most. .. grófné anya) szavalata; a terem telideszeli szebb­nél szebb nők és hölgyek koszorújával. A rokon­­szenvet ébresztő művésznő nevét el kell hallgat­nunk. Az olasz operáról előlegesen annyit, hogy a legkedveltebbek Brambilla k. a. egy a magas hangokban jeles, de nem mély artistáné . Bettini, kit óriási hangjáról ismerünk, a kedves jelenségű finom játékú Debassini, és Carion, a buffo Zu­­chini, a függönyöket rongyokká ordító Borghi- Mamo asszony stb. Egészben véve valódi mulat­ság , mint az olasz opera mindig. — Félő dolog azonban ezen időszakban a tavaszi kalapokat s mantilleket sétálni vinni, a grabenré, s ha szél nem fú­g apraterbe, ez utóbbi egyelőre az equi­­pageos o­sztályok kizárólagos elveihez tartozik,­­ leszámítva azon urakat, kik a hivatalszoba gő­zeit itt szellőzik ki, nem mellőzve el a „fehér ró­zsát“ és „szarvast“, hol a cerevisiologia avatottjai szerint ez időben a legjobb sör lelhető; mit a ti­­zenkilenczedik század egykori történésze javára nem mulasztunk el itt örökíteni. — E héten egy hallatlan esemény is adá elő magát: egy öt eme­letes ház egészen leégett. Mint mondom hallatl­­­a­n, mert Bécs tűzoltó rendszere régóta, de kü­lönösen az egy pár év előtt szervezett tűzoltócsa­­pat behozatala óta, a tökély magas fokán áll. De az illető ház egy csak két lépésnyi szélességű utczába mintegy beczövekelve, s megközelíthet­­len volt, s a tűz a földalatti raktárakban ütvén ki csak akkor vétetett észre, midőn már az első emeletet elborítá. A falu ezen réme­k nagy vá­rosban, — gyalázat de igaz — a közérvekhez tar­tozik ; a munkátlanok, s bámészok ezrei tolonga­nak föl alá, örvendve a spectaculumnak.De a sze­gény leégettek ? pah! nem égett benne senki; a bátorts egyéb ingóságot pedig Bécsben biztosítani szokás, nem úgy mint a magyar ember termését. Tehát a baj nem oly nagy, mintha még egyszer oly nagy lenne, kivált — mert — nem minket ért. Említésre méltó, hogy egy faárukereskedő raktára elégett lenne, 16,000 pft árú gyermek­játékkal. 16,000 frt árú gyermekjáték! és osszuk szét e kincset a gyermekek közt, s hu­szonnégy óra alatt’romlommá lön! s a közvagyon 16,000 frttal lön szegényebb. Ezt mondja a köz­gazdászat. De az alatt mig a gyermekek játsza­nak , nem háborgatják a papát és mamát, meg a pesztonkákat dolgaikban, s igy ismét előteremt­hető a 16,000 frt­­ kivált ha a papa az alatt szi­varoz , s a mama toilettet csinál, ezekhez, melynél tekintetbe való veendő a meg­változott viszonyok állapota is, s különösen az hogy már most nem csak a jobbágyok, hanem minden polgár földbirtoka adóalapul szolgál Most tehát, miután már semmi érdeke sincs az államnak abban, hogy jobbágyi avvagy földesúri kézen maradjanak-e a puszta telkek ; sőt, mint­hogy a jobbágyi viszonyok megszűntek , igen bölcsen rendelte, miszerint a jelen birtokosok­nak váljanak teljes tulajdonaivá. Temesvár, ápril 13. Múlt levelemben futólagosan érintett egykét tárgy megérdemli, hogy visszatérjek rá. A cs. k. gazdasági társulat a magas kormány­tól nyert itteni eperültetvényes kertet, mely 6 hold terjedelemben a Józsefvárosban a Béga partján egyike a legszebb helyeknek, a városi községgel elcserélte 12 holdnyi szántóföldért, az úgynevezett kisebbik polgár­ rétért, mely a vas­úti indóház és Mehala városi birtok-falu közt fekszik, s azon szándékozik az alapszabályilag elhatározott példánygazdaságot rendezni, mig a város a volt kertet