Budapesti Hírlap, 1858. szeptember (199-223. szám)

1858-09-16 / 211. szám

lat, mihelyt azt az általános boldogulás szem­­me­ látása veszi körül. Magyarországon néhány évvel ezelőtt, szintén divateszme volt a czukor­­gyárállítás. Örömre ragadó tömegben keletkez­tek azok , de rendre bukásuk kijózanított ben­nünket, miután különösen a nem gazdasági, ha­nem tulajdonkép nyereséges iparüzleti vállala­tok közöl is sokat bukni s megszűnni láttunk. De ne mondjunk azért le az eszméről. Sokkal fontosabb nemzetgazdászati kincs fekszik a ré­­paczukorgyártásban, mintsem tőle könnyen hát­rálnunk lehetne. És én az előzmények daczára mégis azt mondom, hogy a gazdasági üzlet van hivatva nálunk is a répaczukorgyártás megho­nosítására ; a nyereséges iparüzleti vállalatok előtt is ennek kell megtörni az utat; és csaku­gyan van mód, mely szerint a répaczukorgyár­tás magyar gazdaságainkban is igen szembetű­nőig hasznosítható. E mód a társulási rendszer A megelőzőleg tárgyalt iparvállalatoknál az egyedül­állóságot tanácsoltam : itt a társulást kell sürgetnem ; leggyakoribb esetben még több birtokosoknak nyerészkedő vállalkozóval társu­lását, ki a gyárt vezesse , hogy a jó siker tekin­t­tetéből igen sok szerencsét igénylő közös felü­gyelettől mentve legyünk. E tekintetnél fogva véleményem szerint a czu­­korgyár állításnak Magyarországon ott van al­kalmas helye, hol a czukorrépatermesztésre al­kalmas területtel bíró több közel szomszéd bir­tokosok a termelés iránt összeegyezhetnek, és­pedig oly számmal és oly mértékű mivelt terü­lettel, hogy egyességi kötelezettségük a fönnáll­­hatásra szükséges nagyszerűségű gyár nyers­anyagigényletét kielégítse. E vélemény s úgy mondva javaslat ellenkezik a mostani gyakorlattal,miszerint a most fönnálló czukorgyárakat átalában nagyobb uradalmak körében látjuk, melyeknek répatermelési köte­­­lezettsége képezi egyszersmind a gyárfönnállás alapját. De megmondom, mert tartom czélszerűbbnek (sőt szükségesnek) több kisebb birtokosok tár­sulását, mint egyes uradalom nagyra terjedő kö­telezettségét. A czukorrépa termesztés a most közönségesen nagyban mívelt gazdasági növények közt leg­­belterjesebb rendszert kíván és von maga után. Sokkal belterjesebbet, mint a repere. Répa ter­mesztésnél mindenek fölött a mély mivelés és a trágya a fő. Mégis fris trágyát nem lehet czu­korrépa alá nagy bőségben adni a­nélkül, hogy a jó c­ukortartalmasság veszedelmeztetve ne le­gyen. E körülmény ismét a trágyaszükségletet szaporítja, holott más részről meg az ekkép fel­­fokoztatni szükséglett földet a csupa répater­mesztés által nem használhatni ki teljesen. Egy rendszerre vont kis gazdaság, melybe a répater­mesztés arányosan van beillesztve, jó vezetés mellett e bő trágyát mind a répa előtt, mind a répa után teljes mértékben képes használni, s a fris trágya elhasználása által még a trágya­­szükségleten is kimérve van. Nagy gazdaságot­­ nem az dönt veszteségbe, hogy a répatermesztés egyedül önállólag véve ki nem fizeti magát, ha­nem hogy e termelést az egész földterülettel — mostani körülményeink közt legalább — arányba­­ hozni lehetetlen, mert sokkal kisebb nagy gaz-­­­daságaink lábas jószág szerelvénye, mintsem az­­ egész birtok a czukorrépatermelésnek megfelelő­­ trágyaerőben tartathassák. Mi természetesebb te­­­hát, minthogy a mely nagy birtok magát nagy­­mennyiségű répatermesztésre kötelezte , kivá­laszt e czélra megfelelő alkalmas tért, trágya és munkaerejét annak jó karban tartására és meg­­mis­elésére fordítja , de épen e miatt a répaföld bujaságának elő és utó kihasználását mulasztani kénytelen ; más részről pedig a gazdaság