Budapesti Hírlap, 1859. január (1-24. szám)

1859-01-26 / 20. szám

föld, mely az év első napjaiban megfagyott volt, csaknem egészen ki­engedett. Ki az alföldi városokat ismeri, igen jól tudja, mit jelent ez. Azok kedvéért pedig, kiknek nem volt alkalmuk erről személyesen meggyőződni, megemlítjük, miszerint ez annyit jelent, hogy ha az em­ber a szomszéd faluba akar menni, 2—3 lovon ne induljon, mert bizo­nyos, hogy nem fog az­nap oda érni. Hát benn a városban hogy já­runk ? Bizony elég bajosan. Néhány utczában vannak ugyan pallók, de a legtöbb utczára ráillenék a pocsolya név. De hát azokkal a pal­lókkal is hogy állunk ? Láttál-e már, nyájas olvasó, oly készületet, melyet pallónak alnak ? Nem ? megmondom tehát. Ez a palló V­—1 láb szélességű deszka, mely eredetileg vízszintesen ászokra volt sze­gezve. De a nedves és száraz időjárástól e deszka megvetemedett, és majd le, majd fölfelé fordított teknőhöz hasonlít. Ki aztán a kötéltán­­czos mesterséget legalább mint műkedvelő nem tanulmányozta, pró­báljon rajta járni, nem töri-e el kezét vagy lábát, vagy legjobb eset­ben nem merül-e a két oldalról tátongó nem épen legillatosabb sárfür­­dőbe ? Máshol a járó­kelő terhes kocsik a pallókat az ászkokról lesza­kították, s magukkal elhúzták, és az ember nem egyszer jár úgy, hogy nagy kínnal vergődik végig egy darabon a pallón, mikor ez egy­szerre elfogy, s csak mikor 10—20 ölnyi sáron végig lubiczkolt, jut ismét egy keskeny deszkaszigetre. Hogy ily helyzetben nem marad egyéb hátra, mint vagy otthonn ülni, vagy mázsás bagam­ába szorulni, mondanom alig szükséges. — Városi elöljáróságunk a bajon az által­­igyekszik segíteni, hogy a főbb utczákat nem kövezteti ugyan, mert kövünk nincs, de tégláztatja, azaz téglajárdákat készíttet. Kiindulási pontokul a templomokat választotta, úgy hogy a városházától három, u. m. r. katholikus, református és görög egyesült templomhoz ily tég­lajárdákon mehetünk. Reméljük, hogy a kezdeti munka folytattatni fogván, az utóbbi említett templomtól a járda az ág. evang. templom felé vezettetik. Több hétig pangott kereskedésünk a múlt napokban megindult volna, hacsak a rosz utak ismét meg nem akadályozzák. A piaczra hozott készletek rövid idő alatt elkeltek, és pedig jóval magasabb árakon, mint a tél kezdetén. Szellemi életünkről, melyet előlegesen szerénynek jelenthetek, más alkalommal fogok szólani. 1. 1. Napi újdonságok. * Császári udvari vadászatok. Mint a Jagdzig s­írja november és december havában hat vadászati napon 4243 nyulat és 164 foglyot lőttek. A magyar nemességet e vadász-ünnepélyeken gr. Somogyi, Török, Wald­­stein és Zichy Béla urak képviselték. A december 10-n tartott udvari va­dászaton, melyen Császár Ő Felsége is jelen volt, Albert szász koronaher­­czeg a fensége igen nagy vadászati ügyességet tanúsított, sajátkezüleg 162 vadat ejtvén el. A A­z esztergomi zsinat végzései, mint a „Rel.“ jelenti­­s. hó 10. és 11 -kén a szent széknél már az utólsó stádiumon is átléptek. E végzések t. i. a bibornokok tanácskozmányában is megvizsgáltattak és tárgyaltattak, úgy hogy azok szentesítése pápa ő szentsége által legközelebb bekövetke­­zendik s leküldésük Esztergomba e hó vége felé várható. * A tegnapi nőegyleti bál a Lloyd-teremben nem volt oly népes, mint más években, mindazáltal a vendégek és tánczosok koszorúja elég szép és fényes volt, és a tánczokat elég anime járták Ellenbogen és Fau­kárus zenéje mellett. „Engedelmet, hogy a tárczát megelőzöm“ B. újdonságiró.