Budapesti Hírlap, 1858. május (99-122. szám)
1858-05-23 / 117. szám
tér hiányánál fogva s hogy olvasóinkat ki ne fáraszszuk, elmellőzzük. A cs. k. államügyészség és a 14 védő uraknak régen várt vád és védbeszédeik valószínűleg szerdán a pünkösti szent ünnepek után fognak megtartatni. KÜLFÖLD Anglia. Az alsóház 19-iki ülésében nem folytatta a Cardwell indítványa fölötti vitákat, hanem egy incidens kérdést tárgyalt. Amaz indítvány tárgyalásának folytatása Disraeli javaslatára csütörtökre halasztatott el. A félebbi ülésben Napier admirál terjeszté elő abbeli indítványát, minélfogva őfelsége feliratban megkérendő lenne, hogy egy bizottmányt nevezzen ki, melynek feladata lenne, a hadi flotta legénységgeli ellátásának legjobb rendszerét kinyomozni. Az indítvány elfogadtatott. A „Globe“ közli azon utasításokat, melyeket az Indiai társulat igazgatósága (azaz: csak névszerint igazgatóság , mert e hatóság az indiai minister alatt áll máj. 5-én a keletindiai főkormányzónak küldött, hogy azokat a keletindiai felkelők iránti eljárásában zsinórmértékül tartsa. Az igazgatóság beleegyezését nyilvánítja a titkos választmány f. é. márt. 25-ki iratában és mga 1. Canning m. é. jul. 27-ki köriratában kifejezett elvekhez, melyek értelménél fogva az igazságot a szelídségnek kell mérsékelnie s a legnagyobb bűnösség eseteit kivéve a legyőzötteknek bocsánat adandó. A vétségek három osztályra osztandók ; először súlyos , rosz szándék által sugallt s árulás és kegyetlenség által fokozott bűnökre; másodszor oly vétségekre , melyeket gyöngeség, elcsábítás vagy a hatalmasabbak parancsai áthágásának következményei miatti félelem idézett elő; végre harmadszor oly vétségekre, melyek inkább a puszta conniventia vagy az oly körülmények közt, midőn a vonakodás veszélylyel járhatott, nyújtott segély jellemét hordák magukon. Csak a vétségek első osztálya lesz a legnagyobb szigorral büntetendő , a többire nézve ajánltatik, hogy a büntetés kimérése lehető szűk körre korlátoztassék. Francziaország. Párisban az orleansi herczegnő rögtöni halála fölötti sajnálat majdnem általános, s ezt még a félhivatalos lapok is bevallják s ők sem tagadják meg tőle a részvétnek néhány melegebb szavait. Sőt a „Patrie“ hosszabb czikket szán neki, melyben erős jelleme, február 24-diki bátor föllépte és fiai iránti szeretete iránt a leghizelgőbb elismerést fejezi ki. A fusio ellenzését pedig legfőbb érdeméül rója fel. „A száműzetésben — úgymond — ő volt a család feje. Tanácsai azon tekintélylyel bírtak, melyet neki szellemi fensősége s anyai czinre kölcsönöztek. Egynél több alkalomnál ritka szilárdságot tanúsított, kivált midőn arról volt szó, hogy az 1856-i forradalom által elszakított két ágnak közeledése eszközöltessék. Ő ellenmondott e szándéknak férje emlékének és fiai becsületének nevében , s az oly jeles államférfiak által s oly nagy gonddal előkészített fusio egy nő kezétől kapta a kegyelemdöfést.