Budapesti Hírlap, 1858. június (123-146. szám)
1858-06-03 / 125. szám
det elvegyék, valid azt, hogy Me. egyszer egy fiatal úrral jőve kért, hogy néhány napra szállást adj neki, majd jól megfizet, mire Va. azt felelte, hogy néhány napra maradhat, miután nem tudta, hogy ki legyen az az úr. Erre Me. elment, az úr pedig maradt, Me. ugyanakkor éjjel kocsijával visszajött és két zsákban hozott valamit, azt mondván, hogy ez azon ur málhája. Ezt Ya másnap reggel meglátta és azt mondá, hogy ilyesmit házánál nem tűrhet s az urat elküldte, ki elment,mondván, hogy Mest nem sokára podgyászáért küldendi. De se Me,se azon ur nem jött és ő nem merte a dolgot följelenteni, mivel félt boszoroktól. Azt a világért se vallja be, hogy házánál valamit csináltak, mert akkor mindent elvesznek tőle, és Isten tudja mily soká — de ha úgy vall, mint ő írja, legfeljebb egy esztendőt kap. Ger.-ről és a többiről ne tudjon semmit, sőt őt (a levél íróját) se ismerje meg, miután házánál nem volt, habár ég és föld rászakadna is. — Ha kérdik, hogy nézett ki az az ur mondja, hogy középtermetű, szőke hajú, s pápaszemet viselt, magát Kemény Sámuelnek nevezte és 26 éves lehetett. — A többit bízza rám . Azt is mondta az az ur, ki Meal hozzá jött, hogy a pesti börtönben baja volt, s köröztetik , s igen kérte, hogy pár napig engedje dolgozni, mit azonbansemmi áron meg nem engedett s elküldötte. Ha kérdik, otthon mért vallott egyebet, felelte, hogy nem akarta magát kinoztatni, s úgy is tudta, hogy a dolgot Pesten végzik el. Itt ne féljen, itt nem kinozzák az embert, a többi akármit mond, ne hajtson reá, ez az én dolgom.“ E két közvetlenül egymásután írt czédula Sár Károlynak legnyíltabb bűnvallomását tartalmazza, mert a ki így ír, az a bűnténybe nagyon bele van fonva és pedig saját bűntudata érzetével. Sir Károly már maga is vizsgálat alatt állt ugyan e hamisítás miatt, de mennyire egészen máskép hangzanék e levél, ha büntelenségét érezve, csak mások által beárulva lett volna. Mily föllázadt kedély nyilatkoznék akkor levelében! így azonban a legnagyobb nyugodtság szól abból, s az adott tanítás , mások hogy valljanak, a hamisítás szerzőjét mikép írják le, vallomásaik visszavonását hogy indokolják, félreismerhetetlenül a levélírónak és társainak saját bűntudatát fejezi ki. — Kitűnik abból, hogy mily igaz volt bűntársainak vallomása addig, amig vallottak, mondván, hogy a sajtók egy zsákban iitettek Vashoz és a lenyomatok a lemezről az utóbbinak házánál történtek. E levelekből látható, hogy Sir Károly, ki azokat irta, a főhamisító bűnét magáról Kemény Sámuelre tolta, és miután ezen személy vele, mint előbb is ki volt mutatva, ugyanazonos , az egész vétket ismét magán hagyta. Látható ebből, hogy a visszavonás sajátlagos oka nem a vádlottak egynémelyikénél alkalmazott kényszerrendszabályok, hanem annak rábeszélő művészete volt, ki őket, mint előbb a bűnre, úgy most az őt magát terhelő vallomásaik visszahúzására csábította. Most már világos, miként történt, hogy a vádlottak S—r rábeszélése után egyik a másik után visszahúzta vallomását, és magukat szigorúan az adott utasításhoz tartották, úgy hogy az addig magas embernek rajzolt S—r-t középtermetű Keménynyé, a barna S—r-t vereses Keménynyé változtaták, és a nagyitó üvegből, melyről előbb bevallák, hogy azt S—r mindig magánál hordja, egyszerre pápaszemet csináltak. Azután világos, hogy az, ki másokat oktat és a tulajdonképeni felelősség keresztülvitelét , valamint a hazugsági rendszer sajátképein védelmezését saját ügyének vallja, magát kell hogy e hamisító banda okfejének és szellemi vezérének érezze, az utóbbi pedig a kapott utasítások hű megfogadása által