Budapesti Hírlap, 1858. május (99-122. szám)
1858-05-30 / 122. szám
Pest, Vasárnap 122 Május 30.1858. Szerkesnili iroda: Egyetem utcza l-ső sz. a. 2-ik emeleten. BUDAPESTI Kiadó hivatal van: Egyetem utasában, 2-ik szám alatt, földszint. Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj: Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: fél év,re 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 4 kr, többszöriért pedig 4 kr? számit tatik. — Egyes szám 30 pkr. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcaa 2-dik szám, földszint, vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bér me nt e’nyitve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. TARTALOM: Hivatalos rész. Nemhivatalos rész. — Orvosi jelentés. — Zászlóünnepély Jász-Berényben. — Politikai napiszemle. — A kir. kisebb haszonvételek. V. Levelezések. Szentes (Tiszaszabályozás.) A. Némedi (Uj haj a birtokrendezés körül) Napi hírek és események. Tárgyald kttérem. (A bankjegyhamisitók elleni végtárgyalás XXII.) Külföld: Anglia. (A Cagliari ügye.) Francziaország. (A második értekezleti ülés. A montenegrói ügy.) Olaszország. (Szardinia határozata a nápolyi vitaly ügyében.) Távirati tudósítások —Színházi előadások. Börze. Meteorológiai észkeretek. — Dali a vizállás. Tárcza. (Ég és föld között. Elbeszélés. Folyt.) HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. Apostoli. Felsége f. é. máj. 24-ki legfelsőbb határozata által Schögel József altizedest a második csendőrezrednél, egy gyermeknek általa saját élete veszélyeztetésével egy égő ház lángjaiból eszközlött megmentése elismeréséül ezttst érdemkereszttel legkegyelmesebben feldisziteni méltóstatott. Öcs. kir. Apostoli Felsége sajátkezűleg aláirt okmány által Tschopp Antal állandó nyugalomba helyzett orsz. főtörvényszéki tanácsost Gratzban , sok évi hű és sikeres szolgálatai elismeréséül , az austriai birodalom fnemesi rangjára legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. CB. k. A p o s t o l i F el s é g e f. é. máj. 12-i legfelsőbb határozata által az utóbb nevezetteknek legkegyelmesebben engedélyt adni méltóztatott, hogy a nekik adott idegen rendjeleket elfogadhassák és viselhessék, és pedig : Nemes Moitor János alezredes az 58. sz. István főhg gy. ezrednél, a pápai sz. Gergely rend közép keresztjét; Stager János nyugalmazott alezredes az anhalt hgi medve Albrecht-rend második oszt. közép keresztjét; Jaghirami-Fei Miklós nyug. őrnagy, a Johannita rend kiskeresztjét; Gr. Pejacsevich Miklós százados a hadsegédi testületben és a cs. k. Apostoli Felsége hadsegéde az orosz cs. Szaniszló rend második oszt. jelét; Zaremba Lőrincz százados a 21. sz. báró Beischach gy. ezredben, a pármai hgi Lajos rend első oszt. kiskeresztjét; Ebersberg Gyula százados a 14. sz. Lajos hesseni nhg gy. ezredben, a hessenihgi Fülöp rend kiskeresztjét és Báró Rothenthal Henrik nyng. százados, az anhalt hgi medve Albrecht-rend elő oszt. kiskeresztjét. _______ A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Kuzmich Emil volt adóhivatalnokot II. oszt. számvevőségi segéddé végleges minőségben kinevezte. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a soproni országos főtörvényszéki területen Acsády Sándor, hivatalhelylyel Veszprémben, kineveztetett. NEMHIVATALOS RÉSZ. A «Wien. org“ Karolina Augusta Császárné ő Felsége egésségi helyzetéről következő máj. 28-ról kelt orvosi jelentést közöl: „A tegnapi nap s a múlt éj igen kielégítők voltak. Császárné ő Felsége ma reggel tökéletesen ment a láztól. A körülmények ily állásában az orvosi jelentések ezennel bezáratnak.