Budapesti Hírlap, 1858. július (147-173. szám)

1858-07-28 / 170. szám

Pest, Szerda 170 sz. Megjelenik e lep, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj: Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: * frt. Hely­­ben: félévre 8 frt, évnegyedre: 4 frt.­­ A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 0 kr, többszöriért pedig 4 kr szá­­mittatik. — Egyes­ szám 20 pkr. Si­rkesti Al iroda : Egyetemutcza l-se az. a. 2-ik emeleten. BUDAPESTI Július 28,1858. Kiadó hivatal van: Egyetem-utóidban, 2-ik szám alatt, földszinti említi. A hir azonban még növeli e látoga­tás jelentősségét, hozzátevén, hogy a gróf a franczia udvarnál igen szívesen látott vendég volt; hogy a császár őt két értekezlet szerencséjében része­ite azon egy nap alatt, melyet a császári nyaralón töltött; s hogy a második értekezlet igen hoszszan éjfél utáni egy óráig tartott. Lesznek bizonyára, kik ez és homályának tit­kait kutatgatni fogják, s bizonyosan egész özö­nével kapjuk majd a gyanitgatásokat, melyeket úgy is föl kellene jegyeznünk, azért valóban kár volna e látogatás fontosságát előre latolgatnunk. E várt gyanitgatások a turini lapokban pedig bizonyosan majd határozott állítások alakjában lépendnek föl. Az „Espero“ már is megkezdte ezek sorát, s ez nem kevesebb, mint egy új con­­gressus, melyre gr. Walewski az utolsó keleti események s az előrelátható esetlegek tekinteté­­ből a hatalmakat már most előkészitné. Várjon e hírt talán szintén ama plombiéresi és rejtelmes homálya mögöl vette-e az Espero? nem tudjuk, azonban annyi bizonyos,hogy a franczia kormány ily kívonata nem fog a hatalmaknál tetszésre ta­lálni. Szardinia természetesen kész lenne egész nagyhatalmi kezekkel belenyit­ni a keleti kérdés kellő közepébe, hisz hajóhadát, melynek Cher­­bourgba kellett volna mennie, mint értesülünk, e helyett már­is Candiába küldötte, hogy ott a keresztények jóléte fölött őrködjék! A szárd kormány bizonyosan tetszik magának , mi­dőn ekként nagyot játszhatik , de a valódi nagy­hatalmak majdcsak komolyan megfontolandják, váljon időszerű-e a keletnek bonyodalmas ügyeit épen most a megoldás felé erőszakolni? Hogy e kérdés mennyire fontos, erre nézve érdekesnek tartjuk az „Oestr. Ztg.“ legutóbbi konstantinápolyi levelezését idéznünk. „A ma­­homedán elemet már kihaltnak lárták , úgy­mond ez, s ime oly hatalmasan fenyegetve emeli az föl fejét, hogy aggódva tekintenek reá. Azon tűz , mely, a Dawalaghiri lábánál lobbant föl, egész Ázsiában szétszórta Usz­­keit. A dzseddahi mészárlás és Aden zár­lata voltak ennek következményei. Beszél­nek arról Egyiptomban úgy mint Kis-Ázsiában és Boszniában. Hírlapok helyett dervishek és regé­lők viszik szét annak hirét, s beszélnek a nagy Nena-Szahibról s hitsorsosainak nagy tetteiről, s ellentétben ezzel a szultánt, dzsaurnak nevezik el, ki az idegenek szolgája, kiknek utasítása szerint kormányoznak az ő miniaterei. S ha a nagy­hatalmak tovább is úgy folytatják mint kezdték, egy szép reggel csak azt láthatják, hogy a szul­tán trónja porba dőlt , az ozmán birodalom összerogyott, és pedig nem a győzelmes kereszt, hanem az izlamiták felzúdult fanatismusa elöl. S ekkor borzasztó kiterjedésben egy fél világ te­rületén ismétlődhetnek a káupúri véresemé­nyek , melyeknek megbaszulása végett aztán ha egész Európa kivonul is, a legyilkolt keresz­tényeket bizony többé föl nem támaszthatják.