Budapesti Hírlap, 1858. július (147-173. szám)
1858-07-01 / 147. szám
Czátról, mint szoktak az oroszok Jáidon Németországról szólnak, egy kegyes protection fölolvasást tartott a német szövetségnek. E hangot nem lehet az orosz publicistáknak rosz néven venni; ők Németország irányában abban nőttek föl, hisz még nincs félszázada, midőn egy orosz czár német államférfiak által egy emlékiratot készíttetett magának, Németország újjászervezéséről. Mint egy arfi, ki aristokratikus modorban neveltetett föl, megtartja azt, habár véletlenül vagyoni állapota időközben a népies színvonalra is alászállt , úgy az orosz publicisták is folytatják vagy legalább szenvelgik azon felségies modort, mely a keleti háború előtt igen természetes volt. Akkor egész Európa oly nagy hiedelemmel volt Oroszország erejéről, hogy ennek szabad volt az „arbiter“ szerepét játszani s tette ezt néha oly modorban is, melynek eltűrése nem épen hizelgő volt Európára nézve. Azonban mindennek van határa , s a korsó addig megyen a kútra , mig eltörik. E kritikus átmeneti időpontot képezi a keleti háború , melynek befejezője óta Oroszország kisebb nagyobb diplomatiai sikert aratott ugyan, de még korántsem ért el a siker szónokára, hol protectori igényei egyebet idézhetnének elő a mosolynál. Ugyanis szint azon hivatalos lapok, melyek oly méltósággal lépnek föl az európai közügyekbeni igényekkel, arról is értesítenek, hogy Oroszország, melynek ezüstarany készletéről, tartalékáról az orosz-török háború kezdetekor, oly mesés hírek keringettek, a háború előidézte financz bonyodalmakban még mélyen benne van. így értesít a hivatalos Bz.-pétervári lap, hogy a napokban 240 millió frank papírpénz égettetett el és teszi hozzá örvendező hangnyomattal : „ezen öszzegtől megkönnyíttetett a forgalom anélkül, hogy a kormány bel vagy külkölcsönhöz folyamodott volna.“ — Ha átgondoljuk nem azt, amit a ki valós lap mond, hanem amit ehallgat : például elhallgatja, hogy még mennyire megy azon összeg papírpénz, melyet el kell égetni, míg a bank kész fizetését fölveheti ? és azt, hogy külkölcsön azon egy terű okból nem foganatosíttatott, mert nem volt lehető? a belkölcsön pedig azért, mert oly primitív gazdászati fokon álló ország mint Oroszország, valami nevezetes összeget belkölcsön útján elő sem teremthet , mutatták ezt a nemesek „önkénytes adakozásaiból“ , egyéb önkénytes kényszerek utjáni pénzgyűjtések csekély eredményei : ezt átgondolva azon következtetésre jutunk, hogy az orosz hivatalos lapok nagy hangja nincs arányban az állam tettleges viszonyaival. Ezt nem kell szem elől téveszteni azoknak, kik egy orosz-franczia szövetség lehetőségét valódi rémnek akarják tartatni, holott csak agyrém. Különben az ipar és kereskedés tespedése, mely egész Európában panasz tárgya , s nálunk az eddig még mindig eléggé magas s így ártatlan vámszabványnak tulajdonittatik,Oroszországban is nyilvánul; a ki és bevitel 1858-ban tetemesen alábbszállt a múlt évhez képest, csaknem felével, péld.gyapot behozatott Kronstadt utján 1857 májusig 611 ezer mázsa, mig ez évben ugyanazon időben 380 ezer. Hasonló arányban egyéb áruk is, még nagyobb arányban csökkent a kivitel. Miért is a külföldi váltók keletára annyira felszökkent, azaz: az érczpénz szüksége annyira érezhető len, miszerint az e jelenés okadatolása iránt zavarba jött hirlapírók még a nyári saisont is okozzák, mint amelyben az igazi tömérdek orosz utazik külföldre, mindnyája