Budapesti Hírlap, 1858. május (99-122. szám)
1858-05-02 / 100. szám
Gymnasiumügy. n. Bécs, ápril 28. A szóban levő röpirat szerzője úgy találja, hogy „a tanszabadság , az értelem fölvilágosítása szép dolgok, de nálunk nincsenek helyén. Éjszaki Németországban meglehet.“ Köszönjük ugyan e bókot, de osztunk azon nézetet, hogy a 10 éves gyermek tanítása inkább az emlékezésre mint az értelmes átgondolásra , melyre nem képes, legyen irányozva. Az iskolának nem szabad ugyan téveszméket az emlékbe sajtolni, de a memorizálást gyermekeknél egészen nem mellőzheti. A nyelveket leginkább az emléktehetséggel fogjuk föl; azért látjuk e részben legvilágosabban a hiányt. A latin nyelvben jelenleg kétségtelenül hátrább maradnak a tanulók, mint azelőtt, s a görög nyelvben nem sokkal jobban boldogulnak. Ennek hátrányai különösen a birodalomban feltűnők. A fölött lehet vitázni, váljon a „humanitás“ szempontjából elsőséggel bir-e a görög nyelv a latin fölött, de azt tagadni nem lehet, hogy az európai cultúra a latin nyelvben gyökerez , az a vallásnak, és a birodalom jogi - történeti múltjának nyelve. Amint ezzel egyetértünk, úgy osztjuk a szerző azon indokolt nézetét, hogy mind a tanuló, mind a tanító „kinek azon képességgel kell bírnia gyermekek és férfiakat is ugyanazon tárgyban oktatni“ mind az igazgató túlterhelték. A tanárok képessége iránti nagy követelések ellentétben vannak egymással a dolog mélyére tekintve. Minden tanár köteles az egész gymnasium tantárgyaiból kiáltani a tanári szigorlatot , minek következtében a tanítók mindenben csak közepesek. Ex omnibus aliquidat. Ha meggondoljuk, hogy majd minden tanár különböző , egymástól értelmi képességre meszszeálló osztályokban foglalatos, s némelyik mind a nyolcz osztály foklejtőjén föl és lemozog; s hogy mily nagy emberismeret s színészi tehetség kell ahhoz, ily rögtöni átmeneteknél minden osztály értelmiségéhez alkalmazni a tárgy előadását, fölfogását, a modort, a hangot? — Képzelhetni az eredményt. — Nyomatékosan említi fel szerző, miszerint ezen túlzott követelésekhez mérve mily szerény jutalom s mily ritkán emelkedő javuló állapot vár e korra. A Szerző javaslatai röviden ezek : a tanórák 20-ra szabandók; a latin nyelv órái szaporítandók ; a görög nyelv tanulása a lycaeumban vegye kezdetét; a mathesis és physika órái a 3 és 4-ik osztályban leszállíttassanak ; a természethistoria hetenkint két, német nyelv és földtan 3 órát tegyen az alsó négy osztályban, vagyis gymnasiumban. Ha az igy alakított gymnasiumban a tanonczoknak alkalom adatik ingyen rajzolni tanulni , megszűnik a reáliskolák szüksége. Ekkor sokkal több tanoncz fog a gymnasiumokba csődülni , mint jelenleg. A lyceumbai fölvétel a latin és német nyelvbeni szigorú vizsgálattól föltételeztessék; a mtttanodába fölvétel a rajzolástól. A polgári életbe egy két éves polgári tanodán át, valamint a gymnasiumból egy felsőbb polgár- vagyis reáltanodán át lehetne átmenni. A lyceumból az egyetembe átmenet mathematikas természettanra szorítkozó szigorlattól legyen föltételezve , mert népet irodalom és görög nyelv nem nélkülözhetlenek egy magas hivatáshoz, államhivatal, orvosi, vagy törvénytudós sat. pályához. Pest, ápril 29. (Indítvány egy gyümölcscsarnok állítására) Más városokból gyakran hoznak lakjaink előre törekvést ismertető és előre törekvést sürgető leveleket. Budapesttel úgy vagyunk, hogy fejleményeiben benne élvén, talán némileg kevéssé is veszszük azt figyelembe. Pedig