Budapesti Hírlap, 1858. május (99-122. szám)

1858-05-02 / 100. szám

Gymnasiumügy. n. Bécs, ápril 28. A­­ szóban levő röpirat szerzője úgy találja, hogy „a tanszabadság , az értelem fölvilágosítása szép dolgok, de nálunk nincsenek helyén. Éjszaki Németországban meg­lehet.“ Köszönjük ugyan e bókot, de osztunk azon nézetet, hogy a 10 éves gyermek tanítása inkább az emlékezésre mint az értelmes átgon­dolásra , melyre nem képes, legyen irá­nyozva. Az iskolának nem szabad ugyan tévesz­méket az emlékbe sajtolni, de a memorizálást gyermekeknél egészen nem mellőzheti. A nyel­veket leginkább az emléktehetséggel fogjuk föl; azért látjuk e részben legvilágosabban a hiányt. A latin nyelvben jelenleg kétségtelenül hátrább maradnak a tanulók, mint azelőtt, s a görög nyelvben nem sokkal jobban boldogulnak. En­nek hátrányai különösen a birodalomban feltű­nők. A fölött lehet vitázni, váljon a „humanitás“ szempontjából elsőséggel bir-e a görög nyelv a latin fölött, de azt tagadni nem lehet, hogy az európai cultúra a latin nyelvben gyökerez , az a vallásnak, és a birodalom jogi - történeti múltjá­nak nyelve. A­mint ezzel egyetértünk, úgy osztjuk a szerző azon indokolt nézetét, hogy mind a ta­nuló, mind a tanító „kinek azon képességgel kell bírnia gyermekek és férfiakat is ugyanazon tárgy­ban oktatni“ mind az igazgató túlterhelték. A tanárok képessége iránti nagy követelések el­lentétben vannak egymással a dolog mélyére te­kintve. Minden tanár köteles az egész gymna­sium tantárgyaiból kiáltani a tanári szigorla­tot , minek következtében a tanítók mindenben csak közepesek. Ex omnibus aliquid­­at. Ha meggondoljuk, hogy majd minden tanár kü­lönböző , egymástól értelmi képességre mesz­­szeálló osztályokban foglalatos, s némelyik mind a nyolcz osztály foklejtőjén föl és le­mo­­zog; s hogy mily nagy emberismeret s színészi tehetség kell ahhoz, ily rögtöni átmeneteknél minden osztály értelmiségéhez alkalmazni a tárgy előadását, fölfogását, a modort, a han­got? — Képzelhetni az eredményt. — Nyo­matékosan említi fel szerző, miszerint ezen túlzott követelésekhez mérve mily szerény ju­talom s mily ritkán emelkedő javuló állapot vár e korra. A Szerző javaslatai röviden ezek : a tanórák 20-ra szabandók; a latin nyelv órái sza­­porítandók ; a görög nyelv tanulása a lycaeum­­ban vegy­e kezdetét; a mathesis és physika órái a 3 és 4-ik osztályban leszállíttassanak ; a ter­­mészethistoria hetenkint két, német nyelv és föld­tan 3 órát tegyen az alsó négy osztályban, vagy­is gymnasiumban. Ha az igy alakított gymnasi­­umban a tanonczoknak alkalom adatik ingyen rajzolni tanulni , megszűnik a reál­iskolák szüksége. Ekkor sokkal több tanoncz fog a gymnasiumokba csődülni , mint jelenleg. A lyceumbai fölvétel a latin és német nyelvbeni szigorú vizsgálattól föltételeztessék; a mtttano­­dába fölvétel a rajzolástól. A polgári életbe egy két éves polgári tanodán át, valamint a gymna­­sium­­ból egy felsőbb polgár- vagy­is reáltanodán át lehetne átmenni. A lyceumból az egyetembe átmenet mathematika­s természettanra szorít­kozó szigorlattól legyen föltételezve , mert né­pet irodalom és görög nyelv nem nélkülöz­­hetlenek egy magas­ hivatáshoz, államhivatal, orvosi, vagy törvénytudós sat. pályához. Pest, ápril 29. (Indítvány egy gyümölcscsarnok állításár­a) Más városokból gyakran hoznak lakjaink előre törekvést ismertető és előre törek­vést sürgető leveleket. Budapesttel úgy vagyunk, hogy fejleményeiben benne élvén, talán némi­leg kevéssé is veszszü­k azt