— „Oh nem tesz semmit“ B. tárczairó. * A nemzeti szint­áz drámaügye, mint már említők, ki van egyenlítve. A „Hölgyfutár“ szerint még csak egy kis differentia van, mely bizonyára jól el fog intéztetni. Az említett lap úgy értesül, hogy az első drámai fize­tés 2500 ftban alapíttatott meg. Saját értesülésünk szerint a drámai tagok abban egyeztek meg, hogy azon lesznek, miszerint a dij e maximumát leg­alább egy vagy egypár kapja meg közülük — pro recognitione juris do­­minalis — azaz a dráma becsülésének helyreállítására. * Lessing 130-ik születésnapját a helybeli városi színházban „Ga­­letti Emilia“ előadásával ünnepelték meg. A kegyelet szép és dicséretére válik az említett­ intézetnek, az előadás azonban a gyöngébbek közé tar­tozott, úgy hogy Lessing e megemlékezést, ha él vala, bizonyosan egy ke­mény kritikával köszöni meg. * Hamis bankjegyek. Az épen most lefolyt debreczeni vásáron Loi és Lo sorozattal 117,710 és 11,771 számokkal és 1000 alsó szomirattal néhány öt forintos hamis bankjegy ámbár oly roszul voltak voltak készítve, hogy mindenki könnyen rájuk ismerhetett, egyszerű falusiaknál mégis el­fogadóra talált. * Erdélyi múzeum: A „M. F.“-ban olvassuk : A Kolozsvárit állítandó erdélyi országos múzeum megerősítés végett fölterjesztetett alapszabályaira a napokban érkeztek le újból a magas ministérium módosító észrevételei. Ezek nem foglalnak magukban semmit, a­mi a szándékolt intézet czéljá­­val ellenkeznék, sőt egynéhány pont változtatása valósággal épen az in­tézet javára ezélzottnak lenni mutatkozik. A múzeum ügyei vezetésével megbízott ideiglenes bizottság tegnap est­e tartotta gr. Mikó Imre ö­nmaga elnöklete alatt, az e módosítások tárgyalásával foglalkozó eldöntő ülést, a­melyben, a mint biztos kútfőből értesülünk a m. kormány módosító útmu­tatása értelmében az alapszabályokban meg is tette a megkívántató vál­toztatásokat. Megjegyezzük még, hogy a generalkormányzó, hg. Liechten­stein Frigyes­­ magassága olyképen ígérkezett a bizottságnak, hogy a módosítások elfogadása esetére csaknem bizonyosan remélhető, hogy a legfelsőbb megerősítés még ez év folytában fog bekövetkezni; egyúttal kimondhatjuk, hogy a m. kormány észrevételei iránt terjengett aggasztó hírek, nem egyeben alapulnak, mint képzelődés teremtette rémeken. Tűzkár. Temesvárott f. hó 22-kén 5 órakor az ottani stearingyer­­tyagyárban tűz ütött ki, melyet a gyors segély daczára sem sikerült azon­nal eloltani, miután a lángok a stearinnal telt kádakba is belekaptak. A tűz 7 órára eloltatott ugyan, mindazáltal a kár, mint a „Lloyd“-ot értesítik —■ a rögtöni becslés szerint 15—18,000 ftra rúg. A gyár maga, valamint készletei az első magyar társaságnál voltak biztosítva. * Bettina meghalt. Arnim Erzsébet assz., kit írói nevén ren­desen Bettinának neveztek, f. hó 20-kán meghalt s benne Berlin ismét egy nevezetességét veszté el. Bettina La Roch Sophia unokája és Brentano Kle­mens költő testvére volt. Született m. Frankfurtban 1785-ben.Házasságra az ismert költő Arnim Achimmal lépett. Mély költészi hajlama, mely azonban nem ment a végletességtől, leginkább kitűnik hires könyvéből „Egy gyer­mek levelezései Göthével.