“ így ir­e levelező, s az általa festett sötét állapot bizony nagy kételyt ébreszthet mindenkiben az iránt, vájjon czélszerű lenne e a még most lap­pangó parázst vészes lángra szitni? Egyelőre tehát azt hiszszük, hogy az említett olasz lap épen nem találta el a franczia kormány c­élzatait, annál kevesebbé, mert hisz a Bt. etien­­nei legújabb befogatások bizonyítják, hogy Fran­­cziaország belnyugalma sem áll még minden kérdésen fölül, s hogy az még folyvást a titkos társulatok állhatatos működésének színhelye. Nem ismerjük ugyan még az etiennei fölfedezés egész horderejét, de általában azt hiszik, hogy az itteni compromittáltak, kiknek számát 30 ra teszik, összeköttetésben álltak azon olaszokkal, kiket nem rég Parisban befogtak. Ezen fölfedezés különben sem igen kedvező előleges illustratio a közeli ünnepélyekhez, me­lyeket az angol királynő csak úgy elhaladtában hajója fedezetéről fog-e szemlélni, vagy pedig kiszálland-e ezen megerősített franczia partokra? ez még ma sincs eldöntve. Párisban jártak ugyan hírek, hogy egy egész napot, sőt az „Ind.­beige“ hallomása szerint három napot is fog Cherbourgban tölteni, de más levelezők még most is aug. 5-re teszik a fejedelmi találkozást, mely után a királynő azonnal elhagyná Cherbourgot, mi Párisban nem kis kedvetlenséget idézett elő. Ily bizonytalanság közepett a párisi hi­vatalos körökben azon benyomással biztat­ják magukat, melyet a császár tartandó be­széde teend. Ez ismét egyike lenne azon nyilat­­kozványoknak, melyekkel III. Napóleon Euró­pát időnként meg szokta lepni. Európa azonban mint tudjuk nyugalmat kíván és nem meglepetést! A „Times" is meglepetéstől tartott, midőn a királynő meghivatására vonatkozó czikkét irá és az új kikötőnek Angliára nézve fenyegető voltára figyelmeztetett.­­ A „Moniteur de la Flotte“ azzal akará a City-lap aggodalmát el­ütni, hogy hisz Angliának két hadi kikötője van, a portsmouthi és plymonthi, melyek Francziaor­­szág felé vannak fordítva. A „Times“ azon­ban visszautasítja ezen összehasonlítást, és pe­dig a két ország hadi rendszerének lényeges különbségénél fogva. Angolország hadi rend­szere a védelemre van számítva, úgymond, m­íg ellenben Francziaország százezernyi sereget vethetne az angol partokra,a­nélkül hogy védelmi erejéből valamit vesztene. Aztán kiemeli, mikép Francziaországban minden egy embertől, szive jó­ságától, ítélete helyességétől és elméje higgadtsá­gától függ; pedig sokan állítják, hogy I. Napó­leon szellemi elhomályosodása is,melyet rajta Sz. Ilonán barátjai is észrevették, nem ott, hanem már korábban kezdődött s az orosz hadjáratra utalnak.­­ A múltnak ily fáklyájával világit a „Times“ a jövőbe , mely azon egy ember akaratától függ, kinek azonban gyöngédsége Anglia iránt e pillanatban még minden alkalommal nyilatkozik. Ennek újabb jelét adá most is, midőn I. Napo­leon Cherbourgban fölállított szobrának, mely ujjával II. Britanniára mint a hódítás czéljára mutatott, más állást adatai parancsolt. Székes-Fehérvár, jul. 56. Említve volt minap e lapokban azon üdvös határozat, melyet városunk tanácsa a koldulás megszüntetését illetőleg kimonda. Jóllehet nincs ez még életbe léptetve s hamarjában meg sem fog történni ,­ mindazáltal érzik talán üzletük bukását azon lelkikép is nyomorultak, kik a felebaráti szeretetet uton-útfélen tulságig veszik igénybe, szabatosan kiszámított pontokon eláll­­va sétahelyeinket. — Nem hiszem, hogy ezek örömest veendik szerveztetésüket. Szegényeink kényes igényeit bajos lesz kielégíteni. Nem rég történt városunkban : két koldus találkozott; az egyik az ebédről jött, a másik ugyanoda i­gye­­kezett; de meghallván, hogy koldustársa múlt napi ételmaradékot kapott, azonnal másfelé irányozó útját, mondván : „Azért bizony nem érdemes oda fáradni.