Budapesti Hírlap, 1858. szeptember (199-223. szám)

1858-09-11 / 207. szám

Pest, Szombat 203 iroda:, ^yetemutcia l~*o i­. a. 2-ik emeletem Kiadó hivatal vap : egyetem-ateiábao, t-ik­a várta mia*ig táMpírot BUDAPESTI HÍRLAP. Megjelenik új lap, vasárnap tis ünnep utáni napokat kivéve, i: intennap reggel. Előfizetni díj: Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 tn. Hely tpeo­t f­é­l é­vr­e 8 frt, évnegyedre: 4 frt,1 — A hirdetések tttad­ív .H uáát­ott ábrának Egyszeri beiktatásáért 0 kr, többszöriért p«*dit f/l kr szá­mit tatik. TG^ye» Ht.nm $0 pkr. Előfizethetni helyben :­­a lap kiadó hivatalában, ftgjéte«i»iity»t ‘-*-dik szám, földszint; vidéken minden es. kir. postahivatalnál.— Előfizetést tartalmazó levelek a «zim. lakhely­e utolsó posta telje?g»em­­ellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesem « kiadó hívá fa­­­hoz tn* sitandók. TARTALOM. HIVAT­AI,OS RÉSZ. . NEMHIVATALOS RESZ. Ajándék a fogadalmi templom számára. — Politikai napi­szemle. — A munkafelosztás elve mezőgazdászatunkban. —­ Mezőgazdasági iparvál­lalatok. III. t­­M Levelezések Bécs. (A nemzeti bank készfizetése.) Napihire­k és események. Nemz­eti s­z­i­n­h­á­z. (Indiana.) Budapesti ke­reskedelmi és iparkamra. (Az aug. 2-diki VIII. jegyzőkönyvi kivonata. Vége.) . .... .,.­,,., , ... mjt Külföld: A­n­g­l­i­a.­ (A tengertuli távirda.­ P­r­o­n­é­z­i­a­o­r­s­z­á­g. (Centralisatio és haladás. Szabadkereskedés Algírban. Az orleansi herczegnő végrendelete.) Orosz­ország. (A kaukázusi harczok vég abba­hagyása valószínű. )JI T­örökország. (Pénzügyi reformok.) ■ ' , L­egujabb tudósítások. — Értesít­vén­y. — Színházi előadások. — Börze. — Duna vszállás. T­á­r c­z. a. (A „Novara“ cs. k. fregát világutja. Folyt.) HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi aug. 26-ki legfelsőbb határozata által Feil Jó­zsef minister titkárt a cs. k. cultus és oktatás­ügyi ministeriumban, a tudományok császári akadémiájának valóságos tagjává legkegyel­mesebben kinevezni, és Arneth Alfred cs. k. udvari s a kü­lügyek és a császári Ház minis­­teriuma titkárának, továbbá Fiedler József cs. k. titkos házi-udvari- és állami levéltári fo­galmazónak az akadémia által belföldi leve­lező tagokká megválasztatását legkegyelmeseb­­ben jóváhagyni méltó­ztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Angelo T o f­f o 1­o Velenczéből a fogadalmi templom számára Lazzarini-nak egy Sz. Sándort ábrázoló nagy festményét ajándékozá s Ferdi­­nand­ Miksa Főherczeg ur Ő cs. Fensége ezen ajándékot a nevezett templom számára ke­gyelmesen elfogadta. Pest,, September 10.­­ (Politikai napi-szetiite.) Azon emberek jelleme, kiket a sors magas palczra állított s kik születésüknél vagy állásuknál fogva a többiek fölé emelkednek, csak oly perczerében ismerhető föl teljesen, midőn az élet rájok nézve is tisztán emberi oldalát forditja kifelé, midőn nagy szerencsétlenség földre teríti őket, midőn sajgó fájdalmak ellen küzdenek, midőn a halál szeme közé pillantanak. Akkor szétolvad minden köl­csönözött fény, akkor szétmállik a csillogó ké­reg, s a világ szabad szemmel belé­pillanthat a szív mélyébe. Ez elmélkedésre késztet bennün­ket az Orleansi herczegnő végrendelete, melyet az angol lapok épen most tesznek közzé. Nem képzelhető tisztább keresztényi önmegadás, nem képzelhető gyöngédebb anyai , rokoni szeretet, nem önzéstelenebb honszeretet, mint a­mely e végrendeletből szól. Bizonyos búskomorság vo­nul keresztül e sorokon, de nem a fölött, hogy a herczegnő feje körül nem sugározhatott az