“ A nyomortól látogatott osztályok nagy védője volt, melyet tettei és irataiban is tanúsított. Bizonyságok erre két műve : „E könyv a királyé“ és „Ilius Pompilius és Ambrózia. ' * Humboldt és a papagály. Vannak adomák, melyeknek rendelteté­sük, hogy az európai napisajtóban körutat tegyenek, miután rendesen elő­kelő egyénekkel hozatnak kapcsolatba, egy ily adoma a következő, mely­nek mi is ajtót zárunk, hogy körútja tökéletes legyen. Humboldt régebb idő előtt a porosz koronaherczegnő nagyanyjától egy egészen szénfekete papagályt kapott ajándékban, melyet igen szeretett. Minap Humboldt az ebédről haza jővén, látja, hogy vén madara szomorún ül kálit tudján, oda megy és kérdi: Nos, Jaks, ki fog kettőnk közel elébb meghalni? — „Nagyságos ur“ ezt nem a papagály, hanem komornyikja mondá — „ne beszéljen ilyen komoly dolgokról ezzel a madárral!“ — A tudós megfordul, s egy könyvet véve karszékébe dől. Félóra múlva a madár is megfordul, mégegyszer urára tekint és h­ova hull le a földre. — Jelenleg Humboldt e kedves madarát az egyetemi muzeum számára tömik ki. * dagadozó vadak. Mint Beszterczebányáról f. hó 17-ről írják hiva­talos bejegyzés szerint, 1858. év folytában Zólyom­ megye területén 15 medve és 14 farkas ejtetett el. * Hamburgban egy uj múzeum építése van tervben, mely czélra né­hány nap alatt 70,000 tallért írtak alá. Huttwalker tanácsos, ki maga is egy becses képtár birtokában van, 10,000 tallérral járult hozzá, és egy műbarát, Sillen úr, ez uj múzeumnak Wraskótól a „Niobidák“ czimü fest­­vényt ajándékozta, melyet 6500 talléron vásárolt meg. Tudomány, művészet és közélet. A magyar Tudományos Académia Alapszabályai. *) I. Az akadémia czé­lja és hatásköre. 1. §. A magyar tudományos akadémia egy­­ cs. k. Apostoli Fel­sége különös oltalma alatt álló tudományos intézet. Czélja annak a tudomány és szépirodalom mivelése és terjesztése, s egyszersmind a magyar nyelvnek egész gonddal csinosbítása és gazda­gítása. 2. §. Ezen czélra mind tudományos vizsgálatok és kísérletek tétele, mind eredeti munkák íratása, s régi és uj remekírók s egyéb jeles művek­ fordítása által törekszik. 3. §. Hasonlókép a történet, nyelv, irodalom s művészet emlékeit gondosan fölkeresi, s a tudomány gyarapodására szolgálókat közismeretre hozza. 4. §. Jutalomtételek által úgy a tudományos és irodalmi, valamint a drámai munkásság élesztésére és táplálására igyekszik hatni. A kormány által hasonló végre kiírandó jutalmakra érkező pálya­munkákról az akadémia ad bíráló véleményt. 5. §. Az évenként nyomtatásban megjelenő magyar munkákat osztá­lyonként szoros vizsgálat alá veszi, a legjelebbeket megjutalmazza, s a ju­talmazás indító okait közzé teszi. 6. §. Az akadémia, munkálkodásai eredményeit nyomtatásban ter­jeszti el, és pedig ülési tárgyalásait havonkénti füzetekben megjelenő Ér­tesítője által; történeteit, emlékbeszédeit és értekezéseit Évkönyveiben bocsátja közre. 7. §. A beadandó kéziratokat az akadémia megvizsgálja, s ha hely­benhagyást nyertek, azokat vagy tiszteletdíj mellett kinyomatja, vagy ki­jövetelüket illő segedelmezéssel támogatja. 8. §. Tudományos czélok végett, különösen a haza minden tekintet­ben bővebb megismertetésére, b­enn- és a külföldön utazásokat tétez vagy pártol. 9. §. A tagok óvakodni fognak a vallást, az ország polgári állapot­­ját és polgári kormányát illető, vagy akármely más politikai tárgyak vi­tatásától. 10. §. Mindennemű akadémiai nyomtatványok a sajtószabály kívá­nalmai szerint kezelendők. II. Az akadémia szervezete. Ta­gok és tisztviselők. 