házhelyekre osztva, remélhe­tőleg jó áron el fogja adni, s szebb tőkét kikapni, mint a­minek jövedelmét az átengedett szántó­földek haszonbére képviselte. Szóba van hozva, hogy a gazdasági társulat egy új igazgatói állo­mást szervez fizetéssel, melyre egy elméletileg és gyakorlatilag teljes műveltségű gazdatiszt fog meghivatni, ki szaktani kérdések eldöntésére, netaláni ilyen felsőbb megkeresésekre s más társulathozi véleményezésre befolyjon, s a pél­dánygazdaságot vezesse, miután a központi bi­zottmány tagjai földesurak és gazdászat-bará­tok, de nem szakemberek. A lépés megtörténtét csupán az anyagi források csekély volta tartóz­tatja meg, de remény van, hogy ezen akadály el fog tűnni. Eredetileg ezen állomást a titkárival akarták összeolvasztani, de ritkán találkozik gazda, ki egyszersmind a tollnak is mindkét nyelven embere volna , most oly gyakorlati gazdát szándék kiszemelni, kit a magyar gaz­dasági egyesület utaztatott, s igy elméleti tekin­tetben előleges garantia.­­ Selyemtenyésztésre a sz­andrási és rékasi epreskertek fordít­­tatnak. Az ezelőtt szénaraktárnl és szántóföldeknek használt tér a Józsefváros és Mehala között nem­sokára szép kilátást nyújtani, mert ide jött az indóház, idejön a példánygazdászat, és ide jő a lödé, mint azt a tegnapelőtt tartott közgyűlésen a lövésztársulat elhatározta. Ez is csak a fölé­pítés költségeinek födözhetésén töri a fejét; a jó szándék, sőt erély sem hiányzik, ha pénz nem kell, de ezen pontnál hamar megakadunk mi is, mint mások másutt; különben a lövésztársulat első kelléke a tagsági díjakat 10 ftról 5 ftra le­­szállítni, miután kijelentett főczél a társadalmi élet elevenítése, számos részvevőt pedig csak ol­csó tagdíjjal lehet nyerni, a tagok kilencz­tizede úgysem a lövöldözés kedvéért lépvén be, hanem a baráti kör élvezhetéséért, mint a józsefvárosi és gyárkülvár­si olvasóegyletekbe. A józsef­városi olvasóegyletnek pedig az a baja, hogy nincs külön társalgóterme, s az olvasók nem­zavarása kedvéért a többiek hallgatnak vagy suttognak, holott a mi nemzetünk csöndesen nem tud mulatni.­­ Innét van a csekély lá­togatottság, ámbár tagjai száma 160, sőt innét van a tagok tavalyi számának leolvadása is, mert tavaly 216 tag volt. Vigalmai különben tekin­télyre emelkedtek diszességük és otthoniasságuk által s gyakran magas állású családok által lá­­togattatnak. Magyar lapja kevés van, csak a „Vasárnapi Újság“ satellesével és a „Magyar Sajtó“, de a pesti műegyesületnek tagja. r. 1. Fülek, april 1. Lehetetlen elhallgatnom, s az olvasó nagy kö­zönséggel meg nem osztanom azon örömérzést, melyben Fülek városa folyó évi január 23-kán részesült; mert úgy hiszem, alig van e haza tör­ténetében jártas oly olvasója e becses lapoknak, ki Fülek várának s városának hajdani nagysá­gát, s a haladás teréni kitünését kellemes érzet­tel , végelpusztulását pedig fojtó fájdalommal nem olvasta, vagy legalább nem hallotta volna, s azért remélem, hogy amaz igen súlyos csapá­sokban részesült s egészen elpusztult város rom­­maradványaiból emelkedett kis mezőváros sorsá­nak jelen anyagi és szellemi emelkedéséről va­lamit minden hazafi részvéttel fog fogadni. Fülek városa, a várnak és városnak 1682-ik évben történt végelpusztulása után, minden erő­feszítés daczára sem lévén képes hajdani nagy­ságát megközelíteni, egyszerű szőlő- és földmi­­velő község volt. igy ismerte és ismeri e mező­­városkát a