őt magát ismeri el ennek, és érdekeiket közöseknek. Végre Sir Károly ellen bűntársainak több tanúságai is szólnak, és pedig az V. forma hamisítását illetőleg He. Jánosé, Li. Józsefé, Ka. Ferenczé, Csi. Jánosé, Bp. Ferenczé, KI. Györgyé és Me. Jánosé; az VI. forma hamisítását illetőleg pedig Me. Jánosé, Vi. Györgyé, Ge. Andrásé, Va. Sándoré, és Csi. Istváné, kik állítják, hogy Sár Károly az V és VI formájú lemezeket maga készítette, a mások által megszerzett sajtókkal és mások segítségével Gyúrón és Vadkerten a bankjegy-lenyomatokat csinálta és ezeket mindannyijok közt kiosztotta. Bűntársai ezen tanúságainak hitelessége mellett szól már azon körülmény is, hogy azok az egésznek, a tényhelyének, a bűntény eszközeinek, bárha azok különböző helyen voltak Gyúrón és Vadkerten a földben elásva, s maguk a tetteseknek fölfedezésére vezettek; — hogy a körülményeknek,személy- és helyleirásoknak, melyeknek igazsága csak sokkal később más után kétségtelenül kibizonyult, és a viszonyoknak oly részleteit tartalmazzák, melyek csak a valódi tettesek és a hamisítás részesei előtt lehettek ismeretesek, hogy azok, mennyiben a hamisítás technikai részére vonatkoznak, a lelet és a szakértők véleménye által teljes megerősítést nyertek, bárha Sár Károly kivételével a többi vádlottak mind alacsony műveltségi fokozatuk mellett a hamisításbani közvetlen vagy közvetett résztvevős nélkül semmit sem tudhattak volna, — hogy különösen a helyi adatok a később eszközlött törvényes szemrevételekkel tökéletesen egybehangzanak, hogy azok, amennyiben nem képes tanuk egyes tényekre nézve szerezhetők voltak, még ezek által is jelentéktelen részletekben valósulást nyertek, mint ez különösen Sir Károlynak Budáról Gyúróra tett útját, a vadkerti vendéglőben hamisító társaival jelenlétét, két csendőrjárattal a csábori pusztán 1855 november 12-kén találkozását, két postablanquette szerzését , melyek egyikét Kemény Sámuel nevével töltötte ki, mig a másik Vas Sándor házában, honnan 1856. jan. 29-kén, miután ők a VI. formájú lemezről 600 darabot lenyomtak, megtaláltatott, továbbá a pergamenlapok vásárlását és a hamisítás folytatása végett szándékolt visszautazását illetőleg az eset volt; — hogy ezenfölül a vallomást tevő vadkerti bűnrészesek a földből kiásott szétvett sajtórészeket a cs. kir. szolgabirák parancsára maguk összerakták s gyakorlott képességüket, azok kezelésében , gyakorlatilag bebizonyiták, hogy a vádlottak azon mostani mentsége, miszerint a szolgabiró urak szemükre hányták, hogy ők már mindent tudnak, csak azt mutatja , hogy ők, ha ezen bírói előrelátásban hittek , annál kevesbbé lehettek késztetve, hazugságokat hozni elő ;—hogy a bántalmazásra hivatkozást vallomásuk visszavonásának oka gyanánt S.... r Károly tanította be nekik, mint ezt ,levelei mutatják , — hogy ők azon későbbi módosítás által, miszerint nem S ... r Károlyt, hanem Keményt tartogatták maguknál, tekintve a két utolsónak bebizonyított személyazonosságát, tulajdonkép csak első vallomásuk igazságát erősítették meg; végre hogy mindnyájan mindent — a mennyiben S.. rt és önmagukat illeti, visszavontak, úgyhogy még maguk a védő urak sorából is, midőn egyik védencz azon kérdésre, hogy hosszú és már többfélekép módosított jegyzőkönyvi vallomása melyik részét ismeri el most a végtárgyalás alatt igaznak, azon választ adá, hogy abból semmi de semmi sem igaz, bámulva fölhangzott: „az lehetetlen. “ Ennek daczára — folytató az államügyész beszédét — elismerem annak szükségét, bárha már ezen körülmények is eléggé megalakíthatók a Sir Károly bűnössége és bűntársai első vallomása igazsága felöli erkölcsi meggyőződést, hogy, tekintettel a