“ Az orleanisták közt a herczegnő halála nagy megdöbbenést idézett elő ; többen közölük Londonba mentek. Több tudósítás egyezőleg állítja, mikép a porta a montenegrói vitályra nézve Anglia által tett javaslatokból ekkorig még csak azon egyet fogadta el, hogy tú az ellenségeskedések függesztessenek fel, s azt kívánja, hogy a további ügyrendezetek Konstantinápolyban és pedig a rendes diplomatiai utón eszközöltessenek. Fuad pasa folyó hó 17 ikén kapta meg az ellenségeskedések megszüntetése iránti sürgönyt. Különben Párisban a szultán engedékenységén nem igen örültek meg, mert egyszersmind a herczegovinai török lisztek desavováltását is kívánták, de ezt már Thouvenel nem volt képes a divántól kinyerni. Vájjon képes lesz-e hajlandóbbá tenni azt azon kivonatok irányában, melyekre nézve Franczia és Oroszország a Nord szerint az angol tory kormánynak is beleegyezte mellett megegyeztek? az első a határoknak a párisi congressus idejebeli statusquo elve szerinti megállapítása, a második pedig Montenegro tényleges függetlenségének elismerése. A Nord reméli, hogy a porta engedni fog, s a Nord miért is ne remélhetné ezt ? A montenegrói viszály a békés alkudozás terére lévén átvéve, a párisi értekezlet is munkához fog, daczára annak hogy az angol ministerium állására nézve még teljes bizonytalanságban van. Az első ülés azonban csak megalakulás felé lesz, mert az udvar vasárnap Fontainebleauba megy, hová azt gr. Walewski is elkisérendi. Az értekezlet tagjai különben csak minden második nap tartanak ülést s igy a munka és élvezet folyvást változandnak. Várjon a kiküldő két sorhajó kapott-e parancsot, hogy az adriai tengerre ne menjen , még kétséges. E két hajó már átkelt a messinai szoroson, s a parancsnoknak az „Ind.beige“ szerint utasítása volt, hogy csak Triestben kössön ki, hol a franczia consullal értekeznie kellene. Ha tehát ellenrendelet küldetett, ez csak azt jelenthetné, hogy a hajók térjenek vissza a földközi tengerre. A „Ing.beige“ azonban kételkedik ez ellenrendelet létezésében. Gr. Cavourt a jövő hó első napjaiban Párisba várják. Folyó hó 14-dikén a vessney-i erdőben St. Germain közelében franczia tisztek és a „Figaro“ egyik szerkesztője de Penneur közt, ki Nemo álnév alatt szokott volt írni, véres párbaj ment végbe. A párbaj oka a nevezett szerkesztőnek egy czikke volt a „Figaro“ban, a ki azon illem nélküli modort, melylyel a franczia alhadnagyok magukat társaságokban megkülönböztetik, nevetségessé tette. Ennek folytán felette goromba levelet kapott egy alhadnagytól. De Penneur e levelet felhozta a „Figaro“ utolsó számában, hozzátévén, hogy őt valaki bizonyosan ámítani akarta, mivel az illető levél irmodora olyan, hogy azt csak egy kapus írhatta. A levél azonban csakugyan egy alhadnagytól való volt, aki St. Germain-ben volt helyőrségen. Ez kihívást küldött de Penne úrhoz, melyet ez elfogadott. Találkozásra a fentebb nevezett erdőbön kijelölve. Midőn de Penneur tanúival a helyszínén megjelent, ellenfelén kívül mintegy húsz tisztet talált még ott, kik egy részben a sor gyalogsághoz, más részben a testőrvértesekhez tartoznak vala. A szokott előzmények után megkezdődött a vívás de Penne I és ellenfele közt, ki hkszerint Espinasse tábornoknak egyik unokaöcscse. Az utóbbi kezén sebet kapott s a vívást abba kelle hagynia. A tisztek közöl azonnal Hyéne vértes-testőrhadnagy lépett elő, hogy a párbajt, melyet a valódi ellenfél megsebesülése után bevégzettnek kelle tekinteni, folytassa. De Penne úr