figyelembe. Pedig a társas élet központi fejleménye sugárként hat ki a vidékekre, s ha azt ismertetjük és mozgatjuk, bizonyosan használunk a vidékek polgáriasodási előmenetelének is. Sokan kárhoztatják a nagy­városok fény után törekvését, haszontalan, elveszett költségnek tart­­ván, mi a lakosság mulatságának, élvezetének gyarapítására történik. Mi úgy gondolkodunk e tárgy­ban,hogy az ember munkásságát az életkedv hatványozza, s ha a nagyvárosok népének szor­galmát kifejteni akarjuk, alkalmat kell neki nyújtani, hogy élvvágyát kielégíthesse. Fővá­rosoknál ez az ország főrendű gazdag lakossá­gára nézve is figyelmet érdemel. Gazdag ember nem fog sietni az életnélküli fővárosba, hanem a nagyvilágban fogja fölkeresni a helyet, mely élvvágyát jobban kielégíti. Ha fő urainkat el akarjuk szoktatni a külföld fővárosaiban keresett élvezettől, gondoskodnunk kell számukra, hogy azt itthonn találják föl. Ily kettős szempontból minden csekélységet figyelemre méltónak tartok, mi fővárosunk csi­nosítása, kényelmesebbé tétele, és élvei szaporí­tása tekintetéből történik. Ezért akarunk szól­ni egy ártatlan és hasznos élvnevelőről. A lipótvárosi József tér sétatérré alakítása szorgalmatosan foly. De még a többi város­résznek nincsen sétatere. Majd lesz, mert minde­­niknek vannak olyan térei, melyek piaczul úgy sem használtatván, sétatérré alakíttatásukat vár­ják. Eddigi sétatéreink kávéházak és fagylaldák állításában keresték élénkíttetésük eszközét. A múlt őszszel szóba volt már hozva egy gyümölcs­­csarnok, de télire nem a maga idején. Azért a fölszólalás pusztában elhangzó szó maradt. Mi ezt a József térre nézve ujlag szóba hozni annál érdekesebbnek tartjuk, mert az ott épü­lő sétatér megnyitása épen gyümölcsérésre esik. A jó és szép gyümölcs nyári hőségben egy a legegéssé­­gesebb és legfrisszebb eledelek közöl. Árulnak Pest utczáin sok szép gyümölcsöt, de nincs hely, hol a mulatni kívánó ember csak egy tányérká­val is ízletesen megehetne. Az ez által adható élvezetre, mulató helyeink közöl még egy sem fordított illendő figyelmet. Ha lehet is némely frisítőkben néha gyümölcsöt kapni, az értékén túl drága és többnyire hitvány. De nemcsak az e czélra különösen kijelölt jó­­zsef téri új sétányon tartanám én érdekesnek, ha­nem egyebütt is a gyümölcscsarnokok fölállítá­sát. Íme mintegy 60 kávéház áll fönn Pesten, a mellett a sok kurta kávéház,úgynevezett pótkávé­mérés. A nagy kávéházak a különböző állású férfi seregnek szórakozásra s összejövetelre elég al­kalmat adnak. Magasabb rangú hölgyek számára egyetlen egy ilyféle hely létezik, az „angol ki­rályné“náli nősalon. Távol tőlem, hogy nőinket nagyon kávéházasokká akarnám tenni, de ad­juk meg, mennyire illik és lehet, nekik is a magukét. Igen sok lisztes nő van Pesten , ki munkából él s csak úgy jól esik neki is egy kis szépirodalmi lapolvasás, egy kis szó­rakozás, mint a férfinak. Hogy hosszadalmasan ne fejtsem a különben is könnyen érthető eszmét, ily czélra legalkalmasabbaknak vélném én a gyü­­mölcscsarnokokat. És mily jótékony hatása volna ezek fölállításának gyümölcstenyésztésünk ne­mesítésére és előmozdítására is, nem említvén azt, mi szükségesképen e csarnokok eszméjének mögötte áll, hogy az ezekkel együtt fejlődő gyü­mölcskereskedés,­­nyers, aszalt s máskép kész.