11. §. Az akadémia szervezetét alkotják : az elnök, egy alelnök, 25 igazgatósági tag, továbbá tiszteleti tagok, kiknek száma a 24-et meg nem haladhatja, rendes tagok, kiknek száma 42-re van meghatározva, levelező tagok, egy titoknok, egy jegyző, s a szükséges tiszti és szolgaszemélyzet. 12. §. Az akadémia munkássága minden tudományokra kiterjed, ide nem számlálva mégis a hittudományt, s azoknak következő hat osztálya van megállapítva : 1. A nyelv- és széptudományok, 2. A philosophia, 3. A törvénytudomány, 4. A történettudomány, 5. A mathematikai, és 6. A természeti tudományok, melyek m­ivelésével mindenik osztály terjedelméhez és fontosságához arányzott számú tiszteleti, rendes és leve­lező tagok foglalkoznak. 13. §. Az igazgató tanácsot huszonöt tag képezi, kik az ország elő-­ kelő és tudományszerető férfiai közöl választatnak (25. §.), s kiknek kö­telessége az akadémia vagyonára ügyelni. 14. §. Az akadémia közvetlen vezérlete az elnököt illeti, ki az ülé­sekben elnököl, s az akadémiát a hatóságok s mások irányában képviseli. Távolléte vagy másnemű gátoltatása esetében helyét az alelnök pótolja. Mindkettőjüket illeti legközelebbről az alapszabályok pontos meg­tartása iránti felelősség. Osztályü­lésekben a jelenlevő legidősb tiszteleti, s ilyennek jelen nem létében a legidősb rendes tag is elnökölhet. 15. §. A tiszteleti tagok száma, kik az osztályok által hozatnak ja­vaslatba, a huszonnégyet meg nem haladhatja. Ezek a nagy­gyűlésekben, az összes és az illető osztályülésekben - székkel és szavazattal, az utóbbiakban s a bizottmányokban elnöklési joggal birnak a 14. §. intézkedése szerint, s osztályuk munkálkodásaiban részt véve, a tudomány javát és az akadémia díszét előmozdítani törek­­­szenek. 16. §. A rendes tagok, kiknek száma negyvenkettőt nem haladhat meg, a nagy­gyűlés, úgy az összes s az illető osztálygyűlésekben székkel és szavazattal bírnak. Kötelességük az illető szakokat önálló tudományos vizsgálatok és dolgozatok által előbbre vinni, s az akadémia mindennemű, alap­szabályi­lag eléje tűzött, czéljai létesítésére reájuk bízott dolgokban társas munkásság, véleményzések és tudósítások adása által buzgón eljárni. 17. §. A levelező tagok, kiknek száma meghatározva nincsen, az akadémia mindennemű üléseiben székkel és tanácskozó szavazattal bír­nak , s mind önálló tudományos vizsgálatok és dolgozatok által szakjokat előbbre vinni, mind az alapszabályilag kitűzött czélok létesítésére reájuk bízott dolgokban segédrészt venni köteleztetnek. 18. § A titoknok az igazgatótanács úgy az akadémia mindennemű üléseiben előterjesztői hivatalt visel, azok határozatainak végrehajtásáról gondoskodik, a jegyzőkönyvet viszi, melyet az elnöklővel együtt aláír, az akadémia levelezéseit folytatja, történetét s mindennemű tudósításait írja. Évkönyveit és Értesítőjét szerkeszti s könyvkiadásaira fölügyel. A titoknok­i hivatal­ tiszti személyzete közvetlenül neki van aláren­delve. 19. §. A titoknak gondjaiban osztozik a jegyző, ki annak akadá­lyoztatása esetében tisztét is viseli, s a levéltárra saját felelőssége alatt ügyel. 20. §. Az akadémia tagjai jogosítva vannak a kineveztetésük szerint őket megillető, igazgató, tiszteleti, rendes vagy levelezőtag czimét viselni. 21. §. A taggá választatást még a legérdemesb tudósnak is tehetsé­ges elismertetésétől kell várnia; esedezőlevéllel s utánjárással keresni azt, nem engedtetik. 22. §. A fő- és alkönyvtárnok, valamint netán egyéb gyűjtemény­­örök, a reájuk bízott ügyeket külön utasításaik szerint hit alatt végzik. 