Budapesti Hírlap, 1858. július (147-173. szám)
1858-07-10 / 155. szám
Pest, Szombat 155 sz. Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj: Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedire: 5 frt. Helyben: félévre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 0 kr, többszöriért pedig 4 kr szt. mit tátik. Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda: Egyetemutca l-ső sí, a. 2-ik emeleten. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában. Egyetem-utcza 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs* kir* postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. Kiadó hivatal van : Egyetere utczában, 2-ik szám alatt, földszint. TARTALOM: HIVATALOS RÉSZ. NEMHIVATALOS RÉSZ. A székesfehérvári káptalan üdvös rendelkezése. Politikai napi szemle. Mezőgazdászatunk átalakítása tagosított földbirtokon. I. Levelezések: Bécs. (Edes-krakói vasút. Dohányszállítás. Vasutcongressus Triestben.Répaczukor gyártók jó kedve.)Pest. (Földmivelési gyarmatok telepítése.) Bécs. (Vegyesek.) Kapihirek és események.Budapesti keresk. és iparkamra. (Június 7-dik ülés. Vége.) Külföld: Francziaország. (Vegyesek ) Spanyolország. (Ministeri változás. A ministerium tagjai.) Törökország. (Az orosz consul Cettinjében.) Távirati tudósítások. — Színházi előadások. — Börze. — Metereologiai észleletek. I— D litta viz a 1rás. Tárcza. (Abd-el-Kader könyve.) HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi julius 2-diki legfelsőbb határozata által az esztergomi székeskáptalannál olvasó-kanonokká Fekete Mihály éneklő kanonokot és czimz. püspököt, éneklőkanonokká Viber József őrkanonok, püspök és főhelyettneköt; őrkanonokká Tóth Imre székesegyházi archidiakont és fölszentelt püspököt; székesegyházi archidiakonná Lipthay András barsi archidiakont és prépostot, barsi archidiakonná Majsch Jakab kanonokot és prépostot; valóságos kanonokká ugyanazon székeskáptalannál dr Szabó József czimz. kanonokot és irodaigazgatót és kanonokká a pozsoni társaskáptalannál dr Szappan Zsigmondot a nagyszombati gymnasium igazgatóját legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. júl. 2-ki legfelsőbb határozata által Tatay János kanonokot a győri székes káptalannál, B. M. V. de Széplak czimz. apátjává, és Borbély György kanonokot, S. Sapientiae de Titel czimz. prépostjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. máj. 29-diki legfelsőbb határozata által czimzetes kanononokká a veszprémi székeskáptalannál Hagen Gottfried tapolczai lelkészt, esperest és járási iskolafelügyelőt, Rákóczy János zákányi lelkészt és esperest, Kőszeghy József pápai lelkészt és esperest, Kiss János buzsáki lelkészt, esperest és següsdi járási iskolafelügyelőt, és Czutor János szili lelkészt, esperest és igali járási iskolafelügyelőt legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felségei, é. jun. 25-i legfelsőbb határozata által kanonokká a chioggiai székeskáptalanhoz, a di Santa Catterina kanonokságra, Duse János cavarzerei arcipretét legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége dr. Vidalich Ferencznek a reá bízott pápai alconsulságnak Lussin Ficcolóban elfogadására legkegyelmesebben engedélyt adni méltóztatott. Ő cs. k. A p o s to 1i Felségei, é. júl. 2-ki legfelsőbb határozata által Röd 1 Károlyt, a CB. Ház és külügyek ministeriuma kőnyomdájának művezetőjét, sokévi hű szolgálatai elismeréséül koronás ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felségei, é. júl. 13-i legfelsőbb határozata által grosz-zanckai és kaminietzi Strachwitz Hermina grófnőt a brünni Maria Schul nevű nemes hölgyintézet diszhölgyévé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. A székesfehérvári főtiszt, székes káptalan azon tanítókat, kik az ottani minta-főiskolában, a legközelebbi, aratási szünet alatt, a rendkívüli képezdei tanfolyamot bevégzendik, hogy így az újabb módszeres tanítás móddal megismerkedjenek, s magukat hivatásuk számára korszerüleg kiképezzék, a legelismerésreméltóbb segélyzésben részesité, mi a köszönet kifejezése mellett ezennel köztudomásra juttatik. Pest, julius 9. V. (Politikai napi szemle.) „A párisi diplomatiai körökben roppant nagy az öröm — mindenki a legrózsább színben látja a jövőt — Anglia és Francziaország ismét jó barátok, s Francziaország és Austria kölcsönös szerelmi nyilatkozatokat tesznek egymásnak — Faad pasa egész nap e szavakat ismétli: je suie enchantée s hegyen völgyön lakodalom,“ — Így írja le egy párisi levelezés az ottani pillanati hangulatot, melyet az ottani sajtó édeskés nyilatkozatai is nem csak nem zavarnak, hanem még emelnek. Csupán egy rikácsoló hang ri ki e közöröm hangjai közöl, s ez ismét azon lap, mely zavart, feneketlen zavart jósolt mindig, s előre örvendett a gazdag halászatnak, s melyet semmi sem zavar meg jobban, mint épen azon közegyetértés, mely reményeinek sírja, s azon közöröm, melyet oly sokszor felkaczagott kárörvendezésének megszégyenülése gyanánt tekinthet. E lap — emlitsék-e ezen franczia hanga orosz telivért — a fönn talán egy kissé nagyon is élénk színekkel festett örvendetes hangulat jelentősségét tetemesen le akarván szállítani , a dolgok békés fordulatát épen nem látszik komolynak venni, s a sajtóbeli polémiák elnémulását csupán szokott nyári fegyvernyugvásnak mondja. Minden évben, úgymond, valahányszor a császár a vidékre megy, mindannyiszor meg szokta a sajtónak parancsoltatni, hogy a külhatalmak ellenében minden polémiától tartózkodjanak. Szerinte tehát a kibékült hangulatnak csak az a magyarázata, hogy a császár mulat; mi azonban azt tartjuk, hogy ez a „Nord“-nak — keserű mulatsága. Különben ezen lap komolyan is beszél, de azért bizony még ekkor is csak mulatságos az a mit mond. Még nem rég a nagy hőséget emelé ki, melyet a conferentia Ürügyül fog használni, hogy magát mihamarább elnapolhassa, hosszú hosszú időre, mely alatt sok mindenféle esemény megérlelődését várta aNord.“ most meg épen nem akarja szétereszteni a conferentia tagjait, július végéig,nem l a cherbourgi ünnepélyekig akarja őket együtt tartani,s tárgyról is gondoskodott számukra elégről, s már a legközelebbi ülésben a dunahajózási szerződést látja a nagy hőség daczára a conferentia asztaláratereltetni. Bizony meglátszik rajta, hogy most, midőn a kedélyek heve már mindenfelé csillapodik, neki még folyvást nagy hősége van! Tudjuk, hogy a dunahajózás kérdésével ismét a viszály almáját szeretné újra elhintve látni, azonban e nemes gyümölcsének úgy látszik nem igen kedvez az idő. Annyit az újabb tudósítások is tanúsítanak, hogy a duna fejedelemségek kérdésében csakugyan közel állnak a megállapodáshoz. Még egy vagy két ülésre lesz egészben szükség s a conferentia bezárandja ismét ezúttal egy bóra vagy hat hétre üléseit, ezt mondják egyezőleg a tudósítások. Természetes, hogy ezzel csak a