a társas élet központi fejleménye sugárként hat ki a vidékekre, s ha azt ismertetjük és mozgatjuk, bizonyosan használunk a vidékek polgáriasodási előmenetelének is. Sokan kárhoztatják a nagyvárosok fény után törekvését, haszontalan, elveszett költségnek tartván, mi a lakosság mulatságának, élvezetének gyarapítására történik. Mi úgy gondolkodunk e tárgyban,hogy az ember munkásságát az életkedv hatványozza, s ha a nagyvárosok népének szorgalmát kifejteni akarjuk, alkalmat kell neki nyújtani, hogy élvvágyát kielégíthesse. Fővárosoknál ez az ország főrendű gazdag lakosságára nézve is figyelmet érdemel. Gazdag ember nem fog sietni az életnélküli fővárosba, hanem a nagyvilágban fogja fölkeresni a helyet, mely élvvágyát jobban kielégíti. Ha fő urainkat el akarjuk szoktatni a külföld fővárosaiban keresett élvezettől, gondoskodnunk kell számukra, hogy azt itthonn találják föl. Ily kettős szempontból minden csekélységet figyelemre méltónak tartok, mi fővárosunk csinosítása, kényelmesebbé tétele, és élvei szaporítása tekintetéből történik. Ezért akarunk szólni egy ártatlan és hasznos élvnevelőről. A lipótvárosi József tér sétatérré alakítása szorgalmatosan foly. De még a többi városrésznek nincsen sétatere. Majd lesz, mert mindeniknek vannak olyan térei, melyek piaczul úgy sem használtatván, sétatérré alakíttatásukat várják. Eddigi sétatéreink kávéházak és fagylaldák állításában keresték élénkíttetésük eszközét. A múlt őszszel szóba volt már hozva egy gyümölcscsarnok, de télire nem a maga idején. Azért a fölszólalás pusztában elhangzó szó maradt. Mi ezt a József térre nézve ujlag szóba hozni annál érdekesebbnek tartjuk, mert az ott épülő sétatér megnyitása épen gyümölcsérésre esik. A jó és szép gyümölcs nyári hőségben egy a legegésségesebb és legfrisszebb eledelek közöl. Árulnak Pest utczáin sok szép gyümölcsöt, de nincs hely, hol a mulatni kívánó ember csak egy tányérkával is ízletesen megehetne. Az ez által adható élvezetre, mulató helyeink közöl még egy sem fordított illendő figyelmet. Ha lehet is némely frisítőkben néha gyümölcsöt kapni, az értékén túl drága és többnyire hitvány. De nemcsak az e czélra különösen kijelölt józsef téri új sétányon tartanám én érdekesnek, hanem egyebütt is a gyümölcscsarnokok fölállítását. Íme mintegy 60 kávéház áll fönn Pesten, a mellett a sok kurta kávéház,úgynevezett pótkávémérés. A nagy kávéházak a különböző állású férfi seregnek szórakozásra s összejövetelre elég alkalmat adnak. Magasabb rangú hölgyek számára egyetlen egy ilyféle hely létezik, az „angol királyné“náli nősalon. Távol tőlem, hogy nőinket nagyon kávéházasokká akarnám tenni, de adjuk meg, mennyire illik és lehet, nekik is a magukét. Igen sok lisztes nő van Pesten , ki munkából él s csak úgy jól esik neki is egy kis szépirodalmi lapolvasás, egy kis szórakozás, mint a férfinak. Hogy hosszadalmasan ne fejtsem a különben is könnyen érthető eszmét, ily czélra legalkalmasabbaknak vélném én a gyümölcscsarnokokat. És mily jótékony hatása volna ezek fölállításának gyümölcstenyésztésünk nemesítésére és előmozdítására is, nem említvén azt, mi szükségesképen e csarnokok eszméjének mögötte áll, hogy az ezekkel együtt fejlődő gyümölcskereskedés,nyers, aszalt s máskép kész. NAPI HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, május 2. * Május első napja tegnap a fővárosi közönségnek megnyitá a szabad természetet fris zöld fáival, bimbózó virágaival, jó levegőjével, kellemes