­ NAPI HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, május 2. * Május első napja tegnap a fővárosi közön­ségnek megnyitá a szabad természetet fris zöld­ fái­val, bimbózó virágaival, jó levegőjével, kellemes mulatóhelyeivel. A szabadba vonuló családoknak e napon igen kellemes szép idő kedvezett, csak a délután volt egy kissé szeles. A­kik elfoglaltatásuk­­nál fogva a városban voltak kénytelenek maradni, azok május elsejét egyegy kis virágbokrétácskában élvezték, mely e napon a divatos ajándékok közé tartozik, vagy egyegy májusfában, melyet utazóin­kon itt ott fölállítva látunk, tele aggatva piros és fe­hér boros palaczkokkal, szalagokkal stb. Említésre méltó eseménye e napnak az, hogy a nemzeti szin­­­ház ifjú művészpárját L­e­n­d­v­a­y Mártont és F­á­n­o­s­y Ilkát e napon kapcsolta egybe a házasság rózsaláncza , mely a szinművészetünkben oly emlé­kezetes „Lendvay“ nevet a múltból a jövőbe fonja át. A tavasz a föltámadás jelképe 1 * A pesti lovaregylet kisebb választmánya azon 200 db. aranyat, melyet 0 cs. k. Fels­ége a pesti szekérversenydijakra rendelt összegből a lóte­nyésztés érdekében fölhasználását az idén is utalvá­­nyoztatni s a választmány rendelkezésére bízni mél­­tóztatott — két egyenlő részre felosztani határozta akként,hogy 100 arany osz­­fejérvári és 100 arany az aradi versenytéren mint államdij legyen kitűzve s az ezen államdijakért tartandó versenye­ket a H. oszt. államdíjra nézve fennálló feltételek szabályozzák.­­ Az akadémia m. hó 26-ki ülésében jeles tör­ténészünk S­z­a­l­a­y László egyik szerkesztés alatt levő munkáját kívánta a történelmi osztály figyel­mébe ajánlani, mely Erdély és a porta közt egykor fennállott állam­viszony meghatározását tárgyazza. Ezen feladatot akarván Szalay László Báthory Ist­ván és Kristóf korszakára nézve nagyobb, kimerítő munkával megközelíteni, melyből több czikket fel is olvasott, fölkérte az akadémiát, hogy miután köztu­domásra a cs. k. udv. és álladalmi levéltárban szá­mos ide vonatkozó oklevél találtatik, eszközölné ki az akadémia illető helyen, hogy a levéltár erre vo­natkozó okmányait átvizsgálhassa. Az ülés késznek nyilatkozott e szándék pártfogolására s az elnökség erre nézve a szükséges lépéseket megteendi. Ezután a titoknok egy emlékiratot nyújtott be egy tudomá­nyos expeditio ügyében őseink hátrahagyott mara­dékai és rokonai fölkeresése végett. Ez emlékirat Gáspár János által aláírva Budán kelt. Ez vélemény­­adás végett a történeti bizottsághoz utasittatott. Vé­gül jelenté a titoknak , hogy az akadémia évkönyve ezentúl mint határozva volt értekezések alakjában is kiadatik. Eddig elő két értekezés van kinyomva, s más kettő e napokban készül el. * Az országos tébolyda a közelebb közlött Pro­gramm szerint egyike lesz a legnagyszerűbb közin­tézeteknek. Álland a budai részen, az úgynevezett Lipótmezőn; az épület a hozzátartozó udvarokkal, kertekkel és sétahelyekkel 80 catastr. holdon fog állani, s 80 elmebeteg elhelyezése fölszerelve Pest- Buda, Sopron, Pozson, Kassa és Nagyvárad kerüle­teiből fogad be betegeket. Egyik osztályát képezendi a gyógyosztály 300, s az ápolda 500 betegre. Azon­ban a termek tévessége mellett szükség esetében 800 betegnél is több lesz ott elhelyezhető. Főtekintet lesz arra , hogy az épületek mind küldisz, mind ké­nyelem, mind fekvés tekintetében a legjótékonyabb behatást gyakorolják a beteg kedélyére. A nem,vala­mint a betegség különböző fokai és az egyéni mű­veltség és szokott életmód tekintetéből több apró osztályok és elkülönítések lesznek, valamint széles, világos és egés­­séges tornáczokról, elkülönített kertekről, sétahelyek­ről és társas s külön fürdőkről is gondoskodva lesz. A hivatali és gazdászati épületek