Budapesti Hírlap, 1858. október (224-250. szám)

1858-10-19 / 239. szám

külváros végén például rakodóhely nem volna lehetséges, mert a bal parton fa és szálrakodó helyek, széna pajta, mészkemenezék és vágóhíd foglalják a tért; a jobb parton 9 házhely van már kiosztva, a hátralevő rész szűk közlegelőül szolgál ; minél e város­résznek több lege­lője nincs is. Hogy pedig mennyire szüksé­ges a város kereskedésére nézve a csator­napart a hídtól a Józsefváros elejéig, kitetszik onnan, mert e part­rész nemcsak vásár előtt, a datt és után, hanem az évnek más részeiben is folytonosan tele van a csatornás szállítmányok­kal, különösen fával, épületanyagokkal és nyers terményekkel. Szükséges, hogy e parthoz min­dig akadálytalan és szabad férhetése legyen a kocsiknak. Mi annyival több ügyelmet érdemel, mert Temesvár népessége főkép kereskedésből és iparból él. S mi következése lehet a legkisebb háborításnak is, bizonyítja az, hogy pár évvel ezelőtt épen ilyen forma eset Temesvár gabona kereskedését Szanádra és Perjamosra költöztette át, mely a temesvári gabona tárakat ürességre taszította, mely seb még most sem hegedt ha egészen. A kamara kiadása a múlt 1857-dik évről 5469 frt 33*, 2 krra mg. Bécs, oct. 17. A Fenséges Koronaher­­cz­e­g aug. 21 én történt születése alkalmából, Bécs városa községtanácsa mint tudjuk elhatározá, ama törvényes házasságból született gyermekek vagyon­talán szülei számára, kik Bécsben az említett napon születtek, ezen esemény emlékére 400 - 400 főnyi keresztelési ajándékot adni. Az ezen ajándékbani részesíttetés végett 33 fél jelentkezett, kik közül 29-n mindazon feltételeknek megfeleltek, melyek a részesítéshez csatoltattak. Mint hallatszik, a tisztha­tósági elnökség a legközelebbi napokban eszközlendi ezen keresztelési ajándék kiosztását. — Azon aláírá­sok összege, melyek az alsó-austriai kereskedelmi s ipar­kamra keblében az ipariskolák s más köz-, hasznú kereskedelmi s ipari czélok előmozdítása végett, a Fenséges Koronaherczeg szüle­tése alkalmából alapított pénzalapra gyűltek be, iddig elő 33,528 pengőútra megy. — Egy f. hó 10-től kelt cs. k. pénzügyminiszeri kibocsátvány ér­elmében fegyvereket, fegyver-alkatrészeket, hadiszereket csak akkor szabad Austriából a­z­e­r­b fejedelemségbe bevinni, vagy Austrián át­daszállítni, ha azok valamely cs. k. hatóság fegy­er-engedélye által kísértetnek, mely utóbbi csak akkor szolgálatik ki, ha valamely szerb kerületi enderhatóságtól, vagy a szerb belügyministeriumtól nyert engedély mutattatik elő, ezen tárgyaknak Szerbiába bevitele végett.— Lie­ven­ig, Sándor orosz császár vezérhadsegéde Sz. Péter cárról tegnap ide érkezett. — Prokesch-Osten báró altbn. b cs. k. internuntius tegnapelőtt este iseidből ide érke­zett.—­ A montenegrói határ szabályozá-­sá­val foglalkodott technicai bizottmány bevágné ....... kálatait. A határ­térkép terve már itt van, s az aus­­triai meghatalmazott, G­r­a­n­w­i­c­h kapitány a főtá­borkari törzsnél a legközelebbi napokban ide érke­­zendik. — A bécsi tartományi zsinat holnap reggeli 8 órakor, sz István székestemplomban ünne­pélyes módon megnyittatni. A püspökök s a többi összes zsinati tagok gyülekezete, a papság segéd­lete mellett, ünnepélyes menetben fog az érseki pa­­ TÁRCZA. Newton. (Vége.) „Newton, folytatá a szónok, megelőzte korát, észben anticipálva vagy sejtve azt, a mi csak okkal később teljesült, s nem egy dolgot kifej­­ett, mit annak idején csak tökéletlenül vagy­ben nem lehetett érteni, s nem ritkán kijelölte­k utat azon igazságok