23. §: Pénztárnok és ellenőr, a pénztári utasításaik s az igazgató tanács határozataihoz képest, szinte hit alatt, kezelik, s a bevétel és a kiadás felől az igazgatóságnak szorosan számolnak. Az okmányozott pénztári számadás minden év leteltével az elnök­nek benyújtandó. Az igazgató tanács tisztéhez tartozik a pénztári számadásnak utasí­tásiig végzett könyvvivői és bizottmányi megvizsgáltatása s a vizsgálatban netán fölmerülő észrevételeknek a számadó pénztártisztek általi fölvilágo­­sittatása után, annak végleges jóváhagyása s a szokott fölmentő levél kiadása. 24. §. Az ügyész az akadémia jogait védi s a számadásokat vizsgálja. (Folyt. köv.)­­ Miután ez alapszabályok a szükséges módosítások megtétele után a teljes vég­leges megerősítést megnyerték, azokat olvasóinkkal ezennel közöljük.­­ S­z­e­r­k. : A Beinert-féle örökségi ügy,­ melyről e lapokban is történt már említés, újabb tudósítások szerint fontos stádiumba lépett. A 22 millióra menő tetemes örökség eddigi kipuhatolások szerint Tirolban 13 osztályos fél részére esik, kik Klausenben és a Rittenen laknak. Ez örökségi ügyet törvényes erejű okmányok alapján egy strassburgi és egy londoni ügyvéd kezeli. Az eddigi eredmény, mint mondják, leginkább egy klauseni szegény pátleány példátlan kitartásának és fáradozásának köszönhető ki ez ügy­ben Olasz-, Német-, Francziaországot és Belgiumot beutazta s kétszer for­dult meg Londonban. (Magyar tud. Akadémia.) F. hó 24-dikén, a szokott órákban, a philosophiai, társadalmi és történettudományi szakosztály ülése tartatott. Nem mondhatjuk, hogy oly népes hallgatóság s a jelenlevő tagtársak oly számával, mint a múlt alkalommal. Ennek okát egy kissé kényes dolog bizgatni, hanem az tény, hogy valamint maguk a tagtársak, úgy a hallga­tóság is, már mintegy előre ki szokták szemelni, hogy valamely gyűlés alkalmával, ki és miről fog beszélni, értekezni s fölolvasást tartani. Ettől függ aztán a közönség árja vagy a pálya. Sőt történik gyakran, hogy ha valaki száraz vagy rég elcsépelt dolgokról jelentetik be értekezendőnek, a begyűlt hallgatóságnak fele száma is azonnal hazaindul. Ezen észrevétel­lel nem akarunk a mai igen tudós s nagyrabecsült értekezőkre vonatkozni, hanem csak fölhozzuk, hogy megjegyezhessük: miként nem ártana a tudós akadémiának közfölolvasás tárgyaiul tehetségig oly dolgozatokat kije­lölni, melyek akár tárgyuk, akár kidolgozásuk vagy előadásuk által a szo­rosan szakbeli tagok körén túl is figyelemre bíró érdeket tudnak gerjeszteni, tehát a­melyek a közönséget inkább vonzva növelik, mint apasztják. Az akadémiai fölolvasások szerintünk csak így lennének czélravezetők és tanulságosak. Hiszszük, hogy habár ez eddigelé­­gy nem lehetett is, most már, az akadémiai testület redintegratiója után — a fölolvasandó tárgyak ily megválasztása nem fog nehézséggel járni. Az elnöki széket Eötvös József báró úr foglalta el, az érteke­zések asztalához pedig sokoldalú tudós hazánkfia Podhraczky Jó­zsef állván, jelenté, hogy a „m­a­g­y­a­r‘” szó eredetéről és értelméről fog beszélni. Continuere omnes é­s a tudós értekező következő mozzanatokat érintett meg előadásában. Horvát István sokat beszélt a magyar szóról, de annak teljes megfejtésébe nem bocsátkozott. De hiába is tette volna, mi­vel ő a mythologiai tanulmányokkal nem foglalkozott, pedig az országok és nemzetek régi nevei, mind mythologiai nevek. Az ős­népek