egy egy jó adag érczpénzt vivén ki magával külföldi papír alakjában. De hát nem utazik-e tömérdek angol is külföldön ? s jut-e eszébe valakinek Angliában e csekélységnek befolyásáról a papírkelet árára egyetlen szócskát is vesztegetni ? Icé Buda, jún. 22. ! A „Budapesti Hírlapnak” még máj. 26 iki számában egy jászberényi lvélből olvasom, hogy a Zagyva szabályozás ismét oly élénken van emlegetve , miszerint annak létesülése csakugyan remélhető , s a kezdeményt valószínűleg Jászberény teendi a Csincsaág eltöltésével. Illik is valóban, hogy a jász-kun főváros erélyesen síkra lépjen az egyetemes jászság az őt közvetlenül érintő egyetlenegy nagyobbacska vizének szabályozásában, s ne nézze behunyt szemmel Jász-Kisér dicséretes küzdését a vizek ellen; különösen pedig illik, hogy a Csinosát ne tűrje tovább a város közepén légrontós undokító nádbozótjával. A Csinosát köztudomás szerint a malomgát állította elő. Régen ki van mondva az ítélet, hogy a szabályozást legelsőben is az e gátat szükséglő malom lerombolásán kell kezdeni. Teljesítve van e már az, nem tudom, mert több ideje, hogy nem voltam Jász-Berényben, és sajnálom, hogy a szabályozást megpendítő levél e malomról nem emlékezik. Minden malomgát a lassú folyású folyamok mellett átka a mellette fekvő vidéknek. Azért él vele kíméletlenül, s a malommal, mely azt szükségessé teszi. Jászberénynek nem lassú , vizapályban sokszor szenvedő víz-, hanem folytonosan munkaképes gőzmalomra van szüksége. A múlt őszszel s ez idén is uralkodó szárazság megtanított bennünket legközelebbről, hogy mit várhatunk a vízi malmoktól; mindenesetre több jót, mint a ló kínzó szárazmalmoktól, de a legnagyobb szükségben kisegítést soha ; s ez mérlegezi azt is, hogy mennyit lehet miatta és tanácsos eltűrni. Hanem miután mostanában dicséretesen több figyelem kezd fordulni vizeink felé, szóljunk arról, mi okozza azt, hogy vizeink, mihelyt síkra érnek, azonnal eliszaposodnak s medrük fölöttébb elkanyargósodik ? Azt mondjuk,ennek oka a csekély esésy lassú folyás. Nincs egészen igazságunk, mert az elkanyargósodást s eliszaposodást legnagyobb mértékben nagy esőzések és áradások után látjuk előállani, mikor a víznek elég sebessége van. Hanem fő ok először, hogy folyamaink mellől az ültetvényeket kipusztítottuk, anélkül , hogy utánnövesztésükről gondoskodtunk volna. Ez azt okozza, hogy esőzések alkalmával a partokon, összegyülekező víz mindenütt szabadon mossa a földet a mederbe, mert a mely víztömeg egykor a levelek alatt és gyökerek közt lassan szűrődött át, az most fölülről akadálytalanul rohan le. Második ok, mert hol még ültetvények vannak is a partokon, azokra nincs szükséges gond fordítva s a kimosatás által vízbe dúlt törzsökök szülői legtöbb kanyarulatoknak. Minden vízbe dűlt törzsök mintegy sarkantyút ad a víznek, mely azt más oldalra löki át; mi által a folyam sodra megváltozván, az átvető oldalon rendetlen iszaplerakodás, a másik erőt szenvedőn partelhordás történik, honnan az ütköző víz ismét ellenkező oldalra lőhetvén vissza, így eszközöl egy kis sarkantyú száz meg száz kisebb nagyobb csavarulatot. Kisebb folyamainknak egyenes árkot ásni a síkon nem oly nagy feladat, mint azt sokan képzelik; eltalált libellálás által nagy részben maga a víz által lehet azt végrehajtatni, hanem a gondos fönntartás azután a főteendő. Gondos ügyelet és kezelés által pedig minden új mederásás nélkül is, sok helyen ki lehet a szabályozást vinni, t. i. először, ha a partoknak fákkal gondos beültetését teljesítjük, azután pedig arra ügyelünk, hogy a meder szélén az egyenes folyást megzavaró legkisebb sarkantyú se álljon soha elő. Ezzel arra akartam a közfigyelmet fölhívni, hogy apróbb vizeink, folyamaink szabályozásánál tartsuk első kelléknek az ültetvényezést, s a parti ültetvények gondos ápolását. TÁROZA: Magyar irodalmi termékek. Beszélgete. Irta Bajza Lenke. Pest, Heckenast Gusztáv, 1858. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. 8-rét. Első kötet: „A Különcz“ 171 lap Második kötet: „Az eskü“ 184 lap. A két kötet ára 2 frt 30 kr. I. Nem irigyeltük meg t. barátunk Gyulai Pál sorsát, kire azóta, hogy a nőirók ellen itt, a neheztelés, a megrovás zápora hull; se azon lapokat nem óhajtjuk magunk ellen zúdítani, melyek lovagiasságot találnak a nőirók gyarlóságainak elleplezésében, de a székely Frauenlob Dózsa barátunkkal sem kívánunk összetűzni, ki Bajza Lenke beszélyeit nem irodalmi szempontból ítélte meg. Mindezt nem akarjuk, nem óhajtjuk. És mégis írunk, írunk, mert bár szeretjük Plátót, szeretjük Aristotelest, de mégis jobban szeretjük irodalmunk ügyét, mert férfias kötelességet akarunk teljesíteni Bajza Lenke irányában, baráti szolgálatot tenni neki, ki szolgálatunkra méltán igényt tarthat. De van-e erre neki szüksége? Igen, van. A t. szerzőnő művének nemcsak megjelenendését mint valamely időszakot teremtő művet előre hirdetik az inseratum és az újságírók, hanem annak megjelentét is, mint valamely rendkívüli tüneményt megénekelé egy irodalmi tekintély, azon lelkesült versében, melyben következő sorok is olvashatók: „Innét a hév, mely felhőlepleit Az életnek viharfénynyel süti.“ E sorok, az igaz, kissé ködösek, de az oly fiatal írónő mint t. szerzőnőnk nincs-e kitéve azon veszélynek, hogy ép az ily sorok mysticismusában keresse igazoltatását önérzetének, életnézeteinek ! Nem kötelessége-e a jóakaratnak figyelmeztetni a t. szerzőnőt , hogy nem minden hév igazolható, mely „felhőlepleit az életnek viharfénynyel süti ?“ Igen, a figyelmeztetés annál szükségesebb, mentül igazabb az, hogy a t. szerzőnő nem esnék beszámítás alá, ha azon írói tekintély magasztalását a „különcz“ és az „esett“belerakott életnézet és az azokban nyilatkozó szenvedély igazolásául venné s azon után haladna tovább, melyet irói hevének azon barát tűzött ki, ki mint a magyar irodalom kézikönyvének szerkesztője, minden prózairót s igy a beszélyirókat is ismeri Fáy Andrástól egész Abonyiig és Balázs Sándorig. De mi nem óhajtjuk, hogy Bajza Lenke ez irányban haladjon, hogy elénk ezentúl is ily beteges, megfoghatatlan s nem költői alakokat vezessen, minek beszélyeinek hősei. Előrebocsátjuk, hogy mi nem a kritika jogos igényeinek szempontjából ítéljük meg a fiatal írónő alakjait. Ha úgynevezett beszélyeinek jellemei hibásak, nem tökéletesek, ezt nem az írói tehetségnek, mint inkább annak kívánjuk betudni, hogy a t. szerzőnő alakjait nem az életteli érintkezésből, tapasztalatból vonhatta el, hogy tanulmányra még ideje sem volt; s ha jellemeiben kevés vagy semmi élethűség nincs, ha az alapgondolatnak a jellemzés nem felel meg, ezt az abstractio hiányának kell tulajdonítanunk. Miután azonban azt tapasztaljuk, hogy a t. szerzőnő a jellemzésre, a jellemek analysisére sok hajlandósággal bír, hogy művei mintegy drámai elemmel bírnak, amennyiben a szerzőnő a történetet a jellemekből kívánja