mi tényleges bizonytanunk követelményeire és azon körülményre, hogy a bűntársak közül valóban némelyek kényszerítő eszközökkel birattak az igazság kimondására, annak kimutatása is eszközöltessék, várjon és mennyi bizony erővel bírnak az ily módon kieszközölt vallományok maguk a vallomást tevők ellen, s azért annál inkább ki fogok erre ereszkedni, azon reményben, hogy a védő urak is inkább a jogi bizonyításnak e részét fogják felkarolni, melynek kifejtésétől fog e perben az eldöntés nagyrészt függeni A bpr. 271. §-a szerint két vádlott-társ tanúsága teljes jogi bűnbizonyítékot képez, ha ezek 1) saját bűnösségüket ugyanazon büntetésre méltó cselekvényben egyhangúlag bevallják ; 2) a közösen elkövetett büntetésre méltó cselekvényre nézve egyhangúlag vallanak; 3) vallomásaikat a vádlottnak a végtárgyalás alkalmával szemébe mondják ; ezenfelül vallomásaik 4) a 269 §. a. b c. e. f. és g. betű alatti kellékeivel ellátvák, 5) tekintettel oly kérdésekre, melyek nekik a közös büntetés alá eső cselekvénynyel összefüggő különös körülményre nézve téteznek , és melyek általuk kihallgattatásuk előtt nem láttathattak előre, egymással egészen öszhangzanak, s végre 6) minden őket magukat terhelő, lényeges körülményekben, más bizonyítékok által megerősíttetnek. Kiegészítés végett még megemlítem a 269. §. a)c) e)-g)-nek a tanúskodások tárgyábani kívánalmait; nevezetesen az a) betű azt kívánja, hogy a tanúvallomás teljes szabadsággal tétessék, se egyetértés és ösztönzés, elcsábítás, elcsavarás, megvesztegetés, megjutalmazás, se fenyegetés vagy erőszakosság által ne adassák a tanú szájába; b) betű : hogy a tanúvallomások a bebizonyítandó tényt tisztán, világosan s határozottan magukban foglalják; c) betű: hogy azok a tanúnak saját s a megkivántató higgadtság állapotában tett észrevevésén, nem pedig hallomáson, gyantásokon, valószínűségeken, vagy következtetéseken alapuljanak; e) betű : hogy se a tanúnak személyes minőségéből, se annak viszonyaiból, se a vallomás tartalmából ne eredjen alapos kétség annak kötelessége iránt; f) betű: hogy a vallomás a többi tapasztalatokkal legalább annyiban öszhangozzék, hogy lényeges körülményekben semmi ellenmondás se tűnjék föl; végre g) betű , hogy a vallomás a szóbeli végtárgyalás alatt, maga az ítélő törvényszék előtt tétessék, vagy legalább megerősíttessék; vagy ahol ezt a törvény megengedi, a szóbeli végtárgyalásnál felolvastassék. Már azt állítom, folytató az államügyész, hogy a bűntársaknak a jelen büntetőperben fennforgó vallomásai, bizonyító erejök mindezen törvényes kellékeinek megfelelnek; azon egyetlen kellék kivételével , mikép azok az azok által vádlottakkal szemtől szemben nem ismételtettek, mivel: az 1-hez: A bűntárs tanuk azon időben, midőn bűntársaik ellen vallottak , saját bűnsúlyukat is tökéletesen bevallották. A 2-hoz : Ők akkor egymás közt tökéletesen öszhangzottak; a mennyiben közös tettük iránt vallottak, s ellenmondásaik csak visszahúzásuk idejétől kezdődnek, mi azt bizonyítja, hogy mostani állításaik költemények, ellenben vallomásaik igazságon alapultak. Az 5-höz: a bűntársak vallomásai még bűntényüknek egészen lényegtelen körülményei iránt is oly részleteket foglalnak magukban, miket se a szolgabiró urak előre nem tudtak, se a bűntársak egymás közt előre nem tárgyalhattak; s melyek 6-hoz: a többi eszközlött vizsgálatok által, a mennyire olyanok általában lehetségesek voltak, teljesen megerősíttettek. 