magyar história egész az 1­849—50-dik évig, a midőn az uj kormányintézkedések a sid­­­ekkerü­lti hatóság székhelyévé alakíttatván, szolgabirói, adószedői s több más államhivata­lokkal láttatott el; és bár néhány lelkes polgára azelőtt s azután is egész a legközelebb múlt évig minden módokat elkövetett is a végből, hogy azt rendezett tanácscsal ellátott várossá emel­hesse , mindazáltal az csak áldott óhajtás maradt, mig végre i. é. január 23-án kerületi fő­­szolgabiránk által régi óhajtásának czéljához vezettetett — ki e végből a város értelmesebb s tudományosan képezett lakosaiból egy rendes tanácsot állítván egybe, s azt megerősítés végett felsőbb helyre terjesztvén, az s a kineveztetés megtörtént. E kineveztetés a fönnidézett napon tétetett közzé az összes lakosság közöröme­s megelégedésére,s a szentlélek segítségül hívásá­val az uj hatóság hivatalába ünnepélyesen beig­­tattatott. Az uj tanács hivatáso s feladata ép oly ko­moly mint nagyszerű; ennek erélyes működésétől várja e város, hogy ha bár nem a régi alakjá­ban, de az uj körülmények szerint, azokhoz illő­­leg, a haza előtt a közjóllétre szolgáló jelentős­ségben a régihez hasonló fényt és tekintélyt nyerhessen vissza ; erélyes és lelkiismeretes előrehaladásra törekvő működés nélkül a rende­zett tanács c­sak teher volna a városi közönségre. Adjon Isten erőt és segedelmet az új tanácsnak, hogy hivatását ily szempontból soha nem té­vesztvén , azt reménységünk szerint is minél szebben s sikeresebben betölthesse. . Keczery István: NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, ápril 20. * A Pest és Ó-Buda közt közlekedő helyi gőzösök, mint rebesgetik, ünnep és vasárnapokon az eddigi állomáshelyek : Buda, a felső gőzhajóállás, bomba­tér és császárfürdőn kívül menetközben még egy ötödik helyen is ki fognak kötni, a. m. az Újépületen fölül, mi által az e tájékon lakók kényelme is el­éretnék. * A „Hölgyfutár írja, hogy Beregszászi zongora­­készítőnk Mr. Barsontól, kinek megrendelésére egy pompás zongorát küldött Londonba , elismerő le­velet kapott. * A nemz. színház nyugdíjintézeti alapja a je­lenleg együttlevő 63,000 pft tőke után évenként már 4000 pft nyugdíjat képes kiosztani. * Valaki összeszámította, hogy a Liszt Ferencz hazánkfia által különböző helyeken és alkalmakkal tett jótékony alapítványok és ajándékok összege a kétszáz ezer forintot jóval meghaladja. E sze­rint adományai után is méltán nevezhetjük őt zon­gora király­nak! * Az újpesti kikötő medrének kimélyítésére a munkálatok „Vidra“ és „Trient“ medertisztítókkal már ismét folyamatban vannak. Az ekkér nyert anyag a felső zárgáton a meder beszögellésének meg­erősítésére és az alsó zárgáton a védpart építésére, valamint a nagy Duna felé a szigetgát befejezésére fordíttatik. A felebbi munkákkal egyszerre kezdet­tek meg a múlt hó végével kedvező vízállás mellett (9/ 2­­0 felett) a töltéspárkányok és a partszegé­lyek fákkal beültetései, melyek a jó időjárás mel­lett gyorsan haladnak. A szigetpart hosszában még befejezetlen lejtősítés bevégzésére a köveket most hordják, s e munka is legközelebb megkezdetik. A mű tél folytában e még befejezetlen­ kikötőben már 3 gőzmederásó, 2 gőzös, 17 áruhajó, 16 dereglye, 2 szeszes hajó, 1 széntartó, 17 malom, 1 bárka, 4 Uszoda és 570 talp volt elhelyezve. Az ezektől be­jött kikötői illeték összesen : 4109 ft 39 kr. * Megjelent a „Szépirodalmi közlöny“ harmadik könyvilletménye „Százszorszépek Heine, Hafsz és Mirza Saffy dalaiból — fordította B­e­r­e­c­z Károly.