“ Jász-Berény, máj. 27. A mai nap a jászkún kerületekre általános öröm és ujjongás napja volt. ő Felsége legkegyelmesebb Császárnénk a múlt évbeli legmagasb körül kegydús emlékéül a jászokat és kunokat egy egy pompás zászlóval méltóztatott megajándékozni. A császári Fensége Főherczeg Főkormányzó Ur e magasztos ajándék ünnepélyes átadására f. hó 27-dikén, s annak átvivőjéül maga főkormányzói adlamsát gróf Haller altábornagyot jelölte ki. A magas megbízást teljesítendő ő excellentiája f. hó 26-a esti 9 órakor, báró Anyusz helytartósági alelnök úr kíséretében Jász-Berénybe megérkezett, és Jász-Berény határán kívül egy a magas derűs, a cs. k. hatóságok és község képviselőiből, Farkas prépost s lelkész és Jankovics főkapitány urak vezetése alatt állott küldöttség által tiszteletteljesen üdvözöltetett, és számos banderium előlovaglása mellett az előre készen tartott szállásra kísértetett. A már délután kiütött s egész estre tartott zivatar daczára a város utczái valamint a nagy főtér, melyen a magas vendég szállása volt, sűrű néptömeg által jön ellepve, mely ő exeját hangos vidám éljen-kiáltásokkal üdvözlé. Miután ő exeja még a kirendelt bandériumot megszemlélte, a jelenvolt küldöttségek elfogadása következett. 27-n korán reggel taraczk-lövések hirdeték a jelentőségteljes, hőn várt nap feljöttét, melynek megünneplése 9 órakor a cs. k. hatóságok, községi képviselőségek s küldöttségeknek altábornagy s adlatus uz ő excjának tiszteletteljes tisztelgésével kezdődött. Ezen alkalommal ő excja egyszersmind átnyújtó az ö cs. k. Apostoli Felsége által, if. évi máj. 16-tól kelt legfelsőbb határozatánál fogva, a koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben feldíszített jászberényi főbiró Farkas János, s a karczagi volt főbiró Varró Lászlónak az illető rendeleteket. Az arany érdemkereszttel díszített Tóth Sándor laczházai főbiró betegség által gátolva volt a megjelenésben. E közben a részint lóháton, részint gyalog, nagy számmal kivonult bandérium a templom előtt állott fel. A sanctuariumban a testőrség, a templom hajójában pedig a bandériumnak egy osztálya képezett sorfalat, a többi tért sűrű néptömeg tölté be. Miután Haller gróf altábornagy s adlatus an . exoja a templomba megérkezett, a két uj zászló két testőrtiszt által a két zászlótartó segédlete mellett előhozatott, és a szentély közepett felállíttatott, mire a főtiszt, prépost és jászberényi lelkész az ünnepi nagy misét tartott. Azon benyomás, melyet mindkét zászló megjelenése az egész gyülekezetnél előidézett, mélyen érzett örömáthatott volt. Mindegyike a két zászlónak pompás mű. Az ezüst lándzsahegy szélesebb részein tölgy és babér levelekből képezett arany koszorúban a legmélyebben tisztelt legkegyelmesb Ajándékolónő névjegyeit tünteti föl. Maga a zászló a lovas zászlók formájára a legnehezebb világos kék selyemkelméből készült, gazdagon és fényesen a legizlésteljesebb legművészebb ezüsthímzésekkel borítva, s az egyik oldalon egy arany alapú érem a szeretett legmagasb Uralkodó pár arczképeit azon érem mintái szerint mutatja, melyeket a kerületek a múlt évben a boldogító legmagasb körút örök emlékére vezettek ; a másik oldalon az illető kerületek czimereit, az egyik zászló a Jászság , a másik az egyesült nagy és kis Kúnság czimerét meglepőleg szép hímzésben kivive. — A szintoly pompásan mint izlésteljesen kék alapon ezüsthimzésekkel fedett zászlószalagok feliratai — egyformán mindkét szalagon — igy hangzanak: Erzsébet Császárné és Királyné, továbbá az egyik szalagon . A Jászoknak 1857, a másikon : A Kunoknak 1857. A szalagok végén a birodalom, a legmagasb császári ház, a bajor kir. ház és Magyarország czimerei látszanak szintoly művészi himzés-munkában. Az ünnepélyes isteni tisztelet be lévén fejezve ő excja a két zászló elővitele mellett kíséretével a templom elé ment, hol maga az ünnepélyes átadás ténye végbement. Megható beszédben fejté ki e excja ezen tény mély fontosságát, a pompás dicső ajándék által tanúsított legmagasb császári kegyelmet, az azzal egybekötött magas tiszteletet, de egyszersmind kerületeknek ö Felségeik által oly kegy teljesen kitüntetett népei által elvállalt állandó hűség és örök hála kötelezettségét is. A föllelkesedett számos néptömeg hálája és örömének viharos kitörései által sokszor félbeszakittatva adá át excellentiája ezen drága palládiumokat jövő tartóiknak. A hála, a legmélyebb hódolat, az örök változatlan hűség lelkesedett lángoló szavaival válaszolt az egész lovaglás jász és kun nép nevében Váry Szabó István testőrparancsnok, ő excra beszédére a bandériumok és az egész nép szűnni nem akaró, a legünnepiebb zászlóesküt helyét pótló örömkiáltások