fölkutatására, melyek ak­­ár még homályban voltak. Nem csak az ismé­rt meglevő területét bővítette, az által, hogy ko­­rában még soha nem járt régiókba behatolt,s szi­­lid kézzel kétségtelen birtokba véve azokat, ha­lmmegmutatá egyszersmind utódjainak, meny­eire tágítható e tudományos tér látható határa vőben, épen úgy mint az uj világ hires fölfede­ző a régi világ lakosainak szemeit országokra s tengerekre vezette messze túl azokon,melyek­­en maga járt — országokra és tengerekre,­elyekről nem bírtak magukna­k fogalmat al­­átni, és oly kevéssé, mint nem voltak képesek­­on utat megfogni, melyen társait nagy válla­­tatban vezette. Azon tulajdonokra, melyek iyedül tevék lehetségessé e nagy czél elérhé­­sét, a szellemi segédeszközök kimeríthetlen­­ségére, kifáradhatlan türelemre, a legmélyebb indolkozási higgadtságra, mely semmi szóraká­­st meg nem engedett, szilárd elhatározottságra,­­ ösvényeket fölkeresni, melyek szinte remény­­leneknek látszanak, és a benső meggyőződés írhatatlan bátorságára — a magas és eredeti nialltás ezen jellemző ismertető jeleire nézve két nagy férfiú pályáját mindenesetre össze­sonlíthatjuk. De Columbus nem találta föl tengeri com­paszt, mint Newton föltalálta az eszközt, mely az ő útján vezérlett és őt a ágrendszerrel tett fölfedezéseire, valamint djait azok bővítésére képesítette. Ezen esz- 5 két nagy javítását, melyek azóta történtek, ariatiak számítását, melyeket Eulern és Lag­­genak, és a részletkülöntékek módszerét, me­­t d’Alembertnek köszönünk, Newton legalább igen ismerte. (Brougham itt egy és más tudo­­nyos pontra nézve részletekbe bocsátkozott, de­­ annyira száraz iskolai modorban , hogy mint az angol lapok megjegyzik, hallgatói közöl csak kevés szakértő követhette.­­ Azt igyekezett megmutatni, hogy Newton óta minden nagy mathematikus és csillagász az ő nyomaiban járt, a csillagászat, szám- és természettani föld­rajzban és optikában azóta tett legtöbb nagy fölfedezést sejtette vagy arra ösztönt adott. S igy hát Newton még most is folyvást és hat minden­koron, gondolkodó és tovább törekvő tanítvá­nyokat képezve, nem csak olyakat, kik a mester szavaira esküsznek s azokban elfogultak, mint az emberiség századokig a ptolemaei rendszerben volt elfogulva.) „S ne képzelje senki, hogy ezen nagy férfi bámulata csupán nemzeti részrehajlásban gyöke­redzik , vagy csupán azon országra szorítkozik, mely az ő születése helyével dicsekszik. — Azon nyelv, melyben Anglia az ő irániai tiszteletét ki­fejezi, melegségre és lelkesedésre el van érve, ha fölül nem haladva azon nyelv által, melyen más nemzetek nyilvániták a maguk tiszteletét, még pedig a tudomány mestereinek jól megfontolt íté­lete által.Leibnitz, a kir.asztalnál Berlinben New­ton iránti véleményéről kérdeztetvén, válaszolá: „Mindabból, a­mit a mathematikusok világkez­detétől fogva ekkorig teljesítettek, a jobb fele Newtonra esik". Laplace a Principia mathe­­matika philosophiae naturalis cz. munkáját az emberi szellem legnagyobb művének nevezé.