Budapesti Hírlap, 1858. október (224-250. szám)

1858-10-22 / 242. szám

szerveztünk volna, mi tömérdek beruházás mel­lett még több segéd és ellenőrségi személyzetet igényel, és a sok kezelési egyénekkel a baj és számtalan útközi mesterek és csaplárosok­kal az árjegyzéki bonyolódás elnyelné a hasznot. — Mi az áruszállítás könnyebbítését illeti, itt főkérdé­sül tűzetett ki, hogy az államvasúttársulat enged­­jen díjaiból, miután a Pest-aradi vonal 3 mért­földdel rövidebb a Pest-temesvárinál: az érin­tett társulat az egyenest e tanácskozmányhoz le­küldött ügynöke Fröhlich úr és itteni állomási főnöke Mitterbacher úr által határozottan kije­lenti, hogy szállítási díjszabályait leszállítan kész , habár a tanácskozmány rögtöni egybehi­vatása miatt az igazgatóságnak ideje nem volt­­ mérséklési arány felől határozni, s ez csak utó­lagosan fog közöltetni. Hivatkozás történt töb­bek közt az e tavaszi díjmérsékletre a gabnane­­műek tekintetében, s ajánltatott, hogy minden oly árunak, mely Pestről lefelé a társulat pályáin 15 mérföldnél meszesebb szállittatik, mindjárt az első mérföldtől kezdve 33° „ dijengedés biz­­tosíttassék, a­elylyel fölérő mérsékletet a tiszai társaság nem adhat a Pest czeglédi vonal miatt mely nincs kezében.Lássék is ez árlejtés hazard­­nak, a közönség nyer vele, s a társulatok szintén a szaporodó szállítás által, hogy pedig még elég jó osztalékot kaphatnak igy is, az e lapokban már ki volt mutatva. Eszmecserénél fogva emlékezetbe hozom, hogy az államvasúttársulat itteni pályaudvara lassan ugyan, de mégis halad elkészülése felé. Idáig a befejeztetéshez közel áll a mozdony­pajta 38 moz­­donyra, félkör közép, kétszárnyas épület, szintén majdnem kész a műhelyek épülete, befejezve egy áruraktár, mind szilárd épületek , ideiglenes épületek az árufelvételi és személyfölvételi há­zak, szintén a mostani kis műhelyfészerek. A ren­des személycsarnokhoz csak a tavaszon kezde­nek hozzá. Roppant gazdagság rejlik az idén a rész ara­tás mellett a föld népe számára a dohányban, mi rendkívüli bőséggel fizet, s könnyű leveleket nyújt termesztőjének, embermagasságnyi szárain. Hires dohánya termett gr. Kinszkynek Gyülvé­­szen 3*/2 láb hosszú, 21,1 láb széles levelekkel. Az eddigi csökönös buzatermesztő német hely­ségek is át kezdik látni az ugarföldek heveré­­sének károsságát s az idén van gazda, ki 200 mázsa dohányt szállít a kincstárnak, s Zsom­­bolya egyedül 600 láncz dohány ültetvényekkel bir. A tapasztalásból megtanulták, hogy a do­­hánymivelés a vele járó trágyázás, gyomlálás és kapálás által a földet tízszer jobban erősíti a szá­­rasztó ugatnál, mi mindig csak gaz és gyomfé­­szekké vált, é­s e fölött a különben tétlenkedő nők és gyermekek által is végezhető. Igaz, hogy a dohánymivelés tán a szükségleten fölül is ki fog terjedni, de kezdésnek jó, hogy a népség egy kis kerti mivelésmódhoz szokjék majd ter­meszt azután más kapás-zöldséget is, mire drága városunk és tartományunknak igazi szüksége van, minthogy a kertészeti ipar vidékén N. Becs­kereken minden féláron kapható, mint a német falukban. 1. 