mulatóhelyeivel. A szabadba vonuló családoknak e napon igen kellemes szép idő kedvezett, csak a délután volt egy kissé szeles. Akik elfoglaltatásuknál fogva a városban voltak kénytelenek maradni, azok május elsejét egyegy kis virágbokrétácskában élvezték, mely e napon a divatos ajándékok közé tartozik, vagy egyegy májusfában, melyet utazóinkon itt ott fölállítva látunk, tele aggatva piros és fehér boros palaczkokkal, szalagokkal stb. Említésre méltó eseménye e napnak az, hogy a nemzeti szinház ifjú művészpárját Lendvay Mártont és Fánosy Ilkát e napon kapcsolta egybe a házasság rózsaláncza , mely a szinművészetünkben oly emlékezetes „Lendvay“ nevet a múltból a jövőbe fonja át. A tavasz a föltámadás jelképe 1 * A pesti lovaregylet kisebb választmánya azon 200 db. aranyat, melyet 0 cs. k. Felsége a pesti szekérversenydijakra rendelt összegből a lótenyésztés érdekében fölhasználását az idén is utalványoztatni s a választmány rendelkezésére bízni méltóztatott — két egyenlő részre felosztani határozta akként,hogy 100 arany oszfejérvári és 100 arany az aradi versenytéren mint államdij legyen kitűzve s az ezen államdijakért tartandó versenyeket a H. oszt. államdíjra nézve fennálló feltételek szabályozzák. Az akadémia m. hó 26-ki ülésében jeles történészünk Szalay László egyik szerkesztés alatt levő munkáját kívánta a történelmi osztály figyelmébe ajánlani, mely Erdély és a porta közt egykor fennállott államviszony meghatározását tárgyazza. Ezen feladatot akarván Szalay László Báthory István és Kristóf korszakára nézve nagyobb, kimerítő munkával megközelíteni, melyből több czikket fel is olvasott, fölkérte az akadémiát, hogy miután köztudomásra a cs. k. udv. és álladalmi levéltárban számos ide vonatkozó oklevél találtatik, eszközölné ki az akadémia illető helyen, hogy a levéltár erre vonatkozó okmányait átvizsgálhassa. Az ülés késznek nyilatkozott e szándék pártfogolására s az elnökség erre nézve a szükséges lépéseket megteendi. Ezután a titoknok egy emlékiratot nyújtott be egy tudományos expeditio ügyében őseink hátrahagyott maradékai és rokonai fölkeresése végett. Ez emlékirat Gáspár János által aláírva Budán kelt. Ez véleményadás végett a történeti bizottsághoz utasittatott. Végül jelenté a titoknak , hogy az akadémia évkönyve ezentúl mint határozva volt értekezések alakjában is kiadatik. Eddig elő két értekezés van kinyomva, s más kettő e napokban készül el. * Az országos tébolyda a közelebb közlött Programm szerint egyike lesz a legnagyszerűbb közintézeteknek. Álland a budai részen, az úgynevezett Lipótmezőn; az épület a hozzátartozó udvarokkal, kertekkel és sétahelyekkel 80 catastr. holdon fog állani, s 80 elmebeteg elhelyezése fölszerelve Pest- Buda, Sopron, Pozson, Kassa és Nagyvárad kerületeiből fogad be betegeket. Egyik osztályát képezendi a gyógyosztály 300, s az ápolda 500 betegre. Azonban a termek tévessége mellett szükség esetében 800 betegnél is több lesz ott elhelyezhető. Főtekintet lesz arra , hogy az épületek mind küldisz, mind kényelem, mind fekvés tekintetében a legjótékonyabb behatást gyakorolják a beteg kedélyére. A nem,valamint a betegség különböző fokai és az egyéni műveltség és szokott életmód tekintetéből több apró osztályok és elkülönítések lesznek, valamint széles, világos és egésséges tornáczokról, elkülönített kertekről, sétahelyekről és társas s külön fürdőkről is gondoskodva lesz. A hivatali és gazdászati épületek a központban