kénytelen volt az ajánlatot elfogadni. A párbaj azonban ránézve felette szerencsétenül végződött, mert miután több sebet kapott, ellenfele derekán keresztül oly szúrást tett rajta, mely miatt öntudat nélkül összerogyott. Guerin orvosnak, kit de Penne vitt magával, nem sikerült a vér elállítása. Ezért a sebesültet Pecq-be egy vendéglőbe vitték, ahol még 15-bén halálos vonaglásban feküdt, de barátai életéről lemondtak. A mód, melylyel e párbaj vitatott, az 1815-dik évre emlékeztet, a midőn gyakran a franczia hadseregből 8—10 tiszt is előállott megverekedni a szövetséges hadseregből való egy és ugyanazon tiszttel , míg ez végre elesett. Az illető hatóságok rendeletére vizsgálat rendeltetett ez ügyben; ennek folytán két jelentés lön szerkesztve. Ezen párbaj most Párisban minden újabb és régi kérdéseket háttérbe szorít. A Figaro főszerkesztője Villemessant a császár kabineti főnöke által az igazságügy - ministerhez utasíttatott, hogy vele a legczélszerűbb módról értekezzék, mint lehet e sajnos ügy komoly következményeit megelőzni. E párbajt azóta már egy másik is követte Pommereux úr és Marquis Gallifet guide-tiszt közt, melyet az elsőnek azon nyilatkozata idézett elő, hogy a Pene és Hyene közti párbaj nem párviadal, hanem gyilkosság. Gallifet ezen nyilatkozatot az egész sereg sértésének véve és kihivá Pommereux-t. Mint mondva volt, e párbajos így jelenleg Párisban rendkívüli figyelmet gerjeszt s a legnagyobb mérveket ölti föl az által, hogy a legfőbb államhivatalnokok is tevékenyek benne egy vagy más részt, midőn az Öreg hallgató: „Erre csak előbb gondoltam künn a fészerben. A mint nekem a szomszéd beszélé, hogy ő valakit a fészerbe látott sompolyogni, ekkor azt gondolom , mit akarhatott az ott, ki oda és éjjel besompolygott. S amint fölnéztem s Fritz urat ekként dolgozni láttam, ekkor nyugtalanság fogott el s ez a fészerbe kergetett. Itt minden lehetőt elképzeltem , mit mindent tehet oda benn egy olyan, ki oda besompolyodott. Legelőbb az ácsszekerczét az ajtónál láttam feküdni, mely pedig oda tartozik , hol a többi szerszám van. — Ekkor igy gondolkozom : tett-e valamit azon szekerczével? S ismét elképzelek mindent, a mit csak a szekerczével egy olyan tehet, ki oda éjjel besompolygott. — Az a gondolatom jött, hogy talán a lajtorján lehet valami.De én semmit sem találtam rajta. A függőszéken, mely még ott feküdt, szintén nem volt semmi.Ekkor elkezdem a tekerőcsigákat vizsgálni s végre a kötélzetet.Ime az egyiken volt valami, mintha itt ott valami kemény tárgyba tűződött volna s ez tépte volna meg a kötelet. —Ekkor azt gondolom , ez gyakran megtörténik s ismét le akarom tenni. De megint azt gondolom: különben semmi se lenne ; pedig ha valaki besompolygott, ez akart valamit; s ha a szekercze kezében volt, tett is azzal valamit. Ekkor pontosabban körülnézek és —Isten mentsen meg minden keresztény embert! Ekkor itt is egy szúrás volt a szekerczével csinálva, amott is, és még egy, és ismét egy. Ráhajítom a gerendára , rá akaszkodom, ekkor szétmeredeznek a vágások; azt hiszem, ha egy jármű nehezedik reá, a kötél képes elszakadni.