1. Jász Kis-Ér, oct. 15. (Kísér községe érdeké­ben.) Épen esz­tendeje, hogy a magas kormány kisérnek azon önkénytes ajánlatára, miszerint öt meghatározott terve, a négy kényelmes szobából álló, legkiesebb helyre épített, és zsindelylyel fedett tágas tiszta lak. Ott áll a hasonlag czélszerűen épített ven­dégfogadó, a dohány­­szállító vidékiek kényel­mére. Ennyi mutatványa az áldozatnak egy évre, nem kevés, nem is csak elég, hanem igen sok. Azonban folyó hó 9­n éjféli 12 óra tájban, a raktárak egyikében tűz támadt, mely az éji őrök hiányában egy ott a közelben kézfogazó nép által csak akkor vétetett észre, midőn már egy raktár a belsejében mindent fölemésztett lángok miatt összeomlani készült. Ünnepi ruháikat nem kimélve rohantak a mulatók a vész helyére,s egy ott ásítozott gyékényekből készült kis kertet, — nehogy róla egy szomszéd raktár is meggyűljön saját kezeikkel szedtek szét. De ezzel, a már égő raktáron túl levő még nagyobb raktár nem volt megmentve. Mert egy az, hogy már az is égett, s megközelíthetlen volt; más az, hogy csak nehá­­nyan lévén a veszély helyén, minden czélsze­­rübb oltó eszközöknek szűkében voltak. — Ek­kor kondultak meg a harangok, s az előálomból fölriasztott nép tömegestül sietett a veszedelem helyére, oltván a tüzet, s akadályozván annak tovább terjedhetését. Mégis két raktár, bennük két közelebb érkezett uj vizfecskendő, 20 körve­der (mind államtulajdonok) nemkülönben 2000-et fölül haladott, s uj raktárak építésére szánt nád­kéve, melyek a legroszabb helyre valának le­rakva, lángok martalékivá lettek. Virradatra a legkisebb szikra is kiáltatott, csakhogy a de­rék raktár helyén kormos üszkök meredeztek ijesztőleg. Miként támadt a tűz ? gyújtás, vagy gondat­lanság által-e? A szándékos gyújtást nehéz volna bebizonyítni, mert minden gyújtásnak okának kell lenni, lélektani tapasztalatok szerint. Úgy de kiséri embernek ilyen oka nem lehetett. Kisér összes lakossága szavazta meg sajátjából az épí­tendő raktárakra szükséges anyagokat Kisér lakossága vállalta el azoknak fölépíttetését. Kisér lakossága vállalkozott ez évben a jövő évi dohányszállításra, Pestig 34, Abonyig 15, Süllyig 8 krért. Pedig a magas kormány a szál­líttató egyénnek Pestig mázsájától 42 krt fizetett eddig Kisér lakossága adta az egész éven ke­resztül fijait és leányait a raktárakban végzendő munkák teljesítésére. Kisér népe szállította igen mérsékelt árért az idén Szolnokr­ól, az új do­­lányhoz szükséges gyékény ponyvákat, zsine­geket, több ezer kéve­nádat stb. Hogy hát kisé­­riek gyújtották volna föl az állam épületeit azért, hogy a­mit maguk létrejönni segítettek, a­minek örültek, a­miből pénzeltek, azt most egy tercz alatt megsemmisülve lássák, az hihetetlen­nek látszik. Ide járul az is, hogy a közelebbi évtized lefolyása alatt történtek ugyan itt gyu­­ladások , de egy sem gyújtás, hanem vigyázat­lanság miatt. A­kik minden áron szándékos gyújtással vádolják a kisérieket, egy vasfedőt mutatnak, melyen kellett bevinni a gyújtónak a tüzet. Csakhogy ez ócska vasfedőt nem a raktár­ban, hanem azonkívül és maguk a vádlók ta­lálták. Aztán mint mondtuk, s mit mindenkin elis­mer, a raktár belülről gyuladt ki, és miután se ajtaja, se ablaka nyitva nem volt, se rajta semmi rés, törés, vagy vágás nem találtatott, semmi nyom, hol a gyújtó bemehetett volna. De hisz a nagyságú raktárt s mellé tiszti lakot épittetend­ő szándékos gyújtónak sokkal könnyebb lett volna annak idejében, nála a dohány beváltást egyelőre 20 évig meghagyni méltóztatott. Hogy mit tett ezen egy év alatt Kisér, azt nem mondani, hanem az általa oly kitűnő áldozattal előállított épüle­tekre csak mutatni kell. Ott állottak ugyanis teljes díszben, használatnak átadva mind az öt nagyszerű, s minden tavalyi termést befogadott raktárak. Ott áll most csaknem egészen fölsze­vagy kívülről a szélső raktárt, vagy az ott igen közel fekvő nádkupok valamelyikét meggyuj­tani, mint egy záros és őriztetni szokott s még hozzá épen középső raktárba a tüzet belopni. Csóvát sem lehetett sehol