Budapesti Hírlap, 1858. június (123-146. szám)

1858-06-03 / 125. szám

det elvegyék, valid azt, hogy Me. egyszer egy fiatal úrral jőve kért, hogy néhány napra szállást adj neki, majd jól megfizet, mire Va. azt felelte, hogy néhány napra maradhat, miután nem tudta, hogy ki legyen az az úr. Erre Me. elment, az úr pedig maradt, Me. ugyanakkor éjjel kocsijával visszajött és két zsák­ban hozott valamit, azt mondván, hogy ez azon ur málhája. Ezt Ya másnap reggel meglátta és azt mondá, hogy ilyesmit házánál nem tűrhet s az urat elküldte, ki elment,mondván, hogy Mest nem sokára podgyászáért küldendi. De se Me,­se azon ur nem jött és ő nem merte a dolgot följelenteni, mivel félt boszoroktól. Azt a világért se vallja be, hogy házá­nál valamit csináltak, mert akkor mindent elvesznek tőle, és Isten tudja mily soká — de ha úgy vall, mint ő írja, legfeljebb egy esztendőt kap. Ger.-ről és a többiről ne tudjon semmit, sőt őt (a levél író­ját) se ismerje meg, miután házánál nem volt, ha­bár ég és föld rászakadna is. — Ha kérdik, hogy nézett ki az az ur mondja, hogy középtermetű, szőke hajú, s pápaszemet viselt, magát Kemény Sámuelnek nevezte és 26 éves lehetett. — A többit bízza rám . Azt is mondta az az ur, ki Me­al hozzá jött, hogy a pesti börtönben baja volt, s köröztetik , s igen kérte, hogy pár napig engedje dolgozni, mit azon­ban­­semmi áron meg nem engedett s elküldötte. Ha kérdik, otthon mért vallott egyebet, felelte, hogy nem akarta magát kinoztatni, s úgy is tudta, hogy a dol­got Pesten végzik el. Itt ne féljen, itt nem kinozzák az embert, a többi akármit mond, ne hajtson reá, ez az én dolgom.“ E két közvetlenül egymásután írt czédula Sár Károlynak legnyíltabb bűnvallomását tartalmazza, mert a ki így ír, az a bűnténybe nagyon bele van fonva és pedig saját bűntudata érzetével. Sir Ká­roly már maga is vizsgálat alatt állt ugyan e hami­sítás miatt, de mennyire egészen máskép hangzanék e levél, ha büntelenségét érezve, csak mások által beárulva lett volna. Mily föllázadt kedély nyilatkoz­nék akkor levelében! így azonban a legnagyobb nyugodtság szól abból, s az adott tanítás , mások hogy valljanak, a hamisítás szerzőjét mikép írják le, vallomásaik visszavonását hogy indokolják, fél­reismerhetetlenül a levélírónak és társainak saját bűntudatát fejezi ki. — Kitűnik abból, hogy mily igaz volt bűntársainak vallomása addig, a­mig vallottak, mondván, hogy a sajtók egy zsákban ii­tettek Vashoz és a lenyomatok a lemezről az utób­binak házánál történtek. E levelekből látható, hogy Sir Károly, ki azokat irta, a főhamisító bűnét ma­gáról Kemény Sámuelre tolta, és miután ezen sze­mély vele, mint előbb is ki volt mutatva, ugyanazo­nos , az egész vétket ismét magán hagyta. Látható ebből, hogy a visszavonás sajátlagos oka nem a vádlottak egynémelyikénél alkalmazott kényszer­­rendszabályok, hanem annak rábeszélő művészete volt, ki őket, mint előbb a bűnre, úgy most az őt magát terhelő vallomásaik visszahúzására csábította. Most már világos, miként történt, hogy a vádlottak S—r rábeszélése után egyik a másik után vissza­húzta vallomását, és magukat szigorúan az adott utasításhoz tartották, úgy hogy az addig magas em­bernek