4-hez: A büntető perrendtartás 269. §-nak föltételei, a mennyire azokat a 271. §. megkívánja, azon már említett föltétel kivételével, mikép az ismétlés a végtárgyalásnál hiányzott, szintén megvannak, mivel az a ház , a tanúnak vallomása tételében teljes szabadságát a törvény, világos szavai szerint csak akkép érti, hogy annak az, amit bizonyítnia kell, bármi módon ne adassék előre szájába, hanem hogy ő csupán saját tudomását nyilvánítsa. A tanúnak olynemű szabadsága, miszerint annak szabadságában állana, tetszése szerint kikerülni tanúskodását, egyáltalában nem létezhetik, a törvény sem ismeri azt, hanem ellenkezőleg szabályul állítja fel a tanúvallomás tétele iránti általános kötelességet, sőt a törvény a 118, 119 s 133 §-sokban még büntetéseket is szab ki ama személyekre", kik vonakodnak tanúskodni, vagy a tett tanúvallomást, ha semmi törvényes akadály sem forog fenn, esküvel megerősítni. Ama kényszerítés tehát magábanvéve, mely valamely tanú irányában gyakoroltatik, semmit sem vesz el tanúvallomásának bizonyító erejéből, föltéve, hogy maga a tanúvallomás megfelel a törvény egyéb kívánalmainak. b-hez : A bűntársaktól nyert vallomásaink tökéletesen világosak s határozottak. e-hez : Azok összesen saját észrevevésükre hivatkoznak, s nemlehet róla kétség, hogy ők közösen elkövetett tettüket, mely iránt vallottak, a megkivántató határozottsággal észrevehették. e-hez : a bűntársak vallomásainak tartalmából, mindaddig míg ők vallottak, semmi kétség sem merül föl hitelességük ellen, szintoly kevéssé azok személyes minőségéből, miután a bűntársságokra vonatkozó kétség a 171 § által elháríttatik, se a kényszerítés viszonyából azon esetekben, ahol ez valóban használtatott, miután ez utóbbi — mint már előbb ki volt mutatva — magában véve nem gyengíti valamely tanúvallomás bizonyító erejét. , f-hez: A valló bűntársak vallomásainak egymássali öszhangzása már érintve volt. Erre az államügyész felolvasó azon időközben meghatározott bűntársak vallomásainak fontosabb pontjait, kik eleinte szintén bevallották saját bűnüket, s bűntársaikét bizonyítók, s kijelenté, mikép a vádlottak vallomásait majd akkor fogja egyenkint megérinteni s azok első nyilt bevallásainak hitelességét kifejteni, midőg azok bűnösségének bebizonyítására térend át. E szerint — folytató az államügyész — a bűntársak fennforgó vallomásaiban csupán azon föltétel hiányzik, miszerint azok a vádlottaknak szembesítés alkalmával szemükbe nem mondattak; mi azonban akkor, mielőtt a bűntársak mindnyájan bevallották saját bűnüket, nem volt szükséges; midőn pedig ők vallottak volna, a császári kir. szolgabirák által, noha nem föltűnő módon, de mégis úgy eszközöltetett , hogy a vádlottak hallották bűntársaik terhelő tanúvallomásait. E szerint két ily,bűntársaktól eredő vallomás, a büntető perrendtartás 140. §. 6. sz. a. értelmében, legalább nem tökéletes bizonyítékot, s azok kettős száma tökéletes bizonyítékot képez. A későbbi visszavonás a Sir Károly elleni bizonyító erő ezen fokát annál kevésbbé enyészteti el, mivel ő maga az, ki bűntársait visszavonásra beszélte rá. Most ugyan egyik sem akarja őt többé megismerni ; még maga Li. József sem; noha ő még bevallja, hogy azon urat, ki 1855. September elején hozzá jött, saját kocsijával Csákvár felé, He. János által elvitette; Csi. István sem; noha ő még bevallja, hogy ugyanazon idegen, kit nála a csendőrök 1855. nov. 12-én a Kemény Sámuelre szóló útlevéllel láttak, volt az, kinek ő magánál szállást adott, s kit előbb maga S—r-nek, s most Savenauernek nevezett. A többiek sem ismerik többé; noha közőlük többen S—r bansúlyát csak Keményre ruházták át; s ezen kettő pedig csak egy személy. Ennélfogva — így végre az államügyész — a Sir Károly elleni bűnbizonyíték, a vád értelmében tökéletesen meg van állapítva, s miután mellette semmi enyhe körülmény sem létezik, hanem inkább a következő