is fölfedezni, így is gyanakodnak: hátha azon izraelita Spediteur, kiről a szállítás joga most új évben lemarad, itt valami bérenczével gyújtatta föl a raktárakat? Vagy hátha nem is kíséri, hanem valamely szomszéd városbeli ember cselekedte, mert a szomszédok is na­gyon szeretnék maguk­hoz a dohány­beváltást? Szóval mindenkép gyújtást akarnak constatírozva látni. Hogy már a szerencsétlen gyuladás valósággal nem gondatlanság, felügyeleti hanyagság eredmé­nye-e? Igaz-e, hogy a tűz napján egyre másra járkáltak a raktárban, épen abban, mely belül­ről gyuladt ki, és pedig égő szivarral ép a gyu­ladás napján; várjon a szándékos gyújtást vitatók vádja nem leli-e egyedüli alapját azon törekvé­sekben, minden áron megfosztani városunkat a dohány­­beváltás jótéteményétől ? minderről a kö­­­zelebb itt működött bizottmány már, mint hisz­­szük, meggyőződést szerzett magának. A mon­dottakhoz még csak azt teszem, hogy Jászkisér városa a fönn említett rosz szándékú vádak elle­nében határzott lépéseket szándékozik tenni. 62. TÁRCZA. A Peri. Beszély Grans Ágnestől. A külváros végén, egészen elbújtatva illatos kertek közé, állt egy nagy csendes ház. Annak első emelete csak erősen lezárt ablak­redőnyöket m­uta ott, minthogy lakói már évek óta Olaszországban valának; por szállt az ara­nyozott szekrényekre, és a tükrök elvakultak, mivel épen semmi ifjúságot semmi hiúságot sem kelle visszasugározniok, és csak a pókok, az egyedüli élő lakosok, szövők hálójukat a gaz­­dag selyem függönyök redői közt. A kertben is csend honolt, csupán a termé­szet hangja volt hallható. A csend, mely a ház körül lebegett, a többi lakókra is leszállni lát­szott, mert csak kevés neszt lehete utánuk hal­lani az egész hosszú nap folytán. A földszinten ez magyarázható volt, mert itt egy öreg asszony lakott, egykor a ház tulaj­­donosnéjának dajkája s ehhez úgy mint a ház­­ioz­magihoz annyira ragaszkodó, hogy mint remefényét oly gondosan őrizte azt s a máso­­dik emeleti szobákat, melyek bár legjobb stylű, de tulajdonkép mégis padlásszobák voltak, csak rugalmas embereknek adta bérbe. Mert bár­­ lakókat e perezben ifjúság lakta, mégis a lgkisebb zaj sem háborította meg az öreg ass­­zonyt, ki azt hitte, hogy a legcsekélyebb hang s megzavarhatná halálos beteg úrnőjének nyn­­alinát, habár i­z távol volt Olaszországban, a kit a nő gondolatában is ápolt, hogy szerető, vudos szivének eleget tegyen. A jobb homlokfaloldalon egy ifjú tudós lakott, ez egész nap ült s régi hieroglyphek fölött törte fejét és pálmaleveleket fejtegetett, melyek tele voltak régi keleti szavakkal, mert ő most egy fáradságos munkán dolgozott Indiáról, irodalma, nyelvei és ezek eredete és rokonságáról. — Egy részét életének szánta föl e munka bevégzésére s nem nézett se jobbra se balra, szünet­ben csak ezen egy czélt tartva szem előtt. Egyetlen útja volt a könyvtárba és onnan vissza; szerény élet­szükségleteiről egy öreg szolga gondoskodott, ki már mint tanulót is szolgálta, s ő annyira be­lefonta magát áloméletébe, hogy már azon or­szágban vélt lenni, melynek illatos regéit fejte­gette, és a Gangesz szent hullámainak moraját hitte hallani. Tanulmánya által lebilincselve nem látá, hogy mellette egy rózsa virágzik, oly szép mint azon álmodott ott a Gangesz partjain. Az ellenkező homlokoldal-B­obát egy ifjú, szép leány, egy tánczosnő lakta. Midőn ez eljött, hogy azon szobát kibérelje, mely neki tetszett, mert nagy, szellős volt és ker­tek fölött a hegyekig nyújtott messze kilátást, az öreg Zimmermanné asszony gondolkodva és hallgatva csóválta fejét, midőn az ifjú hölgy meg­nevezte állását, mert neki igen különös fogat­ai voltak a művészekről általában és a tánczos­­nőkről különösen. De az ifjú lány az ő szép, barna gazella szemeivel oly vidáman és barát­ságosan tekintett reá,és oly igen csinosan és kelle­mesen s e mellett egyszersmind oly nyugodtnak és becsületesnek és őszintének nézett k­­i, hogy végre mégis alkura léptek. Csak midőn a jövendő lakó társnő annak megkötésénél nevét: „Feldern Gra­­ziella!