kifejteni, kötelességünknek kell tartanunk a szerzőnőt e jellemek hiányaira, valószirűtlenségére, a jellemzés gyarlóságaira, következetlenségére figyelmeztetni. A t. szerzőnő bizonyos életnézetet képezett magának, midőn jellemeit megteremtő s ez életnézet keretébe alkalmazáse alakjait, bizonyos szenvedélyekkel ruházta föl ez alakokat, miknek indokolása erős lélektani alapot igényel. De az. írónő azon helyes inductióra, mi nélkül helyes jellemzés nem lehetséges, és mit csak az élet és emberekkeli érintkezés, hosszas tanulmány szerezhet meg, helyzeténél és ifjú koránál fogva sem juthat. A magasztalók sorából hadd váljék ki tehát egy őszinte barát, ki e művek hiányaira figyelmeztesse az. írónőt, kinek hivatottsága felől már ez elbeszélések után sem lehet kétségünk. A „Különcz” (gróf Almay Henrik, 26 éves), nem különcz, e nem egyike azon hóbortosoknak, kiknek különczködéset mulattatnak, se nem azon fiúk egyike, kik kiváló életmódjok vagy magukra öltött tulajdonok által föltűnni kívánnak s minden cselekedetük öntudatosan történik. Gróf Almay többi kortársától csak abban különbözik, hogy társaságban mindig az emberek, a világ ellen panaszkodik, majd gyűlöletét, majd megvetését fejezi ki irányukban, hogy megkülönbözteti a sorsot a végzettől (5. 6. lap) (mi philosophiának gyönge, a különöség indokolásának gyermekei), hogy életuntnak mutatja magát, életmódja azonban egy cseppet sem eltérő a többi társétól, még haját is fürtözteti a nagyon confinens hajfodrász által. Sötét vérlinek mondhatjuk, ki mindig reszkedvű, zsémbes, ki „az emberek iránti őszinte bizalmat elveszté, midőn a nagy tömeget kiismerve látá a felületességet kebleikben ;“ e mellett csalódott egypárszor, „mi, jegyzi meg igen helyesen a szerzőnő, egy tapasztalatlan életbe lépő ifjat oly könnyen ér s az életben majdnem elkerülhettem“ (39. 1.) Még az által, hogy a nagy tömeg fölületes, nincs igazolva az embergyűlölet és azon sötét életnézet, mely minden iránt egykedvüvé tette a 26 éves ifjat, ki aztán, mint a szerző mondja, „elfordulva, kitérve a rendes útból, maga előtt hagyá elrohanni a tettek árját, s egymaga képzelt világot alkotva magának, megveté alacsony eszményeit, s lassanként küzdéssel s fáradsággal ugyan, de önállóságra vergődött, azon önállóságra, melyért mindenki nevet és különöznek tarná.“ Ez önállóság, mint sejtjük, abból állott, hogy megveti az emberek véleményét. A gróf önállóságának, mint az önképzés, az életteli fájdalmas érintkezés resultátumának csakis e fölülemelkedésben találjuk nyomát. Ő megveti az emberek véleményét, (30. lap) Ő sohasem vette számba „a kába részrehajló lények ítéletét, korholását vagy dicséretét,“ ő túltette magát „ily semmiségeken,“ és e miatt nevezi őt legjobb barátja különcznek. Később meg azt látjuk, hogy Almay nem bír az emberek véleményén fölülemelkedni, hogy ő is NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, július 1. * A volt harminczadépületi négy házhely, írja a „P. Lloyd“, jövő őszre újabb nyilvános árverésre fog bocsáttatni. A vevők könnyebbségére el van határozva, hogy az árverés megerősítése után hat hónapra a vételárnak csak egy harmadrésze fizetendő le, a maradék pedig csak négy év alatt 8 hónapos részletekben fog behajtatni. Az ő császári Felsége által e helyeken építendő új házakra engedményezett 20 évi adómentességhez a községtanács is a maga részéről községi adópótlékainak 20 évres elengedésével járult. Remélhető, hogy e nagy