dunafejedelemségek kérdése lesz elvben elintézve, ennek is gyakorlati részét, az alapszabályok szerkesztését egy bizottmányra kellenebizni,a többi függő kérdések azonban, melyek a békekötésből erednek, mint állítják, egyelőre magukra fognak hagyatni, miután azon egyetlen, melynek megoldása halasztást nem igen tűr, t. i. a montenegrói, úgy sem az értekezlet asztaláról várja a maga megoldatását. — Ez pedig mint tudjuk , szintén befordult már a békés egyezkedés terére, s ekként remélhető , hogy a conferentia sokat izzadt tagjai, ha majd a fejedelemségek ügyének nehéz kövét csakugyan teljesen lehengerítették oly gyakran szorongatott szívükről, jól kiérdemelt pihenésükben semmi váratlan esemény által nem fognak idejekorán felzavartatni, s velük együtt Európa is nyugodtan olvashatandja majd a cherbourgi ünnepélyek fényének leírását , melyet nem csak az angol királynő magas látogatása — mely már most bizonyos fog emelni, hanem leginkább azon szavak fognak nevezetessé tenni, melyekkel a császár ott, mint több oldalról hírlik, a világot a maga békés czélzatai iránt megnyugtatni a politikája eredményeiről beszámolni szándékozik. Ily magas megnyugtató szavak reményében természetesen nem igen hökkenhetünk meg azon hír hallattára sem, hogy a szárdiniai kormány annak folytán, hogy a salernoi törvényszék a Cagliari hajó elkoboztatását törvényesnek mondó, a kárpótlás iránti ügyet csakugyan szőnyegre akarja hozni. A szárd kormány azonban, otthon bármily önállónak igyekszik is látszatni, tudjuk, hogy kivált külügyekben nem igen jár el idegen tanács nélkül, pedig épen most, midőn minden engesztelőben van, nem hiszszük, hogy viszály gerjesztésére kapjon tanácsot. Egyelőre tehát ez oldalról sem félünk a jelen békés hangulat megzavartatásától, azonban létezik mégis egy ügy, mely talán mégsem folyand le oly zavartalanul,s melynek megoldását talán akarva sem lehetend már elodázni. . Lassan érik, de végre mégis csak kifakad. Értjük azon sebet, mely a német szövetség egyik végtagjában oly régóta sajog. A németdán herczegségek már hosszú idő óta szenvedtek , a német szövetség pedig ugyanoly sokáig tart. Végre azonban e türelemnek is véget kell érnie, hogy ama szenvedések se váljanak örökösökké. A baj máris egy kissé avulni kezde, s mint az idült betegségek általában, már figyelmet is alig gerjesztett, míg végre az a pattanásig meg nem érett. Most, midőn a dán kormány válasza minden perezben váratik, lehetlen némi feszültséggel nem tekintenünk a kifejtés elé. E válasz még késik, de daczára a „jobb“ kopenhágai tudósításoknak mégis azt hiszik, hogy az szövetségi végrehajtást fog szükségessé tenni. Egy lipcsei lap szerint ez esetről már előre gondoskodva is van. Az austriai és porosz szövetséggyűlési követek t. i. teljesen önzhangzó utasításokat kaptak volna, melyek szerint ha Dánia a kitűzött határidőre nem felel, vagy felelete nem találtatnék tökéletesen kielégítőnek, a szövetségi végrehajtás azonnal elhatároztatnék, mégpedig tüstént azon ülésen , melyen a dán-német ügy ismét tárgyalás alá fog vétetni , mert a két német nagyhatalom tökéletes egyetértéséből azt lehet következtetni, hogy akkorra a többi szövetséggyűlési tagok is, és pedig hasonló szellemben lesznek utasítva, úgy hogy a határozathozatalnak többé mi se álljon útjában. Sőt minden időhaladék elkerülése végett a két nagyhatalom már ama csapattestekre nézve is megállapodott volna egymás