többi része, melytől a szükséges erő nagy mértékben elvonatott, szintén szenved. Tovább vitatnom itt e tárgyat szükségtelen. Legfeljebb annyit kell még mondanom, hogy a kis birtokost is csak az igazi belterjesség men­tesíti a nagybirtokosra nézve festett állapotra jutástól. Hol kis birtokosok vállalkozó iparossal lép­nek társulatba, legfőbb pontja az egyezségnek, hogy a répa ára előre változatlanul több évekre meghatározva legyen, mert ő neki ez ad képes­séget a világpiac­on biztos versenyzésre. A gyár­tásból eső takarmány­hulladék pedig a beadott répa mennyiségéhez képest ingyen jöjön vissza a termelő birtokába. A répaárt illetőleg eléged­jék meg a termelő, ha csak földbére­s mivelési költsége térül is meg, és tiszta haszonnak csu­pán a vissza került takarmány marad. A na­gyobb nyereséget a jó föld elő és utó kihaszná­lásából kell neki kivennie, és jó igyekezet után az valóban ki is adja. Ez viszont arra ad alkal­mat, hogy ismételve és mindig csak a belterjes­ségre hivatkozzam. Ily utakon lehet és kell hazánkban a kis vagyis középbirtokos osztálynak, melynek pél­dája a czukorrépatermesztésben a népet is ma­ga után vonni leghamarabb képes, a répaczukor­gyártás fontos iparágát megalapítani. Bécs, sept. 14. Császár 0 Felsége ma reggel a magas szövetségi csapatszemlélő testület kíséretében a neunkircheni gyakorlati táborba indult. — Császár 0 Felsége Schweigerd cs. k. sajtó­irodai hivatalnoknak, a 8 i. sz. „Lajos Fő­­herczeg“ gyalogezred történelmének átnyujtásáért, a magas főkamarási hivatal utján egy értékes bril­lant melltűt adatott át, egy elismerésteljes irattal együtt.­­ A folyó hó 11-ről kelt adókive­tési nyiltparancs értelmében, az 1859 köz­­igazgatási évben a földadó, az épületi, kereseti és jövedelmi adók , az országfejedelmi pótlékokkal együtt,­ fölemelés nélkül, épen úgy mint a folyó évben lefizetendők, az új austriai pénzértékrőli határozatok alkalmazása mellett. Erre­ tekintettel, további rendeletig, azon közvetlen adó kivetésének azon valutában kell történnie, melyben a percentual­­adóztatás alapját képező kereset, jövedelem vagy osztály-adótétel van magállapítva. Ennélfogva az új austriai pénzértéktől különböző pénzértékben eső, vagy a már hosszabb időre kimért adó, az 1858 évi ápril 27 - ki nyiltparancsban kiszabott mérv szerint az austriai pénzértékre reducáltatik, s ebben vette­tik ki s hajtatik be. Ő Felsége fönntartá magá­nak, hogy az adóztatásban szükségeseknek mutat­kozó változtatásokat még az 1859 közigazgatási év folytában életbeléptethesse.— A galicziai Károly La­jos-vasút közzétevé első kimutatását, az aug.­lióbani üzleti bevételekről. E szerint az a 16 mért­­földnyi hosszas­ágú üzlettéren 90,632 ftra ment.­ A Fenséges Koronaherczeg születése örvendetes ese­ményének alkalmából, Liechtenstein Alajos he­rczeg különböző jótékony czélokra 3000 pártnyi összeget küldött át a belügyministernek. — Ugyanez alkalomból Stuwer Antal tűzművész 200 frtnyi összeget adott át a tiszthatósági elnökségnek a sze­gények közti kiosztás végett. — Azon aláírások összege , melyek az alsó austriai kereskedelmi é s ipar­kamra kerületében , az ipariskolák s más közhasznú kereskedelmi s ipari czélok segély­zése végett. Ő Fensége Rudolf Koronaherczeg születése alkalmából megindított pénzalap számára eddig elő történtek, 21,070 pengőforintra megy. — Mint a „Wien. Zig“-nak T­r­i­e­s t b­ő 1, f. hó 11-ről írják, a német vasúti igazgatóságok egyleté­nek közgyűlésében, 60 ilynemű testület fog részt­­venni. Austria ott a cs. k. kereskedelmi ministérium küldöttjei, Negrelli ministeri tanácsos s Ti­­scher osztály­tanácsos, továbbá az