a központban lesz­nek, összekötve bár a tulajdonképeni kórházakkal, de külön fedél alatt. Jó és kellemes ivóvízről és a fürdőkhöz és konyhákhoz megkívántató vízmenynyi­­ség elegendőségéről is kellő gondoskodás lesz, szem­mel tartván a támadható tűzvész esetét, az épületek úgy leendőnek elhelyezve, hogy az oltószereket min­den irányban a leghathatósabban lehessen használni. Az építészi tervek három legjobbika 3000, 2000 és 1000 pft díjban részeltetik, és azokat f. é. júl. 20-ig kell benyújtani. * A Religio szerkesztője főtiszt. Z­a­­­k­a Ev. Já­nos az eredeti bűn nélkül fogantatott boldogságos szűz tiszteletére készítendő egyházi énekre 8 ara­nyat tűzvén ki pályadíjul, a határnapig 36 pályamű érkezett be. E munkálatok Mészáros Imre vad­kerti esperes, B­á­lt­a­y Valér pannonhegyi tanár és Szepessy Imre pesti főgymnasiumi tanár urak által megbiráltatván, a jutalom az e jeligét viselő műnek ítéltetett oda. Akár nyerek akár nem, szűz Máriát dicsérem. Felbontatván a jeligés levelke, a mű szerzőjéül Szabó Imre esperes és felső iszkázi plébános tűnt ki. A pályadíjnyertes költemény a Bel. május 1 -i számában olvasható. * Dr. C­o­h­n L. J. pesti gyakorló fogorvos és an­nak fia dr. Cohn L. F. cs. k. szabadalmat kaptak egy oly találmányra, mely rendkivülisége és nagy czélszerűsége által méltó a felemlítésre. Dr. Cohn úr t. i. legújabb találmányánál fogva oly egész fogsoro­kat készít, melyek a mellett hogy egy cseppet sem alkalmatlanok, és az evésben a valódi fogakat csak­nem teljesen pótolják, a betevés és kivevésnél sem okoznak legkisebb kényelmetlenséget, mert minden r­u­g­ó t­o 11 , vagy kapocs nélkül készülnek. E szerkezetek rendkívüli előnye az, hogy e fogsorok alul fölül egy pillanat alatt betehetők és kivehetők, és csak a légnyomat segélyével oly erősen állanak, hogy az evés velük a legtökéletesebben történhetik, és a leggyakoribb tisztítást engedik, mi a szájt meg­óvja a kellemetlen szagtól. Továbbá gépezetük nem lévén, tartósabbak is, és nem rongálják meg sem az inhust, sem a még meglevő fogakat. Mi szemé­lyesen meggyőződtünk e találmány jelességéről, s ki magát ez iránt érdekelné, hasonlót tehet a nevezett orvos úr józsef t­éri szállásán (Vogel ház második emelet). * A tavasz meghozza éneklő madárkáit az operá­nak is, némelyek szerint C h a r t­o n Demeur k. a. az olasz opera tagja, mások szerint D e-Ru d a Róza (Bogya) k. a. fog a nemz. színpadon vendégjátékokra szerződtetni. Az utóbbinak fényes sikerével telvek az Olasz lapok. Jelenleg Milanóban a Theatro della Cannobianán szerepel s Rossini Sevillai borbélyában arat diadalokat. Ez illetékes lapok által mondott nagy dicséretek és azon körülmény, hogy Róza k. a. testvérünk, szerződtetését igen kívánatossá teszik. S ha az ág két énekes madárkát is megbizhat, még Charton Demeur k. a. sem lesz fölösleges. * A „M. Futárt“ erdővidéki levelezője arról tudósítja, hogy azon kicsiny 22 faluból álló járásból tavaly 280, s ez idén 100 székely vándorolt ki Moldva és Oláhországba, pedig ama kis vidék 16 szeszgyára bizonyítja, hogy ott a gabna bőségben megterem, s ha a pálinka oly kapós nem volna, ke­nyér is jutna bőven. * Kolozsvárt a távirdavonal szintén nemsokára kapcsolatban fogja hozni a nagyvilággal. A telegrafi állomás számára ugyanis már rendezik a szállást és TÁRCZA. Őstörténelm­i tanulmányok. Vájjon léteztek-e emberek a földön a legutóbbi földtani korszak előtt. .. (Folytatás.) Már vájjon lehet-e alaposan keresni, habár csak távoli összeköttetést is az