Orle­­ansok koronája, hanem hogy fiait ily gyöngéd korban el kell hagynia s hogy azoknak jövőjére nézve legkisebb megnyugtatást nem vihet magá­val a sírba; hanem mindamellett majdnem min­den sorból mosolyg azon remény is, hogy a fiatal herczegek vissza fognak térni Francziaországba, a szabad, az alkotmányos Francziaor­szágba, s anyjuk hamvait is magukkal vivén, az elhunyt atya, a szerencsétlen orleánsi herczeg mellé temetendik, kit az ország annyira siratott, ámbár valódi becsét csak kis részben ismerte. A herczegnő azzal vigasztalja magát, hogy két fiát elválaszthatlan egység fogja egymáshoz fűzni, köztük osztja fel egész vagyonát és — bár nem egyenesen, de legalább közvetve — azon óhaj­tást fejezi ki, hogy a herczegek minél előbb megnősüljenek .... a herczegnő rettegett azon gondolattól, hogy fiai magzat nélkül halhatnának meg, s a hagyományzott ékességekre nézve is­mételve azon gyöngéd megjegyzést teszi,­­ „ezt meg ezt a párisi grófnő fogja viselhetni“ vagy „remélem, hogy ez valamikor a chartresi her­czegnő tulajdonává leend.“ Nem lehet, hogy e végrendelet —­épen természetes egyszerűségé­nél fogva — Francziaor­szágban mély benyomást ne tegyen. Meglehet, hogy nagyon sokat időztünk e vég­rendelet körül, mely legalább közvetlenül p­o­­litikai jelentőséggel nem is bír, de jól esik látnunk, miszerint a száműzés és szenvedés sem rendíthető meg tiszta erényét ezen ritka nőnek, a ki talán még nem szállt volna sírba, ha 16 évvel ezelőtt férje oly váratlanul nem veszti életét, azon férfi, kiről egy republikánus iró azt mondá: „E tiszta jellemű férfi utolsó gát vala a királyság és a forradalom közt; ő leom­lott s a forradalom elmosá a királyságot.“ A napi politika terén még mindig Törökország az, mely a közfigyelmet magára vonja; hajme­resztő dolgok azok, mik az ottani gazdálkodásra nézve most napfényre kerülnek, nevezetesen a­mi a hárem pazarlásait illeti. Háremről szólva, nem úgy kell képzelni a dolgot, mintha ott csak a szultán nejei vagy kedvesei volnának együtt, korántsem! Minden­ ily nőnek vagy kedvesnek külön udvartartása, tenger rabja s rabnője van, s mindegyik a többiekkel fényre s pompára nézve vetélkedik. Innen azon mesés sommák­, mik évenkint elkölteznek! Azonban azt mond­ják , hogy a szultán a pazarlásnak még most sem vetett volna véget, ha Faad pasa ki nem nyilatkoztatja, hogy valami erélyes lé­pés nélkül a kívánt kölcsönt létre nem hozhatja, s ha Ali pasa és Riza pasa a szultánt nem nógat­ják szigorú rendszabályokra. A nevezett két pasa e peretben úgy látszik mindenható, s a po­litikában is az eddigitől eltérő eljárást készül követni, nevezetesen pedig minden idegen be­avatkozást visszautasítani. A minap már volt alkalom ebbeli akaratuk nyilvánítására. Riza­­bey, ki Sz. Pétervárott török követ volt, teljesen használhatlannak bizonyult be, és épen ezért az orosz udvarnak igen nagyon tetszett. Midőn tehát Ali pasa ezen haszontalan követet visszahívta, Batenieff, a stambuli orosz követ, ez ellen tilta­kozott és Thonvenel is gyámolítá e tiltakozást, — hanem Ali pasa azt tudata az urakkal, mi­szerint ily ügyekbe semmiféle beleszólást nem tűr . Riza­ beyre nézve minden úgy marad, a­mint határozva volt. Az „Univers“ szerint a kis ázsiai és arábiai események kulcsa abban volna keresendő, hogy Mekkában már vagy 10 év óta külön társulat lé­tezik , mely a muzulmán hit „oltalmazását“ és „tisztaságban fönntartását“ tűzte ki magának ezé­­lul; a legújabb ideig nem volt alkalma tevékeny­ségét megéreztetni, hanem a hat hamayam fölráz­ta ezen