aussig tepliczi, a buschtehradi, a gratz koflachi, a Ferdinánd Csá­­szár-éjszaki, a Ferencz József Császár keleti,(Z­i­c­h­y gróf, Cordon báró altábornagy, s E­t­z­e­l) az Er­zsébet Császárné­ nyugati, a lombard-velenczei, az austriai államvasút, (Eskeles báró, Per­gén gróf, M­a­n­i­e­r főigazgató, E­n­g­e­r­t­h középponti igazgató), a kelet-galicziai Károly-Lajos-vasút, s végre a tiszai vasút, (Haber báró, Schey, S­c­him­eké) s a dél-éjszak-német összekötő vasút küldött­jei által lesz képviselve. Ezenkívül külön meghívá­sok intéztettek az austriai Lloyd gőzhajózási társu­lat, a belga államvasút, s a franczia éjszaki vasút igazgató tanácsaihoz is.­­ Legközelebb ezen vasúti congresus tagjainak tiszteletére egy igen szép kiál­lítású vademecum jelent meg ily czim alatt „Három nap Triestben,“ 10,000 példányban, s négy, német, olasz, franczia s angol nyelven,melyet Por­­miggini, Kandier, s Scrinzi tudorok , s Revoltella atya adtak ki, s a congressusnak aján­lottak.­­ Legközelebb egy különös esetben azon kér­­­dés merült fel, ha váljon egy külföldről valamely aus­triai evangelicus községhez meghivatott lelkész, alkal­maztatása által ezen községhez tartozóvá lett-e. A cs. k. belügyministériumnak egy külön határozatánál fogva megállapíttatott, miszerint egy bármely hitfe­­lekezetű­ lelkész alkalmaztatása nem tekintendő va­lódi államszolgálatnak , s e szerint az ekkép alkal­mazott egyén meghivatása által se az austriai állam­­polgárságot se az illető politikai községhez tartozó­­ságot nem szerzé meg. Ezen határozat tökéletes ösz­­hangzásban van több előbbi intézkedésekkel, melyek az austriai állampolgárság megszerzésének fogalmát valamely nyilvános szolgálatba lépés következtében meghatározzák. — Mint az „ O. C. “-nek Milánóból, f. hó 1- ről jelentik, a 11-én Senagóban tartott lóverseny alkalmával , Ta­­­on grófnak Maca N­e­n­a nevű lova nyerte meg a 4501­ frnyi első dijt. A lombardiai lovak versenyénél, C­o­s­t­a­b­i­­­i-nek Retna nevű lova ért el először a czélponthoz; a dij 1200 fr-ot tett. Ugyanazon ló egy későbbi ver­seny alkalmával, még egy 2000 frnyi dijt is nyert el. Az érdekes népünnepnek az idő nagyon kedve­zett.— Épen most jelent meg Kastner „Damp­fer“ cz. munkájának 4 ik füzete. Az még gazdagabb tartalmú, mint az előbbiek, s kimerítő teljességénél fogva méltán igényt tarthat az európai utazási könyv nevére. Noha már a 3-ik füzet is új modorban hozá­a a gőzösök járatait, ezen rovat a legújabb füzetben még kimerítőbben s eredetibb modorban tárgyalta­­tik. Ezen munka czélszerűsége iránt döntő bizonyít­ványul szolgálhat azon tény, miszerint a magas cs. k. kereskedelmi ministerium a „Dampfer“ t, vala­­­ ­ mint az „Eisenbahnzeitung“-ot, s a „Telegraphen­­ j­tarif“-ot is, ugyanazon, a közlekedések terén szinté­e oly tevékeny, mint érdemteljes szerzőtől, saját hiva- I talos rendeletlapjában világosan ajánlá­ltalános­­ használatra. Igen hasznosnak tűnik föl az utóbbi(­ NAPI HÍREK és események Budapest, September 16. * Császárnéi) Felsége szerencsés szülésé­nek örömteljes alkalmából a zentai r. kath. plébános és esperes főtiszt. Benedek Elek a szolgálatukban nyomorékká lett csendőrök javára létesített Ehren­­stein-féle alapítványt 100 párttal növelte. * Pápa ő­szentsége főtiszt. Mészáros András nyitrai káptalani helynökhöz sajátkezű aláírásával ellátva egy leiratot intézett, melyben a nem rég el­hunyt Palugyay Imre nyitrai püspök halála fö­lötti sajnálatát atyai mély megilletődéssel fejezi ki. * A magas kormány nem rég a felső Nyitra megyében G­a­­­g­ó­c­z mellett fekvő tágas Lipótvá­­­rat tetemes költséggel fegyintézetté