rajzolt S—r-t középtermetű Keménynyé, a barna S—r-t vereses Keménynyé változtaták, és a nagyitó üvegből, melyről előbb bevallák, hogy azt S—r mindig magánál hordja, egyszerre pápaszemet csináltak. Azután világos, hogy az, ki másokat oktat és a tulajdonképeni felelősség keresztülvitelét , valamint a hazugsági rendszer sajátképein védelmezését saját ügyének vallja, magát kell hogy e hamisító banda okfejének és szellemi vezérének érezze, az utóbbi pedig a kapott utasítások hű megfogadása által őt magát ismeri el ennek, és érdekeiket közöseknek. Végre Sir Károly ellen bűntársainak több tanú­ságai is szólnak, és pedig az V. forma hamisítását illetőleg He. Jánosé, Li. Józsefé, Ka. Ferenczé, Csi. Jánosé, Bp. Ferenczé, KI. Györgyé és Me. Jánosé; az VI. forma hamisítását illetőleg pedig Me. Já­nosé, Vi. Györgyé, Ge. Andrásé, Va. Sándoré, és Csi. Istváné, kik állítják, hogy Sár Károly az V és VI formájú lemezeket maga készítette, a mások által megszerzett sajtókkal és mások segítségével Gyúrón és Vadkerten a bankjegy-lenyomatokat csi­nálta és ezeket mindannyijok közt kiosztotta. Bűn­társai ezen tanúságainak hitelessége mellett szól már azon körülmény is, hogy azok az egésznek, a tényhe­­lyének, a bűntény eszközeinek, bárha azok különböző helyen voltak Gyúrón és Vadkerten a földben elásva, s maguk a tetteseknek fölfedezésére vezettek; — hogy a körülményeknek,személy- és helyleirásoknak, melyeknek igazsága csak sokkal később más után kétségtelenül kibizonyult, és a viszonyoknak oly részleteit tartalmazzák, melyek csak a valódi tette­sek és a hamisítás részesei előtt lehettek ismerete­sek, hog­y azok, mennyiben a hamisítás technikai részére vonatkoznak, a lelet és a szakértők véleménye által teljes megerősítést nyertek, bárha Sár Károly kivételével a többi vádlottak mind alacsony művelt­ségi fokozatuk mellett a hamisításbani közvetlen vagy közvetett résztvevős nélkül semmit sem tud­hattak volna, — hogy különösen a helyi adatok a később eszközlött törvényes szemrevételekkel töké­letesen egybehangzanak,­­ hogy azok, a­mennyi­ben nem képes tanuk egyes tényekre nézve szerezhe­tők voltak, még ezek által is jelentéktelen részle­tekben valósulást nyertek, mint ez különösen Sir Károlynak Budáról Gyúróra tett útját, a vadkerti vendéglőben hamisító társaival­ jelenlétét, két csendőr­járattal a csábori pusztán 1855 novem­ber 12-kén találkozását, két postablanquette szer­zését , melyek egyikét Kemény Sámuel nevével töl­tötte ki, mig a másik Vas Sándor házában, hon­nan 1856. jan. 29-kén, miután ők a VI. formájú lemezről 600 darabot lenyomtak, megtaláltatott, továbbá a pergamenlapok vásárlását és a hamisítás folytatása végett szándékolt visszautazását illető­leg az eset volt; — hogy ezenfölül a vallomást tevő vadkerti bűnrészesek a földből kiásott szétvett saj­tórészeket a cs. kir. szolgabirák parancsára maguk összerakták s gyakorlott képességüket, azok keze­lésében , gyakorlatilag bebizonyiták,­ hogy a vád­lottak azon mostani mentsége, miszerint a szolga­­biró urak szemükre hányták, hogy ők már mindent tudnak, csak azt mutatja , hogy ők, ha ezen bírói előrelátásban hittek , annál kevesbbé lehettek kész­tetve, hazugságokat