közt. Azonban ezen öröm akkor tört ki legzajosabban, midőn ő excja kegyesen megígérte, hogy a hűs lovagias jász s kun népnek itt oly hangosan s örömteljesen nyilvánított próbált érzületét Ő Felségének tudomására juttatandja, s a legfelsőbb trón lépcsőihez teendi le. A nagyszerű ünnepély végpontját végre egy a Főherczeg Főkormányzó Urő császári Fensége által teljes bőkezűséggel s pompával ellátott lakoma képezé, melyhez a császári királyi hatóságok , s a testületek s községek egyéb képviselői szerencsések voltak meghivatni. A lakoma után az ősi mondadús Lehelkürtje altábornagy s adlatus ur ő excjának bemutattatott, melyből ő excja Ő Fel sége, legkegyelmesebb Császárunk s Urunk, Ő Felsége legkegyelmesebb Császárnénk, s az összes Császári ház egésségéért ivott; mely toaszok dörgő éljenekkel fogadtattak s kísértettek. A lakoma után Ha 11 er gróf altábornagy s adlatus az ő exoja, a banderium kíséretében, s a nép éljenkiáltásai közt, megkezdő visszautazását. Pest, május 29. 14. (Politikai napi szemle.) Ez idén sok ember elrontotta magát az által, — hogy egyes szép nap melegétől elcsábíttatva — téli ruháitól elvált, másnap pedig dideregve járt a rögtön visszatért hidegben. Okuljunk e példán, mely a politikai időjárásra nézve is alkalmazható. Tegnap már is közel voltunk ahhoz, hogy — bocsánatot a merész költői hasonlatért! — a bizalmatlanság bundájából kibújtunk , s ime ma ismét hidegebb szellő fű és az ég újra borul, mintha mégis zivatar készülne! Lyons angol admirál parancsot vett, hogy a Máltánál horgonyzó angol hajdsereg egy részével az adriai tengerre menjen s miként ma értesülünk, oda már meg is érkezett. Anglia magatartása a montenegrói ügyben oly homályos és elmosódott, hogy valóban nem tudjuk, miként magyarázzuk e legújabb flottamozdulatot. A valószínűség a mellett szól, hogy Anglia Francziaország föllépésének ellensúlyozására siet az adriai tengerre, hanem az mindenesetre azt mutatná, miszerint a fönnforgó viszály végképeni kiegyenlítésében föltétlenül még nem hisznek s attól tartanak, hogy a franczia hajók tán mégis kelletén túl maradhatnának a gravosai kikötőben. Ez utóbbi nem is lehetetlen. Párisi tudósítások szerint az ottani külügyministériumban határzottan tagadják, hogy Algérira és Eylau hajóknak visszatérési parancs küldetett volna, sőt valószínűnek mondják, hogy az angol flotta oda érkezte után a Toulonból minap kiindult hat franczia hajó szintén Ragusa közelében fog horgonyt vetni,mert ha Anglia egész flottillával előrukkol,szégyen lenne Francziaomágra nézve két hajó által képviseltetni. Tehát lassanként mégis valósul az, amitől hetek előtt tartottnak, a tetemes tengeri erők együvé gyülekezése. A conferentiától, ha nevének megfelelne, azt kellene ugyan várni, hogy minden gondolható bonyodalomnak elejét fogja venni, hanem azon buzgalom, melylyel egyik részről a conferentiát európai areopággá akarták tenni, a másik részről oly élénk ellenállást idézett elő, hogy e tanácskozások most minden értéküket elvesztették s nem képesek a világrésznek semmiféle praktikus szolgálatot tenni. Ismétlik ugyan, miszerint Oroszország kísérletet akar tenni, a porta főnöksége alatt élő keresztények helyzetét szóba hozni, s hozzáteszik (ami egyébiránt százegy szempontból nevetséges !) hogy Montenegro külön küldött által a conferentiától kikötőt akar kérni (mintha a conferentia Európából egyes darabokat csak úgy elajándékozhatna!) de nem hiszszük,hogy mindezen kísérleteknek a conferentia tanácskozási körének tágítására sikere leend. Hiszen, ha a diplomaták egyszer belenyúlnának e darázsfészekbe s mindent érinteni akarnának, a mi Európában fájó és orvoslásra szoruló, vagy legalább annak tartatik, akkor nem négy hétig hanem négy évig együtt ülhetnének s mindazáltal az ötödik évre is maradna még tenni való. ■— Aztán nem is kellemes ám az ilyen munka, legalább nem oly kellemes , mint a fontainebleaui mulatság, melyet e miatt félbe kellene szakasztani. E mulatság is „égető“ kérdést szült: Hübner bárónak adtak-e meghívó jegyet vagy sem ? ez volt a vita tárgya; egyik azt mondta: nem, a másik: igenis. A dolog valósággal ekként áll: a császár