“ megnevezte,csóválta az öreg újra gondol­kodva fejét az idegenszerü név hallatára s lassan mozgá magában : „Graziella! Graziella!“ Oly különös egy név volt az! Azonban a személy fölötti tetszés érzete legyőzé ez utolsó aggályt is. Graziella már két év óta lakott volt a csendes házban s általa soha sem lett a nyugalom meg­­háborítva, melyet föntartani az öreg tulajdo­nosné büszkesége volt. A fiatal lányka reggelen­ként eljárt a próbára s estve egy öreg, nehézkes kocsiban ment a színházba, nem tett és nem fo­gadott látogatásokat, s Zimmermanné asszony, ki a nemet mindig a fal után ítélte meg, kibé­kült a tánczosnők egész szellős karával, nem sejtve, mily kivétel van előtte. Ezért arra is kész volt, hogy ifjú laktársa szükségeiről gondoskod­jék , mindannyiszor, ha annak lakásába be­ment, örült a sok virág és madáron, a zongorán és ezer más csekélységen, melyek egy lányka szobáját kellemessé teszik. Csinosan is tartott mindent mint egy szekrényt, oly fényesre tisztítá a nagy ephenlomb leveleit, mely az ablakot be­árnyékold, a­mint csak lehetett, s az ifjú lány szenvedései és örömeiben lassanként a legélén­kebb, anyai részt véve. Valóban képzelni sem lehetett, hogy Graziellát valaki ne szeresse, mert ő maga volt a szeretet és jóság, vidámság és nyíltszívű­ség; szeretni kelle­tt, ha nem bírt volna is a kellem és szépség oly ragyogó ado­mányaival, melyek szeretetreméltó lénye mel­lett mintegy állása szükségképi tulajdonainak valónak tekinthetők. Immermanné asszony mindent megtett, csak a színházba nem" ment el, az ellen ellenszenve volt, mely még nőtt, midőn a nagy diófa-szekré­nyekben , melyeket egyszer azon reg­ényben nyitott föl, hogy régi szokás szerint egész kin­csét a fehérneműknek találandja benne, semmi egyebet nem látott, mint egy tánczosnő könnnyed csillogó öltözékeit. Miért takarékoskodott tulaj­­donkép Graziella annyira, ez előtte rejtély volt, mert rendesen ő hozta el hónaponként fizetését s szinte megijedt ezen „pogány sok pénzen,“ de egy üres esve meghalta aztán kedvencze élettörténetét, és bármily egyszerű volt is ez, mégis arra szolgált, hogy mind­kettejüket még bensőbben összekösse. Graziella egy híres művész leánya volt, de ki a takarékosság művészetében épen nem ju­tott valami virtuozitásra. Anyja, polgári ál­lású szép leány, oly szenvedélyesen szerette férjét, hogy ennek költséges szükségleteit és ked­­vencz szokásait inkább előmozdította, mint gá­tolta. Társaságok és utazások, drága kön­y­vek és festvény­ek oly szükségeseknek látszanak neki az ő magas műveltségű szelleme számára, s róla gon­doskodó , ez oly természetes volt előtte, hogy ezen ragyogó életcsillaggal szeme előtt, min­den mást teljesen szem elől vesztett. Midőn aztán azt egy rögtöni halál leszállta pályájá­ról, ő is elvesztő lába alól a tért, úgy hogy, a borzasztó csapás által elkábitva egy ideig még ide oda ingadozott s aztán férje után ment. Két gyer­meket hagyott maga után, egy szép beteges, de szellemdús fiút és a kis Graziellát. Idegen embe­rek vették az elhagyott gyermekeket oltalmuk alá. Erich már korán feltűnő