átalakítván, an­­­nak vezetését és ellátását a paulai sz. Vinczéről ne­vezett bécsi irgalmas nénékre bízta. Ezen a bécsi anyaházból oda küldött 20 irgalmas nénének a li­­pótvári új fiókházban ünnepélyes egyházszertartási bevezetését méri. S­c­h­i­r­g­­ András pápai praelatus, esztergomi kanonok és nagyszombati helynök ur f. hó 5-n végzé. E szertartásról a „Religió“-ban kö­vetkező részleteket olvasunk: A 20 irgalmas nénét ő méltósága, a nekik szánt tágas, czélszerűen elren­dezett és egy igen szép téves kerttel ellátott laknak előrebocsátott szertartásos beszentelése után, rég. 9 órakor, a fegyintézet igen csinos templomába vezeté be, hol azok az oltár jobb oldalán újonnan fölépí­tett kápolnában a számukra elkülönített padokat el­­foglalák. A templom hajója telve volt magyar, né­met és olasz fegyenczekkel. Az oltárhoz érve, mél­tósága, a padjaikból oltár elé lépett nénékhez egy velős, egyházi ihlettel mondott sz. beszédet intézett, melyben előrebocsátva a paulai sz. Vincze társula­toknak üdvös hatását és az általuk erközlött val­lás-erkölcsi számos hasznot, a jelenvolt nénéket be­vezetésük sz. czéljára ügyelmeztető, szivükre kötvén terhes hivatásuk lelkiismeretes teljesítését. Ezután a helynöki titoknok olvasá föl az ő eminentiája által aug. 26 . német nyelven kibocsátott igen érdekes bevezetési oklevelet, mely után ő méltósága a tem­plomba tért, körülbelül 500 fogolyhoz egy megható német és magyar beszédet mondott, szívhez szóló hangon előadván benne a mai ünnepélynek fogal­mát, az egyháznak szeretetműveit. A könyek, me­lyek ezen beszéd alatt több fogoly szemében rezegtek, nyilván jelentették azon nagy megillető­­dést, melyet a szónoknak szavai a foglyok sziveiben szültek. A tótajku foglyokhoz Br­á­s­y József gal­­góczi alesperes szintén velősen szólott.Ezután a vér­nélküli áldozat teljes szertisztkedéssel ajánlatott föl az égi hegyek osztogatójának, mely alatt a merő fegyenczekből alakított zene-, és énekkar jele­sen működött. A sz. misének végeztével az irgalmas nének,harangszó mellett a „Te-Deum laudamus“-nak elmondása közben vezettettek vissza lakukba. Ezek után megtekintő ő méltósága­­. S­e­m c­s­i­k Jakab vi­lági felügyelő urnak és a jelenvolt papságnak kísé­retében a nagyszerű, jelenleg 920 foglyot magában foglaló fegyháznak minden egyes részleteit, melyek általán különös megtekintést és dicséretes méltány­lást érdemelnek. Ő méltósága a fegyházi koronában a legsúlyosban beteg foglyokhoz vezettető magát, és ezekhez a legnyájabb vigaszszavakat intézte. •• ■1 | TÁROZA ' UJ | Kirándulás Triestből Cattaróba. L. M. bányatanácsos legközelebb az Adria partjain kirándulást tevén, azt a „Wien. Ztg“­­ban következő érdekes vázlatokban írja le : Megigérem, hogy a cattarói öbölről, mely két­ségtelenül legérdekebb és legszebb részlete az egész tengeri útnak Triesttől Cattaróig, némi közléseket fogok küldeni. Ezen Bocche di Cat­­taro vagy csatorna egy a szárazba mélyen be­nyúló, sokágazatú tengeröböl, melyet a camburi és lepetanei két tengerszoros három nagyobb tengeröbölre szakít, a castelnuovói, a teodói és maga a cattarói öbölre. A castelnuovói tengeröbölbe a Punta d’Ostro és Punta di Xagniza, két keskeny földnyelv közt juthatni; az utóbbiról két sziklafok emelke­dik ki a tengerből . A Punta d’Ostro és a xagnizai sziklafok új várművekkel vannak el­látva, melyek az öböl bejárata fölött uralkod­nak. Ha a Punta d’Ostrót,­ mely, úgy mint az egész tengerpart Raguzától odáig, meredeken a tengerbe leeső mészsziklákból áll, körülhajóz­­tuk, nyerjük az öböl első meglepő látványát, tudniillik a castelnuovói öböl és a Porta Ro­­saét, mely az által válik meglepővé, hogy álta­lában az éjszaki havasok sok részleteinek látvá­nyaihoz igen hasonló, miután kicsi, termékeny, igen jól mivelt és 1200 lábnyira föl erdővel bo­rított előhegyek és halmok fölött kietlen, vilá­gos szürke mészköves hegyek emelkednek föl .