“ Az öreg egészen elhalványodott beszéde alatt. A nő mindig aggályosabban függött ajkán , visszahanyatlott székére alig tudott szólni. „„Ő fenyegetődzött, ““ zokoga a nő. Az öreg nem érte, amit mondott. „Az előtti estve még nem volt,“ folytatás. „Apollonius, urnak szeme van még egy szúnyogszúrásra is. Ő megtalálta volna, midőn megvizsgálta. Már most azt gondolom, aki a szekerceszúrásokat tette, az jelen volt a vizsgálatnál i, s azt hívé, Apollonius úr nem fogja a szerszámot még egyszer megvizsgálni, ha majd holnap szüksége lesz reá. S ekkor besompolygott éjjel“! „„Bálint,““ kiálta fel a nő s vállon ragadá őt, félig mintha kényszeríteni akarná, mondja meg neki az igazat, félig, hogy rajta magát fentartsa. „„Talán csak nem vitte el magával? Bálint, tehát mondd csak!““ „Azt nem,“ monda Bálint. „De a másik függőszéket, mely benn feküdt, s a kötélzetet hozzá, és még többet.“ „„S azon is voltak szúrások?““ kérdé a nő mindig növekedő aggodalommal. Az öreg felesé : „Nem tudom. De a ki tette, nem tudta, melyiket fogja Apollonius úr magával elvinni.“ „„Ha biztosan akart járni, úgy mind akettőt — és én vagyok oka,““ nyögé a nő. „„Sokáig fenyegetőzött, hogy tenni akar neki valamit. Úgy tetteté, hogy ez is csak egyik tréfája. Ha valakinek megmondanám, ekkor komolyan meg fogja tenni.““ „Ki ekként tréfáz,“ mondá Bálint, „az megtesz ily komoly dolgot is.“ A nő oly erősen reszketett minden tagjában, hogy az öreg Apollonius iránti aggodalmát elfeledő a felettes aggodalomtól. Tartania kellett, hogy le ne rogyjon. De ő eltaszitalt magától és könyörgött és fenyegetett egyszersmind. „Mentsd meg Bálint, menszd meg őt. Segíts Bálint ! Ah Istenem , különben én tevem azt.““ Istenhez könyörgött megmentésért s közben mindig felkiáltott : ő halott s ennek ő az oka. Maga szólita Apolloniust a leggyöngédebb nevekkel, hogy ne haljon meg. Bálint szorongásában megnyugtatást keresett számára , a maga számára talált valamit. Ha ez nem nyugtatható is meg, mégis reményt nyújtott, hogy Apollonius már útban van visszafelé. Ő bizonyosan még egyszer megvizsgálta a kötélzetet. Ha szerencsétlenül járt volna, már tudni kellene. Tízszer el kelle ezt előtte mondania, míg a nő megérté, a mit ő gondolt. S ekkor a hírnököt várá a nő, ki a borzasztó hirt meghozhatá, s minden hangra felijedt. Saját zokogását a hírnök hangjának tartá. Bálint végre, miután aggodalmában többé már magán sem tudott segítni, az öreg úrhoz futott, hogy elhozza őt a nőhöz. Nem tudott mit kezdeni, s talán még meg volt menthető, ha valami történik; talán az öreg ur tudott valamit, a mit meg kell tenni, hogy menthető legyen. Az öreg ur kis szobájában ült. — Amint magát mindig mélyebben belefoná a felhőkbe, melyek őt a világtól elválaszták, végre még a kert is idegen lett előtte. Különösen az az örökös kérdés , hogy van Nettenmayr úr ? Azé el öt onnan. Érzé, hogy az ő rendes feleletét: „Szemeim kissé szenvedők, de nincs semmi jelentősége, nem hiszik el többé, s azóta azon kérdésben csak gúnyt látott. Apolloniusnak, bármenynyire szenvedettek vele együtt, az öreg urnák visszavonulása és növekedő emberkerülése nem volt kedve ellenére. Mennél mélyebben sülyedt a testvér, annál nehezebb volt az öreg ur előtt a ház állását elrejteni s a netalán bemondókat viszszatartani, kiktől kertecskéjében nem