hozni elő ;­—hogy a bántal­mazásra hivatkozást vallomásuk visszavonásának oka gyanánt S.... r Károly tanította be nekik, mint ezt ,levelei mutatják , — hogy ők azon későbbi mó­dosítás által, miszerint nem S ... r Károlyt, hanem Keményt tartogatták maguknál, tekintve a két utolsónak bebizonyított személy­azonosságát, tulaj­donkép csak első vallomásuk igazságát erősítették meg; végre hogy mindnyájan mindent — a mennyi­ben S.. rt és önmagukat illeti, visszavontak, úgy­hogy még maguk a védő urak sorából is, midőn egyik védencz azon kérdésre, hogy hosszú és már több­félekép módosított jegyzőkönyvi vallomása melyik részét ismeri el most a végtárgyalás alatt igaznak, azon választ adá, hogy abból semmi de semmi sem igaz, bámulva fölhangzott: „az lehetetlen. “ Ennek daczára — folytató az államügyész beszé­dét — elismerem annak szükségét, bárha már ezen körülmények is eléggé megalakíthatók a Sir Ká­roly bűnössége és bűntársai első vallomása igazsága felöli erkölcsi meggyőződést, hogy, tekintettel a mi tényleges bizony­tanunk követelményeire és azon körülményre, hogy a bűntársak közül valóban né­melyek kényszerítő eszközökkel birattak az igazság kimondására, annak kimutatása is eszközöltessék, várjon és mennyi bizony­ erővel bírnak az ily módon kieszközölt vallományok maguk a vallomást tevők ellen, s azért annál inkább ki fogok erre ereszkedni, azon reményben, hogy a védő urak is inkább a jogi bizonyításnak e részét fogják felkarolni, melynek kifejtésétől fog e perben az eldöntés nagyrészt függeni A bpr. 271. §-a szerint két vádlott-társ tanúsága teljes jogi bűnbizonyítékot képez, ha ezek 1) saját bűnösségüket ugyanazon büntetésre méltó cselekvényben egyhangúlag bevallják ; 2) a közösen elkövetett büntetésre méltó cselek­­vényre nézve egyhangúlag vallanak; 3) vallomásaikat a vádlottnak a végtárgyalás al­kalmával szemébe mondják ; ezenfelül vallomásaik 4) a 269 §. a. b c. e. f. és g. betű alatti kellékei­vel ellátvák, 5) tekintettel oly kérdésekre, melyek nekik a kö­zös büntetés alá eső cselekvénynyel összefüggő különös körülményre nézve téteznek , és melyek általuk kihallgattatásuk előtt nem láttathattak előre, egymással egészen öszhangzanak, s végre 6) minden őket magukat terhelő, lényeges körül­ményekben, más bizonyítékok által megerősíttetnek. Kiegészítés végett még megemlítem a 269. §. a)­­c) e)-g)-nek a tanúskodások tárgyábani kívánalmait; nevezetesen az a) betű azt kívánja, hogy a tanúvallomás tel­jes szabadsággal tétessék, se egyetértés és ösztönzés, elcsábítás, elcsavarás, megvesztegetés, megjutalma­­zás, se fenyegetés vagy erőszakosság által ne adas­sák a tanú szájába; b) betű : hogy a tanúvallomások a bebizonyí­tandó tényt tisztán, világosan s határozottan maguk­ban foglalják; c) betű: hogy azok a tanúnak saját s a megki­­vántató higgadtság állapotában tett észrevevésén, nem pedig hallomáson, gyantásokon, valószínűsége­ken, vagy következtetéseken alapuljanak; e) betű : hogy se a tanúnak személyes minősé­géből, se annak viszonyaiból, se a vallomás tartal­mából ne eredjen alapos kétség annak kötelessége iránt; f) betű: hogy a vallomás a többi tapasztalatok­kal legalább annyiban