“ Egy másik igy számitá el reggelijét: „Egy szeze forralt bor tojással s két zsemlye.“ Hány munkás és becsületes mester­ember virrad ily reggelire? — A koldulást sok tekintetben élv­ és szenvedélynek lehet tartani, minő p. o. a vadászat vagy kártyajáték. A sze­mélyek sokfélesége, kikkel a koldus találkozik, a különféle találkozás és alamizsna, az üzlet kényelmessége, a képzelet foglalkozása a már kapott s még nyerendő zsákmányokkal, s több efféle a koldulást oly bájossá teheti azoknak, a­kik már belé vannak avatva, hogy bizonyos át­lagos összeget, mely megüti naponkint­ nyere­ményüket, el nem fogadnának helyette, ha általadatnék nekik egyszerre azon kikötéssel, hogy többé ne kolduljanak. Latra vetették ezt szegényeink, s hallván üzletük nem sokára a bu­kását, mint a kialvó mécs lángja, bennük a koldulás-szenvedély tüze teljes erővel lobog jelenleg. S vajba kiveszne belőlük a határozat életbeléptekor; mihez azonban nekem, egyéb városokban szerzett ilyetén tapasztalásaim után, kevés a reményem. Fölötte nagy őrködés mellett is különféle ürügy alatt szetik a koldulás min­denütt. Nálunk is így lesz majd ; ha csak, mint e lapokban volt említve, bizonyos házban szi­gorú f­ölügyelet alatt erejükhöz mért dologra nem szoríttatnak. A vallás és rend ezen lelkikép is többnyire Lázárokat vallásos, erkölcsös, rendes és hasznos polgárokká képezhetné ; a kik nem akarnának annak szárnyai alá vonulni, a koldu­lás tilalmaztatván, munkásságra fanyalodnának. Különben kétszeres terhünkre lesznek szegé­nyeink, mert kikapják majd a segítséget s az őrök hiúz szemeit kerülve tartanak vadászatot az alamizsnára. Szegényekről lévén szó, ezek nagylelkű jóte­vőjének , (kitől van az e lapokban is közlött 26.000 p. f. alapítvány,) s városunk feledhetetlen polgárának , Nemeskéri Kiss Sándornak, ki 1857-dik évi September havában mindnyájunk bánatára jobb hazába költözött, végrendeletét közlen­ el nem mulaszthatom. H­ütvén misére hagyott 50 p- frtot. Alapítványul misére 400 p. irtot. A szegélyek s koldusok­ közti kiosztásra 370 p. frtot. Alapítványul szegény, elnyomoro­­dott, ápolás nélküli beteg és öreg, tehetetlen, ínséggel küzdő, mindkét nemű embertársaknak 5.000 p. frtot. A veszprémi kórházban működő irgalmasnők s a kórház javára 4.000 p. frtot. — Veszprémben szent Anna-kápolnának 1000 p. frt, úgy, hogy */4 kamatjáért 11 gyászmise mon­dassák , 14 része a kápolna fönntartására for­díttassék. — Fehérvárott szent József temploma szükségeire 400 pengő forintot. — A fehérvári szt.-Ferencz-rendüeknek 400 pftot. A plébániai főtemplomra 500 pftot, hol a családért évenkint egy mise mondassák. A p e t e 1­e­i kápolnára 300 paot, a kijáró pap számára, hogy elláttassák ebéddel, 400 pftot, kamatja az ebéd-adóé. A ta­nítók Petelén s Csőszön kapják meg fizetésüket ezentúl is. A gyermekek íróeszközeire s köny­veire 400 pftot. A kaszárnya utczában levő lét.