lesznek, összekötve bár a tulajdonképeni kórházakkal, de külön fedél alatt. Jó és kellemes ivóvízről és a fürdőkhöz és konyhákhoz megkívántató vízmenynyiség elegendőségéről is kellő gondoskodás lesz, szemmel tartván a támadható tűzvész esetét, az épületek úgy leendőnek elhelyezve, hogy az oltószereket minden irányban a leghathatósabban lehessen használni. Az építészi tervek három legjobbika 3000, 2000 és 1000 pft díjban részeltetik, és azokat f. é. júl. 20-ig kell benyújtani. * A Religio szerkesztője főtiszt. Zaka Ev. János az eredeti bűn nélkül fogantatott boldogságos szűz tiszteletére készítendő egyházi énekre 8 aranyat tűzvén ki pályadíjul, a határnapig 36 pályamű érkezett be. E munkálatok Mészáros Imre vadkerti esperes, Báltay Valér pannonhegyi tanár és Szepessy Imre pesti főgymnasiumi tanár urak által megbiráltatván, a jutalom az e jeligét viselő műnek ítéltetett oda. Akár nyerek akár nem, szűz Máriát dicsérem. Felbontatván a jeligés levelke, a mű szerzőjéül Szabó Imre esperes és felső iszkázi plébános tűnt ki. A pályadíjnyertes költemény a Bel. május 1 -i számában olvasható. * Dr. Cohn L. J. pesti gyakorló fogorvos és annak fia dr. Cohn L. F. cs. k. szabadalmat kaptak egy oly találmányra, mely rendkivülisége és nagy czélszerűsége által méltó a felemlítésre. Dr. Cohn úr t. i. legújabb találmányánál fogva oly egész fogsorokat készít, melyek a mellett hogy egy cseppet sem alkalmatlanok, és az evésben a valódi fogakat csaknem teljesen pótolják, a betevés és kivevésnél sem okoznak legkisebb kényelmetlenséget, mert minden rugó to 11 , vagy kapocs nélkül készülnek. E szerkezetek rendkívüli előnye az, hogy e fogsorok alul fölül egy pillanat alatt betehetők és kivehetők, és csak a légnyomat segélyével oly erősen állanak, hogy az evés velük a legtökéletesebben történhetik, és a leggyakoribb tisztítást engedik, mi a szájt megóvja a kellemetlen szagtól. Továbbá gépezetük nem lévén, tartósabbak is, és nem rongálják meg sem az inhust, sem a még meglevő fogakat. Mi személyesen meggyőződtünk e találmány jelességéről, s ki magát ez iránt érdekelné, hasonlót tehet a nevezett orvos úr józsef téri szállásán (Vogel ház második emelet). * A tavasz meghozza éneklő madárkáit az operának is, némelyek szerint C h a r to n Demeur k. a. az olasz opera tagja, mások szerint D e-Ru d a Róza (Bogya) k. a. fog a nemz. színpadon vendégjátékokra szerződtetni. Az utóbbinak fényes sikerével telvek az Olasz lapok. Jelenleg Milanóban a Theatro della Cannobianán szerepel s Rossini Sevillai borbélyában arat diadalokat. Ez illetékes lapok által mondott nagy dicséretek és azon körülmény, hogy Róza k. a. testvérünk, szerződtetését igen kívánatossá teszik. S ha az ág két énekes madárkát is megbizhat, még Charton Demeur k. a. sem lesz fölösleges. * A „M. Futárt“ erdővidéki levelezője arról tudósítja, hogy azon kicsiny 22 faluból álló járásból tavaly 280, s ez idén 100 székely vándorolt ki Moldva és Oláhországba, pedig ama kis vidék 16 szeszgyára bizonyítja, hogy ott a gabna bőségben megterem, s ha a pálinka oly kapós nem volna, kenyér is jutna bőven. * Kolozsvárt a távirdavonal szintén nemsokára kapcsolatban fogja hozni a nagyvilággal. A telegrafi állomás számára ugyanis már rendezik a szállást és TÁRCZA. Őstörténelmi tanulmányok. Vájjon léteztek-e emberek a földön a legutóbbi földtani korszak előtt. .. (Folytatás.) Már vájjon lehet-e alaposan keresni, habár csak távoli összeköttetést is az ekkép