tehetséget mu­tatott a festészethez, s egy é­szakbeli művész, boldogult atyjának barátja, megígéri a hatóság­nak , hogy további képeztetésének gondját ma­gára vállalja. A kis leány a legkecsesebb teremtés volt, melyet csak képzelhetni, s maga a ter­mészet által tánczosnőnek tátszék rendeltetve lenni, így nőtek föl a testvérek. Graziella a bal-' letiskolát és Erich az academiát­­látogatta. Úgy tetszett, mintha az anya áldozatkész szeretete a leányra átszármazott volna,mert a gyermek ere­jén fölül feszíté meg magát, hogy önálló kere­sethez juthasson s testvérének hő óhajtását, Olaszországba vándor utat tehetni, kielégíthesse. Születése 16-dik évében nyeré el mostani fizeté­sét s más­nap Erich vidáman költözött dél felé, tele ifjúsággal és lelkesedéssel NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest October 22. * P­e­s­t városában az iskolaköteles katholikus gyermekek száma 5782 fő és 5673 leány, összesen 11,455. Izraelita iskolaköteles gyermek összesen 3227, és pedig 1551 fi és 1676 leány találtatik. * A budapesti lánczhíd igazgatósága kibocsátotta a f. é. november elsejétől életbelépendő új dijsza­­bályzatot austriai értékben a hideni átjáratokra nézve, miként azt a sept. 13-ki ministeri bocsátvány meghatározá és a budai cs. k. helytartósági osztály megerősíté. E szerint a mondott időhatártól kezdve: egy gyalog átkelő fizet 2, egy lovas átkelő­­, egy kova vagy egyfogatu kocsi 14, egy bérkocsi vagy más kétfogatu kocsi 21, és egy négyfogatos 35 új krajczárt. Megjegyzendő, hogy az idáig járt ércz­­pénz nov. 1 -je után is elfogadtatik, de azon érték szerint, melyet az 1858. ápril 24-ki császári nyilt­­parancs 12. §-a meghatározott. E meghatározás ér­telmében az, a ki az átjáratnál régi pénzt akar hasz­nálni,­­ pkrhoz még egy félkrajczárt tartozik adni, mindegy akár régi akár uj értékű legyen az. * Joachim jeles hegedűművész hazánkfia idénre ígért látogatását a jövő év elejéig halasztotta, midőn körülményei megengedendik , hogy hosszabb ideig mulasson körünkben. Helyette Tedesco zongoramű­vészt várhatjuk, ki Szt-Pétervárt odahagyva két hang­­i versenyt szándékozik Pesten rendezni. Tedesco hangszerész a jelenkor kiválóbb mesterei közé tar­tozik. * Palm-Spatzer assz. énekesnő vendégjá­tékai, kinek első föllépése a nemzeti színpadon most­­ szombatra volt kitűzve, mint halljuk — ezúttal el -­­ maradnak. * A hazai meteorológia és természettani földrajz barátait figyelmeztetjük , hogy dr. Sadebeck M.­­ boroszlói tanár tudományos vizsgálatai a legutóbbi földrengésekről hazánkban , egybekötve Zsolna út­leírásával a dr. Neumann K. ur által kiadott „Zeitschrift für allgemeine Erdkunde"­ czímű folyó­irat augustusi füzetében olvashatók. Ugyane füzete­i ben még több más igen érdekes közlemény foglal- l­tatik. * A cs. k. szab. tiszai vasút igazgatósága részé­ről egy értesítés érkezett, miszerint a vaspálya Szolnoktól Aradig f. hó 25-a azaz jövő hét­főn fog a közforgalomra és az áruszállításra meg­nyittatni. Egyszersmind a már megnyitott vonalakon is új menetrend lép életbe, mire nézve a közönséget az igazgatóság illető hirdetményére utaljuk.