—4000 bécsi láb magasságra, s sivár és mere­dek sziklaromjaikkal a számos házcsoportok ál­tal élénkített fokhegyek és tengerpartok szép zöldjéhez képest feltűnő ellentétet képeznek. Ez öböl hátterében,a hegy lejtőjén és egy a tengerbe kinyúló sziklaháton épülve, az egykor megerő­sítve volt Castelnuovo város az azt koronázó Spagnolo erőddel távolról nézve igen szép lát­ványt nyújt (Ezen öbölben horgonyoznak vagy czirkálnak a cs.­k. Felsége következő hadi­járművei : „Duna, Bellona, Vulkán és Achilles,“­s az első kettő fregat, az utóbbiak postagőzösök,­­ és a sok kereskedő hajóval és bárkával az öböl­ben együtt élénkítik a bájos partokat mosó ten­­­­gert.­­ A camburi tengerszoroson keresztül a Bocche di Cattaro második nagy öblébe juthatni. A csa­tornaszorost részint néhány éjszakról a tengerbe nyúló alacsony halom és kis sík, melyek sző­lőkben, olaj- és figefákban igen gazdag tenyé­szettel bírnak, részint délre a csatornaszorostól meredekebb de szintén benőtt hegylejtők képe­zik. Ezen második nagy öblön keresztül — mely nem üt el éjszaki havasaink közép­hegységének egy tavától — éjszakra a második, a lepetanei öbölbe evezünk. A lepetanei csatornaszoros egész kiterjedésé­ben kerthez hasonlít, melynek pompásan mivelt, lépcsőzetesen feketett szőlőhegyei, gesztenye, mandula­, fige , és olaj­fái a közt partok mindkét oldalán nyájas lakházak tűnnek elő. Éjszak felé mindig keskenyebb lesz, míg az alig 150 él szé­les helyen, melynek neve Le Cattene és egykor lánczokkal volt elzárva, legszorosabbá válik, mely fölött most századunk tudományos előha­­ladásának jeléül 40 ölnyire a tenger fölött,táv­írdás sodrony van kifeszitve. Itt a meglepett szemnek uj, az előbbitől egé­szen különböző tájkép kínálkozik. A tükörsima nyugodt tengerből 3000 lábnyi magasságra emelkednek a Monte Casson kopasz világosszürke mészkő sziklái, meredek esésekben s nagyon megszakadozott formákban a szép sötétkék égbe föl s annak tövén, lépcsőzetesen építve, fekszik Perasto helység, fölötte egy várda, melyen az austriai lobogó leng. Perasto láttára önkénytele­­nül eszembe jutott a pompás fekvésű Hallstadt. Csak­hogy Perasto építésmódja szilárdabb, a házak, mind vágott kőből 1 és 2 emeletre építve, téglákkal vannak fedve; három templomot vesz­nek körül, melyek ketteje egészen négyszögkö­vekből épített magas karcsú tornyokkal van díszítve. A házak közt elszigetelve facso­portokat látunk. Ugyanezen vadregényes jel­lemmel bír a Bocche di Cattaro ezen har­madik öblének egész éjszaknyugati öble. Pe­rasto beírt helyzetének még bájosabbá té­telére annak közelében, alig egy puska­lövésnyire a parttól, két kis sziklaház fek­szik, melyek egyikén, il Scarpello nevezetűn, egy bucsus templomba a Madonna dello Scar­pello kegyképével, a másikon pedig, mely St. Georgio nevet visel, egy kis megerősített kaszár­nya létezik. Mindkét sziklaháznak megvan a maga mondája. A kegyképet a Scarpellón egy halász találta s Perastóba vitte, hol éjen át cso­dálatos képen eltűnt s más­nap ismét a Scarpel­­lón találtatott meg. Háromszor viték át a kegy­képet Perastóba s ugyanannyiszor visszatért az Scarpellóba, mig a jámbor hit ebben föl nem is­merte azon ujjmutatást, hogy a sziklaháton ama kegykép tiszteletére egy templomkát kell épí­teni. Számos csoda jutalmazta meg azóta ezen kegyeletet s egy hajós sem megy ki az öbölből a