öszhangozzék, hogy lényeges körülményekben semmi ellenmondás se tűnjék föl; végre g) betű , hogy a vallomás a szóbeli végtárgyalás alatt, maga az ítélő törvényszék előtt tétessék, vagy legalább megerősíttessék; vagy a­hol ezt a törvény megengedi, a szóbeli végtárgyalásnál felolvastassék. Már azt állítom, folytató az államügyész, hogy a bűntársaknak a jelen büntetőperben fennforgó val­lomásai, bizonyító erejök mindezen törvényes kellé­keinek megfelelnek; azon egyetlen kellék kivételé­vel , mikép azok az azok által vádlottakkal szemtől szemben nem ism­ételtettek, mivel: az 1-hez: A bűntárs tanuk azon időben, midőn bűntársaik ellen vallottak , saját bűnsúlyukat is tö­­­kéletesen bevallották. A 2-hoz : Ők akkor egymás közt tökéletesen ösz­­hangzottak; a mennyiben közös tettük iránt vallot­tak, s ellenmondásaik csak visszahúzásuk idejé­től kezdődnek, mi azt bizonyítja, hogy mostani állí­tásaik költemények, ellenben vallomásaik igazságon alapultak. Az 5-höz: a bűntársak vallomásai még bűnté­nyüknek egészen lényegtelen körülményei iránt is oly részleteket foglalnak magukban, miket se a szolgabiró urak előre nem tudtak, se a bűntársak egymás közt előre nem tárgyalhattak; s melyek 6-hoz: a többi eszközlött vizsgálatok által, a mennyire olyanok általában lehetségesek voltak, teljesen megerősíttettek. 4-hez: A büntető perrendtartás 269. §-nak föl­tételei, a mennyire azokat a 271. §. megkívánja, azon már említett föltétel kivételével, mikép az is­­­métlés a végtárgyalásnál hiányzott, szintén meg­van­nak, mivel­ az a­ ház , a tanúnak vallomása tételében­ teljes szabadságát a törvény, világos szavai szerint csak akkép érti, hogy annak az, a­mit bizonyítnia kell, bármi módon ne adassék előre szájába, hanem hogy ő csupán saját tudomását nyilvánítsa. A tanúnak olynemű szabadsága, miszerint annak szabadságában állana, tetszése szerint kikerülni ta­núskodását, egyáltalában nem létezhetik, a törvény sem ismeri azt, hanem ellenkezőleg szabályul állítja fel a tanúvallomás tétele iránti általános kötelessé­get, sőt a törvény a 118, 119 s 133 §-sokban még büntetéseket is szab ki ama személyekre", kik vona­kodnak tanúskodni, vagy a tett tanúvallomást, ha semmi törvényes akadály sem forog fenn, esküvel megerősítni. Ama kényszerítés tehát magában­­v­é­v­e, mely valamely tanú irányában gyakoroltatik, semmit sem vesz el tanúvallomásának bizonyító ere­jéből, föltéve, hogy maga a tanúvallomás megfelel a törvény egyéb kívánalmainak. b-hez : A bűntársaktól nyert vallomásaink töké­letesen világosak s határozottak. e-hez : Azok összesen saját észrevevésükre hivat­koznak, s nem­­lehet róla kétség, hogy ők közösen elkövetett tettüket, mely iránt vallottak, a megki­­vántató határozottsággal észrevehették. e-hez : a bűntársak vallomásainak tartalmából, mindaddig míg ők vallottak, semmi kétség sem me­rül föl hitelességük ellen, szintoly kevéssé azok sze­mélyes minőségéből, miután a bűntársságokra vonat­kozó kétség a 171 § által elháríttatik, se a kénysze­rítés viszonyából azon esetekben, a­hol ez valóban használtatott, miután ez utóbbi — mint már előbb ki volt mutatva — magában véve nem gyengíti valamely tanúvallomás bizonyító erejét. , f-hez: A valló bűntársak vallomásainak egymás­­sali öszhangzása már érintve volt. Erre az államügyész felolvasó azon időközben meghatározott bűntársak vallomásainak fontosabb pontjait, kik eleinte szintén bevallották saját bűnü­ket, s bűntársaikét bizonyítók, s kijelenté, mikép a vádlottak vallomásait majd akkor fogja egyenkint megérinteni s azok első nyilt bevallásainak hiteles­ségét kifejteni, midőg azok bűnösségének bebizonyí­tására térend át. E szerint — folytató az államügyész — a bűn­társak fennforgó vallomásaiban csupán azon föltétel hiányzik, miszerint azok a vádlottaknak szembesítés alkalmával szemükbe nem mondattak; mi azonban akkor, mielőtt a bűntársak mindnyájan bevallották saját bűnüket, nem volt szükséges; midőn pedig ők vallottak volna, a császári kir. szolgabirák által, noha nem föltűnő módon, de mégis úgy eszközölte­tett , hogy a vádlottak hallották bűntársaik terhelő tanúvallomásait. E szerint két ily,bűntársaktól eredő vallomás, a büntető perrendtartás 140. §. 6. sz. a. értelmében, legalább nem­ tökéletes bizonyítékot, s azok kettős száma tökéletes bizonyítékot képez. A későbbi visszavonás a Sir Károly elleni bizo­nyító erő ezen fokát annál kevésbbé enyészteti el, mivel ő maga az, ki bűntársait visszavonásra beszélte rá. Most ugyan egyik sem akarja őt többé megis­merni ; még maga Li. József sem; noha ő még be­vallja, hogy azon urat, ki 1855. September elején hozzá jött, saját kocsijával Csákvár felé, He. Já­nos által elvitette; Csi. István sem; noha ő még be­vallja, hogy ugyanazon idegen, kit nála a csendőrök 1855. nov. 12-én a Kemény Sámuelre szóló­ útlevél­lel láttak, volt az, kinek ő magánál szállást adott, s kit előbb maga S—­r-nek, s most Savenauernek ne­vezett. A többiek sem ismerik többé; noha közőlük többen S—r bansúlyát csak Keményre ruházták át; s ezen kettő pedig­ csak egy személy. Ennélfogva — így végre az államügyész — a Sir Károly elleni bűnbizonyíték, a vád értelmében tökéletesen meg van állapítva, s miután mellette semmi enyh­e körülmény sem létezik, hanem inkább a következő súlyosbító körülmények, miszerint ő már előbb hasonló bűntényt követett el, most a bűn­tényt ismét kétrendbeli hamisításokban folytató, ő volt az indító s főtettes, oly sok másokat előbb a bűntényre, s később, midőn bűnüket bevallották, a visszahúzásra rábeszélt, ellene szólanak, ő a 106 és 108 §-ok értelmében, csak a teljes törvényes szi­gor alkalmazását, t. i. él­thosszig tartó súlyos börtön reászabását indítványozhatja. (Folytattatik.) KÜLFÖLD Anglia. Londonban még folyvást Disra­­elinak beszéde képezi a közbeszéd főtárgyát. Általános azon felfogás, hogy a kincstárkanczel­­lár ezen elbizakodott kiereszkedése igen tapin­tatlan volt,­­ bizonyára még éles visszatolást fog maga után vonni. Roppant balfogásnak tart­ják főleg azt, hogy az indiai viták alkalmával csak nagynehezen nyert többséget fényes diadal gyanánt kürtölé ki. Az Observer megjegyzi, hogy az utolsó ülésben a volt kormány részéről csu­pán sir George Lewis volt jelen , de legköze­lebb visszajő Palmerston is Londonba, s majd csak ekkor kezdődik el a táncz, mert az exmi­­nisterek az ellenük oly megvetőleg szórt váda­kat nem hagyhatják