nevezetesen, valamint saját nevezetüket az astrologia és ős vallástan szerint nyerék, úgy nemzetségük s elágazásaik számát is a szerint határozták meg. A csil­lagászat és az ősnépek vallása volt tehát irányadó a „magyar“ szó meghatározásában s a magyar közélet és országfelosztás viszonyaiban is. Idézi Constantinus Porphyrogenitus 38. fejezetét, Thuróczi Jánost Wag­ner kiadása szerint, s a szentírás bizonyos helyeit, honnan kide­rül , hogy a magyar nemzetségek és vármegyék csakugyan oly számban osztottak fel, mint mennyi a régi astronómia szerint a csillagok­­száma volt. Berosus emlékezik a nemzetségek és országok ily felosztásáról, s szerinte Berosus is a mythologiából vette a felosztást A magyarok is, a 72 fő égi csillagzat szerint 72 vármegyére osztották hazájukat, s ezen felosztást még a kereszténység elfogadása után is megtartották, mint Thuróczi bi­zonyítja (megjegyezhettem volna, de mint afféle akadémiai adspiráns, csak elhallgattam, hogy még Rogerius „Carmen miser­abi­­­e“-je X-dik fejezete szerint is 72 megyéje volt ugyan a magyarnak, de Gejza vezér alatt korántsem). Mindezekkel, úgymond, azon értelmezés, melyet Horvát István a „m­a g y­a r“ névről adott , nincs megc­áfolva. Mesz­­szebb kell tehát menni, s miután ő azt mondja, hogy a magyarok Egyptusban és Habissziniában a németek mellett laktak , Egyptus nevének értelmét kell fölmeríteni. Erre az értekező megmagyarázza, miszerint Egyptus és m­e­z r­a , honnan H. I. mageresztő magyarjai származ­ik, annyit tesz, mint napország, az egyptomiak és a mezra­k, nap­­fiai. A zsidóknál is előfordul mezraim-napfiai. A zendavesztákban nincs ugyan a „m­agyar“ szóról semmi, de ott van Ormuzd, a­mi annyit tesz, mint „Ormos“ vagy „Almás.“ Egyptus, Flavius Josephus szerint napor­­szága.A perzsáknál is divatozott a„m­e­z r­a“ s „m­e g­er“ szó „m i t r­a“név alatt, mi napimádót jelent. Mezra, Mitra, Meger, tehát annyi, mint magyar, vagyis napimádó. S ez annyival inkább bizonyos, mivel P.­ur kiszámítása szerint a magyarok 640 körül kerültek ki Ázsiából, az arabok nyomása miatt; Egyiptomból pedig 1693—1625 körül költöztek ki. Krisztus előtt, hol pedig a Menes, Metra, annyit tett, mint nap fia. Podhraczky úr ezen értekezése megéljeneztetett. Csak rövideden kell még megemlítenem, hogy a második értekezést Hunfalvi Pál úr tartotta : „Aristote­l­es kategóriáiról“, érintve Apáczai Csereynek az ezen kategóriák nyomán írt érze­­ményeit, a ki a realitást, melynek magyarra fordításában néhány év­vel ezelőtt oly nagy tűzzel törtük a­ fejünket, „vagyonság“-nak ne­vezte a maga korában. Ezen jól kidolgozott, de különben száraz értekezést is valóságos philosophicus türelemmel végig hallgattuk, s aztán elosz­lottunk. Midőn e tudósításunkat bezárjuk, Brassai úr kivonatára, ki az általa adott véleményekre vonatkozó múltkori közlésünkben többet talált, mint ő mondott, közöljük említett véleményeit úgy, a mint azokat írásban ő maga fogalmazta. Weisz János ur „A kerekények“ czimü dol­gozatára Br. ur véleményét ezekbe foglalja: „Midőn értekező a cycloidokat vette vizsgálata tárgyaiul, s ama közönsége­sen ismert szabályok és elméletek szerint az ezekre vonatkozó rovatokat betöl­­tötte, magára és más­­ tanulókra nézve kétségkívül igen hálás munkát végzett, de hogy általuk csak egyetlenegy függőben levő kérdést is döntött volna el, vagy csak iparkodott is volna eldönteni­, azt csekély belátásom el nem ismerheti. Semmit