­­ — E lap következő könyvilletménye P.­Szathmáry Károly egy eredeti regénye leend, melynek első kötete már kikerült sajtó alól. * Magyar-Óvárról írják, hogy rövid időn egy új és nagyszerű kórház­épülettel fog e város gyarapodni, mely czélra, mint a levelező értesült, megyei és városi kegyes adakozásokkal 28— 30.000 párt gyűlt össze. A casino alapszabályai felsőbb he­lyen már megerősítve leérkeztek. A casino jelenleg 60 tagot számlál, egy részvény dija 6 pírt, járat 10—15 lapot, ezek közt 4 magyar lapot és egy fo­lyóiratot. * D­e a­z­s városa lakosainak száma a legújabban bevégzett népösszeírás szerint: 4931, melyből 541 idegen, 229 távollevő, levonván az idegenek és tá­vollevők számát, marad 4161. 1850-ben a város la­kosainak összes száma 4355 volt; az összehasonlí­tásból tehát azon örvendetes körülmény tűnik ki, hogy 1850 óta Dézs városa lakosainak száma vala­mivel szaporodott; de ez a dézsi kerületre s a dézsi járás több helységeire nézve nem mondható, mert a faluk nagyobb részében a lakosok száma alább szállott. A marhák száma is apadt, annyira, hogy a dézsi járásban öt­ezerrel találtatott kevesebb mint a múlt összeírás alkalmával, minek oka egyébiránt az eltitkolásokban is rejlhetik. Dézs városába össze­sen 82 példány magyar hírlap és más folyóirat jár. * A népnevelés ügyére nézve Erdélyben a követ­kező említésre méltó vonást olvassuk a „K. Köz­­­löny“ben. A kolozsvári tanács által történt előter­jesztésre ezen városi minden felekezeten lévő nép­iskolák tanítóinak eddigi 1114 pft évenkénti összes fizetése 5080 pftra emeltetett. A város egymástól messze eső részeiben kisdedóvók fölállítására és a már létező népiskolák mentői jobb karba helyezé­sére egy biztosság kinevezését határozá el. * A Szám­os rege, mint a „K. Futár“ból olvas­suk, nem ment el a nélkül, hogy pusztító hatalmát teljes mértékben ne éreztette volna. Kolozsvártól Dézsig egy híd sem maradt épségben, az apahidi, válaszuti, szamosujvári és benedeki hidakat egymás­után mind magával ragadta. * A képző­művészetek akadémiájának jelenlegi nagy műtárlatán Bécsben összesen 396 mű van ki­állítva : 246 olajfestvény, 73 pastelle, aquarelle, kézirajz, réz és aczélmetszet és kőnyomat, 31 épí­tészeti és 46 plastikai mű. A kiállítók közül 163 bécsi, 30 különböző koronaországokban lakik s a többi Németországon. Pest egy művész által van képviselve, ez Dunaiszky szobrász. A hazánkon kívül lakó magyar művészek közöl csupán Marko nevével találkozunk.­­ B­é­c­s­ben egy igen kitűnő jellemábrázoló mű­vészt fedeztek föl. Neve Lewinski, ez ideig ész­revétlenül a közel Brünnben lakott. Az udv. színház igazgatója Laube­ur próbát tétetett a tehetségdús fiatal­emberrel, és a jelen volt számos szakértő egy­hangúlag nagy dicsérettel szól felőle, sőt némelyek Seydelmannhoz a híres német színművészhez is hasonlítást látnak benne. Ilyen fölfedezés nekünk sem ártana, hanem aztán ne­hogy erőszakolt dicsére­tekkel hamis köveket csiszolgassunk ! Kisdedovó intézeteket Magyaror­szágban terjesztő egyesület. —A f. évi mártius 11-kén tartott közgyűlés óta ismét két ala­pítóval gyarapodott az egyleti tagok száma, t. ez. Karácsonyi Ouido és Wodianer Albert urak­kal, kik mindegyike száz pengő frttal szíveskedett az egylet alaptőkéjét növelni. Az első hazai (pesti) ta­

Next