kedvezmények ezúttal kielégítő eredményre vezetnek. * A budapesti orvosegylet jan. 26 -án tartott rendes ülésében dr. Bókay gyermekkórházi igazg.tőorvos egy véredény tágulásban szenvedő gyermeket mutatott be, kinél ezen bajt a himlőnek a kór helyére tett beoltása gyógyította meg; ugyanő egy patholog készítményt mutatott be, mely szívbaj után támadt. Dr. Rózsay főorvos kiosztotta a tagok közt a timsós s vasgaliczos erdőbenyei fürdő monographiáját, melyet dr. Grosz Lipót szerkesztett; egyúttal értekezést is tartott ezen irat fölött s bemutatott egy e fürdőhely táján szedett ásványgyüjteményt, melylyel az ottani geológiai viszonyokat ismertette. Erdőbénye Zemplénmegyében Tokajtól 2 órányira fekszik s Szirmay Ödön tulajdona. Jelenleg ott már egy savó intézet is áll fenn, s még ez év folytán a szőlőgyógymód is kezdetét veendi. Ez utóbbihoz alig lehetne alkalmatosabb helyet kiszemelni, miután közelében van a szőlők királya , Tokaj-Hegyalja, minek használata különösen a külföldi orvoslandókra fog nagy vonzerőt gyakorolhatni. * Az első magyar festészeti akadémia évkönyve 1856-ra megjelent és a tagok közt szétosztatott. * Nyitrai úr pár év előtt a virágzó Nyitrai- Geschröff nevelőintézet tulajdonosa jelenleg dunaföldvári lakos emberbaráti érzésből fölrándult Pestre s itt lelkesen buzgólkodik, hogy a szerencsétlen dunaföldvári tűzkárosultak részére (szerinte mintegy ezer család jutott koldusbotra) mind itt, mind helyben jótékony hangversenyek rendezését mozdítsa elő. Mint halljuk a Lloyd társulat e czélra teremének ingyen átengedését szives készséggel megígérte. — Vajha a segély minden oldalról az ínség nagyságához méltóan áradoznék ! * F. hó 27-ről 28 ra menő éjjel a belvárosi plébániaiak ellen egy vakmerő rablási merény intéztetett, mely azonban szerencsére eredmény nélkül maradt; mialatt a tolvajok a főtisztelendő plébános úr hálószobájába igyekeztek jutni, segélykiáltás hangzott, s a gőzösökről elősiető hajóslegények elriaszták a gonosztevőket, kiket a hatóság azonnal üldözőbe vett. * A városi egésségügyi bizottmány által újabban következő új építések vizsgáltattak meg s Jakabnapra lakhatóknak nyilványlttattak: Rupp Tekla terézvárosi két szív utcai házában 2 szoba, és 1 konyhából álló melléképület, és Wist Mátyás terézvárosi szintén 2 szivutczai házában 2 szoba, 2 konyha és pinczéből álló toldásépület. * Színházunk sivatagjait ismét újabb vendégművészek fogják benépesíteni. Hol eddig néha Sahara pusztaságaival versenyezett a tér, most a nagy meleg daczára is majd a közönség karavánai fognak húzódni. S kik e vonzerő gyakorlására hivatvák : a jeles olasz énekesnő Charton Demeure k. a. ki a nemz színpadon jövő hétfőn a „Sevillai Borbély“- ban, és utána következő szerdán , Luciádban fog föllépni; a másik még kiváncsiabban várt vendég pedig a „par excellence“ Tücsök Goszmann k. a. ki holnap lép föl először a német színpadon. * Freury k. a. és St. Leon ur tánczművész vendégeink holnap pénteken lépnek föl utoljára. * Győrött és környékén a napokban oly erős szélvihar dühöngött, hogy kivált a szomszéd falukban élő fák és háztetők is estek áldozatul. Bár szép borúlátók gyülekeztek mindenfelől,egy csep eső sem esett. A győri színházat községtanácsi határozat folytán a jelenleg Komáromban működő Csabai színigazgató nyerte meg, oly határzott kikötéssel, hogy társulatát a győri mivelt közönség igényeinek megfelelő erőkkel tartozik ellátni.