egyebet nem látok benne, mint egy példagyűjteményt az analytica geometria fölsőbb fejezeteire. • „Ezen értekezésnek az akadémiai Értesítőbe" Való fölvételét tehát azon kérdés eldöntése határozza el, ha óhajtja-e­ az akadémia, hogy az Értesítőbeli dolgozatok a tudományt akár az elmélet terén valami parányi kis­ lépéssel elébb vigyék vagy új vagy újnak mutatott igazsággal gazdagítsák, akár az alkalma­zásban eddig netalán nem követett újat mutassanak föl ? Vagy pedig, hogy az itt czélra elegendő, ha­ a dolgozat a maga neméb­en jeles, az az szabatos ,és hi­bát­lan? Vagy-rövidebben mondva-,­-egy „inauguralis dissertatio“ kellékei ele­gendő kellékek-e egy akadémiai értekezésre nézve is.“ A dolgozat műszavairól így nyilatkozik : „Weisz úr tagtá­rsunk ezen értekezésében nyelvmivelőnek lép fel követ­kezőkép gyártott szavaival: kerekény (Cyclois), szabványzó (Normale), al­­szabványzó (Subnorm­ale), lefejtett (Evolute), lefejtő (Evolvente) végérintő (Asymt­­­te)."Ezekről azt vagyok bátor állítani, hogy a nekik megfelelni akaró la­tin-görögös kif­­ezéseknek etymologicus vagy­­ inkább szótárias fordításai, me­lyeknek, azonkívül, hogy a magyar szóalkat törvényei szerint nem igazolhatók, még azon kétséges előnyök sincs,­hogy az illető tárgyat némileg értelmezni se­gítsenek. Állításomat részletesen bebizonyítni itt helye nincs, csupán figyeltetni akartam a t. akadémiát azon eljárásra, mely már­is e­gggé elrongált nyelvünket hová tovább fenyegeti, hogy sajátságaiból kivetkőztetvén, utóljára merőben tönkre teszi.“ A Kruspér István ur értekezéséről Br. ur írott véleménye igy szól: ............... jv . • „Ezen értekezés tartalmát czimje tökélyesen kifejezi s további ismerteté­sére csak azt jegyzem meg, hogy az minden geodaeticai (földmérést­­tanító) kézikönyvnek egy fejezetét teszi, és már számos ízben ki van nyomtatva. Végre S­p­i­e­g­­­e­r úr Logarithmusi-tábláiról ezt véleményzi: „Értekezőnek az Értesítőben kinyomott munkáját, mint a tárgynak némi új oldalát kimutatót, annak idejében ajánlottam vala kinyomtatásra. Jelen dol­gozata az abban foglalt elmélet gyakorlati alkalmazása és továbbá semmi újat nem mond. De több az, hogy 45 tagú (helyesben s­z­ám­j­e­gy­ű vagy csak jegyű) számokkal a mathematico astronomico-physical téren a világon senki sem dolgozik­; 45 tizedesjegyü logarithmusokra pedig a világon senkinek is szüksége nincs — ha ily furcsa ember akadna, annak számára ott vannnak a Koralek és D. Brien táblái *— és igy a nyomtatásukra s főkép javításukra for­dítandó költséget és fáradságot merőben elpazérlottnak tekinteném. mk- Legújabb külposta. Pária, jan. 22. (I­s­m­é­t n­y­u­g­t­a­l­a­n 11 a h­í­r­e­k.) A nápolyi király halálán­­, mely ugyan valótlan, két más hir is emelé a nyugtalanságot, ik a véd- és daczszövetség Francziaország és Szárdinia közt, de­­akár van már végleg megkötve akár nincs­ titkolva vagy e ra­, mégis fait accomplinak tartanak. Másik hír az austriai- olasz­ra vonatkozik, mely végre létesült volna. Mi és mennyi való ez ki hírből, ez a későbbi idő titka, de annyit bizonyosnak tartanak,­­ nemcsak az olasz, hanem általában a kabinetek közt o­á­gya­n eszme- és tervcserélések folynak, melyeket itt Pánsban kabineti­­-harcznak neveznek, s csak majd ha ennek eredményét fogjuk át­­üthetni, leendünk a helyzetre nézve is inkább tisztában. Egyelőr omatiai utazgatás vonja magára a közfigyelmet LaTM“c­ére "ír­a ebédelt.

Next