ekkép jellemzett korszakok, s az emberi nemnek mythologiai ko­rai közt ? Vájjon a látszó hasonlatosság feljogo­­sít-e bennünket arra, hogy a költők képzelődése által fölékesített hajdankori mondákban valami többet lássunk oly fogalmaknál, miket egyedül erkölcsi szükségek s vallási ihletések sugallot­­tak ? Szóval, vájjon lehet-e azokban már szinte kiveszett emlékeknek bizonyos visszatükrözését ismerni föl ? A rendes osztályozás ez volt: arany, ezüst, réz s vas­kor. Bizonyos, hogy ezen osztá­lyozás eléggé helyesen jelöli ki a polgárisodás kifejtését, az érczeket illetőleg ; az arany mege­lőzte a rezet, mely viszont megelőzte a vasat. S az ősmonda ugyanakkor leírja, hogy miként lesz az élet folyvást­ bonyolultabbá : kezdet­ben az ember minden gond nélkül élvezé a föld örök s termékeny tavaszát; de korról-korra min­den kevesbül s elfogy, egyszersmind a mester­ségek keletkeznek s terjednek, de másrészről a romlottság is keletkezik s terjed. Ezen képből csak három vonás maradhat meg: némi általános tavasz, vagy legalább a földgömbön elterjedt egyformább hőmérséklet, az érczek egymás után következése, s az életnek ezzel együttjáró bonyo­­lódása. A többi ellenkezik ama bizonyítványok­kal, melyek a történelem hiányában, a földgömb utolsó rétegeiben maradtak följegyezve. Az első emberek, nemhogy oly tétlenségben éltek volna, melyet semmi szükség sem ösztönzött, hanem inkább kovákat köszörültek ki, hogy szerszá­mokat s fegyvereket készítsenek maguknak, nemhogy békében éltek volna egy egészen sze­líd földön, hanem inkább folytonos harczban voltak a hatalmas állatokkal; nemhogy fölebb állottak volna utódaiknál, értelmiség s erköl­­csiség tekintetében, hanem inkább csak nagy fáradsággal nyiták meg az erkölcsiség s értelmi­ség első barázdáit. Virgil más hagyományt követett : ő csupán két kort számít. Az elsőben minden közös volt: nem volt osztott földbirtok, s a föld bő termést adott, a nélkül, hogy kívántak volna attól vala­mit : ekkor Saturnus uralkodott. De erre Jupiter uralm­a következett, ki nem akarván, hogy biro­dalma zsibbadásba merülve maradjon, mindezen kedvező viszonyokat megváltoztatá, mérget hely­zett a fekete kígyók fogaiba, szabadon ereszté a ragadozó farkasokat, s elrejté a tüzet, hogy igy az embereket a különböző iparágaknak gondolko­dás általi feltalálására kényszerítse. Ha ezen ős mondaszerű s költői előadást akkor akarnak alakítni, miszerint abban a valóság vázlatát, árnyát találhassuk fel, azt mondanék , hogy az első kor az özönvízi időszakbeli emberek léte­zésének, a kő ős eredeti használatának felel meg, midőn az emberek mindenben még csak kezdők lévén, életmódjok csak kevéssel emelkedett fölül a nagy állatokén ; mig a második kor az érczek­­nek a társadalmi alaprajzba behozatalát s egy­szersmind az összes viszonyoknak fokozatos bo­­nyolulását képviseli. Ha még tovább akarnók folytatni ezen ingatag hasonlatokat, azt monda­nók, hogy Saturnus az ég­ s a földnek ezen ősi fejedelme, ki alatt az egyszerűség s egyformaság virágzanak; a régi ember s amaz özönvizi tör­zsek jellege, melyeknek csekélyebb szellemi te­hetségüknél fogva semmi kilátásuk sem lehetett arra , hogy az első pólyákból kinőhessenek ; s hogy Jupiter, ki oly durván üldözi az agg Satur­­nust, ki nem tűrheti, hogy birodalma mozdulat­lan zsibbadásban sorvadjon el (nec torpere gravi passus sua regna vetero), az uj ember s ama vállalkozó törzsek jellege , me­lyek keresnek, gondolkodnak a feltalálnak. Két­ségkívül óvakodnunk kell attól, hogy