orthodox társaságot,mely most egyszerre fölkorbácsolta a mohamedánok fanatismusát; a hatás köztudomású. A dzseddai ágyúzás termé­szetesen viz volt az orthodoxok malmára s az in­gerültség úgy látszik nem egyhamar fog csilla­pulni. Francziaországban mégis komolyan veszik a decentralisatio ügyét s külön bizottmány neveztetett ki ennek megvizsgálására; azonban sokan vannak, kik a decentralisatiót közigaz­gatási téren kivihetlennek tartják, míg egy­szersmind a politikai rendszer is meg nem változik, — erről pedig egyelőre nincs szó! A munkafelosztás elve mezőgazdá­­szatunkban •­ A tudománynak feladata, a népeknek pedig joguk és kötelességük az élet mindazon anyagi tüneményeit, melyek körül testi és szellemi te­hetségeink foglalkoznak, hogy az emberi s tár­sadalmi czélt megvalósíthassák, s egy bölcselmi alapelvre visszavezetni, s azok belső összefüggé­sével tökéletesen megismerkedni, így különösen a munkának s a munkafelosztásnak lényegével, mely valamint nemzetgazdászati ügy mezőgazdászati magánviszonyaink közt, az em­beri tettösztönnek mindenkor egyik legjelentősb tüneménye s eredménye fog maradni. Nemzet­gazdászati szempontból különösen a munka azon nagy jelentősségű­ hatalmas erőforrás és erő­­közeg, mely a földnek vagyontermelő erőit s tu­lajdonait kifejti és növeszti, a mű- és nemesitő ipar termelvényeit előhozza, és tökélyesbíti, mely a kereskedő nyeresége­s forgalmi üzlete jövedelmezőségének közvetítője, s igy egyrészt a nemzetvagyonosság és anyagi közjóllétnek,­­ másrészt pedig magának szellemi s erkölcsi mivelődésünknek egyik leghatalmasb emeltyűjét s rugóját képezi. Az emberi munka e termelő ereje és jelentősége egész nagyszerűségében a munkafelosztás elvének alkalmazása és fogana­tosításában tűnik föl, és ez utóbbi, mint Smith Ádám tanítja, nemcsak anyagi és gazdászati, hanem a szellemi és tudományos fejlődésnek is leg­bámulatost­ eredményekben nyilvánuló ténye­zőjeként jelentkezik. A munkafelosztás helyes elmélete az, mely mindazon korlátokat és ha­tárokat kijelöli, melyeken túl a foglalkozá­sok megosztása nem történhetvén, szükség­­kép megszoríttatik; jelesül, a piacz terje­delme vagyis az árukelet minősége, meg a tőke nagysága vagyis az iparvállalatokba fek­tethető vagyontörzs összege, melyek e tekintet­ben döntő befolyásnak. A munka továbbá, mely­­lyel valamely nemzet saját évi szükségleteit fe­­dözi, három fő részre oszlik: t. i. ősterme­lésre, mely a nyersanyagokat állítja elő; m­a- i párrá, mely az ősanyagokat átalakítván szük­ségleteink födözésére azokat alkalmas, idomba hozza, és kereske­delemre, mely a java­kat forgalomba hozza s a vagyoncserét létesíti. Lássuk e hármas viszonynak első mozzanata kö­rül különösen a munkafelosztás elvét. ‘‘ A munka helyes felosztását és alkalmazását fő­leg a mezőgazdászati viszonyokban, a gazdálko­dásnak csak szilárd és biztos alapja mozdít­hatja elő. A hol a földtulajdon bizonytalan, a hol nem léteznek tiszta birtokviszonyok, s a hol végre a földbirtok örökösödés, adásvevés s bírói végrehajtások miatt elporlásnak és szétdarabo­­lásnak van kitéve , ott ép azért, mivel a mun­kafelosztás sem nyugszik biztos alapon, okszerű mezőgazdászati, vagyis a marka által folyton s bizton jutalmazó őstermelést sem lehet elő­idézni. E szempontból tehát mondhatjuk, hogy mindaddig, míg Magyarországon az ősiségi és zálogos viszonyok, míg a hűbéri kapcsolatok, s az államgazdászat munkafelosztásának elvét leg­mélyebben sértő azon szabadosság fönnállóit, hogy a földbirtokot el lehetett darabolni,­­ mondhatjuk, hogy