jellemzett korszakok, s az emberi nemnek mythologiai korai közt ? Vájjon a látszó hasonlatosság feljogosít-e bennünket arra, hogy a költők képzelődése által fölékesített hajdankori mondákban valami többet lássunk oly fogalmaknál, miket egyedül erkölcsi szükségek s vallási ihletések sugallottak ? Szóval, vájjon lehet-e azokban már szinte kiveszett emlékeknek bizonyos visszatükrözését ismerni föl ? A rendes osztályozás ez volt: arany, ezüst, réz s vaskor. Bizonyos, hogy ezen osztályozás eléggé helyesen jelöli ki a polgárisodás kifejtését, az érczeket illetőleg ; az arany megelőzte a rezet, mely viszont megelőzte a vasat. S az ősmonda ugyanakkor leírja, hogy miként lesz az élet folyvást bonyolultabbá : kezdetben az ember minden gond nélkül élvezé a föld örök s termékeny tavaszát; de korról-korra minden kevesbül s elfogy, egyszersmind a mesterségek keletkeznek s terjednek, de másrészről a romlottság is keletkezik s terjed. Ezen képből csak három vonás maradhat meg: némi általános tavasz, vagy legalább a földgömbön elterjedt egyformább hőmérséklet, az érczek egymás után következése, s az életnek ezzel együttjáró bonyolódása. A többi ellenkezik ama bizonyítványokkal, melyek a történelem hiányában, a földgömb utolsó rétegeiben maradtak följegyezve. Az első emberek, nemhogy oly tétlenségben éltek volna, melyet semmi szükség sem ösztönzött, hanem inkább kovákat köszörültek ki, hogy szerszámokat s fegyvereket készítsenek maguknak, nemhogy békében éltek volna egy egészen szelíd földön, hanem inkább folytonos harczban voltak a hatalmas állatokkal; nemhogy fölebb állottak volna utódaiknál, értelmiség s erkölcsiség tekintetében, hanem inkább csak nagy fáradsággal nyiták meg az erkölcsiség s értelmiség első barázdáit. Virgil más hagyományt követett : ő csupán két kort számít. Az elsőben minden közös volt: nem volt osztott földbirtok, s a föld bő termést adott, a nélkül, hogy kívántak volna attól valamit : ekkor Saturnus uralkodott. De erre Jupiter uralma következett, ki nem akarván, hogy birodalma zsibbadásba merülve maradjon, mindezen kedvező viszonyokat megváltoztatá, mérget helyzett a fekete kígyók fogaiba, szabadon ereszté a ragadozó farkasokat, s elrejté a tüzet, hogy igy az embereket a különböző iparágaknak gondolkodás általi feltalálására kényszerítse. Ha ezen ős mondaszerű s költői előadást akkor akarnak alakítni, miszerint abban a valóság vázlatát, árnyát találhassuk fel, azt mondanék , hogy az első kor az özönvízi időszakbeli emberek létezésének, a kő ős eredeti használatának felel meg, midőn az emberek mindenben még csak kezdők lévén, életmódjok csak kevéssel emelkedett fölül a nagy állatokén ; mig a második kor az érczeknek a társadalmi alaprajzba behozatalát s egyszersmind az összes viszonyoknak fokozatos bonyolulását képviseli. Ha még tovább akarnók folytatni ezen ingatag hasonlatokat, azt mondanók, hogy Saturnus az ég s a földnek ezen ősi fejedelme, ki alatt az egyszerűség s egyformaság virágzanak; a régi ember s amaz özönvizi törzsek jellege, melyeknek csekélyebb szellemi tehetségüknél fogva semmi kilátásuk sem lehetett arra , hogy az első pólyákból kinőhessenek ; s hogy Jupiter, ki oly durván üldözi az agg Saturnust, ki nem tűrheti, hogy birodalma mozdulatlan zsibbadásban sorvadjon el (nec torpere gravi passus sua regna vetero), az uj ember s ama vállalkozó törzsek jellege , melyek keresnek, gondolkodnak a feltalálnak. Kétségkívül óvakodnunk kell attól, hogy