(jy. k.) * Főtiszt. Gabriely Tamás jubilált lelkész, mácsai plébános és cziraz. prépost, kinek midőn múlt áprilisben századik születésnapját ünnepelné, rövid életrajzát közöltük, Mátsán (a váczi járásban) jun. 21-kén az Urban csendesen elnyugodott. * Nagyszebenben m. hó 22-kén reggel 6 órakor végeztetett ki kötél által N—Konja Bukur resinai 26 éves g. n. e. volt szabadságos katona, Murkoju Dánon elkövetett rablógyilkosság miatt. * De és városa végén az úgynevezett erős oldalban a sirakuti után egy helybeli fazekas , a 11 a János a bokrok között, midőn venyigét vagdalt egy ezüst serleget talált, mely a régiség miatt meg volt feketedve, feneke kiesve, s a szélén arany szegélyzet tulipános czifrázattal. A szegény találó azt egy épen szomszédjához vetődött rostás czigánynak nak adta el 100 vízért. A czigány majd megfoltozza s valószínűleg jobb áron fog túladni rajta. * A híres bécsi utazónő Pfeiffer Ida assz, kivel érdekes utazásai folytán olvasóink többször találkoztak, közelebb Madagascarból Londonon keresztül szenvedő állapotban érkezett Hamburgba, s jelenleg az ottani közkórházban fekszik : baja egy neme az éghajlati láznak, melyet valószínűleg India mocsáros vidékei okoztak neki. Pfeiffer Ida asszony egyébiránt már igen koros nő, s alkalmasint egyike azoknak, akik korunkban a legveszélyesebb és legterhesebb utakra áldozták magukat. * A szt-pétervári császári könyvtár L a v a t e r egy nyomtatásban soha meg nem jelent regényének teljes kéziratát tartogatja, mely telve van vallásos mélységgel. E regény császári költségen néhány példányban kinyomatott és a jénai egyetemnek van ajánlva. Iskolai figyelmeztetés. 1.A Nagy Körösi helv. hitv. evang. főgymnasiumban az érettségi vizsga szóbeli ága folyó év augustus 1-je napján veszi kezdetét. Ezt előzőleg az érettségi vizsga írásbeli ága folyó év július 26. napján kezdetik meg. 2. A berit magántanulók az úgynevezett átléptetési vizsga letételére jul. hónap utolsó felében tartoznak megjelenni. 3. Kik jövő évre akarják magukat magántanulókul beíratni, azoknak szabadságukban áll a fövételi vizsgát akár folyó év julius havának utolsó felében, akár September végével letenni. 4. Folyó iskolaév július 31. napján záratik be a gymnasiumi ifjak vizsgálatával. Ezt előzőleg julius 30 -án a praeparandiai ifjak nyilvános vizsgálata lesz. Ez utólsó pont szolgáljon a tisztelt szülőknek figyelmeztetésül, hogy gyermekeikért előbb alkalmat ne küldjenek. Nagy-Kőrösön 1858. julius 26. napján. Az igazgatóság. Tárgyalási terem. (A jun. 24-i rögtönbirósági végtárgyalás folyt.) L. Móricz hit alatt letett vallomását a következőkben adta elő: Múlt. 1857 évi julius 17 napján Sz. József, L. Bernát, T. Izsák és L. Dávid kereskedők társaságában Ócsárd a gyulai vásárra marhavásárlás végett ment, s mintegy 11 —12 óra között a sz. miklósi és kondorosi csárda között szemközt jött velük két kocsi, melyen 7 ember ült, amint egymáshoz értek, azok a két kocsiról a kocsisokon kívül leugráltak, az ő kocsijukat körülvették, s fegyvereiket nekik szegezve halálos fenyegetések között pénzük kiadatását követelték, a rablók közöl 2 álarczban, a másik 3 pedig nyiltképpel voltak s az utóbbiak közt a legalacsonyabb, köpezös termetű, szúróra álló bajusza volt a legroszabb, ő (e tanú) azonnal kivette tárczáját, melyben 125 pft készpénz volt, s azt a köpezös rablónak általadta, ki azonban azzal meg nem elégedvén, arany óráját, lánczát, és 3 gyűrűjét is tőle erőszakkal elvette.