Magyarország közgazdászati élettel nem bírt; mondhatjuk, hogy ép azért, mi­velhogy a közgazdászati elveknek hiányában a munkafelosztás elve nem alkalmaztathatott, s okszerű mezőgazdászati életnek sem örvendhe­tett. De nem örvendhetne más állam sem Mert az ő­rség már természeténél fogva kizár a forga­lomból minden földbirtokot, mihelyest pedig a földbirtok megszűnik forgalom tárgya lenni, se ös­z­töne, se anyagja nem lehet a munkának ; a hűbéri kapcsolatok mellett továbbá, minthogy a földtulajdon csak egyes osztályok monopóliuma, a munka, mely csupán egyetemességében erős és termékeny, nem válhatik gyümölcsözővé. A birtok határtalan szétdarabolása mellett pedig a munka csak futóhomokba vetett mag, mely gyökeret nem verhet s biztos gazdálkodási rend­szerhez jutni nem enged. Illy viszonyok közt, midőn a birtokállapot minden osztálynál, min­den adásvevésnél, s minden bírói executio kö­vetkeztében változott, ,-nöik természetes hogy a munkafelosztás s így az okszerű gazdálkodás főkelléke is hiányzott. Magyarország mezőgaz­dászati átalakulása tehát e tekintetben igen sze­rencsés auspiciumok között indult meg, mert mitán az ősiségi s hűbéri viszonyok megszűn­tek, miután a paraszt földbirtokok előállását egy részről a minimumtörvény, a nemesi jószá­gokat pedig a családi hitbizományok hatalma­san oltalmazzák : a munkafelosztás elve, mely a tagosítások és rendezések által is sikeresen tá­­mogattatik, — biztos, szilárd talapzattal bir, s Magyarország mezőgazdászata fölvirágzásának csiráit már is magában hordja. Szegény azonban, s illetőleg fölötte korláto­zott helyzetkörrel bir még Magyarország a mun­kafelosztás másik két világára, t. i. a műiparra s kereskedelemre nézve. Mert e téren minden viszonyaink kezdetlegesek csak, s annyira gyön­gék , hogy egymást támogatni csaknem teljesen erőtelenek. Pedig kétségkívüli axióma, hogy őstermelés, műipar és kereskedelmi fejlettség, kölcsönösen ébresztő s erősítő viszonhatást gya­korolnak egymásra. Örvendetes jelenségül szol­gálnak azonban e tekintetben a legújabb reális törekvések , melyekben a műipar és kereskede­lem is föltalálván a maga­biztos alapját, gyor­sabb tenyészetnek indulhat s harmóniába jöhet mezőgazdászati munkásságunkkal. Az ipar- és kereskedelmi iskolák, a vaspályák, országo­s községi utak, a csatornák , szabályozott vizek képezendik azon termékenyítő talajt, hol a társadalomban az összes munkát megosztott s a munkafelosztás elve által egyesült polgárok országgazdászati létegzete teljes alakjában ki­fejlődhetik. Ennélfogva azok, kik főleg nálunk veszedel­met látnak a reál törekvésekben, s kik a reális­must ipartörekvési és kereskedelmi szempontból mintegy ellentétben vélik lenni a humanismussal és a mezőgazdászattal­­ maguk sem képzelik, hogy mily csalódásban élnek. Mert hiszen épen a reál törekvés az, miáltal az emberi munka má­sik két világa, a műipar s kereskedelem, kifej­lődhetik; sőt, miután a munka felosztása idéz­het csak elő teljes országgazdászati létegzetet s miután a mezőgazdászat okszerűsége is az or­­szággazdászat rendszerétől függ, azok kik ezen rendszer összekötő kapcsaiban veszélyt vagy legalább is egyoldalúságot látnak, feledik hogy a munkafelosztás és azon lánczolata teszi erőssé a mezőgazdászait is, melynek egyik s másik gyűrű­zetében a műipar és kereskedelem szintén teljes fejlődésnek örvend. September II. 1858. Mezőgazdasági iparvállalatok. III.