szerfö­lött nagy valódiságot tulajdonítsunk ezen ős­­mondáknak, melyek annyi különböző megfejté­seknek adnak helyet, s kivált attól, hogy amaz alkhimistáéhoz hasonló illusiót ne csináljunk ma­gunknak, ki olvasztó tégelyének hátterében so­hasem talált más aranyat, mint a melyet maga tett oda. Azonban mégis van azokban az őskori s messze távolba helyzett dolgoknak valami oly visszatükröződése, mely a szellemet elbájolja s magához vonzza; s itt is, valamint több más pontban is, a költészet a magasabb tudománynak oldala mellett halad. V. A történelem, midőn az őskor felé megy vissza, mindenütt egy oly pontot ér el, hol megszűnnek a könyvekbe, vagy a kövekre, vagy az érczekre felirt okmányok; s midőn azok megállapodnak, a történelem szintén megállapodik; nem bírván egyéb anyagszerekkel, az elbeszéléseken, felira­tokon, szóval, azon okmányokon kívül, melyek közvetlenül s közvetve a régibb időkből erednek. Ez oly it, mely rögtön vágatik el; addig azon utat követték : egyszerre az emlékek hi­ányzanak ; s az utas, t. i. a történetíró megzava­rodva állapodik meg ezen hézag előtt, melyet nem képes átugrani; noha folyvást meg van róla győződve, hogy a történelem valósággal még­ igen messze terjed, az általa elért ponton túl. Az emberek sokáig nem tudtak írni, s midőn esz­méiket , évkönyveiket, festmények, hierogly­­phek, s­quipókban lerajzolni kezdék, ezen ok­mányok, miknek megőrzését semmi sem biztosítá, elvesztek ; s csupán amaz aránylag sokkal ké­sőbbi korszakokat illetőleg jutottak el hozzánk évkönyvgyűjtemények, midőn némely papi testü­letek, hatalmas királyok, s alkotmányszerüleg fennállott aristokratiáknak szükségük volt arra, hogy az eseményekről sorjegyzéket vigyenek. Minden régi nép, midőn oly társadalmi álla­potra jutott el, melyben évkönyvek szerkesztése lehetségessé lett, saját múltjára fordítá figyelmét, s észrevévén ezen, annak kezdetén létező nagy hézagot megkisérte annak betöltését, némely ho­mályos hagyományok, s főleg a képzelődés segé­lyével. Innen erednek ama korok, ama napok, amaz örökös tavaszok, ama hosszuéletü emberek, ama kegyelt nemzedékek, s ama jobb évek, melyek a költők visszaóhajtása s álmodozásá­­nak tárgyait képezék. Mindezen bámulatos ős­munkáknak fő jellemvonása azon természetes hajlamban áll, melynélfogva mindaz, mi elaggott, a fiatalság korára igyekszik képzeletében visz­­szavinni a melegséget, bájts szépséget. Ezen ki­­kerülhetlen illusio befolyása alatt a dolgok ős­eredete szebb szint kapott, oly előadásokban, melyek különben homályos emlékek által némely közös föltételekhez voltak kötve. Az ember maga érzékei, s szellemének alkotásánál fogva, min­dennemű hamis szempontoknak ki van téve, mikre legközönségesebb például szolgál a nap mozgása- s a föld mozdulatlanságábani szükség­­képi hit. Épen igy a szóban levő értelmi s er­kölcsi hamis szempont önkényt kényszerité­tt arra, hogy a múltat fölékesítse s szebb színben állítsa elő. Annak kinyomozása, hogy a régi el­beszélések-­­ az őseredeti költészetekben , mi eredt a hamis szempontból s mi keletkezett a fennmaradt hagyományokból,oly munka,melynek alaprajzát jelenleg megkísérthetjük, miután már jobban ismerjük az emberi szellemnek mindig viszonylagos helyzetét s az elemi polgárisodá­­soknak bizonyos nyomait. (Vége köve­­tett gyümölcsökkel) sem fogná elmulasztani e tekintetben hatását. Hisszük, hogy ha más nem,a szintén, épen most keletkező gyümölcstenyésztő társulat fölfogja az eszmét, melyet itt megpendíteni akartunk. □

Next