magukon száradni. A „Ti­mes“ visszatér a cabaleszóra, melylyel Disra­eli a maga elleneit illeté; keveset gondol ugyan azzal, hogy mily névvel illeti Disraeli az ellen­zéket, hanem felszólítja őt, hogy adjon felvilá­gosítást, mely külelemnek vettek részt e caba­­leban, s vájjon azt hiszi-e,hogy a whigek szövet­keztek gr. Walewskivel vagy Rud­­gró­­ffal, hogy I. Derby kormányát megbuktassák. Francziaország, Parisban hire járt, hogy a legközelebbi szombaton tartandó értekezleti ülésen a­ dunafejedelemségek szervezetének kér­dése be fog fejeztetni. Azon becses anyag, mely­nek felolvasásával tölték ki az első két ülést, a franczia biztos Talleyrand-Périgord jelentésének hossza és szélessége által tűnt ki. A báró úr ab­ban a bizonyítás minden eszközével síkra száll az unió mellett, azonban a béke kedvéért és hogy elleneinek arany hidat építsen, azzal végzi, hogy a dunafejedelemségek tényleges egyesítése jobb időkre tartandó fen s ezen fordulatot bel­reformok által kívánja előkészíttetni. — A „Nord“-nak írják innen , mikép Francziaor­szág épen nem gondol arra, hogy a sokat em­lített két hajót, melynek feladatát különben „merőben békésinek jelöli, visszahívja. Az „Ind. beige“ is Páriából várja még ezen Bécsből Távirati tudósítások. Milano, jan. 1. Ferdinánd­­Miksa Fő­­herczeg Ur­a cs. k. Fensége, tegnap este kü­­lön­vonattal Velenczébe utazott. Lo­n­don, jan. 1. Az alsó ház tegnap éji ülésében Disraeli Headlam-nak egy inter­­pellátiójára válaszolva kijelente, mikép Nápoly megtagadá az angol gépészek kármentesítését, azonban mindamellett is remélhető, hogy az vé­gül mégis beleegyezendik. R­e­e b­u­c­k egy oly tartalmú indítványt jelentett be, miszerint An­golország ne igyekezzék a portának­ befolyását a l­r­u­e­z­i csatorna ellen használni fel. Palmer­ston lord Disraeli-nek St­o­u­g­h-ban tartott be­széde ellen nyilatkozott, s azt erősíti, hogy az ő lelépésekor a Francziaországgali viszonyok a leg­­szívélyesebbek voltak. Disraeli ezt elismerte, s azt válaszolá, mikép a kormány a háború veszé­lyének tette ki magát, midőn Walewski sürgö­nyére válasz adatott, s az összeesküvési bili visz­­szavonatott; szerinte jelenleg a szívélyes egyet­értés tökéletes. — Pakington­­ugyanazon szellemben nyilatkozott, mire a vita eredmény nélkül záratott be.­­ A felsőházban Lu­can­s Lyndhurst lordok visszavonták a zsidók melletti módosítványaikat, hogy azo­kat billek alakjában terjeszszék elő. Triest, jun. 1. Ragusából kelt magán­­tudósítások szerint, tegnap 6 török hadi közös érkezett Gravosába, 3600 ember, 350 ló, 8­12 ágyúval, hol a csapatok kiszállíttattak; ez utóbbiak Ferik Halim pasa s egy dandár­­­nok parancsnoksága alatt állanak. Turin, jun. 1. A követ-kamra tegnap a köl­­csön-törvényt 97 szavazattal 63 ellen elfo­gadta. A jobboldal s a baloldal egyik töredéke az ellen szavazott. A Depretis módosítványa a kölcsönnek 30 millióra leszállítása iránt el­vettetett. A „Victor Emanuel“ vasúton, az „Ar­gentiné” átvivő híd próbája végbement, az tö­kéletesen sikerült, s a vonatok már szabálysze­­rű­leg közlekednek az új hídon át. A Budapesti Hírlap magán­sürgönye. London, jun. 2. A tegnap éji alsóházi ülésben Fitzgerald