­számú ház­­­égy földdel, két réttel, szegény el­hagyott kiskorú árvák részére a már tett alapít­ványhoz csatoltatik. Arad megyei kerülési helységben tehetetlenek, vagy segély nélkül öm­lödő szegények s betegeknek 2000 pftot. Fe­hérmegyei esősei szegény, elaggott nyomo­rultaknak 1500 pftot. Veszprém megyében Haj­­máskéren ugyanolyaknak 1000 pftot;kezelje az illető káptalan ; kamatja a kath plébános által két érdemes elöljáró és urasági tiszt jele­nlété­­ben osztassék ki. A c­s­ő s­z­­­építendő kápolnára 3000 pftot. A kellő anyag ezenkívül szerezte­tett. A mi megmarad a pénzből, a kápolna tő­kéjéhez csatoltassék. A kijáró áldozat számára 1000 darab arany, melynek évi kamatjáért min­den második vasárnap­i ünnepen tartozik saját alkalmán kimenni, misézni s a népet oktatni. A kápolna fönntartására 1000 pftot; rubákra 500 pftot; kántornak 500 pft.; mils­tráló­ gyermekek­­nek 150 pftot. Ruhát adassanak el, s a bejött pénz osztassék ki a szegények közt. — Ezeken kívül minden vagyonát nejének hagyja. Holtuk után egyedül gr. Zsigray Ludovika Aloizia lesz az örökös mindenben. Ha még kiskorú lenne az öröklő unoka, atyja kezelheti a jószágot is rész­nyi jövedelem­kapás mellett, de számol az illető megyének. Különben egy értelmes hit gazdatiszt legyen a gondnok. A haszon ötödrésze, levonván minden költséget, mig gondnokság alatt lesz, takarékpénztárba tétessék; ennek kamatjából cselédek nyugdíjaztassanak, szegények részel­tessenek ; a többi az unoka részére tökésittessék. Ha az öröklő unoka idő előtt kis korában el­halna, ez esetben a k­e­r­ü­l­é­s­i jószág Arad me­gyében a jezsuita atyák kitűnő szerzetének adas­­sék, hogy ezen elfajult világban a katholika re­ligiót s a jó erkölcsöket terjeszszék, missiókat tartsanak vagy ennek hasznából rendeljenek. P­e­t­e­­­e puszta Fehér megyében szintén a jesui­­táké lesz, melynek jövedelméből magyar katho­­likus ifjakat neveljenek istenesen, hogy azok­ból idővel jó polgárok és vallásos tudományos egyének vályán, édes hazánkban az elharapódzó gonosznak gátul szolgálhassanak. A csöszi birtok a szt. Ist­ván-társu­laté lesz, hogy jó köny­vek , lapok terjedésével s kiadásával minél több jót eszközöljön. A tétényisbattai birtokrész a süket-néma s vak intézetnek hagya­­tik. A hajmáskéri jószág s a r­á­c­s­i szőlő adassék el; tőkéjét kezelje a veszprémi kápta­lan; a kamat a veszprémi s székes­fehérvári gymnasiumba járó szegény, jó tanuló s viseletű ifjaknak adassék évenkint. A fehérvári ing é­s ingatlan birtok adassék el, a bejövendő pénz kamatja oly szegények közt osztassék ki, a kik nem képesek fizetői adósokat s véginséggel küz­denek. A paksi s­zer­jeni jószágot jó er­kölcsű, római katholika hitü rokonok kapják.— Áldás, békeség ily dicső férfiú hamvaira ! Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-nteza 2-dik szám, földszint; vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasitandók. TARTALOM: HIVATALOS RÉSZ. NEMHIV­ATALOS RÉSZ. Császárné Ő Felsége várandó szülése al­­­kalmával intézkedés. Erzsébet Főherczegasszony ő cs. Fensége hogyléte. Politikai napiszemle. , Levelezések. Sz. Fehérvár. (Kol­dusok kérdése. Egy ritka végrendelet.) Jász kisér. (Dohány szinttés.) B­é­c­s. (Vegyesek.) Napihirek és események. Nemzeti színház. (A hamupipőke.) Magyar Akadémia. (Júl. 26-i szakülés. K­ülföld:Angli­a.(Parliamenti tárgyalás.) Németország. (A holstein-lauen­­burgi bizottmány.) T­örök­or­sz­ág. (Keresztények és muzulmánok közti ellen­­tétes szellem.) Á­z­s­i­a.