­­ (Következnek további nyilatkozatok Lagrange, d’Alembert, Biot, L’Hopitaltól stb.) A világ ily magasztos jóltevőjének , kit a közvélemény oly magasra helyzett, ezen férfiúnak, ki életét, egy órai­ félbeszakadás nélkül, a legfontosb igazsá­gok nyomozásával foglalta el, és kinek kezéből az emberi nem annyi jót vett, nem emeltek szobrot más nemzetek. Hogy azonban ezek a legdicsőbb és legérdemteljebb férfin emlékének bámulatuk más kü­s­s jelvényét nem szentelték, ezen annál kevesbbé lehet csodálkozni, miután Newton Ba­ját honfiai és kortársai, kik méltán büszkék arra, hogy vele egy időben éltek, mégis ezen köteles­ség teljesítését több mint másfél századnyi ajk­tisztelet után utódaikra hagyták. Ezen mulasz­tás mindenesetre feltűnőnek mondható, bárha ő róla áll egy híres barátjának ezen mondata: „Ha emléket kerestek, tekintsetek fel az égre, mely az ő dicsőségét hirdeti!" Mindamellett, midőn ma azon szobrot, mely vonásainak és­­ alakjának hasonlóságát megőrzi, itt születéshe­­lye (Woolsthorpe) közelében s a Sz. Péterhal­­mon Granthamban, hol bámulatos tehetségei első kiképeztetésüket és kifejtésüket nyerték, lelep­lezzük és beszenteljük , egyszersmind mint ezen állam polgárai megengedett büszkeségünket elé­gítjük ki, s alázattal mutatjuk be hálaérzetün­ket azon isteni kegyelemért, mely törzsünket arra méltatá,hogy annak oly férfiút ajándékozott, ki oly bámulatos tehetségű volt, hogy a végte­len bölcseség műveit megérté s oly jámbor elha­tározáséi egyszersmind, hogy annak minden ta­nulmányát épugy vallásos mint bölcsészeti ma­gasztosságu szemlélkezés forrásává téve." Beszéde végén a város polgármestere e lord­­ságának a Principiák egy pompás bekötetésü példányát nyujtá át. Aztán a gyülekezetet a bör­zei teremben reggelivel látták el, melynél a pol­gármester lord Brougham és a lincolni érsek közt vivé az elnökséget. Ezen ünnepély leírásához érdekesnek talál­juk még a „Times“-nek következő arra vonat­kozó szemléletét hozzá csatolni, mely elég őszinte bevallani, hogy J. Brougham azon külö­nös szemrehányása, miért nem emeltek más nemzetek Newtonnak emléket, sokkal inkább éri Angliát, mely azonban nem volt iránta élté­ben hálátlan. „A külföld bizonyosan bámul, sőt talán gúnyolódik, mond e lap, hallva, hogy mi angolok 1858 dik évben szenteljük be sir Izaak Newton emlékszobrát. 131 év bizonyosan hosz­­szú időközt képez azon két nagy férfiú egyi­kének halála és emléke közt kikhez az újabb világ semmi hasonlót nem állíthat. (A másik alatt természetesen Shakespeare van értve) De mi korábbi időben nem voltunk szoborállításra hajlandó nép. Nekünk van díszsirboltunk a Westminster-apátságban, de nálunk nem volt szokás a nagy férfiak képmásait az utczára ál­lítani. — Idegen , ki 15 év előtt London ut­­czáin keresztül ment, ha Csak valamely elvé­tett térre nem tévedett, hol a családi büszke­ség valamely kitűnő rokonnak képmást állított, nem látott semmit egyebet, mint Anglia tör­ténetének csak homályait kőben megörökítve. Le Alfred vagy Edward vagy Erzsébet, se Sha­kespeare vagy Milton, se Bacon vagy Luke, se Newton, Drake vagy Nelson nem állnak nyilvá­nos tereken óriás alakokban,néha néha az elhaladó ezrek egyikének lelkében élénk gondolatot éb­resztve. Nálunk a mi szobrok állnak, szolgai érzületű udvaronczók vagy pártoskodó fanati­kusok állították. Newtonunknak nem adánk em­lékszobrot szabad ég alatt, de azért nem maradt méltánylat nélkül. Nem tekintve azon szellemi hódolatot, melylyel mi, egyetemben a többi vi­lággal, hatalmas geniusának adózánk, egyszers­mind anyagi kedvezményekben is részesült, parliamentünkben ült, az államszolgálatban jöve­­delmes és megtisztelő állása volt, két angol ki­rálynő barátja és társalgója vola; igen gazda­gon halt meg, nemzeti temetéssel tiszteltetett meg s a Westminster-apátságban temettetett el. Szeretnék, ha többi összes nagy férfiúink irányá­ban csak oly kevés szemrehányást kellene ma­gunknak tenni mint Newton irányában. Úgy hisszük, a nemzeti büszkeség méltó tárgya az, hogy egy korábbi nemzedék alatt nem