közt, melyek a szövetség jogainak visszaállítása és parancsainak végrehajtása végett ki fognának indíttatni. Ezen csapatrész egy austriai, porosz és hannoverai csapatokból egyesítendő hadtest fog valószínűleg lenni. Ha a mondott lap értesülése alapos, a szövetség keblében csakugyan ennyire fejlődött a tettkészség, akkor a kérdés mármár nem is annyira az, hogy mit fog Dánia válaszolni ? — mert ily késedelem után csak alig vár már valaki kedvező választ, hanem inkább az: békén türendie Dánia a megszállást? — Ez esetlegről neki minden esetre gondoskodnia kellett. — No de remélni akarjuk, hogy még ez utolsó órában megforduland gondolkozásában. Hogy e megfordulás neki mily nehezére esik, mutatja az , hogy most, midőn már felelni kellene, most a végórában is Londonba indítja berlini követét, bizonyosan azért, nézzen még egyszer körül, vájjon nem lehetne e mégis némi támaszt nyerni. — Vagy talán e követőt már a megszállás esetlegére vonatkozó missióval küldte volna a Themse partjára ? — E kérdésre a választ még be kell várnunk. Szóljunk még az új spanyol kabinetről! — Általában mindenütt, Madridban úgy mint másutt igen meglepett annak rögtöni megszülemlése. Spanyolországban mint tudjuk az ily hirtelen fordulatok épen nem szokatlanok. Több helyen olvastuk már e változás folytán azon szavakat idézve, melyeket Lajos Fülöp király követe egykor egyik sürgönyének szélére irt: „Kérem, méltóztassék azon órát, melyben ezen sürgönyt bezárom, följegyezni, mert mindannak, ami még e pillanatban szilárdul áll , tizenöt perc múlva az ellenkezője állhat.“ Órák határoznak gyakran Madridban, és sokszor perczek hozzák meg ott azt, mit senki sem várt. Ezúttal azonban úgy látszik nekünk, e fordulat váratlansága csak látszólagos; valódilag az már régóta elő volt készítve. Minden tudósítás megegyez abban, hogy a jelen kabinet lelke O’ Donnell mellett Posada Herrera. Ez pedig már május 14 dikén lépett a kabinetbe, mégpedig a királynő egyenes kívonatára, úgy hogy a ministerium csak az ő befogadásával mentheté meg magát, oly erős volt akkor a királynő akarata. Ez volt az első ék, mely a ministerium keblébe be lön verve; szükséges volt azonban a nyomás, mely ezen éknek feszítő erőt kölcsönözzön Ezen nyomást képezé a királynő legutolsó útja, melynek folytában nem csak népének hűségéről, de a közvélemény minőségéről is meggyőződött. Meggyőződött nevezetesen arról, hogy oly miniszerelnök , ki mindenkinek tetszeni kíván, épen senkinek sem tetszik ; meggyőződött, hogy a nemzetet veszélyes hangulat fogta el, mely minden perezben kitörhet, hahogy a kormány tovább is ily gyönge kezekben marad, s a királynő e meggyőződése volt azon nyomás, mely Posadának erőt kölcsönzött a ministerium szétrobbantására. Míg a királynőben ily lassan ért a meggyőződés, addig O’Donnell készen állt a ministeri jegyzékkel. E változás tehát ezúttal épen nem volt pillanatnyi elhatározás műve; vájjon azonban a jelen kabinet lesz-e képes oly állapotot teremteni , mely ily véletlenségektől megmentse? ■— O’ Donnel a vicalvarói csata évnapján (jun. 30-a) téve le a hűség esküjét, s az egész ministeriumot szívesen üdvözlé Madrid városa; de vájjon nem irta-e ismét valamely követ sürgönye szélére amaz ominosus szavakat: „Most a dolgok igy állnak; tizenöt percz múlva ki tudja mi történik?