jelenté, hirkép a me­xikói vizeken levő angol admirálhoz rende­let küldetett, hogy az amerikaiakkal minden összeütközést kikerüljön. Roebuck­nak a suezi­ csatornára vonatkozó indítványa 290 szóval 62 ellen elvettetett. Az indítvány mellett szóltak: Gibson, Gladstone, Russell; ellene : Palmerston, Disraeli. Ma a színházak zárvák. Dunavizárlás: jun. 2. estve: 10' 1^O'^O.fölött. távirt visszahívási tudósításnak megerősítését. "Megjegyzendőnek tartjuk , mikép e tudósítás Bécsbe is csak m­a­g­án távirati úton érkezett még meg, hivatalos uton még ott sem nyert meg­erősítés,így e hír valósulása még bevárandó.­A franczia lapok még folyvást folytatják polémiá­­jukat a belügyminiszer azon rendeletére Vonat­kozólag, mely a jótékony intézetek javainak állam rente-okra átváltását hagyja meg. E ren­delet elvét igazolhatónak ismerik ugyan el, azon­ban azt csak nagy óvatossággal és lassúsággal hiszik alkalmazh­tónak , s úgy vélekednek, hogy e részben a kezdeményezést az illető in­tézetek igazgatóságaira kell bízni. Olaszország. Nápoly­ból máj. 26-ról je­lentik , mikép Ferd­i­n­and király azon javas­latot, hogy a Cagliari ügy kiegyenlítése egy másod rangú hatalom választottbirósági ítéle­tére bizassék, visszautasította, azonban beleegyezett abba, hogy egy első rangú hiza­lom vegye át a választottbirósági szerepet. Spanyolország. A „Las Hajas“ jelenti, hogy a királynő az Aranjuezben tartott utolsó minis­­teri ülésben egy igen fontos rendelvényt írt alá, mely a Madridban maradt kabineti tagokat fel­hatalmazza, teljes ülésben mindazon rendszabá­lyokat elhatározni, melyek előre nem látott es­hetőségekre a királynő távolléte alatt szüksége­seknek találtatnának. Ezen bizalom igen való­ , szinűtlenné teszi ama hirt, hogy­ az udvar visz­­szatérte után tüstént ministeri változás fog bekövetkezni.’ — A királynő útja Aranjueztől Alicantéba valódi diadalút volt Törökország. Az „Ind. beige“ kissé korábbi konstantinápolyi leveleiből kitűnik, hogy a porta, midőn engedvén, Francziaország kivo­­natának, melyet Oroszország,Anglia és Poroszor­szág is támogatták,a Herczegovinában öszpontosí­­tott csapatok parancsnokának rendeletet küldött, hogy a Montenegro elleni hadmiveletek ne kez­dessenek meg, még nem ismerte azon véres ve­reséget, melyet szenvedett. ‘A 14 Zászlóaljnak Kleckbe küldése, mely közvetlen e csapás után jön elhatározva , e szerint Törökország részéről nem foglalja magában azon kötelez­e­zettségek megszegését, melyeket a harcz felfüg­gesztése iránt elvállalt.Elenei annál kevesbbé te­hetnek neki ezért szemrehányást,miután azon csa­patoknak, melyek Klekbe és Trebinjébe rendel­tettek, nem csak az a feladatuk,hogy az ottani tö­rök sereg romjainak lehetővé tegyék Danilo helyet­tesének csapatjaival szembeszállni, hanem egy­szersmind azon fölkelési esetlegeknek is megfelel­ni,melyek Herczegovina,Bosznia és a szomszéd tar­tományokban a montenegrói győzelem folytán elő­­fordulh­atnak. Konstantinápolyban nagy nyugta­lanságot gerjesztett egy hamis távirati sürgöny, melynél fogva egy egész franczia hajóraj bement volna az adriai tengerre, mint tudjuk, e hajóraj két sorhajóból állt.­ ­ Felelős szerkesztő : NÁDASKAY LAJOS.

Next