lehetett elzárni; végre még lehetetlennek is látszott. Apollonius természetesen nem tudta, hogy az öreg ur szobájában oly kínokat szenvedett,melyek, habár képzelődésen alapultak is , egyenlők voltak azokkal, melyektől Apollonius őt megmenteni akart. Itt ült az öreg úr egész nap összeesve az asztal mögött az ő bőrszékében, s régi módja szerint a becsületvesztés minden lehetőségein tűnődött, melyek házát érhetik, vagy mohó léptekkel fel és alá járt, s beesett arczainak prja és karjainak hevesen küzködő mozdulata mutató,a mint gondolatában még a legvégsőt is megtevő, hogy a fenyegetőket elfordítsa. Csak az építészt, ki Apolloniussal jó egyetértésben állt, bocsáták be hozzá. — Az öreg úr, ki a vendég úgy mint mindenki előtt elrejtő bensejét, ennél hasonló tettetést vett észre, s ez csak megerősítőtt azon véleményben, hogy kérdések által mit sem tudhat meg és csak gyámoltalanságot árulja el. Mennél inkább forrongott benne, annál jegesebb volt külseje. Oly állapot volt ez, melynek őrültségbe kellettmennie, ha a külvilág hidat nem vert hozzá s öt erőszakkal ki nem ragadja elszigeteltségéből. (Folytattatik.) Távirati tudósítások. London, május 21. Az alsóház tegnapi ülésében, Palmerston lord egy részben felolvasta Canning lordnak sokszor emlegetett magánlevelét, melyben ez utóbbi megígérte, hogy megküldendi a proclamatio indokolását , mely Outrammel közöltetett. — Disraeli jelenté, hogy ma felvilágosító sürgönyök érkeztek, azonban szerinte kétséges, ha várjon azokat holnap elő lehetend e terjeszteni. A Cardwellféle indítvány mellett szóltak: Collier, Vavyan, Bury,Labouchére, s Bethel, az indítvány ellen :Seymour, E 110 n, Gilpin , s leghatályosabban Brights Graham, Canning benső barátja. Az ellenzék győzelmét sokan veszélyezettnek tartják. A felsőházban Derby lord határozottan megígérte, hogy holnap felvilágosító sürgönyöket terjesztene elő. (Ezen sürgöny lényegét már tegnap közöltük. Az ott becsúszott hiba e sürgöny szerint igazítandó.) Pár is, máj. 21. A felső-rajna megyébeni választásnál Migeon 15,700, Keller-Haas pedig 14,350 szavazatot nyert. — Mint a „Moniteur“ ma jelenti, öt gőzös s egy fregat f. hó 17-én elhagyta T 0 a 10 - t, hogy a nyílt tengeren evolutiókat csináljon. Hírszerint holnap fog megtartatni az első értekezleti ülés, mely egyébiránt csupán a formaságoknak van szánva. Frankfurt, máj. 21. A szövetség gyűés tegnapi ülésében a holsteini ügyre vonatkozó bizottmányi javaslatot, mely egyrészben Hannover indítványa szerint módosíttatott, elfogadta. Lissabon, máj. 17. esti 10 órakor. A királyné épen most szerencsésen s jó egésségben ide érkezett. Az összekötés holnap reggeli 9 órakor leend. Konstantinápoly, május 15. Hírszerint a porta 60 millió pasternyi kölcsön iránt kötött szerződést, az itteni bankárokkal. Durando tábornok elutazott. Hirszerint Lesseps Angolországba fog menni. Hirszerint a kath. miriditák fejedelme a portának felajánlá Montenegró elleni közreműködését , azonban Kemat-effendi ezen ajánlatot visszautasítá. — Prokesch báró, s Butenieff értekezleteket tartottak a nagyvezérei. — Több lovas-ezredek felállításáról beszélnek. Turin, máj. 19. A követkamra tegnapi ülésében, Lanza pénzügyminister a