súlyosbító körülmények, miszerint ő már előbb hasonló bűntényt követett el, most a bűntényt ismét kétrendbeli hamisításokban folytató, ő volt az indító s főtettes, oly sok másokat előbb a bűntényre, s később, midőn bűnüket bevallották, a visszahúzásra rábeszélt, ellene szólanak, ő a 106 és 108 §-ok értelmében, csak a teljes törvényes szigor alkalmazását, t. i. élthosszig tartó súlyos börtön reászabását indítványozhatja. (Folytattatik.) KÜLFÖLD Anglia. Londonban még folyvást Disraelinak beszéde képezi a közbeszéd főtárgyát. Általános azon felfogás, hogy a kincstárkanczellár ezen elbizakodott kiereszkedése igen tapintatlan volt, bizonyára még éles visszatolást fog maga után vonni. Roppant balfogásnak tartják főleg azt, hogy az indiai viták alkalmával csak nagynehezen nyert többséget fényes diadal gyanánt kürtölé ki. Az Observer megjegyzi, hogy az utolsó ülésben a volt kormány részéről csupán sir George Lewis volt jelen , de legközelebb visszajő Palmerston is Londonba, s majd csak ekkor kezdődik el a táncz, mert az exministerek az ellenük oly megvetőleg szórt vádakat nem hagyhatják magukon száradni. A „Times“ visszatér a cabaleszóra, melylyel Disraeli a maga elleneit illeté; keveset gondol ugyan azzal, hogy mily névvel illeti Disraeli az ellenzéket, hanem felszólítja őt, hogy adjon felvilágosítást, mely külelemnek vettek részt e cabaleban, s vájjon azt hiszi-e,hogy a whigek szövetkeztek gr. Walewskivel vagy Rudgróffal, hogy I. Derby kormányát megbuktassák. Francziaország, Parisban hire járt, hogy a legközelebbi szombaton tartandó értekezleti ülésen a dunafejedelemségek szervezetének kérdése be fog fejeztetni. Azon becses anyag, melynek felolvasásával tölték ki az első két ülést, a franczia biztos Talleyrand-Périgord jelentésének hossza és szélessége által tűnt ki. A báró úr abban a bizonyítás minden eszközével síkra száll az unió mellett, azonban a béke kedvéért és hogy elleneinek arany hidat építsen, azzal végzi, hogy a dunafejedelemségek tényleges egyesítése jobb időkre tartandó fen s ezen fordulatot belreformok által kívánja előkészíttetni. — A „Nord“-nak írják innen , mikép Francziaország épen nem gondol arra, hogy a sokat említett két hajót, melynek feladatát különben „merőben békésinek jelöli, visszahívja. Az „Ind. beige“ is Páriából várja még ezen Bécsből Távirati tudósítások. Milano, jan. 1. FerdinándMiksa Főherczeg Ura cs. k. Fensége, tegnap este különvonattal Velenczébe utazott. London, jan. 1. Az alsó ház tegnap éji ülésében Disraeli Headlam-nak egy interpellátiójára válaszolva kijelente, mikép Nápoly megtagadá az angol gépészek kármentesítését, azonban mindamellett is remélhető, hogy az végül mégis beleegyezendik. Ree buck egy oly tartalmú indítványt jelentett be, miszerint Angolország ne igyekezzék a portának befolyását a lruezi csatorna ellen használni fel. Palmerston lord Disraeli-nek Stough-ban tartott beszéde ellen nyilatkozott, s azt erősíti, hogy az ő lelépésekor a Francziaországgali viszonyok a legszívélyesebbek voltak. Disraeli ezt elismerte, s azt válaszolá, mikép a kormány a háború veszélyének tette ki magát, midőn Walewski sürgönyére válasz adatott, s az összeesküvési bili viszszavonatott; szerinte jelenleg a szívélyes egyetértés tökéletes. — Pakingtonugyanazon szellemben nyilatkozott, mire a vita eredmény nélkül záratott be. A felsőházban Lucans Lyndhurst lordok visszavonták a zsidók melletti módosítványaikat, hogy azokat billek alakjában terjeszszék elő. Triest, jun. 1. Ragusából kelt magántudósítások szerint, tegnap 6 török hadi közös érkezett Gravosába, 3600 ember, 350 ló, 812 ágyúval, hol a csapatok kiszállíttattak; ez utóbbiak Ferik