­­ A barátságos Arad városa e rendkívül gyorsan léte­sített pálya­vonal által ezentúl alig 12 órányi tá­volságra lesz tőlünk, mert ennyi idő kell csak a se­rény gőzparipáknak, hogy a Pest és a Maros partja közt fekvő messze tért beszáguldják. *Somssieh Miklós és gr. S­z­é­c­s­e­n­y­i Gyula, felsőbb engedélyt nyervén egy somogym­egyei fiókgazdasági egylet alakítására — min­den somogymegyei birtokost és szakértő gazdát meghinak a Kaposvárit f. hó 25-én reggeli 10 óra­kor tartandó alakító nagy­gyűlésre. A „meghívó“ szerint ezen gyűlésben mindazoknak, kik a javait hat forint (új pénzben) részvénydíj évenkénti rendes befizetésére kötelezik magukat, egyenlő szavazatuk lesz. * A pozsoni kereske­kedelzet elhatárza, hogy jövő hé­­­tól kezdve részletes árulkodásban k­i­z­á­­r­ó­l­a­g új pénzértékben fog számítani. *Pozsonban a téli szakra egy elég jól szerve­zett szín - és dalárda társulat alakult. A két prima­donna Jerta és Recht kisasszonyok Pesten is is­meretesek,úgy a bariton H­ai­m­e­r úr is, ki az itteni német színháznak hajdan igazgatója volt; ezenkívül a pozsoniaknak a tenorszerepekre Anderük is van, de ez az Ander — mint a Gutzkow „Aschere“ annyit tesz, hogy a másik t. i. nem a hires bécsi operaénekes Ander, hanem ennek fitestvére. Szín­házról szólván tudathatjuk, hogy Debreczenen a külföld plágiumot követett el; ott egyszer in fad­e loci kijátszották azt az eleven tyúkot, mely a „Tü­csök“ darabban szerepel; hasonló fogást olvasunk közelebb egy hallei színlapon, hol ez áll: az előadás végén egy csodaszép bárány fog a közönség közt sorshúzás útján kijátszatni, s azt Miss Rosa Duc kézbesítendi a kétszer boldog nyerőnek. * A heves megyei gazdasági egyesü­let felsőbb helyen megerősíttetvén, legelőször is egy tömör és tekintélyes mérvben összeszerkesztett kiál­lítással kívánja életjelét adni s f. hó 15-ki bizott­sági üléséből megyebeli tagjait fölszólítja e czél elő­mozdítására. A kiállítás tárgyai: repere, gabna, bor és dohány,kalács, kenyér és iparczikkek. A külde­ményeket a fönnemlitett naptól kezdve Gyöngyösön az egyesület ideigl. titkára Fehér Zsigmond veszi át. A kiállítás f. é. nov. 20, 21 és 22-ik napjain tarta­­tik. Jutalmak tűzetnek ki : 4 rendbeli az egyesület területén termett borokra, iparczikkekre 27 rendbeli u. m. béres csizmákra, szürposztóra, mindenféle ki­zárólagosan gazdászati hasznú iparkészítményekre. 6 rendbeli : kalácsra és kenyérre. Cselédjutalom és dicsérő oklevelek. * A lunkányi vizgyógyintézet részvé­nyeseinek f. he­­i­kére hirdetett közgyűlése, miu­tán ezeknek csak csekély része jelent meg, nem tartatott meg , s 17-ére napoltaték el, midőn a rész­vényesek kellő számmal voltak együtt és hosszú vita után elhatározták, mindent eladni; a részvénye­sek ugyan befizetett pénzüknek így is csak kis ré­széhez jutnak, de jobb valami mint semmi. Lunká­­nyon most már az is vízzé vált, a­mi még szilárdul állhatott volna. *­idomázon Pest megyében egy kut­atás alkal­mával ón- és kéntartalmú érerrétegekre bukkantak s alkalmasint ily jelek után nem mulasztják el a további szakkutatást megtenni. * A bánsági magyar lap hírei közt a következő embertelen esetet olvassuk : Almáson L. János nevű egyén részegen haza menvén feleségével pörleke­désbe elegyedett, s készültségében 3 hónapos gyer­mekét oly erővel csapta a földhöz, hogy annak feje több darabokra zúzódott szét. * Zsámbékon Buda mellett, írják a „T. L.“­­nak, a kath. község költségén épült uj három osz­tályú iskola fölszenteltetett. A község e czélra 2000 pftot áldozott, melyhez G­ó­z­o­n György esperes plébános a reá esett 29 frt 48 krhoz még 86 pfttal járult. * A hires keletész b. Hammer-Purgstall gazdag könyvtára, melynek árverezése m. évi dec. 15 . volt megkezdendő, a kir. szász közoktatásügyi ministerium megbízásából a lipcsei egyetemi könyv­tár részére 10,000 foton megvásároltatott. * Lakatos Sándor magyar tánczmester, ki „Ős apáink táncza“ czimü könnyű szerkezetű és ere­deti magyar társastánczát tegnap mutatta be a

Next