Scarpello mellett el a nyílt tengerre, a nél­kül hogy a Maria delle Scarpellónak ü­dvlövés­­sel ne mutatná be tiszteletét. — A Giorgio szik­laháton levő kaszárnya ellenben egykor Bene­­dek-rendi apátság volt. Ebbe — igy beszéli a monda — visszavonult volt egy ifjú, hogy magányban fejezze be életét, miután kedvesé­nek rokonai megtagadás tőle, hogy azt nőül haza vihesse. Perastoból, hol a gőzös csak rövid ideig tar­tózkodik, délkeleti irányban visz az út a mindin­kább szűkülő öbölben a végállomásra Cattaróba, mely az egészben 5—6 mértföld hosszú Bocche di Cattaro legszélső csúcsán fekszik. Az út e része véleményem szerint a legvonzóbb. Mint egy koszorú veszik a mély tengeröböl sötétkék árját a buja déli tenyészeti bőségtől duzzadó partok körül, melyek fölött alig 100 lábnyi magasságban kelet és dél felé már kopasz szik­lahegyek emelkednek. Mint gyöngyök tűnnek ki e zöld koszorúban egyrészt a Stolivo, Perzagno és Mulla- másrészt Dobrota jó módú helységek villaszerű házai, melyek, mintegy egy helységet képezve, majdnem szakadatlan sorban, részint a tengerparton a tiszta­ tengerben tükröződnek vissza, részint a kertek fris zöldjéből néznek ki. Cattaro maga e koszorú legszélső szögében, a tengerről csak várművel és egy pár toronyról vehető észre. Aug. 3-án esti 6 órakor Cattaróba utam vég czéljára értünk, s ön a legjobb, mert egyetlen vendégfogadóba, a „Locanda alla croce di Maria Theresiá“-ba szállásoltam be magamat. Azóta egy részét a cattarói területnek, t. i. a Zuppa-völgyet Buduáig beutaztam, s ez alka­lommal a szomszéd Montenegróba is tettem ki­rándulást, s erről is akarok önnek némi közlé­seket tenni. Mit mondjak Cattaro városáról ? — Képzeljen ön magának egy pár száz házat tarkán oda vetve egy kis síkra és körfallal körülvéve, és fogalma lesz Cattaroról. Ily rendhiány egy város építés­­módjában még soha sem fordult meg előttem. — Ötven­ölnyire sem lehet előre menni, a­nélkül hogy valamely szögletbe ne ütköznénk, vagy egy új utczába ne kellene befordulnunk. — Az utczák ezenfölül szűkek, a házak majd mind ízlés nélkül épitvek s egy épületet sem említhe­tek, mely kissé előnyösen kitűnnek. Csak egy pár kis tér a város heljében enged a levegőnek szabad bemenetet. Cattaro erős várművekkel van ellátva, melyek ama 800 láb magas sziklára is, melynek tövében a város és csúcsán a St. Gio­vanni erőd áll, fölterjeszkednek s ekként a város bástyáit az erődeivel összekötik. Három kapu visz ki a városból, az egyik, a Porta Marina, a kikötőhöz, mely mellett egy nyílt tér, úton állí­tott sétánynyal és, mint magától értetik, egy bot­­tegával igen élénk életet mutat, — a második, a Porta Gordiochio a buduai útra, — a harmadik végre éjszakra, a Porta Fiuméra, a montenegrói útra visz.Ez utóbbi kapu előtt van a bazár a mon­­tenegróiak számára , melyet ezek hetenként háromszor látogatnak meg. Nagyobbrészt nyomo­rúságosan öltözött alakok napégette arczokkal, kikből se erő se bátorság nem néz ki,és nyomorul­tan kinéző nők kínálnak zöldséget, sajtot, bur­gonyát és fát, melyeket lovakon hoznak a vá­sárra, vagy juhokat és disznókat, se mellett oly lármát csapnak, mintha milliók forognának kér­dés alatt. A férfiak közöl csak a kapitányoknak és más rangosoknak szabad fegyveresen a vá­rosba bemenniük, a többieknek a bazárban fegy­verüket le kell tenniük. A bazár után az árusok és árusnők a város áruboltjait árasztják el, is­mét nagy lármát csapnak, de nem követnek el ki­csapongásokat. (Folytattatik.ö vezett „Telegraphentaris“, melyben mindazok, kik­nek a távírdával van dolguk, minden idetartozó kér­dés iránt gyorsan teljes felvilágosítást találnak.

Next