csak a leg­nagyobb természetbúvárt hoztuk a világra, kit ez valaha látott, hanem magunk körében egyszer­smind oly férfiút bírunk, ki minden élők közt a legméltóbb arra, hogy Newtonnak emlékbeszé­det tartson. Ez nem volt könnyű föladat; a nagy ellentétek nevetséges színezetet vetnek a komoly szertartásra is, s egy óriásnak zászlóvivőül nagy emberre van szüksége. Newtonnak, ha ezt így ki­fejezni szabad vagy általában valami súlya van a dolognak, több szerencséje volt pangyrikusá­­val mint szobrával. Távoli időkben, midőn kö­rülte (Brougham körül) mindazon múlékony bur­­jány, politikai különösségeinek és pártelőitéle­­teinek meg ügyvédi modorának emléke — az erős törzs mellett mindezen élősdi növény — el lesz tűnve, akkor e törzs eleven hajtáso­kat fog hozni s jövő nemzedékeknek gyümölcsö­ket teremni. Nagy eszmék járják át a világot, melyek Brougham-ot nevezik apjokul, s ezek az idő folyamában nem vesztendik el életerejöket. Ha ez emlékbeszéd elő volt készítve, mily bá­mulatos emlékezőtehetség az egy nyolc­van éves emberben, hogy azt fejében megtartani bírá! Ha pedig csak megelőzött rövid gondolkodás ered­ménye, és ez valószínűbb, mily gazdagnak kell akkor azon szelleműek lenni, mely ott a hely­színén ily mesés követeléseknek meg tudott felelni!F­lotából az óriás-kapun át a székes-templomba vo­­nulni, ott a bécsi bibornok érsek, mint metropolitan Sz.-Lélek segélyülhivása alatt pontificáland, s erre tüstént a templomnak e végre elzárt közép­hajójá­ban a zsinat első kösülését megnyitandja. NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest October 19. * A budapesti orvosegylet I. he­ten tartott évi közgyűlése alkalmával az egylet évi mun­kálatainak áttekintő előadása, a könyv- és pénztár állapota kimutatása, és az új hivatalnokok­éa ta­gok választása történt,és pedig elnökökké Wag­ner tanár és T­o­r­m­a­y városi főorvos, titoknokok J­o­­­vács és Hirschler, könyvtárnok Gross Fe­rencé, pénztárnok Bene Ferencz; rendes tagokká Bruklén Csermák tanár, dr. Maizner, Tóth Ján. N. és V­áry-Szabó ; levelező tagokká H­erd­r­a és Wedl Bécsben, Kan­ka Posonyban, Ríck Veszprémben, Henslmann Corvisart cisz­teszorvos, Malgaigne világhírű sebész és G­r­u­b­y hazánkfia Párisban; az európai hírű ve­gyész D­u­n­s­e­n Heidelbergben,a berlini híres szeraész Graefe, Helmholcz Königsbergben és Köl­­­i­­k­e­r Würzburgban választottak meg. * Mint a „P. Lloyd" értesül, az itteni kereske­­delmi bank elhatározta, hogy a jelenlegi pénzviszo­nyok tekintetéből forgatványi üzletét az ingatla­nokra nézve ideiglenesen felfüggesztti. E határozatot az intézet hivatása javallá, mely írke­­reskedelmi érdekek kiválólagos előmozdításábón áll. * A napokban Heinrich úr mulatott itt, az ösz­­ves német színházak ügynöke Németországot. A színpadok és művészet történetében kitűnően tapasz­talt és jártas férfiút eetyénként igen nagy számi mű-­­­vészi kör vette körül, hogy tőle a színpad és dámai­­ irodalom jelen állásáról közvetlen adatokat nyerjen,­­ s egyszersmind tiszteletét nyilvánítsa messzeigazó­­ tevékenysége iránt, melylyel a művészet Ugiének már több idők során szolgál. Heinrich az ittlétt alatt többször meglátogatta nemzeti színházunkat is a ki­vált operai előadások alkalmával, s az itteni tagok kiválóbbjairól nagy elismeréssel nyilatkozott, italá­ban színházunkat a legfigyelemre méltóbb műintéze­­tek sorába helyezte. Megismerkedvén drámaírónk­kal Hugo Károlylyal, ígéretet tilta neki, hogy kö­zelebb adott darabjait igyekezni fog a németországi színpadokra is érdemük szerint fölvezetni. Tegnap­előtt H.