“ Julius 10.150. Mezőgazdaszatank átalakítása tagositott földbirtokokon. I. •fr Tekintvén az emberi nem történetét, úgy találjuk, hogy legragyogóbb fényben mutatkozik mindenütt azon jellem, melyet valamely népben a földmivelés s mezőgazdászat szakadatlan s nemes üzlete kifejt. A munka, mely a néma de haladólag termékeny földnek áldozik; s a termés és dús aratás, mely verejtékünket megaranyozza, csodás bűbájjal igéz bennünket a barázdákhoz, hol izzadásunk cseppjei elhullottak, a tzük udvartelekhez, hol a nagyvilágot túlhaladó családi boldogság virágai nyílnak, s hol a közremunkáló egyesek homlokáról egész nemzedékek közös boldogsága gyöngyözik le. E tér az, hol az ész s emberi szorgalom elhintett s kalászokba ajtott magva évről évre dús hajtásokban jelenik meg, s melynek gyümölcseiben a remény legritkábban csalatkozik, mely az embereket türelmetesekké s takarékosakká teszi, a polgárokat pedig legerőbb oszlopaivá az állodalomnak. Ilyformán nyilatkozik bizonyos helyen a mezőgazdászat szépségéről Humboldt Vilmos, melyről méltóbb dicsbeszédet valóban Commellávál is alig találhatnánk. Mindemellett mégis, bátorkodunk megjegyezni, hogy a mezőgazdászatnak ily élvezetes s áldásos üzése igazán csak tagosított vagyis rendezett birtokokban lehetséges, így különösen a jelenben, midőn a gazdászat már tudománynyá vált, s az anyagi érdekek csaknem minden viszonyával kapcsolatban áll; de igy a múltban is i idén agrár törvények szabályozák a irányozák a földmivelést Hogy a régiek tagositott birtokokon gazdálkodtak, már Columella classicus műveiből tudhatják, s hogy a nemzetgazdászati gyarapodás minden előnyét csak a tagositott s rendezett birtokon űzendő gazdálkodástól remélhetjük, azt nem csak hódító Vilmos törvényeiből tanulhatjuk , ki a birtokok tagosítását kényszerítő törvényekkel parancsoló meg, hanem különösen Angolországban , Sinclair buzgó szorgalmazásaiból is, mely szerint ezen mindenben eminens állam, már a mait század végén általános szükségnek ismerte föl a birtokok tagosítását, hogy az okszerűbb mezőgazdászati tevékenységnek gyümölcsözőbb irányt adhasson. Hálával tartozik a művelt világ egy Jetro Juli (1720) s egy Jonny Arthur ebbeli tudományos törekvéseinek is; de hálával Magyarország különösen jelen államkormányzatunknak tartozik, mely, midőn megszünteté az úrbéri kapcsolatokat, tisztába hozatni rendelé a tulajdon s birtok-viszonyokat , több oldalról nem csak törvényszerüleg rendelé, hanem teljes erővel elő is mozdítja a birtokok tagosítását s egy czélszerűbb gazdászati rendszert, mely hazánkban ezentúl űzendő. A birtokok tagosítása valóban nemcsak az okszerűbb s jövedelmesebb mezőgazdászainak föltétele, hanem tényezője egyszersmind egy dicsően nemes erkölcsi átalakulásnak a népek culturális viszonyaiban; mert ugyanis, mig a tagosítás által a földmivelés s összes mezőgazdászati viszonyok és érdekek physical alapja vettetik meg , más részről az ily birtokoknak művelése s használata oly sokféle ismereteket s tudományos tapasztalásokat vesz igénybe, melyeknek naponkinti öregbedése a szellemi s erkölcsi világ körét szintén átalakítja , megnemesíti. Látni fogjuk ezt azonnal, ha akintetbe veendjük , hogy mik azon elutasíthatatlan megkívántatóságok, melyeket a tagosított birtokok mivelése föltételez. Tagosított birtokok mivelésénél t. i. már nem elégséges a paraszt empirismus, hanem szükséges mindenekelőtt, hogy a gazda kellőleg ismerje a maga földjének physical s vegytani t- 1 Újdonságait. Midőn ugyanis tagosítás következ-