­­ Azon vidékeken, (leginkább Németországon) melyeken a sör a népnek rendes italát képezi, a sörfőzés szintén a földerő föntartásának egye­nes alapjául szolgálható iparvállalatok közé tar­tozik, s ott vannak is oly gazdaságok, melyek egyenesen e vállalatra fektetik trágyaalapjukat. Magyarország sík vidékein ez e czélra a szesz­gyártásnál sokkal kevésbbé ajánlkozik. Ugyanis a sörgyártásra nálunk legalább még leginkább az árpa szokott használtatni; a kukoricza- és krumpli-sör úgy­szólván ismeretlen ;­­ az árpa termékenysége egyenlő földön sehogy sem fej­leszthető oda, hová homokos földön a krumplié a jó árpaföldön pedig a kukoriczáé ; e mellett a­ sörgyártáshoz mulhatlan kellék a jó pincze, mi síkon ritkaságok közé tartozik, nélkü­le pedig csak igen középszerű sör gyártható, mely nehe­zen nyeri meg a sörivástól különben is idegen magyar ember kedvét; hozzá­járul ehhez, hogy a sörgyártáshoz sokkal több készület, több edény kell, mint a szeszgyártáshoz, s a közönséges sör még annyira sem képez kereskedelmi czik­­ket, mint a szesz, fogyasztása kisebb körre szó­rni , ki felhasznál hatását biztosítni akarja az legalább egy részben a korcsmáltatási üzletbe is bele­avatkozni kénytelen. Mégis van Magyaror­szágnak is része, hol a gazdát a körülmények a sörfőzésnek a szeszgyártás elé tételére határoz­hatják. Erre hegyes vidékeken lehet eset, hol a kukoric­a már nem , vagy csak roszul terem, a föld meg sűrűbb, mintsem jó burgonya termésre alkalmas volna, árpát pedig, csak trágyával győzzük, legjobban s bőven is terem. Azonban ily helyeken is inkább nyerészkedési üzlet sze­repre van e vállalat hivatva, mintsem csupa gazdaságira, mert itt már épen az éghajlatnál fogva csupán a trágyaszaporítás által nem képes a gazdaság a földtermékeket oly bőségre juttat­ni , hogy az ipartól a csupa trágyahaszonnal be­érhesse ; különben is ritka eset az , hogy ily körülmények közt a gyártást illetőleg saját ter­melése a gazdát egész éven át kielégíthesse, hanem idegen termékre is kell szorulnia, mi leg­első lépés az üzleti természetre, holott más rész­ről egész éven át folytonos gyártás nélkül igen nagy készletet kellene tartani, hogy a rendese­kül megnyert bizományosokat mindenkor pon­tosan ki lehessen elégíteni; mire pedig szintén tekinteni kell. Következnek : 2. Oly iparvállalatok, melyek önálló földtrá­­gyaalapot nem adnak ugyan, de bizonyos föld­termék értékét jelentékenyen emelik, e mellett hulladékaikban csakugyan szembetűnő takar­mánypótlékot is adnak. Ezek közt én előttem legelső helyen az olaj­gyártás áll. A reperetermesztés fontosságát gazdáink nap­ról napra jobban elismerik és ennek termesztése a jó földű vidékeken folyvást nagyobb-nagyobb kiterjedést vesz , de épen e kiterjedés a trágya­szükséget is mindinkább emeli. Az olajgyártás az utána eső takarmányban ennek fedezésére ugyan önálló alapot nem, de mindenesetre jelen­tékeny pótlékot ad. E szerint oly helyre való, hol az egyenlőleg mivelhető reperetermő jó föld mellett más takarmánytermő föld, talán termé­szetes kaszáló is van, vagy ha az nincs, a vetett takarmány is mivelés alá van véve, de nem oly mértékben, hogy az által az egész trágyaszük­ség fedeztethetnék, és pedig oly mértékben, mi­lyenben a piac­ra adott termékek bővsége igény­lené. Ez állapot igen gyakori alföldi gazdasá­gainkban. Igen ajánlatos itt az olajgyártás azért, mert az olajgyár szerkezete, nem értve valami nagy­szerű alakot, gazdaságilag használható modor­ban talán minden gazdasági iparvállalatok közt legkevesebb költséggel kiállítható, a kezelésé­hez való alapos szakértést könnyű megszerezni legkönnyebben ki lehet terjeszteni egész évre .

Next