­ur visszautazott Berlinbe. * A szép de hallgatag József tér, mely nemso­kára, sétatelepje közepében a rég várt emlékszob­orral, egyike lesz fővárosunk legdíszesebb helyeinek^ nagy elevenség " nyert £ u g­­­e­r Henrik ur pompás czuk­­rászati etablissement ja által, melyet a 12 ik sz. házban nyitott meg s már is sok előkelő társaságot fogad ízletes salonjába, hol, mint illetékes gourman­oni^nnk­ o ki*U—91.0 —- • •_ theán kívül a theasütemények egy különös nemével Pesten a legjobb fagylaltot lehet enni. K­­ur e czikkre nézve a boulevarde des Italienne mestereihez járt iskolába. Még nagyobb elevenséget adand e térnek az általa épen a czukrászat szomszédjában eme­lendő díszes kioszk, mely a már benyújtott szép terv szerint tavaszra nyílik meg. Egy másik fényes etablissement Monaszterlyés Kuzmik urak­­ divatcsarnoka és kelmeraktára a váczi utczában, melynek nagy mérvbeni fölszerelése most van folya­matban. A már kész portale e nemben valódi mes­­termű, czimtáblája, melyen a firma arany betűkkel ragyog, egész hosszában tömör üvegből van. * Elhalt jeles drámai színészünknek B­a­r­t­h­a Jánosnak Latkóczy festész által elkészített s mint említők az elhunyt művészi érdemeinek több tiszte­lője által a muzeum számára megvásárlott képéhez itteni iparos és szőnyeg raktártulajdonos a Dorottya utczában, Rüster György egy szép rámát ajándé­kozott, s igy az a tárgy értékén kívül külsőleg is egészen képesítve van, hogy a múzeum képtárá­ban az emlékezet többi kegyeltjei közt helyet fog­laljon. * Szigeti József „Falusiak" czimű új ere­deti vígjátéka, a „Fenn az ernyő nincsen kas" jeles vígjáték versenytársa már ki van színpadunk szá­mára osztva és nem sokára elő fog adatni. * A tavalyi vendégszerepeiről ismerte a pesti kö­zönségnél kiválókép jó emlékezetben álló Haase Frigyes drámai művész tegnap megérkezett, nejével a derék énekesnő Capitaine­ Anschütz asszony­nyal s jövő szombaton nyitja meg vendégjátékai sorát. Mint a tisztelt művésztől értesültünk , játékrendét ezúttal több új darabbal és szereppel gyarapította. * A drámaszerzők, átdolgozók és fordítók méltán panaszkodnak azon visszaélés ellen, hogy a vidéki színtársulatok némelyike folyvást vesz föl re­­pertoárjába oly műveket, melyeknek tulajdoni jogát a szerzőtől, átdolgozótól vagy fordítótól meg nem szerezte. Az írói jogok ilyképeni megsértése ellen többen az érdeklőd­ek közöl erélyesen tiltakozni, és tulajdonuk megóvására a szükséges rendszabályokat megragadni szándékoznak. * Kassáról írják !- A mi történetileg tisztes székesegyházunk javítása végre a tény stádiumába lépett. E pompás goth épület az idők folytán sokat szenvedett, úgy hogy kijavíttatása igen sürgősen szükséges. Ez mind belső-, mind külsőleg meg fog történni, és e czélból G e­r­s t­e­r pesti építész van meghiva, hogy a székesegyháznak előbbi jellemét és építészeti kifejezését megadja. A főoldalon már rég elpusztult szobrok ismét életnagyságban fognak föl­­állittatni, mely ékességét az egyháznak F­á­b­r­y me­gyés püspök urnak lehet köszönni, ki a költségeket fedezendi. Ezen és más szobrok, a főoltár és a kép­faragó művészének kiegészítése Marschalko szin­tén pesti képfaragónak adatott át, kinek szép művei többi közt a fóti templomban is méltó figyelemre ér­demesek. A javítási munkálatok a kassai egyházme­gyében tett gyűjtésekből fedeztetnek s az első épí­tési évre 20,000 port van utalványozva. * A győrvidéki szőlőhegyeken már vége felé jár a szüret. Az eredményt mennyiségileg roszabbnak mondják a múlt évinél, de minőségre sokkal kielégí­tőbbnek. * Sok utánzót óhajtottunk volna azon jó példának, IX-oriyó Szt.