szerfölött nagy valódiságot tulajdonítsunk ezen ősmondáknak, melyek annyi különböző megfejtéseknek adnak helyet, s kivált attól, hogy amaz alkhimistáéhoz hasonló illusiót ne csináljunk magunknak, ki olvasztó tégelyének hátterében sohasem talált más aranyat, mint a melyet maga tett oda. Azonban mégis van azokban az őskori s messze távolba helyzett dolgoknak valami oly visszatükröződése, mely a szellemet elbájolja s magához vonzza; s itt is, valamint több más pontban is, a költészet a magasabb tudománynak oldala mellett halad. V. A történelem, midőn az őskor felé megy vissza, mindenütt egy oly pontot ér el, hol megszűnnek a könyvekbe, vagy a kövekre, vagy az érczekre felirt okmányok; s midőn azok megállapodnak, a történelem szintén megállapodik; nem bírván egyéb anyagszerekkel, az elbeszéléseken, feliratokon, szóval, azon okmányokon kívül, melyek közvetlenül s közvetve a régibb időkből erednek. Ez oly it, mely rögtön vágatik el; addig azon utat követték : egyszerre az emlékek hiányzanak ; s az utas, t. i. a történetíró megzavarodva állapodik meg ezen hézag előtt, melyet nem képes átugrani; noha folyvást meg van róla győződve, hogy a történelem valósággal még igen messze terjed, az általa elért ponton túl. Az emberek sokáig nem tudtak írni, s midőn eszméiket , évkönyveiket, festmények, hieroglyphek, squipókban lerajzolni kezdék, ezen okmányok, miknek megőrzését semmi sem biztosítá, elvesztek ; s csupán amaz aránylag sokkal későbbi korszakokat illetőleg jutottak el hozzánk évkönyvgyűjtemények, midőn némely papi testületek, hatalmas királyok, s alkotmányszerüleg fennállott aristokratiáknak szükségük volt arra, hogy az eseményekről sorjegyzéket vigyenek. Minden régi nép, midőn oly társadalmi állapotra jutott el, melyben évkönyvek szerkesztése lehetségessé lett, saját múltjára fordítá figyelmét, s észrevévén ezen, annak kezdetén létező nagy hézagot megkisérte annak betöltését, némely homályos hagyományok, s főleg a képzelődés segélyével. Innen erednek ama korok, ama napok, amaz örökös tavaszok, ama hosszuéletü emberek, ama kegyelt nemzedékek, s ama jobb évek, melyek a költők visszaóhajtása s álmodozásának tárgyait képezék. Mindezen bámulatos ősmunkáknak fő jellemvonása azon természetes hajlamban áll, melynélfogva mindaz, mi elaggott, a fiatalság korára igyekszik képzeletében viszszavinni a melegséget, bájts szépséget. Ezen kikerülhetlen illusio befolyása alatt a dolgok őseredete szebb szint kapott, oly előadásokban, melyek különben homályos emlékek által némely közös föltételekhez voltak kötve. Az ember maga érzékei, s szellemének alkotásánál fogva, mindennemű hamis szempontoknak ki van téve, mikre legközönségesebb például szolgál a nap mozgása- s a föld mozdulatlanságábani szükségképi hit. Épen igy a szóban levő értelmi s erkölcsi hamis szempont önkényt kényszeritétt arra, hogy a múltat fölékesítse s szebb színben állítsa elő. Annak kinyomozása, hogy a régi elbeszélések- az őseredeti költészetekben , mi eredt a hamis szempontból s mi keletkezett a fennmaradt hagyományokból,oly munka,melynek alaprajzát jelenleg megkísérthetjük, miután már jobban ismerjük az emberi szellemnek mindig viszonylagos helyzetét s az elemi polgárisodásoknak bizonyos nyomait. (Vége követett gyümölcsökkel) sem fogná elmulasztani e tekintetben hatását. Hisszük, hogy ha más nem,a szintén, épen most keletkező gyümölcstenyésztő társulat fölfogja az eszmét, melyet itt megpendíteni akartunk. □