kölcsönt, mint már elfogadott törvényeknek szükséges következményét védelmező, s a Piemontbani kereskedés és ipar helyzetét kedvező színekkel festi. Genua, máj. 20. Durando tábornok, az „Anthion“ gőzösön Konstantinápolyból jővén, 18-án ide megérkezett. Smyrna, május 15. A török s görög vasúti munkások közt heves összeütközés történt, több befogatások eszközöltettek. Athéné, máj. 15. A kamarák ülései bezárattak. A Budapesti Hírlap magánsürgönye. London, máj. 22. Az alsóház tegnap éji ülésében Cardwell a maga megrovási indítványát Clay javaslatára Palmerston, Russell és Gladstone beleegyezése mellett, miután Canning lordot a legújabb sürgönyök teljesen igazolják, viszszavonta, mire a házban általános derültség keletkezett. Gazdaság, ipar és kereskedelem. Pest, máj. 21. Ismét nagyon kevés gabona, alig 900 mérő jött a mai hetivásárra, abból is 430 mérő árpa, 120 mérő kukoricza, 25 mérő tisztabúza, egy helyről, a túrai uradalomtól való volt. Az eladók most feljebb tartották gabonájukat, mint a legközelebb múlt kedden s visszaigyekezni látszanak az eső előtti árakra. Jó búza ment 10 vfrtig, rozs lassan kelt 7 frton, árpa 5 frt 20 frtól egész 6 frtig, zab 5 frtnyi régi árán tartózkodott; kukoricza tömegesen ment 8 vírtjával pesti mérete. — Most már Győrben is ismét mozdulnak feljebb a gabonaárak, s bár az alsók még a pestiek alatt vannak jegyezve, a felsők csakugyan meghaladják azt, névszerint búza 6 frt 15 krtól 7 frt 42 krig, rozs 4 frt 30—45 kr, árpa 3 frt 36 kr — 4 frt, zab 3 frt 35 — 40 kr, kukoricza 6 frt — 6 frt 15 kr váltóban austriai mérete. A repere már Pesten 5 frt 30 krjával sem kapható austr. mérete pengőben, ma az új termést is kérve kérték így a piaczon, de nem adták. Remélhetjük , hogy nyirésre a gyapjúnak is megjön valamennyire az ára, mert Angolországból, honnan eddigelé folyvást leverők voltak a hírek, e tekintetben üzletélénkülést és áremelkedést hallunk, Berlinből és Boroszlóból meg, habár ily kedvező híreink még nincsenek is , de szintén árszilárdulást jelentenek a hírek. Meteorológiai észleletek Budán. Május 19. Megérkeztek. Máj. 22. Gr. Zichy János földbirtokos Szolnokról. Gr. Eszterházy László földb. Adonyból. B. Bánffy Dániel földb. Kolozsvárról. Schiessler Oszkár cs. k. első megyei biztos Jászberényből. Bisenti Frigyes cs. k. első megyei biztos Miskolczról. Dunavizállás: máj. 22. estve : V 8" 6"' 0 fölött Bécsi börze. máj. 22.máj. 21. Nemzeti kölcsön % . . 83«/io 831»/„ Metallique % • • 82»/10 82%, Magyar földteherment. köt. —— 817« Államkötelezvény 5% . .— 311” „ 1839. .— 129 „ 1854 4%!---109% Éjszaki vaspálya . . . 1685 169 Államvasutrészv. . . . 272% 273% Tiszai „ ...— 100 Ferencz József keleti . .— 47 Pozson-nagyszombati. . .— . 19 „ elsőségi— 29 Bankrészvény ....— 968 Hitelintézeti....................... 236% 237 V. Cs. k. arany....................... 8% 108% © 1 2 1 .|O i á *© fl -© •9 ^ 0 a a ► 3 2 1 a ► go á •© ce ja ® 08 ft« 4? 1 £ £ « kJOh -2 a N H O e J* J? ® s ® ® N un CQ •© e* ► d . .5* 90M 1*6 ó.r. 26.d. lOó.e. Köz. 34.31 34.43 32.70 33.48 14.0 20.0 15.5 16.5 2.20132 4.6443 .4.0956 Do DK Ny Ny A lég azon tartalma 0 3.6444- -10. reg. 6 ó. 2. est 10 ó. 6. Felelős szerkesztő : NÁDASKAY LAJOS.