a meghívandók tömegét két csoportra osztá, az egyiket két hétre, a másikat csak egyre hívta meg; ez utóbbiak természetesen csak az első hét folyama alatt vették a meghívó jegyet s ezek közt volt Hübner báró is. Ő tehát meg van híva, de csak 8 napra; van-e ezen 8 napnak is diplomatiai jelentőssége, másoknak 14 napjához mérve, nem tudjuk, ennyire valóban nem vagyunk beavatva az udvari etiquettebe. Angliában a miniszerkrízis elvonulta után ismét a Cagliari-ügygyel kezdenek foglalkozni s a „Times“ e kérdésben egy mondhatlanul heves czikket hoz. Az ember szinte megijedne lármájára, ha nem tudná, hogy a szerencsétlen indiai toll- és parlamenti harcz után más tárgyat kell előrántani, mely a közvéleményt foglalkoztatni s azt, aki szóba hozza, népszerűvé tenni képes. Majd meglátjuk, mennyi tett követendi e roppant lármát. Igaz ugyan, hogy — a „Morning Advertiser“ szerint — az admiralitás parancsára ismét nagyszerű hadi készületek téteznek az angol partokon , hogy a hajók utasítást vettek, miszerint minden perczben arra készen tartsák magukat. De ezen nagyszerű készületek csak nem lesznek Nápoly ellen irányozva, mely — ha már az erősebbnek korlátlan joga van a gyöngébb fölött — az angol tengeri erőnek tizedrésze által is leterithető ?! .... Miként e sorok kezdetén mondtuk, nem tudni, minő időjárás lesz holnap s igy az óvatosság nem árthat, mert ily változó időben nincs veszélyesebb dőlés, mint könnyen öltözködni és könnyen hinni! A királyi kisebb haszonvételek (regálék). V. Ily viszonyok közt fejlődvén ki hazánkban is a regalejogok, igen természetesen történt, hogy főleg az Ulászló király uralkodása alatti gyászemlékű pórlázadás óta törvényhozásunk által azon általános elv állíttatott föl, miszerint a vadászat, halászat s madarászat joga kizárólag a földesurakat illeti, s a jobbágyok azt nem gyakorolhatják anélkül , hogy foglalási bűntényt ne kövessenek el. Nevezetesen az 1504 : 18; az 1514 : 60; az 1729 : 22; az 1802 : 24; s a máriateréziai úrbérrend VIII. czikkelyében foglalvák azon törvények, melyekben a vadászat tilalmaztatik. Nehéz meghatároznunk, hogy ezen törvények szigorú ifjúságában volt-e nagyobb, vagy csak az idők folyásával növekedett olyanná milyen még jelenben is, hanem annyi bizonyos, hogy egy elvnek változhatatlansága minden időkből észrevehető azokban. Ezen elv az, hogy a vadászati jog folytonosan úgy tárgyaltatott, mint a földesurnak kizárólagos magánjoga, s hogy a ki az ellen vét, nemcsak a legféltékenyebben őrzött magántulajdont sérti meg, hanem egyszersmind közbüntényt követ el, innen van, hogy nálunk a vadászat s madarászat a büntetőjognak vált tárgyává. Keresvén ezen sajátságos tüneménynek indokait , kútfejét, midőn tudjuk, hogy a vadászati ügy más országokban már a 11-dik - 12-dik században is szoros kapcsolatba hozatott a hűbéri kiváltságokkal: a feudális kényuralom túlsúlyában találhatjuk föl azt. Mennél inkább hajlott ugyanis a földbirtokos osztályt képviselő s tulajdonjogra képesített nemesi rend a zabolátlanig felé, annyival lazábbak , ingatagabbak lőnek az állam kapcsai s bizonytalanabb az egész jogrendszer, mig végre a kedves hűbérrendszer ököljoggá nem fajait el, mely alatt hatalom és jog, erőtlenség és jogtalanság azonosnak tekinteték. Miként Németországban tudniillik, úgy hazánkban szoros tilalom alá tétetvén minden erdőségi allodiális természetű legelőtér, a tulajdonos jogosítva érzé magát az eltilalmazások által nemcsak saját kiváltságát biztosítani, hanem ezek ellenében másokat a szerzésmódtól is megfosztani. A hűbéri uralomból származott ezen jogbítorlás lassan kint annyira ment 1.1., hogy a 13 dik században már sokalná a gyöngébbek s alattvalói sorsra jutottak tulajdonát és szabadságát, s igy történt, hogy csakhamar a községek erdei is hasonló estilalmazások alá kerültek mint a magánosokéi, aminek következtében végre, valamint az erdei haszonvételek, úgy különösen a vadászati jog is általában mindenütt elveszte szabad tulajdoni jellemét s vált korlátozott szolgalmi joggá. Különösen előmozdítá ezen körülményt a császári hűbéradománylevelek szövegzete, mely szerint tudniillik az, ki hűbéri