Halim pasa s egy dandárnok parancsnoksága alatt állanak. Turin, jun. 1. A követ-kamra tegnap a kölcsön-törvényt 97 szavazattal 63 ellen elfogadta. A jobboldal s a baloldal egyik töredéke az ellen szavazott. A Depretis módosítványa a kölcsönnek 30 millióra leszállítása iránt elvettetett. A „Victor Emanuel“ vasúton, az „Argentiné” átvivő híd próbája végbement, az tökéletesen sikerült, s a vonatok már szabályszerűleg közlekednek az új hídon át. A Budapesti Hírlap magánsürgönye. London, jun. 2. A tegnap éji alsóházi ülésben Fitzgerald jelenté, hirkép a mexikói vizeken levő angol admirálhoz rendelet küldetett, hogy az amerikaiakkal minden összeütközést kikerüljön. Roebucknak a suezi csatornára vonatkozó indítványa 290 szóval 62 ellen elvettetett. Az indítvány mellett szóltak: Gibson, Gladstone, Russell; ellene : Palmerston, Disraeli. Ma a színházak zárvák. Dunavizárlás: jun. 2. estve: 10' 1^O'^O.fölött. távirt visszahívási tudósításnak megerősítését. "Megjegyzendőnek tartjuk , mikép e tudósítás Bécsbe is csak magán távirati úton érkezett még meg, hivatalos uton még ott sem nyert megerősítés,így e hír valósulása még bevárandó.A franczia lapok még folyvást folytatják polémiájukat a belügyminiszer azon rendeletére Vonatkozólag, mely a jótékony intézetek javainak állam rente-okra átváltását hagyja meg. E rendelet elvét igazolhatónak ismerik ugyan el, azonban azt csak nagy óvatossággal és lassúsággal hiszik alkalmazhtónak , s úgy vélekednek, hogy e részben a kezdeményezést az illető intézetek igazgatóságaira kell bízni. Olaszország. Nápolyból máj. 26-ról jelentik , mikép Ferdinand király azon javaslatot, hogy a Cagliari ügy kiegyenlítése egy másod rangú hatalom választottbirósági ítéletére bizassék, visszautasította, azonban beleegyezett abba, hogy egy első rangú hizalom vegye át a választottbirósági szerepet. Spanyolország. A „Las Hajas“ jelenti, hogy a királynő az Aranjuezben tartott utolsó ministeri ülésben egy igen fontos rendelvényt írt alá, mely a Madridban maradt kabineti tagokat felhatalmazza, teljes ülésben mindazon rendszabályokat elhatározni, melyek előre nem látott eshetőségekre a királynő távolléte alatt szükségeseknek találtatnának. Ezen bizalom igen való , szinűtlenné teszi ama hirt, hogy az udvar viszszatérte után tüstént ministeri változás fog bekövetkezni.’ — A királynő útja Aranjueztől Alicantéba valódi diadalút volt Törökország. Az „Ind. beige“ kissé korábbi konstantinápolyi leveleiből kitűnik, hogy a porta, midőn engedvén, Francziaország kivonatának, melyet Oroszország,Anglia és Poroszország is támogatták,a Herczegovinában öszpontosított csapatok parancsnokának rendeletet küldött, hogy a Montenegro elleni hadmiveletek ne kezdessenek meg, még nem ismerte azon véres vereséget, melyet szenvedett. ‘A 14 Zászlóaljnak Kleckbe küldése, mely közvetlen e csapás után jön elhatározva , e szerint Törökország részéről nem foglalja magában azon kötelezezettségek megszegését, melyeket a harcz felfüggesztése iránt elvállalt.Elenei annál kevesbbé tehetnek neki ezért szemrehányást,miután azon csapatoknak, melyek Klekbe és Trebinjébe rendeltettek, nem csak az a feladatuk,hogy az ottani török sereg romjainak lehetővé tegyék Danilo helyettesének csapatjaival szembeszállni, hanem egyszersmind azon fölkelési esetlegeknek is megfelelni,melyek Herczegovina,Bosznia és a szomszéd tartományokban a montenegrói győzelem folytán előfordulhatnak. Konstantinápolyban nagy nyugtalanságot gerjesztett egy hamis távirati sürgöny, melynél fogva egy egész franczia hajóraj bement volna az adriai tengerre, mint tudjuk, e hajóraj két sorhajóból állt. Felelős szerkesztő : NÁDASKAY LAJOS.