-Miklósról értesítik a „M. Fu­tárt hogy t. i. mum reiaesz nt. S. A. ur az üstökö­sök jelentőségérőli babonás előítéletek alaptalansá­gát a szószékből is helyesen és buzgón fejtegette a népnek. * Dr. Rochleder Frigyes prágai vegytanár és Brosche Vilmos prágai gyámnő­­ urak szaba­dalmat kaptak egy találmányra, mely szerint az épületfa se el nem ég, se el nem korhad és a rotha-­ hústól is tökéletesen megóvatik, úgy hogy tűzbiztos építésre a legajánlatosabban alkalmazható. * A cs. k. szerb-bánsági helytartóság egyéb rend­szabályok közt a hivatali tekintély és a községi elöljárókra bízott szolgálat előmozdítására egy hir­detésben elrendeli, hogy a községbirák, esküstek és pénztárnokok hivatali működése az összes falusi községekben i. é. nov. 1-től kezdve három év időtartamra szabatik. * A „Deutsche Reichszeitung"ban Uh de tanár Braunschweigból jelenti, hogy a herczegi kórházban m. hó 26-ig 86 foghúzásnál kísértették meg a galva­­nicus folyam használatát, melyet mint említek ná­lunk dr. Tornovszky úr sikerrel gyakorol és folytat, minek közelebb egy hat éves fiúcska foghúzásánál tanúi voltunk. A­­6 egyén közöl nyolc­an, kiknél vagy igen erős volt a foggyökér, vagy egy kis in­­dus is a fogó közé csipődött, a galvanismus haszná­lata daczára fájdalmat éreztek, öten azt nyilatkoz­­taták, hogy éreztek ugyan fájdalmat, de kevesebbet mint más izbeni fogvételeknél, 73 egyén ellenben azt álltta, hogy a foghúzás alatt semmi fájdalma nem volt. Egy egyénre a galváni folyam igen érzéke­nyen hatott, úgy hogy karjában, melylyel a műtét alatt a negatív sarkat tartó, pár napig még azu­tán is kellemetlen zsibbadtságot érzett. Hátrányos következések azonban nem észleltettek. * A K­u­t­h­y Lajos szép elbeszéléséből is ismert Tsarskoe Selo­czári mulató palota megnagyobbítá­­sára és kiszépítésére S­á­n­d­o­r császár 31/1 millió ezüst rubelt utalványozott. A többi közt egy a Po­­niszovszky her­cz­egéhez hasonló Vaux-Hall is fog egy angol kerttel épülni azon helyen, hol a lóverse­nyeket tartják. Budapesti kereskedelmi és iparkamra. (Az oct. 4-i X-d. ülés jegyzőkönyvi kivonata.) A magas cs. k. keresk. ministerium a kamrá­nak, vonatkozással a f.é. jun. 22 ki bocsátványra, a pénzügyminiszeri bocsátvány egy külön lenyo­matát küldi meg. E bocsátvány a cs. k. pénz­­ügyministerium f. é ápril 14-kén kelt s a dunai forgalomra vonatkozó vám­eljárás iránti rende­let 3. §-ának helyreigazítását tartalmazza. Ugyanaz átküldi a f. é. június havában laj­stromba vett mindenféle kizárólagos szabadal­mak jegyzékét. Ugyancsak a tölebbi helyről értesíttetik a ka­mara, hogy a közigazgatási statistika igazgató­sága által közrebocsátott s az austriai birodalom felsőbb tanintézeteit tárgyazó füzetet (Közlemé­nyek a statistika köréből 7-ik évfolyam l-ső fü­zet), melyből f. é. aug. 5 kén a keresk. és ipar­kamra is kapott egy példányt, legrövidebb idő alatt egy hasonló második füzet fogja követni, mely a középtanodákat foglalandja magában. E czélra szükséges leend a katonai kerületben fönnálló nyilványok és magán kertek, iskolák kimutatása, mely 1851 —1858. évekről a tanárok és tanonczek számát, a tanfolyamok iránti meg­jegyzéseket, az előadási tárgyakat, a taneszkö­zöket és az egyes iskolák pénzálladékát is tar- t talmazza, hasonló módon mint a kapott füzetben­­ a kereskedelmi akadémiák tárgyaltatták. A ke­reskedelmi és iparkamra tehát ezennel fölhivatik

Next