­i Chinai hadmive­­letek.) Afrika. (A marokkói­ császár megverettetése.) Távirati tudósítások. — Színházi előadások. — Börze. —­­Mete­orológiai észleletek. — Du­­n­a v­í­z a 1 I á s. T­á r c­z­­a. (Egy földtani missio Görögországban. Vége.) HIVATALOS RÉSZ. ő cs. k. Apostoli Felsége gr. Thuru- Valsassina Jáczint helytartósági titkárt Kassán, cs. k. kamarási méltósággal legkegyel­mesebben fölruházni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. július 14-ki legfelsőbb határozata által Frikkil Já­nos segédet a nagyváradi cs. k. jogakadémiánál, rendes tanárrá ezen tanintézethez kinevezni mél­tóztatott. Az igazságügy minister Dániel Antal megyetör­vényszéki tanácsost Gyulán, országos törvényszéki tanácsossá ugyanezen megyetörvényszékhez kine­vezte. Az igazságügyminister Lázár Mihály megye­törvényszéki tanácsost NI. Kálmán orsz. törvényszéki tanácsossá Nagyváradra kinevezte. F. hó 24-én a bécsi cs. k. udv. és államnyomdá­ban a birodalmi törvény lap XXVIII. darabja megje­lent és szétküld­etett. Tartalma : 104. sz. Körrendelete a hadsereg­ parancsnokságá­nak 1858. jul. 10-ről, mely által az 1858­ jun. 19-i legmagasb határozat folytán a kereskedők, gyám­o­­kok és kereseti­ társulatok firmáinak jegyzőkönyvbe vételéről, valamint a kát. törvényszékeknek a firmák jegyzőkönyvbe vétele vagy kitörléséről, továbbá a kereskedői jegyzőkönyvek kihirdetése vagy kitör­lése és vitele módjáról a határőrvidéken szabályzat bocsáttatik ki. 105. sz. Rendelete az igazságügyministeriumnak f. é. jul. 21-ről — hatályos a birodalom egész terje­delmére — mely általa f. é. máj. 30-ki legmagasb határozat folytán az ált. polg. törv. könyv magya­rázata, a jogérvényes ítélet által oda ítélt, vagy vég­rehajtást megalapító egyezvény vagy szerződvény ál­tal elismert követelések elévülési határidejét illető­leg, adatik ki. NEMHIVATALOS RÉSZ Császárné Ő Felsége szerencsés szü­lése után a budai halászbástyáról azonnal ágyú­lövések fognak létezni, és pedig herczegfi szüle­tése esetében 101, herczegnő születése esetében 21 ágyúlövés. Tüstént erre a budavári főplébániatemplom­ban ünnepélyes Tedeum fog tartatni. F. hó 25-én egy Seelowitzból kelt tudó­sítás szerint Erzsébet Főherczegné Ö cs. Fen­ségénél a tejláznak csekély nyomai állottak be. A lázas ingerültség egyformán fogyva, estig tar­tott,­­ a midőn tökéletesen elenyészett. Az éjen át ő cs. Fensége rövid félbeszakadásokkal nyugodtan aludt s f. hó 26-kán egészen jól érzé magát. Az újszülött Főherczegné egésséges. Pest, julius 27. V. (Politikai napi­ szemle.) Oly fontosnak tartja az „Ind.­berge“ gróf Cavournak Plombiereiben tett látogatását, hogy azt hin­ni sem akarja, s egyelőre csakis mint hirt Jászkisér, július végén. (D o h á n­y ü­­g­y.) Tapasztalás szerint még a dohány­termesztők közöl is kevesen tudják, hogy miként lehet és kell a dohányt megszínesíteni ? Pedig tagadhatlan, hogy egyik a szép szín, mi kiválóan ajánlja a dohányt, az érdemli ki szá­mára a magasabb osztálybeli árt. A dohányter­melők legtöbb része egyedül a jó időbeni szárasz­­tásban keresi s véli föltalálhatni a szép színnek okát. És nem is hozhatni kétségbe, hogy a ked­vező időbeni szárítás piros és sárgás szint esz­közöl a leveleken. Ámde máshol is kereshető e hasznos mesterségnek oka. Jelesen én úgy tudom, hogy a fölcsomózott s bányába rakott dohányt csak igen kevés ideig hagyják sokan a bányában. Némelyek pro forma ugyan jó darab követ is tesznek föléje nyomtatókul, de alig pár nap, le­emeltetik a kő, széthányatik a bánya, mert a melegség, mely a még zöldes dohánynál pár nap múlva is kifejtik, azon félelmet idézi elő, hogy a dohány meg talál égni. Igaz ie, hogy mint sok zöldséget egy rakásra halmozni nem tanácsos , úgy a nedvesen száradt dohányt sem lehet ve­szély nélkül lepréselve egy rakáson hagyni. Mégis pedig, kinek jól száradt és feles dohánya van , a maga érdekében jól cselekszik, ha azt a beadás idejéig is bányában, lepréselve vagy nyomtatva tartja gondosan. Ez által forrásba

Next